Látom, annyira másképp látjuk a világot, hogy az életben nem fogjuk egymást meggyőzni, nem baj. Én boldog vagyok így, számomra a házasság nem papír, hanem szentség, akinek csak papír, végülis érthető, ha nem ad rá, a lényeg nem is ez, hanem a tolerancia, és a másik tisztelete. Ha nincs meg, vége, házasság, vagy együttélés, mindenképpen. Én pont azért vagyok biztos a páromban, mert vállalt, ki merte mondani, és én is: Holtodiglan, nem érzem, hogy a szuverenitásom sérült volna, a házasság számomra a szerelem biztonsága, nem az óvszer. Te úgy érzed, hogy így vagy szabad, ha neked ez kell, és börtönben éreznéd magad csak attól, hogy házas vagy, akkor neked így kell élned. Még sok szép évet kívánok nektek. :)
szerintem ezt igy te nem dontheted el, nem mondhatod meg, hogy mások vmit miért csinálnak..
NEKED azért kell a papir, mert ezzel bizonyitod magadnak, és ha kell másoknak a komolyságot. OK.
De: a papir nem bizonyitja még csak az elhatározást sem mások esetében, az ég világon semmit nem jelent, mert sokan, akik házasodnak, szarnak rá. Sokan meg, akik nem, azok is. Ennyi. Vagy netán pszichológiai vizsgálat is kell az okirathoz? Vagy mi alapján vagy ilyen biztos?
Nekem lelkileg semmi okom és ingerem rá, hogy lobogtassak egy cetlit, mert most éppen évtizede éppolyan biztos vagyok magaman és a páromban, mint amennyire kell, és hidd el, semmibe sem kerülne elválnunk. A felelősség talán abban nyilvánul meg, hogy valakit elrettent a költség? Az a mércéje a komolyságnak, hogy 100ezer forint?!
Különben nem gyalázom babonásan. Nem mondtam, hogy más ne kösse. Mégegyszer, nagyon lassan szó-ta-gol-va csak ne-ked elmondom: aki köt, kösse komolyan, ha akarja. aki pedig komoly, abba ne kössél bele akkor se, ha nem köt.
"Aki házasodik, eszébe sem jut a procedúra, úgy gondolja, egy életre szól majd, el mer köteleződni"
Aki szeret, annak eszébe sem jut a procedóra, úgy gondolja, egy életre szól majd bárhogyan.
Lebéklyózni? A felelős döntés béklyó? Ez megint nem egy felnőtt ember magatartása. Én szabad ember vagyok attól, hogy vállaltam a férjemet, aki társam és másik felem. Szabadon vállaltam, ő is engem. Ha nem így lett volna, nem lett volna érvényes a házasság.
Ha két ember komolyan együtt él és szereti egymást, ugyan miért nem mernek összeházasodni? Annyira azért mégsem komoly? (VAjon mitől vagy olyan agresszív? Milyen sérülést akarsz rajtam kitölteni?) A komolyan gondolás és a meggondolás nem ugyanaz. Komolyan gondolják, hogy a másikkal élik le az életüket, de nem gondolták át, hogy ki az a másik, hogy működni fog-e vele a házasság. Az agresszív szülőkről és a rossz házasságról már beszéltem. Olvass vissza
Bizony, a papír a felelősségvállalást jelenti. Aki azzal: "Minek az a papír" kiskaput hagy magának a szabad elvonuláshoz, mindenféle procedúra nélkül, az nem vállal felelősséget, akármilyen szépen is beszél. A jogi procedúra a váláskor elrettentő, és költséges, jogilag védi a másikat, és engem is. Akinek nem kell az a "papír", az fél attól, hogy ha el akar menni, pénzbe és fáradságba kerül, és hogy nem tagadhatja le a gyerekét, vagy küzdenie kell érte majd. Aki házasságot köt általában nem gondol erre, éppen azért vállalja az (esetedben) jogi köteléket. Aki nem vállalja, azért nem vállalja, mert ott a hátsó gondolat "és ha el akarok majd menni? Jaj, az nehezebb lesz, mintha nem kötök házasságot. Inkább hajtogatom a ma divatos szlenget" Akik ilyen babonásan gyalázzák a házasságot, mint te, félnek a válás procedúrájától, ezért teszik. Aki házasodik, eszébe sem jut a procedúra, úgy gondolja, egy életre szól majd, el mer köteleződni. A követelmények ugyanazok, de a következmények ha menni akarsz, nem. Ha nem vállalod, magáért beszél.
"Akik komolyan gondolják, azokat arról lehet megismerni, hogy házasságot kötnek. A baj ott van, hogy nem mindig meggondoltan."
nem érzel ebben egy kis ellentmondást??
Ha két ember nagyon komolyan együtt él és szereti egymást akkor mitől kevesebbek papir nélkül? szerintem igenis saját gyökerek miatt tulmisztifikálod a dolgot, mintha a házasság valami tündérmese lenne, a szent cél. ugyanmá.
Elvált szülőkön kivül pedig vannak inkompetens szülők, erőszakos szülők, alkoholista szülők, halott szülők stb-- hadd ne soroljam. Ez nem érv.
"éppen azért házasodnak össze, mert vállalják egymást"
Hol, a mesében? Ugyanmár.
A felelősségvállaláshoz miért kell papir, kinek? Talán házasságban együttélni valakivel nagyobb felelősség?? Ugyanazok a követelmények. (Jo esetben.) Szerintem te a házasság szót más értelemben használod, neked valami fiktiv szent köteléket jelent, én meg egy jogi proceduráról beszélek.
A felvállalni nem tudott felelősségről való lemondás pedig sokkal felelőssebb dolog, mint felvállalni, amit aztán nem teszünk meg. Én szvsz komoly felelősségvállalásnak érzem, ha mondjuk lemondok a papir okozta anyagi és egyéb előnyökről meg boldog öregkorról csak azért, mert nem akarom lebéklyozni a szabadnak született páromat vagy éppen magam, ha TISZTÁBAN VAGYOK VELE, hogy tulzott teher lenne. És ezért nem csinálok gyereket, mert tudom, hogy nem tudnám megadni. És pl azért sem, mert mondjuk nem tudnám megadni anyagilag. Ehhez képest egy rakás csóró ember a bibliát lobogtatva éhezésbe szüli a 6 gyerekét, mert annyira vállalni tudja. Csakhogy nem mi számitunk, hanem ő - ha él vagy ha sosem fog élni, akkor is.
"mondjuk szerintem a házasság is baromság. ha valaki komolyan vkivel akar költözzön össze aztán csokolom, ha meg komolytalan felelőtlen emberek, azzal nincs baj, amit használnak ovszert.. " Ez egy komolytalan tinédzser felelőtlen véleménye. Akik komolyan gondolják, azokat arról lehet megismerni, hogy házasságot kötnek. A baj ott van, hogy nem mindig meggondoltan.
Aki nem akar házasságot kötni, az fél a felelősségvállalástól, kedves Dóra. Aki pedig nem meri ilyen módon felvállalni a másikat, jobb, ha nem vállal gyereket. A válás pedig válás, akár volt esküvő, akár nem. Egy tartós kapcsolat, gyerekkel vagy anélkül való szétmenése válás, akkor is, ha nem kell bíróságra menni érte. Akik házasságot kötnek általában nem úgy kötik, hogy válni akarnak, éppen azért házasodnak össze, mert vállalják egymást, ellentétben azokkal, akik felelősségtől való gyávaságukat csinos mondat mögé bújtatják: "Minek az a papír?" Komolyan gondolják, csak nem gondolják ÁT
most miért kell nekem ugrani és személyeskedni ez nagyon nem felnőtt se kulturált ember.. nem azt mondtam, (HOL IRTAM ILYET VAZZEEE???), hogy mindenki midnenkivel keféljen gumival és bassza át, HANEM HOGY A FELELŐSSÉG SZÁMIT nem az anyakönyvezető és ha két felelőtlen balfasz kamura ősszeházasodik, akkor annak jobb, ha elválnak mintha erőlködnek vmi hülye elv miatt.
A gyerekkori sajnálatos elszenvedett sérelmek okozta tulérzékenységet pedig nem kéretik rajtam kitölteni Molly, arra javaslom az SOS forumokat.
Majd rádöbbensz, kislány, ha te is felnőtt ember leszel. Nem csak a gyerek van, a másik egy ember, majd talán feltűnik neked is. Nem elég gumit húzni, ha te csak szórakozol valakivel aki pedig komolyan vesz, akkor nagyon mély sebeket okozhatsz, ezt pedig nem oldja meg a gumi.
mégjobban leegyszerusitem: akik nem birnak egyutt élni azok ne éljenek együtt, ha kell váljanak el. Akik birnak, azok tegyék. Akik nem birnak, azok NE CSINÁLJANAK GYEREKET. És ezzel már meg is van oldva. Ehhez csak felnőtt emberek kellenek.. ilyet pedig minden tizbol lehet találni, mondjuk 2-t.. és mázli, ha nem egynemüek :)
szorozd meg kettővel.. a gyerekbajt én is irtam, arra valo a tabletta.. éppenhogy nem "a válás" a baj, hanem a felelőtlenség.. utóbbinak visszont nulla köze van a házassághoz, gyereket csinálni anélkül is lehet sőt sajnos szoktak is..
TErmészetesen ez fordítva is igaz, egyetlen nőnek sincs joga "papucs alá törni" szegény párját, hiszen az is egy önálló, szuverén ember. Ahol nincs kölcsönös tisztelet, a kapcsolat menthetetlenül elpusztul. Konkrétan: mindkettőjükre vonatkozó döntéseket csak együtt hozhatnak meg.
Ezt komolyan nem értem. Szóval: Egyenjogúság: Számomra azt jelenti, hogy mások az alapvető tulajdonságaink, de ezek ki kell egészítsék egymást, sem a férfi, sem a nő nélkül nincs kapcsolat, nincs család. Egyforma fontos. Vannak dolgok, amiket sohasem fogunk egyformán látni, de ez olyan mint a két szem, együtt rajkák össze a tiszta képet, noha máshogy látják. Családban: Klasszikus felállás a férj végzi a családért a külső munkát, a feleség a belső munkát. Egyforma fontos. Egyikük sem nyomhatja el a másikat, nincs joga hozzá, mert mindkettő egy szuverén ember. Ha az egyik megpróbálja uralni a másikat, és nem tiszteli, a házasságnak (kapcsolatnak) vége. Ma már mindkét fél végez külső munkát, köteles tehát mindkettő belső munkát is végezni. Az a férfi, aki testi erejét kihasználva arra kényszeríti a feleségét, vagy egyszerűen csak elvárja tőle, hogy a belső munkát egyedül végezze, miközben megosztja vele a külsőt is, a saját boldogtalanságát alapozza meg. Az a férfi, aki a nőt nem tekinti egyenrangú társnak, nem is talál társat soha (hacsak nem buzi)
Bizonyára ismered te is a mesét, mikor a parasztember és a parasztasszony egy napra feladatot cserél, mert az asszony megelégeli, hogy a férje fontosabbnak tünteti föl a saját feladatát az asszonyénál.
Ebben igazad van, a feladatain mások. DE: egyforma fontosak, és itt az egyenjogúság. Nem egyformaság, hanem egyforma fontosság, és a szabad szuverén ember egyforma tisztelete akár nő, akár férfi.
Na de mik ezek? Még semmivel nem jutottam közelebb a megértéshez.
Amúgy én pl. abból indulok ki - szerintem jogosan -, hogy két ember között csak EGY dologban létezik egyenlőség: embernek születtek. Ennyi. Onnantól kezdve minden különbözik.
