Miért ér később talajt a tizedikről zuhanó szőke nő, mint a vele egyszerre ugró barnahajú társa?
- Mert a szőke nő az ötödiknél megáll, széttárja a kezét, és megkérdi:
Akkor most mi vaaan?
Részemről a téma lezárásaként szeretnék még elmondani egy megérzésemet ezzel kapcsolatban.
Semmi mérés, csak sejtés, vagy inkább csak egy érdekesség.
Úgy 10 évvel ezelőt láttam először láttam egy személyi pánikriasztót (pontos neve most nem jut az eszembe), tudod ha megtámadnak, meg kell nyomni rajta egy gombot, és erre iszonyatos hangon víjjogni kezd. A hangerőn lepődtem meg, de nagyon. 115 dB-t tudott 1m távolságban (felirata szerint). Fülsiketítő. Rögtön kíváncsi lettem a táplálására, mert kb. fél évvel azelőtt szenvedtem egy kűltéri szirénán, hangefekteket akartam előállítani riasztás céljából. Belekékültem, mire hangszóróval elfogadható hangerőt állítottam elő, az áramfelvétel meg másfél amper lett 12 V-ról. Na gondoltam megnézem én ennek a kis vijjogónak a táplálását, biztosan valami spéci dolog. Leveszem az elemtartó fedelet, és csak dörzsölgetem a szemem, hogy jól látok-e. Az a legközönségesebb piros 9V-os rádióelem volt benne. Arról meg tudom, hogy 100 mA felett összecsuklik. Elő a műszert, árammérés vijjogás közben: 20 mA. Fel nem foghatom. 180 mW, és a dobhártyám meg cafatokban lóg. Akkor jobb híján elkönyveltem, hogy hiába, riasztót tudni kell csinálni, és én nem tudok. Annyira azért nem lehetett rossz a hangszórós kivitelűnek sem a hatásfoka, hogy majd' két nagyságrend különbség legyen az áramfelvételben.
Hát, csak ennyi. Mostanában gondolkodtam el ezen, hogy esetleg a pizonak nem segített-e be valami plussz ebbe a produkcióba? Úgy is feltehetném a kérdést, hogy nem ellentmondás-e 115 dB hangnyomás, meg a 180 mW felvett teljesítmény? Soha nem számoltam utána, lehet, hogy közel 100% hatásfoknál ez az eredmény jönne ki; 180 mW =halláskárosodás.
Azt hiszem jól kitárgyaltuk a piezokat. Elnézést kérek mindenkitől, ha tolakodó lettem volna a téma behozatalával!
Épp azért volna érdemes megnézni, mekkora a töltés, hogy összehasonlítsuk a CU-val. Elektrétnél ugyanis nem hiszem, hogy ez a képlet érvényes, ugyanis az elektrétről nem tud elmenni a töltés (legalább is amennyit az elektrétről tudok, igaz, az nem olyan sok:)).
Szóval volt még egy olyan gyanúm, hogy a mért áramlökés tulajdonképpen csak a kisütő vezetékben lezajló megosztási jelenség következménye. Tehát nincs valódi áram, csak egy megoszlás. Ebben az esetben a mért töltésnek nem a piezo, hanem a kisütő rendszer kapacitásával kell arányosnak lennie (ha az kisebb az elektrét kapacitásánál). Lehet, hogy marhaság, amit írok, de most csak így tudom elképzelni.
Az elektrétes kérdéseidre:
Igen, nemesgázban és vákuumban az elektrét nem sülhet ki. De gondolom, itt "kisülés" alatt nem azt érted, amikor te sütöd ki, hanem a magától történő, spontán kisülést.
Az sem fordulhat elő, hogy a levegőben nincs elég szabad töltés a semlegesítéshez, mert a polarizációs töltés nem keletkezik folyamatosan, hanem van egy véges, állandó értéke. Ez válasz a következő kérdésedre is.
És igen, nekem is úgy tűnik, hogy elvileg minden poláros molekulájú anyagból készíthető elektrét. Hogy a gyakorlatban ez mennyire megy, azt már nem tudom. Ez valószínűleg attól is függ, hogy mekkora tér kell a molekulák egy irányba állításához, és hogy tudjuk-e biztosítani a megfelelő erősségű teret. El tudom képzelni pl. hogy hiába poláros egy anyag molekulája, ha az egy irányba rendeződés energetikailag nem kedvező, mert mondjuk rendezett állapotban nagyobb lesz a távolság az egyes molekulák közt. De ez csak elméleti fejtegetés, nem tudom, hogy valóban van-e ilyen eset, csak el tudom képzelni.
Nem hiszem, hogy energiatermelés szempontjából bármiféle hasznát láthatnánk az elektréteknek, mert ahogy írtam, azoknak a felszíni töltése állandó, nem keletkezik folyamatosan, és nem is lehet elvezetni, csak semlegesíteni. Ha pedig semlegesítés után újra polárossá akarod tenni, akkor le kell szedned róla a semlegesítő töltést, vagy elektromos, vagy mechanikai munkával.
"Azt is meg tudtad mérni, hogy ilyen esetben mekkora töltés sül ki? "
Talán nem tévedek nagyot, ha Q=CU képletet használnám. Bár ezeknél az elektreteknél jobb vigyázni...
Had utaljak vissza a 151 sorszámmal jelölt hozzászólásomra. Abban hivatkoztam a Feynman-könyv ide vonatkozó (vagy legalább is szeretném, ha az lenne) részeire. Ezt a hivatkozásomat pontosította 155-ös levelében Dr. Lecter.
Idézem a könyvet: "Az elektret felszínén állandó polarizációs töltések vannak. Ez a mágnes elektromos analogonja. Mégsem olyan hasznos, mert a levegőből szabd töltések tapadnak hozzá, s ezek végül is semlegesítik a polarizációs töltést. Az elektret "kisül", és nincsen észrevehető elektromos tere. "
Én erre jegyeztem meg, mi van légritka térben, vagy nemesgázban? Ott nem "sül" ki. És mi van, ha a levegőben mégsincs annyi szabad töltés, ami semlegesítené a polarizációs töltést, mert az olyan nagy számban keletkezik? Számomra az sem egyértelmű ebből, hogy csak egyszeri eseményről van-e szó, vagy ezek a töltések folyamatosan kell, hogy létrejöjjenek (154. hozzászólás)
Megint csak kérdés, és kérdés. A könyv által leírt fizikai elvből azonban számomra kiderül a következő: szinte minden poláros molekulából(-ha a molekuláknak állandó dipólusmomentumuk van-lásd könyv) előállítható elektret, ha ezeket a molekulákat egyirányba rendezzük, és "befagyasztjuk" (158-as hozzászólás).
Namost tudtommal a víz molekula is ilyen. Mi történne, ha azt is elektretté alakítanánk, nagy tömegben? Az is polarizálná a töltéseket? Végzett már valaki ilyen kísérletet? Érdekes, nem?
Két féle piezot vizsgáltam: tokozottat és csupasz lapkát. A csupasz lapkára két szál vékony hajlékony többszálas réz kivezetést forrasztottam, 10-15 cm hosszút. Mindkét tipusból kb. 5 félét gyűjtöttem be, átmérőben, gyártóban különböztek. A legkisebb kb. 20 mm, a legnagyobb kb. 40 mm átmérőjű.
Eleinte csak kézbentarva (vezetéknél fogva, lógatva, hogy a kezem melege ne nagyon érje) egyszerűen oszcilloszkóppal rámértem, hogy a jelenség létezéséről, megismételhetőségéről meggyőződjek. Azért nem a digitális kéziműszert használtam ( kereskedelmi 3,5 digites, tipus talán nem érdekes most), mert mint már írtam, a műszernek kell kb. 2 sec a pontos méréshez, ezalatt viszont a töltés jórészt már kisül a műszer belső ellenállásán keresztül, és valahol egy közbülső értéket mér meg. Oszcilloszkópon viszont (1:10 fej, DC, 10 MOhm)kitűnően látszik a feszültség csúcsa, és az exponenciális lecsengési görbe. Csináltam ezután egy leválasztó CMOS mérőerősítőt (A=1), ezzel a lapka feszültsége digit műszerrel is mérhető, lecsengés nincs a mérés miatt.
Egyszerű digit műszeres kapacitásmérővel mértem meg a lapkák kapacitását, 10-20 nF közt vannak. Valószínűleg valamilyen látszólagos kapacitásról van szó, mert a geometriai méret nem indokolna még ekkorát sem. Vagy a dielektrum nagyon jó.
Ezeken a megerősítő méréseken továbblépve jöttek a már leírt tisztázó mérések. Amennyire csak lehet, mindenhol nagyon vigyáztam a következőkre (az ember legalább magát ne csapja be egy rosszul kivitelezett méréssel): vegye fel az állandósult környezeti hőmérsékletet, ajtó ablak, csukva. Ez kb. fél óra. A kivezetéseket rögzítem, hogy a méréskor nehogy megmozduljanak, ezáltal rezgést vigyenek a lapkára. Az mérőműszert egy pici mikrokapcsoló megnyomásával csatlakoztattam, azért, hogy a mérés kezdete biztos legyen. (eleinte csak úgy hozzányomtan a kivezetést a szkóp mérőfejhez). A környezeti hőmérséklet beállásáig nem tartózkodtam a mérőhelyen, nehogy a levegőt kavarva, testmeleget vigyek a lapkára. Ilyenkor az egy légterű szomszéd helyiségbe megyek át.
A tokozatlan lapkákat egy darab fehér írólapra teszem az asztalon, a lelógó vezetéket az asztal
lapjához rögzítem egy darabka celluxal, nehogy elmozduljon. Ebből következik, hogy a mérés alatt a lapka fekszik a a papiron. Erről jut eszembe, elhangzott a levegő elektrosztatikus töltése esetleg feltöltheti a piezot. Nos, a lapka dielektrum vastagsága 1-2 tized mm Nyilván ez a két vezető réteg távolsága is. Ha a sztaikus feszültség 200V/m, ettől semmi képpen nem töltődhet fel V nagyságú feszültségre.
Nos, láthatod, eléggé körültekintő voltam a mérések kivitelezésénél (mondom, nagyon rosszul esne becsapni magamat) Ja, és szinte zajmentes környezetben mértem, kivéve amikor kifejezetten a zaj hatást vizsgáltam.
Azt tapasztaltam azonban, hogy a feltöltődés annyira határozott és megismételhető minden nem túl szélsőséges körülmény közt, hogy az ellenőrző mérésekhez nincs szükség pontos labor körülmény meghatározásához, bárhol megismételhető a hatás detektálása. A pontos mérés az más kérdés, de most ott még nem tartunk. A hatás létének a bizonyításához meg talán ez is elegendő. Végül is nem egy platinával bevont rubinlézerrről van szó, amit csak a NASA tudósai illethetnek kezükkel.Ezt aztán tényleg bárki ellenőrízheti, végezhet méréseket. És pont ezért gyanús a dolog, hisz piezot évtizedek óta használunk. Jó lesz óvatosnak lenni bármilyen következtetéssel. Talán olyan valaki is beleolvas ezekbe az írásokba, aki esetleg a piezo gyártásban részt vett, esetleg a kisujjában van a válasz. Jó lenne, ha megszánna. Bár megnyugtató, hogy a piezo akkor is feltöltődik, ha nincs válasz. (A KŐPORC mintha régebben gyártott volna ilyesmit)
Én nem hiszem, hogy legyintenének, vagy nem tartanák figyelemre méltónak, csak ők is értetlenül állnak, és ezért nem tudnak mit írni :))
Én még mindig azt gyanítom, hogy valahol te viszed bele azt az energiát, amitől mindig feltöltődik. :)) Leírnád pontosan a kísérleti elrendezést? Tehát hogyan és min áll vagy fekszik a piezó? Milyenek az érintkezők, hogyan vannak hozzákapcsolva? Hogyan történik pontosan a kisütés vagy a feszültségmérés? Meg bármi, ami még fontos lehet.
"Az elektrétes magyarázatot nem értem. Mitől jönne ott létre kisülés?
A levegőből feltöltődő kondenzátor esete sem világos. Én itt két egyenlő nagyságú, ellentétes irányú erőteret látok, amik kioltják egymást, tehát itt sem értem, honnan jön a kisülés.
A hang rendezetlen energiaforrás, akkor hogy tudna rendezetten feltölteni valamit? "
Ezeket ugye most nem tőlem kérded?
Egyébként kössz, hogy megszólaltál, mert kezdtem már elég hülyén érezni magamat: áldogálok itt a kezemben egy piezóval, néha egy kis energiát kiveszek belőle, és közben oldalakat teleírok, hogy nem értem, mi működteti? És közben azon gondolkodom, hogy azok a Fórum szerkesztők, akik az eddigi hozzászólásaikban csodálatos ismeretekről adtak bizonyságot, most miért nem szólnak semmit? Nem értik, hogy mit nem értek? Túl banális a felvetésem, a kérdés válaszra sem méltó? Vagy csak a tudós jogos büszkeségéről van szó a laikus kérdezővel szemben? Esetleg már nem olvassák ezt a rovatot? Vagy tényleg nincs válasz?
A feltevés borzongató: lehet, hogy egy 'nullponti kicsatolót' tartok a kezemben, méréssel megismételhető, milliószám használt, reprodukálható, stb ? Borzongani sem merek, mert hátha valami fatális tévedés az egész, és egészen másról van szó, mint amire gondolok. Bár, az a helyzet, hogy egy 'hagyományos' magyarázat is roppant érdekes lehetne! Egy dolog miatt nem adom fel a válasz keresést: a piezóra lehet számítani, mindig feltöltve találom, és szépen kattan, amikor kisütöm. Ez a lényeg. Mőködik.
Kedves tudós, fizikus Fórum szerkesztők, ha olvassátok ezt a hozzászólást, szépen kérlek benneteket, áldozzatok egy percet a jelenség ellenőrzésére. És utána remélem Ti sem tudtok egy kézlegyintéssel továbbmenni, mondván, hogy csekély az energiatartalma, nem hasznosítható, stb. Annak idején Volta békacombja sem rughatott akkorát, mint egy csődör, és mégis....
Ha meg végül is egy szép hagyományos magyarázatot találnátok, az is nyereség lenne, mert végre abbahagyhatnám az irkálást a fórumra ebben a témában. Persze majd lenne valami más. :)
Ne mentegetőzz, nem biztos, hogy mindig a vevő készülékében van a hiba. :))
A piezó még engem is nagyon érdekel, de még mindig nem látom tisztán a kísérlet részleteit. Persze tudom, hogy nem könnyű minden részletet pontosan leírni, legjobb volna saját kezűleg elvégezni a kísérletet, de erre sajnos nem nagyon vagyok berendezkedve.
Az elektrétes magyarázatot nem értem. Mitől jönne ott létre kisülés?
A levegőből feltöltődő kondenzátor esete sem világos. Én itt két egyenlő nagyságú, ellentétes irányú erőteret látok, amik kioltják egymást, tehát itt sem értem, honnan jön a kisülés.
A hang rendezetlen energiaforrás, akkor hogy tudna rendezetten feltölteni valamit?
Azért majd megpróbálok beszerezni egy ilyen kristályt, de nem tudom, hogy a voltmérőm alkalmas-e, mert nem ismerem a belső ellenállását.
Valóban, a 'fantasztikus' jelző helyett írhattam volna rejtélyest is. Hát most lebuktam, hiába próbáltam értelmes képet vágni. Jobb lett volna mégis inkább hallgatni :)
Ne tőlem várd a képletek magyarázatát...
Ez egészen fantasztikusnak látszik. Van konkrét elképzelésed a megvalósításról?
Számomra az idő még inkább csak filozófiai kategória, mintsem befolyásolható fizikai tényező.
A Curie pontos lehetoseg, nagyon rossz hatasfokkal fog dolgozni, a magnest csak a feluleten tudod melegiteni vagy huteni, vagyis minel nagyobb magnest hasznalsz, annal rosszabb lesz a hatasfoka, ha meg kicsit akkor nem nyersz vele semmit. Akkor mar jobb a magnesmotorokban hasznalt megoldas a fluxus (helyett a magneses ter) valtoztatasara (erovonal terelo forgo lemezzel). Ezzel nagyon jo hatasfoku villanymotort lehet kesziteni.
Vagy peldaul ki lehetne probalni meg a piezo-magneses kombinaciot is.
Ezek jo kis otletszeru kiserletek az energiatorveny kijatszasara. Szerintem kicsit celtudatosabb ut, az ido homogenitasanak a felboritasat megcelozni egy furmanyos szerkezet segitsegevel, mert ha sikerulne idoszingularitast produkalunk, akkor nagy gaz lenne.
Ter <=> Ido <-> Anyag = Energia
Anyag -> gravitacio -> Ido
gravitacio <=> Elektromagneses ter, ..
Elektromagneses ter -> ?????? Ter - Ido, stb.
Úgy tűnik, mint ha kisajátítottam volna a Fórumot. Igazán nem akarok egy kialakult beszélgetést megszakítani, de úgy látom, most nem nagy a forgalom, meg hát még nem szóltatok hogy hagyjam abba.
Zyx piezora tett utóbbi megállapításán kicsit elmerengtem (mármint piezo - mágnes analógián). Azért mintha lenne egy lényeges eltérés a hasonlatban. Állandó mágnessel kialakítok egy zárt mágneskört (pl. lágyvas gyűrűt megszakítva behelyezek egy darab állandó mágnest), és abból a célból, hogy majd energiát vegyek ki a rendszerből, még egy tekercset is teszek kell rá. Nyilván ez a tekercs, a mágneskörből az energia kinyerésének módja már egy eltérés, mert a piezoból közvetlenül, galvanikus úton is kivehető az energia. De menjünk csak tovább! Amikor a mágnest behelyezzük ebbe a lágyvas körbe, a tekercsben feszültség indukálódik, ez egy alkalommal (a mágnes behelyezésekor) hasznosítható, és utána semmi. Ha újra energiát akarunk nyerni a tekrcsről, ki kell venni a mágnest, de ahhoz már energia kell, minimum annyi, mint amit a tekercsből majd kinyerhetünk. Semmi gond, valahogy így működik körülöttünk az összes áramfejlesztő. Na most a piezo viszont minden újabb energia befektetés nélkül adja a következő energia impulzust. Igaz számomra őszintén szólva még most sem tiszta, hogy honnan veszi.
Szerintem ennek ellenére az analógia megállja a helyét, a különbözőség talán abból adódik, hogy a mágneses teret galvanikus úton közvetlenül nem hasznosíthatjuk. Indukció viszont csak abban az esetben jön létre, ha a mágnestér változik a tekercsben. Ahhoz viszont energia kell, nagyobb mint ...stb. De kérdem: nem létezik olyan technikai, anyagszerkezeti megoldás, aminek következtében csökkenteni lehetne a mágneskörben a fluxust, de kisebb energiával, mint amekkora teljesítményt elzárunk. Valahogy úgy, mint a vízcsap, ott is elég nagy teljesítményeket lehet megszüntetni kis energia bevitellel. Vagy mint egy tranzisztor, ott sincs szükség akkora vezérlő áramra, mint amekkorát kapcsolunk vele. Sajnos akárhogy kotorászok elektrós ismereteimben, nem találok ilyen eszközt. Talán valami mágneses erősítő ami beugrik, de lehet, hogy az sem az. Nem is biztos, hogy van ilyen.
A mágnes mechanikus ráncigálásán, vagy a légrés növelésén (ami szintén ugyanannyi energia) kívül tényleg nincs más módszer a fluxus csökkentésére?
Volna egy ötletem. Mit szólnátok egy gondolatkísérlethez? Ugyanis ez már nehezebben ellenőrízhető, mint a piezo hatás voltmérővel történő megmérése. A Curie-pont átlépése is megszünteti a mágnesezhetőséget. Lásd Weller páka. Tudtommal a Curie-pont lehet egészen alacsony is, alig 100 C felett. És valami nagyon határozott pont. Elérve azonnal megszűnik a mágnesezhetőség, alatta viszont rögtön visszatér. Szintén lásd Weller páka, meg a tankönyvek. Namost mi lenne, ha az iménti mágneskörünket a lágyvas Curie-pontja körül 'lebegtetnénk'. Értitek? Picit átlépjük, leépül a mágnestér, következményeként a tekercsben áram indukálódik. Ezután picit alámenve ismét mágnesezhető lesz a lágyvas, és ujra felmágneseződik. Eredmény: indukció. Persze az állandó mágnest úgy kell megválasztani, hogy a Curie-pontja magasabb legyen a lágyvasénál.
Mivel a Curie-pont köruli +- eltérést csak a technológia korlátozná, elvileg nagyon kicsi is lehetne. Ebből következik, hogy a felmelegítéshez, ill. hűtéshez használt energia elvileg tetszőlegesen kicsi lehetne. A tekercs által adott energia viszont nagyjából állandó (mert a fluxus változás mindig ugyanakkora).
Mit szóltok hozzá? Működhet? Persze, hogy nem. De miért nem? Nem lenne rossz kipróbálni. A piezo feszültségét sem biztos, hogy gondolatkísérlttel előre megjósoltuk volna.
Eleg nehez valodi arnyekolast csinalni, fennall a veszelye, hogy nem sikerul tokeletesre. A masreszt a piezokra nagyon kell vigyazni, mert gyakorlatilag minden kornyezeti valtozas hatassal van rajuk es nagyon erzekenyek. Amiket írtam azok valóban elő szoktak fordulni es sok merest osszezavartak mar.
Azert sikerult utananezni a dolognak, es László barátunk jó helyen kereste a megoldást a kristályos elektréttel.
A jelenséget ferroelektromosságnak hívják. Ez az állandó mágnes elektromos analógiája és valóban vannak ilyen anyagok.
Bizonyos anyagoknak a mágneshez hasonló hiszterézis görbéje van csak elektromosan.
Ugyanúgy léteznek domének, mint a mágnesben és ugyanúgy működik is az egész. Tehát külső elektromos tér hatására a domainek befordulnak a tér irányába. A mágneshez hasonlóan itt is megjelenik egy permanens elektromos tér, ami kisütés után mindig visszaáll eredeti értékére. Viszont ehhez töltések kellenek, aminek a szétválasztásához energia kell.
A levegő másod fajú vezető, olyan mint egy elektrolit, ez fel tudja tölteni a kis kondit, a fém pedig első fajú vezető, ezért ki tudja sütni a kondit, a kettőt változtatva valóban elképzelhető, hogy körfolyamatot lehet képezni. A kinyert energia viszont a ferroelektromos rendezettseg rovasara tortenik, tehat pont ugyanaz a helyzet, mint az allando magnesre epulo orokmozgok eseteben.
Első fajú vezetővel nem lehet galvánelemet képezni, míg másodfajú vezetővel igen. Első fajú vezető minden fém. Másodfajú vezető pl. a só oldatok, a levegő, a plazma, stb. A legismertebb ferroelektromos anyagok: Rochelle só, bárium titanát.
Most már csak ismételni tudom magam. A piezo feltöltődését szerintem a levegőben levő elektrosztatikus potenciálkülönbség okozza. A jelenséget tudomásom szerint Tesla is tanulmányozta, beépítette a házát nagy lemezekkel, melyekkel feszültséget gyüjtött és azt számolta, hogy hány szikrát tud vele generálni. Az így gyüjtött energia mértéke igen csekély, lehet vele energiát termelni, de csak nagyon rossz gazdasági hatásfokkal.
Elgondolkodtam ezen a bimetálon, és lehet, hogy valami érdekeset találtam ki (nem a bimetállal).
Ha ez a vacak tényleg meghajlik sajátmagától, akkor elképzelhető egy olyan mechanika, ami egy bizonyos hajlási értéknél rővidzárja a piezót, az kisül, megszűnik a hajlás, és kezdődik minden előlről. Ez már tényleg folyamatos mozgást produkálna, és ha még a kisütési elektromos energiát sem hagynánk veszni, akkor még energiát is tudna termelni. Na, ehhez mit szóltok? Egyre jobban belebonyolódunk...
Szerintem megérne egy kísérletet. Ha a pedig ezt a piezo hatást lehetne fokozni, esetleg más anyaggal, vagy nem is tudom...
Húú, most olvasgatom a Fórum régebbi hozzászólásait (ezzel kellett volna kezdenem!).
Háát, én meg sem merek szólalni, csak megpróbálok értelmes képpel bámulni, olyan magasröptű a társaság. Az előző, fizika tanárról feltett kérdésem sztornó. Szerintem itt rajtam kívül mindenki az.
Ha a klasszikus ökölszabályt, az energiamegmaradás törvényt alkalmazzuk, akkor csak külső hatás jöhet szóba (olyan hatás, amire nem gondoltunk, vagy valami felett átsiklottam), mert ha nem így van, akkor nem lesz magyarázat (jelenlegi ismereteink szerint). Ebben az esetben viszont igaza kell, hogy legyen Zyx-nek. Persze ha meglenne ez a külső hatás, akkor is ép elég lenne megmagyarázni, hogyan polarizálja a piezo az általában szimetrikus, vagy homogén hatást. Hirtelen nem is tudnék ilyet mondani; a gravitációra gondoltam ,de ott sem tudok elképzelni ilyen viselkedést.
Van itt a Fórumon fizikus, vagy fizika tanár? Kíváncsi lennék, hogy túl nagy marhaságokat hordtam itt eddig össze? Vagy ne égessem magam tovább az alapismeretek hiányával? Nyugodtan szóljatok rám.
Igen, a vizsgálataim (amikről a téma felvetésekor már írtam) is ezt próbálták kiszűrni, hogy mi lehet ez a környezeti hatás. Ha EM hatás okozza a feltöltődést, akkor várhatóan egy zárt vas dobozban ez a hatás megszűnik, vagy legalábbis észrevehetően csökken. Azt tapasztaltam, hogy a feltöltődés gyorsaságára nincs hatással, hogy a kazettában van, vagy sem.
A másik kézenfekvő lehetőség a külső hangoktól valamiféle felgerjedése. Ebben az esetben szintén eltérést várna az ember a feltöltődés ütemében attól függően, hogy csendes a környezet vagy erősen zajos. Semmi eltérést nem tapasztaltam.
Maradt még a légnyomás változása, bár ez 5-10 perc időtartam alatt aligha változik rendszeresen. Ezért végeztem el azt a vizsgálatot, hogy két szigetelő lap közé fogva satuban nagyon erősen összeszorítottam. A szorítás okozta tranziensek lezajlása után a feltöltődés üteme a szokásos volt.
Ezek után, több ötletem nem lévén, kivittem a szabadba, távol minden elektromos vezetéktől, be a tó közepére. Ide már nem vittem feszültségmérőt, a kisütés okozta kattanásból azonban úgy ítéltem meg, hogy a feltöltődés üteme nem térhet el lényegesen az eddigiektől.
No, ezek ismeretében már kezdett érdekes lenni a dolog, és figyelni kezdtem a mérésekhez használt piezókat. Rendszeresen elővettem, mindig feltöltődve találtam, de nem midig azonos mértékben. A hőmérséklet ha magasabb, akkor pl. sokkal gyorsabban, sokkal nagyobb feszültségre töltődnek. Úgy vettem észre, hogy a vizsgálatok közbeni 22-25 C hőmérséklet a határvonal, 20 C alatt már alig mérhető, 30 C körül meg kifejezetten jó a hatás jelentkezése.
Most, hogy ráakadtam erre a Fórumra, leírtam a megfigyeléseimet, talán kiderülhet mi okozza ezt a szokatlan (legalábbis nekem furcsa) jelenséget.
Mert akárhogy is van, a piezók feltöltődnek, sőt még meg is hajlanak egy picit, mert kattannak kisütéskor. Kérdésem az lenne még, ha nem keresnénk tovább az elméleti magyarázatot, akkor tovább tubnánk-e gondolkodni abba az irányba, hogyan lehetne az a pici, de "ingyen" energiát hasznosítani? Függetlenül attól, hogy hogyan jött létre szélmozgás, villámcsapás vagy bármi más következtében. Esetleg sokkal jobban felerősíteni a hatást, aminek már gyakorlati haszna is lehetne?
Mi a véleményetek? Leszálljak a témáról?
