Írok én is, mivel sokat segítettek az itteni hozzászólások a témában.
24 éves budapesti egyetemista srác vagyok. Sokakkal ellentétben nem voltak problémáim a manduláimmal. Gimis koromban nekem is rendszeresen volt tüszős mandulagyulladásom és nagyon durván ledöntött a lábamról általában. Szóba is jött, hogy kiveszik, de mire befejeztem a sulit, huss... soha többet nem jött elő, 6 éve semmi bajom nem volt velük. Minden egyéb alkalommal, ha voltam orvosnál (nagyon ritka volt, talán 2-3 egyéb esetben a 6 év alatt) feljött, hogy nagyok a manduláim. Hát abban maradtunk, hogy ez még nem baj.
1,5-2 éve olyan barátnőm volt, aki nagyon érzékeny volt a hangokra alvás közben és nem is volt jó alvó. Én viszont gimi után elkezdtem horkolni, mint az állat. Ezért azért még nem vesznek ki mandulát, sőt utánaolvasva, kérdezve, (nem netes forrásokra támaszkodtam csak, hanem beszéltem orvosokkal, olvastam szakcikkeket) úgy volt vele, hogy nem vetetem ki csak a horkolás miatt, hiszen a mandula csak részben okozhatja. Aztán divatba jött az alvási apnoe, ami dióhéjban annyit tesz, hogy apró légzéskimaradások lesznek alvás közben a betegnél. Ez egyébként népbetegség, nem mennék bele a 1,5 évnyi procedúrába, ami kellett a kivizsgáláshoz. A lényeg, hogy sokan szenvednek ebben. A dolog végére eljutottam Dr. Tóth Eszter doktornőhöz, aki a Honvéd és a Szent Rókus kórházakban is rendel a fül- orr- gégészeten. A doktornő amellett, hogy mandulaműtéteket végez egyébként elvileg az egyetlen ilyen apnoe specialista az országban.
Na a műtét megelőzendő végzett egy alvási endoszkópos vizsgálatot, amikor altatásban azt nézte meg, hogy mi okozhatja a horkolást stb-it. Azt sikerült megállapítani, hogy az orr- és garatmandulámat is kiveszi, illetve végez egy garatplasztika nevű beavatkozást, aminek a lényege, hogy kivág olyan szöveteket, ami alvás közben horkolást okozhat. Ezt konyhanyelvre fordítva, nagyobb a seb, hosszabb a gyógyulás, illetve a beavatkozás is hosszabb, amit majd elmagyarázok, hogy miért volt fontos.
[B]A lényeg:[/B] Szept. 12-re kaptam időpontot a Honvédkórházban végezték a műtétet. Ha valaki ilyen előtt áll, az mindig előző nap is be kell, hogy menjen bejelentkezni, fel az osztályra ott elmondanak mindent. Ezt sajnos én elfelejtettem, szóval elég spontán volt az egész. 12-én reggel bementem éhgyomorra, volt egy előzetes vizsgálat, minden rendben, várhattam a soromra. Kaptam egy tablettát, bevettem egy kis vízzel, toltak a műtőbe. A műtét után ébredezés, én már ott elég szarul voltam. Mivel gondolom a műtét is hosszú volt, ezért a szájizmaim nagyon megterheltek voltak, nagyon nehezen nyitottam ki a számat és természetesen húzódott is, de ekkor még nem fájt. Az első este a kórházban borzasztó volt valamikor 3 körül aludtam el, a nővért is felidegesítettem már, de egyszerűen nem volt nyelési reflexem, sehogy sem tudtam feküdni a torkom, a nyelvem és minden ami be tudott bedagadt a számban, szóval levegőt is alig kaptam, továbbá öklendeztem, volt hogy a nyál miatt, amit megpróbáltam lenyelni. Na ezt átvészeltem, reggel keltem, hát borzasztó volt. A számat kinyitni nem tudtam, elvileg inni kellett volna. Olvastam, hogy volt aki 3-4 litert is megivott másnap.... pff esélytelen volt. A legapróbb kortyot is kettőbe tudtam csak lenyelni. Sokszor félrenyeltem a garatplasztika miatt és az orromon folyt ki a víz... tehát szép napok elé néztem.
Ma tartok a 6. napon és egyébként lekopogom bárki kérdezi. Igazi nagy fájdalmaim nem voltak. Szenvedtem inkább, ha a jó kifejezést akarom megtalálni. A nyelés persze kellemetlen, de egyébként is a fogaim pl. nem állnak jól, ha megdagadt a nyelvem, nyomták nagyon, ilyenre volt régebben is példa. Mondjuk frissen operált torokkal ez rosszabb. Ma már viszonylag többfélét is tudok enni. Korábban csak banánt és bundáskenyeret ettem, dehát kínok között, lassan. Azzal kínlódtam a legtöbbet, hogy nyissam a számat és fájt rágni is. Ezek szerintem nem a sebbel kapcsolatosak, inkább a hosszabb műtét, ami megerőltette a számat.
Állítólag 2 hét mire elmúlik minden fájdalom, de fokozatosan erősödik majd, illetve a gyógyulással, ahogy a seb varasodik is változhat a fájdalom mértéke és a sebleválás is rossz... ezeket én nem annyira tapasztalom, de megkérdezem majd holnapután kontrollon. Elvileg már valami lézerrel műtöttek bennünket, ami miatt gyorsabb a gyógyulás. A szobatársam, akinek csak garatplasztikát csináltak, ő már evett a műtét estéjén, ami kb. 6-7 órával később volt... na azon egy kicsit kivoltam, amikor a barátnője kérdezgette, hogy mit kér vacsorára én meg a nyálamban fulladoztam. (Ezt csak azért írom, mert garatplasztikáról tapasztalatot nem találtam.)
Mindent összegezve, amit tanácsolni tudok a műtét után 6 napnyi tapasztalattal:
1. akinek kell, felmerül, az ne halogassa. Nekem gimis koromban ki kellett volna vetetni, rohadt sokat szenvedtem vele. Még ha fájt is volna, akkor is előrébb lettem volna talán.
2. nem szabad mindent elhinni, amit az ember a neten olvas. Főleg a mandulaműtét az, amire rengetegféleképpen reagálnak az emberek, az orvosok is többféle dolgot javasolnak rutin alapján.
3. egyáltalán nem olyan fájdalmas vagy félelmetes, mint amilyennek lefestik, szerintem szenvedtem az elején eleget én is, de ilyenkor arra gondoltam, hogy a picsába, 1,5 évente járok orvoshoz, egészséges vagyok, sosem műtöttek semmivel nehogymár itt sajnáltassam magam. (Arról nem is beszélve, hogy amikor a műtétem időpontja meglett, egy velem egykorú barátomról kiderült, hogy lymphoma-ja van...)
4. ha már eldőlt, hogy lesz műtét és egyebek, akkor az ember készüljön rá. Én C-vitamint és egyebeket szedtem, rendesen ettem, a műtét előtti héten nem ittam vagy buliztam, így a szervezetem megnyugodott, rendben volt és nem éheztem pl. nem száradtam ki egyszer sem, amiről sokan beszélnek. Illetve nem voltam teljesen kimerülve az éjszakáktól.
+1. én nagyon hajlamos vagyok rá határozott férfiemberként is és majdnem elhagytam magam néha. Aztán magamra parancsoltam és összeszedtem magamat gyorsan. Szerintem ez sokat lendített rajtam. Nem csak feküdtem, ha tudtam pakolásztam, vasaltam otthon, dolgoztam a gépemen, ha úgy volt. Természetesen akkor, amikor már azért kicsit jobban voltam.
Ezek sokat számítanak. Sokan írtátok, hogy miket ettetek, ittatok, illetve a zuhany kérdés. Nekem ez a fagyi téma teljesen kimaradt, nem is bírtam nagyon enni az elején, nem akartam vacakolni. Kb. végig csak vizet ittam, most kezdek már ízek után sóvárogni, így volt kevés tea, szörp. A kávét teljesen elfelejtettem, a pihenés miatt is, nem akartam ezzel szórakozni. Sokat segített a család, anyukám gyártotta a bundás kenyeret minden reggel. Ez volt a másik adu. Egyébként ettem virslit kicsire szelve, joghurtot, gyümölcsrizst hasonlókat. A fogmosás rohadtul fájt, először azt mondták ne is mossak, lógassam a fejem vagy köpjek. A köpködés és a leves! Inni csak pohárból! Az üvegből ivás, kövés és nekem a leves is olyan reflexeket indított be, amiktől eléggé belenyilalt és húzódott a seb, így ezeket kerültem. Egyébként ettem húslevest is nagymamám jóvoltából, répával grízgaluskával. Zuhanyozni a műtét másnapjától zuhanyoztam, de csak gyorsan, hűvös vízben. Hajat ma mostam először, de ez sem túl nagy baj, pl. voltam fodrásznál a műtét előtt direkt, így nagyon rövid a hajam. A fogmosás most már egész jól megy. Arra figyelek, hogy fogmosás után pl. a nyáltermelés, mintha beindulna jobban, mert kimosom a számat, ami 1 napja pl. még kellemetlen volt lefekvés előtt, mert nehezen nyelem a nyálam (is) és folyik ki, kicsit gusztustalan, így előbb mosok fogat, mint lefeküdnék.
Mindenkinek kitartást és jobbulást! Köszönöm az itteni tapasztalatokat :) ! Ha lesz még valamim, akkor frissítem a posztot.
Sziasztok!Friss műtött vagyok csütörtök reggel történt a műtétem.Már hetekkel megelőzően olvasgattam mire is számíthatok.Gondoltam ha én is túl leszek a dolgon leírom én is a tapasztalataimat.Szóval februárban kezdődött a mizériám.Hajnosáskor mindig hullott régen is a hajam de még a normális mennyiséget nem haladta meg.Takarításkor lettem figyelmes hogy a padló tele hajszálakkal.Az amúgy nagyon dús hajamat vmiért nem tudom úgy formázni.Lapult meg minden 2 naponta meg kellett mosnom annyira zsírosodott.Hajszárítás közben észrevettem a fejem tetején egy borsónyi üres foltot ami körül is elég ritka volt a haj.Fésülködéskor 200-nál több hajat fésültem ki és még a többit amit szétszórtam nem is számoltam bele.Elmentem hajvizsgálatra ahol megerősítettek abban hogy foltos hajhullásom van több helyen a fejbőrömöm.Emésztési problémáimmal amúgy is gastrora járok ahol kérdeztem a dr.-nőt lehet-e összefüggés a foltok és a puffadás között.Laborba,bőrgyógyászatra,fogászatra,gégészetre,autoimm.vizsgálatra,laktóz és laktulóz tesztre küldött.Lakóz+,laktulóz+ eredményem lett.A gégészeten azonnal mondta a dr.-nő hogy tiszta góc sorvadt kráteresa mandulám stb.kérjek időpontot jobb ezektől már megszabadulnom.Szóval nem részletezem tovább az előzményeket.Felkerestem a város egyik legjobb fül-orr-gégész orvosát és kiválasztottuk az időpontot.Lokális érzést.-ben végezte a mütétet rábeszélt,hogy kevesebb a rizikó meg az utána jövő kellemetlenég is.Reggel éhgyom.-ra mentem persze férjem kíséretével /kellett a biztatás mert rendessen féltem/.Én voltam az első aznap amit nem bántam.Átöltözés bátorító szuri tolószék és irány a mütő.5-6 lidocainos fújás torokba majd inj.a mandulákba és kezdődött a műtét.Nagyon kedvesen beszélt hozzám az orvos viccelődőtt dícsérgetett milyen ügyes vagyok.Kb.15perc alatt megszabadított a manduláktól.Végig éreztem húzást nyomást kaparást nem éles fájdalommal de éreztem.Műtét utáni 2órában nem állt el a vérzés sajnos.Kaptam 2amp.vmilyen vénás szurit meg egy palack infúziót.Közben félóránként nézegették eláll-e vagy sem.Szerencsére du-ra megszünt nem kellett újra műteni.Azóta rengeteget iszok 3,5-4l között.Enni csak akkor tudok ha beveszem előtte a cataflamot de csak lassan mindent alaposan megrágva.Éjjel 1x vennem kell még be így birom a fájdalmat napi 4szem gyógyszerrel.3.napos vagyok még a neheze most jön de remélem gyorsan átvészelem.Aki lábadozik annak gyors felépülést aki előtte van annak kitartást ki lehet birni em szabad pánikolni!!😊🍀✊
Sziasztok!én is leírom a történetemet!28éves vagyok,nekem áprilisban kezdődtek igazán a gondok,akkor volt egy megfázásos időszakom amiből 1hónapig nem tudtam kikeveredni,amikor már nem bírtam ugye háziorvos,szokásos antibiotikum,nagy nehezen helyrehozott,de utána pár nap múlva újra jött a torokfájás.Utána úgy döntöttem nincs mese fül-orr-gégészhez kell mennem.El is mentem magánba hozzá,kiderült hogy idült mandulagyulladás.Mivel már a gyógyszerek se segítettek,ezért műtétet javasolt.Meg is egyeztünk az időpontba,altalásban persze.Előtte megvoltak a vizsgálatok.Elérkezett a műtét júli.26.-án,előtte doki megnézett,vérnyomásmérés,elfoglaltam a szobát,hozták a tabit vegyem be,aztán bekötötték az infúziót,után jött a várakozás.Fél 10-kor szóltak hogy én jövök.Jött értem a műtös csávó,aztán gurultunk is a műtőbe,műtő előtt át kellett huppani egy másik ágyra és benn is voltunk.Ott hamar ment minden,vérnyomásmérő,ekg,csiptető az ujjamra,és nyomták belém a cuccot,elkezdett zsibbadni a fejem,jött az altatódoki,kérdezte hogy álmosodok-e,hát persze hogy igen,aztán le is ragadt a szemem.Kövi emlék hogy a szobába vagyok és raknak le az ágyra,utána köpködés a vesetálba kb.másfél óráig.Utána mehet a tea ivás,az 1-ő kortyok borzasztóak voltak,fájt,marta a torkomat.Utána napok még fájdalmasabbak voltak,fájt a helye,mart,átsugárzott a fülembe is.Minden evés előtt kaptam mandulaport,azzal jól is tudtam enni,inni.Persze az éjszakák rosszak voltak,amint kiment a hatása fájt is rendesen.A 6.-ik nap mehetttem haza mivel nem lakok közel,és nagyon gennyes volt a cucc nehogy gond legyen.Doki mondta hogy szép,csak lassan gyógyul.2.-er vissza kellett menni kontrollra.Itthon még volt fájdalom rendesen,hőemelkedés,stb.Most voltam szerdán 3hetes,de még kicsi fájdalom van,a füleim se jöttek teljesen rendbe,az orrom sebes belül,a szám szét van repedve,száraz,a nyelés is sokszor még nehéz,pedig sokat iszok,ahol gócot okozott még nem érzek változást.Szerintetek meddig tart még ez?Mikor lesz teljes a gyógyulás?köszönöm ha válaszoltok.Nóri
2017.08.08.án volt a mandula műtétem helyi érzéstelenítéssel.Műtét előtt sokat lógtam a fórumon olvasgattam a hozzászólásokat ami erőt adott..Nekem az utóbbi 2-3évben rengeteg problémám volt a mandulám miatt, szinte folyamatosan gyulladásban voltak ha kicsit hidegebbet ittam ha futottam, a téli időszakról nem is beszélve. Izületi fájdalmaim voltak állandó fáradtságérzés, a genny folyamatosan kipréselődött belőlük :( (mintha zárlat lenne a szervezetemben) dobozszámra szedtem az antibiotikumot, de hiába.Eldöntöttem mindenképp megszabadulok manduláimtól mert nem akarok szenvedni.A műtét 20 perc volt nem valami kellemes, de kibírható (klasszikus módszerrel végezték, kicsit középkori...)az utána következő 7 nap kicsit nehezebb de gyógyszerrel kezelhető.Mindenkit bíztatok akinek problémája van a manduláival ne féljetek a műtéttől..inkább 7 nap kellemetlenség mint éveken át tartó szenvedés és rossz életminőség.Így a 10 napon azt mondom megérte máris jobban érzem magam. No para !!! :)
Sziasztok!Ma voltam háziorvosnál hogy néze már meg miért fáj még ennyire,hát kiderült nem szedték ki normálisan és maradt benne egy darab a bal oldalon.Pedig direkt fogadtam orvos is hogy biztos jó legyen.Így bizon meg az ember az orvosokba!Újra kell műteni.Nyugatoson már meg valaki hogy járt e már így és mire számítsak egy új műtétnél....
Sziasztok!Nekem 5 hete volt a műtétem,nem altatak,az első egy hét az kemény volt de betartottam mindent hogy hamarabb gyógyuljak.4 hét elteltével garatgyulladásom lett ami szintén elég kellemetlen volt igy műtét után,nekem a bal oldali egyáltalán nem akar gyógyulni,ki van száradva azt érzem meg van rajta vagy 2-3 kis fehér ami szerintem már nem lepedák,és fáj a nyakam is tőle,a jobb oldali teljesen gyógyult,nem is érzem már..Kicsit kiakaszt már hogy kivetettem és nem akar helyre jönni.Valaki hasonlóan?
Sziasztok! Nekem 0.7.24.-én (kedden) vették ki a mandulámat. Természetesen altatás nélkül kértem, mert egy kíváncsi természet vagyok. Fő oka az volt, hogy 21 éves vagyok és rettentően hullik a hajam, nos mióta kivették ez a hajhullás csak romlott. Volt valakinek hasonló problémája? Számíthatok arra, hogy visszafog nőni a kihullott hajam? Műtétről annyit, hogy nagyon gyors volt az orvosnő és kedves. Képet is csinálhattam a manduláimról. Másnap már kenyeret, krumplit, húst ettem. Ma pedig már pizzáztunk haverommal. Így a fájdalommal nincs igazán bajom, ha még is nagyon rám jön, akkor bekapok 1 fájdalom csillapítót. Remélem a fő problémám is megoldódik, mert az viszont nagyon lehoz az életről.
Csak rosszabbra számíts, a seben lévő varr a 8- esetleg 10. napon fog leválni teljesen. Akkor előfordulhat az enyhén véres köpet. Ha hosszabb ideig fennáll a vérzés a varr leválása után, mentőt kell hívni. Én 13-n voltam műtve, aznap a műtét után még tök jól voltam, beszélni is rendesen tudtam, ment a nyelés is úgy ahogy. Másnap hihetetlen fájdalom, alvás nulla. Azóta itthon csak pépes dolgokon élek, lement 2 kiló, mert egyszerűen fáj enni. Nem a gasztronómiáról szól a gyógyulási idő... de valahogy ki kell bírni. 2 Hét után mondhatja el az ember hogy tud rendesen enni, de a tüsszentés és a hasonló dolgok fájni fognak ezután is, a teljes gyógyulási idő minimum 3 hét.
Sziasztok. Én júl. 12.-én, reggel 9:00-kor estem át a műtéten, altatásban. Nálunk (külföld) csak altatásban csinálják ezt a műtétet. Miután felébresztettek az altatásból mondták, hogy 2 óra múlva ihatok majd, de aznap nem szabad semmit sem enni. Be is tartottam mindent. A fájdalom nem volt annyira borzasztó, mint amilyenre számítottam. Sajnos egyszer hánytam is vért, ez nagyon kellemetlen volt. A folyadékot nehéz volt nyelni, de sikerült. Persze folyamatosan adagolták a fájdalomcsillapítót érbe, az utolsót este 9-kor kaptam. Napközben is többször elszundítottam, és éjjel is elég jól aludtam. Másnap délelőtt már nagy nehezen, de megettem egy pudingot. A fájdalom meglepetésemre elviselhető volt, nem is kértem fájdalomcsillapítót. Ezután következett a kontrola az or-fül-gégésznél. Mindent rendben talált, elmagyarázott mindent, és dél körül mehettem haza. Ekkor már rettenetesen éhes voltam, de aznapra csak puding, jogurt és fagyi volt előrírva. Az édes íztől már akkor is - és ez tart a mai napig - forog a gyomrom. Mindenesetre sikerult 20 perc alatt meginnom egy nutridrinket és az egész nap folyamán összesen kb. 3 fél doboz pudingot. Közben álmodoztam pizzáról, szalonnás tojásról, és millió más kajáról, amit nem ehettem. A 3. nap már csipegettem kifli belsőt vajjal, ebédre összemixelt krumplifőzeléket, vacsorára ugyanazt. A fájdalom kb olyan volt, mint előző nap. Csak nyelésnél éreztem, és elviselhető volt. Sőt, talán inkább kellemetlennek éreztem, minthogy fájdalmasnak. A 4. napon reggeli fonott kalács belsőt vajjal ettem, ebédre pedig spenótfőzeléket. Ezután valami nem volt jó. Nem tudom, hogy a spenót csíphetette e kicsit a sebet, vagy az összenyomott krumpli a spenotban lehetett sok, de elkezdtem jobban érezni a sebet. Este ismét spenótot ettem - volna - de már nem esett jól, és fáj is az evés. Innentől kezdve mélyzuhanás. Fülfájás, nyelési fájdalom, és egész 5. napont át mostanáig. Tegnap (5. nap) nem is ettem főtt ételt, rettenetesen fájt a nyálam lenyelése is, nem még a folyadék vagy étel. Csipegettem kalácsot, kiflit, fél pudingot ettem meg (undorral). Ma van a 6. nap, ugyanolyan rossz mint tegnap. Már mikor a nyelés jobb lett volna, kimentem ebédelni pépesített krumplifőzeléket, és jó hogy nem a könnyeim potyogtak közben. :( El vagyok keseredve, és el sem tudom képzelni, hogy mikor lesz ennek vége. Kontrolra 2 nap mulva készülök. Fájdalomcsillapítóként Aulin port kaptam, 1x reggel és 1x este. Ma reggel 6-kor, a szörnyü éjszaka után muszáj voltam bevenni. Máskor később vagy csak dél körül szoktam.
Kérdésem az lenne, hogy mire számítsak? Mikor lesz ez jobb?
Az orvosom utasitasai: - 2 hetig nem szabad furodni, zuhanyozni, fogat mosni csak fogkrem nelkul lehet - nem lehet enni inni meleget, max szobahomersekletut, esetleg langyoskát - pépes ételek, később puha darabosak is lehetnek - semmi fizikai erőltetés, sem hajolás, sem emelés, takarítani, főzni, vasalni tilos
Ha neadjisten vérezni kezd, azonnal mentőt hivni, ugyanis a mi városunkban nincsenek erre felkészülve, és 50 km-el messzebbre kell menni.
Én 43 évesen estem át a mandulaműtéten július 7-én érzéstelenítésben. A műtét simán ment, mindent magyaráztak közben, alig volt vérveszteségem, még a kivett mandulákat is kielemezték nekem. A műtét után 2 órával már tudtam annyit beszélni, hogy felhívjam apámat. Ahogy itt olvasom, ritka szerencsésnek mondhatom magam, mert a műtét utáni kötelező fájdalomcsillapítón kívül nem kellett több. Délután már ettem kenyeret, végigaludtam probléma nélkül az éjszakát, másnap reggel hazaküldtek. Ma vagyok 5. napos, mindent eszem, iszom, nem vagyok gyenge, normálisan beszélek, nincsenek fájdalmaim már egyáltalán, max csak annyi, hogy kicsit merevek a nyaki izmaim. Ivásnál már érzem, hogy a heg lifeg egy kicsit. Pénteken megyek vissza kontrollra, meglepődnék, ha lenne bármiféle problémám.
A legszebb a történetben az, hogy nekem sose volt problémám a mandulámmal, de sikerült valami olyan bacit bekapnom, ami 3 hónap alatt leamortizálta a manduláimat, ezért kellett kivenni.
Örülök, hogy nem halogattam, sokkal nagyobb problémám is lehetett volna belőle.
Kitartás, nem olyan szörnyű, de tény, hogy ritka, ha valaki ennyire jól viseli a megpróbáltatásokat.
Sziasztok! En is elmeselem a tortenetem. 06.26-an vette ki a mandulaim a Szent Imre korhazban Dr. Horvath Zsuzsanna foorvos. A dolog 3 eve kezdodott, akkor meg a mandulaim semmi jelet nem adtak a gyulladasrol, csak furcsa tuneteim voltak, melyeket haziorvosom 1 even at a sok stresszel magyarazott (folyamatos kez-lab zsibbadas, szedules, allando 37,5 fokos hoemelkedes, koncentracios zavar, allando faradtsag, egy nyar alatt a hajam hosszanak es mennyisegenek a fele eltunt). Eleinte elfogadtam ezt a magyarazatot es tudatosan is probaltam kiegyensulyozottabban elni. Ekkor a tunetek szinte el is tuntek, majd keresztulmentem egy szakitason es munkahely valatosan, uj parkapcsolatom lett. De a tunetek visszatertek es mar egyre gyanusabba es idegesitobbe valt a dolog. Persze internet a jo baratunk, ezert kutakodtam kicsit es elegge beparaztattam magam, mert a tuneteim eleg sok ijeszto betegsegre raillettek. Ezert visszamentem a haziorvosomhoz, aki meg mindig a stresszre fogta a dolgot, en pedig kieroszakoltam a goc-kutatast. Az osszes letezo szakrendelesre kaptam beutalot, sehol semmit nem tudtak mondani. Utolso hely volt a ful-orr-gegeszet, azt hagytam utoljara, mert arra lattam a legkisebb eselyt (semmilyen tunetem nem volt ilyen teren). Ott a doktor no belenezett a szamba es 1 mp utan kozolte, hogy meg van a goc, ezt a mandulat ki kell kapni. Persze el se akartam hinni es egyszerre orultem es ijedtem meg a mutet gondolatatol. Ez utan sajnos munkam miatt nem volt lehetosegem 1 evig a mutetre (persze halasztgattam is). Majd idei ev januartol mostanaig osszesen 7x gyulladt be tuszosen a mandulam. Mar nagyon elegem volt, ezert felkerestem a fent emlitett doktor not, akit tobben is dicsertek nekem. Meglett a muteti idopont, majd 3 hettel a mutet elott jott az idei 6. tuszos gyulladasom. Ekkorra mar iden 3 doboz antibiotikumot szedtem be emiatt, de muszaj voltam meg egyet, mutetig el kellett mulnia a gyulladasnak. 1 hetig szedtem a Leflokin antit, majd 2 nappal ra ismet begyulladt...engem hetfon mutottek es elotte levo csutortokon gyulladt be ismet....a kotelezo vervetelen mar tulvoltam de penteken meg vervalasztas es az altatoorvos miatt vissza kellett mennem a korhazba. Itt megkerdeztem mi legyen a mandulammal, majd 3 ora alatt 2 kulonbozi doki nezett ra es egyik azt mondta szedjek antit es hetfon megmutenek, a masik hogy nem mutenek hetfon....sirva mentem haza mert mar nem akartam elhinni. Felhivtam a dokim, aki mondta, hogy de megmut, csak szedjem addig szorgosan az antit. Persze olyan eros volt az anti, hogy hasmenesem es huvelygombam lett a hetvege alatt (Curam Duo), de nem erdekelt, csak mutsenek vegre meg. Hetfon bementem, szerencsere kozolte a dokim hogy nem kell tovabb szednen az antit. Aznap delben altatasban mutott, ezt koveten egy ejszajat toltottem a korhazban. Nekem eddig az az ejszaka volt meg a legkevesbe fajdalmas, annak ellenere, hogy nem aludtam sokat, viszont rengeteg folyadekot megittam es mar ettem is a mutet utan (bebikaja, leves). En is, mint sokan masok, azt tanacsolom hogy ha faj is, de igyatok es egyetek egybol mutet utan, mert megeri a szenvedest. Nem szabad legyengulnie a szervezetnek, kulonben magatokkal csesztek ki. Na a mutet utani reggelen irany haza, itt mar eleg ramatyul voltam, masnap szinten. A 3. Nap volt a legjobb, itt mar nem birtam a fetrengest es sutit sutottem, picit mozogtam is. Ezen a napon eros mellkasi nyomast tapasztaltam estefele es ejszaka bementem az ugyeletre, mert azt hittem valami baj van a szivemmel. Nem tudtak rajonni mi a baj, szivbelhartya gyulladasra tippelt a doki es mondta, holnap menjek be a ful orr gegesz dokimhoz. Ejszaka semmit nem aludtam most se. Jott a 4. Nap, nekem mar itt mm-es darabok lejottek a varrbol. Nem verzett, de rettenetesen fajt. Taxival bementem a korhazba, a dokim a szivemre csak felirt egy antit, amit nem voltam hajlando beszedni. Hazaertem es rajottem, mi lehet a baj - diclofenac erzekenyseg (Flectort es Cataflam v-t szedtem, 4 orankent). Itt jegyeznem meg, hogy hasonlo tunetek elkerulese vegett ne szedjetek diclofenac hatoanyagu gyogyszert, csak 6 orankent. Na akkor itt le kellett allnom a gyogyszerrel, ami azt jelenti, hogy napi 1-et vettem be. Persze ejszaka egesz ejjel sirtam a fajdalomtol. Innentol kezdve egesz mai napig (4. Nap es 8. Nap kozott) csak fokozodott a fajdalom, ugyanis azota folyamatosan jon le a varr a sebrol. Igyekszem szilard eteleket enni, de fajdalomcsillapito nelkul nagyon nehez. Sokat sirok a fajdalomtol, mert nem megy mashogy. Alvas szinte nulla. Plusz tegnap ota extrem torokszarazsagom van (pedig 8 liter vizet iszom egy nap) es masodpercenkent innom kell, hogy ne szaradjon ki. Remelhetoleg mai napon veget er a fajdalmas resz, holnap megyek kontrollra.
Tanacsaim a mutet elott alloknak:
- ne halogassatok, annal rosszabb lesz es mindenkepp megeri
- igyatok rengeteg vizet es egyetek darabos kajat minel hamarabb
- bizonyosodjatok meg arrol, hogy nem vagytok erzekenyek a diclofenacra/paracetamolra (ez a ketto a leggyakoribb, amit felirnak/javasolnak)
- nap kozben aludjatok fel-fel orakat, hogy kiegyensulyozzatok az ejszakai ebrenletet
- Septofort tabletta! Megelozi a felulfertozodest
- ehettek fagyit, madartejet, pudingot, csak oblitsetek ki a szatokat utana, majd mossatok fogat, kulonben lassabban fog gyogyulni a seb (tej miatt)
- ne feljetek a seb felszakadasatol: nekem ideje koran elkezdett lejonni a seb, es meg igy sem szakadt fel. Az a titka, hogy egyetek szilard etelt, igy nem egyben jon majd le a seb (ekkor verezhet be), hanem darabokban fokozatosan
Remelem az en esetem is tanulsaggal szolgal majd valakinek - foleg abban, hogy ha azt mondjak neki, ki kell venni, akkor ne halogassa, mert ott fog kikotni mint en (fel ev alatt 7 gyulladas, 5 doboz antibiotikummal).
Túl vagyok rajta, a nyugtató nagyon kiütött, altatás után az első mondatom az volt, hogy "Hányingerem van." de üres gyomorral mentem, így semmi nem jött fel. 20 perc helyett másfél órás volt a műtétem, mint kiderült nagyobbak voltak a manduláim, mint gondolták (ergo vérzett is rendesen műtét közben, nagyobb is a sebem, mint az átlagnak :/ ). Egy majd' fél literes bögrével mentem be, a nővérek odáig voltak, hogy ez milyen jó nagy. :) Vért azt köpködtem 10 percenként, de azt kötelező volt, lenyelnem nem volt szabad. Jobbára aludtam, és ittam (kortyolgattam, de másfél litert tuti megittam) egész nap Enni csak este tudtam, fájdalom csillapító után egy doboz joghurtot kenyérbéllel.
A második nap viszonylag nyugis volt, reggeli vizitnél kiakadtak a nővérek a 88/54-es vérnyomásomon (egyébként sem magas), aztán fájdalomcsillapító, reggeli (tojáskrém, kenyér, magozott meggy). Dokim azt mondta szép a sebem, de számítsak rá, hogy a páratlan napok nagyon pocsékak lesznek. Délután nővéremék hoztak jégkrémet, fagyit, és kamilla teát de inkább a vizes mellé teszem a voksom, a krémes fagyi annyira összesűrűsítette a nyálam is, hogy azt is alig bírtam lenyelni. :S Ebédre a zöldségleves és a borsófőzelék pirított darálthússal egész jól lecsúszott. Esti vizitnél mondta az orvos, hogy duzzadt a nyelvcsapom, de el fog múlni (nagyon remélem), de akkor már szenvedtem, mert nekiállt piszokul fájni a torkom, így nem is tudtam sokat aludni, de legalább ittam helyette.
Szerdán reggel már piszokul tréül voltam (páratlan nap), pedig azt hittem, nem fogok beleesni, de a reggeli vizit után kaptam a zárójelentésem, és haza hozott nagybátyám. (nem engedtek egyedül vonatozni)
Háziorvossal még írattam Cataflam V-t (50mg-s, vízbenoldódó), meg a gyógyszertárban jégakkut (zselés valami, lehet hűteni és melegíteni is, azzal borogatom a nyakam, hogy kevesebb fájdalomcsillapítót kelljen bevennem). Itthon már sikerült megennem egy kis borsólevest, és fasírtot, bár az még nehezen ment le, akármilyen picire vágtam össze.
Most egész jól vagyok, éppen készülök egy kis kenyérbéllel ismételten megkínozni magamat.
Jó tanács: Az orvosom azt mondta, nyugodtan ehetek ropit, TUC-ot, vagy bármilyen kekszet (még bent a kórházban, műtét után), ami gyakorlatilag elolvad a szájban.
Szerdán kell menjek kontrollra, addig meg vigyáznom kell magamra, emelgetés, hajolás, ugrálás be van tiltva, bár egyelőre még nevetni sem merek.
Gyors gyógyulást mindenkinek! Aki meg előtte áll, ne aggódjon, nem olyan szörnyű dolog ez. ^_^
Na akkor kitartás a továbbiakban! Azért remélem sikerült enni is valamit, de mindenképpen jó,ha nagyon sokat iszol, nekem azt is mondták az evés is sokat segít, így azt is erőltesd amennyire tudod. Én most vagyok a 7.napon. Hát voltak mélypontok..a reggeleket/hajnalokat még mindig utálom és én még mindig alig alszom, de már látom, hogy potyog a seb, ez már egy jó jel,viszont nekem erre is azt mondta a doki van aki meg sem érzi van aki szerint rosszabb, mint a műtét után, hát persze hogy én ebbe a részbe tartozom, vannak durva fájdalmak, de azért bírható.
Tul vagyok a muteten. (Belgiumban) Meg ki se myitottam a szemem, de mar ereztem, hogy nagyon faj a torkom. Kertem fajdalomcsillapitot es hayningerem volt, ugyhogy arra is kaptam valamit. Par oraval a mutet utan hanytam egy csomo alvadt vert, es utana keso este is, de annyira nem volt veszes az egesz. a nyelesek nyobban fajnak... Ami erdekes, hogy nekem kellett teat meg vizet kernem kulon, mert amugy nem hoztak volna maguktol. Es nem is mondtak, hogy igyak, attol jobb lesz. Viszont rendszeresen hozzak az ujabb adag fajdalomcsillapitot a rendes infuzio melle, biztos azert tudtam olyan jol aludni. Elvileg most reggelire tejes pudingot fogok kapni, ketlem hogy joizuen meg birnam enni, inkabb megrpobalok sokat inni...
Én szintén egy 23éves lány vagyok, immáron 3 napja mandula nélkül :) kedden volt a műtétem,szintén altatásban, amit nem bántam meg,mivel iszonyatosan féltem és szerencsére nem léptek fel mellékhatások sem. Reggel fél 8-ra mentem a kórházba, 11körül műtöttek, nekem a műtét utáni pár óra volt a legrosszabb, legalábbis most így érzem. Elvileg kaptam fájdalomcsillapítót a műtét után, így 4órán keresztül még nem kaphattam. Az első 1 órában nem ihattam, ami nagyon rossz volt,mert hiába fájt nyelni én úgy éreztem szomjan pusztulok. Aztán jött a nővér, ihatok. Na akkor elkezdtem és felváltva bóbiskoltam és ittam. Az első fájdalomcsillapítóig megittam 1,5 liter vizet, a nővérek meg voltak lepve, azt mondták ennyit nem szoktak, van aki nem is iszik,de másnap meg is bánja, így az első tanácsom inni!!inni!!inni!!! majd az első fájdalomcsillapító után bealudtam és úgy keltem, hogy jobban vagyok(itt már estefele volt). Az éjszaka nem volt könnyű,nem is éreztem jól magam a kórházba és fájt is. A műtét utáni nap egész jó volt. Ettem,ittam,jégkrémeztem,sétáltam,beszéltem(persze mindezt gyógyszerrel, de nem léptem túl a napi adagot, így úgy gondoltam ez egész jó helyzet),hozzátenném nekem a fájdalom nem múlt el 100%-osan gyógyszerrel sem,de olyan volt,mint egy rosszabb torokfájdalom,az meg azért elviselhető. Ma van a 3.napom,ma jöttem haza. A reggel iszonyú,amikor megébredek éjjel iszok rögtön,de attól még kiszáradok,a fájdalomcsillapító hatása már elmúlik,ilyenkor reggel rögtön gyógyszer és várom a csodát,amint hat, indul a nap. Reggeli(kenyérbelső stb.) ebédre inkább a pépesek maradnak és leves, vacsira már főtt tojást ettem,virslit,a lényeg,hogy mindent nagyon meg kell rágni, de ezt gondolom nektek is el fogják mondani. Én amúgy az alap dolgokon kívül nem sok mindent vittem magammal, notebook,telefon tele játékkal,könyv,hogy lefoglaljam magam mikor egyedül vagyok,szerencsére a 2nap alatt többször is meglátogatott a család,barátok,így nem volt elviselhetetlen. Vizet vittem,azt én nem kaptam csak teát a második a nap. Ma a doktornő mikor megvizsgált azt mondta "szép",ezt úgy értem el,hogy tényleg nagyon sokat iszok,egyszerre kb. 3korty,de ezt nagyon sűrűn és eszek rendesen,nem csak pépeset,hiába fáj rágni, azt mondták ez jót tesz,hát csinálom. Én most a seb leválástól félek, elvileg vasárnap-hétfő el kell kezdődjön, de ugye ez is mindenkinél más,ha azon túl jutok akkor már boldog leszek :) Kitartás nektek, remélem hallok majd rólatok,hogy mi a helyzet,esküszöm nekem öröm,hogy találtam még élő fórumot erről, mert jól esik kiírni magamból mi a helyzet éppen :) ha valamiben esetleg tudok segíteni kérdezzetek :)
Nekem is 12-én veszik ki a mandulámat (11-én leszek 22 :) ) , szintén altatásban. Nekem nem fáj, viszont a jobb oldali hatalmasra van dagadva december óta, és pár hete csak úgy megnyomkodtam őket, és mindkettőből egy csomó kő kijött, borzalmas. Nagyon várom, hogy túl legyek raja...
Altatásban kértem a beavatkozást, mert egyszerűen nem bírtam már azt sem bekönnyezés nélkül, amikor kenetet vettek a manduláimról.
Így előtte mire készüljek, mit érdemes magammal vigyek? (elvileg csak 3 napot tartanak bent, azt mondta a dokim) Tatabányán, a Szent Borbála kórházban fognak műteni, onnan esetleg van valakinek bármilyen tapasztalata?
Sziasztok! 20 éves lány vagyok és engem március 31-én szabadítottak meg a manduláimtól, helyi érzéstelenítéssel. Maga a műtét kellemetlen volt, de nem fájt, illetve gyorsan ki is kapták, mindannak ellenére hogy a sok gyulladás miatt nem tudta egyben kiszedni a manduláimat, csak darabokban. :) A legrosszabb nekem rögtön a műtét után volt, a fülembe sugárzó fájdalom olyan erős volt, amilyet még sohasem éreztem, de kaptam egy jó kis szurit, kicsivel később amikor már ihattam kaptam egy por állagú fájdalomcsillapítót és az éjszakai fájdalomcsillapítóra már nem volt szükségem. Enni nem tudtam, kortyolgattam a joghurtot meg a vizet de sok nem ment le sajnos. Az éjszaka szerintem nem is keltem volna fel, ha nem lett volna annyira kemény az ágyam. Másnap hazaengedtek és betartottam mindent ami a betegtájékoztatóra volt írva. Pépes étrend, ami nálam az ivójoghurtot és a krumplipürét jelentette. Hajmosás 10 napig tilos. Pihenés, pihenés. Egy nap 3x ittam algopyrint, és 2x tudtam enni egy nap az első héten, mindig a déli és az esti gyógyszer után. Nagyon nehezen nyeltem, beszélni nem tudtam, de a fájdalom nem volt elviselhetetlen, az alvással pedig nem volt probléma egyik nap sem. Este 9-kor már aludtam hogy jöjjön a következő nap, másnap hajnali 6-kor már ébren voltam. Aztán mintha csoda történt volna, a műtét után egy héttel sokkal jobban lettem. Szépen fokozatosan tértem vissza a szilárd ételekhez. Kenyér belseje, aztán egy kis tejfölös tészta, majd csirkehús és azóta bármit! :) Elmentem sétálni az erdőbe, jól esett végre levegőn lenni 1 hét fekvés után és mozogni. Olvastam itt is és a betegtájékoztatón is a varr leválásáról és félve vártam a 6-7-8. napot, de őszintén szólva nekem egyik nap sem volt különösebb, erősebb fájdalom. Utoljára a műtétet követő héten csütörtökön vettem be fájdalomcsillapítót, mert a fülem nyelésnél ugyan úgy fájt, mintha bevettem volna, ezért nem láttam értelmét. Lassan 3 hete műtöttek, még érzem a sebet, de már visszatértem az életemhez, mehettem már dolgozni, tudok pakolászni, bár a túl nehéz dolgoktól még feszül a seb. Akinek ki kell venni, jobb ha nem húzza sokáig, én nagyon féltem, de mostmár tudom hogy nem kellett volna. Meg sokat segít, ha a doki jó fej. Végezetül, nem csinálnám végig mégegyszer, de egyszer túl lehet élni. Bocsánat ha kicsit szétszórtnak tűnik, de már fáradt vagyok. :)
Sok sikert minden előtte állónak és mihamarabbi gyógyulást kívánok az éppen műtötteknek! :)
Sziasztok! Előszóként írnám, hogy nagyon frissek az emlékeim, mert ma vették ki a garatmandulámat altatásban. Azért szerettem volna írni, hogy megnyugtassak olyanokat akik előtte állnak.Régebben sokszor begyulladt kb.10-25 éves korom között, utána azt hittem, hogy kinőttem 30 éves koromra. De sajnos féléve fehéres kemény kövek kezdtek megjelenni a manduláimon, amiket ujjal megpiszkálva kiestek és nagyon büdösek voltak. Ez heti szinten ismétlődött. Ezzel még talán el is lettem volna, de eszméletlen büdös lett a leheletem a nap 24 órájában, pedig mindent kipróbáltam ami csak a forumokon és szájhagyomány által fellelhető.
A műtét altatásban történt. Nem éreztem semmit a beavatkozás alatt. Ébredezés közben sem fájt jobban, mint egy erősebb mandulagyulladás, azóta kaptam fájdalomcsillapítós infuziót és cataflánt. De hála Istennek nem fáj jobban azóta sem, pedig a 14 órai kelésemóta megittam kb. 3 liter folyadékot.
Én az első kortyoktól féltem a legjobban, mert tavaly vették ki feleségem manduláit is (29) és nagyon megviselték a kortyok. A szobatársam pedig egy egész napot szenvedett végig annyira fájt neki utána az ivás ( őt ébren műtötték). Érdekesség, hogy a nejem is és a szobatársam is sokkal strapabíróbb emberek, mint én és eddig jól megúsztam. Összességében szerintem nincs összefüggés az altatás/éberes műtétek között, de a fájdalomküszöb (ami nekem nagyon alacsony) sem befolyásolja a műtét utáni állapotot. Remélem tudtam segíteni! Sok bátorságot!
Gondoltam segít a pozitív tapasztalat is annak, aki erre a műtétre készül. Még friss az élmény, engem 4 napja műtöttek altatásban a Szent Imre kórházban. Altatás előtt kaptam egy kis málnaszörpöt, valami cuccal, amitől sikerült belazulnom és 9-kor betoltak a műtőbe. 10 órakor lett vége, utána még kb másfél óráig rázott a hideg, de különösen nagy fájdalmaim nem voltak, azt mondom, hogy abszolút elviselhető kategória. Jött a nővér, bekötötte az infúziót és pihentem. Amint teljesen magamhoz tértem, elkezdtem inni és kb 2 óra leforgása alatt sikerült meginnom 9 pohár teát. EZ A MINDENE!! Nekem mondták előtte, hogy fontos és muszáj, stb, de nem gondoltam, hogy tényleg ennyit segít a gyógyulásban. Az éjszaka zökkenőmentesen telt, 3 fájdalomcsillapítóval kibírtam reggelig, viszont fontos, hogy éjszaka is inni kell!! Másnap már a reggelit meg tudtam enni és haza is engedtek. Itthon is ment a fagyi, pudingok, vajas kenyér, levesek, és folyamatos folyadékfogyasztás. Volt egy kellemetlenebb éjszaka, de fájdalomcsillapítóval elviselhető!
Ha valaki erre vár és muszáj kivenni, ne húzza az időt, én csak bátorítani tudom, elviselhető csak INNI ÉS ENNI KELL, még ha fáj és szenvedsz, akkor is, mert könnyíti a gyógyulást. Üdv mindenkinek!
ismét itt. most járok a 10/11. napon és kb kutya bajom. ma megyek kontrollra. remelem csupa szepet es jot mond majd a doki :D
lényegében mindent tudok enni, fajdalmaim nincsenek mar, fájdalomcsillapitot akar el is hagyhatnam, cataflam elfogyott, most panadolt szedek, mert neha erzem azert, hogy huzodik es kicsit kisugarzik a fulembe. de szerintem nelkule is ellenek, ha muszaj lenne :)
legutobb mikor irtam teljesen jol ereztem magam, kb mindent ettem. aztan volt ket nap, ami kicsit brutalabb volt, amikor elkezdett az a varr vagy nem is tudom mi lejonni es a friss hus/ nyalkahartya nagyon erzekeny volt mindenre. kb csak vajas kenyeret birtam enni, mert minden csipett.
de igazabol az sem volt nagy szam. engem inkabb a fulbe kisugarzo fajdalom oritett meg.
csütörtökön - 1 héttel a mutet utan - kezdett levalni a "varr", akkor meg nem volt veszes, penteken kicsit durvabb volt, szombaton meg mar megint egesz jo. vasarnap rendesen ettem, ma hetfo van, kb vegigaludtam az estet.
ha tehetitek, kerjetek lokalis mutetet, en igazabol mar 95%osan jol vagyok! annyi hogy kicsit erzekeny es asitani nem kenyelmes, de mar kutya bajom. kb tenyleg mindent birok enni. tegnap mar almas retest ettem, kacsacombot, vagyis normalisan eszek! :)
és a terdfajdalmam is elmult teljesen. remelem tartosan!
Sziasztok ! Egy ismerősömet január 09.-én altatásban műtötték mandulával. A szokásos műtéti elökészitést követően,levitték a műtőbe. Cca.. Egy és egy negyedóra után hozták vissza a kórterembe.Infuzió bekötés,stb.. Ez hétfői napra esett,mondták neki hogy szerdán mehet haza. Ébredezéskor különösebb fájdalmat nem érzett,a nővér figyelmeztette hogy sok folyadékot kell fogyasztani. Az első nehéz éjszaka után a kedd nappal sem volt fájdalommentes. Eljött a szerda,de a viziten kiderült hogy nem mehet haza,mert a nyelvcsap nagyon duzzadt ! Eljött a másnap,a hazarérés napja. Közel 1 hónapja hogy műtötték,de a nyelvcsap még mindig duzzadt !! Több alkalommal látta azóta orvos,mindig azt mondták neki ez evvel jár.. Ha valaki hasonló cipőben jár,nagyon kérem hogy irjon!! Előre is köszönöm !
gondoltam megosztom én is a tapasztalataimat mivel nagyon sokat olvastam én is a fórumot mandulaműtét előtt és meg kell mondjam nagyon be tudják paráztatni az embereket az az 1-2 rosszabb eset...
frissek az élmények: jan 25-én műtöttek és úgy volt h altatásban lesz mivel úgy kértem de zsúfolt volt a műtő és nem akartam 1 héttel elhalasztani ha már bent voltam és megnyugtattak,h nem lesz semmi baj.
rábeszéltek és hozták az infúziót mivel előző este se ettem és inni se nagyon.és ez reggel 10 körül volt.aztán 11 kor bátorító szuri és délben betoltak. részemről 15 percet lehettem bent de tesóm 40 et mondott :) volt 3 fújás lidokain amitől lezsibbadtam aztán betoltak a műtőbe.
kicsit beparaztam mivel sose jártam még ilyen helyen de nem volt nagy para. 3-3 szuri a 2 mandulába ami jobban fájt mint a műtét.
vérzés minimális volt aztán kész,visszatoltak és aznap nem ettem csak pihentem es délutántól ittam sokat - szerintem ez a lényeg h mindig inni kell (napi legalább 2,5 L mentws viz v tea).
3 éjszakát voltam bent a hideg és az influenzajárvány miatt és szombat délre ittthnon. azóta pihi,filmezés nyugiba lenni de semmi vész,napi 3 kataflammal elvagyok teljesen kibirható. emelni hajolni tilos ,remélem már kifele megyek belőle :)
mindenki nagyon rendes és aranyos volt,engem nyiregyen műtöttek.
u.i. : aki előtte áll ne féljetek és nem kell altatást kérni mert sokkal hamarabb van gyógyulás mivel nem vagy fél napig kómás a gáztól. még pár nap pihi aztán mintha meg se történt volna :)
Sziasztok. Elore is bocs, hosszu lesz mert igencsak friss elmeny. 32 eves nő vagyok es nemreg estem tul a mandulamuteten. Nem kertem altatást,mert a doki azt mondta, hogy így kevesbe faj utána es gyorsabb a gyógyulás is. Rengeteget olvastam fórumokat a műtét előtt. Hat rendesen berosaltam a neten olvasottaktol. szóval ne ijesztgessük egymást! mert eddig eskuszom, hogy sétagalopp volt az egész és a fogorvosom jobban megkinoz :)
A műtét előtt intenzívebben szedtem vitaminokat. C vitamin kalcium, multivitamin stb. Ami otthon volt bezabaltam :D es a kórházba bevittem a c vitamint is. Napi 2000mg.t szedek most a műtét óta. plusz/minusz 1 -2 db 500 mg-os tabletta, elotte 1000mg.t minden nap. Na szoval nekem iszonyat pozitív élményként maradt meg a mutet:D:D:D nagyon kedves volt mindenki. Mindenről időben elotte tájékoztattak. A szoba szuperül felszerelt volt, sajat zuhany es wc-vel. Aztán kipakoltam es mar jött is a nővérke hogy akkor adja a szurit es majd mindjart jonnek értem. Elvileg nem szabadott felkelni meg székben toltak a mutoig, mert hogy szedulhetek tole. A műtős segéd nagyon jo arc volt. Kedves vidám es poenkodni sem felejtett el. Mikor megláttam a sok zold ruhás embert(nemtom miert voltak annyian,lehet diakok is voltak?) akkor kicsit beparaztam de csak az agyammal,ugyanis a szuritol minden pánik meg stressz elmult es nem féltem. Aztán jott a leggázabb resze a dolognak: Lidokain spray. Nagyon maro ize volt,de zsibbadtam tole rendesen. Es nyelni sem tudtam mar, de mindent mondtak mire számítsak. így nem estem kétségbe. Aztán jottek a szurik. Nem ereztem egyaltalan semmit, csak hogy matatnak a szamban.meg köpni kellett a vért, amikor a mandulát vágta ki, de ne meszarszekre gondoljatok! Alig volt ver igazából. Műtét végefelé ismet ment a poénkodás, szoval mondhatni jol ereztem magam :D köszönhetően a novertol kapott szurinak. :D megdicsertek. en nem oklendeztem csak a lidokaintol az elejen. Kb 10percnek sem éreztem a műtét idejét. De valszeg 20-30perc lehetett. Franc se tudja. Amikor végzett a doki a kötözéssel es mondta hogy vége na akkor levert a víz de Ennyi volt. meg a doki mesélte hogy volt hogy az ölébe ájultak meg sztorizott nekem, én meg rezzenéstelen arccal üljek ott :D Aztán visszatoltak es ket órán at köpködni kellet a véres nyálat. A nover egyből jott es mondtam neki hogy kell fájdalomcsillapító mert leszakad a fulem(nekem oda sugárzott ki) es egybol hozta . Aztán mondjuk o ajanlotta, hogy ha kell mondjam, na hát én egybol mondtam is :) ahogy lehetett inni ,azonnal bögrét ragadtam. Az első bögre nagyon rossz volt, de aztán 24ora alatt megittam olyan 6liter folyadékot hogy mindig nedves legyen a szám. a tea nem esett jol, ugyhogy maradt a viz. Jah reggel 8korul mutottek,a fájdalomcsillapító szuri delig kitartott, aztán kaptam vizben oldódó cataflamot. Azzal este 9ig elvoltam. Tobbszor kerdeztek h kell e fájdalomcsillapító de hat nem kellett.nem fajt. Azert este bevettem h tudjak aludni.de felkeltettem magam fel óránként hogy igyak -ez éjfélig. Utana meg 1-1,5orankent keltem hogy igyak. Kicsit ereztem, hogy fáj mivel este nem ittam annyit.de hajnali fel 5 korul megint bevettem egy cataflamot. Aztán hattol hol orvos hol nover jott es mindtol csak azt kerdezgettem mikor ehetek! :D a műtét 26-án volt. korhazi reggeli: 4 szelet kenyer, egy kefir, vaj, kakao volt. Otthon mar kalácsot es kenyeret ettem meg tejberizst kefirt kakaót. Tehat nem csak pepeset. Azota a napi menum: kalács tejberizzel, reggelinek, utána nasizok perecet delig, majd ebéd: tort krumpli bundaban sutott husi (nem panirozott!), parolt zoldsegek, madártej, joghurt, megint nasizas :D, vacsira májkrémeskenyér sajttal. ma ettem turorudit is, meg most hogy ennyit irok a kajakrol, eszem valamit.
gondolkodom hogy valami rakottkrumplit csinaljak vagy valami laktatot :D
bár mivel olvastam a forumokon, hogy a varrleválás idoszaka kegyetlen, most attol parázok - remélem full feleslegesen!! ez a negyedik napom. nulladiknak veszem a mutet napjat.
fogmosassal nem volt gondom, a zuhanyzassal sem, voltam szabadlevegon is azota, mostam, nagyon lajtosan pakoltam/takaritottam. de tobbnyire fekszem, hogy mielobb meggyogyuljak. btw ez a pesti semmelweis korhazban volt (bocs az ekezetek miatt, de angol billentyuzetem van es nem mindig van turelmem az ékezeteket kikeresni)
Viszonylag friss élménnyel tudok szolgálni, mivel 4 napja vagyok mandula nélküli. Maga a műtét elvileg jól sikerült, viszont amit az altatás alatt átéltem nem kívánom senkinek! Annak ellenére, hogy az aneszteziológus a műtét előtt kétféle nyugtatót is kiírt nekem, mivel "rettegős típus vagyok" ez valahogy elmaradt. Pedig reggel is bejött az aneszteziológus neki is szóltam, hogy még nem kaptam meg. Azt mondta jön nemsokára... Tehát emiatt (most már azt mondom szerencsére) teljesen magamnál voltam mikor bevittek a műtöbe. Először a bal könyökhajlatomba szúrt branult az asszisztens miközben az altatóorvos oxigén pumpált a számon át. Elkezdtem érezni, hogy hihetetlenül fájdalmasan feszül a karom. Mivel a szám le volt takarva az kézzel lábbal kapálóztam és végre megkérdezte az orvos mi bajom. Mondtam neki, hogy a karom nagyon fáj. "Ne izguljon persze, hogy feszít" választ kaptam,majd lenézve láttam, hogy mint a lufi úgy fújodik fel a karom. Odakapta a fejét az orvos is és jelezte az asszisztensnek szószerint azt, hogy "para van" (na én meg maradjak nyugton persze....) Innen gyorsan kivették a tűt, leragasztották. Újraszúrták a bal kézfejem, ott nem sikerült, majd a jobb kéz fejemben végük sikerült megoldani és egy percen belül elaludtam. Köszönhetően ennek az atrakciónak egy jó adag altató+izomlazító combó a bőr alatt szívodott fel, emiatt 2 napig olyan kegyetlen izomlázam volt a vádlijaimban, az egész hasfalamban, hogy megmozdulni nem bírtam. Miután ebből a rémálomból felkeltem, a műtét napján gyakorlatilag a seb fájdalommentes volt. Az ébredés után 2 órával már ittam, este már eszegettem is. Másnap már "ráálltam" a napi 2-3 cataflam V-re, de ezzel a 2.,3. napom abszolút tűrhető volt. Most a 4. napom járok az iszonyatnál. Egész nap vonaglok a fájdalomtól és semmilyen gyógyszer nem segít. Elvileg ilyen nap max. 1 vagy 2 lesz. Már nagyon várom a végét.... Egyébként le a kalappal a Péterfy Fül-orr gége osztály dolgozói előtt. Az orvosok és a nővérek páratlanul emberségesek! A bevérzéstől még kicsit tartok, mivel egyelőre még nem jött le a sebről az a valami, de bíztató, hogy még a műtét után se véreztem egy cseppet sem.
Kitartás a sorstársaknak és a műtét előtt állóknak!
