Kedves EK,
ismét elolvasva (960)-asodat:
A mázsás kőtömböt (gondolom, amit a korabeli zsidó temetkezési szokásoknak megfelelően hengerítettek az elhúnyt tetemét rejtő barlang elé - s melyet az asszonyok három nap múlva félrehengerítve találtak - helyes a bőgés, oroszlán? Ha igen, akkor olvasandó tovább): EP már elhengerítette EM sírja elől, a Jk nem a kőtömb, hanem a sírbarlangban fekvő test közelről. és egy adott szemszögből tekintve.
Hm?
Ja, és még valami. Tessenek kedves ttársak a (956)-ra koncentrálni!!!
És engem változatlanul foglalkoztat a hazug-hamis szópár k. BTétényi ttársunk gondolata alapján. (No persze, többek között!)
A ttárs a topictárs rövid formája.
Azt írod: „A negyedik kötet barokk helyett, mondjuk bartókos lesz?”
Mint a Cantata Profana, amelynek alapgondolata a csak tiszta forrásból való merítés, a megtisztulás és megtérés az apai közegből a szabadságot jelentő vadonba. Az elmélyülés és a szarvassá válás gesztusa. Lehetne az, hogy a labancos barokkos érzelemkitörések helyett egy kurucos letisztult belső nyugalmat találó mű születne?
lett ez a topic (melybe akár az is beleférne pl., hogy a HC a krémes, a JK a cukor nélküli kávé - EP meg Esterházy...),
azért a passióval vitatkoznék, ezer kartács, szerintem hiányzik a
resurrexit.
Csak szenvedéstörténet, halál és szép temetés van - a feltámadás megelőlegezve már a Mennyei Harmóniában, nincs több sansz, a mázsás kőtömböt senki nem hengeríti el.
Más kérdés, hogy nem is akarja, inkább elolvassuk a sírfeliratot.
Bár továbbra is úgy érzem, hogy a HC-vel és a JK-val kapcsolatban - mivel irodalom (az én olvasatomban legalábbis) mindkettő - minden direkt zenei párhuzam erőltetett. De ha már az egyházi zene körül tapogatózunk, akkor a HC inkább "cantus firmus"-szerű (a mise egyik típusa, amelyben minden misetétel egyazon dallamra/alaptémára épül; a HC-ben tehát: Édesapám-ra). A JK pedig - passió.
Én arra próbáltam utalni, hogy a mű zenei olvasata nem áll messze a szerzői szándéktól.
(Hadd kötekedjek: a zenekari "verseny" és az antifonalitás a gregoriánokban mint alapszerkezet igazán közeli zenei/logikai megoldás, nem? Szvsz nem állítottam mást, mint Te.)
Tyű, tényleg! Mi lenne, ha nem versenyműnek tekintenénk, hanem gregoriánnak? Nagy marhaság?
EK! Megrémítesz! Csak azt tudom mondani, mint Csodálatos Nalaya: "Gondolkodni kell. Válasz jön".:-))))))
(((
EP címválasztása sokmindenhez kapcsolódhat, de a klasszikus versenyműhöz igazán nem. (Ebben az értelemben tehát ismét sántít és erőltetett az a hasonlatom, hogy a HC-t "versenyműnek" nevezem.) Az Esterházy Pál nevéhez kötött (az kérdéses, hogy ő, vagy kiizárólag ő volt-e a zeneszerző) Harmonia Caelestis egyházi dalok, kantáták gyűjteménye.
)))
Hajtsunk fejet EK előtt: nem piskóta!
Mert a Templom és a templomkárpit között vont párhuzam, kiegészítve a nagybetükkel írt MI-vel, és a rómaiak megkérdőjelezésével: ügyes kis puzzle.(Megnéztem, hivatkozik-e másra, de nem.)
1. megoldási javaslat:
"Mi lennénk ezért a felelősek? None!"
2. megoldási javaslat:
"Kik rombolták le? Nehogymá' a rómaiak!"
3. megoldási javaslat:
"Mit kesergünk mi itt egy hasadt templomkárpiton, amikor az egész Templom a rómaiak (akik mi vagyunk?)miatt oda!"
4. megoldási javaslat:
"Bocsika, de összejött két (három, négy ...)topicválaszom egybe', majd egyszer szétválogatom!"
(De ez nem lehet, mert csak viccből írtam ide!)
Nomost. Ha a HC versenymű (amivel teljesen egyetértek, régi paripám, hogy egyértelmű zenei azonosságokat mutat)- meghát maga a Szerző címválasztása is mintha erre utalna ..., akkor lehet e másként, mint egy lendületre elolvasni?
Megasztán. Ha a HC versenymű (amivel stb...), akkor nem léptünk hatalmasat BTétényéi olvtársunk értelmezése felé???
Jó, segítek. Ha versenymű, akkor nem az a kérdés, hogy hazug-e (mert egyéretelmű, hogy nem az), hanem hogy nem hamis-e? Mert az EP-i javításba igencsak beleérthető a hamis csengés, vagy hamis hang, vagy hamis motívum (ez jó!)kiiktatása a reális harmónia leírása miatt? (Dehát nem reális: tudjuk, hogy mennyei.)
Másként: a hamis harmónia tisztítása a reális disszonáns elem beemelése által?
B. Anikó! A negyedik kötet barokk helyett, mondjuk bartókos lesz?
Ajvé, nem egyről beszélünk. Te a zárlat összhangzattani értelmét idézted, én meg a klasszikus versenyművek egyik formai elemére gondoltam. Tehát a Te definíciód szerint a zárlat az egy zenei mondatot/mondatrészt lezáró, vagy az egyes zenei mondatrészeket összekötő, egymásba átvezető akkord; az enyém szerint a klasszikus versenymű egy vagy több tételének egyik eleme (amikor a zenekar elhallgat, a szólista egyedül marad, improvizált vagy előre megkomponált zenei szöveget ad elő). Bár "zárlatnak" magyarítjuk ezt is, de ez megtévesztő, mert nem ez zárja a versenyművet (még az se biztos, legföljebb gyakori, hogy az utolsó tételben hangzik el).
Az összhangzattani félzárlat írásbeli megfelelője a kettőspont vagy a pontosvessző lehet, az egész zárlaté a pont, két zenei mondat/motívum pedig lehet egymással kérdés-felelet viszonyban, ebből lehet írásban a kérdőjel és felkiáltójel/pont. Ha a HC-és és a JK-t két, egymással kapcsolatban álló, egymásra reagáló zenei motívumnak akarjuk felfogni, akkor legyen a kettő között – mondjuk félzárlat, pontosvessző.
(ON) Az olyan európai műfaj.
:-)
J.e., a HC, mint “versenymű édesapámra” – nekem nagyon tetszik, már a múltkor is akartam írni. :-)))
(ol., ejtsd: koda) a. m. fark (!) ; a szonettnek esetleges függeléke, farka, egy vagy több tercina (három soru versszak), mellyel a már tartalmilag és alakilag bevejezett szonettet olykor még megtoldják. Mivel az ilyen toldás az oly állandó és meghatározott formánál, minő a szonett, komikusan hat, amennyiben a már bezárt témát mintegy elkésve és idétlenül ujítja fel, azért a «farkas szonett» (sonetto colla coda) tréfás vagy gunyos költeményekben használatos. Szabálya, hogy a C. első sora csak félsor legyen, s a tulajdonképeni szonett utolsó sorára rímeljen, mintha az után sántikálna, a másik - egyébként teljes - két sor pedig egymással alkosson rímet. A C. főkép az olasz költészetben otthonos, ahol a szonett elterjedése után csakhamar divatba jött. Irodalmunkban semmi szerepe sem volt. - A zenében a C. szintén a tulajdonképeni dallam befejezte után következő rövidke záradék. mely az uralkodó dallam-elemre még egyszer visszatér
Kadencia (zárlat)
(franc. cadence; ol. cadenza), a zeneszerzésben a Z.-oknak (nyugvópontoknak) többféle faja van használatban, u. m. egész v. teljes, fél és negyed Z., amelyek bizonyos harmoniákra támaszkodnak s a zenében azt a szerepet játszák, amelyet a kötött és kötetlen szóbeszédben v. irásban a különféle mondatokat egymástól elválasztó interpunktuációk, minők a vessző (,), a pontos vessző (;), a kettőspont (:), a pont (.), a gondolatjel (-), a kérdőjel (?) vagy a felkiáltójel (!). A zenében legfontosabb szerepet a fél és egész Z. játssza ugy dallamilag mint harmoniailag, a fél-Z. mindig a szereplő hangnem uralgó kemény hármas hangzatára, egyenes állásban, az egész: pedig a fölvett hangnem alapzöngéjére épített kemény vagy lágy hármas hangzatára esik, szintén egyenes állásban s mindig megelőzve a fölvett hangnem uralgó zöngéjére épített kemény hármas vagy uralgó hetes hangzattól amelyet szintén egyenes állásban kell használni. A negyed-Z. a zenében a vessző vagy a pontosvessző szerepét játssza s harmoniailag épp ugy eshetik a felvett hangnem v. annak uralgó hangzata egyenes vagy fordított állásaira, mint valamely rokon harmoniájára. Nagy szerepet játszik a zeneszerzésben az u. n. megszakított Z., amely a helyett, hogy a gondolatot befejezné, azt még tovább fűzi és kinyujtja.
No, ez eklatáns példája annak, hogy van, amikor kevesebbet tudni jobb, mint többet. (Különösen ez az egyenes állás tetszik...)Szóval a Jk most felkiáltó-, kérdőjel vagy pont? Már kadenciailag.
Mert a kadenciajelleg nehezen tagadható.
És a szakadás (repedés, hasadék (v.ö. "a templom kárpitja meghasadt")) a borítón, mely átmegy a rajzon éppúgy, mint írónk vezetéknevén, az Esterházy-néven.
Harmónia. Meghasadt a kárpit, de azért egyben maradt (-e).
"Szóval --- frappánsan" Légyszíves kiírni a gondolatot rendesen. Így nem kóser. (Álmodból felriasztva Te sem...)
Így ezer felé megkérdezhetem: tud az árpa gondolkodni???
Persze persze, igaz, épp csak arra gondoltam, hogy ahogy ugye a Bevez a szépir. is egy gyűjteményes izé, úgy itt is fölmerül ez - és szerintem te is ilyesmire utaltál, nem ezzel van gondom, csak a zárt, befejezett
"megyünk-e valamire azzal, ha ezt valahogy nagyon frappánsan sikerül elhelyezni az (egyelőre képzeletbeli) összkiadásban?"
Nem tudom, nekem eszembe nem jutna EP-vel kapcsolatban az "összkiadás". (A napokban mondta Spíró György a tévében a hetvenegynéhány éves Kertész Imréről, hogy még nagyon sok tudás rejtőzik benne - s ha mindez felszabadul most, a Nobel-díj hatására, akkor még nagyon meg fogunk lepődni. Az ötvenegynéhány éves EP-vel kapcsolatban meg máris összkiadást emlegetünk? No, remélem, messze van az még.)
Szóval nem az összkiadásban, inkább az "édesapám"-ok vagy apakönyvek sorában (ha van/lesz ilyen) próbáltam elhelyezni, ám itt sem frappánsan. :-)
Az összkiadás - elvileg - elkerülhetetlen lesz a jövőben. Az életmű nem lesz "kerek" - merthogy ilyen szerintem nem létezik. Művet nem olt ki mű: mondatot érvényteleníthet mondat,(kevésbé rejtélyesen: én még nem találkoztam olyan könyvvel, amelyet szerzője saját korábbi könyvének tökéletes ellentettjeként írt volna meg. Bár ez - látszólag! - ellenmond Jk-ról írt mondataimnak.)mű érvényteleníthet szerzőt, szerző érvényteleníthet művet. De az életmű csúcsai csúcsok maradnak, és a lapályokkal is ez a helyzet.
Valami olyasmira gondolok, hogy a könyvespolcon adott szerzőtől egymás mellé sorakoztatott könyvek mindig különállóak, mindig én döntök, hogy melyiket emelem le, összeállni a mű-sor sehol máshol nem fog, csak a fejemben. És hogy ott mi mivel mivé áll össze ... arról jobb nem beszélni.
Szóval összkiadás - nem kiadói értelemben - csak véletlenszerűen létezik, s többnyire nem is azokból a mondatokból áll, ami a kiadott könyvek összességében van. "A könyv sorsa az olvasó felfogásától függ" (pro captu lectoris habent sua fata libelli) - többször idéztem már, de talán most a legindokoltabb.
Mi - itt és most - egy dolog kapcsán mindössze multilaterálisan gondolkodunk. A többi néma csend.
