A furcsa kis bogarakat hessegetem, amelyek ma rajzanak eppen. Aztan megnezem az egyiket es ugy gondolom, hogy a vilagnak csak percei vannak hatra, meretaranyos angyalszornyek, vagy csillagporfalo urlepkek. Ujabb topicotlet, annyira banalis es elcsepelt, hogy most jonak tunik: Mit tennel, ha csak 5 perc lenne a vilag?
Húzom a pofámat. Kivételesen belekóstoltam a tejbe, amiből egy gyűszűnyit a feketémbe akartam önteni (már unom a savanyúkávét), és nagyobbat kortyoltam bele a kelleténél. Szerencsére volt nem savanyú is. De azt lusta voltam felbontani.
Gondolkozom, hogy mitől épült le a nem létező helyesírási készségem. A gyűszűnyi szón kezdtem gyanakodni, és áttértem a Word-re. Szerencsére.
Visszatérve a savanyútejre, a macskák szokták meginni, és ha marad, abból macskatúrót szoktam csinálni. Egyszerű. Leírnám a Konyhafórumba, de a nem szokványos Túrós-Venesz féle, hivatalos megfogalmazások és szóalkotások miatt gyakorta törlik a bejegyzéseimet. Akkor meg minek. Pedig sose felejtek ki semmit, minden érthető, csak néha kissé underground-novellisztikusra sikeredik.
Kávézom. Tej nélkül. Szép ez a nap. Gyönyörködöm kifelé, az egy éve mosatlan ablakon. Nem kell csipkefüggöny – én kilátok, de ŐK nem látnak be. De miért ne láthatnának be? Nem vagyok én szégyellős. Meg fogom mosni. Igen, most eldöntöttem. Nézzék csak, hogy mászkálok meztelenül. De nem tudom, hogy most milyen közerkölcs rendészeti szabályok vannak. A kommunizmusban nem volt szabad, ha beláttak, ez biztos. Emlékszem, hogy egy feljelentő kisnyugdíjast azért büntettek meg csillagászati összegre (plusz megrovás, figyelmeztetés, szocialista erkölccsel összeférhetetlen magatartás stb.), mert bizonyítást nyert, hogy csak úgy láthatta rendszeresen a fiatal párt közösülni, ha sámlira állt a néni. Vigyázni kell ezekkel a jogszabályokkal. Az jueszéjben most csuktak le két évre egy 18 éves kölyköt, mert kionanizált az ablakon. Kemény a világ ott (nem tudom, hogy az onanizálást büntetik, vagy az ablakban onanizálást – ezt nem írták). És ez még semmi. Egy férfi pirkadatkor dugott a kocsijában (és persze egy nő is, mert a nélkül elég nehézkes), helyesebben állt a kocsija ajtajánál, és levideózták a közerkölcsökön szemüket (és optikájukat) tartó tisztes polgárok (ketten!). Láttam a videót a tévében, a nőt nem lehetett látni, csak a nyitott hátsó ajtónál álló férfit, és az erőteljes csípő- és deréktornásztatást. Más semmit. Még egy nyavalyás pöcs se látszott. Csak az éppen felkelő nap (nagyon szép volt, a National Geographic-ban láttam ilyen képeket), és az üres utca. Az is két év lett. Úgyhogy ha valaki az USA-ba megy, és nem tudja, hogy az adott államban vagy államokban mik az éppen érvényes törvények (honnan is tudná), jobb ha a Bibliát viszi magával, és aszerint cselekszik. Csak így lehet esélye, hogy kisebb pénzbüntetésekkel megússza.
A legfontosabb képeket töltöm fel a Nexusra a blogjaimhoz, miután a www.tar.hu megint meghalt. (Nem mintha valaki nézné, mióta nem írok, a klikkolások csaknem 0-ra zuhantak. Hálátlanok a látogatók, nem olvassák újra és újra ugyanazt, pedig igen magvasak:))
- több tízezer német csótányt és ruszlit irtottam ki.
- több tízezer csoportfotóm van a világ kb. 50 országában, boldogítva a családokat, unokákat stb.
- legkevesebb 5 főnököm idegrendszerét őröltem fel
- két törvényes fiam van
- legkevesebb 100 nőnek gerjesztettem kb. 3000 oragzmust, (és vagy 50-nek nullát vagy 1/2-et, viszont magamnak 6000-et)
- ezen túlmenően egy fillér államháztartási deficitet nem termeltem sem a szocializmusban sem ebben a dél-amerikai típusú kapitalizmusban
maga (meg én) az első olyan generáció, aki észre sem veszi, hogy nem tett semmit, annyira köze nincs a valósághoz, csak a saját agyszüleményeihez. ki nem élt energiáink démonai játszadoznak csak velünk, mert az embernek mégis szüksége van egy bizonyos mennyiségű ingerre, hát megteremti magának.
amiket felsorolt, amnnak a nagyrészét csak könyvekből, újságokból ismeri. miért gondolja hát, hogy ez az ön százada, élete? hogy a fenébe hiszi el, hogy még érdekes, érdemes is volt?
amit pedig átélt, ott szép tiszta, passzív befogadó volt, sziontén ott a hiány, hogy valójában semmit sem tett hozzá. persze ez rám is érvényes, nem leszúrásnak szánom, csak egy érdekes jelenség, hogy filmekkel, könyvekkel, újsághírekkel azonosítjuk az életünket, nem azzal, hogy mit tettünk, hanem, hogy mit kaptunk.
öööjajjjjhhhhhhh. ezt csak németül és angolul ismertem idáig, ugyanattól a csajszitól. ez egy másik, ez nem ugyanaz. mégiscsak szép volt ez a xx. század. 80 millió hulla európában, isonzó, lágerek, gulag, dadaisták, sztravinszkij, hirosima, stefan zweig, jimi hendrix, picasso, vietnam, Vágtázó Halottkémek, f-16-asok jugoszláviát lövik, kusturica, bertodl brecht, és persze ötvös józsi, háromszék vármegyéből a hegedűjével. mondom, szép kor. és ez a zene... azt hiszem a világtörténelem legszebb, legpezsgőbb korszaka. ezért érdemes volt megszületni, hogy pont ebbe kuksizzunk bele, a gong presszó ablakán kibámulva, az éjbe, ahogy elcsörömpöl a 6-os villamos.
nyögvenyelôsnek nem mondanám. mondjuk, az talán érdekes, hogy ketten néztük meg, és a környezetünket külön-külön is letesztelve a végén arra a megállapításra juthattunk, hogy ketten is maradtunk abban, hogy nekünk tetszett.
a többsíkon való autózást ma már én is kipróbáltam. még az idôspirált leszámítva is valóban igen érdekes hatása van.
életemben elôször hallom végre úgy, ahogyan a Nagyapám tudta és megismerte, Erdélybôl az Aréna úton át a zentai tovább(ki)képzésen keresztül, a Don - kanyarig.
Nyögvenyelős, nem filmi, képi a sztori. De egyes képtörténések elég koherensek, vizuálisan egy-egy külön világot alkotnak. (Ugye milyen jó, sznob dumákat tudok lökni:))
Most vagy hatodszor hallgatom a Belga Autósát és a Meseautót felváltva egymás után. Nagyon érdekes hatás. Egy 'társadalomtörténeti-lélektani' időspirálba keveredtem. Még folytatom.
morti! Nagyon lelassultam, tegnap éjjeltől délutánig dolgoztam, és nem tudtam aludni, ami nálam ugyebár ritka, és most se tudok altatóval se, csak a Belga Autós, és a Meseautó között váltogatok, egész kábszeresen.
Ha eltűnnék, akkor éberen álmodok... Bizony.
nyugodjon meg, mondhatni nem maradt le semmiféle úgynevezett elit mûrôl. csak a "Halálos tavasz"ról beszéltem.
a jeges zuhany rész engem kicsit túlságosan is megviselt ahhoz, hogy beszélni tudjak róla. a filmnek fekete pontot igazából csak az egyik piros pontjának hollywoodi módon való elfuserálása miatt adnék: hogy a végén hogyan kapkodták elô nagyhirtelen a nagymamát. azt a nôt, aki látta mindhármójukat, és velük élt végig, úgy, ahogyan élt. már rég lehetett tudni, hogy a történetek igazi hôse melyik mellékszerepben bújkál, mire a stábból valakinek a vége felé eszébejutott.
Kissé szégyellem, hogy csak a nevét ismerem, és nem olvastam. Majd Kertész Imrével szinkronban fogom olvasni, még őt se olvastam, illetve apróbb írásokat csak. Megvártam, amíg mindenkinek megvan, már elég a szomszédba bekopogni és kölcsönkérni.
Így voltam a Napfény ízével is. Mindenkinek kikértem a véleményét, kritikáját, ítéletét vagy másfél évig, aztán figyelmesen végignéztem a filmet kétszer is. Azzal együtt, hogy kb. 150 évet nem lehet belezsúfolni egy filmbe, vannak benne maradandó képek. És ennyi manapság éppen elég. Az agyamban ül egy vágó, és megkértem, hogy vágja újra. Most már egész jó.
Nnna, jól elkalandoztam. De illik a topikba, mert tényleg elmerengtem a film néhány képsorán. A hosszú vívás (asszó) jelenet, a munkaszolgálatosként való jeges zuhanyozás... Nem vette észre, hogy ő nem olimpikon ott, hanem MUSZ-os. Nagy hiba. Érdekes képek.
az a bizonyos könyve se volt kispálya a maga idejében, ha jól belegondolunk. legalábbis nekem még gyerekkoromban nagyon bejött. aztán soha többet, sehol semmivel nem futottam össze vele kapcsolatosan.
el kéne olvasni mégegyszer, a Winnetou mellé.
meg ezt a hangfáljt lementeni. bár a távoli jövôben esetleg csak bôr alá ültethetô chipek lesznek. a legtávoliabbakban meg már génmanipulált chipek. csak aztán a bakelitlemez.
