Nicsiren mondja, hogy sokan vannak, akik a buddhizmust tanulmànyozzàk, de ritka az olyan, aki igazàbol kifejezésre tudja juttatni buddhasàgàt. Egyrészt azért, mert nehéz talàlkoznia egy valodi mesterrel, màsrészt pedig mert, ha a tanitàsokkal összhangban gyakorol, ez kikerülhetetlenül elviszi ôt a 3 Akadàllyal és 4 Démonnal* valo talàlkozàsra (ahogy a buddhizmus nevezi).
*3 Akadàly és 4 Démon: a földi vàgyak, a 3 "méreg" (kapzsisàg, harag és tudatlansàg) és a karma, halàl, 5 agrégàtum ...és a legerôsebbik: a hatodik ég Démon-fônöke. Nicsiren szerint, még ha sikerül is tultennünk magunkat a 3 akadàlyon és 3 démonon, lehetetlenség elérnünk a Felébredést, ha hagyjuk magunkat legyôzni a Démon-fônök àltal.
Igen, ez a mindennapi (reggeli és esti) gyakorlatunk szövege, amely a Lotusz szutrànak egy része. Itt a videon angol fonetikàval van irva (az eredeti szankszkrit szöveg), ami nekem van az francia. Kivàncsi voltam, hogy ugyanugy ejtik-e ki az angolok, mint a franciàk? Jò, hogy föltetted, mert nem tudtam, hogy meg lehet talàlni a Neten. Kösz!
Ezuton kihasznàlom az alkalmat, hogy a megértésedet kérjem (meg azoknak is, akik még esetleg olvasnak), ha a szövegek, amiket beirok néha nehézkesnek tünnek; ennek az az oka, hogy franciàbol forditom, amely pedig elôtte angolbol lett àtvéve, az angol pedig japànbol, a japàn a kinaibol, a kinai meg az eredeti szankszkritbol. A magyaràzo szövegek (mesterünk Ikeda sensei tanitàsai) pedig a japànbol angolra, majd franciàra. Ugyhogy hosszu utat tesznek meg a szövegek, mire hozzàm érnek...:-)
Edes vagy ANick! (az Anick az egy rendes név is) Ha értesz angolul, elolvashattad, mit irtak a youtube-on...( én nem..) Egyébként, (zene nélkül is) amikor sokan összejövünk és igy szavaljuk a Nam-myoho-renge-kyo-t, ilyen fölemelô érzést kelt bennünk. Valami hatalmas erô költözik mindnyàjunkba (ez természetes, mivel az egész univerzum kozmikus energiàja tér vissza belénk, miutàn a mi kis energiànk megérintette azt és eggyé vàlt vele. (a Mikro és Makro kapcsolata). Ilyenkor tényleg érezzük az Egység fogalmàt.
Myoho-renge-kyo = Alaptörvény, mely minden buddhàt "kitermel". Màs szoval kifejezve: nem a különbözô, megszàmlàlhatatlan ideig tarto "vezeklések" (egyszerûség, szigorusàg stb.) végrehajtàsa, hanem a Nam-myoho-renge-kyo tartalmazza azt az alaptörvényt, amely minden buddhànak lehetôvé teszi a megvilàgosodàst. A "Törvény utolso napjai" periodus (Shakyamuni eltûnése utàni 2500 évtôl kezdve) buddhista gyakorlata abbol àll, hogy közvetlenül gyakorolja és megtartja a Nam-myoho-renge-kyo törvényét. Ebbôl kifolyolag Nicsiren Dajsonin buddhizmusàban nem szükséges elkötelezni magunkat megszàmlàlhatatlan "kalpà"-k alatti "vezeklés"-re a buddhasàg élérése céljàbol.
Mindezekbôl kifolyolag az ok és okozati làncolat a 10 létàllapotban - ahogy ezt az elsô szutràk és a Lotusz teorikus tanitàsai lefestik -, eltöröltetett, s a 10 létàllapot egymàshoz valo kapcsolata (ahogy a végsô tanitàs meghatàrozza) fölfedetett.
Shakyamuni bölcsességének "küszöbét" nehéz àtlépni. A hitet hasznàlva a Buddha bölcsessége eléréséhez azonban àt tudjuk lépni ezt a "küszöböt". Myoho-renge-kyo teljes egészében tartalmazza a Buddha végtelenül mélységes és megmérhetetlen bölcsességét és a "küszöb", amelyen keresztül bejuthatunk a Myoho-renge-kyo bölcsességébe: ez a HIT.
A "hit"-tel kapcsolatban azt hiszem mindnyàjan egyet érthetünk abban, hogy a hit nemcsak az istenhitet jelenti. De még az istenhiten belül is vannak különbségek. Pl. a judaizmus vagy az ebbôl szàrmazo kereszténység egyistenhite egészen màs, mit pl. az ôsmagyarok istenfelfogàsa. A magyar ISTEN szo sokkal régebbi lehet a kereszténységre valo téritésünknél és nem sok köze van Jahvéhez, vagy a kereszténység Teremtôjéhez (aki az embert a maga képére formàlta). Sokféle probàlkozàsok születtek màr a magyar ISTEN szo megfejtésére. Anélkül, hogy ebben a vitàban résztvennék, annyit megjegyezhetek, hogy az IS-TEN szonak a màsodik fele: a TEN, az àzsiai vallàsokban is elôfordul, s valami istenséget jelent. Pl. Japànban a TEN-no kifejezés minden istenség nevéhez hozzà van téve (pl. Bishamon ten-no, Jikoku ten-no, Taishaku ten-no, Bonten-no, Nitten-no, Rokuten-no: ez egy negativ istenség, a démonok fônöke, Zojo ten-no, Komoku ten-no, MarishiTEN...) Kinàban TIEN ég jelentésû, törökben is TEN-gri=ég, isten jelentésû és még az aztékban is TEN-ocs egy istennév. A magyarban a TEN-ger ma màr csak oriàsi vizet jelent, de ebben is a hatalmassàg, mérhetetlenség fogalmàt talàljuk, ami az istenségekre is jellemzô. Szvsz. azonban mégha mindezen istenségnek nevet is adtak és mindegyiknek megvolt a maga szerepe, jelentôsége, ez csak jelképes àbràzolàs volt arra, hogy a Vilàgmindenség mûködései bàr emberi ésszel föl nem foghatok, azért léteznek. Idôben és térben végtelen a létezésük. Ezeknek azonban nem sok közük van egy Teremtôhöz, ha csak annyi nem, hogy a Vilàgmindenségben àllandoan születnek és elpusztulnak a lények (élök: emberek, àllatok és növények; vagy élettelenek: csillagok, bolygok stb.). Ennek fölismerése is egyik részét képezte Shakyamuni megvilàgosodàsànak. (A judaizmus, kereszténység és iszlàm azonban egy - emberhez hasonlo - lénnyé személyesitette meg mindezeket a funkciokat, ami àltal misztifikàlta és dogmàvà vàltoztatta a hitet).
"...Ha ön kimondja csak egyszer is ezeket a szavakat [dàjmoku, vagy Namu-Myoho-Renge-Kyo] az olyan, mintha nevén szolitanà minden élôlény buddha-àllapotàt és ezek vàlaszolnànak az ön hivàsàra, s ön mellé jönnének. [példa] Ha egy kalitkàba zàrt madàr fütyülni kezd, minden az égben szabadon röpködô madàr körégyülik; s làtvàn mindezeket, a kalitkàban lévô madàr azon igyekszik, hogy kimehessen onnan..A Nam-myoho-renge-kyo-t szavalni (recitàlni) annyit tesz, mint nevén nevezni a bennünk és minden élôlényben létezô buddha-természetet. Ez egy vilàgméretû buddha-természetben valo hivés megnyilvànulàsa, azért, hogy eloszlassuk az élet alpvetô "homàlyàt", ami miatt képtelenek vagyunk fölismerni azt az alapvetô természetünket, amely az "ébren levés". Ez az alapvetô homàly ( sötétség) vagy nem ismerés az, mely kényszerit bennünket, hogy szenvedésként éljük meg a születés és halàl ciklusait. Amikor elôhivjuk ezt a mindnyàjunkban létezô "éber-àllapotot" és életünket erre alapozzuk, akkor még a legelkerülhetetlenebb szenvedések is (élet és halàl) elvesztik sulyukat annyira, hogy màr nem is érzünk fàjdalmat."
Sàkjamuni kinyilvànitja, hogy a buddhasàgot màr nagyon régi idôben elérte, s azòta megàllàs nélkül tanitott megszàmlàlhatatlan mennyiségû embert ebben a küzdelmekkel teli vilàgban ("saha"), ami a miénk és màshol is. Az életének hosszusàga nem mérhetô, mert örökkévalo és maradando. A szutra igy magyaràzza ezt: Az a Shakyamuni aki Indiàban, Gaya vàrosa kôzelében, a bölcsesség fàja alatt megvilàgosodott, az csak egy ideiglenes vagy alkalomszerû buddha, ugyanakkor az a Sàkjamuni, aki màr nagyon régen elérte ezt és élete örökkévalo, ez a valòsàgos Buddha. Tehàt, mivel élete örök, a Buddha megjelenik egy àtmeneti formàban, azért, hogy az emberekben fölkeltse a keresési szellemet. Az a Buddha, aki màr nagyon régi idôkben elérte a megvilàgosodàst, végeredményben nem màs, mint mi magunk: egyszerû haladòk, akik hiszünk a Csodàlatos Törvényben. Igy az örökkévalosàg nemcsak Buddha életének kizàrolagos sajàtsàga, ez minden élôlény életének a valodi alakja. Shakyamuni e kijelentésében valo hit (irja Nicsiren) megsemmisiti a 4 Tanitàs okozatai is. S amikor a 4 tanitàs okozatai lenullàzodtak, akkor az okok is megsemmisülnek.
A Lotusz szutràt megelôzôen Sàkjamuni azt tanitotta, hogy: - az élet szenvedés, - hogy semmi sem àllandò, - hogy a boldogsàg a vàgyak megszüntetésével érhetô el - és hogy a kölcsönös függôség elvének fölismerését kell keresnünk. Sàkjamuni mindig aszerint vàlasztotta ki tanitàsait, hogy milyen képességû személyekhez szolt. Azonban ezek a sajàtsàgos tanitàsok nem fejezték ki a Buddha valodi szàndékàt. A Buddha célja nem érthetô meg a "2 jàrmû utasai" àltal; még ha értik is a tartalmàt a tanitàsnak, de az okàt nem képesek fölfogni. Ragaszkodàsuk azokhoz a sajàtos tanitàsokhoz, melyek az élet nem-àllandòsàgàt magyaràzzàk; vagy a vàgyak megszüntetésének szükségességét, megakadàlyozzàk ôket abban, hogy a Buddha bölcsességének hàzàba jussanak. Képletesen kifejezve: eljutnak ugyan a küszöbig, de azt nem tudjàk àtlépni.
Ni-zsi szé-szonn. Zsu szann-màj. Anzsoniki Gò Sàrihotszu. Sò but csié. Zsin-zsin muryò. Goccsi-é monn. Hjaku-sì-buccu. Sò fu nocsi.
[A Lotusz szutra versben és pròzàban van irva]
Fönti versszak forditàsa: << Ebben a pillanatban, Nagytiszteletûsége [nem tudom magyarul hogy nevezik Shakyamunit] derûsen kijött a meditàlàsbol [samadhi] és Sàriputràhoz szòlt: - A buddhàk bölcsessége végtelenül mély és mérhetetlen. E bölcsességnek a küszöbét nehéz "meglàtni" és nehéz àtlépni rajta. Senki a hallgatòsàg közül, sem a pratyekabuddhàk nem képesek ezt fölfogni.>>
Mégha a szutràban irva is van, hogy Sàkjamuni a samadhi-ba lép, vagyis egy elmélyült koncentràlàsba, ez nem jelenti azt, hogy a Törvény Utolso Napjai periodusban (Nicsiren és a mi korunk) el kellene különülni a hegyekbe vagy erdôkbe és ülô helyeztben igy meditàlni és önfeledt misztikus lelkiàllapotba kerülni. Nicsiren Dàjsonin - aki egész életében a tàrsadalmi valos helyzetek központjàban küzdött azért, hogy minden emberi lény eljuthasson a végsô "megvilàgosodàs"-hoz - elutasitja ezt a fajta gyakorlàst, melyet a mi korunk tàrsadalmàba nem beilleszthetônek tart. Nekünk, a mai korban a "samadhi" a gongjò-zàssal és a "dàjmoku" szavalàsàval egyenlô. [dàjmoku=Nam-mjohò-renge-kjò] A kontamplàcio vagy cél nélküli (csak magàért a meditàcioért valo) elmélyülés egy abszurdum. A Vimalakirti szutràban Sàkjamuni vilàgosan megmondja, hogy az igazi meditàciò nem abbòl àll, hogy egyedül elvonuljunk egy fa alà, hanem, hogy aktiv szereplôi legyünk a tàrsadalomnak; helyes mòdon viselkedve. Azt a részt, hogy a "buddhàk bölcsessége..." - nem azért mondja Sàkjamuni, hogy azt higgyük, hogy a buddha valami különleges személyiség, hanem éppen ellenkezôleg; az a célja ezzel, hogy mindenkit arra serkentsen, hogy sajàt életében ô is kicsiszolja ugyanazt a bölcsességet és ezàltal boldog legyen. "A buddhàk és Vilàgtiszteltje ki kivànjàk nyitni a bölcsesség kapujàt minden élôlénynek, hogy hozzàjuthassanak a tisztasàghoz. Ezért jelennek meg a vilàgban." (Lotusz szutra). A bölcsesség utja visz el a boldogsàghoz. Tehàt a bölcsességet kell kimûvelnünk magunkban.
Jaj de jò hogy itt vagy! Tudod, akkor is irnàm, ha senki sem olvasnà (ahogy a költô mondta: ...ha senkinek, irjad!), de igy sokkal pozitivabb, mert Neked is jòt tehet (én meg ujra veszem a dolgokat; mert ugyanazt a szöveget màsképp érti az ember néhàny év mulva, mint amikor elôször olvasta; ezért is kell ujra és ujra olvasgatni)
A buddhiszmusban "hit"-en a tiszta (ôszinte) szivet értjük, egy "hajlékony" és nyitott elmét. Ez egy olyan emberi mûködés, mely elozlatni van hivatott a kétségeg; az aggodalom és sajnàlkozàs (panaszkodàs) sötét felhôit; azért, hogy szivünket (elménket) kinyissa és egy szélesebb dimenzioba vezesse. Nagardzsuna és T'ien-t'ai szerint a buddhizmus egy oceàn ahovà csak azok tudnak behatolni, akik hittel rendelkeznek.
(Nicsiren Dàjsonin: Csak a bölcs érdemli ki az "ember" nevet.)
Na akkor boncolgassuk (boncolgatom - ha véletlen lenne itt valaki, aki olvassa ezeket néha, kérem adjon "fényjelet"!:-) a Lotusz szutra tanitàsait egy kicsit.
A "3 jàrmû helyettesitése az Egyetlen jàrmûvel" - fogalom a Lotusz szutra elméleti tanitàsainak egyik alapelve.
A "3 jàrmû" azon személyek részére bemutatott tanitàsokat jelenti, akik a tanulàs (1), a befogadàs (2) és a bodhiszatva (3) létàllapotàban (vagy orszàgàban) vannak. [làssad a 10 létàllapotot lejjebb] A tanitàs egy (vizi)jàrmühöz van hasonlitva, amely a "szenvedések partjàrol" a "megvilàgosodàs partjàra" van hivatott szàllitani az embereket. Tehàt a Théravada (Hinayana) szerinti "hajòk" (a 2 elsô jàrmû -elvébôl kifolyolag) csak a tanulàs és befogadàs àllapotàban élô és gyakorlo személyeket viszik àt. A "3. hajo", a kezdeti Hinayana tanitàsai szerint viszont csak a bodiszatvàkat veszi föl, elutasitja a "tanulàs és befogadàs àllapotu" embereket, mivel ezeket csak a maguk üdvössége érdekli. Amibôl következik, hogy a közönséges embereknek nincs lehetôségük megszabadulni szenvedéseiktôl. A hàrom csoportbeli személyeknek is azonban végelàthatatlan gyakorlatokra kell àldozniuk magukat, szàmos létezésen keresztül.
Az "egyetlen, kivételes jàrmû" a Buddha legfölsô, döntô tanitàsa, mely lehtôvé teszi a közönséges embereknek is és az elsô hàrom csoportba tartozoknak is az "àtjutàst", vagyis a szenvedésektôl valo megszabadulàst.
10 létàllapot: pokol, kapzsisàg, àllatiassàg, harag, nyugalom (vagy emberi) idôleges boldogsàg (vagy égi), tanulàs, befogadàs (vagy személyes fölébredés), boddiszatva és buddhasàg
Bizonyàra sokan (akik valamit is tudnak a buddhizmusrol) megdöbbenve olvassàk Watson azon észrevételét, hogy ilyen mòdon a buddha-fogalom közelit az isten-fogalomhoz. Fölmerül a kérdés, hogy Watson (aki nem volt buddhista, csak egy vallàsi szakértô) helyesen értelmezte-e a Lotusz szutràban szereplô, Shakyamuni àltal elôadott tanitàst, hogy ilyen következtetésekre jutott?
Miutàn a történetekbôl kifogytam, térjünk komolyabb dolgokra.
A Lotusz szutra (vagy Csodàlatos Törvény) legfontosabb és forradalmi kinyilatkozàsai a forditò szemével. (Burton Watson angolra forditott könyvébôl kivonatosan véve, melyet S. Servan-Shreiber és M. Albert tettek àt franciàra.)
Csak egyetlen Ut (jàrmû) létezik, mely a végsô cél: a buddhasàg eléréséhez vezet.
[A Lotuszt megelôzô tanitàsok szerint 3 Utat különböztethettünk meg. Ezek: 1.)Shravaka – ut, mely az « arhat orszàg » -ba vezet. 2.)Pratyekabuddha – lény, aki sajàt maga àltal és csak maga szàmàra érte el a megvilàgosodàst. 3.)Boddhisattva A kezdeti idökben a vallàsi, szerzetesrendi emberek erôfeszitései arra irànyultak, hogy az « arhat » àllapotot elérjék. Arhat = akinek màr nincs mit tanulnia és aki màr megmenekült a létezés also fokozataiban valo ujjàszületésektôl. De még ennek eléréséhez is több létezés, àllando erôfeszitések (aszkétizmus) szükségesek. Ugyanakkor a Mahayana arra biztatja a nöket és férfiakat, hogy, hogy ne elégedjenek meg az « arhat » àllapot elérésére valo törekvéssel, hanem a « felébredés » legmagasabb fokànak elérését tüzzék ki célukul. Ebben segitségükre lesznek a bodhiszattvàk, akik nemcsak a sajàt üdvösségükre szentelik magukat, hanem – oriàsi együttérzésükbôl kifolyolag – a többieket is erre segitik.]
Shakyamuni kijelenti, hogy mostantol ezek az utak mellékesek, le kell térni roluk, minden lénynek ugyanazt az egyetlen (a buddhasàghoz vezetô) utat kell követniük (ugyanarra az 1 jàrmûre kell fölszàllniuk), mely a tökéletes megértés felé visz, ami szanszkritul: anuttara – samyak – sambhodi.
A tanitvànyok azon kérdésére, hogy ha csak 1 ut (jàrmü) létezik, miért tanitotta nekik negyvenegynéhàny éven keresztül a 3 ut (jàrmû) létezését? - azt vàlaszolja, hogy mert idàig nem voltak készek a legvégsô igazsàg megértésére vagy elfogadàsàra. Ezért alkalomszerû eszközként hasznàlta ezeket arra, hogy tanitvànyait fokozatosan vezesse el a megértés fokànak kimélyitésére, kiszélesitésére. [làssad: Az égô hàz parabolàja]
Az elsô « lecke » tehàt, melyet a Lotusz szutra tanitani akar, az az, hogy ez a tantétel -melyet több mint negyven éven keresztül mellôzött – jelenti az igazsàg legmagasabb fokàt, Buddha céljànak tetôpontjàt, s ez helyettesiti minden eddigi kijelentéseit, melyek csak idôszakos érvényben voltak.
A màsodik nagyon fontos mondanivaloja a Lotusz szutrànak, hogy még az olyan romlott embereknek is mint pl. Devadatta, valamint a nôknek - akik az elôzô buddhista tanokban meg voltak fosztva ettôl a lehetôségtôl, az un. <5 akadàly miatt> - s még a nem emberi lényeknek is (pl. Egy sàrkànykiràly 8 éves lànya) meg van a buddhasàghoz valo hozzàférhetôségük.
A harmadik leckében Shakyamuni megmagyaràzza, hogy a Buddha örök, àllandoan jelen van a vilàgon és àllandoan a lények üdvösségével (boldogsàgàval) törôdik. A buddhasàgot màr olyan régi idôkben elérte, hogy szàmokkal kifejezni nem lehet [tehàt nem 40egynéhàny évvel ezelôtt a bodhi-fa alatt] és azota soha nem szünt meg létezni ezen a vilàgon. Némely pillanatban azt a képzetet kelti, hogy eltàvozott a Nirvanàba, màskor pedig ujra megjelenik ebben a vilàgban. Pedig csak azért cselekszik igy, hogy az élôlények ne tartsàk jelenlétét nyilvànvalònak, miàltal lazitanànak (a megvilàgosodàs keresésében valo) erôfeszitéseikben. Szinlelt eltûnése nem màs, mint egy alkalombeli modszer; egy a szàmos fogàsaibol, melyeket arra alkalmazott, hogy a különbözô természetû és képességû lényeket erôfeszitéseikben bàtoritsa és megbizonyosodhasson arrol, hogy tanitàsai mindenki szàmàra helytàlloak.
Mindezek azon következtetések levonàsàt engedélyezik szàmunkra, hogy a Lotusz szutràban a Buddha – aki elôzôleg egy történelmi személyiségnek volt tekintve – most egy olyan lénynek tûnik föl, aki minden idôbeli és térbeli hatàrt àtlép; egy megingathatatlan igazsàg és együttérzés elv maga (?), amely létezik mindenhol és minden lényben.
A Lotusz szutra elején a Buddha figyelmeztet bennünket, hogy a buddhàk bölcsessége rendkivül mély és nehéz megtanulni. Egyik helyen azt mondja a szutra, hogy ez a tanitàs azon a ponton van, hogy tanitva legyen; màsik helyen meg azt, hogy a Lotusz szutra màr tanitva volt ilyen-olyan eredménnyel; megint màshol pedig arra ad utasitàst, hogyan kell ezt tanitani. Ez a furcsasàg valoszinüleg onnan ered, hogy a Mahayana buddhizmus mindig azt tanitotta, hogy végsô igazsàgàt soha nem lehet szavakkal kifejezni, mivel ezek megkülönböztetéseket szülnének, ami pedig megtörné az « üresség » egységét. Ezekben az esetekben minden amit a szutra tehet, az az, hogy körülirva hozza föl a témàt, vagyis « kerületgeti », ugy, hogy a közepén hagy egy lyukat, ahol lakhat az igazsàg. Természetesen, ami a vallàst illeti, létezik màs megközelitése is az igazsàgnak, nemcsak az egyszerû szavakkal kifejezhetô és az észbeli (intellektuàlis) szonoklat àltali. Ezért a Lotusz szutra arra serkenti az egyént, hogy a buddhizmus bölcsességét a hit és vallàsi gyakorlat felôl közelitse meg.
Azért meséltem el ezt a történetet, mert ezek utàn ugy gondolhatnànk, hogy Devadatta ennyi rossz cselekedet utàn soha sem tudna a végelàthatatlan szenvedések "poklàbol" kiszabadulni; ugyanakkor bàrmennyire elképesztô dolog: irva van a Lotusz szutràban, hogy Devadatta egyszer buddha lesz (Mennybéli Buddha néven). S ha az lehetséges, hogy Devadatta buddhàvà vàlik, akkor annak a rengeteg rossz embernek is, aki követte - elültetvén ugyanazokat az okokat és learatva ugyanazokat a karmikus következményeket - egyszer sikerülni fog kijutni a végtelen szenvedések poklàbol. S mindezek teljes egészében a Lotusz szutra okozta johatàsok és védelem eredményei.
Azsatasatruval kapcsolatban meg kell emliteni Devadattàt is. Az ô története:
Devadatta Simhahanu kiràly unokàja és Dronodana kiràly fia volt. Dronodana pedig Shakyamuninak nagybàtyja ( a nagytiszteletû Anandànak pedig idôsebb fivére) volt. Tehàt Devadatta Shakyamuninak unokatestvére volt. Devadatta anyja egy Suprabuddha lànya volt. Tehàt tagja volt egy "Kerékforgato" kiràly csalàdjànak és a Jambudvipa földrész nemességébe tartozott.
Devadatta feleségül kivànta venni Yashodhara-t, akinek kegyeit azonban Siddhartha szerezte meg. Ettôl fogva halàlos ellenségeként kezelte Siddharthat, unokatestvérét. Késôbb elhagyvàn a vilàgi életet, beàllt a buddhista rend soraiba, de a Buddha, nagy nyilvànossàg elôtt megfeddte és esztelennek nevezte, aki a màsok àltal kiköpött étellel tàplàlkozik. Devadattàt a személyes haszon és a népszerûség vàgya hajszolta és irigységgel volt tele a Buddha irànt. Belevetette magàt az 5 aszkéta gyakorlat tanulmànyozàsàba, hogy erényesebbnek tûnjön a Buddhànàl. Egy szentélyt alapitott és több Buddha- tanitvànyt ràbeszélt, hogy ôhozzà csatlakozzon. A làbujjait bekente méreggel és igy probàlta megkarmolni a Buddha làbàt. Egy apàcàt - Utpalavarna volt a neve - agyonvert. Egy hegytetôrôl legörgetett egy hatalmas szikladarabot, hogy az ott elhalado Buddhàt megölje, aki a làbbujjàn megsérült. Hàrom esetben bûnösnek nyilvànult a " Legfontosabb Hibàk" elkövetésében és végezetül maga köré gyüjtötte India minden térségébôl a rossz embereket és arra bujtotta fôl ôket, hogy a Buddhanak àrtsanak.
Bimbisoara kiràly a Buddha legnagyobb jotevôje volt. Naponta több szekér élelmet juttatott el Shakyamuni és tanitvànyai szükségleteinek fedezése céljàbol. De Devadatta, az irigységtôl hajtva addig tömte a herceg, Azsatasatru fejét, amig sikerült ràbeszélnie, hogy tàmadja meg apjàt, Bimbisoara kiràlyt. Amikor ez megölte apjàt (hét hosszu szöget verve a testébe), - azt modja a legenda -, hogy a fôvàros (Rajagriha) kapuja elôtt megnyilt a föld Devadatta làba alatt, aki belezuhant Avichi poklàba.
Elt réges rgen egy nagy kiràly, aki bölcsen uralkodott Jambudvipa orszàg fölött. De mivel is élt ez a kiràly? Nem màssal mint a fehér lovak nyeritése àltal. Ez a hang békét és nyugalmat àrasztott testébe és lelkébe, mely àltal békésen tudott uralkodni. Összegyüjtetett és nagy becsben tartott sok fehér lovat, de miutàn ezek csak akkor nyeritettek, ha fehér hattyukat làthattak, igy a kiràly fehér hattyukat is tartott nagy szàmban. Mindezek hatàsàra nemcsak a kiràly élt békében és nyugalomban, hanem az összes alattvaloja is. Az egész kiràlysàgban a szelek és esôk harmonikusan követték az évszakokat és a szomszédos kiràlysàgok is tiszteletben tartottàk ezt az orszàgot.
Egyszer azonban - talàn mert valami hiba csuszott a kormànyzàsba, vagy mert a kiràly karmàjànak jò hatàsai elfogytak - hirtelen ezrével eltüntek a fehér hattyuk, mire a fehér lovak pedig nem nyeritettek többé. Rinda kiràly a lovak nyeritése hiànyàban olyannà vàlt mint a hervado viràg: sàpadt lett, elvesztette minden erejét és az érzékszervei is cserben hagytàk. A kiràlyné ugyanigy beteges kinézetû lett és öregedni kezdett, majd az alattvaloik is. Az ég megtelitôdött felhôkkel, a föld remegni kezdett, hurrikànok és szàrazsàg jelent meg. Ehség és jàrvànyok tizedelték a lakossàgot, s a szomszédos orszàgok is fenyegetôen kezdtek viselkedni.
A kiràly kétségbeesésében ugy vélte, hogy màr csak egyetlen lehetôsége maradt: imàtkozni a Buddhàhoz és az istenekhez. Ebben a kiràlysàgban màr régota léteztek a nem buddhista tanitàsok és a buddhizmusnak is voltak hivei. A kiràly kihirdette, hogy annak a vallàsnak fog àldozni, amelyiknek sikerül visszahoznia a fehér hattyukat. Elsôként a nem buddhistàkat kérte meg, hogy bizonyitsàk be tanitàsaik hatékonysàgàt. De hiàba imàtkoztak ezek napokon keresztül, egy darab hattyu sem jelent meg. Ezek kudarca utàn megparancsolta nekik, hogy hagyjàk abba imàikat és most a buddhistàkat kérte föl az imàtkozàsra. Mire megjelent udvaràban egy fiatal buddhista szerzetes: Ashavagosha bodiszattva (akinek neve azt jelentette: Nyeritô lò) és azt mondta a kiràlynak, hogy ha abbahagy minden màs tanitàs követését és a buddhista Tanok terjesztésében tevékenykedik, akkor könnyû lesz megnyerittetni a lovakat. A kiràly megfogadta a tanàcsàt, mire Ashavagosha kérelmet intézett az Elet Hàrom Fàzisa* buddhistàihoz, akik a vilàg tiz irànyàban léteznek. Mire meg is jelent egy fehér hattyu. Amint a fehér lovak ezt meglàttàk egybôl nyeriten kezdtek. A kiràly kinyitotta a szemét és kettô, hàrom, tiz, szàz, ezer hattyu - egyik a màsik utàn - jelent meg elôtte. Azonnyomban visszanyerte eredeti arcszinét (ahogy a nap ujra kibukkan az eklipsz utàn), ugyanugy mint a testi és lelki erejét, elméje pedig szàzezerszer élesebbé vàlt, mint azelôtt. A kiràlyné ragyogni kezdett az örömtôl, a miniszterek és urak ujra megtalàltàk bàtorsàgukat, a nép pedig és a szomszédos orszàgok tiszteletteljesen meghajoltak elôttük.
A mai vilàghelyzet sem különbözik ettôl...- teszi hozzà Nicsiren Dàjsonin egyik követôjének irt levelében, melyben a történetet elmeséli, mint példàt és tanulsàgot.
Igen, ilyen is van. A tanmesében pl. sikerült a tàbornoknak belelönie nyilàt a sziklàba, mert azt hitte, hogy az egy tigris (de csakis akkor, màsodszorra màr nem).
Méregböl - gyogyir; ez a valosàgban is igaz, mert sok gyogyszer készül amugy mérgezö növényböl, csak ismerni kell és érteni az elkészitéséhez. De van itt a rovatban egy tanmese is Nagyszerü orvos (vagy ilyesmi) cimmel. Ebben màr a hitröl is szo van. Ugyanis azok a gyermekek, akiknek a méreg màr elvette az eszüket, nem hisznek apjuknak és nem akarjàk bevenni az orvossàgot. Hogy ezeket is megmentse a doktor, furfangra van szüksége, hogy észhez téritse ôket.
Egyszer hallottam egy esetrôl, valahol USA-ban történt: egy férfi a kocsija alà feküdt, hogy szerelje. Valami oknàl fogva ez kezdett ràesni, ijedten segitségért kiàltott, mire gyenge, törékeny anyja odafutott hozzà és sikerült neki fölemelnie annyira az autot, hogy fia kibujhasson alola. Hogy lehetséges ez?
Nicsiren egy màsik levelében azt irja, hogy Nagarjuna (Nagardzsuna) irta a Daichido Ron-jàban (ez màr biztos a japàn neve) a következöket: " A Lotusz Szutra olyan mint egy nagy orvos, aki a mérget gyogyirrà tudja vàltoztatni." A nagy kinai mester Miao-lo igy kommentàlja ezt: "Miutàn meggyogyitja azt, ami gyogyithatatlan, ugy hivjuk <misztikus> (myô)".
Te mint nagy ismeröje Nagarjunànak, hallottàl erröl?
"Li Kuang neves tàbornok anyjàt felfalta egy vad tigris. Amikor ö észrevette az àllatot, ràlött egy nyilat, de közelebb menvén ràjött, hogy amit tigrisnek vélt az nem volt màs, mint egy szikla, amelybe nyila mélyen befurodott. Csodàlkozva teljesitményén ujra megprobàlta, da nyil ezuttal nem furodott bele a sziklàba. Késöbb e történet miatt "Kötigris tàbornok"-nak nevezték. Az ön elszàntsàgànak (eltökéltségének) ereje hasonlatos az övéhez. Akkor is ha az ön ellenségei a sötétben lesik a pillanatot, hogy mikor tàmadhatnàk meg, az ön hite (bizalma) a Lotusz szutràban olyan hatàrozott, hogy sikerült önnek elkerülnie ezek üldözését. Megértvén mindezeket még jobban erösitse meg hitét!.." - irta egyik levelében egy szamuràj hivének Nicsiren.
