szerencsére a kettős mércéd máshol a kezed ügyében van, mikor az általánosítás bűűűűnös voltáról nyilatkozol. Érdekes módon a szívszerelmeidnél, a cigányoknál nagyban harcolsz ez ellen. Igazi rongyember vagy. És akkor még finom voltam. :)
Boldiszár Iván baloldali újságíró írta A Don, Buda Párizs című művében, hogy német vaskereszt kitüntetése volt. Egészségügyi katonaként egy égő kórházból német sebesült katonákat mentett ki, ezért megkapta a vaskeresztet. Sok más magyar katona is megkapta ezt. Nem hiszem, hogy mindegyik fasiszta és hungarista lett volna.
Talán furcsa egyeseknek, de Észak-Erdélyben később is örültek, hogy Magyarországhoz visszakerültek. Ezt idős emberek egyöntetűen állítják. Talán nekik lehet hinni. Az erdélyi magyaroknak talán mégis jobb volt, mint Romániában élni.
Egyébként Wass Albert műveiből nem tükröződik a hungarista szellem. WA. műveit lehet szeretni vagy nem szeretni, ez egyéni dolog. Viszont nem szabad belemagyarázni olyan dolgokat, ami nincs benne a műveiben. Az erdélyi magyaerság kálváriáját WA. ismerte, de itt Magyarországon sokan nem ismerik. Utána lehet nézni pl. a Maniu-gárdisták csekedeteinek stb. Az, hogy nem tudunk vagy nem akarunk tudni semmiről, még nem jelenti, hogy nem történtek rettenetes igazságtalanságok a XX. században.
ezt a Vaskereszt-témát több más Wass-topicban is előhozták az író ellenében.
Mindig olyanok tették, akiknek gőzük sem volt erről a háborús kitüntetésről, de nem is vették a fáradságot, hogy tájékozódjanak róla.
Látom, te is ezek közé tartozol. (:-((
Azt gondolod, a magyar szolgálatban, magyar katona ezt a Vaskereszt-kitüntetést nem kaphatta meg.
Súlyosan tévedsz.
Rövid rákeresési (google) idő alatt
az ember könnyen találhat olyan oldalakat, amelyen Vaskereszttel is kitüntetett magyar katonák neve (és története) szerepel.
Egy példa:
"Mészáros Géza, szakaszvezető (1915-1981)
Az 1/1. Távolfelderítő repülőszázadban volt szerelő lövész. 1942 júniusától 1943. augusztusáig He-111, Do-215 és Ju-88 típusú gépekkel 100 távolfelderítő bevetést repült (ezzel magyar csúcstartó). 1943. augusztus 31-én repülte 100. bevetését, ezután letiltották a repülésről és hazavezényelték. Különösen kiemelkedő bevetése volt az 1942 jún. 29-ei, amikor F-705-ös számú He-111-esüket számos szovjet vadászgép támadta meg feladat végrehajtás közben. A súlyos légi harcban a személyzet két szovjet vadászgépet lelőtt - ebből egyet maga Mészáros. A gép szétlőtt oldalkormány rudazatát a törzsben hátrakúszva puszta kézzel próbálta meg összetartani. 1943. május 8-án egy bevetés során újabb szovjet vadászgépet lőtt le. Kitüntetései: több okirati dicsérő elismerés, Bronz Érdemkereszt, Kisezüst Vitézségi Érem kétszer, Nagyezüst Vitézségi Érem kétszer, I. és II osztályú Német Vaskereszt."
Szóval,
attól még, hogy Wass írásai neked nem tetszenek,
még nem kell azt sejtetni,
hogy az író a háborús kitüntetései valamiféle németeknek tett "szolgálatot" bizonyítanak.
Gyonyoru ez a liberal frocsoges. Vajon egy mondatba hanyszor lehet beilleszteni azt a szot, hogy "fasiszta". es kulonben is fasiszta az ilyen cikkekben csupan csak annyit jelent, hogy nem hajlando a liberal (egykori kommunista) ideologianak minden szempontbol megfelelni.
De azert nagyon tetszik, ahogy ir. Mindenki aki nem ert egyet velem, az fasiszta, rohadt fasisztak....apoloi hol vannak?
Elolvastam Kunstár cikkét. Kunstár az igazat keveri a valótlansággal! Marschalkó Lajostól ugyan nem olvastam semmit, ezért nem tudok nyilatkozni róla, de számomra elg meggyőzőnek tűnik, hogy mint háborús bűnöst nem adta ki az USA. Olvastam Wass Albert Jönnek című művét. Semmi kivetni valót nem találtam benne, sőt természetesnek tartom, hogy Erdélyben örömmel várták a bevonuló magyar csapatokat. (Ez történt egyébként a Felvidéken is az első bécsi döntés után.) Meg lehet nézni korabeli filmeket a bevonulásokról. Mindenütt örömmel várta a magyar csapatokat a magyar lakosság. Ez nem háborús bűn és nem fasiszta szellemiség. A Jönnek című műben nem találtam olyan részeket sem, amelyek a román népet becsmérelte volna.
Unua írt egy hozzászólást Wass Albertről, amiben az író szélsőjobboldaliságát említi, és hozzáteszi, hogy ő egyetlen egy művét nem olvasta!? Nem tudom, hogyan lehet valaki akkora barom, hogy úgy alkot véleményt egy íróról, hogy egyetlen egy művét nem olvasta el! Sp - tpx
Ismét meghalt emigrációban, 90 évesen öngyilkos lett egy magyar író Wass Albert. Halála alkalmából a magyar sajtó egy része önfeledten ünnepelte, mint makulátlan személyiséget. Holott egyáltalán nem volt az . Lehet, hogy jó író volt , ezt becsületszóra elhiszem az esztétáknak, magam nem olvastam irodalmi műveit, mindig visszatartott tőle szélsőjobboldaliságát.
Wass Albertet még Nobel-díjra is felterjesztették. Lehet, hogy megérdemelte, hogy nála gyengébbek is hozzájutottak már. De például Knut Hamson norvég író már Nobel-díjasként lett fasiszta kollaboráns, Quislinghez csatlakozó, Hitler-hívő háborús bűnös, amiért le is csukták, és ma, ha Norvégiában vagy máshol foglalkoznak vele, nem tagadják le életrajzának e sötét foltját. Ezra Poundot is jó költőnek tartják, mégsem titkolják, hogy a háború alatt fasiszta-antiszemita uszítást folytatott Mussolini rádiójában. Magam nem tudom és nem is akarom megbocsátani Wass Albertnek, hogy a holocaust idején hangsúlyosan a népirtók oldalán állt, azért is emigrált 44-45-ben Németországba, ahova önként csak azok távoztak, akiknek vaj volt a fején.(Miért nem ment, hogy csak az erdélyi íróknál maradjak, például Tamási Áron?) Akik, mint Wass Albert, fasiszta lapokban publikáltak és elnézték, sőt honfitársaik -igenis, honfitársaik!- egy részét megkülönböztetik, megbélyegzik, vagonba rakják és a halálba deportálják. Én, ha megusztam is élve, ezek közé a honfitársak közé tartoztam, feledhetem-e hát azokat, akik aktív tagjai voltak a másik oldalnak?
Írt jó verseket (is) Erdélyi József, jó regényeket (is) Nyírő József és talán szintén írt jó regényeket Wass Albert, de fasiszta múltja egyiknek sem feledhető, bárhogy működjenek is a szerecsenmosdatók.
Szerintem nagy tévedés összemosni Wass Albert antikommunizmusát és a torz neonáci ostobaságokat. Abszolút antifasiszta volt, erre gondolom elég bizonyíték a pl. itt is olvasható önéletrajza:
Mi az hogy! De még mennyire!!! Még tisztelettudásból el is hallgatja, hogy Wass Albert nemrégen Bácsifi Diána néven kapott magyar vizumot!!! Közben a pápa nevében Európát is lenyúlta!!!
Még mindig sötét van.A magyar nép fele még mindig ugyanúgy gondolkozik, ahogy 50 éven át megszokta. Általános iskolában megtudtuk, hogy Lenin a mi jó apánk, Kuba egy igen jó ország, Isten nincs, a párt fogja minden úttörő kezét. Kinevettük nagyapáinkat, akik orosz disznókról beszéltek, Szabad Európát hallgattak, s csak ennyit mondtak: ne higgy ezeknek!
Később aztán kinyílt a mi szemünk is, képet kaptunk a behozott cuccokból a rothadó nyugatról.(Persze, a legjobb farmereket a pártemberek gyerekei hordták.) A fősulin, azonban, még mindig dúlt a tud. szocializmus és a dial. materializmus. Minden más irányzat kleriko-fasiszta, retrográd, kispolgári és imperialista. Ezt kaptuk a Horn, Kovács, Aczél, Lendvai féle időszakban.
Nehezen megy az átállás. Talán érthető. De akinek nem megy, legalább fogja be a pofáját. Horn, Kovács, Lendvai még mindig köztünk vannak, semmit sem változtak, harsogva éneklik az internacionálét. A történelem leggügyébb kormányfője Kubában üdül. MÉRT HAGYTUK, HOGY ÍGY LEGYEN?!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!
Kiirtották egy egész nemzedékből a magyarságtudatot. Ezt minél hamarabb pótolni kell. Erre kiválóan alkalmasak Wass Albert művei. Minden művéből a legmélyebb humánum szól. Természetesen vannak benne olyan részek is, amelyek kritikus hangnemben szólnak a románokról és zsidókról. De ez csak az olyanok fülét bántja, akik mindig a szomszédok javát nézték és bűnös nemzetnek hívták a magyart.
Szálljatok le Wass Albertről! Ha gyilkosról akartok beszélgetni, mindjárt ott van Horn Gyula.
Sok sötétlelkű írogatott itt már Wass Albert háborús bűnösségéről. Közös jellemzőjük volt, hogy az író munkásságát ugyan nem ismerték, de kommunista román rezsim nyilvánvalóan koncepciós perben született ítéletét elfogadták, védték, sőt azt hivatkozási alapul véve támadtak. S persze tették, teszik ezt magyarul. Senkiházi banda!
Most itt van nekik is egy kis olvasnivaló, ami egyben azt is megmutatja, ezután kikkel értsenek egyet.
http://erdely.ma/hirek.php?id=5300
Itt is van sok név, vajon igazat ír Szemenyei-Kiss Tamás?
Írózseni vagy háborús bűnös? II. Hetek, 2003. MÁJUS 09 - jó régi cikk, de most nem találtam a fórumon
"
Az április 25-én közölt Szobota Zoltán: Wass, a hungarista című írás kiegészítéseként – különösen azért is, mert a cikk megjelenését követően figyelemre méltó események zajlottak le – szükségesnek tartottam, hogy a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata megszűnése utáni legfontosabb történéseket időrendi sorrendbe szedve tájékoztassam lapjukat.
Szobota Zoltán írása, a Hetek e témakörben megjelent cikke meglehetősen nagy vihart kavart a szélsőjobboldali körökben: a Budapest Kongresszusi Központban 2003. április 26-án lezajlott összejövetelen az egykori Szabad Európa Rádió (SZER) munkatárs Drábik János (ismertebb néven „Kézdi Pál”) újságírót egyszerűen kidobták a Wass Albert életművét méltató rendezvényről – csupáncsak azért, mert a Hetek írására alapozottan kényes kérdéseket tett fel Turcsányi Péter magyarországi könyvkiadónak és az Egyesült Államokból Magyarországra érkezett Szász Lórántnak, a Hungarians’ Sunday főszerkesztőjének (aki, mint ismert, 6200 USA-dollárért vásárolta meg Wass Alberttől művei kiadási jogát).
Mivel a Fidesz-MPP választási kampányában hervadhatatlan érdemeket szerzett polgári propagandisták az 1945 után háborús bűntettekért távollétében halálra ítélt gróf czegei Wass Albert esetében elmulasztották nyilvánosságra hozni, hogy a díjazott élete során mindvégig a szélsőjobboldal szellemi vezetői közé tartozott – a hungarista hírszolgálat egykori vezetőjeként –, az alábbiakban ismertetem a hazai jobboldali elit által kiemelkedő jelentőségűnek minősített honfitársunk irodalmi és politikai tevékenységét.
1946-ban a Nyugatra özönlött magyarok százezreiből – a második világháború utáni „ODESSA-hadművelettel” egyidejűleg – a Nyilaskeresztes Párt külföldre távozott vezetői is létrehozták a nemzetiszocialista-hungarista eszme továbbélését biztosító szervezeteiket.
A venezuelai Caracasban a hungarista állam legfelsőbb titkos tanácsa tagjai közé tartozó Henney Árpád altábornagy (Szálasi kijelölt utódja, a „Nemzetvezető” személye körüli miniszter) és Nyisztor Zoltán katolikus lelkipásztor alapította meg a Hungarista Mozgalom Hírszolgálatát (HMH), azt az illegálisan működő nemzetiszocialista központot, amely hivatott volt összefogni a több kontinensen szétszóródott hungaristákat, a Nyilaskeresztes Párt háborús bűntettekkel vádolt tagjait. Az óriási távolságokkal magyarázható, hogy a kapcsolattartás hatékony formájának, lehetőségének tartották a nemzetiszocialista szellemiségű sajtótermékek alapításának, fennmaradásának anyagi, erkölcsi segítségét: e téren – felhasználva az emigrációba menekített pártvagyon egy részét – az üldözött eszme hívei vitathatatlanul elsőként rendezték soraikat.
Ausztráliában Kántor Béla, majd az 1990 utáni Magyarországon sem teljesen ismeretlen Gede testvérek (Sándor és Tibor) kiadásában megjelenő Út és Cél, Dél-Amerikában és Európában a Hídverők, a Hídfő, majd az Új Hídfő, valamint a 24. Óra voltak a HMH legrangosabb orgánumai. A Hungarista Mozgalom Hírszolgálata főmunkatársai, irányítói közé tartozott az Egyesült Államokba menekült erdélyi arisztokrata, gróf Wass Albert is – aki Alföldi Gézával (Szálasi propagandaminisztériumának államtitkárával), Borsányi Juliánnal, Bosnyák Imre FKgP-politikussal, Milotay Istvánnal, Fiala Ferenccel (Szálasi egykori sajtófőnökével), Marschalkó Lajossal, Málnási Ödönnel, a kanadai 24. Óra főszerkesztőjével, Tóth Judittal, a Kaliforniában élő lap- és könyvkiadó Szász Lóránttal, valamint az 1994–1998 között irányításom alatt állt HMH-központtal összehangoltan végezte politikai munkáját.
Fiaival, főként a 2003. március 14-én Budapestre érkezett Wass Endrével gyakorlatilag nem tartott fenn semmilyen kapcsolatot – ezzel magyarázható, hogy az idős hungarista halálos ágyán megkötött szerződéssel 1200, majd később átadott 5000 amerikai dollárért Szász Lórántra ruházta át művei kiadási jogait.
A Hungarians’ Sunday (Magyarok Vasárnapja) kiadó-főszerkesztője e jogok egy részét adta el Turcsány Péter alanyi költőnek, a magyarországi Kráter Műhely Egyesület vezetőjének. A harminckét kötet kiadásáról kötött megállapodásukból 2003. márciusáig huszonhét kiadványt jelentetett meg az állításuk szerint „közművelődési miszsziót” vállalt társaság.
(…) Mint elvetemült fasisztát 1994 és 1998 között a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata vezetőjeként ismert meg a nyilvánosság politizáló része. Együtt dolgoztam dr. prof. Tarnói Lászlóval (az egykor volt hungarista állam igazság-ügy-miniszterének kabinetfőnökével), Kántor Béla és Tarjányi-Tatár Imre urakkal – akik Magyarországra exportálták (még 1989-ben) a nemzetiszocializmus eszméjét és eszközeit. Továbbá dr. Lovas István nemzettestvérrel (Orbán Viktor kegyeltjével), Gerhard Lauck úrral (a hitleri náci párt utódszervezete, az NSDAP/AO irányítójával), Lányi Zsolt, dr. Torgyán József és Homoki János urakkal (a Hungarista Mozgalom kisgazda támogatóival), Király B. Izabella, valamint Cseh Mária nemzeti érzelmű honanyákkal, akikről igazán nem lehet azt mondani, hogy ellenséges viszonyban voltak az Árpád-sávos szervezetekkel.
Nekem, a Hírszolgálat vezetőjének kellett volna kiválogatnom, hogy informátoraim, segítőim – Ekrem Kemál György, Szabó Albert, Györkös István, Lentner Csaba, Tőke Péter, Mónus Áron, dr. Varga László, Rozgics Mária, Porubszky „Potyka” István, Simon László, „Hajdú” Demeter Dénes stb. – közül ki volt a demokrata, és ki volt a fasiszta? Felül kellett volna bírálnom Csurka, Tamás Károly, Orbán Viktor, Patrubány Miklós és a többiek amerikai-kanadai megállapodásait a Mozgalom külhoni prominenseivel?
(…) Árpád-sávos lobogók alatt masírozott a Vér és Becsület („kulturális egyesület”) több mint száz tagja, szimpatizánsa 2003. február 15-én a budapesti Kossuth Lajos téren. A nyilvánosság újságolvasó része annyit tudhatott róluk, hogy „modern nemzetiszocialisták”. A Néprajzi Múzeum Duna felőli oldalán felállított emelvényről szónokuk, Domokos Endre János azt is bejelentette, hogy hagyományaikat (!) megszakítva nem a Várban éltetik Szálasi eszméjét, hanem – közelebb a tömegekhez – az Országház szomszédságában. A Magyar Nemzet ugyan védelmébe vette a 2001-ben alakult szervezetet, de azt már elfelejtették közölni tudósításaikban és a Pihál György szignálta történelmi visszatekintésükben, hogy a Vér és Becsület Kulturális Egyesület a Hungarista Mozgalom katonai szárnyaként ismert Magyar Nemzeti Arcvonal (MNA) elnevezésű organizációból vált ki, méghozzá olyan csoportként, akik elfogadták az Orbán Viktor felkínálta együttműködést a polgári körök keretein belül.
Az eredetileg Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) néven az NSDAP/AO közreműködésével létrehozott neonáci szervezet Antall József miniszterelnöksége idején aktív résztvevője volt a balkáni háborúnak, a Horvátország megsegítésére küldött légió különösen a vukovári harcokban tüntette ki magát, majd fontos szerepet játszott az 1992. októberi, ismert Göncz-ellenes, Parlament előtti tüntetésben, s éppen azért változtatott nevet, mert tevékenysége, háttere (az osztrák tiltakozás után) nyilvánvalóvá vált. 1993-tól a Hungarista Mozgalom (HM) egyik tagszervezeteként működik – immár megcsappant létszámmal, a „kemény mag” Vér és Becsület Kulturális Egyesület elnevezéssel akciózik, amint azt legutóbb a Kossuth Lajos téren is megtapasztalhattuk.
Ha tudnák sokan, hogy mit kell és milyen hivataltól kérdezni, akkor bizonyára már megérdeklődték volna: miért örök életűek ezen a tájon a nemzetiszocialista-hungarista szervezetek, holott – állítólag – minden parlamenti párt, kormányzása idején, „határozott lépéseket” tett a neonácizmus megfékezése érdekében.
Györkös István nemzettestvérnek annak idején elég volt átkeresztelni rohamosztagosait a szelídebben hangzó Magyar Nemzeti Arcvonal elnevezésre. Szabó Albert sem tartotta bölcs dolognak, hogy a négyszáz főt számláló fegyveres egysége a Magyar Népjóléti Szövetség emblémáját viselje – ezért jegyeztette be martalócait „Civil Guard” néven őrző-védő vállalkozásként Budapesten. Ekrem Kemál György hungarista csoportját sem üldözik már a demokraták, mióta Magyar Nemzeti Szabadságpárt égisz alatt fejtik ki tevékenységüket.
Megkülönböztetett
tisztelettel:
Szemenyei-Kiss Tamás
újságíró,
a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata volt vezetője
Budapest, 2003. április 28. "
Szomorúan tapasztaltam,hogy van ilyen topic :-(
Egy darabig visszaolvastam a hozzászólásokat, aztán egy idő után émelygett a gyomrom néhány primitív hülyének a hozzászólásától...
Minden Wass Albertet fikázónak!
Nézzétek meg a róla készűlt két dokumentumfilmet! (az egyik volt a DunaTV-n, VHS-en is kiadták).
Olvassatok el tőle néhány regényt! Olvassatok Wass verseket, az életéről szóló hiteles írásokat (nem Népszabadságra gondolok)!
Ha ezeket megteszitek, eszetek be se fog jutni ilyen hülyeség, hogy háborúsbűnös, meg öngyilkosság.
Otthonában békésen elhunyt 90 éves korában végelgyengülésben. Felesége is tanusítja.
Az öngyilkossági történet is hülye koholmány, amit már minden hiteles forrás cáfolt.
Ha pedig ezek után is Wass ellen vagytok, akkor szimplán nem vagytok magyarok.
(Ja és egyáltalán nem vagyok szélsőséges, meg miépes meg hasonlók).
Na de nem vesztegetem tovább az időmet erre a topicra. MOst voltam itt előszőr és utoljára.
Azoknak meg akik szeretik Wass műveit, ajánlom,hogy szintén ne foglalkozzanak ezzel a hellyel, hadd sűllyedjen szépen el. Jöjjenek át inkább a Wass Albert topicba a Kultúra fórumra...
Nézd, Bartusról nem vitatkozom, mert igazad van. Engem is bosszantott a könyve. Mindkettő, ez is, meg a hitgyülis is. De a tényanyagát, ha fenntartásokkal is hasznosnak tartom, mert el lehet annak alapján indulni. Ami a minősítéseit illeti, azok 90%-át nem fogadom el, ami pedig a módszerét illeti, az felháborító. (Pld. állításokat, ha neki úgy tetszik, bizonyított ténynek vesz.) De nem mondom, hogy minden tényállítása légbőlkapott lenne.
Ami Wasst illeti. A feladazt nem megoldhatatlan, szeptember 1-én nyit a Széchenyi könyvtár, a Hídfőt és a társait fel lehet kérni, át lehet olvasni, csak idő és türelem kell hozzá. Nekem terveim között is van. Csak elég nagy munka, talán hetente megjelent a lap, és elég nagy terjedelemben. Ami jó is, de rossz is egyben. DE mivel engem érdekel a téme, teszek rá egy kisérletet, hogy elolvassam.
Ami még inkább kellene: visszaemlékezések. Ezek sajnos a Széchenyiben zároltak, az Országgyűlésiben szerencsére nem azok, csak nem ugyanaz az anyag. De kis szerencsével találhatunk valamit. A nehézség az, hogy ha Wass Albert írt egy cikket a Hídfőbe, ez még nem bizonyít semmit. Az a kérdés, mit írt. Ez még a bizonyított nyilasokra is igaz. Azért mert Fiala 1945 előtt nyilas volt, és nem is akármilyen, attól még kérdés, hogy ez milyen értelemben mondható rá 1956 után? Wassra ez duplán igaz lehet.
De talán nem ilyen bonyolult az ügy,. Meg kell nézni, mit írt. Ha semmi terhelőt, akkor miért is bántjuk? Ha meg írt ilyet - a Marschalkó cikken túl - akkor meg nézzük konkrétan a dolgot.
Hat igen, szep szavak Marschalkorol, az mar valami, es aligha dicseretes.
Sajnos, halalos itelete okan egy konyv felkutatasat es elolvasasat nem vallalom, igy maradok annal, hogy tobb mint gyanus korulmenyek kozott, de eliteltek a haboru utan.
Amit Bartustol olvastam, enyhen szolva kiabrandito volt. Dobalozik a nevekkel es az alatamaszt(hat)atlan sztorikkal, szamomra hiteltelen. Meg az is, amit a hitgyulirol irt, pedig elvben tenyleg belso es elso kezbol szarmazo informacioi lehetnek.
Annyit sem lehet tudni, hogy publikalt-e Wass rendszeresen vagy egyaltalan valamely emigrans hungarista kiadvanyban?
Marschalkónak van egy könyve, a Vörös vihar. Azt hiszem, annak az előszavában olvastam egy Wass Albert idézetet, hogy milyen példás életű és derék ember is ez a Marschalkó Lajos. Ezután mondjuk ne csodálkozzaon Wass Albert, ha valaki hungaristának nézi, inkább köszönje meg, hogy nem gondol még ennél is rosszabbat róla.
A halálos ítélethez nem tudok hozzászólni, van erről egy könyv, akit érdekel, azt kell elolvasnia.
Bartus Jobbmagyarok könyvére gondolok, amiben ír a hungarista emigrációról is. Bartus könyve nem túl jó könyv, de tényekben gazdag. Ezek a tények van hogy nem megbízhatóak, de azért elindulásra használhatóak.
Kicsit faramuci ötlet, de olvass el egy-két Wass Albert könyvet, hogy megtudd, mennyi indíték kell, illetve kellett akkoriban egy románnak, hogy egy magyar gróf elítélése mellett tanúskodjon.
Nem akarom ezzel a románokat bántani; a nép csak eszköze volt a gonosz hatalomnak, aki az ember gyengeségét, gyarlóságát és emberietlenségét használta ki. (Akkor is.)
Nem volt ritkaság abban az időben a magyarok ellenei koncepciós per. Ennél a forrásnál közelebbit hirtelen nem tudok mutatni, de hidd el, ha lenne meggyőző bizonyíték a bűnössége mellett, tudnál róla. Az USA pedig egy Secu által is üldözött tömeggyilkost nem biztos, hogy szívesen látott volna állampolgáraként évtizedekig.
Valahol ezt mar olvastam, de oszinten szolva, ebbol meg pontosan nem tudhatom, mi tortent.
Ketsegkivul eleg kerdeses, hogy az akkori roman rendszer birosagi eljarasa mennyire hiteles. Eleve nem tudom, mi lehetett az inditek, amiert (allitolag!) Wassek gyilkossag(ok)ra bujtottak volna fel. Kik voltak az aldozatok, es mi kozuk volt Wassekhoz?
Ugyanakkor az is igaz, hogy az amerikaiak is bizonyitekok hianyaban tagadtak meg a kiadatasat (nem csoda, hogy a C. rendszer szavara tul sokat nem adtak). Az pedig, hogy a fiabol tabornok lett, semmit nem jelent, ot aztan vegkepp nem vadolhatta senki semmivel. Ugyszinten kerdes, miert akarhattak hamis vadat koholni eppen ellenuk?
"1. Miert iteltek halalra W.A-t? Honnan tudhato, hogy a vad/itelet igaz vagy hamis?"
Wass Albertet és édesapját, Wass Endrét 1946. március 13-án gyilkosságra való felbujtás koholt vádjával - mindkettőjük távollétében - háborús bűnösnek nyilvánították, és halálra ítélték. A koncepciós per során kihallgatott tanúk szerint a két "irredenta" gróf 1940. szeptember 23-án Vasasszentgotthárdon négy román személy lemészárlására vette rá az ott állomásozó magyar honvédek parancsnokát, de ez nem volt elég, mert ugyanazon a napon Omboztelkén tizenkét román lakost gyilkoltattak le. A tanúk ugyan nem tartózkodtak a két bűntett helyszínén - mint ahogy Wass Albert és édesapja sem -, de a vallomások (méghozzá a történtek után öt évvel!) elegendőnek "bizonyultak" a halálos ítéletek meghozatalához.
A 70-es, 80-as években a Securitate ügynökei többször megpróbálták eltenni láb alól az Egyesült Államokban. Egyszer elkapták a merénylőket, de mivel diplomáciai mentességet élveztek, kitoloncolással megúszták. 1979 őszén a román hatóságok rágalomhadjáratot indítottak ellene, majd a kiadatását kérték. Az amerikai igazságügyi minisztérium tüzetes vizsgálatnak vetette alá, de azt bizonyítékok hiányában hamarosan felfüggesztette, és az amerikai kormány a Ceausescu-rendszer vehemens bírálóját nem adta át a román hatóságoknak. A tengerentúlon még két ízben bizonyosodott be Wass Albert ártatlansága: 1950-ben egy James C. Mansberger Jr. nevű átvilágítótiszt írta meg alapos nyomozás után hivatalos nyilatkozatát a kivándorolni készülő író feddhetetlenségéről, a 70-es években pedig, amikor Wass Albert egyik fiát, Hubát az amerikai hadseregben tábornokká léptették elő, szintén tüzetes vizsgálat folyt le.
Aha. Sejtettem, hogy ez nem ilyen egyszeru. A Marschalko eloszot kifejtened? Nem tudom, mire utalsz vele ugyanis.
A halalos itelettel kapcsolatban is rendelkezel valami infoval?
Ha jol ertem, Bartus konyvet irt az emigrans hungaristakrol. Ambar, ha ez azonos azzal a Bartussal, aki a hitgyulirol es az olajmaffiarol is irt, es amelyekbe modomban volt belelapozni, az nem tul jo ajanlolevel.
A helyzet az, hogy nem ismerjük eléggé a hungarista hirszolgálat működését. Feldolgozottsága hegy kivánnivalót maga után. Stark Tamásnak jelent meg egy tanulmánya 2000-ben a Történelmi Szemlében, de ez is inkább az eszmei tartalom alakulására koncentrál, nem a szervezeti kérdésekre.
Végig kellene böngészni a vonatkozó irodalmat, főleg az újságokat (Hídfő, Új Hídfő, 24. óra, Hazánkért + Út és Cél és társaik), hátha a visszaemlékezéseken keresztül kiderül vallami. Szemennyei Kiss Tamás túl fiatal ahhoz, hogy első kézből tudja, és túl elfogult, hogy látatlanban higgyünk neki.
Bartus könyvét elolvasva nekem az a benyomásom, hogy nem létezett itt egy tagsággal rendelkező emigráns hungarista szervezet. Inkább csak lapok voltak. A szereplők meg elég sokarcúak. Milotay 45 előtt nem volt hungarista, mégis a Hídfő környékén lelt otthonra. És ő csak az egyik példa. Teljesen konkrétan kell megnézni, hogy az emigráció viszonyai között mi döntötte el, hogy ki hova ír. Wass, ha írt a Hídfőbe, ezzel nem feltétlenül vállalt elkötelezettséget. Írt ő egyébként sokfelé.
A Marschalkó előszó már húzósabb ügy. De ennek a körülményeit is jobban kellene ismerni.
Borzasztóan kellemetlen, hogy a megalapozott véleményalkotáshoz kutatásra van szükség, de ezt nem ússzuk meg.
