Ja, nem volt vészes a különbség az economytól, a szolgáltatások viszont ezerszer gazdagabbak (és a kényelmet, lábhelyet, nyugalmat, kaját-piát nem is számítom most). Ha economyt választottam volna, arra még jön a feladott poggyász, az űberdrága ülőhely választás, nyomorgás a sorban várakozva stb. Itt elsőbbségi beszállás, 2x32 kg feladott pogyó (a több kg sajt, ananász, annona, halkonzerv és társait haza kell hozni, ahogy minden évben teszem), 2x8 kg fedélzeti (akmera, drón, laptop és társai), normális fotelek, elsőbbségi kiszolgálás, választott - ablak melletti - hely stb.;) A csatlakozásokkal nem lesz gond, kifelé Frankfurton keresztül egy átszállás (a pogyót nem kell le- és felcipelni, illetve feladni), 12:40-kor már ott is vagyok, visszafelé 2 átszállás, ott sem lesz probléma ;) Nem véletlenül kezdtem el januárban a járatfigyeléseket októberre ;) Közben a ház és az autóbérlés is fizetve (még jó, hogy automatikusan sikít a telóm, ha az euro arra a szintre ér, hogy érdemes fizetni vele, mert 3 nappal később már 10 forinttal megint többe került).
A SATA nem gond (bár a kicsi, légcsavaros gépeket nem komálom, tavaly olyannal repültem át Picora, de Japánban is elég rázós volt az út Tokyótól Akitáig), a Ryan annál imkább gáz. Pislogni szeretnél? Plusz 5 ropi. Ülőhely választás? Szakaszonként 8 ropi. Feladott pogyó? 50 ropi. Szépen tud hízni az a jegyár... ;)
Bár az október abból a szempontból jobb, hogy a legtöbb ember még mindig a nyarat tekinti nyaralásnak - ezért is van mostanában nagy kalamajka a reptereken (kíváncsi lennék mondjuk Thaiföldre is nyáron mennének-e ezek az emberek:D :D :D )
Nem gond, talizunk kint (ahogy dumcsiztuk is), aztán grillezünk egy jót az óceánparton, naplementekor;) Ha minden igaz saját fogásból tudok majd vacsit készíteni, írtam Brunónak (a HAMAR egyik tulajának), megyek velük óceáni horgászatra, a többi között. Persze megint újabb megnézendőket is gyűjtök, az eddigi több, mint 40 nap a 4 út során még mindig nem volt elég arra, hogy mindent megnézzek a szigeten.
Az azért komoly, hogy négszer mentetek feleslegesen a Sete Cidadeshez. Nem néztétek reggelenként a erbkamerákat (spotazores)? Én mindig úgy kezdek, amikor ott vagyok, hogy körbenézek reggel, és ahol jó idő van oda megyek. Caloura és Ferraria öbleiben sem volt pancsi? Az nem hideg, hiszen termélvízzel keveredik. Meg egy csomó más helyen is lehet. Amúgy fürdésre a szeptembert ajánlják a helyiek.
Az szomoró, hogy ilyen nyálkás időt fogtatok ki, én az eddig kint töltött több, mint 40 napból talán háromszor láttam esőt, persze a mgasabb helyeken (Pico Barossa, Lagoa de Fogo és társai) a köd ls a pára sokszor jelen van.
Nekem pár dlogban más a benyomásom, a véleményem, mindeki mindent másként él meg.
Nekem a Kanáriaknak semmi közük a standoláshoz, mi egyszer sem azért mentünk oda és nem is nagyon tudtunk, mert túl hideg a víz és Lanzarotét, Fuertét és Gran Canariát leszámítva nem is nagyon van alkamas partszakasz. A természeti látnivalók miatt és túrázni mentünk mis is.
Madeira gyönyörűséges. Mi 2016 vagy 17-ben voltunk, most nem ugrik be, melyik év volt. De az emberek nagyon ridegek voltak, eygszerűen nem érdekelte őket, hogy beszédbe elegyedjenek velünk vagy nem volt közös nyelv.
Én Azórikra vándorolnék ki, ha mennék. ;-)
De ez így van rendjén, hogy másképpen viszonyulunk dolgokhoz.
Azt nem úgy értettem, hoyg egy átszállás miatt megtetszett Terceira :-) Hanem hogy az alapján, amit olvastam, láttam, képeket róla, szerintem nekünk tetszene, azt csak mellékesen akartam leírni, hogy vicces, hoyg kb. 5 percre voltunk is ott.
A Cap Verdék érdekelnek minket, de szerintem mi sem fogunk menni, mert nagyon bonyodalmas a szigetek közötti ugrándozás és nagyon kevés rendszeres repülőjárat megy oda.
Nem tudom, hogy a rövid tartózkodások alapján, neked hogyan van ennyire mély emberismereted, hogy az okát is megmagyarázod, hol miért milyenek az emberek (pl, hogy a kedvességük színjáték - akikkel mi beszélgettünk, szívből radóan oda voltak azért amit csinálnak és sugárzó örömmel tudtak róla beszélni). Szerintem ezt csak akkor lehet tudni, ha az ember beszélget velük az életükről, mint pl. mi Floresen a recepciós szobalánnyal napi fél órákat beszélgettünk, hogy ő milyennek éli meg az életét ott, de akkor is ő csak egy a sok közül. Nekem nincs ilyen általános véleményem, azt leszámítva, hogy a madeiraiak, mint fapofák voltak velünk szemben. De nem sok emberrel volt kapcsolatunk, így lehet, hogy csak a fapofákat fogtuk ki és a maradék, mind jó fej.
Mikor, kivel, hol találkozik az ember, éppen milyen hangulatban, ezen sokat múlnak a benyomások, ez így igaz.
Madeira engem nem húz vissza, Azórikra biztosan fogunk menni még egyszer.
Visszanyúlva az alapkérdéshez, tulajdonképpen minden hely nagyszerű, ha összeillik a hangulatunkkal, vagy éppen rá tudunk hangolódni a hely adottságaira. Ehhez persze idő kell, így ha valaki éppen csak átszáll Tenerifén vagy GC-n útban La Palma felé, akkor vajmi kevés tapasztalatot tud szerezni arról a helyről.
A makaronéz szigetek közül sokat bejártam és mindet megpróbáltam jó kedvvel, jó szívvel szemlélni. A zöld-foki még nem volt meg, és úgy vélem nem is lesz meg, mert már nem vágyom. Nem akarom megerőszakolni magam mindössze amiatt, hogy legyen egy új rajzszögem a térképemen.
Nem vagyok strandos típus, jobban kedvelem a természetet, ha az nem kopár.
Ezzel a kitétellel a Kanári még nem kerülne annyira nagyon a "szeretem vonal" bal szélére, de vannak egyéb tételek is amik tudnak rontani a helyzeten. Ilyen a lakosság mentalitása. Volt alkalmam a Kanáriról Portugáliába utazni. A két nép között óriási a különbség a portugálok javára. A kanariansok depresszívek, unottak és fádak, tevékenységüket magyar színvonalú "jóvanazúgy" típusú dolgok jellemzik. Igényességük a környezetüket illetően nagyon hasonlóak a miénkhez, azaz minden legyen jó a kerítésen belül, a többi meg le van sz.rva.
Ha az Azorit nézegetem, akkor természet által adott segítség óriási pluszt ad nekik. Víz dögivel, a fú ingyen nő, szarvasmarhából meg több van mint emberből. A klíma se túl meleg, se túl hideg. Az azoriak nem nagyon hasonlítanak a portugálokra. Ez egy másik népcsoport.
Itt se a féktelen jókedv és a "jajj de nagyon boldog vagyok" hangulat a jellemző, de érezhető rajtuk, hogy ha nem is a rózsás jövőkép, de a holnapba vetett hitük sokkal több mint nekünk. Az azoriak egy eléggé közömbös nép. Vendégszeretetük inkább színjáték, életörömük meg olyan "holnap szombat" jellegű.
A környezetükre rendkívül igényesek. Náluk a közterület és főképpen a házuk előtti járda azt mutatja, hogy náluk mi a minimum elvárás.
Az azori szigetek maga a tömény falusi turizmus.
Madeira a kedvencem. Városias. Minden sarkon új csoda.
A maderiansok azok akiknek létkérdés a turizmus.
A lakosság mentalitása 2015-16-ban barátságos volt, mindegyikükben ott csillogott az életöröm, még akkor is ha a házán a tető helyén csak egy ponyva volt. 2017-ben történt velük valami, fogyott a jókedv, a lakosság elkezdett hízni, mint akik most álltak át a gyorskajára.
Aztán beütött a covid és egy év alatt padlóra kerültek. Madeira volt az a három szigetcsoport közül, aki a legtöbbet tett azért, hogy az utazás újra tudjon indulni. Meg is lett az eredménye, idén már annyian vannak ott hogy nem férnek el a szigeten. Nincs bérautó, mert mind kinn gurul, nincs normális parkolás mert annyian nyüzsögnek.
De a legfájóbb az, hogy a maderiansok szeméből elveszett az a vidám lángocska, ami azt mutatta, hogy milyen boldogok vagyunk. Mindenesetre ők most a legjobb úton haladnak afelé hogy visszanyerjék régi önmagukat.
Szóval ha az lenne a kérdés, hogy hogyan szeretnék élni, akkor azt mondom úgy mint az azoriak. Ha azt kérdeznék hol szeretnék élni az egyértelműen Madeira. Sajnos a Kanárit nem tudom sehová beilleszteni a vágyaim közé, ami nem jelenti azt hogy az nem jó hely. Nekem értéktelen, az biztos.
Most olvasom az írásod, reagálok párhuzamosan az olvasással, mert különben elfelejtem. :-)
Nekünk a 2020-ban lock down miatt odaveszett utazásra a TAP korrektől adta teljes árban a vouchert és tavaly még rátett fejenként plusz 30 Eurót "aajándékba), amit valóban nem tudunk felhasználni, de az alapvouchert igen.
Nekünk is biztosan tetszene Terceira, most csak nagyon gyorsan átszálltunk ott. Faialról nem lehet repülni Picora, túl közel van, mi pedig repülni akarunk. Szóval repülni kellett Terceirára és onnan vissza Picora. A Sata földi pultos hölgy azt mondta, hogy mi vagyunk az elsők, akikre emlékszik, hoyg ekkora eszetlenséget csinálnak és nem kopmmal mennek. De sokkal bonyolultabb. Adjam le az autómata reptéren, menjek el a kikötőbe taxival, kompoljak, majd menjek el taxival az uttani reptérre az új autómért? Meg utáunk kompozni és imádunk repülni :-) Viszont köd volt ezen a napon. Terceirán kb.45 percünk lett volna átszállni, a repcsi meg 1,5 órás késéssel mment, de megnyugtattak, vagy alszunk egyet Terceirán vagy az a gép és késik. Utóbbi lett és nekünk szerencse. Leszállt a gép, minket extra szólítottak, hoyg ha kiszállunk, azonnal menjünk oda a nénihez, a néni egy buuszhoz irányított, azzal 100 méterrel odébb vittek, ahol a canaryfly gép motorja már járt. Beszálltunk és csukták is az ajtót. Mi meg kétségbeesve kérdeztük, és a koffferek? Mondták, vagy még bepakolják, vagy majd holnap jön utánunk. Hát sikerült nekik ki és bepakoli és máris "postafordultával" repültünk vissza. :-) Jó volt.
Ja, ja, Sete Cidadeshez 4x autóztunk fel, azaz négy napon, mert benyelte a felhő, és a passzátfelhő köpi ki keményen magáből a szitáló, de alattomos esőt vagy minek nevezzem. Ezzel erős szél is jár. Mi itt túrázni akrtunk, de pár méterrel odébb nem lehetett ellátni, és hideg volt, meg szétáztunk volna. 4 órpbálkozásból egyszer sem volt jó idő, negyedszerre túráztunk, sz...rrá áztunk, szétfagytunk, a krátertavat nem láttuk.
Nem, a hortenzia virágzás miatt választottam a nyár közepét, meg azért, mert Júli-augusztus kivételével már elég eok helyről hallottam igen rossz időkat, a lehető legbiztosabbra akartunk menni. A Kanárik azért voltak mindig novemberben, mert megmaradt év végére szabi és a Kanárik voltak az egyetlen hely, ami alkamasnak tűnt, jó idő, sokkal rövidebb és olcsóbb út, mint a Karib-tengerhez...
El Hierro volt a legérintetlenebb, amit az Azórikkal legjobban tudok a hangulata, és emiatt az egy évszázaddal visszább érzés miatt összehasonlítani. Ne hagyjátok ki!
Tény és való, hogy ezen az gyönyörű helyen is vannak lecsúszott egzisztenciák, és vannak örök nyertesek is. :)
Aki nem ismerné a sztorit:
2001-ben egy csempészjacht elmosódott az Azori-szigeteken, és kiürítette a tartalmát. São Miguel szigetét gyorsan elöntötte a kiváló minőségű kokain – és közel 20 év elteltével még mindig érzi a hatását.
Ez szép volt. Ez a +/- jelezés nekem nem működik, vag y plusz le van tilva ? :-) Hiába kattintok rá, nem történik semmi sem.
Mi nem találtuk drágának.
A repülőjegyünk Müncheből, lisszaboni átszállással/TAP ugyanannyiba került, mint a mindenkori kanári jegyeink az Iberivan madridi átszállással.
A SATA jegyek olcsóbbak, mint a helyi vonatjegyek!
A szállásaink teljesen átlagos árban voltak, pedig némelyik egy luxus ház szintjén volt.
Az autóbérlés már húzósabb volt bizony.
Az éttermi árak olcsóbbak, imnt Görögországban és a bevásárlásban sem volt minden nagyon drága, mi meglepően kevés pénzt adtunk ki 3 hét alatt, annak arányában pedig magasabb része a két hajókiránsulás (bálnales) és a tankolások voltak, ha ezeket levonom, kevesebb kiadásunk volt 3 hét alatt, mint egy két hetes görögországi nyaralás alatt, amikor összeesszük fél Görögországot. :-)
Szia, mert mindegyik Kanárin voltunk, meg van az összehasonlítási alap. Mi kikanáriztuk magunkat egy életre. Lepukkadtak az Azórikhoz képest, Kanárikon mindenhol, ahol kiszállsz az autóból bűzlik a h..ugy..szagtól és sok a szemét. Én imádtam a Kanárikat, de nagyon lepukkadtak az utóbbi években. A kicsit még nagyon jók: La Palma, El Hierro, La Gomera tájban, természetben csodásak, de minden, ami tönkremegy úgy hagyják, itt az Azórikon meg inkább mindent újítanak, fejlesztik, rengeteg piknikhely, mindenhol wc-k, reggel takarítják, tiszta mind és papír is van, tájban meg veri simán a Kanárikat, mert ilyen kráterek, ilyen krátertavakkal egyiken sincsenek, a sok virág...az emberek sokkal figyelmesebbek, kedvesebbek. Sao Miguelen hajtanak, mint a veszettek és megállnak a kagyarban lévő ház előtt látógatóba, meg úgy előznek, hogy a frontális ütközést néha alig úsztuk meg. A többi szigeten ezt nem tapasztaltuk. A nyugalom, a visszatérés a "régies" életmódba, konkrétan Floresen Faja Grandeban, annyira jól esett, hogy mi is le tudtunk jönni erre a "semmi másra nincs szükségünk, mint az agyunk kikapcsolására", ez nagyon jó volt. Viszont, ami szemet szúrt, hogy a településekben a férfiak mind lebzselnek egész nap a helyi kávézó/kocsma előtt, mintha nem lenne semmi munkájuk és kissé lepukkadt állapotúnak néztek ki, ez volt az egyetlen "negatív látvány" vagy érzés. Szóval nekünk La Palma, El Hierro, La Gomera bármikor szívesen újra, a többi már inkább nem.
Igazatok van, átfogalmazom. Az Azori szigetek egy olyan nőre hasonlít akiben ott van a a harmónia. Minden porcikája, minden megnyilvánulása összhangban van azzal, amit minden nap minden órájában szeretnél a közeledben érezni. A Kanári szigetek egy olyan nő, akinek szép a nagy lábujja. Szép a többi része is, de ahhoz sokat kell inni.
A lufi jó a szigetre. Ha a rövid csatlakozással repülöd akkor drukkolj a pogyódnak, hogy odaérjen, mire hazaindulsz :D Lufinál a business jóáras, nem szokott messze lenni egy EcoClassic-tól.
Én saját magamnak drukkolok, mert a jegyeim Ryan-Sata kombóra vannak.
Néztem egy kis történelmet. 2017-ben 308-as euróval jártam a szigeten. 2019-ben 325-ért, 2021-ben 365-ért vettem az eurót. Most hogy úgy igazából előre megyünk és nem hátra, meg kell barátkozzak a 400-zal. Viszek is ki néhány ezret és elásom valahol, hogy 2024-ben ne kelljen a két erót egy ezresért dolgon keseregnem.
Nnnna, végre megvan az áhított repjegy is ;) Lufthansa, Frankfurton keresztül, leszállás 12:40, hazaindulás 10:45. Business class... ;) ;) ;)
Most jöhetnek a bivalyb*sznádi fotelkalandorok, mind a hárman, akik ezerrel minuszolnak :D :D: D Érezzék továbbra is jól magukat, nem fogják tudni szétotoffolni a topicot ;) Inkább egyenek egy eredeti balatoni hekket vagy egy lángost itthon - aranyáron, aztán meséljék milyen királyul csapattak a nyáron :D
Visszatértünk az Azóri-szigetekről. 3 hét álomban volt részünk, egy lelassult, nyugodt, fejlett csoda-szigetvilágban, ahol az emberek még hihetetlenül kedvesek, vendégszeretők, tisztaság van...leírhatatlan szinte, amiket átéltünk. A közel 2500 képből nem tudom, mikor és hol prezentálok többet, mert már nem érem utol magam a munkám mellett képek feldolgozásával. Összesen 9x repültünk, amiből a kis propelleres SATA Azores gépekkel a mini reptereken startolni, landoni igazi élmény volt. Az odaúton hatalmasat szívtunk A TAP-Portugállal. Bocsánatképp álljon az oldalukon, hogy most egész Európában meg van bolondulva a légi forgalom és a földi kiszolgálás. Münchenben összemlott a computeres rendszer, amikor indultunk, így egy órás késéssel indultunk. Lisszabonban egy óra lett volna az átszállásra, ami odaveszett volna, de az ottani gép is egy órát késett, így minden simán ment volna. De aztán óránként jöttek az sms-ek a TAP-tól, hogy megint egy órával később és megint egy órával...és közben ehhez a kapuhoz, ahhoz a kapuhoz rohangáltunk, majd bejeneltették, hogy egy leszálló gépnek kigyulladt a futóműve, mindent lezárnak, semmi sem repül, tűzoltás van. Ezután minden lebénult. A 17 órai beszállás helyett 22 órakot felhívtak, hogy kezdődik a boarding, de nem történt semmi, hiszen nem állt bent a repülő. Végül 22:30-kor kinyögték, hogy az összes járatot törölték és senki sem megy sehova sem, fáradjon a TAP pulthoz. Itt kettő darab!!! alkalmazott dolgozott és az embersor minimum 100 méter hosszú volt. Reggl 6:30-kor kerültünk sorra (egész éjjel álltunk! vagy a földön ültünk). Éjfékor bezárt mindn, hazamentek a büfések, nem volt innivaló, ennivaló, a wc-k olyan állapotban voltak, hogy borzalom. Reggel 5-kor jöttek az első emberek dolgozni, akkor kiosztottak fejenként egy üveg!!! 3,3 dl-s vizet, ez volt minden. Majd mikor odaértünk, bejelntették, hogy leghamarabb hétfőn éjjel repülhetünk tovább (szombat reggel volt, péntek este kellett volna oda érjünk Ponta Delgadaba). Hosszas vita után mégis lett helyünk az egy óra múlva induló gépen, amin érdekes módon volt még pár üres hely. Sorstársaink, akikkel az éjszakát együtt töltöttük, csak későbbi gépekre kaptak helyet. Nem kínáltak fel semmi hotelszobát, semmi vouchert kajára, innivalóra. Csomót kellett telefonálunk az autókölcsönzővel, hogy tartsák fent a foglalást, a szállásadóval stb. Elveszett egy éjszaka szállás, és egy nap autóbérlés költségünk és kb. 50 Euró kiadásunk volt ételre, italra a reptéren. Várható módon ezután nem jöttek meg a bőröndök. Szerencsére erre felkészültünk és volt nálunk 3 napra való szükséges holmi. Aztán a harmadik estén megérkeztek a bőröndök....muszáj volt ezt leírnom, mert felháborítónak tartjuk, amit az emberekkel műveltek. A késés, a tűzoltás, minden okés, minden előfordul, de hogy lehet már éjfélkor hazamenni és otthagyni több száz (ezer) embert, akik közt idősek is voltak, innivaló, ennivaló és minden információ nélkül, kétségbeesetten 8-9 órán át éjszaka fáradtan egy sorban állni és két emberrel megoldatni, hogy ennyi sok ember kapjon új repülőjegyet, katasztrófa. Majd meglátjuk be tudja-e hajtani a flightright a nem kevés kártérítést. De mindettől eltekintve, csak pozitív élményünk van és alig tudom megszokni ezt az emberekkel teli, rohanó itthoni világunkat, miután az Atlanti-óceén kellős közepén, féluton Amerika és Európa között, Flores szigetén, Európa legnyugatra fekvőbb legutolsó falujában még egy kenyeret és sört sem lehetett kapni és a békesség annyira mélyen megérintett és érezhető volt, hogy az ember lelke örökre ott akart maradni.
Sao Miguel: az első szigetünk volt 10 napra (utazás miatt végül is csak 7 nap jutott rá). Privát szállásunk volt Bretanhaban, szuper kis házikó. Nagyon tetszett a sziget, szép összehangban van még az elszigeteltség és a magasan fejlett infrastruktóra. Sehol szemét, hihetetlen, hogy a legeldugottabb parkolókban is van WC és tiszta és papír is van. Végig hűvös (17-22 fok) időnk volt, nem esett, de állandóan jött ment a köd (passzát) és ebből szitált állandóan az az undok (én elneveztem zsemlemorzsának) apró, porhanyós eső, ami beeszi magát mindenedbe, a házba a ruhákba, a lezárt bőröndbe is. Nagyon szerettük a szigetet.
Flores: maga a csoda, az álomtermészet és a világvégi nyigalom harmóniája. Leírhatatlen élmény és érzés. Átmenni Corvóra a zodiac szerű gumiszörnyűséggel nem érte meg. Sokkal melegebb volt, mint Miguelen, de itt is napjában többször jött a "zsemlemorzsa".
Faial: az új vulkáni szigetcsücsök és a Caldera kivételével + Pico-látvány nem nagyon fogott meg mindet, Horta kifejezetten rémes nagyvárosi, hippis, nulla hangulatú érzést keltett bennünk, hogy még egy sérára sem tudott megigézni. Nem szerettük. Itt már igen meleg időnk volt, 28 fok.
Pico: lenyűgőző volt, változatos, csogaszép természet, ismét sokkal fejlettebb infrastruktúra, csodás táj, sok jó natural piscina, 30 fok.
Csodálatos volt minden, imádtuk az egészet. Flores vezet, az a világvége érzés nagyon megfogott. Kétszeri delfin-bálnalesen mindent láttunk, amit csak lehetett, 7 féle fajt összesen.
Fürdeni a víz nekem nagyon hideg volt, de kétszer fürödtünk piscinában. Nagyon kellett figyelni a jelly fishek miatt, milliószámra voltak és akár alálos is lehet a csípésük. Egy fickó mutatta a vállát, olyan volt, mintha fekélyes lenne, előző nap ért hozzá a jelly.
Árak teljesen okésak voltak, a Sol Marban Sao Miguelen volta élelmiszerek, amik olcsóbbak voltak mint nálunk (München), amin igencsak meglepődtünk. Három hét alatt egyáltalán nem vol magas kiadásunk.
Reméljük, kiheverik a légitársaságok ezt a post-corona káoszt és mire majd egyszer legközelebb megyünk, nem lesz ilyen körülményes az odajutás (ott is szinte minden Sata járat késett, voltak bonyodalmak és visszafelé is Lissazbonban).
Ahányszor voltam, nekem mindig rendes paplanom volt. PErsze legjobb ezt előre tisztázni a háziakkal. Én sosem fáztam éjjelente, legyen az február, március, szeptember vagy október.
Szia, köszi, hosszú pizsit pakoltam :-) Bár ez csak akkor számít, ha meg lesz a bőröndünk, mert Németországban most borzalmas káosz van és napokig, hetekig állva maradnak a bőröndök a reptereken, ma olyan is volt, hogy egy bőrönd nélkül, csak utasokkal ment egy repülő el. Fürdeni nem tervezünk, esetleg egyszer kipróbálás képp, ha valami alkalmas partot találunk. Mindegyik szigeten házat bérelünk. Utazás sorn nem leszek a fórumban, utána beszámolok.
Eleg keson de tegnap vegre beutott a nyar....strandolni is lehetett. Ez azonban nem jelenti feltetlen azt hogy lakason belul is meleg van. Nagyban szamit a haz v lakas elhelyezkedesetol. Meg mi is boven paplannal alszunk. Szerintem takaro ugyben erdeklodj a. tulajoknal mert valoban kellemetlen lehet ha csak lepedo van takaro gyanant.
Vagy majd elso utad az Euromotasba vezet plusz takaroert. 😁
Sziasztok, kedves "régen" látott csoportttagok :-) Azt szeretném kérdezni, mennyire hidegek a szigeteken az éjszakák? Én éjjel fázós vagyok, a legutóbbi nyaralásunkon is csak egy lepedő volt a takaró és az egész apartmanban nem volt pokróc,majd megfagytam (máshol). Az isőjárás táblázatokat bújva 17-18 fok van éjjel, akkor a házikók hűvösek lehetnek? A szigeteken is ez a divat, hogy csak lepedővel takaróznak? Csak hogy tudjam, téli piszamát vigyek-e ? :-) :-) Pár nap múlva utazunk.
10 nap Sao Miguel, 5 nap Flores, 3 Faial, 3 Pico, 1 éj Ponta Delgada. Nagyon várom már!
Nos Barátom, a képen jobbra azi első parkoló a suli mögött pedig az, a bérelt házam privát parkolója. Az a kis fehér pötty, ami a képeden látszik, pedig ezt ábrázolja:
