dehogy unom!!!! lehet még mindig nyári ruhákban járni októberben, ilyen nem is tudom volt-e nem is túl rövid életemben! mélyebbre nem akarok menni most, globális felmelegedés, ilyesmi....én élvezem! holnap lesz az utolsó nyári nap, használjátok ki! :)
más: vita néha szokott itt is lenni, elsimítjuk, mert szeretés van!!!! lássuk a lényeget emberek! :)
Én nem unom. Azt utálom, hogy a munkahelyen emberkísérlet folyik. Egy olyan helyre költöztünk, ahol az ablakon csak szmog zúdul be, és olyan zaj van, hogy ablakot nyitni egyáltalán nem lehet. A légkondi pedig... hát, ha működik is, nem érezzük. Jelen pillanatban úgy 30 fok lehet. És ez most már mindig így lesz.
Ti nem unjátokk azt az őszi nyarat? Reggel 3 fok délben 33...cipel az ember magával egy bőrönd ruhát....vagy kérem a bogarak ugye.....fecskék már nincsenek bogarak szembe-szájba mennek....ez a sok ökörnyál ...vagy az alacsony szögben (folyton) szembe sütő nap....hát én UNOM.
A gyárekre nem lehet készülni...elveket, és elméleteket ír felül. Számomra így nyert tartalmat a Zélet. Belépett a Zéletmbe a komoly felelősség, az elkötelezettség, ilyesmi blabla you know.
Hát Monkám kezdhetsz örülni, bizony nem értettél félre semmit.:)
Szeretettel válaszolok Neked (nem másnak!) a témában. Nem vagyok híve a civakodásnak sem itt, sem az éteren kívül (tudhatod, hiszen ismersz, és egyeseken kívül még sokan ismernek itt, nem csak neten kersztül, hanem személyesen, esetleg telefonbeszélgetés alapján). De a kioktatást nehezen veszi be a gyomrom, az alaptalant pedig végképp. Én írtam valamit ("mostanában NEHEZEN ÁLLOM MEG a seggrepacsit"), erre jött egy olyan válasz, ami gyakorlatilag kifejtette, hogy miért is nem jó, ha ODACSAPOK a gyereknek, úgy, hogy még az életben NEM csaptam oda). Szóval akkor álljunk már meg egy pillanatra, és gondolkodjunk el, hogy kinek-mit-hol! Ennyi csak a sztori, nem óhajtom egy pillanatig sem tovább boncolgatni.
Ignore, aztán csók.
Gyönyörű ősz van (igaz Zolo?), ráadásul a vadszőlő fantasztikus látvány nyújt, most, hogy bordó.
Lehet, hogy kimaradtam egy körből, vagy félre értek valamit, de akkor most mi már tudjuk, hogy lesz második Pöttyünk? Ugass le, ha az értetlenségem pletykát szülne:) Mert ha nem, akkor viszont kezdek örülni?!:)
(monkaoff: Lánykák, kívülről pofázok, mert nem szeretem az egymás idegesítése témát, de valóban meg kellene hagyni mindenkinek a szabadságát, véleményét, főleg a gyermeknevelési kérdésekben, hisz tudjátok nagyon jól, hogy akár még az anya, anyós viszonylatban is sokszor érzékeny ütközési pont ez, nemhogy barátok között.
És azt is jó lenne látni, hogy ha valakit zavar valami, és ráadásul ezt közli is a másikkal, akkor ez fontos dolog mindenkinek.
És engem is le lehet ugatni, hogy majd akkor pofázzak, ha gyerekem lesz, megkaptam százszor, nem fog zavarni, de nem gondolom azt, hogy ne tudhatnám, hogyan viselkedik egymással két EMBER - felnőttek, vagy felnőtt-gyerek, akár gyerek-gyerek viszonylatban....
Hozzáteszem a gyermektelen, eddig más életemben, ami nektek szülőknek is volt, azért emlékezhettek rá, hogy mi volt a véleményetek arról, ha mások kizárólagosan azt gondolták, hogy a véleményük a mérvadó, főleg a szülői kérdésekben, és a lényeg az egészben az,
ha mind ugyanúgy nevelnénk gyermeket, unalmas, szürke, droid világ lenne, mert a gyermekek a szülők által lesznek olyan különlegesek, különbözőek, hogy érdekes, és izgalmas marad a világ.
Ti mind nagyon jó szülők vagytok, hibát pedig mindenki követhet el, mert EMBER, a gyerekeitek jelenleg boldog, kiegyensúlyozott világban élnek, mert TI dolgoztok meg ezért lélekben, szellemileg, anyagilag. Ezért nem lesz 20 év múlva sem probléma velük ezért lesznek jó emberek, és remek állampolgárok:D ámen)monkaon
Valószínű az állandó és heveny rosszulléteknek is köszönhető ez a pár sor (de ha nem lennék ennyire szarul, valószínű akkor is leírnám):
Ági!
Nagyon szépen kérlek, hogy ne okíts már ki lépten -nyomon! Pláne ebben a "majd én elmagyarázom a tudatlan hülyegyereknek" stílusban. Nem igazán értem, hogy miért érzed magad feljogosítva erre, csak azért, mert 2 gyerek "előnyben" vagy. Olyan alapvető dolgokat dörgölsz az orrom alá, amelyeket elvből nem teszek (nem azt írtam, hogy ütöm a gyerekemet, csak azt, hogy néhanapján nehéz megállnom, hogy ne tegyem!!!), evidensek (pl. amit az ősbizalomról és a következetességről írsz), ráadásul hivatalos keretek közt is tanultam ezekről egy-két dolgot, amikor elvégeztem a tanítóképzőt, valamint a pszichopedagógiát!
Úgyhogy szépen kérlek, ha csak kioktatni tudsz: ne írj nekem címezve! Továbbá arra is megkérlek, hogy, ha lehet, ne tekintsd ezt vitanyitó hozzászólásnak, ne reagálj rá. Egyáltalán nem szeretném felhúzni magam (a 7 hetes magzat érdekében meg pláne nem), és főleg nem ezen a fórumon. Ide ugyanis barátok közé jövök.
A múltkor Noncsi nagy röhögve felborított egy cserép virágot-tudja, hogy nem szabad. Akaratlanul a kezére csaptam egy pöppet, ő meg pofon ütött. Ezen röhögtünk egy nagyot mindketten.
Nem, akármilyen dacos, és akármennyire elragadnak az indulatok, nem szabad kiölni a gyermekedből azt az ősbizalmat, hogy van a világon két ember, aki mindig, minden körülmények között elfogadja, aki mindig, minden körülmények között megvédi, aki soha nem fogja őt - még nevelési célból sem - bántani. Az önbizalmát töröd le, ha nem bízhat meg benned. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehetsz vele szigorú és következetes, és ne kapjon büntetést, ha rosszat tesz, sőt, de nem taníthatod meg vele, hogy ütni jó és ütni elfogadható, mert anya is a fenekemre szokott ütni, ha dühös lesz, mikor rossz vagyok. A példa ragadós, ő is könnyebben megüti majd a testvérét, barátját, ovis vagy osztálytársát, sőt néha még az anyját is, ha azok feldühítik.
Annyi más módszer van arra, hogy egy dacos, hisztis háromévest megnyugtass. Nagyon kemény dolog tudom, nagyon sok türelem és nagyon sok kreativitás, és kitartó következetesség, és szerető szigorúság kell hozzá. Nem véletlen, hogy a szülői hivatás az egyik legnehezebb az összes közül.
Tök jogos. De ha teljesen őszinte szeretnék lenni, komoly kihívást jelent, hogy megálljak egy-egy seggrepacsit, így, hogy Hankuc a 3 évesek dackorszakának legmélyebb bugyrába vetődött. Bbbbrrr...Igazán kemény!
"Soha semmiért nem szabad megütni egy gyereket. A verés üzenete ugyanis a következő (még a legkisebb fenékrecsapásé is): nem magyarázom meg, hogy miért kell ígyésigy cselekedned, hanem kényszerítelek rá, mert nagyobb és erősebb vagyok nálad, te pedig ezért félsz tőlem. A veréstől tehát olyan emberré válik a gyermek, aki egy ilyen szabályok szerinti világban működik optimálisan. Ilyen világot fog tehát keresni magának és abban fogja jól érezni magát. Az autoritástól való félelem fogja cselekedeteit irányítani, nem pedig vágyai, képességei és akarata.
A "néha kell" felfogáshoz pedig annyit: fog eleget kapni az élettől, legalább én legyek neki, akitől nem kap"
Köszönöm szépen a köszöntést is, a szorítást még inkább. Márton az eredmény láttán azt mondta, visszaviszi az ajándkaimat, mert nem szabad túlzásba esni...:)
