Igen, én is úgy gondoltam, hogy valamiféle soron kívül eset miatt...
Ha ez gyakran előfordult volna, főleg vontatmánnyal, akkor annak lenne nyoma. És kerestem eleget, így valószínűleg találtam volna valamit. Végül ezért fordultam a "széles nyilvánossághoz" a kérdéssel! :)
Fel még csak-csak néhány uszállyal, de lenek az a hajlat akár négy egymás mellé vett uszállyal, akár 2×2-vel nem kis manőverigényű, és ahhoz nem csak szupi géphajós irányítás, de frankó uszálykormányosok is kellenének.
Nomeg a péterrévei köteleskomp útbiztosítása, azaz a kompkötél teljes mederbe eresztése.
(De őszintén remélem ezt odaképzelte mindenki.)
Mert szeparát császkáló géphajó nyilván nem kihívás.
A hajó a méretei alapján nyilván fel tudott menni, de egy vontatóhajó vontatmány nélkül minek ment volna? Azokhoz a vontatmányokhoz amik a Tiszán gond nélkül közlekedni tudnak sokkal kisebb vontatók is elégségesek.
Úgyhogy ha járt is valaha, az ritka és különleges alkalom lehetett.
Köszönöm, ezek szerint lehetséges a métere alapján!
Viszont én konkrétan az 1200 LE-s középdunai típusú vontató motorhajó képviselőire (ÓZD, PAKS, SZEKSZÁRD, SZOB, BALATONFÜRED, KAPOSVÁ,R KECSKEMÉT, SZOLNOK, TATABÁNYA, SZOMBATHELY, GYÖNGYÖS, INOTA) lennék kíváncsi a magyar Tiszán!
Elnézést a laikus kérdésért! Az 1200 LE-s középdunai típusú vontató motorhajók (ide értve a sekély merülésűeket is) közül járt valamelyik a Tisza magyarországi szakaszán?
1963-ban a pesti mércén a legmagasabb vízállás 624 cm volt, https://www.hydroinfo.hu/vituki/archivum/bp1963.htm tehát árvíznek nem, de magas vízállásnak lehet nevezni, bár szerintem a fák lombosodása alapján ez inkább a júniusi, 5m körüli állapot.
Ez az Újpesti öböl, az angyalföldi hajógyár területe. Nem valószínű, hogy itt a hullámzás vagy szél képes lenne felborítani egy úszódarut. Sokkal valószínűbb, hogy a készülő daru gémjét kidaruzták a sólyatérbe, majd jött egy nagyvíz és víz alá került.
Igen, láttam és hajóztam is rajta. Elébb kishajóvezetőként, egy kb. 15-20km/h sebességű rocskával. Egész éjjel a hátunk mögül világító telihold fényénél mentünk, én hajnal kettőkor adtam át a kormányt. Villanóról villanóra, parti jelre, néha a parti települések fényeire támaszkodva egy hármas kötelékben. Később egy nagyhajó kormányállásában, pont az ominózus dunakanyari szakaszon sikerült egyedül maradnom a keréken, mert a pk.-nak sürgősebb dolga :-) támadt éppen odalent. Amikor lement, még működött a radar. Aztán az elköszönt. Én meg ott álltam a keréknél és igyekeztem a parttávolságot tartani szemre, közben maradva a zöldek mellett a dömösi gázlóban, ahogy utasításba kaptam. Nem kívánom vissza az érzést...
Még mindig nevetésre húzódik a szám, ha eszembe jut a késő délutáni ceremónia.Két nagy darab ember. Jön a vitorlás, oda áll a pk. elé. Az felkászálódik a székből. Összeér az orruk.
Még tovább folytatva az együttgondolkodást: látott-e már az itt kommentelők közül valaki éjszakai Dunát (vagy bármely más természetes vízfelületet) ? Ha csillagos, holdvilágos az éjszaka, a vízfelület tükrözi a fényt, ha hullámzik is egyben, méginkább vibrál az egész felület. Ha nincs holdfény, tudjuk, sötétben minden tehén egyszínű... Ha köd van, esik az eső, ez mind torzítja, szűri és szétszórja még a legerősebb reflektorfényt is. Ilyen körülmények között bármit meglátni a vízfelületen igencsak nehéz, majdnem lehetetlen. Érzékelni radarral igen, de az sem csodaszer - műanyag kisgéphajó esetében pláne.
Az pedig, hogy milyen és mennyi uszadék van a Dunán, elég, ha végigmegyünk a budapesti rakpartokon és lenézünk a kikötőpontonokra, mennyi minden fatörzs és egyéb dolog halmozódik fel. És ez a mennyiség nyilván a töredéke annak a mennyiségnek, ami nem akad fenn, hanem szabadon úszik tovább. Ráadásul az átázott fatörzs majdnem olyan, mint egy jéghegy: a nagyobb része a felszín alatt van. Áradó folyókon gyakran lehet látni szinte egész fatörzseket is, nem csupán gallyakat.
Igen, (valószínüleg) ittas állapotban, éjszaka, a vélhetően megengedettnél több szméllyel, megszegve a vizikresz által előírt megközelítési - keresztezési szabályokat, nem "célszerű egy nagyhajó útjába kerülni. A korábbi hozzászólók közül is megfogalmazták már: elmulasztani a segítségnyújtást csak akkor lehet, ha valóban észlelték a balesetet és nem álltak meg. A baleset egy pillanat műve lehetett, a csattanás utáni reflektorozás korlátozott eredményt hozhatott, hiszen a hajó alá nem lehet bevilágítani.