Huu, szep kis sorozat lett.
Eleg jol elvesztettem mar en is a fonalat amugy. :)
Ha megprobalom osszefoglalni:
- a kepi kifejezo eszkozok masodlagossaga, inkabb hatasfokozasra hasznaljak
- az alapkoncepcio, otlet verbalis elgondolasa majd megtamogatasa kepekkel, vagyis egy film vaza szoveg, amire tapetanak ragasztgatnak kepeket
Hozzatennem, hogy ezek altalanositasok es vannak persze kivetelek.
Fotozasnal is ugyanugy ott van, hogy nem kell magyarazgatni a dolgokat. Alapveto temaknal boven eleg amit mutat. Ezert nem is szeretem ha kepeknek cime van, illetve az olyan cimeket nem szeretem amik befolyasolok. Az olyan, hogy csendelet uvegekkel es majkremmel, az nem zavaro :) A lenyeg itt is, hogy kepben gondolkozz.
"az igazság az, hogy abszolút nem értem, hogy miről folyik a beszélgetés, de ez nem is érdekes"
En se, de ez nem nagyon akadalyoz :D
Vazlatfuzeteim nekem is vannak valahol. Sokszor amugy tanulas miatt is vazolnak, tanulmanyokat csinalnak. A kep altalaban hamarabb megvan a fejben. A technikai megvalosulasa nem mindig evidens. De ezt neked minek magyarazni, ha ugyis tudod :)
Meg mindig mondom, a rajzra, mint gondolat megtestesulesre akartam utalni.
Ami nem megy at szoveges transzferen.
Nem erre gondoltam. De persze vannak koztes dolgok, vazlatok, skiccek rajzolasnal. De a megvalositas es befogadas nem igenyel magyarazgatast, kiseroszoveget.
Asszem nem volt jo hasonlat ez a rajzolas :)
Onkifejezes az ipari filmekben nem szamottevo szerintem. :) Masik, hogy ilyen biznisz dolgokat nem kell szembeallitani egy "lokott" muvesz (G)kijelenteseivel. Nyilvan a muveszfilmeknek is van koltsegvetese meg ilyesmi, de gondolom mashogy mennek a dolgok ott.
Filmekhez meg szerintem joval atlagfeletti tudasod van. En meg onjelolt okoskodo vagyok, es ez jol esik nekem. :)
Mit ertesz divatos film alatt? Azt a kort ami a nezettsegi listak elen van? A hwi es hasonlo filmeket? Mondhatni tomegkulturat? Vagy az osszeset amit a mozikban jatszanak?
[Szerb Antal Pendragon legendajaban van egy igen szep gondolat. A fohos egy iro, aki egy angol lorddal igen jol elpoenkodik azon, hogy micsoda jo moka irni aztan nem kozolni... Igazi l'art pour l'art :)))]
A viziot nagyon sok mindennel ki lehet fejezni, mint pl vers, kep, zene, stb... Pontosan viszont semmivel.
Nem a forgatokonyv es a tobbi a gond. Ezekre nyilvanvaloan szukseg van, hiszen nehezen lehetne mashogy megszervezni a dolgokat.
"A filmkészités nem olyan, mint a betonkeverés." - hat ugye ez igy igaz, csak epp nem ezt latom. A tomegkultura egyik legalapvetobb vonasa eppen ez, hogy olyan, mint a betonkeveres.
Ha meg muveszkedni akarunk, akkor talan nem kene leragadni a konvencioknal... :)
Azzal kezdenem, hogy gondolom G sem, (en biztosan nem) meg masok sem ugy gondoljak, hogy ami eddig torten felesleges volt meg tuzeljuk el stb. Csupan probalnak uj utat keresni, ami altalaban jellemzo a muveszetre. A film fiatal dolog, mondhatni kiforratlan, ehhez kepest igencsak mereven ragaszkodnak az eddig kialakult modszerekhez, semakhoz, stbhez... (Nyilvan a penz miatt. A filmek nagyresze nem muveszet pusztan biznisz. Elvarasaink ehhez igazitandok.)
Mivel ebben a topicban mar jopar filmre mondtam: tetszik, igy gondolom latszik, hogy igy is latok bennuk erteket. Sot HW filmeket is megnezek, igaz moziban nagyon ritkan, mert ezekre sajnalom a penzt :D. TV-ben meg B filmeket is: uditoen neveteseges.
Osszefoglalva: az ilyen velemenyek teljesen termeszetesek a muveszetben, nem is ertem minek ez ellen, annyira agalni. G meg csinaljon egy ilyen filmet, hogy vegre meglassuk! :))
Szoveg a filmben: nem azt nehezmenyeztem, hogy szoveg meg hang van a filmben. A gondot abban latom, hogy a lenyegi informaciokat szinte csak igy kozlik.
Azt is tudjuk, hogy az emberi kommunikacionak igen kis resze a beszed, a tobbi nonverbalis...
Na. Azért nem mondhatod, hogy messze voltam töle :).
Akkor most mégis elmesélem, hogy mi hogyan készültünk a filmre. Volt egy történet, egy váz amit kifejtettünk. Esetünkben ez most irreleváns. Leirtuk, hogy mikor mi történik [ez a cselekmény - ebböl kevés volt :) ], és meghatároztuk, hogy a dolgok mit fejezzenek ki. Voltak érzéseink, elméleteink azzal kapcsolatban, hogy minek mit kellene jelentenie. Namost ehhez volt szükségünk a forgatókönyvre, mint átvivöközegre, hogy majd ott, a forgatás napján eszünkbe juttassa, hogy akkor, a kitalálás pillanatában mire is gondoltunk.
Természetesen ez egy hosszadalmas folyamat, nem 1 óra alatt irtunk le mindent. Még egy ilyen kis filmnél is fontos volt a részletezés, hogy a legtöbb dolog simán menjen. Ehhez az is hozzátartozik, hogy a forgatott anyag egy része helyben megszületett gondolatok alapján készült el. Tehát nagy szerepet kapott az intuitiv rész. Mert egy steril szobában nem tudod olyan pontosan felidézni a majdan "megépitésre" váró helyszint, ellenben ha már látod, és kézzelfogható minden, akkor pattannak ki a legjobb (esetleg kevésbé jó) ötletek.
És akkor még nem is beszéltünk a storyboardról. Ami ugye a rajzos forgatókönyv. Minden beállitás leskiccelve, ahogy Te irod. Nem szavak. Azok maximum kiegészitésnek. És akkor nem lehet mondani, hogy a film elökészületeinek termékei között csak irásos dokumentum található.
És ahogy irod, nem minden filmnek kell igy müködnie. Egyetértek. Minden alkotó más módszerrel dolgozik.
Na. Nem igerem, hogy az osszes lemaradasom most behozom.
Arra gondoltam a rajzolassal, hogy amikor rajzol az ember egyszeruen rajz a gondolat. Nem igazan "tudatos" a kez iranyitasa. Vagy pl. amikor tervezek vmit (ez lenni az egyik szakmam) es skiccelek, akkor a rajzok jonnek nem szavak.
Tehat mas a gondolkodas folyamata, eredmenye. Ezt hirtelen nem tudom jobban elmagyarazni. Aki atelte az ismeri ezt.
Persze ez nehezebben megvalosithato, egy filmnel, de azert nem lehetetlen. Ill. nem minden filmnel kell ennek igy mukodni.
Személy szerint én is valami ilyesmire gondoltam, jelesül, hogy mindegy mit csinálsz, legtöbbször elsöként nem a végeleges kerül "papirra". [Rendben, Jackson Pollock bizonyára nem készitett vázlatokat...:) ] Hogy fotós példát hozzak: egy témára több kockát is ellösz. (én ritkábban, de ez nem számit)
az igazság az, hogy abszolút nem értem, hogy miről folyik a beszélgetés, de ez nem is érdekes :-)
A lényeg, hogy (miután tanultam grafikát egy darabig) a festő, grafikus, előfordul, hogy készít vázlatokat, legfeljebb eldobja, vagy esetleg ráfest/rajzol a vázlatra. A festészetben sokszor bevett szokás, hogy egy egy elrontott képre ráfestenek, vagy hogy a vázlatra festenek rá. Volt olyan szerencsém, hogy a családunkban sok grafikus-festő-szobrász van/volt, és emlékszem, hogy nagyapámnak sokat dolgoztam a keze alá azzal, hogy alapot festettem a megadott színekkel neki. Igaz neki akkor már készen voltak a vázlatai, akár grafittal papíron, vagy magán a vásznon. A művészellátó boltokban ma is biztosan kapható vázlatfüzet, amibe a vázlatok kerülnek bele a későbbi végleges megvalósításhoz.
Na csak ennyit akartam beledumálni a "nézőtérről" :-) Minden esetre érdekes ez a beszélgetés... :-)
Gondolok hát. Milyen is, de rég volt... Megszáll az ihlet. Papirt elö. Grafitot. Rajzolok. És már értem is mire gondolsz. :)
Bizony, a rajzoláshoz nem kellenek elözetes tervrajzok. Hiszen maga a rajz lesz az. Mig a filmnél a tervezés során nem filmet, filmecskéket készitesz, addig a rajzolásnál közvetlenül a rajz kerül a papirra. Azt állitanád, hogy nincs olyan müvész, aki a rajzát esetleg újrarajzolja (eképpen az elözöeket tervnek deklarálva)? A két müfaj közötti (rajz és film) szerintem a párhuzam abban nagyjából ki is merül, hogy mindkettö az önkifejezés eszköze. Most ne menjünk bele abba, hogy melyik mit használ fel a másikból. Most ne menjünk bele abba, hogy melyik miböl készül. Abba se menjünk bele, hogy miféle közönségnek készül, és hogy annak mik az elvárásai. Inkább gondoljunk bele abba, hogy mig a rajzhoz aligha kell több ember és teszem azt néhány óra, addig a filmhez többszáz ember és számos hónap szükségeltetik. Ne érts félre, ezzel nem becsülöm le a rajzolókat (bárcsak én is tudnék rajzolni...), és nem is azt mondom, hogy két különbözö müfajhoz tartozó alkotás közötti értékkülönbséget az elkészüléséhez szükséges idö és eröforrásigény alapján lehetne meghatározni, söt! De egy, a másikhoz mérten kifejezetten nagy léptékü és költségvetésü mü megalkotásához elengedhetetlen a gondos elökészités. És igen, manapság a költségvetésen van a hangsúly. Ilyen világ ezen kár is vitatkozni. Tehát mig a rajzolásnál a felelösség egyetlen emberen van, (felel a saját munkájáért, ha nem jó, eldobja) addig a filmkészités összes bonyolult fázisa és többszáz ember munkája forog kockán az esetleges gondatlan elökészités következtében.
Már korábban is elmondtam, de elmondom újfent, hogy én nem értek a filmhez. Nem értek a filmezéshez sem. Az, hogy szeretnék, nem jeleni, hogy értek is. És ezen a tényen az sem segit, hogy forgattam már filmet (és klippet de azt hagyjuk), mégsem tudom hogyan kell azt tisztességesen csinálni. Csupán arról tudok beszélni, amit látok, amit gondolok. Meg arról tudnék, ahogyan mi csináltuk (nyilvánvaló, hogy amikor többszáz stábtagról beszélek, az nem ránk vonatkozik. :)) ), de arról nemigen fogok, mert nem mérvadó.
Remélem nem arról beszéltem amire éppen nem is gondoltál :)
Most filmajánló:
Este az egyik eröteljesebb Roman Polanski filmet adják a tv2-n, A halál és a lánykát. Természetesen 00.55 perckor kezdödik (8 óra körül nincs hely a csillagharcos nindzsa visszavág 7. része miatt). Olcsó szójátékkal élve: egy dráma drámai feldolgozása. A mindig kitünö Ben Kingsley-vel, és Sigourey Weaver-rel. Megdöbbentön film, szerintem nézendö.
Valóban kár volt titkolnom, hogy nem átfogó módon irok a filmröl, csak egy szeletéröl. Arról a szeletéröl, ami ténylegesen jelen van, úgymond divatos. Nevezd realizmusnak, ha úgy tetszik. Ez közel áll hozzám, de nem fogadom el teljes egészében. A kiszolgálás teóriája számomra még mindig áll, még akkor is ha vannak akik játszanak a képekkel. Dicséretes, szép dolog, de nem tartanám helyénvalónak, hogy elötérbe helyezi. Nem mondok róla semmi birálót, mert nem láttam még Cocteau filmet.
Nem állitom, hogy a viziók filmre nem valók. Valók. Mivel mással tudod olyan pontosan kifejezni, ha nem a filmmel? De azt állitom, hogy a viziók is csak szolgálhatnak. Mint minden más. A film is csak szolgál.
Hja, és kérlek rá, hogy irj még sok ilyen "butaságot"! :)
No, erre mar en is mondanek egy-ket butasagot. :-)
Azt hiszem, a hozzaszolasodban keveset markolsz: a filmnek csak egy (manapsag sajatosan egyeduralkodo) szeleterol irsz, amely tortenetet mond el.
Masik oldalarol azonban a film elsosorban vizualitas (+audialitas :-), amely sokkal-sokkal tobb mindenre kepes.
'Talán furcsán hangzik ez épp tölem, de a fényképezés kiszolgálja a filmet. A fényképezés kiszolgálja a történetet, és az embert. Csupán alátámasztja azt, ami történik. A fényképezés célja, hogy könnyebben megértsd a filmet. (és hogy szép legyen, de a szépség nem lehet soha öncélú)' ez egy realista kialtvany? ;-))) Szerintem amit irsz, csak a nagyon racionalis europai (nyugati) kulturkor csokevenye.
Lattal-e mar Jean Cocteau-filmet? O kolto volt (es meg ki tudja mi minden), akinel a fenykepezes es a tortenet viszonya mas. O jatszott a kepekkel. Az idorendiseggel. O valodi vizualis muveszetet csinalt.
Raadasul az elozoek nem akadalyozzak meg abban Cocteau-t, hogy a tortenetei emberekrol szoljanak, nagyon is (bar ezek inkabb mitikus tortenetek).
Es persze Greenaway papa is jopofa, amikor igy fitymalja a filmet, o is letette azert a garasat a mufaj erdekeben...
Udv, balas
"Szoval inkabb az a ciki szerintem, hogy a filmek eloszor szovegkent formalodnak es csak ezutan keresik meg ehhez a kepi megjelenitest... Szerintem ez az illusztralt szoveg."
Arra gondolsz, hogy azért illusztrált szöveg, mert a film elsö formája a forgatókönyv? Mert hát mit csinál a filmes? Forgatókönyvet ir, majd leforgatja azt.
Szerintem ez csak az elsö látható alakja. AZ elsödleges változat a fejünkben formálodik meg. Ha ezt valakinek meg akarom mutatni, leirom. Erre vannak szabályok, amiket épp avégett vezettek be, hogy egyetemes nyelvezetet nyújtsanak, hogy elolvasva tudd, mit gondoltam. Azt sem szabad elfelejteni, hogy a forgatókönyv a filmnek csupán gondolati, és verbális lenyomata, melyek csak a forgatás és annak elökészületei során meghatározott rendszer szerint teljesednek ki a tartalmi tényezövel. A koncepció, amit a rendezö, illetve iró elözetesen kitalálnak, a forgatás során (gondos és a lehetöségekhez képest minden részletre kiterjedö elökészületek után) válnak kézzelfoghatóvá, jelesül a rendezö, az operatör, a diszlettervezö, és a többi "müvészi" alkalmazásban lévö stábtag áldásos tevékenységének köszönhetöen.
De ahhoz, hogy ezt egyáltalán el lehessen kezdeni, a filmeseknek rendelkezniük kell egy olyan irásos dokumentummal, ami alapján tervezhetnek. Azt is tudni kell, hogy a forgatókönyv nem tartalmazhat konkrétan a kamera irányitára vonatkozó utasitásokat. Persze tehet utalásokat, de a végsö döntés az operatöré, illetöleg a rendezöé. Létezik a könyvnek több fázisa (és változata), a technikai forgatókönyv az, amiben minden részletet leirnak.
De itt elkanyarodtam. A lényeg, hogy szerintem a filmkészités természetes és magától értetödö velejárója, hogy a filmnek szerves része lesz a szöveg, ugyanúgy, ahogy a kép és a zajok is. Csak meg kell találni az egészséges egyensúlyt az összetevök között. A filmkészités nem olyan, mint a betonkeverés. Itt valami olyan megfoghatatlan szempontok szerinti elegyet kell késziteni, ami a nézö számára befogadható, elfogadható, esetleg még élvezhetö is. Ha valami apró részlet megmagyarázhatatlan módon hiányzik belöle, az egész nem müködik.
Vannak filmesek, akik igen intuitiv módon forgatnak. (ha jól tudom Tarkovszij is ilyen volt) Elolvassák a könyvet néhányszor, figyelembe is veszik azt, de nem terveznek elöre sokat, csak kimennek a helyszinre, és ott döl el minden a fejükben. Helyben. A mai hollywood-i filmgyártás munkatempójába ez nem fér bele. Minden határozottan ki van számitva. Minden eshetöség. El lehet gondolkodni azon, hogy ez mennyire tesz jót a filmeknek.
Most több nem jut eszembe. Ma már holnap van, ne feledd. Szállj sikra, mert érdekel a véleményed. Meg a többieké is, de ök nemigen irnak... :/
Nem kepzelem magam profetanak meg semmi egyeb hasonlonak. Szoval nincsenek kinyilatkozasaim amikkel nem lehet vitatkozni.:) (Raadasul ilyen teruleteken eleg nehez olyan tezist alkotni ami nem dontheto meg 3 perc alatt. Ez benne a szep, legalabb sokaig lehet rola dumalni... :)))
Kicsit felreerted szerintem a dolgot (vagy en gondoltam mar tovabb:)). A filmben termeszetesen lehet (kell) beszed, bar az tovabbra is gaz szerintem, hogy sokszor a szoveg a fo informacio hordozo. (Egyebkent valami kutatasban kimertek, hogy egy atlag ember kb 10 perc koruli idot beszel egy nap... persze ez lehet hulyeseg:))
Szoval inkabb az a ciki szerintem, hogy a filmek eloszor szovegkent formalodnak es csak ezutan keresik meg ehhez a kepi megjelenitest... Szerintem ez az illusztralt szoveg.
Valóban ilyesmiröl beszéltünk ott, csakhogy már ott sem értettem vele egyet. Ami nem bün, remélem. Mint a topic indulását követö idökben kifejtettem, a film, annak ellenére, hogy önálló müfaj, sok más müvészeti ágból merit. A filmes mindet a saját eszközeként tekinti, és azokat úgy használja föl, ahogy azt jónak látja.
Akkor te ott azt nehezményezted, hogy miért is beszélnek a filmben, hiszen az nem verbális müfaj. Már akkor példáloztunk a némafilm dicsöséges korszakával, (mely csupán technikai okok miatt fejezödött be 1927-ben a Jazzénekes cimü amerikai filmmel, késöbb is készültek némafilmek), de azt mondtad, beszéljünk a jelenröl. Én állitom, hogy egy filmnek az emberröl, az emberekröl, és azok sorsáról kell szólniuk. Minden más alárendelt. Lehet egy film történelmi, engem abban is az ember érdekel. Namost az egyének hogyan kommunáljanak egymással, ha nem szóban? (Ez általánositás, szólhatna a film egy siketnéma párról is, ott csak a metódus változik.) Miért lenne ez másképp a vásznon? Ha nem látnám öket beszélni, kommunikálni, felborulna az egész. Természetesen készülhet olyan alkotás, amiben egy szó nem esik, mégis tudod mi a dörgés (példa erre a mi filmünk, de ott egy szereplö volt), mivel szerintem ellenkezik az emberi percepcióval, hogy nem kommunikálnak, ezért természetellenes lenne.
És igen, bármily szomorú, egy film fényképezése nem veheti át a föszerepet. Talán furcsán hangzik ez épp tölem, de a fényképezés kiszolgálja a filmet. A fényképezés kiszolgálja a történetet, és az embert. Csupán alátámasztja azt, ami történik. A fényképezés célja, hogy könnyebben megértsd a filmet. (és hogy szép legyen, de a szépség nem lehet soha öncélú).
És igen, a film nem verbális müfaj. Csupán használja a szavakat, a mondatokat. Mint annyi minden mást is. Felhasználja öket, de nem róluk szól a film.
Hiszen a könyv sem a szavakról szól. A festmény sem a festékröl. Azok csak hordozói a gondolatnak.
Jelen pillanatban ennyit. Az meg, hogy illuszrált szöveg... Ahh... Nincs is eröm vele vitatkozni.
Es egy kiragadott resz: Egyes nyilatkozataiban a filmet, a festészettel szemben, kiforratlan műfajként írja le. "Nem hiszem, hogy láttunk egyetlen valódi filmet is." - mondja. "Száz évnyi illusztrált szöveget láttunk."
Na valami ilyesmit nyokogtem Nikita teraszan... :)
A mesekent kell kezelni kitetelbe nem kotok inkabb bele, mert eleg messzire vezetne. :)
A tobbire amit irtal, annyit, hogy ennel bonyolultabb ez a dolog, sajnos. De nincs kedvem kifejteni itt.
A film mindenesetre jo. (De, aki semmit sem tud, vagy nem akar tudni a II vh-ban elkovetett dolgokrol azt alaposan felrevezeti...)
Szerintem mindenképpen meseként kell kezelni mindkét filmet.
Az Életvonatot azért, mert egészen irreális, hogy megússzák (a végén ki is derül: csak egy bolond agyszüleménye az egész), az Élet szép-et pedig azért, mert a film elsö felében nyilvánvalóvá válik, hogy ez egy lehetetlenül kedves és szerelmes történet, és nem életszerü.
Más kérdés, hogy innen továbbmegy, és azokat a borzalmakat olyan humorral kevert keserüséggel mondja el, hogy néha nem tudod eldönteni, hogy most nevess a viccen, vagy sirj, mert tudod mi az igazság.
Jo latni, hogy leteznek olyan emberek, akik minden korulmenyben megorzik magukat es boldogga tudnak tenni masokat. Ezt szepen bemutatta a film.
Ugyanakkor bajos ezt a hatteret rakni a dologhoz, ha igy kezeljuk. Ugyanis erosen tulelhetonek mutatja a dolgot, pedig...
Ez volt az egyik gondom az Eletvonattal is.
Filmajánló:
Szombaton 19.50-kor a DunaTV-n Az élet szép cimü olasz filmet sugározzák. Roberto Benigni rendezte, és ö is játsza a föszerepet.
Az 1999-es Oscar-átadáson a legjobb férfi föszereplö, a legjobb külföldi film és a legjobb zene kategóriájában kapott aranyszobrokat. Talán még emlékeztek Benigni legendás székeken való ugrándozására.
Egy keserédes, romantikusan valószerütlen film az élniakarásról, és a humorról, amely mindenen átsegit. Még akkor is, ha nincs remény.
Szerintem csodálatos. Ajánlom azoknak, akik még nem látták, és azoknak is, akik igen, mert felejthetetlen élmény.
Pókember - szines szagos hollywood-i film.
[Még ha nem is nézitek meg a filmet, (valószinüleg én sem fogom), de talán nagyképüség nélkül mondhatom, hogy a leirásban sok érdekességet olvashattok. :) ]
Szokásos, unalmas, de annál hasznosabb bevezetö:
Sam Raimi rendezte (Darkman, stb) és Don Burgess fényképezte. Ö Robert Zemeckisszel dolgozott együtt sokat (Forrest Gump, Kapcsolat, Temetetlen múlt, Számkivetett - mind kitünö filmek (talán a Temetetlen múlt kivételével), remek operatöri munkával)
A filmeseket nehéz helyzet elé állitotta a kiindulópont: a szuperember (itt: pókember) falmászó tulajdonságainak megjelenitése, föleg a New York-i felhökarcolók közötti ugrándozás volt súlyos feladat. Mérlegeltek, és a helyszinen való forgatás helyett (mely többek között költségesebb is lett volna), a kontrollálhatóbb stúdiót választották.
Mint azt gondolom Ti is tudjátok, a film akciójelenetei túlnyomórészt számitogépes grafikai elemekre épülnek. [Ezekröl aligha ejtek szót.]
Innen kezd érdekessé válni! :)
A forgatás során az operatör a Kodak és Panavision által közösen kifejlesztett PreView rendszerét használta.
[Ez egy olyan számitógépes eszköz, amellyel ellenörizni lehet a felvételt, méghozzá úgy, hogy a filmanyagnak megfelelö kontrasztot és szineket adja vissza, tehát nagy pontossággal megmutatja, milyen lesz a végeredmény. Ez szerintem már csak azért is fontos, mert a rendezök szivesen szeretnek bele a videóanyagon lévö felvételekbe (amiket otthon is nézegetnek amig a filmen dolgoznak) és elöszeretettel lepödnek meg, hogy mennyire "más" a végeredmény a printen. Hozzáteszem - a Moulin Rouge készitésénél is ezt a rendszert alkalmazták Donald McAlpine-ék]
Igy minden beállitásról készit egy digitális képet, és a tekerccsel együtt elküldi a laborba, hogy ilyet szeretne. Akkor is felhasználhatja a képet, amikor egy másik forgató-csapatnak elküldi, hogy azonos bevilágitással készitsenek felvételeket.
[ti. több csoport forgatja a filmet, ezeket nevezik unit-oknak. Second Unit, Third Unit, stb. Egyszerübb filmeknél nemigen van kettönél több. Arra jó, hogy amig "fö" csoport kizárólag a filmre, a fontosabb dolgokra tud koncentrálni, addig a Second Unit lövi a meghatározott apróságokat, pl szinészek nélküli képeket, makrókat, effekteket, stb.]
A cinematographer-en áradozik itt még egy sort a ruhaválasztás nehézségeiröl, és ecseteli, hogy mennyire nehéz is volt nekik a két fö-höst (pókember és a zöld goblin) egy jelenetben elhelyezni, hogy a hátteret ki lehessen cserélni (blue-box, green-screen), mert Pókman-nek kék van a ruhájába, [blue-box kilöve], a zöld fenetudja-minek meg ugye zöld [green screen is kilöve]. Érzésem szerint valahogy megoldották.
[Akkor itt hadd ragadjam meg az alkalmat, hogy némileg értekezzek a háttérkicserélös dologról. Sokaknak ez nem újdonság, de hátha. Ezt úgy csinálják, hogy a szinészt egy semleges szinü háttér elé állitják, (amin szabályos helyközökkel elhelyezett, az orientációt elösegitö jelek, pl keresztek vannak) és késöbb, számitógépes utómunkával egy adott szin-tartományt egyszerüen kicserélnek akármilyen képre. (idöjárásjelentés is). Amire legföképpen ügyelni kell, hogy a szinészen ne legyen abba a háttér szintartományba esö ruhanemü, mert azt is kicseréli. (bár manapság már iszonyú pontosan be lehet löni a tartományt). A másik nagy problémát a szinész börén (az éleken) tükrözödö háttér szine okozza. Ennek kiküszöbölése nem egyszerü. Külön erre a célra kifejlesztett SFX filmanyagokat használnak (általában csak ASA200 érzékenyitésüben létezik, nem tudom miért), és ezek a filmek mintegy kiszürik a börön lévö zöld vagy kék tükrözödést (tipustól függöen). Hogy pontosan hogyan, maradjon az ö titkuk) - Érdekes megfigyelni a forgatásokról készült werkfilm-felvételeket, ahol is a videókamerával felvett képeken tökéletesen látszanak a zöld-kék élfények a szinészek börén-ruháján. A filmben persze már nincsenek benne.]
A kék- vagy zöldhátteret különleges, erre a célra kitalált KinoFlo fénycsövekkel világitották meg, a zöldet zöldcsúcsos [tehát a spektrumban a zöld sáv kicsúcsosodott, szerintem olyan lehet, mint a "hagyományos" csövek], illetve a kéket kékcsúcsos csövekkel, és ezeket nem korrigálták. [ismét közbeszólok, a zöldet egy minusgreen nevü szüröfóliával szokták levenni (mely lilás szinü, és természetesen az Arri, a Rosco, és a Lee is gyártja), de itt szándékosan nem tették] Továbbá a zöldháttérnél használtak fémhalogéneket is Full Green-nel lefóliázva [ök tudják].
A filmanyag Panavision Platinum és Millenium XL kamerákban pörgött, Primo objektivek mögött. [a tisztességes költségvetésü produkciókat ritkán forgatják mással, mint Panavision-nel. Amerikában érthetetlen módon monopolhelyzetben van ez a cég, mig Európában szinte senki sem használja (söt, alig ismerik). Európában inkább az ArriCam és a MovieCam van használatban.]
Azt is leirja, hogy milyen darukat és állványokat használtak, de ez nem olyan izgalmas.
A film nagy része Kodak Vision 200T (5274) anyagra forgott, [ugye müfény a lelkem] mely sokban hasonlit [a már emlitett] sfx-hez. Azt állitja, hogy jobban szereti, mint az 500T-ket. Az általános rekeszérték T.4 körül mozgott a belsöknél, illetve T.8-T.11 között a nappali külsök esetében. Azt mondja az operatör, hogy a film képregény-jellegéböl adódóan szinte mindennek élesnek kellett lennie, még a háttérnek is. A belsöknél, ahol T.4 kellett, ott szélesebb obikat rakott fel a mélységélesség miatt. Lágyitószüröket is alkalmazott (Tiffen White Pro-Mist, és Warm Pro-Mist, azokból is 1/8 és 1/4 fokozat között). [ez egyébként egy igen "finom" lágyitás, aki komolyan gondolja a lágyitást, az felrak egy Black Pro-Mist-et, abból is mondjuk egészest...]
A cselekmény dinamikáját követve (szuperhösökröl van szó) 14mm és 21mm közötti lencséket használtak az emberfeletti sebességü mozgás kifejezésére, azonban amikor "normális" emberként mutatják öket, átváltottak a 27mm, 35mm, 40mm gyúlytótávokra.
[...]
A többi dologgal nem untatlak benneteket, ha idáig elolvastátok, és kibirtátok, érezzétek magatokat nagyon megdicsérve :)) Remélem nem volt nagyon unalmas.
