Keresés

Részletes keresés

*felhő Creative Commons License 2007.09.13 0 0 3877
Szép estét kívánok Mindenkinek ! 
*felhő Creative Commons License 2007.09.13 0 0 3876
 

Márk Miklós

 

 


Szemed fénye
 
Lábnyomom a homokban,
A szél fúj lágyan és halkan.
Hullámok moraja porlad,
Egy távoli furcsa dalban.

 

Csodálatos a kép, a hold
Fénye beragyogja a fákat,
Nézd, hoztam Neked kagylókat,
Két marokkal, vagy százat.

 

A sziklák mögött végtelen,
Értem a messzeség szavát,
Kémlelem a távoli fényeket,
Ismerem titokzatos dalát.

 

Ülsz a parton, kezed a vízbe ér,
Hajad a homlokodban játszik,
Bokádra ragadt a finom homok,
Mosolyogsz, innen úgy látszik.

 

Lelked szabad, szíved dobban,
Szemedben csillog a hullámok fénye,
Fejem az öledbe hajtom,
Úgy érzem sosem lesz vége.

 

A tenger illata a levegőben,
Megérint valami csendben,
Hajnalodik lassan a parton,
Kérlek, őrizzed lelkem.
*felhő Creative Commons License 2007.09.13 0 0 3875
 

Márk Miklós

 

 


Szemed fénye
 
Lábnyomom a homokban,
A szél fúj lágyan és halkan.
Hullámok moraja porlad,
Egy távoli furcsa dalban.

 

Csodálatos a kép, a hold
Fénye beragyogja a fákat,
Nézd, hoztam Neked kagylókat,
Két marokkal, vagy százat.

 

A sziklák mögött végtelen,
Értem a messzeség szavát,
Kémlelem a távoli fényeket,
Ismerem titokzatos dalát.

 

Ülsz a parton, kezed a vízbe ér,
Hajad a homlokodban játszik,
Bokádra ragadt a finom homok,
Mosolyogsz, innen úgy látszik.

 

Lelked szabad, szíved dobban,
Szemedben csillog a hullámok fénye,
Fejem az öledbe hajtom,
Úgy érzem sosem lesz vége.

 

A tenger illata a levegőben,
Megérint valami csendben,
Hajnalodik lassan a parton,
Kérlek, őrizzed lelkem.
*felhő Creative Commons License 2007.09.13 0 0 3874

 

 

 

Fuchs Éva: Szavak

 

Mennyi szó kell uram
Milyen sok szó kell ahhoz
Hogy elmondjuk a szél
Egyetlen sóhaját, -
Fa mélységes hallgatását

 

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.13 0 0 3873

Komáromi János:

 

 


KÉK TÜZEK

szemedben égő
izzó kék tüzek
vágyat kelt
ha látom fényüket

hajad lebbenő
arany sugara
súgja: gyönyörű
lesz az éjszaka

ajkadon fakadó
méz illatok
bódítanak
ha csókolok

*felhő Creative Commons License 2007.09.13 0 0 3872

 

 

Tollhegy:

 

 


Ott várlak én

Mint fáradó éjjel várja,
A felkelő fénylő napot,
Úgy várlak én.

Mikor éjsötét ruháját,
Aranyfényre lecseréli,
Akkor várlak én.

Hol a múló éjszakáért,
Harmatkönnyét ejti a nap,
Ott várlak én.

Ott hol a hajnal felragyog,
Ahol az éj még csillagos,
Ott hol csak te és én vagyok

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.09 0 0 3871

 

 

 

Farkas István

 

 

Míg rám gondolsz…

 

Míg rám gondolsz, Te vigyázol rám,
míg szeretsz engem, Te vagy
őrzőangyalom, s én élni akarok,
hogy teljes szívvel viszontszeresselek.

Míg szívedben lakhatom, tudom,
hogy ha mindenhol idegen is vagyok,
Benned, Nálad van igazi otthonom,
míg hiányzom Neked, oda hazavágyom.

Míg kívánod csókom és ölelésem,
nem érhet semmi baj, bánat hozzám,
s én is vágyakkal teli szívvel
csókolom majd újra és újra a szád.

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.09 0 0 3870
Pej Erika

Köszönet Neked...

 

Bár nem szólsz hozzám,

hangod mégis hallom,

mert nem kell hogy itt légy

ahhoz, hogy szívem átkaroljon.

 

Bár nem vagy velem,

Hogy is lehetnél...

Azért a tavasz lassan jő

És megy a tél...

 

Most reményt adsz,

ahhoz, hogy éljek,

hogy tovább már ne féljek

s ezt köszönöm Neked.

*felhő Creative Commons License 2007.09.09 0 0 3869

 

 

 

"-Elmegyek - mondta - és azt akarom, hogy tudd:
Visszajövök. Szeretlek, mert...
- Ne mondj semmit - szakította félbe Fátima -
Az ember azért szeret, mert szeret. Nem kell
hozzá semmi indok..."

/Paulo Coelho - Az alkimista/

*felhő Creative Commons License 2007.09.09 0 0 3868

 

 

Idézet A holló c. filmből


"A fáklyaként lángoló házból végül csak egy rakás hamu maradt.
Régen azt hittem, ilyen sorsra jut minden: a barátok, az érzések. Ma már azonban tudom, hogy két embert, aki egymásnak született, semmi sem választhat el egymástól...... Ha elszakítanak Tőlünk valakit, akit nagyon szeretünk, úgy adhatunk neki hosszú életet, hogy a szeretetünk sosem szűnik meg.
A házak leégnek, az emberek meghalnak, de az igazi szeretet örökké tart."

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.08 0 0 3867
Rólad...
Áldott az álom, mely ilyen szépet ad,
és áldott a szép,
ha halandó létnek ilyen álmot ad.

Az esőcseppek kopognak így,
mikor az irigy emlékezés kaput nyithat,
s nincs, mi gátat vetne álmaimnak…

Látlak!
Akkor is, ha kopasz fák kísérik magányos lépteim.
Mikor bánatom csak ők,
s az eső érthetik…
Vállamon patak araszol, a tavasz könnyei.
Ezek a magány,
az egyedüllét gyötrelmei…

Szürke tócsában nézi magát a hajnal.
Arca pírja,
ha bírja sem más csak sápadt visszfénye a napnak,
mikor koloncul cipelt napjaim
emléket faragnak…

Belőled…
Nekem…
S nem marad más, csak a neved…
Lépteim loccsanva szántják az idő nedves nyomát,
befedve a tegnapok édes mámorát.
…Cseppekben számol az eső,
hol a repdeső, illanó szép nyár egy kis fény a szürke ég alatt…
Hol esőkönnyeimmel
reszketve megsirattalak…
/mesepasi/
*felhő Creative Commons License 2007.09.08 0 0 3866

Danó Tímea:


Ismeret-ség

Amit tőled kaptam
soha nem adta még
s már nem is adhatja senki más,

amit tőled kaptam,
Abból csak egy van, azt
már nem veheti el a világ,

amit tőled kaptam
benned lebeg halkan,
s körötte az élet... csak délibáb...

*felhő Creative Commons License 2007.09.08 0 0 3865
Harcos Katalin

 

Örökké tiéd...

 

Úgy éltem eddig,mint fényben az árnyék.

Bezárkóztam magányom sűrűjébe.

Úgy,mintha ezután sose vágynék

ki a nyüzsgő életbe,fel a fénybe.

Aztán egy fénysugár belém hatolt:

rám találtál,s én magamra leltem.

Újult lélekkel,mint aki sose'volt

magányos,most élek,lásd,önfeledten.

Figyelmed lámpásként fényt hozott,

éjembe szavad reményt és életet...

s míg lelkemben nemrég még csend honolt,

ma szertelen ontanám rád kincsemet.

Kiáltanám a világba titkomat:

szívem a szívedbe társra lelt!

Idő nem bírhat le,sem fájó gondolat,

hisz szerelmem örök,
b marci Creative Commons License 2007.09.03 0 0 3864
Menjetek máshoz vigaszért! Paphoz! Nőhöz! Akárhova! Aki itt még örűlni tud,
hazug, gonosz vagy ostoba. Nektek öngyilkosság, ami nekem céltalan nyugalom:
mindent tudok és tűrök és unatkozom. Hogy más is voltam, nem segít, hogy más is
leszek, nem vigasz; hogy tisztább voltam, tévedés, hogy tisztább vagyok, az is
az. Nekem minden egyforma már, s hogy az élet hogy múlik el, a másé vagy a
magamé, nem érdekel. "
(Szabó Lőrinc)
*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3863
Juhász Gyula
Imádság a gyűlölködőkért

Én Jézusom, te nem gyűlölted őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Szeretted ezt a szomorú világot
S az embert, ezt a nyomorú virágot.
Te tudtad, hogy mily nagy kereszt az élet,
És hogy felettünk csak az Úr ítélhet.
Szelíd szíved volt, ó, pedig hatalmad
Nagyobb volt, mint mit földi birtok adhat.
A megbocsátást gyakoroltad egyre,
Míg égbe szállni fölmentél a hegyre.
Ma is elégszer hallod a magasban
A gyűlölet hangját, amely égbe harsan.
A gyilkos ember hangját, aki részeg,
S a szeretet szavát feszítené meg.
Én Jézusom, most is csak szánd meg őket,
A gyűlölködőket és a köpködőket.
Most is bocsáss meg nékik, mert lehet,
Hogy nem tudják tán, mit is cselekszenek.

 

 

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3862
Bálint Lea: Boldogságom erdeje

37.


Csókollak a homlokod közepén
Változzon csillaggá a csókom

Vezessen
vándorlásodban

 

Ujjaim sugarak legyenek
melegítsenek.

Szavaim áldás

A visszavárás
hazatalálás.

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3861
Jékely Zoltán:

Egy könnycsepp


Ki mondaná meg, mi ütött szíven?
Talán az ősz?
Tán múló életem?

Szememből egy könnycsepp kibuggyant:
a Tenger kínja benne volt.
Egy falevélre hullt
s én felragadtam megszállott-mohóan.

Három szent szót írtam reá:
az Ember kínja benne volt.

Jaj, jaj, hiába keresem
azt a három gyönyörű szót!

 

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3860
Ligeti Éva:
Hársfa alatt

Hajlott hátú hársfa hajlong
Előttünk a háznál
Összehúzod a kabátod
Mintha te is fáznál

Selyem-zöldje szívet formál
Levelei lengnek
Boldog idők szép szavai
Még fülembe csengnek

Újra hallom susogását
Illatozó fának
Hozzád bújok. Most már tudok
Örülni a mának

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3859
Kiss Tamás:
Szendergő

Lopva, mint a fény,
ágak rejtekén,
úgy jöttél elém
az erdő ölén;

valamit hoztál
félve, mint az ősz,
karodon kosár,
benne friss gyümölcs,

s mind ideadtad
a tenyerembe,
mind beleraktad
két mély zsebembe...

Majd köd lepte el
a kék őszi tájt:
hűvös, lágy lepel,
benne hó szitált,

három fecske szállt
el fejed felett,
fenn a Hold kaszált
bolyhos felleget.

Vártam mosolyod,
hogy ajkadra gyűl
gyöngyös fogsorod
rácsai mögűl,

de csak elszaladt,
mint lengő hajad
fürtjei alatt
a lila szalag,

s ágyam, csónakom
is süllyed velem,
süss ki jó napom:
égi szerelem!

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3858
Dióhéj:
Ölelés

Hallgasd a fák suttogását
szavak nélkül
ölelkeznek
ereikben a nedvek
összeérnek
egymásra borulnak
nekivágnak a télnek
fakó lombjuk
a virágot ígéri mégis
a tavaszt ígérem neked
én is
kedvesem
csak maradj még ősz
egy kicsit
ezen az elrontott reggelen

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3857
Brjuszov

 

"Szeretlek! - mennyi szép titok van
e szóban, mely mindenható!
Ha úgy halódom, megtiportan,
akkor is vallom: élni jó."

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3856
Lakatos István: "Szösszenetek"

 

Megsimultam tenyeremben
csendben elderengtem
álmos pillanatok közepette
a monoton esőcseppek
elringattak messze földre...

 
*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3855
"legyen örök tánc életünk
dallamok, ének, léptek, suhanás
könnyelmű-könnyed, szélvész-rohanás."

 

 

 

Őry István 

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3854
Wass Albert

Amikor mi búcsúzunk

 

Amikor mi ketten búcsúzunk,
a lelkünknek az mindig egy halál.

Éreztétek-e valaha,
hogy szívetekbõl messze száll a nyár,
és álmaitok fényes nap-szeme
felleg-homályos alkonyatra vár?

És ugye éreztétek olykor,
hogy a halálnál ez se' sokkal enyhébb,
s ennél se' sokkal enyhébb a halál?

 

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3853
Kölcsey Ferenc
Szerelemhez

Kertje csendes alkonyában,
Míg csapongva zúg a szél,
A Dalos bolyong magában,
S keble búsabb lángra kél.
Könny között tolul szemére
A benn küzdő gyötrelem;
Önts, ah, balzsamot sebére,
Boldogító Szerelem!

Minden lepke lél virágot,
Harmatot minden virág;
Én tekintem a világot,
Bús magány az s pusztaság.
Istenné, kit hajnalában
Hű karod vitt mint vezér,
Most ím égető napjában
Híves árnyat tőled kér!

Vagy ha kedved szép egében
Több remény nem bíztat már,
S csillagod rezgő fényében
Nincs egy enyhítő sugár:
Küldd el véglehelletemre
Még egyszer hív angyalod,
S tőle bérűl húnyt szememre
Könnyáztatta fátyolod.
*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3852
Rácz Sándor:
Az ősz...

Az ősz
Mintha késett volna
De nem kért bocsánatot
Homlokát ráncolva jött mogorván
Utazótáskájában ajándékot is hozott
Rengeteg elsőosztályú depressziót

Hiába öltöztek legszebb ruháikba
A fák
A szerelem
A Nyár utcában maradt
*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3851
Goethe: Májusi dal

 

A természet mint
fénylik feléd!
Villog a napfény!
Nevet a rét!

 

Már minden ágból
kitört a rügy,
minden bokorból
ezernyi fütty;

 

s árad a szívből
öröm, gyönyör.
Ó kedv, vidámság,
ó nap! Ó föld!

 

Ó szerelem! te
csupa arany
hajnali felhőm
ott magasan!

 

Fényed megáldja
a friss mezőt
s a földet elönti
szirom-ködöd.

 

Ó lány, leányka,
szeretlek én!
S te hogy szeretsz! Hogy
villansz felém!

 

Mint dalt pacsirta
s hajnalt szeret,
mint nyíló rózsa
üde szelet,

 

vérem tüzével
úgy vágylak én,
ki ifjuságot
öntesz belém,

 

s új dalra, táncra
kedvet adsz.
Szeress örökre
s boldog maradsz.

 

(Ford.: Hajnal Gábor)
*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3850
Szijártó Péter

A legszebb szerelmes vers


Találni túl szerencsétlen
Megtartani túl gyáva az ember
S így lesz belőle az égen
Magányos csillag ki ragyogni nem tud
De hunyni vagy hullni nem mer

Rója útját a Végtelen
S nem jegyzi közben a kicsi útitársat
Az embert, aki oly hirtelen
Jött a világra szeretni s szenvedni
S leheli majd az űrbe a könnyt s a vágyat

Ha Te vagy Én azt hiszed
Hogy magasabbra törünk náluk:
A mi játékunk csak, de az és szent
S jól zárd el szíved zenedobozába
Hogy onnét szóljon, s megtaláljuk

Amiért mi belecsöppentünk ketten
A tér és idő ritka randevújába
S összeért bennünk a nagy Lehetetlen
Akkor felmegyünk felkiáltójelnek
A csillagok fénnyel írt ábécé-geometriájába

S mi leszünk a nyárral töltött földi éj
Mi leszünk a pillanat, a nevess
Mi leszünk a ne sírj, a ne félj
Mi leszünk minden pár első csókja
S minden legszebb szerelmes vers.

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3849
Komáromi János

 

 


SZELLŐ ÉS SZÉL

a szellőt figyeltem...

pajkosan futott végig a kerten
megérintett minden virágot,
minden szirom selyméből
színeket szívott magába
és vitte, vitte nevetve...

fiatal még... gondoltam...

és a szél jutott eszembe...

*felhő Creative Commons License 2007.09.01 0 0 3848
Komáromi János

 

TÖRZS ÉS LEVÉL

fatörzseken
hasadnak fel
az évek
s gyűrűket
rajzol beléjük
minden év
bennem is
évgyűrűk gyűlnek
világos,
sötét,
világos...,sötét...

falevelek
hullanak lebegve
mint szelet vesztett
papírsárkány
földre érnek
és elenyésznek
ilyen levél
minden évem
s kérem a szelet
fújja még,
fújja még
tovább..., tovább...

 

 

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!