Azt én is látom, hogy vannak olyan emberek, akik nem tudják lekezelni a környezetükből feléjük áramló elvárásokat (legyen az akár köznapi vagy túlzó). De sajna ezt minden felnőtt embernek meg kell tanulni kezelni, - ez alól senki sem bújhat ki. És ha valaki nem tudja ezt megtanulni egészségesen feloldani, akkor gyakran önigazoló pótcselekvésekbe menekül, elkezdi gyűlölni az elvárásokat, a környezetét vagy kényszeres magyarázkodóvá válik, miért is nem tudja ezt helyére tenni, stb.
Az általad említett (kitűnő) példában sem az a megoldás, hogy mindenki elnémul körülötte.
Nem azt mondom, hogy az ember kimegy az utcára, ahol minden díszben áll, és néhol boldog karácsonyt kívánnak neki. Lehet, hogy valakinek ez önmagában is sok, de az ilyenek tényleg kevesen lehetnek. Az viszont egészen gyakori, hogy a környezet elvárásokat támaszt, nem mondhatod azt, hogy "én az idén nem veszek részt benne".
Ez más, mint a nyelv. A nyelvet naponta használjuk, ezért a teljes nemzet számára úgy-ahogy együtt formálódik. A karácsony viszont évente jelenik meg, akkor derül ki mindenkiről, mit képzel a karácsony hogysmintjéről, goto (391).
Ahogy a régi görögök mondták, nem lehet kétszer ugyanabba a kultúrába belelépni :-)) Azt hiszem, a beleszületés utáni néhány évben még senki számára nem probléma a karácsony, de aztán már változhatnak a dolgok. Van egy természetes fluktuáció; akik a gyermekkori karácsonyi környezetet jelentették, és egyben a kultúráját képviselték, részint meghalnak, részint távol kerülnek (és aztán halnak meg), majd mások kerülnek a helyükre. Ez már lehet teljesen más is, mint amibe beleszülettél, goto (391).
Érdekes egyébként, de ugyanez a nyelvvel is megtörténhet. Ismerek valakit, akinek a jelenlétében rengeteg szót nem szabad használni (véleményt hangoztatni stb.), különben rosszkedvű lesz és rettenetes hangulatot teremt. Ő úgy oldja meg, hogy nem szívesen mozdul ki otthonról. Igazán tragikus, ahogy mondod.
Ezt értem.
Tényleg tragikus lehet, ha beleszületsz egy közösségbe, nyelvbe, kultúrába, - és mondjuk pl. számodra nagyon ronda hangzású az a nyelv. De mégsem tudod elkerülni, hogy körülötted mindenki azt a nyelvet beszélje. Neked kell fülvédőt, walkmant, stb. venned! :)
Gyakran jártam távolkeleti országokban. Feltűnt, hogy szinte mindig ünnepelnek valamilyen ünnepet, virágfüzéres- vagy sárkánybabújt- vonatozós-, virágoskocsis-, tömegdobolós- stb., sokezres felvonulással, ami persze órákra leblokkolta a nagyvárosok forgalmát, ott araszoltunk mögöttük a taxiban, komoly vagyonokért. Időnként még az én nyakamba is akasztottak virágfűzért, pedig azt sem tudtam, éppen milyen istent, ünnepet, stb. akarnak rám tukmálni. De nem éreztem sértésnek, sem úgy, hogy "rám akarják erőltetni a kultúrájukat, szokásaikat". Persze én utánna haza jöttem.
Most, a karácsony kapcsán az jut eszembe, hogy ha valaki oda, abba a kultúrába születik, és mondjuk ugyanúgy gyűlöli azokat a virágfüzéreket, ünnepeket, étkezéseket, fülsértő dobolásokat stb., - és csak a kiírtott, elpusztított virágok tömkelegét látja az egészben, ugyanúgy székletben lehet, mint itt néhányan, karácsonykor.
Boldog új évet, olyat, amelyben kimondjuk a "köszönöm"-öt, néha csak úgy barátságból rámosolygunk egymásra, és észrevesszük az éppen segítségre szorulót. Ma őt, holnap engem, holnapután téged...
Lala, tudom, hogy te erről nem tehetsz, de sajnos tény, hogy a legeslegtöbb ember környezetében lehetetlenség elbújni a karácsony elől. Bármennyire is távol áll valakinek az érdeklődésétől. Nem csoda, ha sokan űzött vadként védekeznek, sőt, támadnak. Természetesen veled szemben - meg általában, egy senkit sem zavaró topikkal szemben - ez méltatlan, nem is akarom menteni őket emiatt, de azért jó, ha látjuk az ilyen hozzáállásnak az egyik legfontosabb okát.
Abból, hogy az Ünnepen bizonyos dolgok különös hangsúlyt nyernek, nem következik az, hogy a köznapokon eltűnnek.
Szvsz az ünnep nem más, mint egy nagyító vagy mikroszkóp, amikor a köznapi élet egy-egy apró részletére rázoomolunk, kinagyítjuk, hogy az imígyen feltáruló makrókép különleges részleteiben gyönyörködjünk. Ettől a nagyítástól előjönnek különböző, hétköznap nem látható részletei, titkai, amelyek ekkor különösen szépen láthatóak.
Ennek a topicnak mindössze az a célja, hogy elérjük, hogy a mikroszkóp képe ne torzítson!
:)))
Persze, hogy semmi de semmi bajom az üvegfestőkkel!!! (Így járunk, amikor túlmagyarázunk egyszerű dolgokat...)
Szóval a futók/üvegfestők/stb. sort csak találomra, PÉLDAKÉNT hoztam fel, mint hasonló gondolkodású emberek halmazát. Akikkel hobbim, érdeklődésem, stb. nem azonos, de mégsem érzem szükségét, hogy benyomuljak közéjük, hogy elmondjam, engemet mennyire de mennyire nem érdekel/motivál stb. az, amivel ők foglalkoznak!!!
:)))
De jó lenne, ha a szeretetkommandó karácsony után is működne! (Bár a kommandó bennem erőszakos képzeteket kelt, de az a néhány történet, amit visszaolvastam elfeledteti velem.)
ácsi, lala arra gondolt szerintem, hogy élni és élni hagyni.. azaz ha őt netalántán nem érdekelné az üvegfestés, akkor ő nem fog oda bemenni mocskolni ezt a szerintem amúgy nagyon érdekes mókát.. ez egy olyan párhuzamszerüség volt, ami utalt a karácsonyos topicokban karácsony ellen fikázó emberkékre
Ahogy 3 éves fiam mondja: "képzeljétek meg", - még fröcsögő, trágár, gyűlölettel teli levelet is kaptam, hogy mit sztárolom én ezt az undorító karácsonyt.
Szerintem a ménkű nagy tolarenciánk jelenthetné már azt is, hogy nyugodtan békénhagyjuk azokat, akik nagyon szeretik a karácsonyt! :)))
(Érdekes, nekem például sohasem jutna eszembe, hogy a karácsonygyűlölők topicjába bemenjek győzködni őket, pedig számomra már a "karácsony" és a "gyűlölet" szavak párosítása is elég bizarr. De ugyanígy vagyok a futóbolondokkal, az üvegfestőkkel, a Pet Shop Boys rajongók topicjával, a ****** című pocsék film imádóival, - és még sorolhatnám napestig.)
Egyébként az az örömteli tapasztalatom volt idén karácsonykor szeretteim és ismerőseim körében, hogy nemhogy valamiféle "ellentéteket" hozott volna létre a karácsony, hanem sokkal inkább régóta meglévő, szomorú ellentétek sebei gyógyultak be. De hát ilyen történetek tucatjairól ti is biztosan beszámolhatnátok, meg tele van vele a világirodalom is. Persze biztosan vannak ilyenkor is konfliktusok, összeveszések is, - csak hát arra azt mondani, hogy azoknak a valódi oka maga az Ünnep, nos hát az elég csacsiság lenne.
Egyébként ez a topic pont azzal a céllal (és témával) nyílt, hogy hogyan tudjuk azokat a típushibákat elkerülni, amelyek a fals, felesleges, gyomorszorító "consum prekarácsony syndroma" kialakulásához vezetnek, és amit sokan (óriási tévedéssel) összekevernek magával az ünneppel.
Nagyon szép modell, amit felvázoltál. Részemről a nyitott kapuk - ezeket művelem egész évben. Valamit mégis hozzá kell tegyek.
Azt tapasztaltam, hogy a karácsonyhoz a különféle háttérrel rendelkező emberek tudatában különböző elképzelések kapcsolódnak. Mint ahogy egyébként szinte bármi máshoz is - csakhogy a karácsony a legtöbb embernek szívügye, talán éppen mert nagyon szép emlékek kapcsolódnak hozzá. Ezek az emlékek más és más természetűek, ezért egy és ugyanazon családi karácsonyt olykor lehetetlen úgy megkonstruálni, hogy az mindenkinek kedvére legyen...
Számomra a karácsony főleg és elsősorban különböző kultúrák találkozásának moderálását jelenti. Hogyan lehet úgy terelni a dolgokat, hogy a merev elképzelések ütközéséből minél kevesebb bánat és sértődés keletkezzék. Az egyik családtag szerint a karácsony családi ünnep, ahol ő nem akar "idegenekkel ismerkedni", a másik pedig természetesnek veszi, ha a párja is eljön. Az egyik tényleg szívesen megölelgetné a szeretteit lépten-nyomon, a másik annyira távolságtartó, hogy megorrolna efféle buzulás láttán. Van, aki lazának és oldottnak képzeli az ünnepi hangulatot, és van, aki szerint ki kell öltözni, körbe kell állni a fát, irodalmi és zenés műsort kell adni.
Ezek csak az én idei tapasztalataim, de mennyi más nézetkülönbségre derülhet még fény karácsony estéken, meghitt családi karácsonyfa-mellékeken! Ezért én - kicsit eső után köpönyeg, de hát lesz még karácsony, nem igaz? - szóval arra intenék mindenkit, hogy nem biztos, hogy ő a legsérülékenyebb lelkű a jelenlévők közül, akinek a karácsony-ideájához célszerű volna igazítani az eseményeket. A szeretet azt is jelenti, hogy lemondunk a saját dédelgetett terveinkről, nem támasztunk feltételeket hozzá, hogy jól érezzük magunkat, hanem inkább mások kellemes karácsonyi hangulatának a feltételeit igyekezzük megteremteni.
Bajok forrása lehet, ha magától értetődőnek veszünk bármit, ami számunkra az ünnepet jellemzi. Pontosabban: adott karácsonyozás során mindenki, aki magától értetődőnek tekint odatartozó dolgokat, ugyanazokat kell maguktól értetődőknek tekintsék, különben nem fog menni a "szeretet" ünnepévé tenni a karácsonyt. Ezért mi magunk a legjobban tesszük, ha egyszerűen csak másokra figyelünk és hozzájuk alkalmazkodunk. Ne szaporítsuk semmiképpen sem azok számát, akik tudni vélik, mit hogyan "kell" vagy "illik" karácsonykor. Azzal könnyen megsérthetjük valaki karácsonyi érzékenységét.
Azt hiszem, mindez jól egybecseng Weöres álláspontjával is :-)))
P.S. A jókívánságaimat most csak annyiban foglalnám össze, hogy nemcsak a boldogságotok legyen óriási, hanem még az első deriváltja is, mégpedig mindörökké.
Szóval hogy egy pillanatra se felejtsétek el, nem a sütés, nem az ebéd a
lényeg. Ne dühösködjetek, hogy az ünnep "nem tökéletes", ha a hal vagy a pulyka vagy a sütemény nem úgy sikerül,
mint ahogy szerettétek volna.
Nem erről szól az ünnep.
Inkább arra ügyeljetek, hogy az ünnep ÉRZÉSE ne húnyjon ki egy pillanatra sem a szívetekben. Gyújtsatok sok
gyertyát, nézzetek bele a szép lángba, aztán húnyjátok le a szemeiteket. Idézzétek fel a fejetekben őrzött megannyi gyönyörű
emlékfényképet, és aztán élvezzétek a Jelen szépségét.
Hallgassatok együtt zenéket, amelyek Nektek szépek, fogjátok sokat egymás kezét, öleljétek
gyakran meg szeretteiteket.
Isten áldjon meg mindannyiótokat a jövő évben is kedves Barátaim, boldog,
szép új esztendővel, - terveitek sikerüljenek, álmaitok váljnak valóra.
lala
P.S.:
"Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét.
Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid, mindennapi társaid s a hozzád fordulók olyanok legyenek számodra, mint a kályhának a szoba, melynek melegítésére rendelik."
(Weöres)