Nálunk spec. pont fordítva volt a mekiben, de így is elég idétlenül nézett ki, hogy egy nő, aki talán anyámnál is idősebb, próbálta megjátszani a nagyon lazát és nagyon fiatalost. Nevetséges volt és nem is állt rá a szánk a párommal a tegezésre. És ennek semmi köze a tisztelethez. A munkahelyen pl. teljesen normális a tegeződés.
Eddig úgy néz ki, én vagyok az egyetlen, aki szereti ha letegezik, bárki, bárhol. Engem jobban irritál a magázódás, nembeszélve a hölgyemezésről meg az asszonyomozásról.
Természetesen én is örülök neki, ha tegeznek, mert még én sem vagyok olyan öreg (Alig múltam 18 ) :o)
Azt hiszem, alapjában véve azzal van a baj, hogy az emberek nem tudják, hogyan szólítsák meg a másikat.
A csókolom-ozás, teszik-ezés ugyebár dedós dolog, és van, aki falra mászik tőle.
A "maga" sokak számára sértő is lehet, az "ön"-t pedig sokan túl elegánsnak találják.
Éppen ezért, kézenfekvő és a legegyszerűbbnek tűnő megoldás a tegezés.
Engem általában üzletekben szoktak kéretlenül letegezni. Ha kitartóan magázodók, általában visszaállnak. Ha mégsem, megkérdezem, hogy honnan ismerjük egymást, mert én nem emlékszem rá. Ettől szoktak zavarba jönni, elnézést kérni.
En orulok neki...meg csak 25 vagyok, es engem sokkal jobban zavar, ill. kicsit rosszul erzem magam, ha magaznak, meg ha gyerekek azt mondjak nekem, hogy neni meg hogy csokolom...brrrrr
Az irodaházban, ahol dolgozom, több cég bérel irodát.
Néha előfordul, hogy más cégbeli alkalmazottakkal megyek fel a liftben. Ők permanensen tegeznek, (bár nyilván a nevemet sem tudják).
Ha viszlát-tal köszönök el, akkor viszont mindig észreveszik magukat, és visszaállnak a magázásra.
Szerintem ez így helyes.
egyébként meg nem tudom mit kell emiatt nyafizni, a fiataloknak mindig is az volt a dolguk, h bosszantsák az előttük levő generációkat. Most pl mindenkit letegezünk, mert egyre kevésbe tekintélyelvű társadalomban élünk, és nem tiszteljük az öregeket, ill. nem annyira, hogy magázzuk őket
Mondjuk koromnál fogva (nem 0, hanem 25) ez az irány még nem működik (bár bácsizást már innen-onnan kapok :-)), de a másik irányból (tehát ha engem tegez le egy 40-50 körüli valaki spontán), élből visszategezek. Ez alól van kivétel, kortól függ, de nem tudom meghatározni, hogy mennyitől: egy idős (mondjuk 70 körüli) bácsit azért én sem tegezek vissza, hanem maradunk csendőrpertuban. De ennek megítélése persze szubjektív.
Komolyan érdekelne, ki hogy védi ki, vagy reagálja le, amikor teljesen váratlan helyzetkben letegezik.
Magam már túl vagyok a negyvenen, és eléggé meglep, amikor a mekiben egy olyan kölyök tegez le, aki a fiam lehetne, vagy ma a Közelekdési Felügyeletnél egy portásforma alak, majd az kis kis nyikhaj, aki a rendszámról vakarja le a matricát.
Észreveszed? Szóvá teszed?
Egyáltalán, mit szokás csinálni ilyenkor?