Komplett kísérletsorozatba kezdtem a szemre különböző zoknik egyidejű hordásával, hogy kiderítsem, engedékenységem - mármint a látszólag különféle zoknik együttes bevetése - megkerülhetővé teszi-e a félpár problemtaikát. Nos, nem. A több éves empirikus megfigyelés során együtt hordtam pirosat zölddel, micimackósat garfieldossal, csíkosat pöttyössel, skót mintásat norvéggal, illetve ezeket is kereszteztem egymással. Eredmény nélkül, ugyanis ebben az esetben is mindig eltűnt az éppen hordott zokni másik fele!
A harc elfajultával odáig vetemedtem, hogy egyszerre három darab, ráadásul három egymástól jól megkülönböztethető mintájú és színű zoknit hordtam, hátha. De semmi sem segít! Ilyenkor már kettő tűnt el egyszerre, vagyis akkor is csak fél pár maradt. A zoknik matematikája azt diktálja, hogy ha 17 darabból elveszel egyet, 15 marad. Mindig páratlan lesz, színtől, anyagtól, mérettől függetlenül. Ez a kevéssé kutatott, ámde megkerülhetetlen Egyetemes Zokniállandó elve.
Lehet, hogy változtatni kell hagyományainkon, hogy ti. mindkét lábunkon ugyanolyan zoknit hordunk. Törekedjünk a változatos zoknifelvételre, s bontakoztassuk ki egyéniségünket!
Nevelési szempontból sem utolsó dolog: Nehogy azt higgyék egyesek - és nem párosak -, hogy kibabrálhatnak velünk!
Igen, mostanában én is úgy védekezem a jelenség ellen, hogy genetikailag azonos zoknikat vásárolok. Így a félpárzokni csak időszakos jelenség, mert amint egy újabb darab eltünik összeházasítom őket.
Ezen kívül nem válnak unalmasak egymás számára, mert a mosógépből egymás után kihúzva kézi lottósorsolás mintára találják meg az új párjukat, ami nyitottá és változatossá teszi a kapcsolatokat.
Mivel leginkább a férfizoknikra jellemző az elkószálás, megpróbálom helyből kivédeni. Vásárlás: 6 pár fekete, 6 pár sötétszürke. Egy időre le van a gond a csellengőkkel.
Tisztelt topikolók!
A következőt javasolnám, ha valaki már megtette előttem, akkor elnézést kérek. Mivel párom révén magam is érintett (és elsőszámú gyanosított) vagyok a dologban, sokáig gondolkodtam, mivel lehetne orvosolni ezt a tartós és egyenlőre megoldatlan problémát. (Bár további gondok merülnek fel az alábbiakban, várom a megoldásokat...)
Mivel a még meglévő félzoknik tulajdonosainak jelentős hányada sokáig tartogatja féltett kincsét abban a reményben, hogy megkerül a párja is, viszonylag rövid idő alatt tetemes mennyiség gyűlhet össze különböző mintázatú és színű lábravalókból. Namármost. Ugyan nincsenek kimutatások a kereskedelemben fellelhető zoknik dizájnját illetően, mindazonáltal azt hiszem, hogy a szóban forgó darabok többsége hasonló lehet (gondolok itt a kedvezményes áron kapható tömegzoknikra).
A FélpárBörze elmélete:
Ha mi, megkeseredett félpárzoknitulajdonosok (és meggyanúsított feleségek) összefognánk, kibérelhetnénk egy (nagy méretű) helyiséget, ahol kedvezményes párkereső-vásárt rendezhetnénk a meglévő darabokból.
Lelki szemeim előtt már látom is, ahogy karomon és vállamon szétteregetett félzoknikkal járom a termet, és feszült figyelemmel vizslatom a mások portékáját, majd meglátok egy ismerős féldarabot valaki kezében, és lecsapok rá: hogyéaggya??
És ekkor merül fel a következő probléma: mi van, ha nem hajlandó XY megválni a saját félpárjától, és az enyémet akarja?...
attól tartok, a kivárás csak selejtes fél pár zoknik esetében vezethet eredményre, tapasztalataim szerint az a zokni, ami előkerül, az vagy lyukas lesz közben vhogy, vagy addigra az eredetileg meglevő zokni tűnik el.
Ez utóbbi jelenség a teleportáció speciális esete az ún. félportáció, amelynek a lényege, hogy fizikaliag mindig csak fél zokni marad nálad, a zokni énje (lelke) pedig máshova vándorol. :)
Jó ideje foglalkoztat a téma. Igaz, még nem próbáltam a szépirodalom felől megközelíteni, de határozottan tetszik!!
Én inkább tudományos alapon próbálkoztam, az élőhelyek felkutatása volt elsődleges célom, de be kellett látnom, hogy kudarcot vallottam.
Most a zoknetológia legújabb kutatásai alapján új múdszert vezettem be, melynek lényege a kivárás, s a nagyobb párválasztási lehetőség biztosítása.
Szerintem tévedsz, ha a zoknikat az ember szempontjából ítéled meg.
Hiszen a zokni nem azért van, hogy az ember viselhesse, az csak egy átmeneti -és számukra kellemetlen- állapot.
Ugyanilyen hozzáállással a zoknik gondolhatánk azt azt az emberről, hogy az ember nem más, mint gyakorlópálya és vizsgaanyag. :)
Hiszen a zokni az egyetlen élőlény, amelyik nem szeret nagy lábon élni , s a "két lábbal a földön áll" náluk nem a realista, gyakorlatias zoknik dicsérete, hanem a megalkuvók, a szökni gyengék lesújtó megvetése.
Honnan tudjuk pl., hogy a zoknik a 'felnőtt létben' milyen egyéni (pár nélküli) és társadalmi életet élnek, miután a születésük után a tükörképüket itrthagyják az árnyékvilágban, mint egy élettelen ruhadarabot?
A zoktropomorf megközelítés talán többet fel tud tárni a természetükről, elég csak a "Zokni Tragédiájá"-nak ismert soraira gondolni :
"A láb halál, a tűnés küzdelem, a zokni célja a tűnés maga"
"Hiszen ki az, aki csak úgy, gyanútlanul felvesz egy ismeretlen zoknit?"
Egyenlőre nem tudjuk, hogy a zoknik hová vándorolnak. Nem biztos, hogy emberi értékrend szerint kell megitélni az ott található lábtulajdonosok zoknihordási szokásait. Lehet hogy nem is lábra használják, hanem fülvédőnek.
Hm, a táplálkozás eddig eszembe se jutott. (Mármint zoknikkal kapcsolatban nem, de elég éhes vagyok. :)
Ha az a zokni csakugyan a tartalékai erős apadása miatt vándorolt el, vajon hogyan gondolhatta, hogy így, vándorlás útján hamarabb jut táplálékhoz, mint ha maradt volna a helyén? Hiszen ki az, aki csak úgy, gyanútlanul felvesz egy ismeretlen zoknit? (A zoknikkal való kapcsolatban a bizalom nagyon fontos, ha eddig nem vette volna észre senki.)
Másrészt ne feledkezzünk el a többi eltűnő ruhadarabról sem. A nadrágok, pulóverek, pólók még kevesebb táplálékhoz jutnak (ha táplálékszerzésről van szó), mégis ritkábban tűnnek el.
Épp tegnap hallottam (megbíható forrásból) egy eltűnt óráról. Karóráról, hogy pontosítsak. Ez új fejezetet nyit az eltűnt zoknik történetében.
Ez természetes, hiszen az elméletem lényege pont az volt, hogy lehet hogy a zoknik az élelemhiány miatt vándorolnak el.
Lehet, hogy érezte nincs elég tartaléka a lábnélküli időszak átvészeléséhez.
Megfigyelhető, hogy a gazdatest nélküli zoknik mozdulatlanok, tehát egy egyfajta hibernációs állapotban vannak, hogy átvészeljék a gazdatest nélküli időszakot.
Hohó, ezt azért nehezen hiszem, a legutóbbi fél pár fél perc alatt tűnt el arról a helyről, ahova raktam.
Attól, hogy egy organizmus élősködő, nem feltétlenül kell a gazdatest a szaporodásához. Lehet, hogy csak a fennmaradásához szükséges.
A zoknik táplálkozási szokásait a levélvágó hangyákhoz tudnám hasonlítani.
Főleg a nagyétkű műszálas zokniknál figyelhető meg, hogy nedvességet állít elő a lábon, ami tökéletes táptalaj a gombáknak. (ugyebár a levélvágó hangya is a levágott leveleken termeli a gombát amivel táplálkozik).
Ugyanúgy, ahogy a levélvágó hangya se lenne meg levelek nélkül, a zokni sem lehet meg a mindennapi betevőjét biztosító láb nélkül.
(Szóval melegít is, de közben kellemetlenséget is okoz, ezért nem tudom eldönteni, hogy élősködő, vagy szimbióta)
Megfigyelhető, hogy a gazdatest nélküli zoknik mozdulatlanok, tehát egy egyfajta hibernációs állapotban vannak, hogy átvészeljék a gazdatest nélküli időszakot.
A félpár zoknik eltünésének tudományága nagyon fiatal, egészen új tudomány. Érdemes lenne megfigyelni, hogy ez a kutatás valamikor az első hatásos lábgombaölő tervékek megjelenésére nyúlik vissza, ez arra enged következtetni, hogy a félpár zoknik elvándorlásának az oka az élelmiszerhiány.
Ha a zoknik netán és esetleg közös tudattal rendelkeznek, akkor jó okkal feltételezhetjük, hogy egy zokni (szinte) semmi, sok zokni (szinte) minden. Azaz jópár zokni kell ahhoz, hogy kellő IQ-val rendelkező tudatot hozhassanak létre.
Ha a szerves, sejtekből felépülő életformákat vesszük alapul, tovább feltételezzük, hogy egy zokni egy sejtnek felel meg, akkor azt is beláthatjuk, hogy legalább 10,000,000 (azaz tíímillió) zokni szoros közelsége kell ahhoz, hogy egy egészen minimális kapacitású "agy" kialakulhasson.
Ekkora mennyiségű zokni, ha az együttműködéshez szükséges távolságba óhajt kerülni egymással, szükségképp egy kisebbfajta fekete lyuk gravitációját kell, hogy létrehozzon - azt pedig minden bizonnyal észrevenné valaki (azaz nem venné észre, mert mire észrevenné, a feketezoknilyuk gravitációs vonzásának hatására igencsak elvékonyodna).
(Megj.: ha egy zokni több sejtnek felel meg, még akkor is rettentő mennyiségű kellene ahhoz, hogy a kellő nagyságrendű értelem kialakulhasson.)
Ami a zoknik egyuttélésének típusát illeti - itt szerintem egy igen furcsa szimbiózisról van szó, ami talán nem is az. Hogy is van ez? Nézzük csak.
Az emberek többsége az év nagy részében igen nehezen lenne meg zokni nélkül. Hordják, a zokni melegíti a lábukat, az ember kimossa, kiteregeti, majd összegöngyöli és berakja a fiókba. Az ember tehát teljesíti a szimbiózis feltételeit.
Nézzük viszont a zoknit.
Mi szüksége van a zokninak arra, hogy hordják? Mi jó származik neki ebből? Egész nap (egyes, alig dokumentálts esetekben napokig) kétszer fél pár láb tapos rajta, aztán lerángatják, berakják egy rettentő masinába, ami megfullasztja, megmérgezi őket, ráadásul még a lelküket is kirázza (képletesen értve; lapzártáig nem sikerült kikérni a Vatikán véleményét a zoknik lelkéről), majd hosszú-hosszú időt töltenek egy sötét helyen.
Az egyetlen ok, ami miatt a zokniknak megérné az együttélés, az a fennmaradás.
Csakhogy. A zoknik származását illetően kevés munka látott eddig napvilágot, mindazonáltal annyi bizonyosnak látszik, hogy az ősidőkben használatos, láb köré tekert rongydarab és a mai modern zokni között gyakorlatilag nincs átmenet, továbbá ha azt is figyelembe vesszük, hogy a modern zokni a létezése óta eltelt években egy sorminta nem, annyit sem fejlődött tovább (ami ellentmond az evolóció elvének) - felmerül a kérdés, hogy honnét jön a zokni?
Ha elfogadjuk az elméletet, miszerint a zokni a zoknigyárból jön, rögvest napvilágra kerül az eddig rejtőzködő tény: a zokniknak nincsen szükségük gazdatestre, hiszen anélkül is vígan szaporodnak.
A fentiekből kiviláglik: a zokniknak valamiféle tervük van velünk, emberekkel - csak reménykedni tudunk benne, hogy ez a terv nem jár veszéllyel az emberiségre.
Ez nem az alacsony intelligencia jele, hanem bizonyíték a közös tudatra.
Közös tudattal ugyanis felesleges sakkozni, mert mind a két fél tudja, hogy mit fog lépni a másik.
Bár most elgondolkodtam azon, hogy lehet hogy a zoknik önmagukban tényleg nagyon buták, viszont létezik egy a közös tudatot irányító zoknikirálynő.
Önmagában egy zokni egy idegen világban nem maradna életben, de kolóniában a zoknikirálynő irányítása alatt láthatóan nagyon sikeres faj, hiszen az egész világon elterjedtek.
Viszont egy kérdésem maradt, amire választ szeretnék kapni a zoknikutató kollegáktól.
Köztudott, hogy a zoknik emberi lábon élnek.
De vajon a zokni szimbiózisban él velünk, vagy élősködő, aki csak elhiteti a gazdaszeméllyel, hogy szüksége van rá?
Utána formálja a gazdatest tudatát, hogy az utódait is zokniviselésre kényszerítse. Ugye mindenki emlékszik gyerekkorában szülőjétől olyan mondatra, hogy "azt mondtam, hogy vegyél fel zoknit, mert felfázol!"
Hogyne, bizonyos tekintetben nagyfokú intelligenciára vall a viselkedésük - lásd oda-, esetenként visszaszökdösés -, azonban az élet egyéb területein megdöbbentő ismeret- és észhiány derül ki róluk.
Láttál már például sakkozó zoknit? Én nem, és nem hinném, hogy bárki látott volna valaha is. Pedig azt nem mondhatod, hogy egyiknek sincsen meg hozzá az adottsága (pl. skótkockás zokni).
A zoknik kitűnően tudnak akár alternatív valóságok, akár párhuzamos világok közt navigálni, ehhez kétség sem férhet. Ezzel jócskán túlszárnyalják bármely más, általunk ismert lény (legyen az élő vagy élettelen) helyváltoztató képességét, nem is beszélve az emberi társadalom eddigi ismereteit. Vitának itt nincs helye.
Viszont ha beletömködsz (természetesen előzetes beleegyezésével) egy bevásárlócetlit a megfelelő nyílásába, holtbiztos, hogy üres... izé... zoknival fog visszatérni. Még akkor is, ha előtte elmagyarázod neki, hogy csak oda kell adni a cetlit a kiszolgálószemélyzetnek (akiket előtte értesítettél), ők majd megtesznek minden, szükségesnek ítélt lépést.
Mindez azért van, mert a zoknik csak és kizárólag saját érdekeiket tartják szem előtt.
Nem vádként emelem ezt ellenük, pusztán a tényt szögezem le, hogy az évezredek (lehet, hogy évmilliók) alatt a zoknik evolúciója egy bizonyos irányba hajtotta őket, csakis abba, és semmi másba.
Ezért állítom, hogy a zoknik intelligenciája nem mérhető a sertésekéhez, következésképp gyerekjáték lenne elvinni őket egy össznépi zoknitalálkozóra.
Ez egy nagyon jó topic,de ugye nem kell végigolvasnom.Van kb 100 db félpár zoknim és a tendencia azt mutatja ez a szám csak gyarapodni fog.Szóval mit is kezdjek velük? :o)
Nemtom, azért kéne konzultálni a hentesiparban dolgozókkal - úgy tudom, így az EU felé közeledvén a disznóvágásra is speciális szabályok vonatkoznak, tehát a malacokat szórakoztatni kell, mielőtt vérüket ontanák. Na és ha ezt meg tudják oldani, mármint hogy a disznó nem tudja mi vár rá, akkor nem hiszem, hogy a sertéshez képest csekély intelligenciával rendelkező zoknit ne lehetne elcsábítani egy semmiféle veszéllyel nem járó zoknitalálkozóra.
Na várjunk csak, hogyan is csinálják a disznókkal?
Náluk is meg lehet úgy csinálni, hogy az egyik sertés ne tudja, mit csinál a másik - szerint a zoknikkal is meg lehet oldani, másrészt (a mi zoknijaink legalábbis) nem vágóhídra mennek.
Először arra gondoltam ,kellene zokni-börzét szervezni és ott lehetne cserélgetni az egy-zoknikat mint annak idején a lutra album matricáit.Legalábbis ha igaz az az említett elv h.szöknek a zoknijaink és időnként másokon látjuk viszont őket.De beláttam h.egy ilyen akciót maximum a Canesten szponzorálna.De esetleg lehetne kiállítást rendezni az egy zoknikból.(?)
