Medgyessy tekintélye szilárd – mondja a luxemburgi miniszterelnök
Sem az Európai Unióban, sem a NATO-ban nem merül fel a legkisebb kétely sem Medgyessy Péter és a magyar kormány iránt – nyilatkozta tegnap a Népszabadság brüsszeli tudósítójának a luxemburgi miniszterelnök. Jean-Claude Juncker konzervatív politikusként Nyugat-Európa egyik legtekintélyesebb vezetője, s mint mondja, rá is kérdezett kollégáinál a Medgyessy-ügyre.
– Rontja-e a magyar kormányfő nemzetközi megítélését, hogy kiderült, a kommunista titkosrendőrség kémelhárító tisztje volt? Felmerült-e ez a sevillai EU- csúcson, s mit szóltak az uniós kollégák?
– Figyelmesen elolvastam, megértettem és elfogadtam azt a magyarázatot, amit Medgyessy úr adott Magyarország közvéleményének. Amit mondott, később nekem személyesen is, tudomásul veszem, el is fogadom. Hosszú évek óta, pénzügyminiszter korunkból ismerem Medgyessy Pétert, és elmondhatom, el is mondom, meggyőződéses, vérbeli, tiszta szívéből európai politikusnak tartom. Ezen egyáltalán nem változtat az, ami most kiderült a múltjáról. Ma már mi, nyugatiak is jobban értjük, hogy a kommunista uralom alatt bonyolultabb volt hazafinak és európainak lenni. Emberként, politikusként is megértjük Medgyessy úr dilemmáit, sőt együtt érzünk, szolidárisak vagyunk vele. Ugyanezt tapasztaltam Sevillában, ahol összes uniós kollégámmal találkoztam. Ennek alapján kijelenthetem: a magyar miniszterelnök politikai hitelét, megbecsülését, Magyarország tekintélyét a legkisebb csorba sem érte, nem merül fel a legcsekélyebb kétely hazájuk és a kormány demokratikus, európai elkötelezettsége iránt.
– A politikában az elnéző értékítéletnek sokszor, mondjuk így, gyakorlatias okai vannak. Itt is felmerülhet ez? Milyen a Medgyessy-ügy erkölcsi megítélése a nyugati kormányfők körében?
– Amit mondtam, az nem cinikusan elnéző, hanem tisztességesen mérlegelt politikai, és ugyanilyen erkölcsi megítélés. Hogy miért? Mert ma már a nyugatiak erkölcsileg is jobban megértik a keleti múltat, és e síkon is becsülik azokat, akik valóban és hitelesen meg tudták haladni ezt.
– Ezzel együtt romolhatnak-e Magyarország nemzetközi pozíciói, előfordulhat-e, hogy a múltja miatt, akár csak burkoltan, külső zsarolás éri Medgyessy Pétert?
– Nem és nem a válasz mindkét kérdésre. Ok sincs erre, de tényszerűen is tudom, ismerve uniós kollégáimat, hogy soha senkinek meg sem fordulna a fejében ilyesmi. Magyarország és kormányfőjének pozíciója, tekintélye, megbecsülése szilárd, Budapest mozgástere jottányit sem csökkent.
– Érezhető-e fenntartás a katonai szövetségben, a NATO-ban?
– Nem. Ugyanaz a válasz, mint az előző kérdésre. Elárulhatom, ezt nem hivatalosan kipuhatoltam a NATO-vezetők körében. Semmilyen aggály vagy kétely nem merült fel, sem európai, sem amerikai, sem pedig kanadai részről. Ismétlem, az ügynek nincs semmilyen külső hatása.
– Az unió bővítésére sem?
– Arra sem. Jobban szeretem bővítés helyett az integrációt használni, és teljesen biztos vagyok abban, hogy Magyarország Medgyessy Péter kormányának vezetésével visszatér Európa politikai közösségébe, mert ide való. A csatlakozási tárgyalások menetrendje és naptára tartható lesz, találunk megoldást az agrárpénzek vitájára is. Magyarország biztosan tagja lesz az EU-nak 2004-ben. Hozzáteszem, csodálattal adózom a magyar népnek azért, amit az elmúlt tizenkét évben véghezvitt. Hatalmas feladatokat megoldva, kitűnően készült fel az uniós belépésre, és kétség nem fér hozzá, hogy hasznos tagja lesz.
– Végül: intézményesül-e visegrádi négyek és a belga–holland–luxemburgi csoport együttműködése?
– Nem intézményesíteni kell, hanem csinálni. Csináljuk is, közben sokat tanulunk egymástól. Ahogy eddig is hasznos volt, ha már a visegrádiak is bent lesznek az unióban, akkor még több jót tehetünk majd egymásnak.
NSZ • 2002. június 29. • Szerző: Füzes Oszkár
