Keresés

korántsem, Bill.

 

csak úgy

 

Versenyt úszok beléd

sós tengerben

támasztod két kezeddel

falnak dőlök,

összerántva izmom

vulkán lávaként

mutatja röt szemét

utolsó gigászként

hörgve rogy eléd...

mer esz "minden"... ugyi? 

a vörös szoba titka...vagy illesmi? ismerös...

akkor mindent tudunk. Előre is.

a rákóczi tértöl nem messze a sarkon állt meg a villamos és csengetett!

 

miközben

 

dallamot játszottam bíbor furulyádon

a csend két partja közt

 

(na! eszajó! a helet is mekkaggya és tömör.)

asszem íty pontosabb...asszem esz a tárogató úton vót...vaty a szépuccába?

 

a csend két partja közt kivertem

némaságod

dallamot játszottam bíbor furulyádon

pillanat műve és combját lábam közé tette

és a Duna nem folyt messze

nem mertem mondani

de csöngetett a villamos!

(a sarkon állt meg)

asszem így szebb...atyaisten...

 

a csend két partja közt kivertem

némaságod

dallamot játszottam bíbor furulyádon

pillanat műve és combját lábam közé tette

és a Duna nem folyt messze

nem folyt messze

 

a csend két partja közt

dallamot játszok bíbor furulyádon

pillanat műve

és a dunna nem volt messze

A Duna nem folyt messze

 

Villamos csikorgott, egykor

a sarkon állt meg vele

az ablakból látta, nézem

pillanat műve

és a Duna nem folyt messze

 

felléptem ifjún, könnyen

a padra leültem

egészen vele szemben

csak néztem

és a Duna nem folyt messze

 

remegett térdem

meztelen combjához

kamaszul hozzáértem

megmozzant köztem

és a Duna nem folyt messze

 

nem mertem mondani

hogy szép vagy édes

kezemmel az üvegre írtam

valami értelmetlent

és a Duna nem folyt messze

 

csöngetett a villamos

megálló következett

felállt némán

combját lábam közé tette

és a Duna nem folyt messze

 

Villamos csikorgott, egykor

a sarkon állt meg vele

az ablakból láttam, nézett

pillanat műve

és a Duna nem folyt messze.

 

 

a csend két partja közt

dallamot játszik bíbor furulyád.

Márványszobor 

 

Van egy álmom, bekötött szemmel

járkálok ruhátlan fehér gésák közt

nem tudom ki vagy, érzem illatod

légiesen markolsz, ölel forróságod

mielőtt letépném szememről álmom

kiver némaságod, márványszobor.

Míg édes illattal telik meg szobánk...
















Virágot bont az égő gyertyaláng
élő oltárt állít az alvó emléknek
s míg édes illattal telik meg szobánk
éhes szemeim arcodért epednek…

Sóhajaim sírják vágyad viharát
selyemporrá zúzom józanságomat
de csak ígért üdv vagy, tűnő délibáb
könnyáztatta hűségem kék ege alatt.

S amíg összehajlik magányhoz a magány
rugdalódzó szívem éjnek dől megint
egyszer csak a hangod súrolja a homályt
lépteid zajától a sötét szétesik

szemed tengerében elázik a hold
újra ünnepet ül ajkadon a nevem
orgonaszó-csöndben hozzád simulok
tegnapjaim sóhaját öledbe temetem

majd újra virágot bont a gyertyaláng
élő oltárt állít az alvó emléknek
s míg édes illattal telik meg szobánk
tiltott gyümölcsét lopom szerelmednek.

...ó, de kedves! :o)

Csak ez érdekel

 

Közepében hiszek

ilyen a vallásom

kört rajzol ujjam

meg érintőt, egyenest

odabököm a pontot

na az vagyok ott

távolabb egy vonat

azon jössz

tudom, a távolság

meg az idő

kikészítí a lelket

nem érdekel

a 3-ból 1 lesz

összenyomom az tered

meg a vacak időd

itt vagy velem

és csak ez érdekel!

 

 

Azt akarom...


















Azt akarom, hogy lángod fájón égjen,
sóhajod szavába szakadjon a lelkem
s egy életen át ifjú fejjel, vénen,
csak a Te szíved szeressen még engem.

Azt akarom, hogy viharedzett sorsom
és mélyembe búvó sok vesztett remény
a Te tenyeredben építsenek otthont,
belőlük csirázzon ki a szenvedély.

Azt akarom, hogy forrjon vágyam vére
és jéggé hűljön, ha majd nem leszel,
hogy együtt táncoljunk az élet zenéjére,
s hogy minden utam Hozzád vezessen.

Ne menj még

 

 

Ha még nem vagyok késő
ha kell megállítom az időt
ráülök a nagy mutatóra
csak legyél még egy szóra
a harangot leszerelem
ne múljon el nap nélküled.

 

Tündér

 

Lebegtem nem sokkal
ég és föld között
vitt a szél
lassan pödört

láttam lelkeket
úsztak, mind levelek
megakadtam egynél
ködös Tündér

nagy szemeivel
csak nézett
súgta bíbor ajkán:
*maradj még*

fülembe cseng
válaszom, értsed
hangom elakadt
*édes Tündér*

 

Engem szeretsz!

















Az alvók fülébe álmot súg a szél
sár-agyagos kézzel simogat az est
angyal-alakot ölt a lámpafény,
torkomba érzek gyűlni könnyeket…

Hallgatag az éj - időtlenül nyüzsög
tenyeremből eszik a megszelídült perc
a vén liget felől csak a csönd üvölt
világgá kiáltja, hogy csak engem szeretsz!

A földet érzem

 

Monoton dobog a szív

unalmasan nézek körbe

fel a lépcsőn emberek mennek

egy ismerős idebiccent

támasztom a hőségben

nem is értem a beszédet

olyan foszlányok kígyótaga

cigifüst elnyúló ködvonala

néha elhúz egy motor

nem ülnek rajta

a kormányt egy sofőr sem fogja

furcsa világ, zsibbasztó csend

csak a hangyák surrognak

egy légy csapdos lassítva

megáll minden,elfekszik a város

süket, néma és vak

csak a kiserkenő vér ízét

a fájdalmat hallom, látom

egy forgó harap arrébb a szélbe

lerogyok és a földet érzem....

 

Ölembe csuklik...

















Langyos mosolyodba mártózik az ajkam
rőt-pettyes tekinteted csordultig betölt
néma szavad ring hangtalanul rajtam
zsibbadt ereimben vérem hömpölyög.

Szívemre verődik gyönyörödnek terhe
forró szenvedéllyel imádjuk egymást
kérve, sírva, vágyva követellek egyre
kifúlva lüktet testünkben a láz…

Egy ütembe simul szívünk lüktetése
mellemen fekszik mezítelen árnyad
ájult kéjbe fúl, víg ködökbe téved
majd ölembe csuklik aléltan a vágyad.

...bocsánat, "mindent"! Félregépeltem!:)

Míg benne vagy...


















Míg érintem a fehér, puha selyemkezed
és zöld-arany íriszed csak nekem mosolyog,
míg ajkadnál a szíved beszédesebb
s a mosolyod körül felcsillan a csókod,

míg így tartasz forrón, szorosan átölelve
s néma éjlepelként borítod be testem,
míg csak körülötted kószál képzeletem
s a ki sem mondott szavad már ajkaidról lesem,

míg benne vagy a versem forró melegében
és visszanyerem általad rég elveszített hitem,
míg falevélként úszom csókod tengerében
hihetetlen boldogság járja át a szívem.

... a napokban jelent meg második verses-kötetem! :)

Örülök, hogy szépnek találod! A Te rímekbe szedett gondolataid is szépek! :)


Te csihold csak tüzed














Ha jámbor csöndemben keresném a szemed
és nem vetülne rám üdvöd melege
szívmagányom szorítná a mást ölelő kezed
s riadtan, görcsösen még inkább követelne.

Ha levetkeznéd rólam hű szerelmednek fátylát
meztelenné válnék, mint kő az út porában
Te csihold csak tüzed értem izzó lángját
s én perc-létemmel hímezlek sorsom vonalába.

Úgy kell

 

Engem most büntetsz

azért mert szeretlek

azért mert figyellek

fegyvert eresztesz

tessék, könnyen adom

nincs semmim, érted

rajtad kívül, ne tedd

vagy tedd, nem is tudom

gyere vissza csak egy szót

egy mukk, várok, száradok

nem szenvedni akarok

még van időm, a Hold regél

fényét várom, elfektet

hűs rejtekén a világnak

nem baj, biztos így kell

csak hallgatom tovább

ahogy a zongora szól...

Lángolok

 

Lángolok Éretted, néha már úgy érzem
Elégek Kedvesem! Szenvedés énnékem
A másodperc, mikor nem vagy ott mellettem
Drogként hatsz testemre, lelkemre, Egyetlen

Szerelem tüze borítja szívemet
Forró vérem lángol, fűti ereimet
Nem 40 fok csupán, mi Miattad éget
1000 Celsius járja át testemet

Veled álmodom nappal és éjszaka
Lényed tündöklése mindenem áthatja
Te vagy, ki repíti lelkemet magasba
Elsepri bánaton, visz égbe, csillagokba

(folyt.köv)

Szép a neved

 

Mikor először voltam

klavíroztam, ti hangok

olyan tiszta szűz, én

tengerben képzeltem

csak langyos víz lett

 

kemény csokoládé, kő

betaposott, megjárt nő

fiút akart nem tudtam

csak most értettem

mert voltam akkor 18

 

nem baj, sose volt, szép

ma is érzem leszűkült

kerek asszony, fehér bőr

csak most értettem

mert voltam 18 akkor

 

azóta megszálltam magam

érzelmek börtönében

várom a fehér asszonyt

csak most értettem

mert 18 voltam akkor.

 

 

Benned

 

 

Nézem, nem létező

csodás táj

kék hullámzó hegyekkel,

hallgatom, nem csobogó

hűs hegyi patakot

érzem, nem csókolom

ívelő puha szád

reszketve hozzádbújok

markolva párnám

halkulón, csak csendben

suttogva magamban

válj valósággá

benned ébredjek!