Esetleg ha egy változó rezonancianégyszöghullámot kibocsájtó töltővel töltenénk az aksikat, a töltőt meg az aksik áramával működő inverter látná el váltóárammal, akkor menne a dolog.
Nekem már majdnem működik is egy! Még optimalizálnom kell a lamellaszámot, a töltő alakját, meg csavargatok pár potmétert, hogy a hatásfokán egy reciprokot változtassak (hogy az 1/2 helyett 2x-es legyen).
De addig is rakok fele egy vidijót a jutyúbra, hogy meggyőzzem a szkeptikusokat, jó? >:)
Persze, azért minden hasonlat "kicsit" sántít, ez meg főleg. :O)
Gondolom ezzel azt akarod mondani, hogy a vízmolekulában minden körülmények között nagyon ragaszkodnak az atomok egymáshoz és nem lehet olyan körülményt teremteni ahol engedékenyebbek.
pl. mérd meg mekkora erő (energia) kell két talppal összefordított pohár ketté választásához, ha elötte a talpak közé egy csep olajat teszünk. Esetleg ha oldalra csúsztatjuk a talpakat, mekkora energia szükséges az elválasztáshoz?
A Nap, szél stb-t energiát se lehet vízbontásra használni szerinted, mert ez valami miatt tíltott.
Egyszer majd annak is eljön az ideje, a bánya nem a Földön lesz.
Addig lehet keresni az olcsó vizbontási lehetőséget. Ami remélhetőleg nem az lesz, hogy a gázüzemű hőerőművek által termelt árammal felbontják a vizet, aztán elégetik a hidrogént. :O)
Ismert valami eljárás ami ráveszi a hidrogén gázt, hogy atomos állapotban maradjon? / Ne alakuljanak ki hidrogén molekulák? /
Azért szerintem nem kéne az energia megmaradás tételére kisarkítani a dolgot.
A jelenleg ismert energia hordozók a régmúlt energia befektetéseit hordozzák, de ha felszabadulnak (felhasználásra kerülnek) ezek az energiák, akkor a környezet is olyanná válik.
Ha a hidrogént, mint energia hordozót használnánk, akkor a környezetünk minősége nem romlana.
Azért mert egy gyárban 10 KWh energiával tudnak gyufát gyártani és ezt a gyufát a kazánba elégetve nem termel ennyi energiát, ez még nem sérti az energia megmaradás tételét, csak egyesek érzéseit. Olcsóbbá kell tenni a termelést.
Van egy csomó dolog, amit nem csináltak meg. Pl. nem jutott eszükbe, nem volt elég jó olyan módon, ahogy akkor meg tudták csinálni, nem volt elég fontos stb.
Egy az energiamegmaradás elvét sértő kísérlet viszont mérhetetlenül fontos. Egy ilyen a kerék feltalálása óta kb. a legfontosabb felfedezés lenne. Tehát, ha a legkisebb esély is látszana a sikerre, vagy főleg ha sikert is értek volna el, nem hagynák csak úgy abba. Nem csak a biztos Nobel-díjról van szó, hanem óriási pénzről is. ha aranybányát talál valaki, nem szokta otthagyni, aztán feltenni az oda vezető utat a netre...
Sokkal prózaibb a dolog. Valaki kitalált valamit, egy csomóan kipróbáták, nem működött. Ezért abbahgyták a próbálkozást. Most már csak néhány teljesen laikus megszállott hisz még benne. Sokan vannak, azért lehet pi-vizet meg ufo magazint eladni.
El tudod képzelni, hogy a XIX. században töménytelen mennyiségű kísérletet csináltak az elektromossággal, és a mágnességgel kapcsolatban? Szerintem, amit akkor kísérletileg nem tapasztaltak ki, az nincs is. Ez az elrendezés, meg az egész teljesen egy kaptafa az akkori próbálkozásokkal, tudtak mérni a fiúk régen is, ezért van ma nekünk áram, meg internet, meg atomerőmű, stb...
Valószínúleg nekik nagyságrendekkel erősebb elektromágnesük volt, mert kipróbáltam állandó mágnesekből kirakva a képen láható elrendezést is, de nem láttam az effektust. A láng alakja mágnes nélkül is megváltozik, ha valamit közel teszek hozzá (az áramló levegőt tereli), és emiatt nehéz észrevenni más jelenséget, ha nem elég erős.
"Ennek oka az, hogy a levegő oxigénjét, amelyik erősen paramágneses, a mágnes behúzza a mágnestérbe és az ide betóduló hideg oxigén nyomja ki a gyertya lángját a mágnestérből. Hogy ez tényleg így van, a kísérletet meg lehet csinálni tisztán levegővel is. Ennélfogva a gyertya helyére egy kis drótspirálist teszünk, amit elektromos árammal izzítunk. Az izzó drótról meleg levegő fog felfelé áramlani. A mágnest bekapcsolva felszálló légáram két részre szakad. Ugyanis a levegő nitrogénje diamágneses, az oxigén paramágneses. Az oxigén paramágnessége azonban magasabb hőmérsékleten csökken. Így a mágnestér a környezetből a hidegebb oxigént vonzza be a térbe, amelyik onnan a meleg oxigént kitolja."
"Ezt a folyamatot láthatóvá lehet tenni ú. n. Schlieren-módszerrel. Ez abban áll, hogy a mágnestől jobbra, kb. 5-6 méterre felállítunk egy ívlámpát, vagy más pontszerű erős fényforrást (erős autópontlámpát) és ennek fényével a baloldalon ugyancsak 5-6 méterre levő fehér ernyőre árnyékot vetünk. Az árnyékban a meleg levegő jól látható lesz, amint a feláramló meleg levegőt megfelelő világítás mellett, kályhák vagy tűz felett is gyakran látjúk. A láthatóság oka az, hogy a törésmutató és sűrűség változik a hőmérséklettel. A mágnes sarkai közül tehát a nagyobb szuszceptibilitás miatt az oda erősebben beáramló oxigén a melegebb levegőt kinyomja. Hogy oda tényleg több oxigén áramlik be, azzal is láthatóvá lehet tenni, hogy egy égő taplódarabkát tartunk a mágnes sarkai közé. Ha a mágnest gerjesztjük, a tapló erősebben ég."
Csak abban, hogy általában SOKKAL erősebb elektromágnese van otthon az embernek. Egyébként én is csak olvastam róla. Régebben láttam egyszer egy fizikai előadáson, akkor még gyerek voltam...
De keresek róla mindjárt linket. Schlieren-nek lesz ehhez vaalmi köze...
Kíváncsi lettem erre a gyertyaláng effektusra, és kipróbáltam. Van egy baromi erős neodimium mágnesem, azzal próbálkoztam, de abszolut nem érdekelte a gyertyalángot. Nem történt egyáltalán semmi.
Az jutott most hirtelen eszembe erről a sok mágneses hszról, hogy akit érdekel, annak utána kellene járnia a Maxwell egyenleteknek, meg legalább a dipólnak. Innen már egész jól lehet építkezni. Bár bevallom, néha olyan meglepő dolgokkal találkozik az ember, hogy hiába ért hozzá, csak vakarja a fejét sokszor...
Mágneses térben (amit a közelbe helyezett mágnes okozott) egy vezetőn (a vízen) keresztül áram folyik. Ezért a vezetőre (a vízre) erő hat. Ha megfordítod a mágnest, megváltozi a mágneses fluxus iránya, és így az erő iránya is. Az erő irányát ugyanis az áram iránya és a mágneses fluxus iránya határozza meg.
Olyan, hogy "mágneses víz" csak az ezoterikában van.
A mágneses vízlágyításra gondolsz? (gondolom) Attól függ, hogy mit értünk "hatás" alatt. Természetesen a mágnes hatással lehet a vízben (nem desztillált!) lévő ásványi anyagokra, ionokra stb...
Ha a vizet taszítaná, a buborékok a mágnes _felé_ mozognának. Ez egyébként is sokkal erősebb effektus, mint amit ennyire kis erő, mint a diamágnesség, okozhatna.
Szerintem áram folyik a vízben, nyilván elektrolízist csinál, azért vannak a buborékok. Az áramjárta vízre pedig a mágnes terében jó nagy erő hat.
