"...Játszom én és táncolok, Játszom én mint sok dolog. Látszom fénybe és tükörbe, Játszom egyre, körbe-körbe. játszom én és néha este fölkelek, s játszom, hogy akik alusznak, gyerekek."
Köszönöm, hogy belinkelted, tudtam, hogy elhangzott egy riport Tamással december 24.-én, de sajnos lemaradtam az elejéről, s mindenképp terveztem, hogy utólagosan meghallgatom.
S, hogy „... Értse minden szóját...”, :-)))... az alábbi idézet magyar fordításban:
"Az élet olyan, mint egy kert. Lehetnek tökéletes pillanatai, de nem maradnak meg, kivéve az emlékezetben. Élj soká, légy sikeres."
csak annyit akartam megfogalmazni, érzékeltetni, hogy vannak különbségek a megközelítésben, gondolkodásban, hozzáállásban. ezt úgy általában is értem mindenkire, hisz mások vagyunk stb. ezt már én is írtam korábban többször.
s ezzel nincs is semmi gond.
a hasonlóság pedig az, hogy hozzád hasonlón, a leghőbb vágyam nekem is az, hogy minél többen, többet beszélgessünk itt a Fórumon, még ha nem is ismerjük egymást személyesen. másról sem kell szólnia egy fórumnak, vagy úgy is mondhatom legfőbb célja, a beszélgetés. :)
Boldog Új Évet Nekünk! és Sok beszélgetést kívánok az Új Évre is! :)
Többször írtam, hogy ezek a gondolatok saját érzések..., saját asszociációk... alapján fogalmazódtak bennem. Egyszerűen csak leírtam, abban a reményben, hogy más is leírja milyen hatással volt rá a színdarab. Nem célom a pontosság, részletesség, a mindent felölelés-megragadás. Sajnálom, hogy anno..., nem tettem meg ugyanezt a Máriával, s idézetekkel próbáltam kezdeményezni a „beszélgetést."
Mindig kissé paradoxnak találtam, amikor a Ghymes az Arénában lépett fel, mert az legtöbbször a gigantikus látvány és a show színtere, azokéi, akik – ahogy Pilinszky írja – nem merik vállalni az unalom kockázatát. Ezalatt azt értem, hogy sokan maradnak a biztonságos, garantáltan sikert hozó felszínen, és nem is akarnak erősebb hatásokat kiváltani a hallgatóságukból. Az ellenérzés csak addig volt bennem, amíg nem hallottam élőben, hogy hozza be a Ghymes „Magyarország legnagyobb kultúrházába” azokat az erős, érzelmeket megmozgató hangulatot, amely mondjuk egy kisebb, meghittebb művházban is megteremtődik – és ennél több nem is kell.
A 150 tagú gyerek- és ifjúsági kórus nagyon jól kiegészítette a Ghymest, megható volt a tisztán csengő(csángó) hangjuk a Menjünk mi is Betlehembe alatt és a Pozsonyi blues-ban, a Vágyalkut meg olyan emelkedetté tették, hogy csak azzal bizonyos pár másodperces csenddel lehetett válaszolni rá. Sokan szerintem nagyon örültünk a régen hallott Vágyalkunak, zseniális az a zene, ahogy fokozatosan megtölti a teret és ahogy Tamás „éneke árad”. Kapkodtam a fejem a régi-új dalok hallatán, imádtam, hogy részese vagyok,és végre hallom élőben a Zivatart, a Csengőcsángót. A Pozsonyi blues Hoboval felejthetetlen volt, ahogy Mazsi is írta, ott volt a barátság a színpadon, és a tiszta öröm és vidámság is, annyira látszott hogy szeretik egymást, szép jelenetek voltak, ahogy összemosolyogtak sokszor, vagy amikor Hobo megölelte Gyulát (erről kép is van facebook-on) ..... a Viharban születtem átghymesített (átghymesizált :) ) változata izgalmas, hegedűszólóval, szaxival, ők is úgy élvezték. Ahogy az egész koncertet, végig ott volt az összhang a tagok között, a nevetésekkel és a fáradt pillantásokkal együtt – hiszen mégiscsak két és fél óráig zenéltek. A Tánc a hóban a legnagyobb siker még mindig, jelzi az is, ahogy egy nő (vagy férfi) a dal felkonferálása után „Az jó!” –t kiáltott önkéntelenül. Vagy önként :D
Trokán Anna versmondása jobban tetszett, mint anno Ráckevei Annáé a Bazilikában, de szerintem a szerző előadásában a leghatásosabb – bátyám szerint nem, de hát ízlések és.... :)
Kedves volt, ahogy Tamás felkonferálta a Táncot, amit zongorán szerzett, pedig elmondása szerint nem is tud zongorázni. Majd a legelső fellépésükről beszélt, ami egy focipályán, nyolc és fél táncossal zajlott, és háláját fejezte ki, hogy most ennyi ember előtt zenélhetnek az Arénában.
Mi is örültünk neki, a Ghymesnek, hogy hallhattuk őket, és hogy megint hoztak nekünk „tiszta szívből jószándékot, és amellett, ami tőlük tellett”.
Igen, nem nagyon tudtam levenni a szemem arról a videóról. megható és felemelő volt egyben. :)
és ahogy írtad Lily a többit is, egyetértek és egyet is éreztem, vagyis ezt érzékeltem, éreztem én is.
Emlékszem, amikor és ahogy a Messzerepülőt játszották az első Arénás koncerten. Nagyon fentről, nagyon magasról csodáltam, hallottam, akkor a "dühöngőbe" még állójegyeket árultak. Gyönyörűen szólt most is, Újra!
A Vágyalkura a Millenáris koncertről emlékszem anno, a lemezbemutatóról. Sötét volt, az egy elég sötét koncertterem,
fekete falakkal és valahogy az egész lemez hangulata elég sötétre sikeredett akkortájt. Nem volt ez az optimizmus,
vagy rezignáltság, mint mostanság. ;)
A Regölés elmaradhatatlan ilyenkor, de a Rege is! A Tánc a hóban, zongorára íródott annakidején, ez derült ki.
s nem igazán van más darab, mi így készült volna.
A Közép-európai bluesban, micsoda szépségeset hegedült Tamás!
Vajon ott találta ki, vagy az egészet már korábban? Adja magát, mármint az improvizációt a szám. A Kézfogáshoz "felrángattak" a mögöttem ülők, de jól tették! Utána már álltam végig. Szívesen én is ezt tettem volna másokkal, de valahogy akkor és ott, nem volt merszem megszólítani senkit...
A vége tényleg nagy örömzene és örömtánc lett! Tamás többször is előrejött (ugrándozott:) a kifutóra.
Sokszor a Regénél azt érezem, hogy na most aztán innentől kezdődhetne a koncert! Jó lenne egy ilyen felfokozott lelkiállapotban, jelenlétben végigtombolni egy koncertet, kitombolni magunkat! Na majd ma este! ;) BÚÉK mindannyiótoknak! F.
Eljött az év utolsó napja, mire eljutottam odáig, hogy írjak a koncertről. Túl sok volt az élmény, amit engedni kellett néhány napig ülepedni.
Elképzeltem már százszor, ezerszer, hogy milyen lesz majd ott lenni, aztán ugyanennyiszer elhesegettem ezt a víziót, nem mertem magam beleélni. Egy betegség, vagy baleset, bármi közbejöhetett volna, amitől a családunk lemarad és kimarad abból az élményből, amit végül megkaptunk 26-án.
Nyilván a Ghymes ennek a beszámolónak a fő tárgya, nem szeretném túlságosan személyesre venni a fogalmazásom, de nem mehetek el amellett, hogy új év alkalmából azt kívánom, élje át mindenki azt az elementáris boldogságot, amit én éreztem, amikor beléphettem az Arénába... amikor előre sétáltunk a második sorig, hogy leüljünk a helyünkre.... amikor felcsendültek az első hangok... Néhàny embert a nézőtèr bal oldalán már felismertem, ismerős arcok voltak màr a fesztiválról is, de nem tudom, hogy közülük van e itt valaki a fórumon, nem tudok neveket kapcsolni az arcokhoz. (Kivève Lilyt :) )
Feszült volt a várakozás, és a vívódàs, amely eddig minden koncert alkalmával előjött bennem: Koncertet akarok, kezdjék minél hamarabb!!><Ne kezdjék még, mert akkor annál hamarabb lesz vége...
Kevés vagyok én ahhoz, hogy teljesen, maradéktalanul vissza tudjam adni azt az energiát, azokat az érzéseket és azt a mindent, ami ott ért bennünket a két és fél óra alatt. Elkértem és hála az égnek meg is kaptam a tracklistát, el is tettem, együtt óvom a többivel, a dalok a következők voltak: Mària altatója,(tökèletes volt) Ó, ha Magyarországra ( ezt a dalt kedvencemként viszem magammal a sírba és azon túlra is), Betlehembe menjünk el, ( energiadús, ünnepi), Szép jel (Gyula buzdította a közönséget a refrén együtt éneklésére), Menjünk mi is, Csordapásztorok, Karácsonyi kabát (ennek az àtirata tetszettba legjobban), Új esztendő és aztán következett Hobo Tamás frappáns felvezetése után. Áramlott köztük az egymás iránti tisztelet, a több évtizedes barátság. Azóta is, ha visszaemlékezem erre az estére, legelső pillanatokban mindig az elevenedik meg előttem, amikor Hobo Az apa éneke című verse mondta el és külön tetszett, hogy bár a kórust és a zenészeről levették a fényeket, Tamàst megvilágították. Pozsonyi blues, Viharban születtem, lègtornàszokkal együtt. Január, Messzerepülő, Zivatar, Tànc a hóban (elképesztő volt), Csengőcsàngó, Vàgyalku, Regölés. Kèzfogàs(a fáradtság màr làtszott, ami nem is csoda, de olyan szép volt, imàdtam), Rege ( olyan energiàval, mintha teljesen kipihentek lennènek) és végére is értem a listának. A gyerekeknek elimerés jàr a helytàllàsért, ügyesek voltak és szépek :)
Törtènjen velem az elkövetkező időkben akârmilyen jó èlmèny, akàrmilyen pozitìv esemèny, nem lètezik, hogy bàrmi is okozzon nekem annál nagyobb boldogságot, mint amit ez a koncert adott.
Azóta anyával többször beszélgettünk az idei èvünkről. Azokról a koncertekről, amiken ott voltunk, a Ghymes-életünk első évèről, a fesztivàlról és arról, hogy ahova tudunk, amibe belefèr, oda elmegyünk jövőre is.
Év utolsó napján pedig kit is kívànhatnék: Ghymes-fesztivàlos, koncertekben bővelkedős, egèszségben, élményekben gazdag év legyen mindenkinek 2016!
– Ön művész?! – fitymálta a tücsköt a hangya. – Hisz mint az ökörnyál, leng, lebeg a hangja. Dalában nyoma sincs vérmes szenvedélynek, sőt ha Ön szól, még az esti csend is mélyebb. Mily csekély eszköztár, mily szűk formakészlet! Csoda, hogy Ön mégis figyelemre késztet. Szólt a tücsök halkan: gondgyomláló dalban épp ez a művészet. Romhányi József
SZAMÁRMESE
Csömörön élt az öreg dőre Göre Döme, annak volt egy csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre. De bármilyen pörgeszőrű göndör csődör volt Csömörön az öreg dőre Göre Döme csengeri csengős csődöre, nem szerzett neki virgonc, kenceficés kancát időre az örökkön ődöngő-lődörgő dőre öreg. Így hát csurig csorgatta csöbörbe könnyeit és csúfos csődörcsődöt mondott az örökké ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre. Szomszédságban élt a fösvény Szemere, annak volt egy nőstény szamara. A szamárnál szamarabb Szemere sem szerzett hamarabb szamárfi szamarat szomorú szamara számára, ezért sok szemérmes szamárkönny szemerkélt a szamárnál szamarabb Szemere szomorú szamara szemére. Ámde mit csinált egy szép nap az örökkön ődöngő-lődörgő öreg dőre Göre Döme csengeri csengős pörgeszőrű göndör csődöre és a szamárnál szamarabb Szemere szemérmes szamárkönnyet szemerkélő szomorú szamara? Na mit csinált? Öszvért! Romhányi József
„...Hiába könyörög a malacnak a madár, Repüljön, de nincs szárnya, Ez egy ilyen szabály...” Szarka Gyula-Szarka Tamás
*
Dicsértessék az Úr Jézus Drága szent neve! Három fehér szőlőtőke, Három fekete. Uram Jézus, segíts meg, Ezt a kis bort igyuk meg! (népköltés)
:) Megható pillanatok voltak, amikor levetítették a kis videót a rumi gyerekekről, hogyan próbálták a Karácsonyi kabátot színkották segítségével, és hogyan biztatták őket a pedagógusok..... jó volt látni.
Na meg az egész koncertet jó volt látni és hallani, azt a lelkesedést és örömzenélést, ami az Arénában volt két és fél óráig..... :) néhány másodperc után felzúgó taps a Vágyalku után (értő közönség :D imádtam azt a csendet ) és a végén az álló tapsos, tombolásos :) Rege.... Mindig feszélyezett az Aréna monumentalitása, ezért duplán örültem, mekkora hangulatot tudtak már megint csinálni, itt is. :)
„Megjött a karácsony veres paripáján, Fagylelő szelet fúj zúzmarázott száján. Jézus, a megváltó e napon született, Azért szent nevével kívánom hát nektek, Kolbász alatt nyögjön a vén kakasülő, Bőséggel teremjen búza, málé, szőlő, Bojtosfarkú bornyú tíz-húsz az udvaron, Csikó, tinó, bárány, birka az udvaron. Tiszta jó szívemből kívánom ezeket, Adjon az Isten boldog ünnepeket.”
Semmi normális elérhetőséget nem találok,vagy lehet,hogy csak mindig rosszkor hívom azt az egy számot,de soha nem veszik fel a telefont. Nem tudom ugyanis,hogy jegyet kell-e oda venni,vagy belépő nélküli?
