fordítottam dujcsból egy interjút, ha értelmetlen vagy valami, akkor az ezér van.
"Az új északi hangzás mágusok között már évek óta kivétel zenekarnak számítanak. A svéd zeneipar ezt eddig három grammy jelöléssel jutalmazta. Ez a fiatal, és a fiatalnak maradt rajongóknak megért egy templomlátogatást. A színpadon meglepetés érte őket, Játékos értelem és szenvedély a tiszta kultúrában, a publikummal közvetlen kapcsolatban. 12 éve a bizniszben vannak, ámde nem adták el magukat. Ez megért nekem egy beszélgetést, Rickarddal, gitárossal.
A Hildegard von Bingen című albumotok már egy fél éve kapható. Hogy emlékszel arra, amikor az első kósza gondolat, ötlet felbukkant ezzel a koncepcióval kapcsolatban a próbán, vagy a felvételek közben?
Az az érzésem, mintha ez az egész nagyon messze lenne. Mi kereken három és fél éve kezdtünk Hildegard zenéjével foglalkozni. Akkoriban felhívott minket egy helyi producer, és kérdezte, vajon mennénk e ezzel a zenével turnéra. Megígértük, és elfelejtettük a megkeresést, 1998-ban szembesültünk avval, hogy a Hildegard dalokkal többek között a környékünkön lévő egyik templomban fel kell lépnünk. Akkoriban még erősen a korábbi albumunkra a „Vedergállningen”-re koncentráltunk. Csak a tavalyi évben tudtunk nekilátni a Hildegard von Bingen felvételeinek, ezt ebben az évben (2001) fejeztük be. Ez a zene igen erősen különbözik az eredeti daloktól, amikkel akkoriban a templomban léptünk fel, mert azok a dalok lényegesen kevesebb elektronikus elemet, samplert, loopot tartalmaztak. Mindezt, már régen helyre tettem magamban, kiváltképp, mert az új albummal már turnén voltunk Magyarországon, Litvániában, Svédországban, és a dán Roskilde Fesztiválon. Úgy gondolom 2002 márciusába újra Németországban vagy az USA-ban fogunk turnézni.
Ha már ilyen hosszú ideje foglalkoztatok a Hildegard zenéjével, a megszokott effekteket alkalmazzátok, vagy mindig új dolgokat fedeztek fel?
Ez semmi esetre sem lesz unalmas, a felvétel után összekapartuk magunkat és átgondoltuk, hogyan is akarjuk ezt a zenét élőben játszani. Egy a kezdetektől nyilvánvaló volt. Ezek a dalok egyszerűen nem passzolnak a szokásos Garmarna műsorba, amivel már néhány turnét végigcsináltunk. Tehát elkezdtünk megint próbálni, és a dalokat a mi korábbi stílusunkhoz közelíteni, ami egy kicsit agresszívebb, mint ami az utsó albumon volt. Ez véleményem szerint jól sikerült, és abból indulok ki, hogy mostantól néhány dalt fogunk játszani a Hildegard lemezről. Talán többet, talán kevesebbet, de garantáltan nem lesz uncsi. Nekünk ez sokkal több, mint egy kihívás, mert ez egészen más, mint amit ezelőtt létrehoztunk. Ettől izgalmasabb a színpadra menni, és tudni, hogy nem lesz pont olyan, mint a legutolsó alkalommal. A régi darabok nem állítanak igazán nagy kihívás elé, mert ezeket már sokat játszottuk. Mi nemsokára elkezdünk, legalább néhány melódiát az új Garmarna albumhoz felvenni, ami közelebb fog állni a korábbi stílushoz, de természetesen tovább akarunk lépni.
Milyenek voltak számotokra az olyan nem megszokott helyeken, mint a templom tartott koncertek?
Egészen más volt. Azt gondolom, közülünk senki sem vallásos, illetve ez nálunk tulajdonképpen semmilyen szerepet nem játszott. Nem azért léptünk fel, hogy vallásos zenét játszunk, hanem mert nagyon szeretjük ezeket a dalokat és dallamokat. Mindazonáltal ez nagyszerű érzés volt, pontosan a templomban fellépni, ahol ezt a fajta zenét eredetileg játszották. Nagyon természetes és szép volt a hangulat, és a normális koncertjeinktől nagyon különbözött, amelyek sokkal inkább rock n roll bulik. Általában el tudunk bújni a hangerő, és a rock n roll viselkedés mögé, azonban a templomban ez nem volt lehetséges. Ettől sokkal nehezebb volt, viszont rengeteget tanultunk a dologból.
Elértetek egy másfajta közönséget is, nem?
Nem csak. A hardcore fanatikusaink is benyomultak a templomba. A légkör viszont teljesen más volt, nyugodt és békés. Számos idősebb ember is volt ott, bár a koncertjeinkre Svédországban egyébként is vegyes közönség jár. Úgy tűnik itt mind a folk fanokat, mind a fiatal közönséget elértük a zenénkkel, ezért e tekintetben nem volt túlzottan nagy különbség. Néhányan persze korábban nem hallották a zenénket, és eljöttek, hogy meghalgassák Bingeni Hildegard dalait.
Miután a templomot megtelt miattatok, talán el kellene gondolkodnotok a küldetéseteken, rendeltetéseteken.….
Nem, nem, ez nincs így. A turnét egy helyi szervező a kulturális területről szervezte, és finanszírozta, és biztosan nem lehetne ezzel pénzt csinálni. Talán sikerült egy kicsivel több gothic embert a templomba csábítani, mint egyébként, egy átlagos vasárnap de ebben nem vagyok annyira biztos. (nevet)
Az utsó két albumotokon számos sötét és nyugodt dal van. Ez leképezi az összes zenekartag által előnyben részesített irányt, vagy legközelebb másfajta hangulatot fogtok megzenésíteni?
Ezt én nem tudom megítélni, a zenénket soha nem kívülről érzékeljük, hanem egyszerűen mindig csak azt csináljuk, amihez kedvünk van. A VEdergállningen nagy lépés volt számunkra, és a Hildegarddal még egy nagy darabot lépünk előre. Zeneileg mindenképpen, mert mi még soha ilyen sok ritmust, elektronikát, modern dolgot…. A jövőben inkább az első albumunk irányába fogunk fordulni, de sosem lehet megmondani, mi fog kisülni belőle. Mivel Stefan írja a zene nagy részét, sokminden függ az ő ötleteitől.
Az „O Frondens Virga”-ban a hegedűt kereszteztétek a Dubbal. Egyrészt ez egy természetes folyamat, másrészt egy lényegesen megszerkesztettebb zene, mint korábban bármikor.
Nem tudom, mire szeretnél célozni. Természetesen az „O Frondens Virga” pontosan a ritmusok, a programozás, és a samplerek miatt nagyon szerkesztett, viszont ez is egy dal, aminek a módja -mint ahogy a templomban játszottuk- később jött.
Én egyszerűen vidámnak találom, ha erre a dalra nézünk, mintha a ti fejlődésetek lenne. A tiszta folk feeling kombinációban a technoval, ez ebben a formában még előtte sehol sem volt.
Ez azért van így, mert a kitaposott utat unalmasnak tartjuk, ugyanazt kétszer megcsinálni minek? (nevet) Az igazi sajátos ok az, hogy nekünk mindig nagyon sok időre van szükségünk egy album felvételéhez. Általában ez két – három évig is eltart. . Az emberek sokat megélnek, és mi is nagyon sok tapasztalatot szereztünk ezen időszak alatt, és természetesen tovább akarunk fejlődni, és olyan messze jutni, amíg ez lehetséges. Valami mást csinálni, a véleményem szerint ez komplett Humbug lenne. Hosszú ideje elégedettek vagyunk azzal , amit csinálunk, sokáig nem is fogunk arra hallgatni, hogy mások mit gondolnak az egészről. Miközben a Hildegard külföldön igazán barátságos kritikákat kapott, addíg a lemez a svéd médiában nem aratott ekkora sikert. A véleményem szerint a legextrémebb dal a Viridissima Virga, ami még egy kicsit madonnára is emlékeztet.
Hogy látod az előnyeit és a veszélyeit annak, ha a ti zenétek túl nagy részben az elektronikára és a technós hangzásra épül?
Mindig kicsit merész dolog megbízni a samplerekben, mi mindig megpróbáljuk magunkat bebiztosítani, amennyire csak lehet. Pl. ha élőben játszunk , az embernek nem szabad megbíznia a technikában. A technika és a többi zene közti viszony számomra lényegtelen, a dolog nem arról szól, hogy milyen sok elektronikát használunk fel, hanem ,hogy milyen a zene. Nekem mindegy, hogy ha a magunkfajták helyett robotok állnak a színpadon, amíg jó a zene. Nagyon laza a viszonyunk a technológiával, de semmivel sem több, mint a többi hangszer esetében.
Említetted a nem túl jó svéd kritikákat. Hogyan tőrődtök ezekkel?
A rossz kritikák nem változtatnak semmin. Ezekkel tulajdonképpen nem is foglalkozunk, ha a média és az újságírók nem értik , amit valójában csinálunk. Mást vártak, és emiatt szembekerültek az új albummal . Egy egészen különleges okból az újságírók azzal foglalkoznak, hogy mi pontosan „BE” vagy „KI””. Ígyhát nem foglalkozunk ezekkel. Meg akartuk csinálni ezt az albumot, és meg is csináltuk. Összeültünk a bandában, és átbeszéltük az esetleges reakciókat, a becslések arrafelé tendáltak, hogy külföldön több elismerést kaphatunk, mint az otthoni sajtóban, és ezek ténylegesen beigazolódtak. Mivel jómagam is újságíróként dolgozom, pontosan tudom, hogy fut a nyúl. Sosem fogunk Svédországban nagy eredményekre jutni, nem vagyunk több, mint egy kis zenekar, amely minden lehetséges stílusban játszik. Sosem fog nagy figyelem irányulni ránk, vagy arra amit csinálunk. Ez ilyen egyszerű..
Mindazonáltal az első három albumotokat jelöltek a svéd Grammyre, ami azért nem annyira magától értetődő egy kis zenekarnál, vagy nem?
A népzenei területen jelöltek, ami Svédországban, össszehasonlítva a többivel, igen kicsi. Ebben a stílusban sok albumot adtunk el, ami kábé 10000 példányt jelent albumonként. Ez Svédországban ebben a stílusban egy elég nagy szám, azonban a pop-rock területtel összehasonlítva egyszerűen nem elegendő ahhoz, hogy megunkra vonjuk a média figyelmét. Ez szégyen, de a játék így működik. A nagy médiumok nem ismernek minket, csak az erősen kulturális irányba orientálódó és komolyabb magazinok fordítanak ránk figyelmet. Nos, egyszerűen nem vagyunk eléggé kommerszek.
Hopp, akkor mit csináljunk? Ez a magazin nem elég komoly, talán egy képregényt kellene csinálnunk az interjú helyett?
(Kacag), igen, nem is tudom.
A Garmarna már hosszú évek óta ugyanabból az öt emberből áll. El tudnád képzelni, hgy valaki közületek kiszáll, és a banda ennek ellenére tovább működik?
Nem tudom. Egyike vagyok az alapító tagoknak, Gottével, és Stefannal a suli óta együtt játszom, tehát kerek 12 éve. Két évvel később csatlakozott Jens az ütős, és az énekesnő, Emma . Azóta mindig öten voltunk. Tavaly az újságírói tanulmányaim miatt nem tudtam a turnén részt venni, és a session zenész ugrott be helyettem. Tehát lehetséges a dolog, de nem indulok ki abból, hogy idáig jutnánk. Régóta játszunk együtt, és az az érzésem, hogy közülünk mindenki olyan sokáig szeretné még csinálni, ameddig lehetséges. Valószínűleg a Garmarnát már nem tudjuk tovább úgy csinálni, mint eddig, úgy hogy minden időnket a bandára fordítjuk, talán egy projekt síkjára tereljük a dolgot. Így egy évig a zenekarra, a következő két évben pedig más dolgokra tudnánk koncentrálni. Mivel egyébként sem adunk ki minden évben egy új albumot, ezt az időtartamot jól el tudnánk tölteni. Sok függ azonban Emmatól, és Stefantól, akik a zenekar zenei alapjai. Ha ők nélkülünk akarnák tovább csinálni…. De ki tudja, mi fog történni, mostanáig a vég nem tünt fel a láthatáron.
GARMARNA 1994 (Photo: Massproduktion)
Látván az apró turnébuszotokat, állandó együttlétre, a másik elviseslésére vagytok kényszerítve a turnén. Hogy jöttök ki egymással, kiváltképp, mint ahogy a homepage-n észrevettem, Jens pokolian horkol?
Azt gondolom, ez összefügg azzal, hogy mi keveset vagyunk együtt, ha nem vagyunk turnén. A kezdeti baráti kapcsolatból egy családdá váltunk. ha turnéra megyünk, akkor van 5 fivér és egy hugi. Ez igazán szellemtelen, és magával hoz egy beszéd nélküli kommunikációt. Így nincs szükség szavakra, hogy észre vegyük, ha valaki nincs jól, vagy gondja van. Az ilyesmit egyszerűen elfogadjuk, akceptáljuk. Hosszú évek óta, mióta együtt játszunk, még nem volt köztünk olyan igazán kemény vita, amit én más bandáknál tapasztaltam. Tiszteljük egymást. Ha valamelyikünk a koncert után nem szeretne elmenni inni, akkor egyszerűen békén hagyjuk,és nem maceráljuk tovább. Úgy gondolom barátságos, társaságot kedvelő emberek vagyunk. Hány zenekar van manapság, akik kitartottak egymással 12 évig?
A tavalyi koncerteteken Emma a harmadik ráadás után még egyszer kijött a színpadra, és előadott egy acapella dalt, a közönség pedig egyszerűen csak meg volt hatva.
Ez az egyetlen, ami az egész turnét belengő ködöt tulajdonképpen elviselhetővé teszi. Ha te a német autópályán 12 órán keresztül a dugóban szenvedsz, utána nagyon rendben van, ha esténként az emberekkel kommunikálhatsz, és átadhatsz nekik valamit magadból. Már hosszú idő óta együtt játszunk, de hiba lenne azt állítani, hogy ilyen valami megszokás lépett volna fel. Épp ellenkezőleg: Minél gyakrabban részesül az ember ilyen meleg reakcióban, annál jobban megtanulja becsülni az ilyesmit. Mindig szép, ha az embereknek valamit jelent a zenéd, és észreveszed, hogy megmozdította őket. Különösen amellett, hogy ez milyen különböző módokon történhet. Ezen a nyáron Dániában a Roskilde Fesztiválon játszottunk egy sátorban, amiben 4000 ember a lelkét kitáncolta és kiénekelte. Mi bírjuk ezt a rock n roll érzést. De ennél a momentumnál, ahol minden egészen nyugodt volt és az ember hátán végigszaladt a remegés.
Milyen könnyű az ilyen élmények után hazamenni, és találkozni a hétköznapokkal?
Tudom mire gondolsz.. , gyakran nagyon nehéz. Minél tovább van az ember úton, annál nehezebb lesz utána haza menni. Ez egy paradoxon, ha az ember sokáig van távol, semmi sem kíván jobban, mint végre otthon lenni, sokat aludni, újra a családdal és a barátokkal lenni. Az első nap még egyszerűen túl fáradt vagy, és ennél fogva, örülsz, hogy otthon lehetsz.. Aztán egy szép nap, már nem tudod mit kellene kezdeni magaddal. Hosszú hetekig pontosan tudtad a turnén, mit kell csinálnod, de miután hazaértél a falnak mész, mert nem tudsz mit kezdeni magaddal. Ha egy alkalommal már nem tudod élvezni az érzést, amit minden este a színpadon éreztél, akkor elmész egy pubba, azért, hogy lelazítsd magad. Néhány nap után aztán a dolgok visszatérnek a normál kerékvágásba.
Egy, a skandinál foklórról szóló német rádióműsorban Emmát az egyik legjobb svéd énekesnőnek nevezték. Ezek a kommentárok mennyiben érintik meg őt?
Oh, egy igazi nagy olasz opera díva lett belőle (nevet a végtelenségig). Nem, nem, abszolút a realitások talaján áll, és ha őt ez megváltoztatja, akkor valószínűleg olyan módon, hogy titokban nagyon büszke erre, és hogy az önbizalmát erősíti a dolog. Amikor ő kezdte a dolgokat nálunk, még csak 16. vagy 17. életévét töltötte be, és éppen olyan bátortalan volt, mint amilyen ideges a fellépések előtt. A színpadon alig egy szót pöttyintett el, ma pedig szinte teljesen átvette az átkötő szövegeket. Ha őt ez befolyásolta, akkor kizárólag csak pozítív irányba.
Milyen tudnivalókat lehet a többi bandatagról elmeséln? Brisland-Ferner urat nyilvánvalóan nem elégíti ki, hogy minden stílusban kitombolhatja magát, ha az ember a Peace, Love & Pittbulls-os vendégjátékára gondol…
…Ami a Garmarnával ellentétben egyáltalán nem szól, olyan különlegesen. Ők ugyanazzal a producerrel dolgoztak, csak a dalaik nem olyan jók, mint a mieink (nevet). Stefan a nagy zenészek közé tartozik, akinek nem esik nehezére új ötleteket felvenni, és azokat megvalósítani, ennél fogva ő egy igazi studó zenész. Amikor zajlanak a felvételek, akkor ő az, aki a dolgok többségét intézi. Azt gondolom , mindannyian mint zenészek tovább fejlődtünk, mint tulajdonképpen még többet is mint zenekar. Megtanultunk egymástól tanulni, egymást meghallgatni, és egymást mint csapatot zeneileg is közelebb hozni egymáshoz. Időközben megtanultuk egyszerűen, hogyan kell eljárnunk, ha pl meghal az egyik sampler a színpadon. Ahogy már mondtam, a legnehezebb kezdetben Emma dolga volt, aki 5 évvel fiatalabb, mint mi. Dehát nehéz a többiek fejlődéséről beszélnem, mert túl nagy időtartamot kellene felölelnem.
A stílusváltások albumról albumra minden alkalommal elég drasztikusan sülnek el. Mitől kell félnünk a következő anyagnál?
Az ember sose tudhassa. Ami történik, az egyszerűen csak megtörténik, így tényleg nem tudok semmi közelebbit mondani. Sok függ attól, ki lesz a producer, Stefantól és az ötleteitől, és a banda hangulatától. Novemberben Stefan lejön Stockholmba és a három alapítótag összeül, hogy néhány dalt elnyomjunk akusztikus verzióban, és csak egyszerűen kipróbáljuk azokat, amelyikek a következő albumon szóba jöhetnek. De fogalmam sincs, mikor vesszük fel a lemezt, de egyben biztons lehetsz, olyan lesz, ami mindem más korábbitól különbözni fog. Azt remélem, a hallgatókat meg fogja lepni, és tetszeni fog nekik.
Zenészként természtesen jogodban áll, a médiától és a kritáktól nem elfogadni az ítéletet, érdemjegyet. Gyakorló újságíróként viszont kényszerítve vagy, hogy a médiát és a zenekari tagságod szétválaszd. Hogy vagy elégedett e tekintetben a Garmarnáról szóló prezentációkkal?
Ez egy nehéz kérdés, mert az értékelések Svédországon belül és kívül, mint már említettem nagyon különbözőek. Valamilyen okból számos svéd újságíró egyszer csak eldöntötte, hogy svéd népzenét játszani nem cool dolog, és ez emelett nem egészen szigorúan a tradícionális játékmódnak kizárólag egy vagy két hegedűvel és énekkel előadott dalokat tartják. Emiatt több előítélettel kell megküzdenünk mint külföldön, ami eléggé meglepő. Objektíven nézve, a svéd médiának ugyanis a zenénket szakmailag jónak kéne ítélnie, mert ennek a muzsikának tradícióit és gyökereit kellene ismerniük. Sajnos sokszor hiányzik a szükséges tudás, sőt néha úgy tűnik, mintha egy szilárd véleményt kialakítottak volna, mielőtt a zenét meghallgatták volna. Ez a rossz újságírói munka. Újságíróként az embernek a maga által választott határok szerint kellene ítélnie. Amikor én zenei kritikát írók, arra próbálok koncentrálni, amit az emerek valóban csináltak. Ha egy rock zenekarról van szó, akkor nem várok mást, mint rock zenét. Minket viszont vagy a folk, vagy a világzene, vagy a rock skatulyába próbálnak bedugni. Néhányan mifelénk megpróbálnak ismert újságírók lenni, ahelyett, hogy a fair tudósítással törődnének.
Ez egy régi probléma,
Ehhez, jön még, hogy az ember rászorul egy nagy kiadóra, amelyik sok pénzt rak bele, azért, hogy a zenekar ismert legyen, és hogy eljuttassa a médiához, hogy írjanak róla, hogy ténylegesen nagyok lehessenek. Ez őrület, mert egy csapatnak magától kellene felhívnia magára a figyelmet, de ez sajnos nem így működik.
Hazátok zenei nagykövetének számítotok, meghallgatnám a véleményed a következő tipikus svéd „kultur cikkekről”:
PEtterson és Findus:
Szeretem PEttersont és Findust, és egyébként is bírom a cicákat. A kedvenc könyvem az, amelyikben születésnapi fánkot akarnak sütni. A képek nagyon kidolgozottak és élőek. Ha én gyerek lennék, szívesen megélném az egész képben lévő történetet.
Pripps Öl
Ez egy svéd olcsó sör, nem tartozik a kedvenc söreim közé, de egy ismert márkáról van szó. Korábban volt egy nagyon jó sör „sundsvall Öl” volt a neve, amelyiket szintén a Pripps kotyvasztotta, ha nem tévedek. De már kábé tíz éve nem gyártják
Amikor megkértek téged, hogy a zenéteket írd le öt szóban a következőt válaszoltad: megállíthatatlan prüszkölő fényes gőzgép.
…. És pontosan ez az érzés, amelyet a színpadon érzek: nem lehet minket megállítani. Ez a leírás már régi, manapság inkább a digitális, mint a gőzölgő állná meg a helyét.
Elfelejtettünk valamit?
Azt, hogy mi nagyon örülönk, hogy németországba mehetünk, ott játszhatunk, és veletek találkozhatunk. Az utolsó konzertünk óta túl sok idő t
"ű
csók mndenkinek
az apát(nő) a szerzetesek által élethosszra választott elöljáró, a szerzetesi közösség lelki és adminisztratív vezetője, ilyen minőségében joghatósági funkciókat is ellát.
Szuletett 1098-ban Bermesheimben fonemesi csalad tizedik gyermekekent. Nyolceves koraban a disibodenbergi bences kolostor melleti zardaba adjak. Tizenot evesen lesz apaca, 38 evesen apatno. 1150-ben koltozik at tobb tarsnojevel az altala alapitott, Bingen kozeleben allo rupertsbergi zardaba. 1179-ben, 82 evesen halt meg. A szentte avatasi eljaras lezarulasarol nincs biztos adat, de tobb 15. szazadi szentjegyzekben szerepel, a bences rend szentkent tiszteli. Unnepnapja szeptember 17.
Elso latomas-elmenyere haromeves koraban kerult sor, de 1141-tol latott nagy latomasai azok, amelyek muveit - Liber sci vias Domini, Liber vitae meritorum, Libert divinorum operum, stb. -inspiraltak.
A kulonfele kodexekben 73 eneke es egy vallasos enekes jateka maradt fenn, tulnyomo tobbseguk a neumakkal lejegyzett dallammal egyutt.
nincs valakinek erről a Hildegard gyerekről valami anyage? találtam a neten németül egy két cuccost, de számomra ( és a szótár számára is sajnos..) idegen szavakkal van teletűzve a dokument.
SWEDEN
2003-09-19 Katalin, Uppsala (Katalin egy klub neve??)
2003-09-20 Village, Västerĺs
2003-09-23 Hamnmagasinet, Umeĺ
2003-09-24 Pinkerton, Skellefteĺ
2003-09-25 Pipeline, Sundsvall
EUROPE
2003-08-03 Sziget Festival, Budapest, Hungary
2003-09-12 Petofi Csarnok, Budapest, Hungary
2004-03-19 Den Horinck, Asse-Zellik, Belgium
2004-03-20 Podium, Deurne, Belgium
2004-03-21 Evergem, Evergem-Sleidinge, Belgium
Hi Sz,
Unfortenately there will be no new site up on the 19:th. We have not
heard anything from the guy that was supposted to do the new one and
now the band have the tour coming up an no time left. But we have done
some updates on the webpage with some new links and tourdates. But
during this winter there will at least be a new webpage...
All the best
Mats
milyen alakú lehet egy gipsz-scanner?
egyébként tudom én, hogy csak ezért kerítettél magadnak gipszet, ennyire előre tervezni...
úgyis leszedem rólad Tekébe':)
saját magáról rajzolt rá karikatúrát.
ha leveszik a gipszet két hét múlva, megpróbálom megmenekíteni és beszkennelni az aláírásokat, addig nem akartam büszkélkedni vele :-)
Eördögh kapott a gipszére aláírásokat meg valamit, amiről nem akart beszélni, talán Emma rajzolt valamit
egyébként meg a hátsó szabad résztől eltekintve is volt kb. 20 m2 szabad hely, igaz, hogy 2x20mx0.5m, de akkor is
:)
hát semmi extra, csak hogy tetszett e a népnek a koncert (igen persze), meghogy szar volt, hogy ülős volt a buli, legalábbis nekem nem tetszett, (mármint hogy ücsörögni kellett). meg nagy respect-ek ide oda:)
egypár perc volt tényleg csak
>majd egy egeszen mas oldalrol is lehetosegem >nyilik megkozeliteni, mivel uj fosulimban fogok >tanulni latinul.
Hm, emlekszem, harom eve a Szigeten a latin kozepfokummal meg a felbehagyott ELTE-s latin szakommal azon is igyekeznem kellett olykor, hogy felismerjem, Emma eppen latinul enekel-e. (Jo, jo, a lemezen konnyebb. :) )
Egyebkent Bingeni Szent Hildegard himnuszait nemreg adtak ki magyarul.
A koncert kulonben tenyleg nagyon jo volt.
Nagyjabol a Szigetes programot kovettek, kisebb elteresekkel; most is fokent a Guds Spelemanra es a Vedergallningenre alapoztak, a HvB-rol talan ha egy szam volt... A laptoppal most kevesebb gondjuk akadt :), a szamok elotti-utani "konferanszie" most is nagyon aranyos volt.
Mint topcinyitonak, ott kellett volna lennem (sot!), de most kezdtem a fosulit egerben (egyebkent miskolci vagyok) es az a pentek-szombat volt az elso konzultacios idopont. suli utan fel pestre, aztan tombolni :), aztan vissza miskolcra (vagy mar egybol egerbe? - reggel 9re) aztan meg vegigulni 6 oranyi tortenetfilozofiat, hat meg igy is kb 5mp hosszuakat pislogtam mar a vegen, nemhogy ugy.
Nem csinaltatok fotokat, videot, ilyesmit?
Nekem meg a szigetrol van par fotom, csak be kellene szkennelni oket....
tényleg elvont a Hildegard, de szerintem a mai világban nagyon jó olyan zenét hallani, amit még sehol se hallottál. a hildegard király, nagyon király, legalábbis szerintem.
a konc jó volt...
kicsit trécseltem velük és rém kedvesek voltak.
1. Valaki szamoljon mar be nekem a pecsas garmkoncirol, mert nagy sajnalatomra nem tudtam elmenni, de megfogadtam, hogy tobbet nem hagyom ki oket soha eletemben...
2. Thor lecci kuldd el a cimedet, mert elvesztettem...
3. a H von bingenhez hozzaszolva: az 5 album kozul a legelvontabb szamomra, de ugy tunik, hogy majd egy egeszen mas oldalrol is lehetosegem nyilik megkozeliteni, mivel uj fosulimban fogok tanulni latinul. Persze tudom, hogy a garmana.com-on fent van angolul is, de azert az megsem olyan.
Ne felejtsetek, hogy frissul a garm.com 19en, egyidoben a sved turnekezdettel...
A Triakel felallasa ugy nez ki, hogy Emma az enekes, es a szinten sved - kisse manipulalt :) - folkzenet jatszo Hoven Droven bandabol ket srac. ("Emma and Kjell-Erik are also active in the groups Garmarna and Hoven Droven." - ahogy a weboldaluk is mondja)
Szoval gondolom ez amolyan "mellekvagany".
"nekem a Triakelek valahogy nem jöttek be"
A zenejukrol igy irnak a mar emlitett oldalon:
"A Triakel kulonfele szamokat jatszik. A csapat repertoarjaba tartoznak a regi varietek dalaitol kezdve akar a himnuszokig bezarolag. A dalok leginkabb Jämtland es Hälsingland videkerol szarmaznak, ahol az egyuttes tagjai felnottek.
A zenejuk alapvetoen egy csendes, nyugodt muzsika, de telitve erzelmekkel, es a hangszereles Emma eneke kore epul, mely az egesz hangzas szive. A Triakel tagja igy akartak ellensulyozni, ezzel az egyszeru, akusztikus zenevel, a hangos, erositett hangzasokat - melyet egyebkent a masik egyutteseikben hasznalnak."
Szoval valoszinuleg ez az amiert elsore "nem csuszik olyan konnyen". :) A Garmarna utobbi albumai utan kisse furcsanak hathat ez a "raeros" muzsika, de megvan a szepsege. Tulnyomoreszt tobb benne az "igazi", tisztabb nepzene.
Tudom, hogy nem te irtad, csak az egyetertesemet akatam kifejezni.:)
"de ezek a debütáló EP óta, ahol ezek még domináltak, sokkal inkább háttérbe szorultak."
Sajnos igen, bar talan nem olyan nagymertekben, mert ket-harom szam erejere a kesobbi albumokon is feltunnek ezek a hangszerek.
Nekem nagy kedvencem az EP-rol pl. a Skenpolska.
"Emma Hárdelin személyében egy igen kiváló énekesnővel rendelkeznek,"
Tokeletesen igaz, Garmarna osszes mellett a Triakel osszes is kotelezo anyag.
kicsit nagyon hülye vagyok, most láttam, hogy a vége lemaradt
"Aki tehát a „nyárra, a napra, a homokra és a tengerre” izgul, nézzen valami más után) Stílusilag a zenét nehéz behatárolni. Biztos sok – nem utolsósorban az olyan hangszerek, mint a tekerőlant, és a hegedű miatt – folkos elem merül fel, de ezek a debütáló EP óta, ahol ezek még domináltak, sokkal inkább háttérbe szorultak. Talán ezek az igazán modern részek miatt nem tűnnek fel annyira erősen. A rockbefolyás sem játszik jelentéktelen szerepet, és az új albumon még erősebben jelenik meg, mint a korábbiakon. A Verdergállningen dalai elsősorban az atmoszférától élnek. Szilárdan vélem, hogy a Garmarna kifejlesztett egy nagyon egyéni stílust, és Emma Hárdelin személyében egy igen kiváló énekesnővel rendelkeznek, kinek hangját könnyű felismerni. "
üdv
nem én írtam, hanem valami német csóka:))
1ébként szerintem a hildegard lemez is remek, eleinte nekem nem tetszett annyira, de a rengeteg meghallgatás után már nagyon bejön.
mondjuk a vittrad-ot is nagyon szeretem, de mára már szerintem teljesen egyedi lett amit csinálnak, és szerintem ez az igazán értékes
