És íme az én maszek találmányom: forrasszunk Z-diódával! A modern profi pákák készítésekor (ersa, pace, stb...) az egyik legnagyobb probléma, hogy a fűtő elem, az érzékelő, és a hegy minél közelebb legyen, hogy gyorsan reagáljon a hőterhelés változásra. Ha egy z-diódára a névleges feszültségét kapcsoljuk, óriási áram indul meg. A hő hatására a letörési fesz. megnő, így az áram akkora értékre csökken, amekkora a hő fenntartásához szükséges! Ez a hőmérséklet akár 300 fok is lehet, tapasztalatom szerint itt még éppen nem megy tönkre, viszont forrasztáshoz bőven elég (183 fokon olvad a szokásos forrasztó ón). Gondoljátok meg: a fűtő és az érzékelő elem ennél közelebb, már nem is lehetne, hiszen egy és ugyanaz! A hegy sincs tőle távol, mert az meg a dióda rézből készült csavarja, a megfelelő alakúra reszelve, bevonva azzal a mitudoménmilyen fémmel, amilyen anyagot a pákáknál használnak. A hőmérsékletet a feszültséggel lehetne igen finoman szabályozni. Próbáljátok ki! Nekem működött! Egy kondi kb. 5 grammos kivezetését is meg tudtam forrasztani vele! Jobb, mint némelyik Wellwer páka!
Remélem, senki sem lát benne fantáziát, mert én le szeretném védetni, és ha megjelennek a gyémánt alapú nagy hőmérsékletű félvezető eszközök, elkezdem gyártani:-)
Nem írtam olyat, hogy nem éri meg, sőt, éppenséggel azt írtam, hogy az ára legfeljebb csak kétszeres (így ha figyelembe vesszük a kétszeres tárolási kapacitást, akkor belátható, hogy első közelítésben mindegy, hogy hány állapotú is az elemi memória cella).
Ha legfeljebb 2-szeres az ár, akkor nem mindegy, hogy melyiket használjuk, hanem a 2 bites jobb! Csakhogy nem kétszeres, hanem sokszoros, mert az aktív elektronikus eszközök alapvetően 2 állapotúak. Az aktív tartományuk két lineáris szakasszal közelíthető. Ahhoz, hogy több biten biztonsággal dolgozzunk, olyan elemek kellenének, amiknek a karakterisztikája lépcsözetes jellegű, ez nagyon megbonyolítja a dolgot, ezért írtam, hogy digitális tárolókban valószínűleg nem fog elterjedni. A Te szavaiddal élve nem perspektivikus.
Ha nem gazdasági megfontolásból írtad a max 2-szeres árat, akkor miért?
Írod még:
Mindebből látszik, hogy információ tárolási szempontból az energia kvantumainkat lehetőleg szétosztva, külön dobozokban célszerű tárolnunk, és nem úgy, hogy egy közös skálát alkossanak, majd azon a sok szintet meg kelljen különböztetnünk Feltéve, hogy a zavarvédettség az elsődleges korlátozó tényező, és nem a méret. Jelenleg ez 1-4 bitnél még nem feltétlenül így van, ezért is folynak ilyen kísérletek, de mint írtad, nagyobb felbontásnál erre még csak "kísérletet tesznek". Egyébként konkrétan hol?
...a több állapotú cella mérete általában nagyobb, vagy ha ugyanakkora, akkor meg a megbízhatósága kisebb... A megbízhatóságot egy bizonyos határig hatékonyan lehet növelni hibajavító kódolással! Ha éppen kell. De néhol nem kell, valószínűleg oda fejlesztették ki a 4 állapotú tárolót is.
Ez bizony nagy ár. Mondhatni túl nagy. Ezt mondtam én is anno 269-ben!
8 bit-tel tényleg elszámoltam, de szerencsére még így is érthető volt (:-))).
Írod:
"Itt valószínűleg már gazdaságossági szempontokat is figyelembe vehettél, tehát hogy nem éri meg kétszer akkora kapacitású memóriát venni több, mint 2-szer annyiért, ..."
Nem írtam olyat, hogy nem éri meg, sőt, éppenséggel azt írtam, hogy az ára legfeljebb csak kétszeres (így ha figyelembe vesszük a kétszeres tárolási kapacitást, akkor belátható, hogy első közelítésben mindegy, hogy hány állapotú is az elemi memória cella).
Folytatod:
"... de azt nem vetted figyelembe, hogy a 4 állapotú cellának a fizikai mérete ugyanakkora lehet, mint a 2 állapotúnak!"
Mert hogy a több állapotú cella mérete általában nagyobb, vagy ha ugyanakkora, akkor meg a megbízhatósága kisebb, vagy ha ugyanakkora, akkor meg a fogyasztása nagyobb, stb.
"... Legalábbis jelenleg, mivel most még a legkisebb fotózható méret a korlát. Később viszont a zavartávolság is bejön, mint ahogy 256 állapot fölött már most is probléma. "
Megtehetjük, hogy a 256 állapotot úgy határozzuk meg, hogy egy dobozban hány energia kvantum van (max. 255 db). Ez a doboz a mi memória cellánk.
Egy másik módszerrel a 8 bit-nyi (256 állapot megkülönböztetésére szolgáló) információt úgy is elhelyezhetjük, hogy 8 különböző dobozban egyenként maximum 1-1 energia kvantumot teszünk. Minthogy az energia kvantumok ugyanakkorák, így a megbízhatóság is, ám a teljes energiaigény csak 8 kvantum. Megtehetjük, hogy több kvantummal jelezzük a logikai 1 állapotot, pl. 32-vel. Ekkor az energiaigény kb. ugyanakkora, mint az 1-dobozos módszernél, de a megbízhatóság sokkal nagyobb. Azt is megtehetjük, hogy a 255 kvantumunk részére 255 külön dobozt használunk, amivel tetemesen megnövelhetjük (255 bit-esre) az információ tárolási lehetőségeinket.
Mindebből látszik, hogy információ tárolási szempontból az energia kvantumainkat lehetőleg szétosztva, külön dobozokban célszerű tárolnunk, és nem úgy, hogy egy közös skálát alkossanak, majd azon a sok szintet meg kelljen különböztetnünk. Az ilyesmi nem perspektivikus. Csak barkácsolás.
Kérdezed:
"Te láttál már akár 65536 szintű memória cellát? "
Hogyne. Ún. analóg információ tároló rendszerekben 65536 (vagy még több) szint megkülönböztetésére is kísérletet tesznek (persze elég megbízhatatlan lesz).
Írod:
"minden bitért meg kell kétszerezni a cellák energiatároló képességét"
Ez bizony nagy ár. Mondhatni túl nagy.
Egy 4-állapotú rendszer visszavezethető 2 db 2-állapotúra, egy 256-állapotú 8 db 2-állapotúra, egy 16777216 = 256 x 256 x 256 x 256 állapotú pedig 32 db 2-állapotúra, vagy mondjuk 4 db 256 állapotúra, stb. 8 bittel elszámoltad, 16777216=2^24 de nem ez a gond.
Minthogy a 4-állapotú memória cella visszavezethető 2 db 2-állapotúra, ezért az ára is legfeljebb csak duplája a 2-állapotúénak, a kiolvasási sebessége pedig a fele (ha sorosan történik), vagy ugyanakkora (ha párhuzamosan). Mindezt magától értetődő természetességgel használjuk is adatok tárolásakor.
Itt valószínűleg már gazdaságossági szempontokat is figyelembe vehettél, tehát hogy nem éri meg kétszer akkora kapacitású memóriát venni több, mint 2-szer annyiért, de azt nem vetted figyelembe, hogy a 4 állapotú cellának a fizikai mérete ugyanakkora lehet, mint a 2 állapotúnak! Legalábbis jelenleg, mivel most még a legkisebb fotózható méret a korlát. Később viszont a zavartávolság is bejön, mint ahogy 256 állapot fölött már most is probléma.
A visszavezethetőséget problémák típusának (P, NP, Co-NP, egyik sem...) eldöntésére használhatod, költségek kiszámolására már nem biztos!
Egyébként hol használjuk a fentieket "magától értetődő természetességgel"? Te láttál már akár 65536 szintű memória cellát?
Ezért az ún. többállapotú memóriacellánál nem is a többállapotúság okozza a problémát, hanem ha a megkülönböztetendő állapotok egy skála mentén helyezkednek el, és a kvantum (a szomszédos állapotok közötti különbség) kisebb, és esetleg összemérhetővé válhat a zajokkal, vagy egyéb eredetű zavarokkal. Ezért írtam ezt:
"minden bitért meg kell kétszerezni a cellák energiatároló képességét"
neurhlp!
Hipersil vasmagokkal én is kisérleteztem, a hatás létezik, 100 mA-nél alig bírtam szétszedni, így is csak csúsztatva, de kikapcsolás után csak a saját súlyát bírta el. Trafóvasmagnál tényleg kicsi a remanens (maradó) mágnesesség!
Transzformátorok részére kifejlesztett "normális" vasmag ilyen effektust nem csinál, de pl. DC relék részére kifejlesztett már igen. A lényeg az, hogy a vasmag remanens mágnesezettsége viszonylag nagy legyen, a koercitív ereje pedig viszonylag kicsi. (Ez tehát átmenetet jelent az ideális lágymágnesek és az ideális keménymágnesek között.)
Az összerakott (zárt) vasmagot fel tudjuk mágnesezni a tekercsbe folyatott áramimpulzussal. A felmágnesezés eredményeként viszonylag nagy (remanens) mágnesezettség maradhat fenn, akár évekig, de vigyázni kell arra, hogy a mágneses kört (a vasmagot) NE szedjük szét, ugyanis akkor a megjelenő mágneses pólusok mágneses tere lemágnesezi a vasmagot! Ez a lemágnesező hatás csak akkor maradna el, ha elég nagy lenne az anyag koercitív ereje - de megbeszéltük, hogy itt most nem elég nagy.
Hasonló effektust mutattak a régi idők hangszórómágnesei, ugyanis akkor még nem ferrit, hanem acél alapú mágneseket használtak előszeretettel, amelyeknek ugyan igen nagy volt a remanenciája, de csak kicsi a koercitív ereje. Ezért csak addig volt erős a mágnes, amíg nem szedték ki a helyéről, mert mihelyt kiszedték, azonnal legyengült. (Sejthető, hogy az ilyen ún. acélmágneseket azután mágnesezték föl, hogy beszerelték a lágyvasas mágneskörbe.)
kiegészítés:
a képen úgy emlékszem úgy volt hogy ha pl képeletben elvágnánk az U vasmagot ott ahol van az átmenet az erőtérben akkor két U vasmagot kapnánk.
(azért kell pontosan leírni mert könnyen félre lehet értelmezni hogy melyik (milyen) felét)
Van egy kísérlet ami kisebb magyarázatra szorul: össze kell rakni két U vasmagot (lemezelt, előrepréselt) és van rajta egy tekercs. Miután áramimpulzus érkezik a tekercsre (9V 1A 0.2mp) a vasmagokat nagyon nehéz szétvenni 100N erőt simán elbír. Pedig már nem kap áramot. Ráadásul ezt a tulajdonságát sokáig megtartja. (azt írták hogy nekik 2 hétig ilyen volt és utána szétvették mert nem bírtak várni)
Ezt olvastam valahol az interneten és nem tudom mire vélni hogy miért (van sejtésem de mivel még nem tanultam komoly elektronmágnesességet ezért nem megy a magyarázat)
folytatás:
Miután szétték azután "elszállt" belőle minden mágnesesség. Ha csak félig veszik szét vagyis (megdöntik) akkor az egyik felében(mindkét vasmagnak) megmarad a mágnesesség és a másikból elvész. Miután ujra összeillesztik észrevehető hogy melyik oldala mágneses és ez az állapot stabill. (5 percig próbálták csak) .
Engem ez érdekel de könnyen lehet hogy csak etetnek itt baromságokkal.
Mielőtt a szén nanocsövekre építő technológia beköszöntene, a Si (vagy Si-Ge, vagy Si-C, vagy Ga-As) technológiák még legalább 1-2 nagyságrendet javulni fognak, pontosabban az 1 chipre integrálható tranzisztorok száma milliárd, a frekvencia pedig 20 GHz fölé fog nőni. Így a chipek számítási teljesítménye legalább 100-szoros lesz.
Kedves paul2(268)!
Egy 3.4 kHz-nél sávhatárolt analóg jel digitális megfelelőjének (legalább) 2-szeres frekvenciával kell a mintákat tartalmaznia, amelyek legegyszerűbb esetben 1 bit-esek, így 6.8 kbit/s az alap digitális adatátviteli sebesség. Ha 8 bit-es a minták, akkor 54.4 kbit/s-ra számíthatunk. Újabb duplázáshoz 16 bit-es minták kellenének, de a telefonkapcsolat minőségét ez már stabilan meghaladja. A 12 bit-es minták talán még jók lehetnének, egyes esetekben.
Egyébként jól írtad, hogy mi a helyzet a modemekkel.
Kedves SPafi(269)!
Egy 4-állapotú rendszer visszavezethető 2 db 2-állapotúra, egy 256-állapotú 8 db 2-állapotúra, egy 16777216 = 256 x 256 x 256 x 256 állapotú pedig 32 db 2-állapotúra, vagy mondjuk 4 db 256 állapotúra, stb.
Minthogy a 4-állapotú memória cella visszavezethető 2 db 2-állapotúra, ezért az ára is legfeljebb csak duplája a 2-állapotúénak, a kiolvasási sebessége pedig a fele (ha sorosan történik), vagy ugyanakkora (ha párhuzamosan). Mindezt magától értetődő természetességgel használjuk is adatok tárolásakor.
Ezért az ún. többállapotú memóriacellánál nem is a többállapotúság okozza a problémát, hanem ha a megkülönböztetendő állapotok egy skála mentén helyezkednek el, és a kvantum (a szomszédos állapotok közötti különbség) kisebb, és esetleg összemérhetővé válhat a zajokkal, vagy egyéb eredetű zavarokkal.
(270)-ben igazad van.
Kedves neurhlp és sniffí!
A gömbvillámos oldalon nagyon sok kisebb-nagyobb félreértés van leírva. Nincs kedvem tételesen végigmenni rajtuk, ezért csupán néhány lényegesebb dologra hívom fel a figyelmet:
1.) A mikrohullámú sütőben NEM az "elektronsűrűség", hanem az elektromágneses hullámok sűrűsége (energiasűrűsége) a nagy.
2.) A "tiszta energia" (azaz tömegmentes energia) nincs, így az elektromágneses tér energiája (ami van) kifejezés helyett NE használjuk!
3.) Az égő anyag (a láng) egy része plazma, azaz ionizált halmazállapotban van. Az ionok jelenléte miatt a láng vezeti az elektromos áramot, illetve mágneses térrel is befolyásolható a viselkedése.
4.) A plazma elektromágneses térrel gerjeszthető, azaz pl. hosszan fenntartható lehet a plazma állapot. (Gyorsítók ionforrásában pl. néhány MHz frekvenciájú és pár 100 W teljesítményű rádióhullámokat használnak.)
5.) A plazmához természetesen nem elég az elektromágneses tér, hanem kellenek hozzá ionizálható atomok is. Ha a mikrohullámú sütőbe beteszünk egy lángot, akkor az ionizálható anyag a láng révén eleve rendelkezésre fog állni, sőt, már kezdetben is (részlegesen) ionizált állapotban lesz. Így a mikrohullámú sütő feladata az, hogy a láng körül elektromosan vezetővé vált anyagba további energiát csatoljon be.
6.) A plazma (az ionok és az elektronok) nem tud áthatolni az üvegfalon, az elektromágneses tér viszont igen.
7.) Ha valakinek van egy legalább kb. 1 kW teljesítményű nagyfrekvenciás oszcillátora (rádióadója), akkor a kimenő oszcillátor tekercsén belül (ha az légmagos) végezhet hasonló kísérleteket. (Persze nem árt az óvatosság, hiszen az is tönkremehet.)
8.) A rendszerből NEM jön ki több teljesítmény, mint amennyi bement.
9.) Ilyen-olyan mágikus gömb néven vásárolni is lehet plazmagömböket, amilyeneket a jósnők is használnak (:-)))...
Sajnos elvezetést még senki sem próbált sem Jnaudin sem mi, főleg azért mert szét kell szedni hozzá a microsütőt.
Ezt laboratóriumban kellene végezni főleg a sérült micróárnyékolás miatt.
Veszélyes kísérlet mert könnyes átalakulhat igazi gömbvillámba és ha az telibetalál akkor baj van.
Valami módon mérni,nem lehet?Mennyi energia jelenik meg?(hő+elektromos)
Kapilláris csövön,nem lehet kivezetni,hogy vizsgálható legyen?Nem elég,ha a nagyfrek.tér táplálja?
Van egy érdekes kísérlet (nem az én kisérletem!):
Plazmoidot lehet vele készíteni (plazmoid a gömbvillám egy fajtája de vitatott)
a plazmoid gyorsan eltünik de vényes látványos és hangja is van
Tudományosan még nem bizonyított hogy lehetséges viszont mindenki otthon is megcsinálhatja a kísérletet, nem kell hozzá csak egy micróhullámsütő.
Foggalmam sincs mire lehetne használni de engem érdekel.
Szerintem igazad van,csak egy kicsit rosszabb a helyzet.Két pont közötti információ áramlasaként,s azok részeiként.Ezért nem mindegy a hogyan.Ha nem tudunk uralkodni magunkon,magunkat vagy a társunkat sértjük.
És mit szóltok ahhoz, hogy ahogy növekedik az emberek közötti információ sűrűség térben és időben, úgy halad a világ egy nagy információs massza felé ( világagy, geomind stb ).Jelenleg ez az egyre sűrűsödő információ tömeg, elektromágneses tér formájában, a Föld alakja folytán gömbszimetrikusan, héjszerűen és fénysebességgel terjed míg el nem ér egy olyan sűrűséget, hogy virtuális fotonok tengere alakuljon ki, majd a tömegvonzás növekedésével, információs anyagcsomósodások alakuljanak ki, egyre növekvően, csillagok, galaxisok, halmazokká fejlődjenek.
Ezzel kialakulna az információs univerzum, amely teljesen hasonlóan viselkedne a mai univerzumhoz.
És itt a kérdés:
A jelenlegi univerzum nem egy ilyen információs univerzum ?
Enélkül ugyanis telefonvonalon (3,4 kHz garantált sávszélességen) a jelenlegi csúcs 56 kilobit/s helyett olyan 1,7-et lehetne elérni (a nehézségektől eltekintve). Lényegében igazad van, csak nem osztani, hanem szorozni kell 2-vel, tehát 6,8 kbit/s
A bináris digitális technika nem véletlenül jött létre. Két állapotot elektronikus eszközökkel egy nagyságrenddel könnyebb megkülönböztetni egymástól, mint mondjuk négyet, ezért sokkal megbízhatóbbak, és gyorsabbak a bináris digitális áramkörök. Persze másoknak is eszébe jutott, hogy több infót is lehetne egy elemben tárolni, valahol gyártanak is 4 állapotú (tehát cellánként 2 bites) RAM-ot, de nem valószínü, hogy elterjed, mert nem igazán megbízható, és még drága is. Több bitest nem is valószínü, hogy valaha is csinálnának, mert minden bitért meg kell kétszerezni a cellák energiatároló képességét, és a tápfeszültségnek is ennyivel stabilabbnak kell lennie. Ahol ennek a multi-level technológiának létjogosultsága van, az a telefonminöségü hangrögzítés. Ott nem kritikus a hibatürés és a sebesség sem. Lehet is kapni ilyen IC-eket a Microchip-nél, 8 bites felbontással max. 8 kHz-es mintavétellel tárolnak legfeljebb 1/4 órányi hangot.
Az atomi energiaszinteken való információ-tárolástól még olyan távol vagyunk, hogy csak logaritmikus skálán lehet elképzelni. (1g anyagban kb. 10^22db atom, multi levellel ugyanennyi Byte, erre szinte már mértékegység sincs! 10000 ExaByte)
Persze meg kellene konstruálni a 60-as alapú számrendszeren működő gépeket.
Tulajdonképpen leírtad a választ:
(eltekintve a leolvasási nehézségektől) Ez elméletben kiválóan megtehető, amíg csak papíron van a nagy mű.
A gyakorlatban azonban egy pillanatig sem.
Emiatt nincs sem antigravitációs előszobaszőnyeg, sem önjáró tornacipő, sem önmagát recikláló újságpapír.
Többállapotú jeleket használó berendezés viszont van: ma már az összes modem ilyen.
Enélkül ugyanis telefonvonalon (3,4 kHz garantált sávszélességen) a jelenlegi csúcs 56 kilobit/s helyett olyan 1,7-et lehetne elérni (a nehézségektől eltekintve).
A telefonvonal, mint adottság kikényszerítette a bonyolult megoldást, a tárolóknál a bonyodalom nagyobb, a haszon kevesebb.
Már egy ideje tervezik a nanotechnológián alapuló számolást és tárolást,de még tudtommal nem tudják megoldani a nagy adatsűrűséget,mert sok a zavaró tényező.
Ha már a tárolás problémájánál vagyunk, miért nem használunk olyan tárolóelemeket, amelyeknek kettőnél több állapotuk lehet, pl.4, 8, 16 vagy akár 60 állapota. Ha atomi méretekben gondolkodunk, egy atomnak több gerjesztett állapota is lehet és mindegyik egy más információnak felelne meg.Így sokkal nagyobb információsűrűséghez jutnánk.( eltekintve a leolvasási nehézségektől )Persze meg kellene konstruálni a 60-as alapú számrendszeren működő gépeket.
Ügyelni kell a merőleges beesési szögre,amit a különleges felület meg is oldhat. A fellépő kis +- eltérés pedig kisméretű kockánál vagy téglatestnél nem biztos,hogy komoly problémát okozna.
Egy kérdés merült fel bennem, hogy miért nincs az univerzumban egyenesvonalú mozgás? Hiszen minden ami elmozdul akkor mozogna egyenes mentén,ha legalább két egymást követő időpillanatik változatlan erőhatások érik, de ez sajnos nem lehetséges, mert a második pillanat már új helyzetet jelent az univerzumban és megváltoznak az erőhatások.
Rád pontosan illik a határozatlansági reláció, azaz a körülbelüli téma és a körülbelüli magyarázat szorzata egy értelmi minimumnál nem lehet kisebb, azaz minél jobban körülírod a témát, a magyarázat annál lazább, és minél konkrétabb a magyarázatod annál lazább atéma.
Azért ne haragudj rám, mert az időtök majdcsak rámcáfol.
