ne harag, de mi köze az emberi kultúrának az erkölcs kétes-téves skatulyáihoz? ezt vezesd le nekem, mert én nem látok összefüggést.
hogy mitôl ember az ember? mert tudatában van a halálának. például. de hogy az erkölcse miatt lenne az... nem.
nem azt mondom, hogy nincsenek normák, de ezek a normák egyéniek, onnan indulnak. és minden közösségi norma csak akkor lefogadható, ha az egyéni norma lefedi azt és a közösségi norma nem korlátozza az egyén szabadságát. erkölcsi szinten.
ha végigveszed a tízparancsolatot, néámely pontja értelmezhetetlen. ne paráználkodj. miért ne? és ki mondja? és mi a paráználkodás? ne kívánd a haver asszonyát. miért ne? ha ô is akarja? ha a haver meg már nem akarja? szóval ezek a tézisek csak arra jók, hogy könnyedén sarokba lehessen térgyepeltetni embereket, ujjal mutogatva rájuk.
én nem hiszem, hogy ez az emberi kultúra sarokköve lenne. az emberi kultúra sarokköve a szabadságban van. a szabad gondolatban a szabad érzelmekben, a szabad mozgásban és a szabad szólásban. ezek az emberi kultúra sarokkövei - és ha nagyon megpiszkáljuk, mindig ott van a bibi, ahol az ember nagyon AKAR különbözni a többi természeti lénytôl.
itt most nagy a meleg. és énb egy szál gatyában, vagy néha anélkül lófrálok a kertemben. és megvallom, baromira nem érdekel, hogy a szomszédoknak errôl mi a véleménye. én így tartom természetesnek, eléggé körbeültetett a kert ahhoz, hogy csak az lát, aki kukkolni akar, nekik meg mnár hadd ne kelljen megfelelnem.
na ja, krédezheted, mi van, ha becsönget valaki? embere válogatja. van, akinek a kedvéért még ha gedva meleg van is, felveszek egy pólót, akár hosszú nadréágot is, mert vele így komfortos, ô ezt érdemli meg, vagy nem is tudom, hogy fogalmazzam, vele ilyen a nexus. mással más. nem ezen múlik a kultúra.
hiába nem a te szádíze szerinti fogalomcsoportok ezek, ha ezek (is) hozták létre az emberi kultúrát, amivel (tudtunkkal) az állatok nem rendelkeznek. Hiszen pont erről van itt szó: az ember azért több annál, mint egy biológiai folyamatokat produkáló ember"gép". Más kérdés, hogy mit tud kezdeni a lelkiismeretével, a bűntudatával - nem botlik-e el a saját jó nagy lábában. Nyilván csak az ember tetteit célszerű megítélni, őt magát nem, mert a tettek, vagy következményeik azok láthatóak,meghatározottak, az ember viszont változhat. Nem hinném, hogy a megítélésembercsoportok joga vagy dolga lenne: elsősorban a saját feladatom: nyilván napról napra újrafogalmazom a magam és a környezetem kapcsolatát, és következtetéseket vonok le a tetteimet illetően. Biztos, hogy a személyiségemet nem tudom (vagy nem akarom) levetni, de azért absztrakt gondolkozásra van már példa! Minden élőlény számára vannak elsajátítandó viselkedési formák, amikben akár etikát is kereshetsz, ezek az egyén, ill. a fajta túlélését szolgálják.
Faludy és a többiek annyit tettek a körülmények ellen Recsk idején, hogy előadásokat tartottak esténként a barakkban, ki-ki olyat, amihez értett. Ő azt mondja, hogy a szellemük, érdeklődésük ébren tartásával a testük kibírta a megpróbáltatásokat. Amennyit tehetett, azt megtette, ami felett nem volt hatalma, azzal nem foglalkozott.
A szemlélődés nem jelent tettnélküliséget! A tettek szemlélődés - gondolkodási folyamat nélkül sokszor inkább ártanak, mint használnak. Ha az ember előzetesen tájékozódik, töpreng, és csak utána cselekszik, az lenne a kívánatos, már, ha nem tökhülye az illető.
egyébként: kit érdekel, mit modnok én az élet értelmáérôl, mit tartok az élet értelmének? vagy legyen reprezentatív mintavétel: egy millió embert kérdezzetek meg az élet értelmérôl. adnak majd válaszokat. lehet statisztikát csinálni. és? az lesz az élet értelme? dehogy.
megközelíthetô ez a fogalom? vegyünk extrém példát: minden embert megkérdeznek, mi az élet értelme. mind a sok milliárdot. és mind váladszol. és összesítik.
ez valami?
nagy munka.
de az élet értelmérôl segédfogalmunk sem lesz.
mertr?
mert egyrészt a minta nem elég nagy így sem. de ez mellékes.
azért nem lesz fogalmunk róla, mert belülrôl vizsgáljuk. élôként. ha éled épp az életed, akkor hibás feltenni a kérdést, mi az élet értelme. erre a választ csak ott találod meg, ahol nincs élet.
bocsánat, bűn, erény, tökéletesség és hiba - ezek nem az én számíze szerinti fogalomcsoportok.
embereket nem lehet megítélni. csak a tetteiket. itt a bibi minden ennek ellentmondó elvvel, hogy az embert ítéli meg. holott az ember merô víz, némi szilárd dolog és sok sok idióta gondolat. ez egyik sem lehet bűnös.
erény... kit érdekel, mi az erényes egy embercsoport szernt, egyáltalán: mi jogosítja fel az embereket, hogy csoprtba verôdve másokat megítéljenek? mi szerint kategorizálunk? ki mondja meg, mi az erényes, mi a jó, mi a bűnös, mi a vétkes?
más: nem tudod máskép szemlélmni a dolgokat, csak az individuum szempontjából. hiszen magad is az vagy. ha megpróbálod levetkôzni az individuum részt, azaz próbáénál objektív ítéleteket hozni, máris ott a bökkenô: mikortól lesz valami objektív? láteztô? nem. nincs objektív valóság, mint tudjuk. csak a valóság sok sok szubjektív, individualista szeglete, melyeknek bizonyos kritikus tömeg felett objektivitást kölcsönzünkj.
Nos látod itt az alapvetö szemléletkülömbség:
én biztos vagyok benne, Faludy nem fogadta el az életet olyannak, hanem tehetetlenül türte, nem tudott tenni ellene, és utánna minden eszközzel harcolt ellene, hogy többet ilyen ne legyen, ez már befolyásolása az életnek.
Extrém példákat most ne bolygassunk, hogy most valmelyik böhömnagyhatalom bárhova odabaszarinthat egy atomot, aztán eresztheti a répa a gyökerért ahova akarja, vagy a környezetvédelmi konferencián ki vett részt és ki nem....
Ez is az élet, passzív szemlélödéssel elsöbbséget adunk csak másoknak, söt feljogosítjuk az egyoldalú döntések hozására.
Vagy mi lett volna pld. ha csak a fityeszpártiak mentek volna szavazni?
....ja és még csak annyit: élek a gyanúperrel, hogy pl. a növények élete is több annál, mint amit mi ebben a nagy mozgékonyságban észlelünk. Próbáld úgy figyelni a növényt, hogy nem magadhoz, vagy egy állathoz hasonlítod. Vannak határozott reakcióik, mozgásaik, csak mi nem vagyunk elég türelmesek ennek az észleléséhez. Nem az ember a teremtés koronája, inkább valamiféle selejt. Hiszen már nem először fog kipusztulni.
A természet majd kihever minket, de mi elpusztítjuk saját magunkat. Akkor ki a felsőbbrendű?
dehogynem voltál érthető, csak itt kotlottam a válaszon némi megszakításokkal.
úgy gondolom, nem az individuum szempontjából kell nézni a dolgokat elsősorban. Ha nem vagy testi-lelki harmóniában a környezeteddel, akkor az élet kellemetlen. Ez nem mindig rajtad múlik, van, amikor a kellemetlenségek ellen nem lehet tenni, azokat tűrni kell. Ez rendszerint a hasznodra válik, "gyalulódsz", az éned veszít a fontosságából, arcod csökken, a változás esetleg egy új ént eredményez.
A buddhista szemlélet mindenképpen pozitív, de a keresztények nem egészen ilyenek, amilyennek leírod, nem a szenvedés itt a lényeg (a középkor óta) hanem a tökéletlenséggel való szembenézés: tudom, hogy tökéletlen - "bűnös" vagyok. Ha nem bocsátok meg magamnak, nem tudok tovább lépni, és esetleg javítani a tökéletlenségemen. És ha magamnak meg tudok bocsátani, akkor másnak is. Ez fontos a hatékonyság szempontjából: nézd meg a trianoni revízionistákat. Egyfolytában ott topog, megrekedt a múltban.
azt hiszem, nem EGY zenedarabról beszélt ez a von, hanem a ZENÉRŐL, mint fogalomról.
Az, hogy fogadd el a világot olyannak, amilyen, az nem azt jelenti, hogy nem teszel semmit annak érdekében, hogy jobb legyen. Bizonyos jelenségeket el kell fogadni - nem szoktathatjuk rá a krokodilt növényi kajára. Nem mondhatunk le a megfigyelésről sem, mert az ismereteinket így szerezzük. Az igaz, hogy dönthetsz: beilleszkedsz-e ebbe a rendbe, mint a buddhisták, vagy radikális változásokat eszközölsz, mint a nyugati társadalmak. Az ember mindig keresni fogja az élet értelmét, de az egyszerű dolgokat észre sem veszi, neki valami több kell. Így aztán nem csoda, ha nem talál semmit.
Nem hinném, hogy ez a pasi örökérvényű tanácsot osztogatott volna, egyszerűen csak elmondta az ezzel kapcsolatos gondolatát.
Ne felejtsd el,a mondatot idéző Faludy 4 évig Recsken volt, ahol éheztették, ütötték, gúzsba kötötték őt is és 1200 társát is. Ha nem fogadja el olyannak, amilyen akkor az életet, nem élte volna túl!
látom, nem vagyok érthetô.
az egyénnek az élet lehet ilyen vagy olyan, nem érdekes. mert állandóan változik a hülye véleménye. ma jó, mert reggel sütött a nap, holnap szar lesz, mert esik az esô, tegnap kellemmetlen volt, mert vadót kellett fizetnie.
ezek miatt mondom: nincs olyan, hogy élet értelme.
mindenkinek lehetnek vezérlô szellemei, daimonjai, akármijei. hogy jobb-e neki, mint a lelki szegényeknek, hogy jobb-e értelmes aggyal élni, nmint vegetálni, int a növények... ki tudja.
nézd csak meg, a buddhisták életszemléletét és a keresztyénekét. egyik él, mint a fű, másik szenved, mert eredendôen bűnösnek tartja magát.
szadomazo világkép.
egyébként azt vélem, hogy akárhogy ágálsz ellene, mégiscsak mint egyén, le vagy szarva az élet szempontjából. a répa gyökeresedik, a dinnye érik, a madárnak kidűl a valaga, úgy fütyöl, és te ebben csak egy vagy a sok között.
ez is egy szemlélet.
aztán lehet azt hini, hogy mecsoda nagyot alakítottunk a világon, és kiderül, hogy még a saját kis nyomorúságos életünkön se nagyon alakítunk. ,megy az magától.
ha szemléled a földi életet - biológiai alapon - akkor sem csak lassú oxidációról van szó. A planktontól mondjuk az emberszabású majmokig különböző variációkat látsz. A maga nemében mindegyik tökéletes, illeszkedik, alkalmazkodik egymáshoz és együtt tökéletes egészet alkot. Az egyes életeknek, legyen az vizibolha vagy sárgarépa - talán nincs nagy jelentősége, de az egész szempontjából mégis szükséges és fontos. Együtt, egymásért élnek, halnak. Van benne egy rejtett értelem, amit az egyén nem biztos, hogy felfog, vagy érzékel. Itt volt a reneszánszban élő embernek a 21. századival szemben előnye: ő mindig a komplex egészet nézte-látta, szemben századunk erősen részleteire bontott nézőpontjával.
""Az élet értelme után kérdezősködni annyit jelent, mintha az ember a zene értelmét akarná megfejteni. Az élet itt van, velünk együtt jelent meg, és kellemes vagy kellemetlen. Hogy melyik a kettő közül, nagyrészt attól függ, miként kontempláljuk az életet, vagyis milyen e kontempláció minősége. Kontempláció nélkül nincs boldogság, és nincs sem kontempláció, sem boldogság anélkül, hogy el ne fogadnók ezt a világot olyannak, amilyen."
Bernd von Bellingshausen."
A világot elfogadni passzivan olyannak amilyen, ez a birkaszemlélet (szerintem), akármilyen "von" is írta...
Aki nem képes megfejteni a zene értelmét, az ne próbáljon még ennél bonyolultabb dolgokról (mint pld. az élet)
másoknak örökérvényü tanácsokat adni...
A pozitiv vagy negatív életszemléletnek semmi köze a "kontempláció minöségéhez".
Vagy talán ez lenne a High Quality: "hogy el ne fogadnók ezt a világot olyannak, amilyen."???
na ja, külön kellene választani a filozófiai és az érzelmi megközelítést.
ha lenne az életnek értelme - így: az ÉLET-nek - akkor egyrészt nagyjából mindenki arra törekedne (ami önmagában is értelmetlen és ettôl elveszne a élet értelme is), másrészt akkor az élet sem lenne más, mint egy üveg sör, egy társasjáték, vagy egy golyóstoll.
ezeknek ugyanis van értelmük, meghatározható értelmük van.
de: az élet értelme - mármint az élet "esze", intellektusa, az már szebb feladat. van-e az életnek jól meghatározható személyisélge, jegyei, melyek mondjuk mint értelem definiálható?
az érzelmi szempontok szuociológiailag lehetnek érdekesek, de mivel szubjektívek, így nem vizsgálhatók.
ez már depi nálad! az élet dehogy csak oxidáció! Kaland, kiválasztottaknak, izgalmas, gyönyörű, mámoros, édes, csodálatos, és fájdalmas, kegyetlen , szomorú......csak a tied, és ha akarod,kihozod belőle a legjobbat.
"Az élet értelme után kérdezősködni annyit jelent, mintha az ember a zene értelmét akarná megfejteni. Az élet itt van, velünk együtt jelent meg, és kellemes vagy kellemetlen. Hogy melyik a kettő közül, nagyrészt attól függ, miként kontempláljuk az életet, vagyis milyen e kontempláció minősége. Kontempláció nélkül nincs boldogság, és nincs sem kontempláció, sem boldogság anélkül, hogy el ne fogadnók ezt a világot olyannak, amilyen."
Bernd von Bellingshausen.
Faludy György - Eric Johnson: Jegyzetek az esőerdőből
az életnek értelme?
mikor? hol? mihez képest?
az életnem tulajdonképpen nincs értelme. akkor lenne, ha nem egy általunk csak kevéssé befolyásolható kimenetelű dolog lenne és ha nem lenne egyszercsak úgy vége, hogy ahhoz csak néha van közünk.
vállalom a hülyeséget, de atz életnek akkor van értelme, amikor vége.
Hát, iago, ez nem szép. Határozottan megfogalmazódnak az elvárások, kissé irányítani, de nem, mást mondok, befolyásolni kéne az itteni történések folyását, és te... Van itt mindenféle, egyébként tiszteletméltó pilinckázás bizonyos ételek konkrét, parabolisztikus és szófejtő értelmezéséről, a hideg víz előnyeiről, légkondis munkahelyekről, az időjárásról, bizonyos türelmetlenségekről, tétovaságról és ratardáltságokról, a témával kapcsolatos pillanatnyi irtózásról, az utcáról, a postáról, és még sok olyan dologról, amelyeknek
köze van az élethez.
De hát eme pilinckázások éppen azt feszegetnék, hogy a dolgok ilyetén egymás mellé halmozásának létezik valamiféle egymás alá-fölé rendező elve.
Ha van, akkor mivégre van? Ha nincs, akkor miért nincs?
