Szerintem a sir hamarosan képzett idegyógyásszá válik, akkor aztán legalább megszabadít a terhes kötelességeidtől és Te nyugodhatsz boldog pofával és őszes szakállal mindanégy lábacskáján:O))))
Azért a jutalomfalatok gyakori adományozását ne feledd feltételes reflexszé rögzíteni benne, mert éhen maradsz:O))
Kamerát is kaptam karácsonyra, s van scannerem is. Most csak SÁ-ot kell megbarátkoztatnom a fotómasinával, hogy ne legyen megilletődött. Aztán kell egy informatikus, aki elmagyarázza, hogy hogy lehet a képet a fórumra varázsolni. Egyszer Bence fiam írt egy számítógépes könyvet "kezdőknek", mint mondta, hozzám hasonló lök5teknek:-DDD Elraktam, mert nekem magas volt...
Kedves asta!
Most jött be az "aszim", hogy beszámoljon, hogy hogyan boldogul Árcsi egyedül... A szokásos módon. Megterítve a lakás szagmintáimmal, s a kuttya szokásos homályállapotban rohangált a munkatársnőm körül.
De túljárok az eszén: Leköltözöm a földre, s 4kézláb fogom szürcsölni a vacsorámat, s neki nem adok. Majd hanyattvágom magam, s orrommal bökdösöm, hogy másszon rám.
PP dominanciát mindenáron megőrizni!! A legjobb uton haladsz a Sir általi totális leigáztatás felé:O)))
A kétlábúakra már nem is figyelsz, mi meg csak rimánkodhatunk:(
Örülök, hogy megvagy és kutyálkodsz:O) Arcibald a sir pedig redben tartja a pszichédet - na meg a lakást:O)))
MÁSságról még valamit.
A kisebbik fiam esküvője volt 2002 december 21-én. A nagyobbik fiú, a Bence még várakozási állásponton van. Egy polmoderátori "tali" után nála aludtam, s reggel nézegettem, hogy mit olvas a "gyerek": "Hogyan kerüljük el a nősülést?" című könyvet találtam az éjjeli szekrénynek minősíthető ágy melletti dobozán, ahol az alcím az volt, hogy "De úgy, hogy mindent megkapjunk tőlük?" Szal valami ilyesmit olvasgatott. Beleolvasva igen szellemes írás volt. Külön fejezet volt az, hogy hogyan lehetséges úgy együtt lenni a hölgyekkel, hogy nem mondjuk ki azt, hogy "Szeretlek". Az egyik módszer az volt,hogy devalváljuk a "szeretem" szót. Azt kell mondani, hogy szeretem ezt a cipőfűzőt, inget, stb. Közben bekukkangattam a szekrényekbe, ahol elegáns, intim női cuccokat látván már azon kezdtem el töprengeni, hogy csak nem a Terry Black a fiam? De az idáigi történetek nem erre utalnak:-DDD
Szal a házasság pogári, konzervatív volt, bár miattam kissé liberális, ui. majdnem felvittem Sir Archibaldot. Csak nem volt még cilindere, frakkja, s mulatságos lett volna, ha menyemről lehúzta volna a menyasszonyi ruhát schnauzeres ugrabugra közepette, s a templomban csak inyenc falatokat adagolva neki csak csámcsogást lehetett volna hallani, s falatkák között fütyülő gumicsonttal a szájában rohangált volna... Fiaim még benne lettek volna, ugyanis Gergő és Csilla képességfejlesztő házakat üzemeltetnek. Ők mondták, hogy Archibaldot jutalomorientáltan kell nevelni:-DDD Azóta Sir Archibald a falkavezér, Ő sétáltat engem, s lumpen környéken a kutyák által összevizelt sarkokon álmélkodunk órákig, máskor féceszdarabkákat csodálunk meg, s Árcsi ha rosszekedvűnek talál, akkor ahelyett, hogy aludna kedvére, rohangál hozzám játékaival, leteszi elém, s várja, hogy eldobjam, majd örömet színlelve visszahozza. Nem érti, hogy a főemlősök csúcsa, hogy csinálhat öregember lélére ilyen szamárságokat.
Szóval, hogy mégis hagyományos legyen az esküvő, de Árcsit se kelljen sokáig otthon hagyni, Kecskemétről felmentem taxival Óbudára, s a driver végigvárva a ceremóniákat, majd együtt megízlelve az étkeket még polgári időben indulás taxival haza a Szőrséghez. Ezek után mondja még valaki, hogy Mi vagyunk a falkavezér:-DDD
Mindenkinek Vaúúúúúúúúúú!
Sir Archibald újabb kutyálkodásai:
-Mostanában abbahagyta villanyszerelői ténykedéseit /ha van reinkarnáció, akkor Árcsi korábban villanyszerelő volt/, s egyéb elfoglaltságokat talált.
-Lakásfelújításom részben megtörtént.
-A lépcsőháztól még mindig szorong, bár a szorongás mértéke csökkent. Mióta felvette az örző-védő attitude-jeit, ha valaki elmegy a lakásunk elött, vad ugatásba kezd. Néha kiengedem, hogy szembesüljön a gaz közlekedővel, de ilyenkor végigrohanja a szomszédok lábtörlőjét, s alaposan felporszívózza a környéket. Ilyen alkalmak során még néhány lépcsőfokot is megtesz, főleg felfelé.
-Étkezéseink:
A saját élelmezése is érdekli, s változatlanul kedveli a füstölt sajtot, almát, banánt, tojást, s természetesen a jutalomfalatokat... Ugyanakkor ha én eszem, transzban van, ugrál rám, s a tálcámon lévő inyencségeket szaglássza iszonyú vehemenciával. Mostanában már állva eszem:-DDD
-Egyedül akkor hagy békén, ha internetezem. Ilyenkor tőlem néhány méternyire válogat a kutyaágyban tornyosuló játékaiból, s széthordja őket szerte-széjjel-szana, majd szakállát a lábamra helyezve elalszik. Már azon is gondolkodtam, hogy ezentúl vagy az iróasztalomnál fogok enni vagy a WC-n. Ez az a 2 hely, ahol békén hagy.
-Ágyazás.
Mikor távol vagyok Sir Archibald territoriumától, rövid gondolkodás után lehúzza az ágyról a szádát, majd beteríti a lakást a párnával, paplannal, szádával, konyharuhával, s az otthoni ruházatommal. Ha idejéből engedi, akkor 5letszerűen behozza vagy a vizeletes rongyát, máskor levadássza a még életben lévő növényeim egyikét. Ilyen esetekben, ha hazaérkezem "kócosan", zavaros tekintettel fogad, mit a psychiátriában rendezetlen homályállapotnak neveznek. Farkcsóválása is inkább csak gyenge próbálkozás, s kerüli a tekintetemet. Messziről nézi a rendcsinálásomat, s teljesen logikátlannak tartja. Helyében én is annak tartanám.
-Esetismertetés.
Egyik nap munka után elhatároztam, hogy nem pihenek, hanem a jobb időre tekintettel leviszem kutyálkodni a hóba. Ördöngős rohangálásba kezdett, gyakran teljesen eltünt a hóhalmokban, s ámultan nézte a mindenütt látható kutyaszar kupacokat vad szagolgatás kiséretében. Ez katartikus élményt jelentett számára. Mai napig sem érti, hogy ezek hogy a francba kerültek oda... Még azon is töprengett, hogy hátha én viszem le a termését éjszakánként a neki rendszeresített kanállal. A hazaút volt a valódi psychodráma. Csípőizületi "kopásom" miatt sántikálva, tüdőműtétem óta fulladozva vittem haza, s phobiája miatt egy szatyorba próbáltam berakni, hogy ne kelljen Őkutyaságát sárosan, havasan magamhoz, felöltőmhöz szorítva felvigyem. Gondolatmenetemet nem tudván követni kemény védekező-elhárító mozgásokba kezdett, ami a lakótársak szerint sintér-kutya viadalnak tűnhetett, melynek során izzadásom, fulladásom fokozódott, s kezem teljesen "kutyás" lett. Bosszúsan felhúztam pórázánál fogva egy emeletnyi lépcsősoron, miközben Árcsi herpeszállásban vinnyogott, majd kezdődött előlről a viadal. Koszosan, szutykosan egyenesen bévittem a feredőkádba, majd lélegzethez jutva lefürdettem jó kis kuttyasamponnal. Nagyon babán nézett ki, sűrű, dús szemöldöke elfedte szemrését, mitől vak és sovány kölökkutya látsztát keltette. A törölközést, fésülgetést már játékosan viselte - mostanában valamit adok a szájába, mikor kefélgetem a szőrét, de igy is dulakodni kell egy pirinyót...
-Legújabb boldogság.
Tegnapi napon kapott egy fekvő helyzetben megformált rózsaszínű, ráadásul fütyülő malacot. Kerülgette, s miután először hallotta visítani, óvatosan, gyanakodva járogatta körül, majd kb 3 óráig rohangált vele, vadul visíttatva ezt a rohadt, mégis kedves disznót. Na ekkor megajándékoztam egy másik játékkal is, egy súlyzóra emlékeztető fütyülő gumicsonttal. Psychodrámát alakított, nem tudván eldönteni, hogy mivel produkáljon nekem hangzavart.
Hát egyelőre ennyit. Én a kórodában, a sir pedig otthon...
ps. Árcsi ha ivarérett lenne tüzelő szukára csóválná úgy a farát, mint a legújabb surranóm cipőfűzőjére.... Mellékesen most cserélem ki a 3. telefoncsatlakozót, ui. jobban szereti rágni, mint a füstöltsajtot. Ez utóbbit is kedveli, de az előző műveletét a titokzatoság és a bűntudat ötvözi:-DDD Az Ő karácsonyi ajándéka az volt, hogy a kanapén mellettem fekve vágyai netovábbjára fektette őszes szakállát, a távirányító, cigarettadoboz, pzs, s az öngyújtó halomra, s alvást színlelt.
Vigasztaljon a tudat, hogy egy "normális" ember (pláne ideggyagyász) maga a rémálom - hát még egy kutty, aki ideggyagyászé:O))
Tudatom, hogy matrackám ma még egyben van - biztosan a hideg miatt.Említésre méltó esemény, ma nem történt. Minden megfagyott, még én is, de különösen a számítógépem. Kutyatejfogazati beavatkozás nélkül tragikus hirtelenséggel kimúlt.
Most már csak az otthoni vírusos van, azon kínlódom most:(
Azért, amint az írásaidból kitűnik, Sacka megkapta a maga szeretetadagját visszamenőleg is. Remélem nem szenved sokat most sem. A szeretet sokat segít - nemcsak a kutyáknál:)
Szegény Sacka 3 éves volt, amikor a menhelyről hazahoztuk. Nem tudom, hogy a kölyökkori nevelés mennyire ludas a dologban, de ez a kutya egyszerűen _nem_játszott!! Legalább egy évnek el kellett telni, míg hajlandó volt kergetőzni (na, az egy látvány volt, amikor az a fekete dömper kecsesen próbált ugrálni), plüssök, gumijátékok soha nem kellettek neki, soha nem hozott vissza eldobott tárgyat.
Most meg már olyan gyenge és beteg (áttétes emlőtumor), hogy ha akarna, sem tudna:((((
Én ezt a """fésülős" módszert úgy vezetem be.
.mivel már kb. három hetestől fésülöm az utódokat, hogy ha rágicsálni, vagy rákapni akar a kefére, akkor gyorsan a szájába dugom.
Mivel az szúr, egy-kettőre úgy tekinti a procedúrát, mint az élet velejáróját!
Sir Archibald "lelkivilága" már a gazdihoz kezd hasonlítani: Tegnap megérkezve a szokásához hasonlóan az előszobában fogadott, farkcsóválva. Majd miután a lakosztályba mentem, nem követett. Gondoltam ismét triller fogad, de a szokásos rend volt /a nappali közepén fehér vizeletes rongy - mostanában nagyon imádja/, szétszórva pedig a játékai. Láthatóan "kellemetlenül" érintette, hogy elmarad a seggrepacsi... Különben ma tölti 4 hónapos szülinapját, amiért reggel "simit" kapott, meg jutalomfalatkát. Nagyon csodálkoznék, ha egy liberális ideggyagyásznak a kutyója normális lenne:-))) Tegnapi nap óta, ha igényli a "simit" kezemet orrával bökdösi, bár elég sok energiámat köti le, hogy közben ne próbálgassa a kezemet óvatosan bár, de rágcsálni. A NG csatornán láttam egy tanácsot, hogy mit tegyünk, hogy a kuttya ne játszon a kefével, s bevált. A szájába adok egy csontot, s közben kefélem a szőrét, igy elviselhetőbb a "bruszt"... Izeg-mozog, harciasan nézkél, de szájában a csonttal. Azt is lassan sikerül elérnem, hogy a játékait, mit eldobok odahozza, s el is engedje.
