Nem tagadom, Dicket csak önmagához van értelme mérni, mert "normál" vagy mondjuk hagyományos szemszögből túlontúl csapongó, a sztorijai telis tele vannak elvarratlan, megoldatlan szálakkal. Én Dickben a meghökkentőt szeretem, az a korábban el nem képzeltet, meg az iszonytatót.
Az Alfa hold... c. könyvét azért élveztem, mert az alap elgondolás lenyűgöző volt.
Nekem folyton olyan érzésem van, mintha a fickó a skizoid elmeműködés félelmetes csodájaként időnként előrekukkantott volna a számtalan párhuzamos világokba, hogy aztán minden alkalommal ijedten hőköljön vissza...
Azt meg végképp nem tudom felfogni, amilyen kettősséggel megélte a hitét: nagyon mélyen hitt Istenben, ugyanakkor ki-kibuggyant belőle az attól való rettegés, hogy Isten gonosz. Borzasztó lehetett így létezni. Szegény ördög.
Én is hasonlóképp vagyok vele. Nem rossz könyv, de több szempontból is csalódottan kellett letennem a végén. Ugyebár, a 'bolond' társadalom képének felvázolásával indul. Aztán tulajdonképpen ők nem, szinte alig szerepelnek a történetben. Egy zavaros házaspár szerencsétlenkedésével telik a történet nagy része. (Philip Kendred barátunk maga is "szeretett" válni...) A befejezésnél megint előcibálják egyik-másik 'bolondot', de nem nyilvánvaló, hogy melyikük állapotának, téveszéinek milyen hatása van az események alakulására. Pedig milyen nagyszerű láncolata kialakulhatott volna az összefüggéseknek!
Szia, én most fejeztem be Az Alfa hold klánjait és nem voltam vele annyira megelégedve. Talán azért mert a könyv eleje annyira teszett, az ötlet annyira eredeti volt, hogy azt gondoltam a vége is rendkívüli lesz. Ehelyett - számomra - kissé ellaposodott a történet.
Persze szerintem is jó könyv, de messze nem a legjobb amit Ph. H. Dicktől olvastam.
Elolvastam a Man in The High Castle-t, a Flow My Tears, The Policeman Saidet es egy kis kihagyas utan az Eye in The Skyt. A 3kozul az utobbi tetszett leginkabb, kicsit horror, de nem annyira, mint a Palmer Eldritch, van benne a szokasos "egyik valosagbol a masikba", a konnyebben kovetheto valtozatbol. Izgalmas es elgondolkodtato, hogy mi is lehet az olyan emberek fejeben, akire ranezesre azt hinnenk, teljesen "normalis". Es a vege is tetszik, ami keves konyvere igaz. Tobb olyat olvastam tole, amit mintha elvagtak volna, mintha meglett volna az oldalszam, oldal aljaig meg ir, aztan kesz, megy a nyomdaba. Vajon a vegen az objektiv valosagba kerultek vissza (ha letezik ilyen egyaltalan, de mindenesetre oda, amit altalaban ennek nevezunk), vagy Hamiltone'ba?
Bizonyára minden rajongó olvasta a közvetlen értékesítés című novellát ... Dick a novella jegyzetében azt írta, hogy egyetért a rajongókkal, miszerint rossz a befejezése. Szerintem semmi baj nincs a befejezéssel, igazán kegyetlen zárása egy olyan novellának amelyben a főszereplőnek egyre kilátástalanabb a sorsa a rohanó világ miatt amely teljesen beszippantja az egyént. Igazán meghaladta a korát ez a novella: benne van a fogyasztói társadalom kritikája is az állandóan megjelenő, embereket szinte az őrületbe kergető reklámokkal. A frusztrációval teli mindennapokat novellája ez ahol az "idő pénz" kifejezés dominál. Ezek az állapotok főként a mára vonatkoznak nagyobb intenzitással semmint az 50-es évekre. Amikor menekül az élet elől az űrhajóval - amely már szinte alig bírja a terhelést és végül szétrobban - az valami fantasztikus. Benne van minden fájdalom.
Végeztem az Alfa hold klánjaival. Alig mertem megvenni, mert a címe idegesítően gagyi volt, de a sztori nagyon szórakoztató, és már megint egy olyan világot bont ki Dick remekül, ami semmiben sem hasonlít semmihez. Most még a saját korábbi vízióihoz sem.
Nagyon ajánlom mindenkinek, remek könyv, az egyik legolvashatóbb munkája, aminek még megoldás jellegű befejezés szerűsége is van. Bátran tegyetek próbát vele, ebben senki nem fog csalódni!
Lehet, hogy 'tudományos igényű' meghatározás, ám praktikusan beválthat.
Amúgy a kérdéssel évek óta foglalkozunk-foglalkoztunk az Index Az Orion és a sci-fi híveinek című topikjában, illetve az azt megalapozó http://users.freestart.hu/orion8/ site fórumában. Néha elég tisztességes gondolatmenetek sikeredtek, de végső válasz nem született. (Aki a témában szakdolgozatot írna, annak bátran ajánlhatom az archívum visszakeresését, találhat idéznivaló 'okosságokat'.)
system kérdéseire válaszolva egyébként: Dick agyvérzésben halt meg, szegényt még pár napig gépen tartották, aztán EEG flatline után lekapcsolták. De ha dick-i választ akarsz: egy 50 fényévre lévő bolygó csillagásza jó erős távcsővel még azt láthatja, hogy Philip Dick él és virul, püföli az írógépet és amfetamint reggelizik. Egyszóval nem halt meg, csupán a VALIS részévé vált, információként terjed szét a világegyetemben;)
Voltak gyerekei, két lány egy fiú, meg volt öt felesége is (na nem egyszerre).
Saját sejtése szerint skizofrén volt, olykor klinikai esetként, olykor csak tünetegyüttesként, de erre nyilván a drogok is sokat rásegítettek. Megtörtént például, hogy betört a saját házába, széttúrta az iratokat, majd félig-meddig elfelejtette a dolgot, bár később beismerte, hogy ő a felelős a történtekért. A Scanner Darklyban Bob Arctor figurája részben ebből a sztoriból ered. 74 februárjában és márciusában számos látomása volt, és úgy érezte, hogy egy természetfölötti entitás szállta meg az elméjét, megszabadítva a tébolytól amiben addig élt. Innentől számítható a 'vallásos' korszaka, bár ezt nem egy hagyományos vallásosságként kell elképzelni. Reméljük, összefutott a Közbenjáróval, és nem kell többet félnie.
wikipedián vagy a philipkdick.com-on egyébként sok, viszonylag jól összeválogatott anyagot találsz róla (vannak meg nem jelent novellakezdemények, írások stb. is)
Szerencsétlen irodalomtörténészek jobb dolguk nem lévén annyi definícióval szolgáltak már a sci-fi mibenlétére, hogy könyvtárakat lehetne vele megtölteni, javasolnék egy egyszerű megoldást: Sci-fi az, aminek a szerzője írt már (vagy írni fog*) időutazásos történetet. *azért ez ironikus itt
Asimov bácsi írta valahol egyébként, hogy 'minden valamirevaló sci-fi író megpróbálkozik legalább egy időutazásos történettel', és bizony, az időutazásban minden benne van, amiről a sci-fi szól. Paradoxon, a kételkedés ideiglenes 'félretevése', az új helyzet ábrázolása annak minden vonzatával, absztrakció, az olvasó kényszerítése a gondolkodásra vagy akár saját időkoncepciójának ideiglenes átformálására... és még sorolhatnám. Na de nem okoskodok többet, csak azt akartam mondani, hogy én szeretem a jóóól megírt időutazásos történeteket, magam is írtam egy hasonlót úgy 17 éves koromban, ha jól emlékszem az volt a lényege, hogy főhős visszamegy x eseményt megváltoztatni, sikeresen végre is hajtja a tervet, majd csodálkozik, miért nem rántják vissza a jövőbe, végül rádöbben, hogy az a jövő, amiben őt visszaküldték, már nem létezik, és bánkódik szegény, hogy ez mért nem jutott előbb (vagyis később) eszébe. Nyilván soha nem hallott a 'Három dolog, amit feltétlenül kérdezz meg magadtól az időutazás előtt' című népszerű kis könyvecske...
Hamilton novellája valóban jó régi, mai ésszel nem okoz nagy meglepetést. A téma eredeti klasszikusa.
Neandervölgyiek továbbfejlődnek? Nagyon ismerős a téma, szerintem több helyről is, de meg nem mondom, miből. Biztos, hogy amire Te hivatkozol, azt én nem olvastam.
Így van. Az időutazásos sztorik a mai idő-felfolgásunk szerint tekintve feltétlenül paradoxonhoz vezetnek. Ennek ellenére meg lehet írni ügyesen, gondosan, és ami jól sikerült, ott az olvasónak nem szembetűnő a "bukfenc". De akkor is szükségszerűen megvan.
Amúgy ezt a "visszamegyek a múltba, egy profétát, történelemformáló személyiséget, stb. megnézni, erre rájövök, hogy én magam vagyok/lettem az" nagyon sokan sokféleképpen megírták már, legtöbbször Jézussal, de például napoleonos is van, a múlt havi Galaktikában pedig a téma egy megintcsak újszerű (de nem túl ragyogó) feldolgozása olvashtó.
Szóval érdekes a dologban az lehet, hogy történetesen Dickünk volt-e netán az első, aki a maga módján rátalált erre a poénra. Vagy ő is csak a feldolgozók-továbbgondolók-variálók egyike.
- miben halt meg a mester? - vannak gyerekei? - csak egy betegsége volt (paranoia) vagy több neurotikus tünet is kínozta?
olvastam a koponya című novelláját és valami fantasztikus ... bár, ha objektíven állunk a dolgokhoz, lehet, hogy elmélyültebb olvasóknak/rajongóknak kevés ... én csak most ismerkedek vele és valahogy egyre jobban az az érzésem van, hogy többet, többet és ... többet :)
szóval jó kis történet, eszes, csavaros, bár kissé kiszámítható. mikor Cogner kezdett gyanussá válni (mert komcsinak nézték fura viselkedése és beszédstílusa miatt), már akkor mondtam magamnak, hogy "most vagy őt ölik meg az Alapító helyett, vagy Ő maga az".
mintha egy kis logikai bukfencet is észrevettem volna, bár nem tudom, hogy meg tudnám-e most érthetően fogalmazni ...
tehát
létrejött egy időhurok: visszaküldik a múltba 200 évvel korábbra, hogy tegye el láb alól az Alapítót, aki a 60-as évek elején egy rövid ámbár nagy hatású beszédet tartott, aminek hatására elindult egy minden erőszakot és háborút elvető mozgalom, amely vallásá érlelődött és az erőszak elvetése következtében az emberek többé nem voltak háborúba kényszeríthetők (micsoda optimista fikció :D) Egy új egyház is létrejön, az Alapítót még abban az évben kivégzik az illetékes szervek.
A vezető rétegnek ez nem jó (2160-ban), mert túl nagy tömegeket tart hatása alatt az ideológia; nincs háború, következésképp üzlet és meggazdagodás sincs (ill. a vele járó mesterséges szelekció is hiányzik - "hulljon a férgese").
visszamegy Cogner, de kiderül, hogy akit keres és meg akar ölni az ő maga ... mivel a beletörődik sorsa megváltoztathatatlanságába (a sors elől nem lehet elbújni sem a múltban sem a jövőben), önként vállalja az elfogatását és az ezzel együtt járó halált, de előtte megtartja azt a rövid és ominózus, a történelem menetét megváltoztató beszédet ...
Aztán eltelik 100 valahány év, megint megszületik, bűnözővé cseperedik és megint megbízzák az (vallás)Alapító meggyilkolására. Megint visszamegy a múltba és az egész kezdődik előlről, amelynek sohasem lesz vége (vajon hányszor kellett már megölnie saját magát?)
DE:
ez az "időhurok" nem is alakulhat ki ... csak akkor lett volna oka visszamenni és megváltoztatni a történelmet, ha tényleg létezett volna egy, a saját személyétől független Alapító. de mivel nem létezett a múltban egy ilyen ember sem, következésképp meg sem történhetett volna ez a beszéd és jövő nem olyannak alakul, mint a Cogner-féle 2160-as. és, ha a jövő nem olyan, akkor fel sem merül senkiben, hogy meg kellene változtatni a múltat.
jó a novella, bár edzett sci-fi olvasóként a befejezésre számítottam^^
most olvastam ki a Cantata 140-et, felejthető darab, de azért itt-ott felcsillan benne valami az igazi Dickből. az egész alapötlet annyi, hogy találnak egy átjárót egy párhuzamos Földre, ahol a neandervölgyiek nem haltak ki, sőt a homo sapiens ki sem fejlődött. a neandervölgyiek lomhán fejlődő féltechnikai civilizációban élnek, az itteni Föld pedig szokás szerint túlnépesedési problémákkal küszködik (olyannyira, hogy sok százmillió embert hibernálnak egy szebb jövő reményében, amikor talán felébreszthetnek mindenkit). konfliktus nagyjából: embernek tekintendők-e a neandervölgyiek, és ha igen, milyen jogi/filozófiai/társadalmi következményekkel jár ez, továbbá hogyan oldható meg a túlnépesedés problémája. meglepő, hogy az egész regény úgy ahogy van inkább a klasszikus hatalmiharcos-manipulatív sci-fi vonal felé húz, kevés filozofikus felhanggal, nem igazán dick-i regény ez, nem is ajánlom senkinek. a legjobb az egészben a fedőlap-grafika, igazi cool sci-fi pop art, élénk poszterszínekkel és kellemes space-hangulattal, már ha valaki szereti az ilyesmit.
tulzol :) 3-4 dick az egesz eves adaguk, az elozo (flow my tears) majdnem 3 honapja jott ki, es iden lesz meg egy novellaskotet, szoval nagyjabol rendszeres idokozonkent jonnek a cuccok. es remelem, hogy tenyleg kiadjak a teljes eletmuvet elobb-utobb.
Emberek... Az Agave megvette a teljes PKD életművet? Olyan tempóban adják ki a könyveket, hogy nem győzöm követni. Az elmúlt 2 hónap alatt 3, vagy mennyi jött ki?
Ez Az Alfa hold klánjai ez miféle? Ismeri valaki? Az ismertetőből érdekes módon kimaradt mindenféle párhuzamos/változó valóságra való utalás, ami már eleve gyanús... :)
kérem szépen, épp most jártam egy párhuzamos valóságban, ahol Dick befejezte a második részt. ott viszont nem írta meg a Scanner Darkly-t, az ottani fórumon meg azon keseregtek, hogy bárcsak megírta volna:) hát, valamit valamiért... részletesebb információkat a könyvről nem adhatok ki, mivel a (PV-kRACK) Párhuzamos Valóságok közötti Releváns Adatok Cseréjének Korlátozása megköti a kezemet:D már az is csoda, hogy visszaengedtek...
A Fellegvárban... említett töredékes folytatása zseniális! Csak pár oldal készült el belőle, de számomra a legizgalmasabb Dick-regény lett volna... Bárcsak elolvashatnám (a teljeset, ami nem létezik, sajnos). Ahogy Göring meg a többi főnáci arról beszélgetnek, hogy a legújabb tudományos kutatások szerint létezhet egy vagy több alternatív valóság, és egyikben-másikban esetleg ők vesztik el a háborút - óriási.
(Nem tudom, ki emlékszik, a Riadó a Naprendszerben című hatvanas évekbeli sci-fi antológiában írt egy utószót a szerkesztő Kuczka Péter, amiben felveti, a jövőben majd kitalálnak egy olyan számítógépprogramot, ami képes néhai, a történelem homályába veszett írók - vagy mindenfle művészek - töredékekben fellelt alkotásaikból reprodukálni az akkorra már elveszett teljes életművet. Netán olyasmiket is, amiket illető szerző, mondjuk, korai halála miatt, annak idején meg sem írt - de megírhatott volna! Hej, ha ezt a gépet ráeresztenék a Fellegvár... második részére! :)
igazi szájbarágós megoldásokra ne számíts, dicknél ez nem jellemző, jól érezte, hol kell az olvasóra bízni a történet továbbgondolását azért néhány tipp a gondolkodáshoz: sokszor előjön a szokásos 'mi a valóság', illetve 'hogyan ismerjük fel, ha valami igazi' téma. dicknél ezek alapmotívumok, nem is magyarázom. felhívom a figyelmedet egy beszélgetésre (vagy monológ, már nem emlékszem, rég olvastam), ahol az egyik szereplő a hamisított és valódi tárgyak közötti különbségekről elmélkedik. ha a 45-ös colt hamisítvány, de minden részletében megkülönböztethetetlen egy eredetitől, akkor a 'valóság' és 'hamisítvány' fogalmak hitelessége megkérdőjeleződik. ugyanez a trükk a könyvekkel: szerintem dick azt szerette volna elérni, hogy maga az olvasó tegye fel a kérdést: 'én most valódi olvasóként olvasom ezt a valódi könyvet, vagy egy újabb példánya vagyok az egymásba érő kvázi-valóságoknak, melyek ilyen könyvekkel kapcsolódnak egymáshoz?' a Sáskában a britek a háború igazi nyertesei, az Ember a Fellegvárban-ban német-japán győzelem, és talán feltételezhetjük, hogy a sáskán belül is van egy újabb könyv, ahol lehet, hogy a mi valóságunkat írják le kisebb-nagyobb csúsztatásokkal. érdekes adat, hogy dick egy interjúban elmondta, hogy a könyvet az I Ching 'segítségével' írta (ugyanúgy, ahogy a könyvbeli Hawthorne a sáskát...) ha teóriát kellene felállítanom, azt mondanám, hogy dick érzékeltetni próbálja: a valóság nem az események felszínes egymásra következése, a történelem látszólagos kauzalitása, hanem... nos, mindenképpen valami más:P megfejtésre nem vállalkozom. dickre egyébként nagy hatással volt hume, aki ugye éppen a kauzalitás szubjektivitása, az ok-okozati viszonyok látszólagossága mellett érvelt. dick elmondta, hogy eredetileg folytatni akarta a regényt, de végül nem bírta gyomorral (túl sokat kellett nácikról olvasnia a kutakodáshoz). a folytatás első néhány fejezete elkészült, ebben a nácik látogatást tesznek egy újabb alternatív valóságban, ahol elveszítették a háborút, viszont óriási erejű fegyverekhez juthatnának hozzá. mindegy, ezek csak triviális adatok, a lényeg szerintem az egész, úgy egyben, dicknek az a fantasztikus képessége, hogy évek múltán is foglalkoztat, amit tőle olvastál. ennyi, ha valamire rosszul emlékeznék szóljatok, elég régen olvastam a könyvet... viszont most szereztem be néhány magyarul még meg nem jelent dick-et, köztük: Cantata-140, Solar Lottery, úgyhogy megyek is olvasni. unatkozni biztos nem fogok:)
biztos is, hogy a mű szerint több párhuzamos világ létezik melyeknek más a történelmük. tagomi is átkerült mentálisan? a másik világba, a német ügynök is hisz a párhuzamos világokban ...
de miért pont az az ékszer volt az ami átbillentette tagomit a másik világba? a vége nekem is zavaros volt. végülis kiderült, hogy a kínai jóskönyv miért érezte úgy, hogy meg kell irattatni mi van a másik alternatív világban? hogyan járult hozzá ahhoz a Sáska, hogy Julianna "megvilágosodjon" ill. harmóniát teremtsen az életében?
ezekre szeretném megtudni a választ egy edzettebb dick olvasótól ...
kosz az infot, azért az angol felirat is jól jön, néha elég érthetetlenül karattyolnak amúgy megnéztem azóta, és nem mondhatnám, hogy annyira tetszik, bár vannak benne jól eltalált képek/jelenetek. összességében viszont inkább az jutott róla eszembe, hogy néha külföldi hotelekben szoktam ilyesmiket álmodni, ha esik az eső
Van magyar címe is, A Földre pottyant férfi, Nicholas Roeg filmje 1976-ból, az egyik legkülönösebb sci-fi (bár inkább csak formailag az, nagyobbrészt társadalmi dráma), és vetítették itthon is, moziban, tévében. Nem tudom, hozzáférhető-e magyar verzióban jelenleg.
Ez a letöltési lehetőség, persze, jó lenne, köszi; ha valaki talál hozzá a neten magyar feliratot, lécci, szóljon.
ha valakit érdekel a The Man Who Fell To Earth (a Bowie film amit a Valisban emlegetnek), én most töltöttem le torrentben. priv mail és küldöm az elérhetőséget, nekem kb. fél nap alatt le is jött. angol, nincs hozzá felirat
Dicknél "alternatív" valóságok vannak, és szereplői azok között vergődnek ide-oda (illetve: ki ide, ki oda), avagy a "valóságos" valóságot szem elől tévesztve kerül a figurák egyike-másika valami ál-realitásba? Őszintén szólva, fogalmam sincs.
Ilyen analitikus szemmel még nem szemléltem a Dick-sztorikat. Az világos, hogy karakterei rendszerint szembekerülnek azzal a problémával, hogy amit "valóságnak" véltek látni, az vagy nem az, vagy legalábbis számukra nem bizonyul egyértelműen annak. De hogy ezek mögött a szubjektív észlelések mögött van-e Dick számára valami "objektív" (azaz "objektum"), azt igazán nem tudom. Talán nem is eldönthető a kérdés az élete és életműve ismeretében - és akkor mindnyájatoknak igaza van! :) -, hiszen, ha jól tudom, az író maga is küzdött a mentális gonddal; tudta, hogy "nem normálisan" látja a dolgokat maga körül, de nem érezte magát "őrült"-nek. Különféle, egymástól eltérő és egymást kizáró teóriákat fogalmazott meg arra nézve, mi lehet "az igazság", és beismerte, hogy nem tudja, melyik helyes. Sőt, egész pályája azt sugallja: lehetetlen is eldönteni...
Érdekes ez a "nincs valóság" felvetés; én valahogy a legtöbb általam olvasott PKD regényben nem egészen ezt éreztem. Sokkal inkább azt, hogy igenis van valóság, de az jobbára nem az, amit a (fő)szereplők annak hisznek, és a történet a tudatlanság-felismerés-kiútkeresés útvonalat járja be.
Persze néha a végén kiderülhet, hogy az elérendő valóságnak vélt valóság sem a végső, ez alapján valamennyire megkérdőjelezhető, hogy van-e "legvégső" valóság, vagyis valóság úgy általában.
De sok esetben még csak nem is a valóság-érzékelés szubjektív eltorzulásáról van szó (pl. Kizökkent idő, Ember a Fellegvárban), ami alapján tényleg felvetődhet az a kérdés, hogy amit én személy szerint észlelek/észlelni vélek, az maga a valóság-e, hanem arról, hogy egy mesterségesen teremtett látszatvalóságban, vagy alternatív univerzumban vagyok, amit olyannak tapasztalok meg, amilyen az valójában, csak éppen ez a világ nem egyezik meg azzal, amit én valóságként ismerek/ismertem.
