A tágabb környezetemben meghalt egy ember koronavírusban, kissé testes, nem annyira fiatal ember volt, magasabb májértékekkel, magas vérnyomással. Valakinek személyes ismerőse volt, aki az együtt töltött időre emlékezett az illetővel. Elgondolkodtam ezen, beletéve a mérleg két serpenyőjébe a kétféle információt, és arra jutottam, hogy az a fontos, amit ő emberként jelentett egy közösségben. Az ember fontos, egészként, amely több, mint a részek összege, nemcsak adatok összessége, ami fölött ítélkezni lehet.
A Tardyl annyira veszélyes altató volt, hogy 2007ben kivonták a forgalomból.
Miért éltem én mégis túl, hogy 1 dobozzal beszedtem??
Gondolom legyengitette a szivemet és azért voltam örökké fáradt, kinyirta az agyamat ezért nem voltam képes semmit tanulni, és talán májkárosodást is okozott, erre utal, hogy 48 évesen a doki somolygott hogy csak a pályinka ne lenne .
Nem értettem miért e gúny. Valamit látott a vérképen és rosszul következtetett.
Bár, ahogy így leírtam, sokkal kevésbé érdekel, mit gondol bárki is szipolykáról, sokkal inkább érdekelnének valódi történetek, akadályokkal való megküzdések, vagy éppen az erről való "írásban gondolkodás", valódi fájdalmak kiírása, szipoly mentalitás nélkül.
Ennek az élősködésnek legalább van tanulsága. Hallgass a megérzéseidre, ha úgy érzed, rossz szándékkal vannak ellened. Teljesen mindegy, mit állít az illető, hogy ő sorstárs vagy segíteni akar. Tudd megkülönböztetni a sunyi gonoszságot a valódi, elmebetegségből fakadó zavart kommunikációtól, ami egy beteg embernek esetleg segít kifejezni magát, az az élősködő számára mások rombolását célzó eszköz. Az élősködő kártevő egy szerepben tetszeleg, ő azt szeretné, ha trollnak tartanák, mert annyira hatalom nélkülinek érzi magát, hogy más, éppen nála elesettebb emberek szipolyozása kell neki ahhoz, hogy az énképét valamennyire helyreállítsa. Neki ez büszkeség, hiszen nincs elég gerince ahhoz, hogy valami jó dolgot hozzon létre ebben az életben.
Úgy látom, nemcsak ketten voltunk itt, van valami hozzáfűznivalója annak, aki annyira jelentékenynek tartotta szipolyka hozzászólását, hogy lemínuszolta? :) Elvégre ez egy fórum, ami a kommunikációról szólna.
Nem feltétlenül igaz, hogy amit kibírsz, attól erősebb leszel. Lehet, hogy minden alkalommal egy kicsit jobban megöregedsz. Gyorsabb ütemben, mint mások. Csak arra irigyek, ami kívülről látható. Az életkorra, egy számra. Az igazság az, hogy ezeknek az embereknek sokkal több energiájuk van, sokkal egészségesebbek. (és éretlenebbek bizonyos szempontból) Az életkori különbségek miatt hagynak akár meghalni, vagy hagyni, hogy károsodjon a szervezeted. Hiszen nekik semmilyen komolyabb bajuk nincs. Hogy' képzeled, hogy fiatalabb vagy, és te vagy a beteg?! Mert akkor rá kéne döbbenniük, milyen jó dolguk van. Hogy az élet sokszor azon múlik, amit ad, és nemcsak azon, amit ők elvesznek belőle. Akkor át kéne élniük egyfajta kiszolgáltatottságot, ha ezt elfogadják és azt nem szeretnék.
Sajnálom, hogy olyan tüneteim alakultak ki, amelyből lehet, hogy nem lesz kiút. Ha tényleg kiderül, akkor valamilyen formában, de MEG KELL TENNEM. Mert az egy olyan állapothoz vezet, amiből nincs lehetőség minőségi életre.
Mi lehet a motoneuron probléma? "Nincs értelme/nem tudok mozdulni". "Nincs értelme felkelni reggel". De ha van értelme, akkor miért? Egy bezárt élethelyzetben. Hova tudnék menni? Hogyan tudnék kitörni ebből?
Békeidőben is ez volt. Mert mindig volt valami, amiből fel kell épülni. Mi lesz az álmaimmal? Vagy haladok tovább az úton, minden erőmet beleadva, amíg csak tudok? Akkor is, ha senki sem áll mellettem. (ez nem kérdés, mert már a születésemtől sokszor voltam ilyen helyzetben... egyszerűen el kellene fogadni, és akkor nem nyomasztana. Nem reménykedni.)
Robi mindenhova azért megy, hogy helyrehozza amit mások elrontottak. Eddig mindig sikerült. Itt is ezért vagyok. Hogy segítsek. Robinak olyan csodaképessége van, amit az Idegenektől kapott. Ha nem kell, hát a te bajod.
Kurva nagy bajban lehetsz, ha ilyen ingerült vagy. Azért ha meggondolod magad, én bármikor segítek, mert az Idegenek tudása már a birtokomban van.
Viccet félretéve, nekem soha nem lehetne barátom olyasvalaki, aki folyamatosan manipulálni próbál, ködösít, tehetetlenség érzés vagy zavarkeltés a célja, aki következetesen és minden alkalommal szándékosan nem veszi figyelembe azt, amit a másik ember kifejez és bagatellizálja azt, nem képes valódi párbeszédben gondolkodni, amelyben két ember valóban reagál egymásra.
Én azt mondom erre, hogy király vagy. Így megmondod. Bár soha nem értettem a nőket. Pista ismeri. De nem akarom megkérdezni tőle, mert utálom a Pistát.
Azért vagyok itt, ezen az öngyilkos fórumon.
Az áskálódással meg tudod mit kell csinálni? Az olyan, mint egy rakás büdös takony, amit egy üvegasztalon lökdösnek. Oda kell csapni neki! Látom, egy cipőben járunk. Ha kérdezik, hogy hol ismertél meg ilyen remek barátot, majd mondd mindenkinek, hogy a fórumon! Egyébként meg az én örömöm egyre kisebb, a bánatom meg egyre nagyobb, mióta a szép, hatalmas fák helyett mindenfelé törpék kuporognak, és leskelődnek a gonosz szemükkel.
Van egy pocsolya a kertem végén, abba minden kedden találok egy döglött kutyát. Persze mindenki kitér előle, mintha nem tudnának róla semmit.
De én hamar megtudtam a titkot. Rajtakaptam az uzsorást. Az egész világ mulat ezen az aljasságon, persze, azt képesek hazudni, hogy a szájmaszk miatt nem látták, amit láttak. Robi mindent lát,de az átlagos emberek mind el vannak telve a saját okosságukkal.
Mi az áskálódás? Ezt tényleg nem értem. Nem szoktam áskálódni. Leginkább azt tapasztalom, hogy ellenem szoktak, és ezért lehetett, hogy türelmetlenül reagáltam rád. Utálnak, mert fiatal vagyok, utálnak, mert introvertált vagyok, utálnak, mert idegenkedem a nőiség állandó demonstrálásától, mintha ennek valamiféle emberi értéke lenne az esztétikumon kívül, mintha kiválóbb ember lenne csak attól, hogy pl. reggel többet piperészkedik, mint én, vagy amikor azon "panaszkodik büszkélkedve", hogy hogyan nőtt éppen a fejére a férje vagy a gyerekei, egyébként nagypofájú nők kisnyuszivá, kiszolgálószemélyzetté válnak és ezzel demonstrálnak, hogy irigykedjek rájuk (Jézusom, mire?), mert nekem "úgysincs miben elfáradnom". (hát ő vállalta a családosdit, nem? Akkor mégsem olyan jó buli? De amikor ott vannak olyanok, akik támogatják és megvédik a magány erodáló hatásától, akkor én nem megyek bezzegelni, hogy ők nem tudják, milyen) Illetve irtózom attól az elvárástól, hogy rajongjak a "nőcis" dolgokért. (ja, és ettől nem leszek leszbikus, mint ahogy itt egy pár troll rám akarta ezt húzni... azt szeressem, amiből elegem van? Mi ebben a logikus?)
Utálnak, mert nem tudok automatikusan betagozódni egy közösségbe. (bár együttműködő vagyok alapvetően)
Én nem adtam fel a reményt a szeretetre. Hogy valahol, valamikor jó lesz.
Szia érdeklődő+, és már vártalak. Szeretem az érdeklődő embereket. Kevesen vannak. Már a múltkor is biztosítottalak róla, hogy szemet húnyok az áskálódásaid felett. Bizony. Így van. Robi nem haragszik. Robi meleg, de nem haragtartó. Elfelejtem, hogy megaláztál, és a barátod szeretnék lenni. Nem sok gonoszabb szó mocskolódott még itt, mint ezek itt. De ismétlem, a barátod leszek. De megnyugtatlak felőle, hogy szeretet nélkül. !!!!!
Én már régen elhagytam a szeretetet, vagy a szeretet hagyott el engem, mindegy. Az egész világ ólálkodik körülöttem, és gyilkos szándékkal. Úgy ám.
Miért kéne bármit is tenni? Mi az értelme a történetednek?
Valakik ülnek valami udvaron, aztán járkálnak a sírok között. Sztrájk, forradalom? Halottak? Mit kéne ezzel kezdeni? Olyan, mintha egy szövegrészlet lenne, kiragadva a kontextusból, ezért kevéssé értelmezhető.
Ez egy provokáció volt, csak erre vártál, hogy majd jól megsértődhess. Ez nem egy egyenes, őszinte kommunikáció része volt. Különben vagy nem írtál volna semmit, vagy azt írtad volna, erre nem szeretnél válaszolni. Úgy gondolom, hogy ez nem tartozik rám. Nem tartozik rám a te bűntudatkeltési és manipulálási mániád, ezek a gyerekes próbálkozások. (van nekem épp elég bajom) Hiába próbálod másokra áttolni, ezekkel neked kell szembenézned. Tudod magad úgy kontrollálni, ahogy másokat szeretnél?
Akik itt válaszoltak, többnyire manipulálni akartak, azt akarták, hogy rosszul érezzem magam, olyan legyek, amilyennek ők gondolnak, azt akarták, hogy rosszabb legyen nekem, mint addig, hogy tehetetlennek érezzem magam. Ezért mindent megtettek. Nehéz ebből kizökkenni.
Azt hittem te rendes vagy, és végre valaki, aki nem bánt. De most olvasom a hsz-dat. "Durciztál", "lusta", "gyáva" -Aki személyeskedéssel támad, azzal nem akarok ismerkedni!
Azóta, hogy ezt itt bejelentettem, sok víz lefolyt a Dunán. Ma már, megbántam, hogy nyilvánosan megosztottam. Ha lehetne, töröltetném ezt a hsz-t.Mert nagyon sok bántást kaptam miatta.
Valójában nem a skatulyádnak megfelelő választ adtam, és bedurciztál. XD Miért szeretnéd, hogy én ne szeressek senkit? Mit igazol ez számodra? Miért akarod irányítani, hogy én milyen legyek? Ennyire lusta vagy megismerni másokat? Vagy ennyire gyáva.
