Nekem mindegy volt, hogy kisfiu lesz-e vagy kislany, de a parom azt mondta, hogy mikor az ultrahangos orvosnak kiszaladt a szajan, hogy 'ott a kukija', akkor 30 centit nott a mellbosegem... :)
Először is gratulálok!
Szerintem érdemes meghallgatni mások tapasztalatait, és minél több témába vágó könyvet elolvasni. Aztán elfelejteni az egészet, mikor ott a picúr, mivel a gyerekek sosem úgy működnek, ahogy a könyvírók gondolják, és másokétól is különböznek jócskán, így a saját tapasztalat mindennél többet ér. :)
Na, egy kéretlen jótanács is rögtön: Az ember párja igen hajlamos pikkelyeket és szárnyakat növeszteni, valamint zöld színben pompázni a hormonális változások következtében, így nem könnyű kibekkelni a 9 hónapot. De mindig gondolj arra, hogy még mindig jobb, mintha te lennél terhes. :)
Ezentúl figyelemmel kisérem a topicot, nekem kb. dec.-jan.-ban lesz esedékes életem(tünk) eme ismeretlen pontja, aminek nagyon örülök.
Remélem egyre többen, osztjátok meg a tapasztalatokat, hogy Nekem minél kevesebbet kelljen "saját tapasztalatból" megtanulni. :-)
Ja, en egyebkent ha latom, hogy Balazs loni keszul, nem teszem oda a kezem, csak elegansan oldalra lepek egyet, igy mindig Apukajat lovi hatba, aki ettol nagyon boldog :-)
Tulajdonképpen költői kérdés volt...
Mindenesetre asszem én jobban szeretek, mint Jesper, pedig engem is "megtisztelt" párszor a kisasszony mindenfélével. (Jespert még nem! : ))
Erről a "Maminti pasijairól" jutott még eszembe, hogy az nagyon furcsa érzés volt, mikor 2 héttel a picúr születése után felhívott egyik haverinám, hogy a csajok otthon vannak-e már? :)
Hát a fürdetést én meghagytam Jespernének, de etetni, pelenkázni, na meg hurcibálni ide-oda a gyakran fennálló ordítás kiküszöbölésére azt én is szoktam.
Igen, ez az egyik legjobb mondat volt abból a filmből. Én hozzátenném még azt, hogy akkor éreztem először igazán férfinek magam, mikor megláttam a picit. Volt régebben egy kifejezetten szoknyavadász időszakom, és bízvást mondhatom, hogy a férfitudatot egyik "hóditás" sem hozta meg ötödennyire sem. :)
Az én apamadaram a hazahozatal óta leeinstandolta a fürdetést. :) Csak akkor merészkedhetek a fürdőkád közelébe, amikor dolgoznia kell és későn érkezik haza, addig meg van engedve nekem az előkészités és utótörülgetés. :) Csodálatos látvány, ahogy mindkettőjük szeme ilyenkor ugyanolyan csibészesen csillog, miközben egymásra vigyorognak. :) Ők az én két pasim! :)
Nem tudom, apuka ir-e majd ide , mert nem az a bőbeszédű tipus, de azért remélem... :)))
Apamadár, ez nagyon jó! :-))) Alig várom már, hogy a párom is közétek tartozzon. :-) Még csak kispapa, de nagyon készül, és kitalálta, hogyha lány lesz, akkor majd én nevelem, ő meg kényezteti. :-)))
Sziasztok,
az en kisfiam masfel eves, es mondhatom, hogy a legjobban sikerult projektem :)
Csak egyet tudok erteni azzal, aki azt mondta, apanak lenni a legjobb! Azt hiszem, hogy ez az, amire kesobb emlekszik az ember, nem az, hogy milyen karriert csinalt.
Nincs egy hete, hogy azt mondta ram a fiam, hogy "apamadár". Majdnem hanyatt estem! Kiderult, hogy a lokott munkasok, akik nalunk dolgoztak, 'lemadaraztak' egymast, erre elleste a kis vacak, es kikombinalta :)
Noha nem vagyok kezdő, csak benéztem ide. Nos, nem hiszem, hogy ilyen kevés a ződfülű faterok közt a babarajongó. Szerintem csak nem érnek rá a rajongottjuktól ámítógépészelni. ;-)
Ha valami konkrétum merül fel, számít6tok rá, hogy belevau.
Az én kisfiam három éves. És én is imádom.
A legfantasztikusabb dolog apának lenni. Aki nem engedi magához ezt az érzést, mert túl "ciki", nem elég macsó stb. az sajnálhatja. Aki pedig önmaga mond le erről a csodáról, hátrahagyva saját gyermeke szeretetét az szánalmas. Egy régi filmben (Forró szívek, hideg lábak) mondta egy kínai: Aki nem lesz apa egész életében, anélkül hal meg, hogy ember lett volna.
Tegyél ide képet a kislányodról, mindenki csodálhassa meg!
Csa
Szerintem fognak majd jonni az apukak! Erdekes, hogy a kisbabak mindig apukajukra hasonlitanak.
Bar egyszer a Spectrumon azt mondtak, hogy azert keresi (es veli megtalalni) mindenki a hasonlosagot a baba es az apa kozt, mert ugye az apa nem biztos... :-)))
Úgy látom, apatársaim nem különösen érdeklődőek. Pedig tök jó dolog apának lenni. Számomra például tök nagy élmény volt meglátni, ahogy 4.16.-án kihozták a műtőből, kilógott a kis kék buksija, meg a kezei a pólyából, és úgy ordított, hogy egy black metal énekesnek is becsületére vált volna. :) És már elsőre ledöbbentett, hogy a kisasszony mennyire hasonlít rám. :)