én akkor fogadnám el Isten (egy isten/stb.) létét, ha többféle hipotézis és elmélet közül ilyen, és csakis ilyen módon lehetne a legjobban, legkonzisztensebben, legelegánsabban magyarázni a világban tapasztalható jelenségek összességét.
(Magyarul ha ez az elképzelés/gondolatrendszer át tudná venni a tudomány világmagyarázó szerepét.)
..És még talán akkor is, ha csak csettintenem kellene, és az univerzum tetszésem szerint megváltozna. Mondjuk somlói galuskák nyílnának a lábam nyomán... :)
REndben. akkor számodra ezt jelenti az Isten.
Ez csak ahhoz szükséges (mármint az, hogy mit értesz alatta), hogy ebből kiindulva válaszolj -ha akarsz. ne feledd: ez csak egy játék :-) filozofálgatás :-)
Hogy milyen isten azt tényleg nem lehet elképzlni.
(szvsz)
Én isten alatt a teremtőt értem. Aki teremtette a világunkat. (Ezzel természetesen nem azt akarom mondani, hogy létezik.)
Jó.
Isten "alatt" a következőket értem:
Végtelen, időtlen, mindenható energia-halmaz, amelyben található a szubjektumok által érzékelhető Mindenség.
Szeretetből teremtett mindent, ami van.
Képzeld el a következőt:
Van egy óriási veteményes-kerted, persze, csak akkora, amekkorát egyedül képes vagy gondozni.
Ha baj van az egyik palántával, talán nem foglalkozol vele?
Persze, kissé snassz példa, hiszen a méretek nem egyeznek.
Viszont Isten sem emberi, véges lény (ha az alapokat nézem). hanem végtelen mindenható lény.
Aki szeretetből teremtett, tehát gondoskodik az alkotásairól
"ha megszelidítesz, felelősséggel is tartozol irántam"
Tapasztalatom nincs, csak amit olvasok, látok, hallok. Igazából talán a Ferencesek, akiket tartok valamire. Bár ez külsőség, de nem aggatják magukat tele ékszerekkel + ki tudja mennyibe kerülő receverendát nem öltenek magukra. A szerzeteseket becsülöm.
Van a papokkal, lelki pásztorokkal kapcsolatban valamilyen rossz élményed, vagy csak nincsenek kellemes élményeid? :-)
Az a helyzet, hogy a papok is emberek és jellemükben ugyanúgy szóródnak, mint mondjuk a tudósok. Elvileg elvárná az ember, hogy papok és a tudósok legyenek különlegesek, mentesek a szélsöségektöl, de - úgy tünik - nem egészen ez a helyzet. Ettöl azonban a papok, lelkipásztorok nagy része rendesen ellátja a feladatát, mint ahogy a tudósok többsége is korrektül bánik a tudománnyal.
Egyetértek veled is meg oncognitoval is. Egyrészröl ahhoz nem kell templomba járni, hogy valaki elsajátítsa a szociális viselkedés alapjait, viszont valahol, valakitöl el kell sajátítania.
A társadalmi együttélés szabályait nagyon jól meg lehetett tanulni a különféle (nagy) vallásokon keresztül. Ezek a szabályok többségükben ma is érvényesek és más világszemlélet mellett is átadhatók, legfeljebb más fogalmakat használnak hozzá.
Számomra most úgy tünik, hogy nem elég. Iskoláink elég rosszul állnak az életre való felkészítésben és a felnövekvö gyermekek egyszer szülök lesznek, akik ezért nem tudnak megfelelö ismereteket átadni. Persze ez inkább azokra a gyermekekre vonatkozik, akiket szüleik otthon eleve nem láttak el megfelelö ismeretekkel.
Ezzel nem azt mondom, hogy vezessük be a hitoktatást vagy tanítsunk vallásos világképet, csak valami hiányzik az oktatásból.
Az általad említett színdarabot nem láttam, viszont eszembe jutott az "isten@mennyorszag.hu" c. rövid játékfilm (ha jól emlékszem a címére). :-)
De jó, hogy emlegetted Jézust! A keresztények ugyanis azért nem várják, hogy Isten újból kinyilatkoztassa magát, mert azt már megtette Jézus Krisztusban. Más vallások lehet, hogy másképp tartják, sajnos elég kevés ismeretem van e téren.
Na most - remélem nem mondok nagy hülyeséget -, ha Isten (vagy Jézus) legközelebb az utolsó ítéletkor "jelenik" meg ismét, akkor ott tényleg érvényüket vesztik a természeti törvények. :-)
... miért, most szerinted mindenki tudja, mikor hogyan kell viselkedni?
Az élet egyes dolgait iskolapadban, más dolgait (pl. a hitről) akár a templomban, a paptól.
Hogy ki, kitől mit tanul meg, az más kérdés... :-)
Mindenki tudja, hogy a cselekedeteinek következményei vannak, de szvsz nem a papoknak kellene erre felhívni a figyelmet. Nem hiszem, hogy templomba kell ahhoz járni, gyónni kell(hadd tudjon az a pap mindenről), hogy tudja mindenki hogyan kell viselkednie.
Nos, valóban értelmezheted ezt nevelö célzattal is, ami tudatosítja benned, hogy cselekedeteidnek következményei vannak. Még csak fenyegetést, vagy félnivalót sem látok ebben, ez egyszerüen tény, amit empirikusan is be lehet látni. Egyébként nem vagyok keresztény, nem tudom, hogy a papok, vagy a hívök mit értenek alatta.
Ennek a topicnak az olvasgatása közben eszembe jutott egy régi színházi darab, aminek az volt a címe, hogy Adásszünet. Nem tudom látta-e közületek valaki? Dióhéjban arról szólt, hogy egy lakótelepi lakásban megjelenik Jézus, de senki nem isemri fel.