Várni kell, idővel kinövi. Az enyém anno a locsolórendszer csöpögtető csöveit, műanyag csapokat, és a gázcső műanyag borítását csócsálta szét. Ha adsz neki velőscsontot, az egy ideig lefoglalja, és a rágási kényszert is csökkenti. 2-3 éves korától már nem rág :)
Egyébként ha vele vagy, és előtted elkezd valami nem engedélyezettet rágni, szólj rá. Bár ez nem tuti ötlet, simán előfordul, hogy ha meg nem vagy ott, megint rágni fogja.
Akkor szerintem nem vagy könnyű helyzetben, bizonyos fokú rágcsálás természetes a kölyökkutyánál. Mivel egész nap egyedül van nem tudni, csak unalomból rág, játékból vagy kényszeres pl. valamilyen viselkedés zavar okán.
Első körben meg kéne nézni, ha vele töltöd a napot mondjuk hétvégén, de a szokásos reggeli foglalkozáson kívül csak légy mellette, ha odajön fogadd a közeledését barátságosan, de maradj passzív. Figyeld mi fog történni.
Ha a gazda mellett nyugodtan elvan, akkor gazdahiány, ha többször játékra akar hívni és esetleg utána áll neki rágcsálni valószínű unatkozik, ha nem számít neki ott vagy vagy sem akkor valószínű problémás a kutya, vagy nem alakult ki kapcsolat köztetek.
ui. nem vagyok állatorvos, ne vedd készpénznek , csak saját tapasztalatból mondom.
Nos nekem csak keverék kaukázusi hölggyel volt dolgom, de szerintem sok függ attól, hogy milyen hamar kerül a végleges helyére és mennyit foglalkoznak vele?
A kutya alig elmúlt 2 hónapos és már jött is hozzánk. Emlékszem pont március 15.-e volt és még olvadó de tavaszodó idő 2004-ben. Apám előtte vonult nyugdíjba így otthon volt és a kutya mint az árnyék követte mindenhova. Akkoriban nagyszülős örökségből maradt 2 kakas és tyúkok. Mivel azok nagyobban voltak és sokan félt tőlük és végül is ott nőtt fel. Később sem bántotta őket. Ahonnan hoztam még falusiasabb környezet volt. Sosem bántott semmit a kertben vagy udvaron. Viszont idősebb korában hatalmas gödröket ásott néha. Az egyre melegebb nyarakon így hűsítette magát le.
A lényeg az, hogy apám szinte állandóan a kertbe v. udvaron volt. Így volt neki társasága pl. nyáron amikor kifeküdt a napágyra akkor a kutya utánozta és mellette volt. De ha megfordult akkor a kutya a hátára feküdt a lábai az égnek álltak.
Majd jött az utód 2015 januárjában egy néme tjuhász hölgy. Előtte októberben született és a hidegebb idő miatt bent volt. Itt ahogy nőtt játék miatt elkezdte a locsoló kannát, műanyag dolgokat rágcsálni.
Nálunk is bent volt áprilisig, itt a PC előtti kerekes iroda szék lábát rágcsálta. Aztán kikerült a kertbe, udvarra. Itt a műanyag cserepeket, ládákat. Ahogy nőtt akár a párkányról is lehúzta. Ez a szülőházas dolog miatt volt, amiről egy kutyákkal foglalkozó ismerős kezdte leszoktatni. Csak Ő meg focista révén lábát törte, így az oktatás végét magunk vittük véghez. Így szokott le nehezen arról, hogy felugráljon mindenkire.
Későbbiekben 2-3 évesen még ha nem foglalkoztunk vele eleget akkor pl. kertben a kerti szerszámokat ellopkodta, kivette a levágott növényeket a kosárból vagy kerti pavilonban az ülőpárnát szétszedte, stb.
Most 5 évesen elmúlva már Ő is öregszik és kevesebb mozgással és odafigyeléssel is beéri. De korábban elég sok elvárást és törődést igényelt. De sokat komolyodott és sokkal jobban szót is fogad.
Lehetne valamivel többet tudni a körülményekről? Mennyit van egyedül, van mellette másik kutya, házőrzőnek szánod, mennyit foglalkozik vele ember, stb.....
Sziasztok. Ismét egy nagy problémába ütköztem. Sajnos a 6 hónapos kaukázusi kutyám elkezdte elpusztitani a kertet. Minden szollo, fuge, kivi és egyéb gyümölcsfák törzset addig rágja míg csak van. Földig elrag mindent.... Most mi a teendő?
Attól is függ mekkora az a hely amit az ürüléknek szánsz. Egy viszonylag kis udvarban működhet. A legtöbb kutya oda nem piszkít ami fontos hely a számára, ahol eteted, ahol pihen, ahol összejön a család. Persze ez nem 100%, de egy próbát megér, eltakarítod az ürüléket amennyire csak lehet arról a részről amelyet nem akarsz erre a célra szánni, és oda helyezed a sajátját ürülékét ahová kéne, hogy piszkítson, majd fontossá teszed tilos részt.
MűködHET, de hangsúlyozom, ehhez a részhez kicsit sem értek, azaz a véleményes nem ér semmit.
megj.:
Más kutyák ürülékével simán vihetsz haza a kutyád számára veszélyes fertőzést, plusz kakievés lehetőségének szempontjából sem szerencsés. Inkább a sajátját gyűjtsd egy helyre, van akinél bejön.
Egyáltalán nem bugyuta kérdés. A feladat nagyon nem egyszerű, van akinél sikerült, sokmindenkinél nem. Igazából a kutya egyénisége a leginkább döntő. Olvass vissza, volt pár ötlet korábban. Azért nem írok konkrétat, mert én nem tanítottam soha ilyet, nekem elég az, hogy a kutya a kert élhető, füves részét magától tiszteletben tartja. A többi részt meg időnként tisztítani kell.
Falusikent, a velemenyem. A kolykot vedeni kell, ha van felnott kutya koztunk a csapatbol, ő is azt teszi.
Ismeretlen felnott kutyarol nem lehet tudni idiota vagy sem. Sulyosan megharaphatja a kolykot, foleg ha latom, hogy a gazdaja nincs a helyzet magaslatan.
Ha szabadon kodorg, es nem lehet mar elkerulni, valamint aggressziv akkor harc. Az ember hatarozott fellepese altalaban meghatralasra keszteti az ellenfelet. Szembe fordulva a tamadoval, kezfejet a combhoz szoritva, a karokat mintha labda lenne a honalj alatt, hogy nagyobbnak latszodjunk. Komoly verekedebe egyszer keveredtem ezidaig, egy falubelimre rontott, vagyis a suldo kutyajara ket helyi betyar(nemet juhasz+egy keverek). Nekik nem lett bajuk, en par kisebb karcolasal megusztam, a sjat kutyam tobbet kapott, de az sem volt veszes. A betyaroknak jutott boven, es meg a gazdajuk vol folhaborodva.
A harc veszelyes dolog, ha egyedul lettem volna, lehet ujsag hir lesz belolem. Ha egy mod van ra el kell kerulni. Ha olyan a kornyek, akkor pedig jobb mindenre folkeszulni.
Változó, a helyzettől függ. Értelmezni kell mind a két fél (test)beszédét, és az alapján dönteni. Nyilván ha bármelyik fél kényelmetlenül érzi magát, nem érdemes és nem ildomos erőltetni a találkozást. Ugyanakkor a felesleges titlás, leállítás sem jó, a kutyák jobban értik egymást, mint amit mi ki tudunk hámozni. Mivel a tied még kölyök, egy ideig védi a kölyökstátusz, azaz rosszindulatból csak a nagyon antiszociális kutyák szólnak rá. Az elkövetkező kb. 3 hónap alatt ő is, de te is megtanulod, hogy mit szabad engedni és mit nem. Lesz amikor csúnyának tűnö módon helyrerakják, és lesz sok játék. Kb. fél éves kora után kezdődnek az első felnőttes összezördülések, de az esetek 99%-ban azok sem különösebben komolyak.
Ha nem kompatibilisek, legegyszerűbb visszahívni, elköszönni és továbbmenni.
Vasárnap elkezdtünk sétálni a 3.5 hónapos szuka labrador kiskutyánkkal, és vasárnap kis nehézségekkel tarkítva szépen sétált itt a faluban. Tegnap is voltunk vele sétálni, és tegnap már találkozott az utcán személyesen más kutyákkal is. Az egyik egy labrador volt, 1.5 éves szuka, kicsit félt az elején tőle, amikor a másik kutya közeledett hozzá, akkor a miénk behuzott farokkal hátrált, de amikor a másik kutya elfordult akkor ment volna oda hozzá szagolgatni. Végül megszimatolták egymás orràt, ment a farokcsóválás, de ugy gondoltuk hogy első találkozásra ennyi elég volt. Majd később találkoztunk egy palotapincsivel aki már az első pillanattól kezdve vicsorgott a miénkre, amit a mi kiskutyánk morgással és ugatással viszonzott. Ott nem is beszélgettünk tovább, jöttünk haza. A kérdésem az lenne, hogy ilyenkor, amikor morognak egymásra mi a helyes magatartás? Ha a miénk morog akkor csititsam és mondjam neki hogy nemszabad, vagy hagyjam hogy morogjanak, vagy csak induljunk tovább?
Egyetértek, még annyit hozzá, hogy a saját megbízható kutyámmal sem hagynék egyetlen pillanatra sem egyedül egy kisgyereket a saját gyerekemet sem hagytam.
Ez a tuti. Még akkor is, ha a helyzet javulni fog. Minél kevesebbet foglalkozol a kutyákkal, annál hamarabb szokják meg az új helyzetet. Nem kell hozzájuk beszélni, pláne nem gügyögni nekik, meg etetni őket. Ők nem emberek, nem gyerekek, hanem kutyák. Még csak rájuk sem kell nézni. Nézd őket levegőnek, akkor pár hét alatt megszokják a dolgot, és már nem fognak őrjöngeni. Semmi rossz szándékuk nincs valószínűleg, egyszerűen őrzik a területüket. Ez a dolguk. Amint megjelensz a kerítés mellett te vagy a betolakodó, akit el kell ijeszteni. Ha még közelítesz, és beszélsz is hozzájuk, az olaj a tűzre. Erre a kicsit is meg kell tanítani, és főleg nem hagyni egyedül az udvaron.
"amig a kisunoka és a kutyák nincsenek jó haverságban, addig ha át tudnak jönni a kutyák, az potenciális életveszély"
Csak annyival egészíteném ki, hogy ha "jó haverságban" vannak, akkor is. Soha, de soha nem engedném addig a gyereket semmilyen kutya közelébe felnőtt nélkül, amíg a gyermek kicsiny. Pontosabban, amíg kisebb a kutyánál. A gyerek potenciális zsákmány. Én sem gondoltam ezt mindig így, de az ember "hóttig tanul".
A kajaátdobás nagyon rossz ötlet, semmire sem mész vele, max. jól összeveszel a szomszéddal. A kutyákkal nem leszel közelebbi barát.
- alapból más kutyáját/állatát/gyerekét NEM etetjük a gazda/szülő engedélye nélkül! Kutyánál "csak" megteremted az esetleges külső mérgezés lehetőségét, mert a kutya rászokik a kívülről jött kajára, gyereknél meg mondjuk cukrosbácsi effektus. Engednéd az unokáddal?
- a kutya nem robot, ergo a kaja nagyon nem jó út a szívéhez. Még mindig az emberek nagyrésze meg van győződve arról, hogy az etető kéz isten szintre emelkedik. Ez nagyon, de nagyon nem igaz! Biztos hallottál már olyan rémtörténeteket, hogy a kutya/macska/ló/disznó, stb. az etető kéz ellen fordul. Miért? Mert ha az etető kéz más okokból nem szimpatikus, ha a helyzet megkívánja, az állat GONDOLKODIK!
- a kerítésnél ugató, vicsorgó kutya/kutyák lehetnek barátságosak vagy ellenségesek. Ehhez viszont látni, tudni kell értelmezni a kutya testbeszédét. Ha nem érted, és megrémítenek, akkor egyedül semmi esetre se próbálkozz!
- nem mindegy a kutya fajtája. Ha esetleg pásztorkutyák (pl. kuvasz, komondor, kaukázusi, stb.), akkor a barátkozási próbálkozásod hozzáértés nélkül szinte biztos hogy teljes kudarcra van ítélve.
- a legjobb módszer a gazdával beszélés, ismerkedjetek össze a kutyáival az ő telkén belül, az ő felügyelete alatt. Persze csak akkor, ha teljes mértékben tudja kezelni a kutyáit. Ha így összeismerkedtek, abból lehet bizalom kerítésen keresztül is.
- ha a gazda mereven elzárkózik, vagy nem biztos a dolgában, sakkmatt, kerítést kell építened, vagy rá kell kényszeríttetni.
- ha érted a kutyák testbeszédét, kerítés közeli kerti munka, miközben NEM FIGYELSZ a kutyákra, segíthet. Persze csak akkor, ha a kutyák személyisége ennek megfelelő, és te is megfelelően kezeled a dolgokat!
- amig a kisunoka és a kutyák nincsenek jó haverságban, addig ha át tudnak jönni a kutyák, az potenciális életveszély, főleg ha nem tudod hogy a kutyák hogy viselkednek.
Ha jól láttam, kerítésnél általánosan elfogadott szabály, hogy az utcáról nézve jobboldali kerítés a tied, ill. hátsó szomszédnál a hátsó határ jobboldali fele. De ez NEM szigorú szabály, azaz te bármikor építhetsz kerítést a bal oldalra is, ha úgy ítéled meg.
Azt meg kell mondjam, nem vagyok szakértő, csak egy kutyás. Meg lehet próbálkozni a barátkozással, a kutya nyelvén értő embernek sikerülhet, de ha nem vagy kutyás akkor esetleg a harag szintjét lehet csökkenteni kajával. Föltéve ha a szomszéd engedi, ugyanis az élelem átdobálása is jogsértő, ha jól tudom. Biztonságot csak egy atombiztos kerítés ad, főleg ha kisgyerekről van szó. Hogy ki készíti el, milyen jogi megoldás lehetséges, ezt nem tudom. Tán az önkormányzat illetékesét kéne fölkeresned. Az emberélet a legdrágább.
Sziasztok ! Igazából segítséget szeretnék kérni,nekem nincs kutyám.. Viszont a telekszomszédnak van..Amikor kimegyünk a telekre azonnal ott teremnek a kerítésnél.. ( gyenge drótkerítés,amit alul előszeretettel kikaparnak )..és..egyfolytában vicsorgó ugatásba kezdenek..a 3 éves unokát ki sem merjük vinni,mert nem lehet a kerítés közelébe se menni. A kérdésem az lenne,hogyha a keritésen keresztül..dobok át nekik..ilyen kis száraz kutyaeledelt..mi fog legközelebb történni? Barátságosabbak lesznek ?...vagy hogy tudnám rábírni őket,hogy szelíd kutya módjára csak odajöjjenek a kerítéshez. :) Talán megmosolyogtató amit írtam,de a szomszéddal nem lehet szót érteni,megkötni nem akarja őket..Annyit tesz,hogy ha kikaparják a kerítés alját..odatesz valamit hogy ne jöjjenek át. Részünkről új kerítés kicsit borsos ár lenne,ráadásul..ezt a kerítést a szomszédnak kell rendezni.. Köszönöm,ha valaki építő jellegű tanácsot tudna adni.
Kis kiegészítések, egyetértve azzal, hogy 1 hét még semmi.
Szerintem nem kellett hogy bántsák ahhoz, hogy időnként óvatos legyen. A kölyökkutyáknak, de bármilyen faj kicsinyeinek vannak természetes félősebb időszakaik. A tanulás, a felnövés egyik természetes része, hogy kíváncsi, a másik, hogy élje túl a veszélyeket, ehhez viszont kell a félelmi ösztön is.
Az, hogy éppen melyik kölyök mikor hogy reagál, egyéniség kérdése is. Az én kutyám pl. elhozás után másfél napig csak aludt. Utána meg örökmozgó lett, de kellett pár hónap!, mire kölcsönösen összeszoktunk.
Séta szerintem is inkább akkor ha már otthon megvan az alap kötődés, bizalom.
A játék NEM EGYENLŐ a labdával és a kötéllel, sőt. A játék ott kedődik, hogy simogatod, borogatod, ő is piszkál, harapdál, stb. A labda, egyéb majd később kell hogy jöjjön, amikor már megvan a bizalom és az érdeklődés.
Talán az előző helyén bántották nem az akivel hozzátok mentek.
El kell nyerni a bizalmát.
Talán félelmében vonyít és tőletek is tart. Egy hét az semmi. Mi 8 hetesen hoztuk el a n.j.-t és lassan foglalta el a telket. Mindennap egy kicsivel többet cserkészett be míg végül belakta.
A tiétek tán menhelyről került és az igazi gazdájáról rossz tapasztalata van.
Sétálni akkor vigyétek ha már megszokott nálatok.
Nem kell erőltetni majd magától is rájön hogy csak jót kap tőletek.
Hagyni kell és tenni a dolgotokat és ő is belefog kapcsolódni ha felkészült rá.
Sziasztok, egy hete fogadtunk örökbe egy 4 hónapos keverék kiskutyát. Mielőtt hozzánk kerül, találkoztunk vele és a ideiglenes gazdijával, jófejnek és kiegyensúlyozottnak tűntek mindketten. Amióta hozzánk került a kutya, végig sírta vonyította az éjszakát, és fél tőlünk, pedig sose bántottuk. Mindentől összerezzen, egy hangos szótól vagy hirtelen mozdulattól, állandóan farkát behúzza, ha ott vagyunk. Még sétálni se tudtunk elvinni, mert (amellett,hogy állandóan körülöttünk sertepertél), ha ránézünk, elbújik vagy elszalad. Enni rendesen eszik. Az a kérdésem, hogy ez normális ez a viselkedés szerintetek, legyünk még türelmesek? Mennyire erősítsük a sétát és a pórázt? (Elég nagy kert van, ott tud szaladgálni) Játszani se tudunk vele, mert nem reagál semmiféle labdára vagy kötélre. Ha vonyit, szóljunk rá vagy ez erősíti a szorongását?
Köszönöm. Jó hír, hogy nem, vagy nem sokkal nehezebb eset mint az nj. Valósznűleg több időt tudok majd szánni rájuk mint a legutóbbi németjuhászra sikerült. Remélhetőleg a befektetett energia meghozza majd az eredményt is. Én azon leszek. Másrészt, a hely, ahol most lakunk mindenképpen alkalmasabb kuvasz, vagy bármilyen kutya tartására, mint a korábbi házunk volt.
