A Kscope valogatast felretettem insegesebb idokre...
En hangfalakon keresztul duborogtettem vegig a lemezt tegnap. Ma jon a fejhallgatos melyhallgatas, majd az 5.1-es az egesz megkoronazasara :)
tegnap este 11 körül jutottam oda, hogy nyugiban meghallgassam. Fejhallgató fel, fotelben végigdőltem, és... öt perc múlva szunyáltam.
Ez nem a lemez kritikája, hanem a sok munka+kialvatlanság hatása. Ma újabb próba.
A bónusz cd-t még korábban munka mellett végighallgattam (Kscope-előadóktól válogatás), de nem ragadott meg egyik sem, pedig erről a The Pineapple Thief-ről már hallottam jókat mondani.
Ja, persze kivétel a Lunatic Soul, azt ismerem, és nagyon tetszik az új lemez.
Nagyon tetszik az uj lemez. Ez az ember egy zseni, nem vitas.
Emlekszem volt egy olyan Fredi es Beni epizod, amiben egy oskorszaki filmproducer atnyujt Vilmanak egy - termeszetesen kobol pattintott - nevjegykartyat, amin a neve alatt csak ennyi all: geniusz. Szerintem Wilson is csinaltathatna maganak egy ilyet :)
Sajnos a natha virus ismet levert a labamrol, igy nem tudtam teljesen atadni magam a lemez elvezetenek, foleg a kemenyebb porgos reszeknel (altalaban ugralva szoktam kielvezni azokat, na most ez elmaradt), de ketsegtelen, hogy ez a lemez is egy profi kiadvany, a kritikusoknak meg azt uzenem, hogy uccu neki, csinaljak utana!
"if Porcupine Tree was to get back together—and, by the way, I have never ruled that out—it will be a side project. There should be no question in anyone's mind that this is now my main musical path, my solo work."
'if Porcupine Tree did get back together, I would have to say to the guys, "Look, there's no point in me writing the material, because if I were to do that, I might as well do it for a solo record. Let's try writing together, or try writing in partnerships."'
ez azért vicces, mert sokan visszasírják a PT-t, de ha lesz még valamikor, akkor nem lesz olyan, mint a régi PT.
Ez így van. Szerintem a Grace a klasszikus progrock "szellemiségéhez" (ha van ilyen) legközelebb álló LP, magasan a kedvenc lemezem nekem is, legyen szó PT-ről vagy szólóalbumáról.
Az új lemezen csak a gitárban hallok Floydot, azt viszont erősen, az egyik gitárszóló vége konkrét Gilmour nyúlás. A lemez hangulatában szerintem inkább a hetvenes évek második felének szintihangsúlyos szimfonikus progja (Epidaurus, SFF, SBB) van jelen.
Wilsonnál a Crimson hatása már a Grace for Drowningon is markánsan ott van. Ha meghallgatod a Raider II elejét, ott néhány refrén erejéig szinte egy az egyben hallhatod a Lizardról a Cirkust.
Néhányszor meghallgatva a lemezt, elégedett vagyok, de a Raven jobbnak tűnik, ott végig nagyon magas volt a színvonal. Itt az album közepe a legerősebb a Routine/Home Invasion/Regret hármas nagyon jó. 8/10
A Pink Floyd érzést én kizárólag a Regret#9 moog szólójára értettem. Lehet, hogy nem is Wilson, hanem inkább Holzman érdeme. :-) És, mint utaltam is rá zseniálisnak éltem meg. Magam is úgy vélem, hogy Wilson bőven van annyira egyedi, eredeti és egyedülálló, hogy maximum úri passzióból, vagy az öregek iránti tiszteletből, ilyen módon teljesen készakarva mutatna ilyesféle jelenséget.
Annak pedig én is igen örülnék, ha az idei évnek mintegy ómene lenne eme év eleji kiadvány. Magas a léc. Várható ugyebár Spock's Beard, ami más módon ugyan, de remélem, hogy megdobogtatja azért még a progger szíveket, valamint DT is, ami elé már több aggállyal nézek. Aztán majd még meglátjuk.
A "RAVEN" album egy mestermű. Számomra tökéletes az első másodperctől az utolsóig.
A "HAND" Wilson elmondása szerint nem a Raven folytatása, bár ugyanaz a zenekar áll mögötte, hanem Wilson teljes életművéből akad benne ez is, az is (mármint stílusjegyekben). Kíváncsi vagyok. Több albuma megvan nekem munkásságából, de azért jó nagy hézagokkal.
A Floyd az egyik legelső zenei hatás, amit befogadott, állítása szerint az apja hallgatta állandóan a Floyd lemezeket.
"Végezetül csak annyit, hogy szeretném én, ha ennek az évnek a végén, amikor számot vetünk majd az "idei termésről", lennének legalább ilyen, vagy még ennél jobb lemezek is!"
Ennek a lemeznek az értékelésében, a Pink Floyd felől közelíteni teljesen téves koncepció (szvsz), még akkor is, ha valóban, és érthetően felidézhetik egyes részei, megoldásai valakiben nevezett zenekar hatását. Ezt két dologgal támasztanám alá:
1. Wilsonra a Floyd, a Porcupine Tree első lemezei idején (90-es évek) volt nagy hatással, lásd elsősorban a "The Sky Moves Sideways" c. lemezüket, de említhetem a "Voyage34"-et is.
2. Jelenleg, érett korában, már elég markáns saját hanggal rendelkezik, de ha mindenképpen előd hatását keressük utóbbi művei mögött, akkor óhatatlanul a King Crimson jön elő. Ez már a Raven lemezen is (pl. Watchmaker) jelen volt. Talán a Crimson lemezek általa kevert 40 éves, újra kiadásainak készítése közben "fertőződhetett" meg.
Mindezek alapján, akár aggódhatunk is az időnként "Frippi" magasságokban, azaz a zsenialitás és őrület határán egyensúlyozó Főhősért, de mindenképp érthetőbbé válik!
Végezetül csak annyit, hogy szeretném én, ha ennek az évnek a végén, amikor számot vetünk majd az "idei termésről", lennének legalább ilyen, vagy még ennél jobb lemezek is!
A negatív véleményekkel semmi gond nincs, emberünk viszont ezúttal is túlment a határon. Azt meg pluszban megjegyezném, hogy ez a szerencsétlen valósággal ontja a kritikákat, legtöbbször a megjelenés napján....
Ha már ilyesmi, akkor a progarchives.com-ot ajánlom.
Én egyáltalán nem vagyok Wilson drukker (a PT pl. teljesen kimaradt), de érdeklődéssel figyelem a faszit, és bizony ez Hand, Cannot, Erase nagyon tetszik. Vagy csak sznob vagyok én is :)
Elkezdtem olvasni ezt a kritikat, de amint a zenei reszhez ert, abba is hagytam, mert felidegesitett. Inkabb megvarom, mig a postas meghozza az albumot, es szuz fullel hallgatom.
Az elso ket szamot hallottam az albumrol a progrock blogrol, az nagyon bejott.
Ilyesmihez nekem is lenne affinitásom. Most még azon agonizálok, hogy utána még hazavezessek-e éjnek évadján, és akkor még egy sör se lenne, vagy ottalvás, ami nyilván plusz idő/költség.
