A fosztonka a libatollról történő "zászló"-szerű oldalszárnyak leszedéséből van. A lúd tépés pedig a tollak és a pihék kiszaggatásából áll és nem túl kellemes a libának .
A lógó szárnyú libák szárnya pedig azért csúszkodott le a liba válláról,mert a toll hiány miatt nem tudta az eredeti helyén tartani .
Jásztelken sajnos nem lehet tanítani az iskolában ,mert a többségben lévő kissebbség fegyelmezésével telik el az idő. A szülők zöme már így is a környező településekre hordja a gyermekeket. ...már ,aki meg tudja ezt tenni . Nem tudom mi a megoldás . Valószínűleg az ,hogy külön kell választani a tanulni akarókat a rendzavaróktól. Természetesen szigorúan ,ellenőrizhetően nem etnikai alapon.
Nekem meg a fosztonkáról jutott eszembe két dolog. Az egyik a libakopasztás, amikor is a libákból kitépkedték a felhasználható tollat. Nálunk ezt a műveletet
"koppasztásnak" hívták és hát sajnos elég brtuális tevékenység volt. A mai állatvédők valószínűleg nem néznék jó szemmel. A szerencsétlen állatok kínjukban bizony gyakran pottyantottak (erre a liba egyébként is hajlamos), ezért aztán a helyiségben nagy bűz volt és, mi tagadás, a hölgyek csúszkáltak a libaszaron.
Gyakran a liba szárnya is eltörött, emlékeztek még a szárnyát állandóan felfelé rángató kopasz libára.?
A másik sokkal vidámabb dolog volt. Ezt fosztásnak nevezték és azt jelentette, hogy a kukoricacsöveket megszabadították a csuhétól. Régebben ugyanis nem a szárán fosztották a kukoricát. A letört kukoricát lovaskocsi vagy traktor vitte haza és bedobálták az udvarba egy nagy rakásba. Aztán kitűzték a fosztás napját, amikor összejöttek a rokonok, szomszédok és megfosztották a kukoricát a héjától. A csuhét szintén fosztásnak hívták és nagyon jó volt benne ugrálni meg ücsörögni, ugyanis ez ősszel történt, amikor az esték már hidegek. Nem egy gyerek a fosztásban aludt el és úgy vitték haza kézben. Néha egy-egy egér is akadt, amitől az asszonyok sikongattak.
Persze ez lehet, hogy out of topic, mert valószínű máshol is így csinálták.
Az agacsi ,gagacsi ,akácia stb Ok Karyatida ! A fosztonka nagyon beszédes , Utal a végzett munka macerásságára . A toll gerince vagy szára már szemétnek számíthatott , nem lehetett semmire használni és nehezen is bomlott le .
A "cefredobásról" jutott eszembe a fosztonkaszórás. A fosztonka a kacsa-, libatoll gerince. Régen a szomszédok, ismerősök téli estéken összejöttek tollat fosztani. Késő este, a munka után olykor egy-egy marék fosztonkát szórtak a haragosuk kapuja elé, amely cselekedet igen nagy bosszúságot okozott a "címzettnek".
Mi hozzátettünk még egy betűt: gagacsi, így neveztük az akácvirágot.
És a bangyi, galabangyi, vagy "urasabban" mondva galabárdi? Erre ismer valaki valamilyen magyarázatot? Mi a napraforgómagot (mucimagot, szotyolát) értettük alatta.
Kálmán Béla könyvében nem találtam pl. a Galabárdi (Zoltán) nevet sem.
Öregnek öreg vagyok (korban),de a bizonyítvány valóban nem az enyém ,hanem egy felmenőmé .Ha már a "gerontológiánál "tartunk ,akkor valóban furcsa érzés az,hogy a munkatársaim között alig van hozzám hasonló korú,többnyire fele olyan idősek ,mint én .Lebácsiznak,a lányok előreengednek az ajtónál,meg ilyenek.Bár az utóbbi időre már sikerült néhányukat "átnevelni". A hölgy az mindig hölgy ,az úr pedig mindig úr (..a Pokolban is ,ahogy mondják.Most kérem ne kérdezzetek vissza ,hogy a Pokalban találtam e munkát ? Nem válaszolok. A sok fiatalabb m.társ miatt egyébként is inkább Menyországról beszélhetnénk....)
Van egy 6 elemis iskolai bizonyítványom,ahol az akkori (1929-es ) népnevelés felhívja a figyelmet az alkohol káros hatására .Hangsúlyozom ,már a hatosztályos elemiben !!!
Hát kedves Renaultos! Bizony-bizony töredelmesen bevallom ,hogy szegény Anyám szinte mindenből tudott páleszt főzni ,ami megerjedt.Cukrot azt nem nagyon használt csak akkor ,ha az összekészített cefre nem akart "beindulni".De volt ott romlott lekvár,befőtt,hullott gyümölcs meg ilyenek. Nem adtuk el soha ,de likőr -aromával egész jó diólikörünk lett. Persze nem vittük szeszfőzdébe és desztilláló berendezésünk sem volt ,csak a konyhában meglévő közönséges berendezéseket használta . Amit iparoshoz vittek az a tök- és a napraforgómag volt. Azt az olajütőbe vitték és ott olajat préseltek belöle .Szentandráson volt az is.
A cefréről jutott eszembe,hogy szokásban volt a "cefredobás"v."cefrehajintás" Ilyenkor haragosnak,vagy barátnak ,kitolásból ,estefelé az utcáról bedobtak a háza elé rozsdás vasakat ,cserepeket ,szóval valami csörömpölő lim-lomot és aztán elszaladtak .
Jász szón szerintem nem azt értettük ebben a topikban, hogy a kihalt jász nyelv egy szava, hanem azt, hogy egy olyan szó, amit csak a jászságban használnak. Így elvileg a kóka lehetne jász szó, bár felénk nem használták. Tudtommal a jász nyelvből nagyon kevés maradt fenn, ellentétben a kun nyelvvel, ugyanis a Vatikánban van egy kun-latin szótár.
Az 56-os történet nagyon szomrú, sajnos tele vagyunk ilyenekkel. Nagyon ritkán fordult elő ezen a helyen, hogy nem mások mondták meg, hogy mit kell csinálni.
A pálinka talán az egyetlen olyan dolog, ami a jászságban nagyon jó, ha nem a legjobb.
Nálunk szilvából készítették. Nagyanyám csak az ép szillvát rakta bele, semmilyen más gyümölcsöt és mivel magunknak csináltuk nem turbóztuk fel kristáylcukorral. Szentandrásra vittük a pálinkafőzőbe. Olyan 50 fokos pálinka lett belőle, hogy két kupicától már megeredt az emberek nyelve. Ha megivott az ember egy pohárkával, olyan szájíze lett, mitha megevett volna egy érett szilvát.
Persze akik eladásr készítik, azok más gyümölcsöt is beleraknak a cefrébe és kristálycukrot is, hogy több legyen a pálesz. Szerencsére most is van itthon egy liter körül. Univerzális ajándék és vendéglátószer. Leginkább olyankor szoktam alkalmazni, amikor meg szeretnék tudni valamit. Az illető általában elmondja ...
A legjob pálinkát, amit életemben ittam Jászberényből kaptam. Barackból készült hasonlóan gondos módon.
Valószínűleg igen. Az oltványkészítés külön mesterségnek számított és bár voltak ügyes kertészeink az eredés és fennmaradás bizonytalansága , figyelembevéve a telepítés költségeit ,a termőrefordulás hosszadalmasságát ötször is meggondolták mikor telepítik újra a szőlőket.(Jászszentandrás kivétel) .Számíthatott még az is ,hogy az oltvány nem kevés pénzbe került .Abból pedig mindekor kevés volt .A jász paraszt mindent szeretett maga csinálni s ha nem tudta akkor azt a dolgot akár ki is hagyta az életéböl . (Maga csinálta a válykot ,a ház falát ,a tetőt,a széket, ágyat ,asztalt. A kocsit is maga csinálta a kerék és a vas munkák kivételével.Sőt nagyapám még a sírkeresztjét is megcsinálta magának -mondanom sem kell akácfából . Megpróbálkozott a téglaégetéssel is több kevesebb sikerrel Ha tudott volna cementet is csinált volna azt hiszem)Mondanám még,hogy Jászapátinak volt és van most is cca 50 ha szőleje ,de az borzalmasan savanyú bort ad ...(bocsi apátyiak). A nagyobb arányú szőlőművelésnek a gátja lehetett az időszakosan ingadozó magasabb talajvízállás is.A legtöbb gyümölcsfának is veszélyt jelent a magas vtalajvíz (megfulladnak)Figyeld meg,hogy a Ti "Szőlőtök" is egy magasabb ,dombosabb ,lazább talajú részen van (ott kell legyen látatlanba -meleg földeknek is mondják) Ha nem volt más ilyen jellegű terület akkor az ilyen falvakban az újra próbálkozás késöbb is elmaradt. Plusz a szállítás ,kereskedelem könnyebbedésével lehetett máshonnan hozni a bort ,jött a sör fogyasztás .No meg rászoktunk a páleszra . Ennek az előállítása egyszerűbb is volt ,nem volt olyan munkaigényes ,kevés eszköz kellett hozzá ,korlátlan ideig elállt ,jobban el lehetett dugni a finánc elől stb. Napi kábításra ez is megtette ,no meg nem is vedeltün annyit ,mint mostanság.
Ahogy emlékszem a szölöbe nem csak dolgozni jártak ki az emberek, hanem a munka után sokszor nekiálltak szalonnát sütni, beszélgetni egymással. Amikor nyáron ,a tszcs miatt Budapestre verödött nagybátyáim hétvégeken hazalátogattak, sürün kijártunk a szölöbe vel¨k. Mi gyerekek nagyon szerettük ezeket az alkalmakat, sok érdekes dolgot hallottunk.
Èrdekes, hogy a szölö sehol a faluban nem volt népszerü. A házaknál is max a zsámbitus elején volt egy pár töke belöle, de a kertben sehol sem láttam.
Lehet hogy a szilokférög ennyire elvette a kedvét az embereknek?
Korábban már írtam az 56-os Jászsági Fölkelésről . Gyerekkoromban mindíg furcsáltam ,hogy családikőrben 56-ot érintve mindíg forradalomról és nem ellenforradalomról beszélnek ,holott a hívatalos beszédekben mindíg ellenforradalomról volt szó és a családban szépszámmal voltak MSZMP kötődésű tagok is ,Ők sem tiltakoztak ilyenkor. Nem tudtam,hogy közeli hozzátartozóim hogyan voltak érintve országot sújtópolgárháborúban ,népfelkelésben,forradalomban ,drámában,...
Szegénynek született Őseim mindegyike kapott egy kis földet a háborút követő földosztáskor. Foggal-körömmel ,kínnal művelték amíg azok akiktől kapták be nem hajtották Őket a TSZCS-be (A közös művelésnek voltak ésszerű indokai ,de hát az emberi társadalom,s pláne a független jász emberek társadalma nem olyan egyszerű ,hogy azt tollvonással lehessen szabályozni, rákényszeríteni valamit , amit nem akar megtenni). Az Ősök megörülve a az új szabadságnak , beálltak azok közé ,akik egy kicsit hangosabban kérték "vissza "a földjüket. Nem fogtak fegyvert, még csillagot sem vertek le . Vitték ami hitük szerint az Övék volt. Persze a háttérből biztatást is kaptak .Felszínesen meg is szervezték Őket a védekezésre ( tüzértisztet csinálva abból ,aki még katona sem volt,írni sem tudott). Az országos végeredmény ismert... A jászoké viszont agyonhallgatott. A háttérből "súgó "egykori századost Gyöngyössolymosnál érte utól a golyó. Meghalt. A többi 17 emberen példát akartak statuálni és elhurcolták Őket Szibériába . Közülük hárman tértek haza Magyarországra .Egy a határt átlépve a vonaton , de magyar földön halt meg. Egy másik Jászkiséren a családja körében egy hónappal a hazatérést követően ,tüdőbajban halt meg. A nagybátyám ,aki megúszhatta volna az egészet több,mint 80 évet élt .Miért úszhatta volna meg? A fia a Kádár oldalon volt és amikor kiderült 57 tavaszán,hogy a 17 emberen "erőtvesznek " a "győzők",akkor a fiúnak megadták a lehetőséget,hogy mentse az apját. Az apának csak azt kellett volna megigérnie,hogy letesz a szervezkedésről,ami nem lett volna nehéz,hisz jóformán addig sem csinált semmit. Ám az apa azt mondta a fiúnak ,hogy most már osztozik a többiek sorsában ,hisz ha ő marad és a többit viszik akkor onnantól kezdve az Ő élete nem sokat ér . Emlékszem a fiára ,amint azon a reggelen kiment a tanyára az apjához ,kérni Őt maradjon.Pisztoly ,gránát volt nála amikor kisgyerekként kisurrantam a konyhába . Emlékszem a délceg férfire sírt ,amikor este visszatért .Anyám már reggel zokogott ,mert Ö tudta azt ,hogy az apja legkissebb öccse inkább megdöglik(bocs ,de így mondogatták),mint sem kegyelmet kérjen valamiért amit el sem követett. 7 évet volt távol. Megtanult írni olvasni. Az empiriókriticizmus -szerű kifejezések a mindennapi szóhasználatába tartoztak és filozófiában ,történelemben csak a helyi történelemtanár volt vele egyszinten .Sakkozott,féldecizett,vastag szivarokat szívott stb. Az utcán úgy mentem el mellette ,hogy nem tudtam ki ez a furcsa ember. Munkát sehol sem kapott ... A család félelemből kerülte otthon. Persze a gyerelkeit is féltették . A falu viszont kitett magáért . A gyerekeket "egyedül nevelő anyát mindenben segítették Csak később találkozgattunk egy másik jász faluban családi összejövetelekkor .Olyankor mesélt és ha sokat ivott,akkor félig oroszra váltott .Jobban beszélte a nyelvet ,mint a latin tanárból átképzett középiskolai orosz tanárom.
A történetet csak később sikerült ősszeraknom , részben a saját élményekből,részben a meglévő kevés irodalomból,részben mások elmondásából. (megjegyzem,hogy még a besúgók kilétét is pontosan tudják a falubeli érintett családok .)
Ezt nem tudom. Talán azért ,mert a filoxéra tarolása kedvét szegte a gazdáknak.(Még a környékére sem mentek a kudarc helyszínének, olyan lehetett az akkor ,mint egy vesztes csata helye , vagy ,mint egy utcasarok ahol jól eltángálták az embert.-Talán ezért verte fel a gyom is az apátiak szőlejét és lett belőle Parajos.) no meg aztán az új termesztésitechnológiák már bonyolultabbak voltak a réginél . Oltás , fajta megválasztás stb. Valószínűleg voltak próbálkozások ,de volt ahol lett és volt ahol nem lett (Jászszentandráson lett . )
A kókához szeretném még hozzáfűzni,hogy én ugyan nem ismerem ezt a szót ,de valószínűleg nem jász szó. A jászok ui már a tatárjáráskor itt voltak ,az akác pedig csak 1600-1601-ben került ide .Tömeges telepítése pedig csak 1710 -ben kezdődött .Ezt is TessedikSámuelnek köszönhetjük csakúgy,mint a lucernát.Egyébként a valaha élt legnagyobb nemesítő -aki magyar volt,Fleischmann Rudolf -is foglalkozozz akác nemesítéssel . Az Ő ma is trmesztett fajtája az árbóc akác .Olyan egyenes ,sudaras a törzse ,hogy távolról rá sem ismersz .
Igazi sikertörténete ez az atlantikus Észak-Aamerikában (Alleghany-hegység) fafajnak Ma a magyarországi erdők cca 15%-ban akácosok .Plusz ha utazol, akkor laz akác elterjedéséből is áthatod a történelmi Magyarország körülbelüli határait . Mégegy kis ráadás,de csak jászoknak . Az akác egyetlen komolyabb hibája a fagyérzékenység . Ezért volt óriási jelentősége annak amikor egy Jászkiséri erdész a hatvanas-hetvenes éveiben fölfigyelt arra ,hogy egy fa egy későtavaszi fagyot követően zöld maradt ,míg a többi elfagyott . Az ERTI szakemberei íazonnal zekre szedték a fát és klónozással egy kissebb erdőt hoztak belőle létre . Azóta ezt a fajtát és keresztezéseit telepítik . Az eredeti fajta neve:Jászkiséri fagytűrő akác.
A Jászsági szőlők a filoxéra járvány idején pusztultak ki .Az összes jász település nevében őrzi a szőlők helyeit . Jászapátin Parajos csúfnevet is ráragasztották az ottani szőlőre . A filoxéra (szőlőgyökértetű)1875 -ben Amerikából került a Kárpátmedencébe ,kipusztítva az összes őshonos szőlőfajtát( a Bikavér eredeti alapanyagát is . Csak a homokos területeken maradt szőlőnk . Később szinte csak a Kiskunságban maradt valamirevaló állományunk,mert a a gyökértetű nem bírtja a kvarcot A sörfogyasztás ekkoriban megnőtt ( Ekkor nyúlt Dréher János is a sörfőzéshez) Jászszentandrásra is ekkor került a szőlő . Ez a Hevesilöszhát nyúlványa , ahol szintén nagyobb arányú a kvarcos homok.( A szentandrásiak ekkor kapták a haleszi becenevet ( Ha lesz ,lesz .Ha nem lesz,nem lesz . Mondogatták az újdonsült szőlő ültetvényesek . Lett. )A filoxéra elleni védekezés hozta létre a mai Növényvédelmi Állomások elődjét. Egyébként csak szénkéneggel lehetett ellene védekezni , ami igenerős oldószer és idegméreg .Ezt a talajba pumpálták . Erejére jellemző ,hogy a cellulózt is oldja (Ezt használják ki a viszkóz fonal gyártásához . Igazi védelmet azonban a tetűnek ellenálló fajok telepítésével értek el . Pl otelló,delavári, noha... .Az ellenálló alanyokra oltás a másik megoldás . Gyakorlatilag az összes szőlőnk ilyen már , mert a direkttermők (noha) fajták bora káros . Mondanám még , hogy a kruplibogár is az amiktól jött 45-ben Marseillesből indulva tarolta le a kontinenst ( ugyaninnen jindult a szilfavész is.) A kukoricabogár viszont a Délszláv háború idején ugyancsak az amiktól jött , de az Adrián kéresztül .
Gyerekkorom óta nem tudom a választ a következő kérdésre. Jásztelek szélén van egy földterület, amit szőlőnek hívnak (lásd a 209-es hozzászólást). Lényegében kis parcellák, melyeken konyhakerti tevékenység folyt (lehet, hogy még most is folyik, nem tudom). Mindenesetre szőlőt még csak mutatóban sem láttam ott soha. Akkor miért hívják szőlőnek?
A Jászó valóban lehet jászok lakta település . Nem tudom. Az viszont biztos , hogy jaszno szlovákul világost jelent ( úgy,mint persze ,vagy tiszta ,no ja ,tehát rendben lévő dolgot) Földrajzi névben ilyen a Jasznaja Polja ( Világos -, vagy Tiszta mező) .
Mázolás ,lócitrom ok, volt nálunk is . Símítóm pedig még most is van . Anyám kezeérintését őrzöm vele .Megnézem van e valami "forhant" ( szabad) és ha lesz eljuttatom .
Egyébként az új Grippeneknek is JAS a nevűk ( gondolom valami svéd rövidítés , mondjuk Jung Air Sistem )
A simítóról jutott eszembe , hogy megnézem és találtam ott más tárgyakat is . Az egyik egy borjak szopását gátló egyszerű szerkezet , amivel a legelőn lévő kisborjút szereltek fel ,nehogy megigya az anyatehén tejét. No ezt elmeséltem a K. munkatársaknak és a szopásgátló szóösszetétel hallatán hangosan röhögni kezdtek ....
A török megszállásról idején a jászok messzebbre is menekültek, fel északra is. Azt hallottam egy történésztől, hogy a jánoshidaiak azért beszélnek palócosan, mert a visszaköltözők magukkal hozták a palóc nyelvjárást. Akkor tudatosult bennem, hogy tényleg palócul beszélnek, pl azt mondják, hogy Jaónoshida. A mai Szlovákiában is vannak jászok, Kassa környékén van Jászó (a szlovák nevét nem tudom, de utána lehet nézni).
A vályogház. Nos, vályogból épült, a teteje nád volt, csak legfelül volt 5-5 sor cserép a háztető mindkét oldalán. A szoba padlója sárral letepasztott föld volt, amit édesanyám úgy tartott karban, hogy időnként jó sűrű agyagos lével átmázolta. Rongyszőnyegekkel volt letakarva, míg egyszer egy óriási beruházás erdeményeképpen igazi szőnyegeket vásároltunk a birinyi vásárban. A vályog szintén sárral volt betepsztva két rétegben. Az alsót úgy hívták, hogy pelyvás és ezt úgy csinálták, hogy az agyagba a búza cséplésnél keletkező töreket kevertek. Ezzel persze nem lehetett elég sima falfelűletet elérni, ezért rájött a második réteg, az ún. simítás. A símító sárba apróra őrölt darált szalmát kevertek és fából készült lapos alkalmatossággal vitték fel a falra, amit egyébkén szintén símítónak hívtak. (Jut eszembe be kéne szerezni egyet, talán még fellelhető, gyártani már biztos nem gyártják.) Na és kapaszkodjatok meg. Biztos nem hiszitek el, de a 60-as évek legelején a szerényebbek a darált szalma helyett beérték szárított lócitrommal is. Ezt törték össze és keverték az agyagba, tudniillik - ekkor tudtam meg én is - a ló gyomrában úgy összeőrlődik amit megevett, mint a darált szalma. Ezt a fajta sarat úgy is hívták, hogy "lószaros". Bizony, a 60-as évek elején gyerekként sokszor láttam, hogy az utcán elvonuló lovaskocsi után ki-kiszladt egy előrelátó háziasszony és egy vödörbe összekapkodta a lócitromot. Maga a ház hihetetlenül kicsi volt és fogalmam sincs, hogy fértünk el benne. Amikor a szüleim 1966-ban lebontották, állandón ott lábatlankodtam, mert azt reméltem, hogy valami értékeset találok. Így aztán én vettem észre az egyik gerenda végébe belevésett 1809-es évszámot. Hihetetlen, hogy több, mint 150 évig kibírta az alap nélküla síma földre larakott vályog.
