Az előbb olvasgattam a jövő heti RTV részletest. HA minden igaz, kedd este 11-kor a Kossuth-on operarészletek lesznek. Ami megütötte a szemem: Bánk áriája a 2. felvonásból Miller Lajossal. Arról még nem hallottam, hogy Miller tenorként kezdte volna, tehát csak az lehet a megoldás, hogy vagy elírták és Tiborc akar lenni, bár neki nincs külön áriája legjobb emlékezetem szerint, vagy.... létezik felvétel a háború előtti szereposztásban: Bánk-bariton, Tiborc-basszus? Van erről valakinek infója?
Na igen, de például a Bohéméletben - bennem legalábbis - pozitív érzések maradnak, mert bár Mimi meghal, azért visszatért a szerelméhez.
De amikor a Pillangókisasszonytól elviszik a gyerekét és öngyilkos lesz - hát az én gyermeki lelkemnek :) ez már túl sok. Pedig nagyon szép opera - legalábbis annak, aki szereti.
Igaz, a Turandotban is van halál, a vége azért annak is pozitív. :)
Talán mert csupa szép és kegyetlen és szomorú operát írt. Kivéve persze a Gianni Scicchi, és még aminek jó a vége, A nyugat lánya, de előbb még ott is bőg az ember egy sort.
Hát, Pinkerton bicskanyitogató egy figura. Kinek van itt szíve és esze? Ismét a basszusnak, természetesen. Egyébként onnantól, hogy megjelenik a nagybácsi, végigbőgöm az egészet, ez Puccini nézése közben nálam nem szokatlan.
Olvasd el a librettót, figyelmesen. Egy évekkel ezelőtti hozzászólásomban fejtegettem a Kékszakállút, de lehet, hogy előásom újra. Nagyon szép, és érdekes téma.
Másik két nagy kedvenc "Az arany, meg az asszony" és a "C'he est la guerre"
A kritika teljesen jogos. Mindig azt gondoltam, hogy Wagner utálta a közönségét és ezért tette ezt vele. Vagy egyszerűen nem volt hajlandó szerkesztőt használni. Egy piros tollal és egy ollóval három teljesen emészthető operát lehetne a Ringből csinálni. :-)) De a nehézségei ellenére is szivem csücske mint a négy. Az Istenek Alkonyának utolsó felvonása egyszerűen zseniális. :-)
érdekes, hogy tizenéves koromban abszolút nem fogott meg, aztán most pár éve, már harmincasként néztem és teljesen elképedtem, beleborzongtam, minden, amit akarsz :-) ... most értem meg, azt hiszem, a lélektani jelentésre.
Hát, másfél hét alatt végigültem a Ringet. Ami igazán bajom volt vele, hogy olyan volt, mint egy szappanopera. Mindjárt kifejtem: Egyre hosszabbak a részek, és minden újabb részben elmondják, mi volt előtte. A Siegfriedben a Vándor betérése Miméhez nekem kifejezetten erőltetett. Az Istenek alkonya már egészen maratoni, izé.. hogyan mondjam szebben, hogy unalmas??
Wagner rlz. Olyan izgatottan várom minden évben a Ringet mint a Mikulást és a Karácsonyt. :-)) Próbának a Rajna Kincsét javaslom. (Viszonylag) rövid és jól emészthető. A mese érdekes és ha egyszer-kétszer átolvasod előtte a librettot, nem kell a szöveggel foglalkoznod és élvezheted a zenét. Ha előtte még egyszer-kétszer meg is hallgatod és megtanulsz mondjuk 4 vagy 5 motívumát, óriási élmény lehet ahogy életre kel a zene és összeolvad a szinpadi játékkal.
hasonló az ízélésünk :- ) a romanikus operák nekem sem jönnek be (Verdit kifejezetten nem tudom elviselni).
Barokk, aztán a Mozartok, utána nagy szünet, verizmus. A Wagnereknek igazából én is úgy tudnék nekiállni, hogy közben nézem a szövegkönyvet (vagy még jobb,ha egy jó rendezést felirattal). Ott tényleg egységet kell, hogy alkosson a szöveg és a zene, azaz az intellektuális élmény és megértés az érzelmi töltettel.
Amúgy a színpadról kioldalgós igen, az a Búcsúszimfónia. :-))
A fene essen az ilyenekbe! Ilyennel kicsalják a pénzt az embertől!
Engem nem érdekel, mennyi volt a jegy, ha már egyszer megvettem, és volt értelme. De az ilyenért, ha 1 forintot adok, az is bosszantó!
Te legalább olcsón megúsztad, de az én jegyem ára sok embernek havi fizetése volt, mert gondoltam, ha már ott vagyok, akkor legyen jó helyem. Emelet, páholy, első sor :)
Nabucco öltönyben? Legemlékezetesebb öltönyös előadás számomra egy Borisz Godunov volt, öltönyös verzió a Mezzon. Óra jelenet, Borisz éppen megőrül, mögötte pedig szép diszkréten elgurítottak egy hatalmas óraszámlapot a színpad egyik végéből a másikba. :(
Üdvözöllek szeretettel.:))) Veled ellentétben én a kora barokk, és a romantika utáni operákat szeretem a legjobban, Kékszakállú herceg vára, na ez mindig a székbe szögez, Az arany, meg az asszony, C'hest la guerre.. ezeket akárhányszor meg tudom hallgatni. Bajazzók még nagy kedvenc, és ha Puccini, akkor Triptichon. :) A romantika nekem eltúlzott, nem tudok szereplőivel azonosulni. A verizmustól viszont már embereket látok, és valódi érzelmeket az operában. Wagner? Ha nem olvasod a szöveget, csak hallgatod németül, rohadtul fogod unni. Bolygó hollandiját nagyon szeretem, különösen azt a részt, mikor a matrózkórust egyre jobban elnyomja a kísértetkar.
Érthetetlen módon eszembe se jutott eddig, hogy az indexen operás fórumot keressek :)
Elkezdtem visszaolvasgatni a hozzászólásokat, de egyszerre nem fogok a végére érni. :)
Egy (nagyon) rövid bemutatkozás:
Szeretem az operákat, de nem értek a zenéhez. Tetszik - nem tetszik alapon közelítem meg a kérdést. Ami az előadásokat illeti, nem kell, hogy tökéletes legyen, elég ha csak magával ragad :))
Nagy kedvencem a Bohémélet, szeretem a Toscát, főleg miután már dvd-n is tudom nézni, és Verdit is nagyon nagyra tartom. Akár a Macbethről, akár az Álarcosbálról legyen szó, és szerintem a Nabucco az egyik csúcs!
De ha nem lenne, szerintem szegényebb lenne a világ a Carmen, vagy a Tell Vilmos nélkül is.
Nem nagyon értem Wagnert - de elismerem nagyságát, mert öt perc alatt olyan feszültséget indukál bennem, hogy az hihetetlen. Felidegesít. Azért egy esélyt majd adok neki és élőben is megpróbálom egyszer... :)
Lehetőségeimhez képest megpróbálok majd pár embert idecsalogatni, hátha sikerül egy kicsit életet lehelni ebbe a témába!
Volt már valaki Közületek a bécsi operában? Vagy ismertek valakit, aki ismer valakit, aki... Szóval, hogyan lehet a legkönnyebben innen, Pestről jegyhez jutni oda? Köszi kagy
