olyan kis te kis te az egész kutya!!! :o))
most ezt elég jól megfogalmaztam, mi?
berill
az egyik (talán az egyetlen) barátom, azt mondta, legyen berill,ő tudja, én vagyok az, de szerintem nem olyan "berill"-es a picilány...
szóval ő azt mondta, hogy szerinte az tökre jó lenne, mert szép név...
húú, nagyon klassz lehetett... most egy kicsit irigyellek miatta...
és nagyon nagyokat játszottak, és csócsálták egymást, és néha orra estek, és ugráltak, és ilyenek? valamikor régen láttam ilyen apró kutyusokat együtt játszani, és az fantasztikus élmény volt.
mi a leányzó neve? kaptunk rengeteg linket szerencsefeltől (köszi neked, mél ment), szóval mi lesz a neve?
igen, nagyon -nagyon szépek és olyan kis kajlák! Mind gyönyörű...amúgy én nem sok kölyköt láttam még életemben, és azt hittem, mind egyforma, de nem!!! Olyanok, mint a kisgyerekek, mind más, mind más karakter, mind más arcocska...
Amikor odaértünk Gödre, akkor kivittük az összes(mind a 6 kölyköt) az udvarra, hátra, a fűre...
Akik otthon voltak, elkezdtek rohangálni, a másik 3 egy picit pihegett az utazás miatt, meg még szokták picit a helyet, aztán együtt játszottak az otthoniakkal...
nagyon jó volt nézni, meg tapizni őket!
berill, először is nagyon örülök, hogy nem aludtál el. én igen, pedig gondoltam, felébresztelek, de lemaradtam... és ennek az élménynek is, ez fantasztikus lehetett!
és rengeteget kutyáztál egész nap? és egész úton? és miután megérkeztetek, akkor is? és a helyi kutyusok hogy fogadták a jövevényeket? és nagyokat játszottak? és nagyon esetlenek? és mennyire gyönyörűek? és a kiválasztott állandóan rajtad lógott?
és persze, és köszönöm a meghívást! tudod, nekem ne volt ilyen pici ír farkasom...
Na gyerekek, ma semmi és senki nem ronthatja el a kedvem! Olyan tündéri kis teremtményeket láttam, hogy csak na!
A napom úgy kezdődött, hogy M. felvett az Árpád-hídnál reggel 6.30-kor...
Kimentünk Úkjlengyelbe, ott kiválasztott kettő kislányt, meg egy kisfiút...
Annyira édesek voltak!!! Olyan kis ártatlan pofik, pufi pocik...:o))
Gyönyörű arcocskák...
Aztán a három picit kocsiba be, kimentünk Gödre, ahol ő lakik...ott szintén két kislány és egy fiúcska volt.
Tehát volt 4 kislány akik közül igazán nagyon nehéz volt választani, meret ugye ott volt a kis tappancsos-mellényes-fehérfarokvégű, akivel már legelőször is találkoztam, meg ott volt az ő kistesója, aki ugyan nagyon vézna, nagyon pici, de annyira kis elveszettnek tűnő...aztán a másikak közül az egyik aki mindig jött utánam, édesen nyalogatta a kezem, odafeküdt a hátizsákom mellé, és a fülem rágicsálta ( amúgy őt választottam), meg az ő tesója, aki szinte megszólalásig ugyanolyan, mégis valami kis csalódott fény van a szemében...őt nagyon nehéz szívvel hagytam ott... mert valahogy mindig a kis elesettekhez húz a szívem. De végül hagytam a szépségesszép csábításának... és azt a kutyut választottam ki, aki kiválasztott engem... :o))
Jövő csütörtökön megyek érte!!!!
És Sylvie! Eljössz majd pénteken, vagy csüt. este megnézni?
Lécci!!!
Na, a lényeg, hogy elmentem reggel fél hétkor otthonról, du. fél háromra jöttem dolgozni, de fél kettőkor értem haza a kutyázásból. NAGYON JÓ VOLT!!!!!
szerencsefel, tiéd a pálma. már a link is megérdemel egy csokit
berill, mikor jössz már? megint tobzódunk a nevekben. és kíváncsian várjuk, hogy milyen kutyikat láttál!
Aranyosak a kutyuk, de nekem az uszkár áll közel a szívemhez, mert gyerekkoromban a nagybátyámnak az volt és nagyon hűséges volt hozzá. Mikor vendéségbe jöttek hozzánk nem volt hajlandó lejönni velem sétálni, csak ha a gazdája nagy unszolások árán rávette. Amikor az utcán voltunk, akkor meg állandóan vissza akart menni a lakásba. Nagyon okos is volt, rengeteg dolgot megértett.
sziasztok, nem nagyon tudtam írni mostanság, mert nagyon szomorú lettem én is, a topic is...
nekem szerencsére nincsenek ilyen rossz emlékeim, nekem két kutyám "csak" elveszett, és azt hittem, hogy ennél rosszabb nem lehet. de én legalább reménykedhetek benne, hogy találtak új gazdát, aki szintén szereti őket, és jó helyen vannak.
berill, nickJagger! Kutymorgóitok tüneményesek! Polly kísértetiesen hasonlít az én Darkomhoz, aki puli. Muki szemeiből süt az elégedettség, szeretet. Ugye igaz az, hogy "Kutya nélkül lehet élni, de nem érdemes!"?
berill! Sírtam... Eszembe jutott, hogy az én Bogáncsomnak miért kellett meghalnia. És az emlékek, a szeretete, az élni akarása, a szenvedése... Orvosi műhiba. Nem ismerte fel a doki a betegségét és nem megfelelően kezelte. Én azzal próbálom a rossz emlékeket halványítani, hogy amíg élt, szeretetet kapott, törődést és a szívemben SENKI nem foglalhatja el a helyét! Örökké hálás leszek Neki azért, mert az életemből 4 évet bearanyozott a feltétel nélküli szeretetével, ragaszkodásával. Gondolj arra, hogy Nekik is joguk van a méltóságteljes halálhoz! Tudom, ez sovány vigasz...
