"Leposa Edina csaknem két éve, 2012. február 23-án – igen, már olyan régen volt! – édesapjával, Leposa Attila kapitánnyal repülte át a Malév utolsó Dash-8-asát, a HA-LQC-t Torp-Sandefjordba. A levegőbe emelkedve a „Nézz, nézz az ég felé” című dal egy sorával búcsúzott a Budapest APP frekvenciáján Ferihegytől.
Leposa Edina ezután 723 napon át nézett az ég felé.
Ma újra beült az első tiszt székébe, és felrepült az égbe...
Értesitem mindazokat akik ismerték :Édesapám :Németh.II.János nyugalmazott TU-154-es kapitány életének 81.évében 2013.12.22-én elhunyt .Kérésére csak a család kisérte utolsó utjára 2014.01 16-án az Uj Köztemetőben. Hamvait a szóróparcellában helyezték nyugalomba. Fia: Németh Tamás sk.
A 80-as évekre emlékezve:kollégám NDK-ban dolgozott (nyelvtanuás célzattal) majd katonaság után LRI-s lett .Minden hétvégén ment a barátnőjéhez Berlinbe.Majd jövetben hozott egy tekercs hegymászó kötelet. Amit a Dohány utcai sport BÁV fiok azonnal kp-ért átvett. Kollégám szerint a repjegy a csaj a kaja -pia ára visszajött a a hegymászókötél árából.
Osztozkodásban?! Mindenben, Áfa fizetési határidő 20.-a minden hónapban, mivel "Magyarország Jobban teljesít" volt olyan hónap hogy csak 21.-én délután vittem be a bankba az áfát utalásra+ a hitel törlesztőmet, délután elutaltam az Áfát, ám 22.-én meg is lepődtem, mert ők még nem látták és így ők is inkasszáltak, tehát kétszer lett kifizetve, persze a válasz részükről az volt hogy majd a következő havinál jóváírják. Ha én csúszok másfél napot az megengedhetetlen, de ők nyugodtan ülhetnek rajta 1 hónapig, kamat és következmények nélkül.
Mai körülmények között felfoghatatlan az a rendszer. A 80-as évek közepén 6-7 rugó között kerestem havonta mindenféle pótlékkal együtt. Előfordult, hogy magamnak kértem Berlinbe szabadjegyet, a csajomnak meg vettem nem is turista, hanem comfort jegyet, mert még az is megfizethető volt. Vásárolni átmentünk Nyugat-Berlinbe is, de enni-inni persze ideát volt érdemes. Akkoriban egy BUD-FRA kb. 8 rugóba, egy BUD-LON (LHR) 10 rugóba (kb. 200 USD-be) került. Utóbbit a IATA szabályozta, de a kelet-európaiaknak megengedték, hogy kb. 30%-kal kevesebbet fizessenek az itteni jóval alacsonyabb bérek miatt. A német egyesüléssel és valuta-unióval aztán véget ért a dolce vita, 1990 második felétől egy BUD-BER (SXF) 8300-ra, a BUD-DRS 7200-ra, A BUD-LEJ 7800-ra emelkedett. De a többi KGST tagország esetében is végleg megszűnt az 1962 óta mesterségesen alacsonyan tartott tarifa.
No, én is visszakerestem egy kicsit és igen...megtaláltam. :-)
Tévedtem, de az alábbi képeken látható, a jegyár és bérviszony is. Szinte hihetetlen, de 1983-ban a repjegy ára alig haladta meg a vasúti jegy árát Bud-Prg-Bud vonalon ( 680 Ft a vonat és 752 Ft a repjegy)
A fizetésem, tekintettel az 1980-as belépő 12,50 Ft-os és az 1986-os kilépő 28 Ft-os órabér közepére kalkulált 20 Ft-os órabérrel, 170 órára számolva kb. 3400 Ft/hó lehetett.
Akkoriban a KGST-ben mindennek virtuális ára volt. A fizetések szintén.
De okossággal ezekből a képzelt árakból rendesen hasznot lehetett húzni. A megfelelő árut a megfelelő városban hamar álom repjegyre lehetett konvertálni. Legendás volt a kubai menet 2-3 farmer befektetésével.
