Hát lehet hogy allergiás is lettem a porra,vagy valami virágra,gyakran bekapar a mandulám,torkom..csak úgy váratlanu..mondjuk amennyit a gyerekkel voltam tavaly a fűtött lakásban nem csodálkoznék :) (ehhez vérből kellene egy teljes allergiavizsgálatot végeztetni,erre is sort kerítek majd egyszer....), az orrsövényferdülés az csak egy, de eddig nem emlékszem ilyen orrdugulásra..egyoldalú nyálkahártyamegvastagodásom is van, és az orrkagyló is szerintem megnagyobbodott,lehet hogy valami allergia rájön és ilyenkor elzáródik az a rész amit a ferdülés okoz,néha kidugul..tehát függetlenül ha van is allergia, a műtét az 90 %,hogy kell..kiváncsi leszek mit mond a doki majd. Próbálok eljutni,de gyerekek ,betegségek,anyagiak,nyilván fájdalmaim nincsenek,inkább kellemetlen a mindennapokban,a sokszor egyoldalon kapok levegőt,és a száraz mandula..ennek is utána kell járnom,hogy kell-e ez a mandula nekem..mert már ez is zavaró,mintha lenne ott valami mikor nyelek,nulla fájdalommal,biztos köves,de érdekes azért nem mindig érzem a köveket..meg ezt a feszülést. Biztos jól döntöttél,és minden jobb lesz!!! Én is alig várom hogy úgy tudjak elmenni valahova, hogy semmi sem zavar..nem kaparászik semmi..
Én régóta tervezem a műtétet, de az utóbbi gyulladás annyira durva volt, hogy nem várok már vele.
Mondjuk előzményként hozzátartozik a storymhoz, hogy 2009- ben kezdődött, de évi 2 gyulladásnál megállt, és ami érdekes, hogy 2012-től 2016 májusig nem tért vissza. Tavaly májusban egyszer,és idèntől durvult be😐.
Kitartás,szurkolni fogok! Nekem is van két gyermekem, egy két éves és egy majdnem öt éves. Decemberen megyek egy fül orr gégészhez (eddig négynél voltam),az orrsövényműtét az már nálam úgy néz ki fix, a legutóbbi orvos már a mandula kivételét is javasolta. Állítólag tele van gennyel, nem tudom mennyire gócos,erre akarok választ kapni, nálam az orrsövény ferdesége is szerepet játszat a garat szárazságában,de ami nagyon zavar, hogy mintha kis kövek lennének a mandulámban, néha úgy picit feszítérzem oldalt,száraz, fájni sose fáj,de a torkom hátsó fele is havonta kiszárad,néha nehezebben megy le az étel..az egyik orrom gyakran bedugul,ez nyáron alakult ki. Én mindkettőt csak altatásban merem,de nekem még az orr is hátravan..a mandula még nem száz százalék,de nagyon gyanús az is. És évek óta tartó száraz köhögésem is van, a fűtési időszakban, a kaparászásokról nem is beszélek,amiket néha oldalt érzek..minth a por,füst is jobban zavarna..egyszerre érzem a manduláimon,de fájdalmat nem..ennyit rólam. Próbálok pozitívan hozzáállni, és minél kevesebb hozzászólást olvasni, remélem egymásban tudjuk tartani a lelket. :)
Én még a műtét előtt állok. Idén már 6-szor volt begyulladva, és csak az Augmentin Duo hat rá, de csak max. 2 hónapig marad a gyógyult állapot. Mostmár ott tartok,hogy havonta begyulladt (szept. okt.), így döntöttem a műtét mellett. Nov. 22-én veszik ki helyi érzéstelenítésben. Direkt nem altatást kértem, bár félek rendesen. A doktornő azt mondta, hogy felnőtt korban mellékhatásként garatszárazság maradhat vissza. Nekem már most is van néha. Azt gondoltam; hogy a mandula kivétel után ez is elmúlik, de akkor nem biztos. Volt már vkinek ilyen? Az útóvérzéstől félek a legjobban, de a többi fórumozó tapasztalata alapján megpróbálok sokat inni, feküdni, bár egy 3 éves kisfiú mellett nehéz lesz.
Sziaa! De jó, h van friss hozzászólás 👍🏽👍🏽 engem 27-én műtöttek. Kb ugyanott tartunk.. És kb ugyanúgy van minden. Nekem 10. napom van ma, a fájdalom jelentősen csökkent, mint ahogy sok helyen olvastam is, h ekkor így történik... Viszont a nyelés borzalom! Fulladok meg mindentől, alig megy le. Még a tejbe áztatott kalács is fájdalmak közepette. Ma mondjuk nem tömtem tele magam fájdalomcsillapítókkal... De már délután epekedtem érte, estére már azt mondom KELL! De már annyit megettem, h alig hat a Cataflam. Bár mondjuk én a Dolo-t eszem belőle, m nekem Algo-t írt az orvos, persze nem ért semmit, receptért meg nem volt kedvem elkúszni. Úgyhogy ez maradt, kettesével. De volt olyan napom, a 7. körül, h mindegy volt mit szedek be, kín és borzalom volt a létezés. Lecsúsztam az első kontrollról, így szerdán (11.08) fog látni először a műtét óta. De nem volt semmi panaszom. Vhol azt olvastam h az altatás alatti tubus miatti nyomás okozza ezt a nehéz nyelést 🤔
Ja és ettem egyik nap egy párizsis zsömlét vajjal kefírrel uborkával lágy tojással, most meg szenvedek a tejbe áztatott pihe puha kaláccsal is. Pf. Pedig úgy enném kb, h 3mp alatt semmi nem maradna...de nem..nem megy. Olyan genya egy dolog ez. Betiltanám v nem tudom. Vagy altatás 2 hétig 😅
Nekem 3 hónapja vették ki a mandulámat és pont ez a problémám, fáj a bal oldalon.Gondoltam majd elmúlik de hogy olvasom a hozzászólásodat 16 hónap és semmi javulás valószínű, hogy visszamegyek a műtétet végző orvoshoz. Nem tudom lehet maradt benne egy kis csonk és az fájna?A műtét előtt is ugyanígy fájt, de csak a bal oldal az jobban be volt gyulladva / tompa fájdalom /. Ha van valami változás, javulás vagy írj.
Hali! 28éves fiú vagyok, 2017.10.26.-án (9napja) vették ki a manduláimat.
Altatásban kértem a műtétet, mivel extra-brutál erős öklendezési reflexeim vannak. Felkészítettek, hogy ébredés után hányhatok, de szerencsére semmi bajom sem volt utána. Sőt, két órával a műtét után keltem teljesen kipihenten. Különösebb fájdalmat nem éreztem, csak mint egy kisebb torokfájáskor. Parancsba kaptam a nővérektől, hogy igyak meg egy pohár vizet, amit szerencsére túl is teljesítettem egy literrel. Az első 12órában fájdalomcsillapítót sem kértem. Viszont az első éjszakán sehogy sem volt kényelmes feküdni. Fulladtam a megduzzadt nyelvcsapom miatt, és úgy megindult a nyáltermelődésem, hogy szó szerint 5másodpercenként nyelnem kellett a nyálat. Kellemetlen volt, túléltem. Reggel be kellett tolnom egy szelet kenyeret felvágottal és sajttal, amint megvolt, hazamehettem.
Az 1-3napig a nyelvcsapom duzzanata tovább nehezítette az alvást és fekvést. Egy hétig a házból sem mozdultam ki, próbáltam minél többet feküdni, és vigyázni, hogy be ne vérezzen a műtét helye. Az első napokban semmit sem tudtam enni, csak 2db palacsintát egész nap. Rettenetesen kimerültem. Napi 3,5-4liter vizet/teát megittam, hogy ne száradjon ki a torkom, így utólag visszagondolva ez nagyon sokat segített!
5. nap kontroll. Gond egy szál sem.
Ahogy többen írtátok, az 5-8nap volt a legrosszabb. A torokfájdalom erős volt, állkapcsom is fájt, de ami a legjobban kínzott engem az a fülre kiható éles szúró fájdalom. Ha valami, akkor az kibírhatatlan volt. Próbáltam nem túlgyógyszerezni magam, ezért 5óránként ettem egy fél Cataflam-ot. A torkom duzzanata is szépen lement, kajálni is tudtam már bundáskenyér belsőt, palacsintákat, húslevest tésztával, túróstésztát persze mindenből pár falatot. Egész napra ez valljuk be, baromi kevés. Óvatosan mozogtam, és ittam amennyi belém fért. Viszont iszonyú intenzív köhögő rohamok törtek rám ezekben a napokban, amiket minden erőmmel próbáltam visszatartani, mert ha felszakad a seb bele sem akartam gondolni.
És most itt vagyok a 9. nap estéjén. A köhögési inger megszűnt, a lepedéket szépen levitte az étel, a beszéd viszonylag megy, orrhangon. Hatalmas zabagépként a legnagyobb problémám az, hogy még mindig nem tudok enni. Van a nyelvcsapomtól előrébb, a szájpadlásom leghátsó részén körbe egy seb, és MINDEN evéskor iszonyúan csíp. Ott tartok, hogy napi 2db palacsintán kívül egyszerűen nem megy le semmi. Őszintén megmondom, egy kicsit kétségbe vagyok esve.
Nagyon érdekelne, hogy ti miket ettetek, a műtét után egy héttel? Előre is köszi a választ! A 14. napon megyek az utolsó kontrollra. De ha az elmúlt 9nap ismeretében állnék a műtét előtt hát 2szer is meggondolnám. Szép estét mindenkinek!
Lassan másfél hónap telt el a műtét óta. Továbbolvasva a kommenteket, illetve a kontrollokat megjárva azt kell, hogy mondjam, lehet nem ilyen "egyszerű" a dolog, mint ahogy én megéltem. A doktornő szerint a szerencsés 10%-ba tartozom, akiknek kevésbé fáj.
Azért annyit hozzátennék, hogy továbbra is nagyon fontosnak tartom a műtét előtti felkészülést. Pihenés, rendes étkezés, semmi alkohol, buli, éjszakázás. Ezek sokat lendítettek szerintem rajtam. Elég szarul néztem ki sokszor és rendesen lefogytam, főleg amikor a 3-4. hétbe fordultam, ahogy gyógyult a seb kifejezetten sokat fájt, az étkezések rosszabbá váltak, mint előtte pár nappal. Ha hozzáért a kaja, 15-20 percig sem tudtam folytatni az evést, annyira fájt az új szövet.
Azóta már borozom rendesen (tehát az alkohol sem bántja) és egyszer volt szerencsém pálinkázni is, egy megfázás miatt, de attól még erősen könnyeztem, szintén kicsit jobban égette, mint előtte.
Habár nekem alig voltak előtte gondjaim, csak a kezdődő alvási apnoe miatt kellett a beavatkozás, úgy érzem javult a közérzetem, jobban alszom, kipihentebb vagyok, jobban tudok koncentrálni. Mindenképpen megérte és biztosan mindenki másnak is megfogja, akár 2, akár 4 hétig kell vele szenvedni.
A tömör véleményem pedig az, hogy mindenki annyira felfújja ezt az egészet, hogy az embereknek jobban fáj, mint a valóság, mert fejben is erre számítunk. Kellemetlen és tényleg fájdalmas, de a fájdalomcsillapítóval kibírható. Fogytam, szenvedtem, voltak álmatlan éjszakáim és durván rányomta a gyógyulás a közérzetemre is a bélyegét, mert rossz volt, hogy mindenki élvezi a nyár utolsó heteit, kezdődik az ősz és én 1 hónapig alig mehettem valahova, hogy tudjak dolgozni és pihenhessek is. Ettől függetlenül még mindig megérte, illetve fogytam majdnem egy 10-est, aminek egy része szépen visszajött, de ez is pozitív mellékhatás :)
Apropó, mindig azt mondogattam magamnak, amikor nagyon sajnáltam magam vagy szenvedtem, hogy vannak emberek, akikkel egyik nap csak közlik, hogy gyógyíthatatlan betegek, ők mit mondhatnak, hogyan érzik magukat... ehhez képest ez csak egy mandulaműtét... tudom, morbid és túlzó, de én ettől sokszor összeszedtem magam. Ha pedig az ember nem hagyja el magát, akkor könnyebb.
Kitartást, sok bátorságot a műtét előtt állóknak, mihamarabbi gyógyulást a frissen műtötteknek, mindenki másnak jó egészséget!
Tíz nappal a műtét után, végigolvasva sok forumtársam esetleírását gondoltam megosztom a saját tapasztalatomat főbb mozzanatait kicsit távirati stílusban. :)
Kor: 42 év. Nem: férfi. Helyszin: Szent László Kórház, Fül-Orr-Gégészeti Osztály. Időpont: 2017.10.10. -kedd- Műtéti technika: hagyományos, tehát se lézer, se ionkés, se lézerkeard, csak az orvosi kés és az orvosi rutin, mindez altatásban.
Korházi osztályra felvétel: a műtét napjának reggelén, éhgyomorra. Kórházi ágy elfoglalása után átöltözés kórházi hacukába, bal kézbe branüle és 500ml infúzió bekötve. Műtét előtt fél órával premedikáció: 7.5mg Dormicum per os.
Műtőbe hordággyal toltak be amiről át kellett feküdni a műtőasztalra. Mindenféle tappancs, érzékelő felhelyezve, monitor pittyog. Altatógáz, estimese nincsen, csak vénás csodaszerek, amitől kettőt pislog az ember, azután se kép se hang.
A következő emlékkép, hogy az őrzőben fekszem és a pulzoximéter pittyog. El kell keserítenem azokat, akik az altatás szövődményeitől tartanak, hogy semmi az ég világon nem volt. Se hányás, se szédülés, se émelygés, se csillámpóni. Semmi. Tiszta fejjel ébredtem, enyhe nyelési fájdalommal. Pár perc múlva megkínáltak egy pohár teával, amit kortyonként megittam. Kb. hámonegyed óra monitorozás után visszavittek a szobámba és rámbíztak egy kancsó teát, hogy legyünk nagyon jó barátok és mutassam meg a teának a műtétem helyét belülről... Evés előszőr a műtét napjának estéjén két szelet kenyér felvágottal. Meglepő módon a darabos étel lenyelése kisebb fájdalmat és problémát okozott, mint az ivás.
Első éjszaka alvás: a nyelvcsap és a lágy szájpad duzzanata miatt szinte lehetetlen volt. Háton, az orron át történő légvétel még ment, de a kilégzés az előbb említett okok miatt nem. Megoldás: oldalra fordulás. Sajna a szájon át történő légzés miatt a garat hamar kiszáradt, ezért a nyelés borzasztó volt. Egyetlen segítség volt a Cataflam V 50-es tabletta, amely hű társammá vált az elkövetkező napokban.
A műtétet követő első nap az ételek és italok szuggerálasával telt és azon gondolkoztam, hogy melyik más nyíláson lehetne magamba juttatni, csak ne a számat keljen használni... Az egyéb alternatívákra nem vitt rá a lélek... ;)
Műtét után két nappal orvosi kontroll, baráti hátveregetés és egy rakat jó tanáccsal ellátva elbocsájtottak haza. Itt jegyzem meg, hogy az orvosi, ápolói szaktudás, hozzáállás frenetikus, köszönet és örök hála Nekeik!
Innentől aztán felgyorsultak az események, vagyis lelassultak, mert minden egyes napot az állandosult fájdalom miatt nem huszonnégynek, hanem negyvennyolcak éltem meg. Alvás szinte semmi. Ha sikerült is elaludnom másfél óra alvás után arra riadtam, hogy kest vágrak a fülembe, torkomba. Hiába a tanács, hogy inni kell, mert rosszabb, ha kiszárad ez egyszerűen nem ment. Egy bögre folyadékot fél óra alatt erőszakoltam magamba. A Cataflamot kettesével szedtem hat óránként. Csak begyógyszerezve tudtam enni, inni. Azt hittem soha nem lesz vége. Mit ne mondjak, minden volt, csak nem őszinte ilyenkor a mosolyom...
A kilencedik nap estéje volt az első, hogy gyógyszer nélkül aludtam és most már, csak egy-egy étkezés előtt veszek be gyógyszert. Már újra enyém a világ! :)
Még egy-két észrevétel: a fehér lepedég a seben teljesen normális, majd fokozatosan fog leválni. A rossz szájíz eddig tart csak. Sokan riogattak, hogy a csonk leesés irtózatosan fáj. Nos én nem tudom, mert nem éreztem ilyesmit. Egyszerűen a lepedék válik le fokozatosan, ebben semmilyen misztikus dolog nincsen. Olvastam okosságokat, hogy minden páros vagy páratlan nap lesz rossz. Nos, én a kilencedik napig nem igazán tudtam különbséget tenni, mivel se éjjelem, se nappalom nem volt fájdalom nélkül. Viszont onnantól tényleg szenzációs a javulás. Legalább is nekem. Szerintem minden ember más és más, ebből kifolyólag a fájdalmat is másképpen éli meg. Egy valamit mondhatok: ne hasonlítgassátok magatokat a másikhoz, mert, csak kétsegbeesést szül. Ami biztos: egyszer vége lesz a szenvedésnek! :) Ehhez kívánok mindenkinek kitartást!
u.i.: még szerencse, hogy nem tudtam mi vár rám, mert tuti, hogy akkor nem mennék bele az egészbe! ;D
Nekem múlthét kedden vették ki a mandulámat, altatással. Azóta minden nap azt remélem holnap jobb lesz, de sajnos nem. Ugyanannyira fáj, és a seb sem túl gusztusos , hogy őszinte legyek.
Kérdésem az lenne, hogy másnak is vastag fehér lepedékes, kellemetlen ízzel a seb felszínén?
Barátnőmnek 3 éve vették ki helyi érzéstlenítéssel, és azt mondta neki nem volt ennyire durva. Azt hallottam, hogy akit altatnak, annak lassabb a gyógyulás. Ez igaz lehet?
Kaptam fájdalomcsillapítókat amivel rendesen tudok enni is már a 2. naptól, azt mondták majd az szépen leviszi ezt a réteget, de mozdulatlan. Valaki más is van így?
Sziasztok 38 éves férfi vagyok. 16 hónapja torokmandula műtétem volt. Azóta bal odalt fáj a torkom. Dokik csak tömnek gyogyszerrel de javulás nincs. Sőt inkább egyre rosszabb. Hasonlo élmény valakinek volt?
Írok én is, mivel sokat segítettek az itteni hozzászólások a témában.
24 éves budapesti egyetemista srác vagyok. Sokakkal ellentétben nem voltak problémáim a manduláimmal. Gimis koromban nekem is rendszeresen volt tüszős mandulagyulladásom és nagyon durván ledöntött a lábamról általában. Szóba is jött, hogy kiveszik, de mire befejeztem a sulit, huss... soha többet nem jött elő, 6 éve semmi bajom nem volt velük. Minden egyéb alkalommal, ha voltam orvosnál (nagyon ritka volt, talán 2-3 egyéb esetben a 6 év alatt) feljött, hogy nagyok a manduláim. Hát abban maradtunk, hogy ez még nem baj.
1,5-2 éve olyan barátnőm volt, aki nagyon érzékeny volt a hangokra alvás közben és nem is volt jó alvó. Én viszont gimi után elkezdtem horkolni, mint az állat. Ezért azért még nem vesznek ki mandulát, sőt utánaolvasva, kérdezve, (nem netes forrásokra támaszkodtam csak, hanem beszéltem orvosokkal, olvastam szakcikkeket) úgy volt vele, hogy nem vetetem ki csak a horkolás miatt, hiszen a mandula csak részben okozhatja. Aztán divatba jött az alvási apnoe, ami dióhéjban annyit tesz, hogy apró légzéskimaradások lesznek alvás közben a betegnél. Ez egyébként népbetegség, nem mennék bele a 1,5 évnyi procedúrába, ami kellett a kivizsgáláshoz. A lényeg, hogy sokan szenvednek ebben. A dolog végére eljutottam Dr. Tóth Eszter doktornőhöz, aki a Honvéd és a Szent Rókus kórházakban is rendel a fül- orr- gégészeten. A doktornő amellett, hogy mandulaműtéteket végez egyébként elvileg az egyetlen ilyen apnoe specialista az országban.
Na a műtét megelőzendő végzett egy alvási endoszkópos vizsgálatot, amikor altatásban azt nézte meg, hogy mi okozhatja a horkolást stb-it. Azt sikerült megállapítani, hogy az orr- és garatmandulámat is kiveszi, illetve végez egy garatplasztika nevű beavatkozást, aminek a lényege, hogy kivág olyan szöveteket, ami alvás közben horkolást okozhat. Ezt konyhanyelvre fordítva, nagyobb a seb, hosszabb a gyógyulás, illetve a beavatkozás is hosszabb, amit majd elmagyarázok, hogy miért volt fontos.
[B]A lényeg:[/B] Szept. 12-re kaptam időpontot a Honvédkórházban végezték a műtétet. Ha valaki ilyen előtt áll, az mindig előző nap is be kell, hogy menjen bejelentkezni, fel az osztályra ott elmondanak mindent. Ezt sajnos én elfelejtettem, szóval elég spontán volt az egész. 12-én reggel bementem éhgyomorra, volt egy előzetes vizsgálat, minden rendben, várhattam a soromra. Kaptam egy tablettát, bevettem egy kis vízzel, toltak a műtőbe. A műtét után ébredezés, én már ott elég szarul voltam. Mivel gondolom a műtét is hosszú volt, ezért a szájizmaim nagyon megterheltek voltak, nagyon nehezen nyitottam ki a számat és természetesen húzódott is, de ekkor még nem fájt. Az első este a kórházban borzasztó volt valamikor 3 körül aludtam el, a nővért is felidegesítettem már, de egyszerűen nem volt nyelési reflexem, sehogy sem tudtam feküdni a torkom, a nyelvem és minden ami be tudott bedagadt a számban, szóval levegőt is alig kaptam, továbbá öklendeztem, volt hogy a nyál miatt, amit megpróbáltam lenyelni. Na ezt átvészeltem, reggel keltem, hát borzasztó volt. A számat kinyitni nem tudtam, elvileg inni kellett volna. Olvastam, hogy volt aki 3-4 litert is megivott másnap.... pff esélytelen volt. A legapróbb kortyot is kettőbe tudtam csak lenyelni. Sokszor félrenyeltem a garatplasztika miatt és az orromon folyt ki a víz... tehát szép napok elé néztem.
Ma tartok a 6. napon és egyébként lekopogom bárki kérdezi. Igazi nagy fájdalmaim nem voltak. Szenvedtem inkább, ha a jó kifejezést akarom megtalálni. A nyelés persze kellemetlen, de egyébként is a fogaim pl. nem állnak jól, ha megdagadt a nyelvem, nyomták nagyon, ilyenre volt régebben is példa. Mondjuk frissen operált torokkal ez rosszabb. Ma már viszonylag többfélét is tudok enni. Korábban csak banánt és bundáskenyeret ettem, dehát kínok között, lassan. Azzal kínlódtam a legtöbbet, hogy nyissam a számat és fájt rágni is. Ezek szerintem nem a sebbel kapcsolatosak, inkább a hosszabb műtét, ami megerőltette a számat.
Állítólag 2 hét mire elmúlik minden fájdalom, de fokozatosan erősödik majd, illetve a gyógyulással, ahogy a seb varasodik is változhat a fájdalom mértéke és a sebleválás is rossz... ezeket én nem annyira tapasztalom, de megkérdezem majd holnapután kontrollon. Elvileg már valami lézerrel műtöttek bennünket, ami miatt gyorsabb a gyógyulás. A szobatársam, akinek csak garatplasztikát csináltak, ő már evett a műtét estéjén, ami kb. 6-7 órával később volt... na azon egy kicsit kivoltam, amikor a barátnője kérdezgette, hogy mit kér vacsorára én meg a nyálamban fulladoztam. (Ezt csak azért írom, mert garatplasztikáról tapasztalatot nem találtam.)
Mindent összegezve, amit tanácsolni tudok a műtét után 6 napnyi tapasztalattal:
1. akinek kell, felmerül, az ne halogassa. Nekem gimis koromban ki kellett volna vetetni, rohadt sokat szenvedtem vele. Még ha fájt is volna, akkor is előrébb lettem volna talán.
2. nem szabad mindent elhinni, amit az ember a neten olvas. Főleg a mandulaműtét az, amire rengetegféleképpen reagálnak az emberek, az orvosok is többféle dolgot javasolnak rutin alapján.
3. egyáltalán nem olyan fájdalmas vagy félelmetes, mint amilyennek lefestik, szerintem szenvedtem az elején eleget én is, de ilyenkor arra gondoltam, hogy a picsába, 1,5 évente járok orvoshoz, egészséges vagyok, sosem műtöttek semmivel nehogymár itt sajnáltassam magam. (Arról nem is beszélve, hogy amikor a műtétem időpontja meglett, egy velem egykorú barátomról kiderült, hogy lymphoma-ja van...)
4. ha már eldőlt, hogy lesz műtét és egyebek, akkor az ember készüljön rá. Én C-vitamint és egyebeket szedtem, rendesen ettem, a műtét előtti héten nem ittam vagy buliztam, így a szervezetem megnyugodott, rendben volt és nem éheztem pl. nem száradtam ki egyszer sem, amiről sokan beszélnek. Illetve nem voltam teljesen kimerülve az éjszakáktól.
+1. én nagyon hajlamos vagyok rá határozott férfiemberként is és majdnem elhagytam magam néha. Aztán magamra parancsoltam és összeszedtem magamat gyorsan. Szerintem ez sokat lendített rajtam. Nem csak feküdtem, ha tudtam pakolásztam, vasaltam otthon, dolgoztam a gépemen, ha úgy volt. Természetesen akkor, amikor már azért kicsit jobban voltam.
Ezek sokat számítanak. Sokan írtátok, hogy miket ettetek, ittatok, illetve a zuhany kérdés. Nekem ez a fagyi téma teljesen kimaradt, nem is bírtam nagyon enni az elején, nem akartam vacakolni. Kb. végig csak vizet ittam, most kezdek már ízek után sóvárogni, így volt kevés tea, szörp. A kávét teljesen elfelejtettem, a pihenés miatt is, nem akartam ezzel szórakozni. Sokat segített a család, anyukám gyártotta a bundás kenyeret minden reggel. Ez volt a másik adu. Egyébként ettem virslit kicsire szelve, joghurtot, gyümölcsrizst hasonlókat. A fogmosás rohadtul fájt, először azt mondták ne is mossak, lógassam a fejem vagy köpjek. A köpködés és a leves! Inni csak pohárból! Az üvegből ivás, kövés és nekem a leves is olyan reflexeket indított be, amiktől eléggé belenyilalt és húzódott a seb, így ezeket kerültem. Egyébként ettem húslevest is nagymamám jóvoltából, répával grízgaluskával. Zuhanyozni a műtét másnapjától zuhanyoztam, de csak gyorsan, hűvös vízben. Hajat ma mostam először, de ez sem túl nagy baj, pl. voltam fodrásznál a műtét előtt direkt, így nagyon rövid a hajam. A fogmosás most már egész jól megy. Arra figyelek, hogy fogmosás után pl. a nyáltermelés, mintha beindulna jobban, mert kimosom a számat, ami 1 napja pl. még kellemetlen volt lefekvés előtt, mert nehezen nyelem a nyálam (is) és folyik ki, kicsit gusztustalan, így előbb mosok fogat, mint lefeküdnék.
Mindenkinek kitartást és jobbulást! Köszönöm az itteni tapasztalatokat :) ! Ha lesz még valamim, akkor frissítem a posztot.
Sziasztok!Friss műtött vagyok csütörtök reggel történt a műtétem.Már hetekkel megelőzően olvasgattam mire is számíthatok.Gondoltam ha én is túl leszek a dolgon leírom én is a tapasztalataimat.Szóval februárban kezdődött a mizériám.Hajnosáskor mindig hullott régen is a hajam de még a normális mennyiséget nem haladta meg.Takarításkor lettem figyelmes hogy a padló tele hajszálakkal.Az amúgy nagyon dús hajamat vmiért nem tudom úgy formázni.Lapult meg minden 2 naponta meg kellett mosnom annyira zsírosodott.Hajszárítás közben észrevettem a fejem tetején egy borsónyi üres foltot ami körül is elég ritka volt a haj.Fésülködéskor 200-nál több hajat fésültem ki és még a többit amit szétszórtam nem is számoltam bele.Elmentem hajvizsgálatra ahol megerősítettek abban hogy foltos hajhullásom van több helyen a fejbőrömöm.Emésztési problémáimmal amúgy is gastrora járok ahol kérdeztem a dr.-nőt lehet-e összefüggés a foltok és a puffadás között.Laborba,bőrgyógyászatra,fogászatra,gégészetre,autoimm.vizsgálatra,laktóz és laktulóz tesztre küldött.Lakóz+,laktulóz+ eredményem lett.A gégészeten azonnal mondta a dr.-nő hogy tiszta góc sorvadt kráteresa mandulám stb.kérjek időpontot jobb ezektől már megszabadulnom.Szóval nem részletezem tovább az előzményeket.Felkerestem a város egyik legjobb fül-orr-gégész orvosát és kiválasztottuk az időpontot.Lokális érzést.-ben végezte a mütétet rábeszélt,hogy kevesebb a rizikó meg az utána jövő kellemetlenég is.Reggel éhgyom.-ra mentem persze férjem kíséretével /kellett a biztatás mert rendessen féltem/.Én voltam az első aznap amit nem bántam.Átöltözés bátorító szuri tolószék és irány a mütő.5-6 lidocainos fújás torokba majd inj.a mandulákba és kezdődött a műtét.Nagyon kedvesen beszélt hozzám az orvos viccelődőtt dícsérgetett milyen ügyes vagyok.Kb.15perc alatt megszabadított a manduláktól.Végig éreztem húzást nyomást kaparást nem éles fájdalommal de éreztem.Műtét utáni 2órában nem állt el a vérzés sajnos.Kaptam 2amp.vmilyen vénás szurit meg egy palack infúziót.Közben félóránként nézegették eláll-e vagy sem.Szerencsére du-ra megszünt nem kellett újra műteni.Azóta rengeteget iszok 3,5-4l között.Enni csak akkor tudok ha beveszem előtte a cataflamot de csak lassan mindent alaposan megrágva.Éjjel 1x vennem kell még be így birom a fájdalmat napi 4szem gyógyszerrel.3.napos vagyok még a neheze most jön de remélem gyorsan átvészelem.Aki lábadozik annak gyors felépülést aki előtte van annak kitartást ki lehet birni em szabad pánikolni!!😊🍀✊
Sziasztok!én is leírom a történetemet!28éves vagyok,nekem áprilisban kezdődtek igazán a gondok,akkor volt egy megfázásos időszakom amiből 1hónapig nem tudtam kikeveredni,amikor már nem bírtam ugye háziorvos,szokásos antibiotikum,nagy nehezen helyrehozott,de utána pár nap múlva újra jött a torokfájás.Utána úgy döntöttem nincs mese fül-orr-gégészhez kell mennem.El is mentem magánba hozzá,kiderült hogy idült mandulagyulladás.Mivel már a gyógyszerek se segítettek,ezért műtétet javasolt.Meg is egyeztünk az időpontba,altalásban persze.Előtte megvoltak a vizsgálatok.Elérkezett a műtét júli.26.-án,előtte doki megnézett,vérnyomásmérés,elfoglaltam a szobát,hozták a tabit vegyem be,aztán bekötötték az infúziót,után jött a várakozás.Fél 10-kor szóltak hogy én jövök.Jött értem a műtös csávó,aztán gurultunk is a műtőbe,műtő előtt át kellett huppani egy másik ágyra és benn is voltunk.Ott hamar ment minden,vérnyomásmérő,ekg,csiptető az ujjamra,és nyomták belém a cuccot,elkezdett zsibbadni a fejem,jött az altatódoki,kérdezte hogy álmosodok-e,hát persze hogy igen,aztán le is ragadt a szemem.Kövi emlék hogy a szobába vagyok és raknak le az ágyra,utána köpködés a vesetálba kb.másfél óráig.Utána mehet a tea ivás,az 1-ő kortyok borzasztóak voltak,fájt,marta a torkomat.Utána napok még fájdalmasabbak voltak,fájt a helye,mart,átsugárzott a fülembe is.Minden evés előtt kaptam mandulaport,azzal jól is tudtam enni,inni.Persze az éjszakák rosszak voltak,amint kiment a hatása fájt is rendesen.A 6.-ik nap mehetttem haza mivel nem lakok közel,és nagyon gennyes volt a cucc nehogy gond legyen.Doki mondta hogy szép,csak lassan gyógyul.2.-er vissza kellett menni kontrollra.Itthon még volt fájdalom rendesen,hőemelkedés,stb.Most voltam szerdán 3hetes,de még kicsi fájdalom van,a füleim se jöttek teljesen rendbe,az orrom sebes belül,a szám szét van repedve,száraz,a nyelés is sokszor még nehéz,pedig sokat iszok,ahol gócot okozott még nem érzek változást.Szerintetek meddig tart még ez?Mikor lesz teljes a gyógyulás?köszönöm ha válaszoltok.Nóri
2017.08.08.án volt a mandula műtétem helyi érzéstelenítéssel.Műtét előtt sokat lógtam a fórumon olvasgattam a hozzászólásokat ami erőt adott..Nekem az utóbbi 2-3évben rengeteg problémám volt a mandulám miatt, szinte folyamatosan gyulladásban voltak ha kicsit hidegebbet ittam ha futottam, a téli időszakról nem is beszélve. Izületi fájdalmaim voltak állandó fáradtságérzés, a genny folyamatosan kipréselődött belőlük :( (mintha zárlat lenne a szervezetemben) dobozszámra szedtem az antibiotikumot, de hiába.Eldöntöttem mindenképp megszabadulok manduláimtól mert nem akarok szenvedni.A műtét 20 perc volt nem valami kellemes, de kibírható (klasszikus módszerrel végezték, kicsit középkori...)az utána következő 7 nap kicsit nehezebb de gyógyszerrel kezelhető.Mindenkit bíztatok akinek problémája van a manduláival ne féljetek a műtéttől..inkább 7 nap kellemetlenség mint éveken át tartó szenvedés és rossz életminőség.Így a 10 napon azt mondom megérte máris jobban érzem magam. No para !!! :)
Sziasztok!Ma voltam háziorvosnál hogy néze már meg miért fáj még ennyire,hát kiderült nem szedték ki normálisan és maradt benne egy darab a bal oldalon.Pedig direkt fogadtam orvos is hogy biztos jó legyen.Így bizon meg az ember az orvosokba!Újra kell műteni.Nyugatoson már meg valaki hogy járt e már így és mire számítsak egy új műtétnél....
Sziasztok!Nekem 5 hete volt a műtétem,nem altatak,az első egy hét az kemény volt de betartottam mindent hogy hamarabb gyógyuljak.4 hét elteltével garatgyulladásom lett ami szintén elég kellemetlen volt igy műtét után,nekem a bal oldali egyáltalán nem akar gyógyulni,ki van száradva azt érzem meg van rajta vagy 2-3 kis fehér ami szerintem már nem lepedák,és fáj a nyakam is tőle,a jobb oldali teljesen gyógyult,nem is érzem már..Kicsit kiakaszt már hogy kivetettem és nem akar helyre jönni.Valaki hasonlóan?
Sziasztok! Nekem 0.7.24.-én (kedden) vették ki a mandulámat. Természetesen altatás nélkül kértem, mert egy kíváncsi természet vagyok. Fő oka az volt, hogy 21 éves vagyok és rettentően hullik a hajam, nos mióta kivették ez a hajhullás csak romlott. Volt valakinek hasonló problémája? Számíthatok arra, hogy visszafog nőni a kihullott hajam? Műtétről annyit, hogy nagyon gyors volt az orvosnő és kedves. Képet is csinálhattam a manduláimról. Másnap már kenyeret, krumplit, húst ettem. Ma pedig már pizzáztunk haverommal. Így a fájdalommal nincs igazán bajom, ha még is nagyon rám jön, akkor bekapok 1 fájdalom csillapítót. Remélem a fő problémám is megoldódik, mert az viszont nagyon lehoz az életről.
Csak rosszabbra számíts, a seben lévő varr a 8- esetleg 10. napon fog leválni teljesen. Akkor előfordulhat az enyhén véres köpet. Ha hosszabb ideig fennáll a vérzés a varr leválása után, mentőt kell hívni. Én 13-n voltam műtve, aznap a műtét után még tök jól voltam, beszélni is rendesen tudtam, ment a nyelés is úgy ahogy. Másnap hihetetlen fájdalom, alvás nulla. Azóta itthon csak pépes dolgokon élek, lement 2 kiló, mert egyszerűen fáj enni. Nem a gasztronómiáról szól a gyógyulási idő... de valahogy ki kell bírni. 2 Hét után mondhatja el az ember hogy tud rendesen enni, de a tüsszentés és a hasonló dolgok fájni fognak ezután is, a teljes gyógyulási idő minimum 3 hét.
Sziasztok. Én júl. 12.-én, reggel 9:00-kor estem át a műtéten, altatásban. Nálunk (külföld) csak altatásban csinálják ezt a műtétet. Miután felébresztettek az altatásból mondták, hogy 2 óra múlva ihatok majd, de aznap nem szabad semmit sem enni. Be is tartottam mindent. A fájdalom nem volt annyira borzasztó, mint amilyenre számítottam. Sajnos egyszer hánytam is vért, ez nagyon kellemetlen volt. A folyadékot nehéz volt nyelni, de sikerült. Persze folyamatosan adagolták a fájdalomcsillapítót érbe, az utolsót este 9-kor kaptam. Napközben is többször elszundítottam, és éjjel is elég jól aludtam. Másnap délelőtt már nagy nehezen, de megettem egy pudingot. A fájdalom meglepetésemre elviselhető volt, nem is kértem fájdalomcsillapítót. Ezután következett a kontrola az or-fül-gégésznél. Mindent rendben talált, elmagyarázott mindent, és dél körül mehettem haza. Ekkor már rettenetesen éhes voltam, de aznapra csak puding, jogurt és fagyi volt előrírva. Az édes íztől már akkor is - és ez tart a mai napig - forog a gyomrom. Mindenesetre sikerult 20 perc alatt meginnom egy nutridrinket és az egész nap folyamán összesen kb. 3 fél doboz pudingot. Közben álmodoztam pizzáról, szalonnás tojásról, és millió más kajáról, amit nem ehettem. A 3. nap már csipegettem kifli belsőt vajjal, ebédre összemixelt krumplifőzeléket, vacsorára ugyanazt. A fájdalom kb olyan volt, mint előző nap. Csak nyelésnél éreztem, és elviselhető volt. Sőt, talán inkább kellemetlennek éreztem, minthogy fájdalmasnak. A 4. napon reggeli fonott kalács belsőt vajjal ettem, ebédre pedig spenótfőzeléket. Ezután valami nem volt jó. Nem tudom, hogy a spenót csíphetette e kicsit a sebet, vagy az összenyomott krumpli a spenotban lehetett sok, de elkezdtem jobban érezni a sebet. Este ismét spenótot ettem - volna - de már nem esett jól, és fáj is az evés. Innentől kezdve mélyzuhanás. Fülfájás, nyelési fájdalom, és egész 5. napont át mostanáig. Tegnap (5. nap) nem is ettem főtt ételt, rettenetesen fájt a nyálam lenyelése is, nem még a folyadék vagy étel. Csipegettem kalácsot, kiflit, fél pudingot ettem meg (undorral). Ma van a 6. nap, ugyanolyan rossz mint tegnap. Már mikor a nyelés jobb lett volna, kimentem ebédelni pépesített krumplifőzeléket, és jó hogy nem a könnyeim potyogtak közben. :( El vagyok keseredve, és el sem tudom képzelni, hogy mikor lesz ennek vége. Kontrolra 2 nap mulva készülök. Fájdalomcsillapítóként Aulin port kaptam, 1x reggel és 1x este. Ma reggel 6-kor, a szörnyü éjszaka után muszáj voltam bevenni. Máskor később vagy csak dél körül szoktam.
Kérdésem az lenne, hogy mire számítsak? Mikor lesz ez jobb?
Az orvosom utasitasai: - 2 hetig nem szabad furodni, zuhanyozni, fogat mosni csak fogkrem nelkul lehet - nem lehet enni inni meleget, max szobahomersekletut, esetleg langyoskát - pépes ételek, később puha darabosak is lehetnek - semmi fizikai erőltetés, sem hajolás, sem emelés, takarítani, főzni, vasalni tilos
Ha neadjisten vérezni kezd, azonnal mentőt hivni, ugyanis a mi városunkban nincsenek erre felkészülve, és 50 km-el messzebbre kell menni.
Én 43 évesen estem át a mandulaműtéten július 7-én érzéstelenítésben. A műtét simán ment, mindent magyaráztak közben, alig volt vérveszteségem, még a kivett mandulákat is kielemezték nekem. A műtét után 2 órával már tudtam annyit beszélni, hogy felhívjam apámat. Ahogy itt olvasom, ritka szerencsésnek mondhatom magam, mert a műtét utáni kötelező fájdalomcsillapítón kívül nem kellett több. Délután már ettem kenyeret, végigaludtam probléma nélkül az éjszakát, másnap reggel hazaküldtek. Ma vagyok 5. napos, mindent eszem, iszom, nem vagyok gyenge, normálisan beszélek, nincsenek fájdalmaim már egyáltalán, max csak annyi, hogy kicsit merevek a nyaki izmaim. Ivásnál már érzem, hogy a heg lifeg egy kicsit. Pénteken megyek vissza kontrollra, meglepődnék, ha lenne bármiféle problémám.
A legszebb a történetben az, hogy nekem sose volt problémám a mandulámmal, de sikerült valami olyan bacit bekapnom, ami 3 hónap alatt leamortizálta a manduláimat, ezért kellett kivenni.
Örülök, hogy nem halogattam, sokkal nagyobb problémám is lehetett volna belőle.
Kitartás, nem olyan szörnyű, de tény, hogy ritka, ha valaki ennyire jól viseli a megpróbáltatásokat.
