"az irgalmas szamaritánus megdöbbentő módon szeretett. Az ellenség szereteténél nagyobb szeretet nincs! Erre tanít bennünket Jézus Krisztus, arra kér ama galileai hegyen, hogy imádkozzunk ellenségeinkért. A példázatbeli ember nem ezt tette? Hiszen a szamaritánusok voltak a legközelebbi ellenségek a zsidók számára! Meg tudták volna egymást ölni egy kanál vízben. A gyűlölet apáról fiúra szállt. És az irgalmas szamaritánus megáll a bajbajutott zsidó ember láttán - mert a szeretet számára nem érzelem csupán, hanem cselekedet! Úgy szeret, hogy megáll, fölibe hajol és teszi azt, ami tőle telik. Előveszi a borát és olaját, és azzal fertőtleníti ellensége sebeit. Nem adja ki bérbe ezt a feladatot; nem azt a megoldást választotta, hogy a vendégfogadó házban egy dénárral többet tesz le az asztalra, mondván: Menjetek ki, ott fekszik egy ember, de öten menjetek ki, mert elég veszélyes az út és én minden költséget kifizetek. Itt ápoljátok, majd ha visszajövök, megnézem, mi is lett vele.
- Ezt is megtehette volna a szamaritánus! És ez is nagy dolog lett volna. Hiszen a pap is és a levita is elmentek a vendégfogadó ház előtt. Ók is beszólhattak volna, hogy jöjjetek, ott fekszik vérben egy ember.
Ha valaki azt kérdezné, hogy mi a krisztusi evangéliumi szeretet, akkor azt mondanám, hogy ez: Valaki mellett megállni, aki mellett meg kell állni. Valaki fölibe odahajolni, aki fölibe oda kell hajolni. Hiszen sikolt a szem, hogy hajolj fölém, ne hagyj egyedül!"
(Gyökössy Endre)
Nem gondoltam hogy személyesen érint a dolog.
Mindenesetre Te látod mennyire súlyos a kislány lelki gyötrődése. És az sem mellékes mennyi ideje tart.
Az ügy tehát nem olyan egyszerű. Bajok vannak a tanárral más , kollegáris területeken is.
Azt gondolom ebben az esetben talán a legjobb megoldást egy birkózó apuka jelentené (kékek-zöldek) aki kicsit elbeszélgetne a tanárúrral.
2-3 heti korházi kezelés után a 2 hónapos lábadozás alatt volna ideje elgondolkodni mit és hogyan kellene megváltoztatni az életében , különös tekintettel a diáklányok felé mutatott magatartására.
De ez csak fikció és olyan dolog ami a legvégső megoldás.
Maradok tehát a jól bevált megoldásnál : imádkozom.(ha megengeded)
Ui: a szülők(főleg az apuka) helyében én már léptem volna.
Had érezze a lányom hogy megvédem.
Biztosan nagyobb önbizalommal járna kelne és nem remegne a tanár megfélemlítésétől.
Persze nem vagyok szülő sajnos.
na tessék, Jézus csak a bünösöket szereti, azokat akik a büneikből megtérés utjára léptek, azokat meg kell gyilkolni, tehát az hogy felebarát, csak addig megy, hogy szeressük azokat akik nemhogy elfogadnak mint megtürtett, hanem mosmár te levegőt nem vehecc?
Ha van valami szent égen földön, az akkor egy igaz nő meg férfi tiszta szeretet kapcsolata, s ezt aki nem fogadja szentirásnak, vagy megtanulja, vagy kénytelen tudomásul venni, mert ebből keletkezett minden, amiért érdemes élni? Csak benne hinni is, maga a mennyek országa, na most tenni érte valamit, hogy minden élettársát megtalálhassa, hogy csak örök párokba érdemes örökké élni, ime a BETELJESÜLÉS?
Magam se vagyok tökéletes, de abszi - ulti, az felé az Én Jézusom felé, ha mindenkit a nadrágszáromba is csimpaszkodik vonszolom, most gyünne velem, a mennyekbe?
Itt az érdekes, ha valaki Jézus mint tiszta erkölcs, elfogadta, az nem lehet többet senki fele se, barátja se, mert csak Jézus, most Ő vele, se több se kevesebb, nem elég?
Koxfoxikám, gis girle friendem, hogyan is állunk az Ur szine előtt? Mi kell még, hogy lényeink, egybesüljenek?
Nagyok időszerü táma, sőt a legidőszerübb, s hogy megérthessük az idők szavát, nem akarok csipósebb lenni az oláh - ecetnél, nyaltál már ollat? Mondjuk erőszakkal semmire sem mehetünk, mert erőszak csak nagyobb erőszakot szül, ime az ó testamentumok az összes párhuzamjai, mikor egy nőt semmibe vesznek, ha szombaton egy gyömölcs a szádba pottyant a fáról, most kivégeztek, jó ó testemtomi mószerba?
Tudom hogy irtóra nekiütközök minden wallásnak a földön, mert van egy, ami a nőt - anyát - gyerekét emberszámba veszi? Ha igen, akkor rögtön olyan vallásu leszek, na ezért VAGYOK SZÜZANYA - JÉZUSOS FÉNYANYÁNK MIRIÁS minden nő a mi Boldog Asszonyunk Lánya? Próbáld ki, hogy tudod a felségedet boldoggá tenni, ha nem rontotta meg- e wilág? Annyi: hogy hüséges vagy, mindent megteszel szolgálva Érte, aki azzal hogy ANYA = N.1. ISTENed s most a gyerekéért?
A probléma, a BIGÁMISKA HIMRINGYÓIK ADJÁK VESZIK A NŐIKET - GYERKEIKET, na most a biblia az allapzata, mert minden ami HAMIS ÁBRA = WAKITÓ? Nem szurja ki a szemünket? Na ki mer, a NAGYOK, AKIK CSAK A KORÁN MEG A BBILIA ÉRTELMÉBEN NAGYOK ellen fellupni, mert ÁBRAHÁM - IZSÁK - JÁCOBB ISTENE, MEG MENYDÖRGÉS AMIT SOSE FOGSZ HALLANI, DE A VILLÁMA ZZZZZZZZZIPPP?
IME A MAGYAR JÉZUS KÖVETŐK: AZ ANYA S GYEREKE MINDENEK ELŐTT, A VÉNEK, BIZON AZOK SZELLEME S ÉLETISMERETE NÉLKÜL, NINCS ISTEN?
Mikor azt mondom, MINDEN A TISZTA SZÜZANYÁS NŐ + FÉRFI MINT JÉZUS TESTVÉRE FÜGGVÉNYE, akkor biblia vagy a korán vagy rögtön, a krisnyások is keifeszitenek, s ugyanakkor ki az Isten ne háborodna fel, hogy a KIVÁLASZTOTTAK MEG KIVÁLTSÁGOSAK ISTEN FELLETTIEK, MINDEN TÖRVÉNY FELETTIEK, mert ük adják veszik a curváikat kézről kézre, este kiálitotta a házasság papairt, reggel széttépi, rögtön örökölt az egy éjjel felesége trilliókat, országokat, mig ha most egy nője másnak lefekszik, vagy ezért elvál tőlle, megkövezik, de ujjabban csak fejjét lacsapják?
Jönnek a talibánokkal, akarjuk? NEM NEM NEM... jönnek a wallásos SZENTKÖNYVES ERKÖLCSÖKKEL AKARJUK? NEM NEM NEM... Mit akarunk, mi magyarok: ISTEN EMBER ELŐTT TELJES EGYENLŐSÉGET, JÉZUS IGAZSÁGOT MINDENKINEK, NEMCSAK NEKÜNK, EZ NEM ERŐSZAK, HANEM AZ EGYETLEN KIUT, A HALÁLOK KATLANAIBÓL?
Na ez már nekem kezd túl elvont lenni, meg mintha tanár-gyűlölködésbe kezdene átmenni. Úgyhogy inkább hagyjuk, mert túl nagy léptékben beindult az általánosítás.
Ez a "balfék", ha nem is viszi futószalagon a kislányokat fotózni (bár egy is több a kelleténél!) de ha úgy beszél velük, mint leendő fotoalanyokkal és nem mind leendő nőkkel, anyákkal, akkor többet árt mind hiszed! És igen komoly hibának tartom, hogy nem tudsz mit kezdeni a helyzettel. Gondolsz arra, hogy ezeknek a gyerekeknek kell majd egyszer nemet mondani egy kezdődő zsarnokságra, fajüldözésre, népirtásra? Lesz merszük, volt akitől tanuljanak nemet mondani? Vagy inkább majd ők is eladják a hitüket (ha még lesz nekik) a pillanatnyi nyugalmukért egy tál lencseként? Vagy a történelem eseményeit csak mesének tartod, amiből felelni kell tudni tényszerüen? Mert te és kollégáid ezt sugallják számukra!
Az viszont egy újabb szempont, hogy a gyerekek már többször panyaszkodtak, hogy hogy beszél velük a tanár, de nem igazán tudtam mit kezdeni a helyzettel.
Valószínűleg rájöttek, hogy nem érdemes mondani semmit.
Én meg már többször kaptam azért a fejemre, hogy túlságosan a pártjukat fogom.
Nézd, amennyit én a személyiségéből kiolvasok, az alapján nem pedofil, nem is erőszakos, csak egy balfék. És nem gondolom, hogy futószalagon gyártaná az efféle hülyeségeit.
Igen, nekem is van gyerekem, és ő is irtózna attól, hogy adott esetben ügyet csináljunk, akárcsak én, ha a gyerek helyébe képzelem magam.
Annyit mindenképp tenni fogok, amennyinek értelmét látom.
De ha mondjuk a szülők sem akarnak lépni, akkor én nyilván nem erőltethetem a dolgot. Amit tudok, megteszek. A kislány problémáját maximálisan magaménak érzem, a tanár meg nem érdekel.
Pedig előbb utóbb ez lesz - vagy asszimilálódtok! A kislányt már így is te küldöd másik csoportba. Te meg mennyit bírsz majd végignézni abból, ami akadálytalanul tovább megy? Előbb utóbb eleged lesz, de úgy elmenni, hogy semmit nem tettél - nem fog megnyugvást hozni.
Látod ez az: sajnos ebben nem hiszek. És vannak páran, akik már "sokat láttak", nehezen viselik az összefonódásokat, mégis azt mondják, nem lehet tenni semmit.
Na igen, én is legszívesebben ügyet csinálnék belőle, csak félő, hogy el lenne kenve.
Azt viszont már ne haragudj, de végképp nem tudom elfogadni, hogy akkor inkább a diák meg a "bizalomra érdemes" tanár távozzon az iskolából - ahogy írtad.
Mégvalami. Ha azért biztos ennek a perverz tanárnak a pozíciója, mert "sokat tud", akkor bizony igen hazug légkör lehet ott, sok takargatni valóval. Mindenkinek jobb (tanárnak, diáknak) az igazság, mint amikor a gennyes sebet felvágják. Csak felelősséggel ki kell fertőtleníteni még ha fájdalmas is, de a gyógyulás akkor a legbiztosabb. Ha ebben nem hiszel - akkor sok terhet kell majd cipelned, egyre többet...
Kedves Sophia, szerintem hiba, hogy nincs belőle ügy. Gondoltál arra, mi van, ha lesz, vagy talán volt is olyan gyerek, aki elfogadja az "invitálást"? Felvállalod ennek a felelősségét - miután tudomást szereztél erről? Szerintem egy tanár nemcsak a szaktantárgyát oktatja, hanem életvitellel kapcsolatos útmutatást is ad, hiszen ha akarja a tanár, ha nem, a gyerek azt is megjegyzi.
maga a pornózás gondolata, örök halálos bün, de a pornó N.1 buzzines az egész föld tekén, sőt mnden de minden annak a bünnek a követekeménye, nos ha látni akarnuk a szexxxulitás ösztönének szabadon bocsájtását, mert ha van eredeti bün, hogy olyan gyerekek születhetnek, ami nem a gyerek hibája, de igy a gyerekeink büntettnek bennünket, magukat végül is, örök halálra itélve?
itt rögtön, beugrottam a buzzgó oroszlánok barlangjába, s felebarátok, ha nem imádkoztok értem, meg ezekért a gyerekekért, akik tiszták, főleg a lány gyerekek, de megronthatják őket, ezek a buzzgó, a felettesek, ha ezek a feletteseiknek jól fekszenek, neme a lány, aztán mindenki aki most párját fogja, mio vagyunk a rosszak büntetendők, akik valóban: azt bünteti azaz isten, mellik, kiket szeret, doszogatni, van e jobb mint sallát filát is szadIccáztattni?
Köszönöm, hogy elmondtátok a véleményeteket, javaslataitokat.
Sajnos, valóban engem érintett a dolog, ugyanis én vagyok a kislány osztályfőnöke.
Már szeptember óta figyelem őt, miért van a sok egyese, meg igazolatlan hiányzása, mikor egy jó képességű gyerek. Azt hittem, családi gondok vannak, mert szinte depressziósnak láttam.
Tegnap aztán felhívtam az anyukát, aki mondta, hogy tud a sok hiányzásról, de már a szülő többet nem igazolhat.
Végül - enyhe nyomásgyakorlásra - órák után elmondta nekem a lány, hogy itt akarja hagyni az iskolát, és aztán ez a dolog is kijött belőle. Azt mondta, ennek a tanárnak az óráin állandóan feszült és ideges, és azt is nehezen viseli, amilyen stílusban beszél általában a csoporttal. Lehülyézi őket, szóval rendszeresen megsérti emberi méltóságukban. Állítólag az egyik fiú egyszer már majdnem nekiment.
Szüleinek elmondott mindent - hogyan invitálta a nyáron sms-ben a tanár, amire ő nem válaszolt - az apukája be is akart menni az igazgatóhoz, de ő nem szeretne ebből ügyet csinálni, ami telejsen érthető. Az sms-ek már nincsenek meg, és úgysem hinne neki senki. Mondanom sem kell, hogy nagyon megsajnáltam, és tegnap estig sem tudtam napirendre térni a dolog felett.
Ez egy nyugdíjas tanár, akinek családja is van, de szereti női akt-fotókkal körbevenni magát a saját kis termében. A lánnyal egyébként csak fürdőruhás fotózásról beszélt még a tanév végén.
A tanári karból többen utálják, mert áskálódik, bejár az igazgatóhoz.
Azért van biztos posztja, mert sokat tud. Én biztos, hogy nem fogok vele beszélni.
Rosszindulatú, nem egyenes ember.
Felvetettem egy olyan lehetőséget a kislánynak, hogy esetleg átmehetne a másik csoportba, aminek meg is örült, csak az meg azért macerás, mert alapos indokot kell mondani hozzá.
Szóval, még a szülőkkel akarok beszélni, csak ma nem tudtam.
Na, hát ennyi kikívánkozott belőlem, és köszönöm a segítséget. (Mert hogy ugye nálunk ezt nem mondhatom senkinek.)
Bocsánat hogy belepofádzok!
A kérdés érdekességét tekintve mertem venni a bátorságot , mivel számomra mind a két alany -a tanár és a diák - irgalomra szorul.
De nem azonos felállásban.
szóval először a tanerővel kezdem:
Botrány! Verést neki! Mondhatnánk és talán meg is érdemelné, de ne feledjük el hogy bizony ő is ember még ha hibázott is , ezért a fokozatosság elvét ajánlanám vele kapcsolatban.
Semmi esetre sem tussolnám el az ügyet , de vigyáznék arra hogy csak a legvégső esetben legyen nyilvánosan megszégyenítve , akkor ha megátalkodott.
Abban az esetben ha belátja hibáját természetesen elégnek tartanék egy személyes beszélgetést igazgató-tanár viszonylatban. ( a jóság az ami megtérésre vezet.)
Ha bebizonyosobik az hogy kitart nézete mellett miszerint megérdemli a kislány az ő unszínpátiáját akkor bevonnám a szülőket is és csak ezek után bocsátanám el ha nem változik. (itt viszont már más a szitu : mivel megátallkodottezért jöhetnek a kékek és a zöldek)
Mivel az illető tanerő lelki állapotát nem ismerem, csak feltételezem: nem kellene elmenni az elbocsátásig.
A kislány meg ..... Neki a suli részéről kellene irgalmat kapni , hogy bizonyíthassa ő valóban felkészült és át is ment volna a vizsgán ha jogosan bánnak vele.
Nézd, rosta! Előszöris újat nem tudok mondani. Másodszor pedig nagyonis a földön vagyok a stílusom ellenére - noha elismerem, nem divatos. Kevés benne az akció... :-) Harmadszor pedig azt hiszem már tényleg túl sokat beszélünk arról, amit megélni kell. Egyébként van válaszod Sophia kérdésére?
1. A szülők helyében Most azt hiszem el kellene tekinteni attól, hogy jómagam a gyereket kicsi korától arra neveltem, hogy merjen kiállni az igazáért (én is ezt szoktam) akkor is, ha nem hisznek neki és akkor is, ha hátránya származik belőle. (Származik is!)
Ennek ellenére a szülők helyében megbeszélném a kislánnyal, hogy mivel mindenben mellette állunk és segíteni fogjuk és hiszünk neki és nem neki kell szégyenkeznie a dolog miatt - ügyet kell csinálni a dologból. Részint azért, mert bűncselekmény, részint azért, mert az elkövető tanár és a többi diák potenciálisan kiszolgáltatott, részint azért, mert ilyen mindenhol lehet és nem menekülhet ki a világból, egyszercsak nem lesz hova hátrálnia.
2. Azt hiszem, a bizalomra érdemes tanár helyében is ugyanezt tenném. Annyi különbséggel, hogy a zaklató kollégával is elbeszélgetnék. Először négyszemközt és ha ez sikertelen, akkor a tanári kar társaságában.
Ha balul ütne ki a dolog, azaz nem sikerülne semmit sem bizonyítani, akkor a szülők helyében csakugyan azon lennék, hogy elvigyem abból az iskolából - és a bizalmat kiérdemelt tanár helyében azt hiszem szintén nem maradnék tovább abban az iskolában. Hiszen nem lehetnék biztos abban többé, hogy megvédhetem egy hazug légkörben a gyerekeket.
A zaklató tanárral szemben pedig akkor lennék megértő, ha beismerné amit tett és vállalná a következményeket. Azonban ha végig sikeresen tagadott és az igazság nem derült ki, akkor minden további kapcsolatot megszakítanék vele. Hiszen akarata ellenére senkit nem lehet "üdvözíteni".
Delfinek is felebarátaink, vagy ők az igazi del - finnek, a magyarok testvérei?
csak félfillel halottam, valahol a szigetvilágba, - tegnap történt- 4 ember beuszott a tengerbe, mikor cápák támadtak rájuk, de megjelentek a delfinek s körbe vették őket, s biztositottk az utat, a kiuszásra, megmenekülésre?
Magyar Adorjánt, srgées régen olvastam, hogy a delfinek vissza mentek a tengerbe, mit a másik részük, kint maradt, az őstenger mocsaraiba, aminek a közepe a Kárpátmedence lett vóna, ha vóna?
Mint az első teremtésbe, az állatok (lelkesek nem bestiák) intelligensek, az ember barátai? Jó stori mi? Lehet tanyulni?
Kedves Sophia, a kérdésed nem egyszerü, vagyis inkább nem egyértelmü. Nem tudom, hogy mint kívülállónak mit kellene tennem, hogy így közvetve a tudomásomra jut, vagy a szülők helyében mit tennék, vagy a bizalomra érdemes tanár helyébe, vagy éppenséggel a kislány helyébe?
Talán ha pontosítanád, az megkönnyítené a választ, mert így a többféle variációra kicsit nehézkesebb reagálni.
A 16 éves diáklány félve meri elmondani annak a tanárának, akiben megbízik, hogy egyik idős férfi tanára korábban fotózásra invitálta. Mivel ő nem reagált, a tanár megalázó módon bánik vele, lehet, hogy meg is buktatja.
A lány elmondta a szüleinek a dolgot, de nem szeretné, hogy azok bármit is lépjenek ez ügyben. Inkább azt fontolgatja, hogy elmegy az iskolából, mert annyira nyomasztja ez az egész helyzet, és úgy érzi, úgysem hinne neki senki.
Kérdésem egyszerű: ki szorul itt irgalomra, és hogyan lehet ezt adott esetben gyakorolni?
Nem hiszem, hogy véletlen lenne az, hogy a Biblia olyan részletesen beszél arról, hogy hogyan és milyen körültekintően bánt a szamaritánus az idegennel, az ellenséggel. Lehet, hogy különbözőek a folgamaink de szerintem az együttérzés és az irgalom a szeretet csírája. Ahol ez a csíra nincs meg, ott közöny és ridegség van. Hiszen ez a csíra nem hajt ki ott, ahol bosszu, ahol gyűlölet, ahol megvetés van. Enélkül az igazság sem lesz más, mint halálos csapda, ami valamennyiünkre leselkedik.
Csak ismételni tudom magam, hogy szerintem nem létezik vegytiszta felebarát, hanem felebaráti megnyilvánulás, amire törekedni kell a lehető legmaximálisabban, amennyire csak önzésünk engedi. Hiszen annyi kibúvó van arra, hogy csak azt kelljen szeretni, akit ilyen-olyan okból érzelmileg is el tudunk fogadni. De nem lenne szabad elfelejteni, hogy mi magunk sem vagyunk mindenki számára érezelmileg elfogadhatóak, viszont mégis mindenkitől elvárnák a felénk irányuló felebaráti megnyilvánulást.
