A Satyananda Jóga az alkalmazott filozófiát hirdeti, amit a gyakorlatban is lehet használni. Elég sok előadást hallgattam ezekből a rendszer 3 mesterétől. Sok könyvem is van ebből a rendszerből, amikben kérdések és válaszok vannak, sok olyan kérdés válasz, amikkel máshol nem találkoztam. Ennél bővebb vagy más irányú filozófiákra nincs szükségem.
Jelenleg qi gonggal (is) foglalkozom, közel 4 éve, ebben a 4 évben nem tudtam semmit sem olvasni, hallgatni se nagyon, mert amikor szabadidőm van, akkor gyakorlok. Ez még egy darabig így is marad.
Igen, a tapasztalatokat nem szabad egymáshoz hasonlítani. Másrészt, teljesen jogosan az ember mégiscsak kíváncsi arra, mit ért el a másik. Az viszont tényleg igaz, hogy elvárással nem szabad leülni meditálni és mindenki saját magához képest fejlődik.
30 év sok idő. Az egyik legmélyebb tapasztalatom az első fél évben volt, fekvő relaxáció közben, amikor a gondolat nélküliségből átkerültem egy zuhanás szerű állapotba. Ezt néhányszor értem el. A mantra meditációtól eleinte azt kaptam, amit mondtak is, egy teljesen ellazult, felszabadult kreatív állapotba sikerült vele jutni. Talán a 7.-8.-ik év körül kezdtek a meditáció utáni pihenésem közben olyan álom szerű tapasztalataim lenni, ahol a valóság keveredett nem valóságos elemekkel. Alvási paralízisben van hasonló tapasztalatuk az embereknek, csak nekem ez mindig pozitív tapasztalat volt. Az álmaim minősége is változott, szórványosan van, amikor teljesen élesek és színesek az álmaim. Ez mondjuk másnak van meditáció nélkül is. Manapság csak röviden szoktam meditálni, 5-10-20 percet, mikor hogy, ilyenkor a testemben folytatódik az az energia áramlás, amit előtte a pránajáma közben tapasztaltam. Több előadást is hallgattam a meditációról ez évek alatt, a legjobbak Swami Satyadharma és Swami Satsangi előadásai voltak (Satyananda jóga), ezeket élőben hallottam. A tapasztalataimmal együtt így azt hiszem, sikerült egy reális képet alkotnom arról, hogy milyen is lenne a jóga útja. Ehhez kapcsolódva, jó még a "Spirituális utazás" című animációs film is.
30 év után azt mondhatom, hogy a lelkesedésem nem veszett el, úgy érzem látom, hogy hogyan tudnék még fejlődni és a mai is naponta gyakorlok, most főleg testi-energetikai gyakorlatokat. A testem ezektől a gyakorlatoktól teljesen könnyedé vált.
----------------
Mostanában a youtube-on meghallgattam az "Útonjárók"-nál Bhaktananda és Diószegi előadását a meditációról, meglepetésemre tetszettek, teljesen más a kettő, de van mindegyikben jó gondolat.
Senki nem tudja, hogy a másik hol tart. Én láttam srácot, aki lótuszban képes volt két órát ülni mozdulatlanul. De elmondása szerint a gondolatai csapongását nem sikerült neki megfékeznie. Kívülről hatalmas gurunak látszott.
Mantra meditációt gyakorlok, 30 éve. Közben sok jóga nidrát is csináltam, sokat relaxáltam meditációs zenére is, mostanában (az elmúlt 4-5 évben) inkább sok váltott orrlyukú légzést csinálok, mantra meditációt csak keveset.
Az érzékeket nem elveszteni kell, hanem visszavonni. Nagyon nem ugyanazt jelenti a két dolog. Pont hogy nem öntudatlanságban kell átélni, hanem a tudat fényénél. De látom, tökéletesen más fogalmi rendszerekben toljuk ezt a meddő vitát, úgyhogy Legyen igazad! én elengedtem ezt.
A szamádhi egy olyan tudatállapot aminek meg vannak a jellemzői. Ez a tudatállapot előidézhető drogokkal is. Ez esetben kontrollálatlan lesz a folyamat és a végeredmény is. A jógi tudatosan igyekszik elérni ezt az állapotot. Ez a célja.
