Ja, a CLP-170 és a CLP-175-ben van a Yamaha új fejlesztésű kalapácsmechanikája, de szerintem az előző fejlesztés sem rossz. A 170-es nekem kicsit keményebbnek tünt a többinél. Engem a többrétegű zongora hangszin fogott meg nagyon.
En ugy tudom, hogy a170 es az egyetlen, aminek a CLP szeiabol van ez az uj GH3 billentyuzete. Az sem a 150- nek, sem a 130 nak nincsen.
De sajnos arban is van kulonbseg, nem is kicsi...
Igen, a CLP sorozathoz nekem is volt szerencsém, és a CLP-170 igazi "nagyágyú". Én már megelégednék egy CLP-130-al is...mondjuk a P-90-ben majdnem ugyanaz az agyacska van, de a technológia megegyezik..DSS-nek nevezik.
Yamaha P-90 mellett döntöttem, elég sok zongit végigpróbáltam, és mind hangban (legfőképp zongorahang), mind billentésben a P-90 nyert nálam. Két hét, és ha minden jólmegy a magaménak tudhatok egyet...
Üdv a szintisek táborában :)
Saját tapasztalatból tudom mondani, hogy igenis lehet felnőtt korban is belekezdeni és a hangszer amit választottál a célnak megfelel....
Én egy éve adtam a fejem zongorázásra, és zongora nem lévén én is szintetizátorral küzdök az zenészélet tengerében.
Természetesen teljesen már szintin tanulni, mint zongorán, de előnyei is vannak nemcsak hátrányai.
Amit mindenképpen javasolnék, ha teheted inkább menj el magántanárhoz, mint egyéni tanulással, könyvekből és egyébb füzetekből próbáld elsajátítani. Én is autodidakta kezdtem neki, és egy idő után rájöttem, hogy az alapok nagyon hiányoznak. Tanárral viszont sokkal jobban haladok és értem is, hogy mit miért tanulunk.
Sok sikert, remélem hallunk rólad később is.
Luky,
Vettél végül valami billentyűt? Ott még képben voltam, hogy a Fatar-ról lemondtál...
Egyetértek Apellatorral. Sajna nekem sem sok szabadidőm jut mostanában a gyakorlásra, csak hétvégenként vagyok otthol... Szerintem is fontos, hogy gondolatban mindig "benne legyünk a zenékben".
A hangszerrel alapvetően semmi gond nincs, ha jól tudom 76 billentyűs, ami elvileg elég. Alapokat biztosan meg lehet rajta tanulni, a billenése az ami lényegesen eltér a zongorától. Mondjuk ha nulláról indulsz, mindenképp jobb, mint ha nem lenne egyáltalán semmilyen hangszered. Először nekem sem volt kalapácsmechanikás hangszerem, igazából nem is tudtam, hogy zongorázni, vagy billentyűzni szeretnék. Ha már könnyebb darabok is menni fognak, és megpróbálod zongorán is eljátszani, dinamikailag (is) teljesen máshogy fog szólni... Különben van már nagyjából olyan áron is kalapácsmechanikás billentyű, mint amennyiért a DGX-200-at megkapod, de ez egy másik történet. Csak az a kérdés, hogy mit szeretnél valójában, zongorázni, vagy a DGX-200-ban rejlő egyébb lehetőségeket kihasználni.
Nem tudom, milyen az a cucc, de az alapokat nyilván meg lehet rajta tanulni.
A tanuláshoz szerintem fontos az elméleti alap. Legalábbis saját magamnál így érzem. Nomeg az, hogy ott legyen a fejében, lehetőség szerint gondolkodjon az ember a zenéről akkor is, ha épp nincs lehetősége hangszer előtt ülni. Nekem mostanában nagyon kevés időm volt/van gyakorolni, zenét viszont sokat hallgatok, illetve sokat gondolok különböző zenékre. Ez persze nem pótolja a gyakorlást, de abban segít, hogy állandóan rá legyen hangolva a zenére az ember agya. A gyakorlás persze nagyon fontos, de ahogy Gonda írta, többet ér egy óra szisztematikus gyakorlás, mint négy óra mechanikus. Valahogy érzem, hogy át kell gondolni a megtanulandó művet, össze kell, hogy álljon a kép az ember fejében. Ha összeállt a kép a megtanulandó műről, akkor szerintem könnyebben halad a dolog, mintha mechanikusan nekiesne az ember, és egyenként kezelné a hangokat. A sok gyakorlás persze ennek ellenére nagyon fontos.
Most ott tartok, hogy sajnos nagyon sokat kell még fejlődnöm, és borzasztó kevés az időm. Viszont a fenti személettel néhány hét-hónap tanulás után meg tudtam tanulni két jazz-standardet, a Bill Evans-féle Time Remembered-et és a Miles Davis-féle Blue in Greent. Utóbbi mondjuk nem nehéz, az előbbi azért nem egyszerű. Amúgy gyerekkoromban jártam zeneiskolába, jól ment a szolfézs, de nem zongoráztam, hanem klarinétoztam. Elméleti alapnak ez ér valamit, sokmindenre emlékszem, illetve felidéződött. Viszont tavaly kezdtem csak el érdemben zongorázással foglalkozni.
Nem tudom, milyen az a cucc, de az alapokat nyilván meg lehet rajta tanulni.
A tanuláshoz szerintem fontos az elméleti alap. Legalábbis saját magamnál így érzem. Nomeg az, hogy ott legyen a fejében, lehetőség szerint gondolkodjon az ember a zenéről akkor is, ha épp nincs lehetősége hangszer előtt ülni. Nekem mostanában nagyon kevés időm volt/van gyakorolni, zenét viszont sokat hallgatok, illetve sokat gondolok különböző zenékre. Ez persze nem pótolja a gyakorlást, de abban segít, hogy állandóan rá legyen hangolva a zenére az ember agya. A gyakorlás persze nagyon fontos, de ahogy Gonda írta, többet ér egy óra szisztematikus gyakorlás, mint négy óra mechanikus. Valahogy érzem, hogy át kell gondolni a megtanulandó művet, össze kell, hogy álljon a kép az ember fejében. Ha összeállt a kép a megtanulandó műről, akkor szerintem könnyebben halad a dolog, mintha mechanikusan nekiesne az ember, és egyenként kezelné a hangokat. A sok gyakorlás persze ennek ellenére nagyon fontos.
Most ott tartok, hogy sajnos nagyon sokat kell még fejlődnöm, és borzasztó kevés az időm. Viszont a fenti személettel néhány hét-hónap tanulás után meg tudtam tanulni két jazz-standerdet, a Bill Evans-féle Time Remembered-et és a Miles Davis-féle Blue in Greent. Utóbbi mondjuk nem nehéz, az előbbi azért nem egyszerű. Amúgy gyerekkoromban jártam zeneiskolába, jól ment a szolfézs, de nem zongoráztam, hanem klarinétoztam. Elméleti alapnak ez ér valamit, sokmindenre emlékszem, illetve felidéződött. Viszont tavaly kezdtem csak el érdemben zongorázással foglalkozni.
Az lenne a kerdesem, hogy van e eselyem arra, hogy egy Yamaha DGX200 al valamilyen szinten megtanuljam a zongorazas alapjait? Tudom, nem kalapacsmechanikas, de gyonyoru zongorahangja van, es sajnos ennel dragabbat nem engedhettem meg magamnak. Arra gondoltam, hogyha a zeneelmelet alapjai mennek, konnyebb zongoradarabokat el tudok majd jatszani, akkor veszek egy Clavinovat, de addig nem verhetem magam ekkora kiadasba, mert azert az luxus, hogy a boci boci tarkat ilyenen jatszam. Szoval a kerdesem az, hogy ti azert lattok eselyt arra, hogy a DGX200 on a nullarol el lehet jutni valamilyen szintu zongoratudasig? Tudom, hogy a zongora az igazi, de en nagyon szeretnek megtanulni.
Es itt is megkerdezem, hogy mi a titka a leghatekonyabb haladasnak?
Az elmelet? a vegtelen gyakorlas?
Legyetek oly kedvesek, mondjatok nekem jo trukkoket, hogy ti hogyan tanultatok.
Ha benézel a húrok között felülről, és leütsz egy billentyűt, akkor a bécsi mechanikánál tőled távolodva, hátrafelé üt a kalapács, az agolnál pedig ellenkezőleg, tefeléd.
A bécsi mechanikánál a billentyű túlsó végébe van belecsavarozva az a kis kútágas-szerű villa, amelyben a kalapács tengelye van, az angol mechanikánál egy fixen rögzített gerendán csücsülnek a kalapácsok, amelyeket a billentyű egy lökőnyelv közvetítésével tudja felugrasztani.
Hi all!
B.U.É.K!
Szerintem nem igazán fogok már írni se ebbe a fórumba, se a többibe... megszűnt a netem. :((
Azért örültem Nektek!
Puszi, pacsi, stb Mindenkinek!
nemjoka
http://www.hangszeraruhaz.hu/prod_bil.php?PHPSESSID=1f03f5af4f1c317aae9a3f348744dc51
Teljesen kezdőnek tanulásra jó a Casio, vagy ez a farfisa, amit most láttam hogy van.
Ha csak ismerkedni szeretnél a billentyűs hangszerekkel, szerintem is megfelelő a 60-80 ezer forintos árkategória, kezdetnek szerintem fölösleges esetleg több 100 ezer forintot áldozni komolyabb hangszerre, főleg ha nincs rá keret. Kiséretautomatikás billentyűzetekből jócskán van választék ebben az árkategóriában, én személy szerint a Yamahákat emelném ki, PSR-275 vagy 290. Az előb említett 60 ezer forint körül van, a 290-es 79. Mindkettő dinamikus billentésű és 290-esnek már elég szép hangszinei vannak, ezekben a tipusokban van tanítófunkció is... bár nem tudom mennyire hatásosak.
köszönöm a sok tanácsot.
nem akarok se zeneakadémiára menni, és nem tudom mondtam e már, koncertet sem akarok adni. mindenesetre arról volna szó hogy egy vagy két évig amig nagyon zokni vagyok, addig talán mennyi a legalsóbb határ.
60-80e forintot talán ,még egész tűrhetőnek találom, köszönöm a tanácsotokat.
Ha Sulinet jogosult vagy, akkor érdemes körülnézned a hitspace oldalán, mert ők árulnak midi keyboardot.
Egyébként ha zenélni akarsz tanulni, akkor megfelel a 80-100e Ft-os szinti is kezdetnek. Akinek a pénztárcája nem engedheti meg, hogy zongorát vegyen az mind ilyen hangszeren kezdi.
Természetesen ezek a cuccok soha nem adják vissza a zongorabillentyűzet érzetét.
Sok sikert ;-)
A szintetizátoros zongora-tanulásról megoszlanak a vélemények. Komoly zenetanártól hallottam, hogy egy évig elmegy a szintetizátor is...Most már csak az a kérdés, hogy zeneakadémiáig akarod-e vinni a tanulást,vagy a saját és környezeted szórakoztatására spekulálsz.
Vájtfülüeknek megértem, hogy a szintetizátor zongorahangjai nem koncertterembe valók, de pl. az én Rolandomon van legalább 5-6 elfogadható, sőt szép zongorahang és a szinti előnye még, hogy fülhallgatóval a környezet számára nagyon "csendes"-sé tehető. Sokan dicsérik a Yamahákat is. Szerintem, használt állapotban e tipusok megfizethető áron kaphatók, csak körbe kell nézni a hirdetések között.
De ha nem billentésérzékeny, az se baj, mert akkor az orgona, illetve a csembaló játékmódja utánozható vele, és megtanulható az a kifejezésmód, amikor a dinamikát agogikával helyettesítik. Csak sajnos a billentyű cuppanása hiányozni szokott.
Azt nem mondom, hogy nem érdemes venni. De amit azzal lehet csinálni, az nem zongoratanulás. Attól még jó lehet sok mindenre, még zenélni is lehet vele. A 80 ezres kategóriában már vannak billentésérzékeny 5 oktávos kütyük, ha még ráadásul a hangutánzataik is jók, akkor lehet velük muzsikálni. Zongoratanuláshoz viszont kalapácsmechanikás 7 oktávos kütyü kell, az pedig 200 ezer körül kezdődik.
tehat 200 000 alatt nem érdemes semmilyet sem venni?
mert egyszer bszéltem egy tanárral aki csak szintetizátoron tanit gyerekeket, és ő azt mondta hogy a gyerekeinek 80 ezezres szintetizátort vetet.
Hello mindenkinek!
a helyzet az hogy nagyon szeretnék megtanulni zongorázni, de itthon nem férne el zongora, és amikor hazaérek, nem akarom felverni a lakótársaimat. Ezérto a zongoratanmulást segítő lenne ha pl vennék itthon gyakorlásra gy szintetizáétort.
a baj most az, hogy se egymillió, de még százezer forintot se nagyon szánnék rá.
sőt, az igazat megvallva az egyik ismerősömtöl hallottam hogy tizen valahány ezerért is lehet venni. sehol sem találtam ennyiért. tudna valaki segíteni? nagyon megköszönném
Becker
A férjemnek keresnék zongoratanárt, ebben szeretnék segítséget kérni Tőletek. Férjuram még gyerekkorában tanult zongorázni, amit aztán különböző családi okok miatt abbahagyni kényszerült. Most 29 éves. Van egy szintetizátorunk otthon, azon szokott-abszolut kezdő szinten klimpírozni. Most a fejébe vette, hogy a klimpírozásnál egy kicsivel többet szeretne, de egymagában egy kissé alulmotivált. Ez nem azt jelenti, hogy fél év múlva koncertet szeretne a Zeneakadémián, csak a saját szórakoztatására játszana továbbra is (meg remélem egy kicsit már én is szórakozhatnék). Olyan tanárt keres, aki őszinte, tehát egy pár lecke után megmondja neki ha esetleg abszolut reménytelen eset és nem csak pénztárcaapasztás céljából ad órákat egy füldugóval a fülében. Ja, Budapesten kellene tanítania, mindegy milyen korú az illető, lehet akár nyugdíjas is.
Köszi előre is az infokat
