tpapa polgártárs,
itt van a kutya Lásva.
Ha a gazda simán börtönbe kerülhetne (kicsit erősnek tűnik, de más szóbajöhet)amikor a kutyája megharap valakit saját jól felfogott érdekében tenne szájkosarat az ebre.ha tudja róla, hogy ideges harapós típus. Ha nem tette, és mégis -> csüccs! Egyszerű ez minek bonyolítani?
Ha közterületen sétáltatom a kutyámat és nincs rajta póráz sem szájkosár akkor kelljen vállalnom a felelősséget. De ez legyen fordítva is igaz! Ha valaki bemászik a kertembe, ahol több kutya is van, akkor az is vállalja a felelősséget ezért.
Innentől kezdve max a büntetési tételeken lehet vitatkozni.
xpt
oregmedve:
"Kár, hogy nem találkoztunk még személyesen amikor a gyerekeddel (oh, bocsánat, a kutyáddal) sétálsz, és éppen 'lezárja' az utcát... Ne haragudj, hogy felébresztelek, de nem te és a gyerek vagytok a legeslegerõsebbek ezen a sárbolygón... Mit ad Isten, ha engem próbálna meg alfika lebeszélni az utcába való bejutásról, valószinüleg "rosszindulattal" közelednék hozzá, és te erre felkoncolnál..."
Az a baj, hogy csak írni tudsz, olvasni nem.
"Alfred 2000-02-07 19:23:40 (131)
(...)
Alf olyan egyéves korában, esténként mikor kint az utcán beszélgettünk elkezdte "lezárni" az utcát, és a sarkon befordulókra támadott. ERRŐL NAGYON HAMAR LESZOKTATTAM, mert az õ logikájával ellentétben az utca akkor sem a miénk, ha huzamosabban ott tartózkodunk."
Azért írtam _most_ nagybetűvel, hogy vedd észre. Az a gyerekkori gatyaletépés elég mély nyomokat hagyott a lelkedben, nem?
Kedves TPapa!
Nincs vita közöttünk. Egyetértek azzal, amit mondasz.
Én rühellem az atrocitások minden fajtáját, igy a verekedést is. Igaz, én nem is 'zárom le' az utcát... de meg fogom magam és a családomat védeni. Engem nem fog egyik alfika sem sarokba állitani.
"Ha eljutottál addig gondolatban, hogy nem ő a legerősebb ember a földön, már csak egy apró lépés annak beismerése, hogy talán nem is Te vagy..."
Ezt nem is mondtam! De az első tizben biztos benne vagyok... :-)
Egyszer régen, gyerekkoromban bicikliztem az utcán. Egy ház nyitott ajtaján egy németjuhász rontott ki, és letépte a nadrágom szárát (én nem sérültem meg). A gazdája jót röhögött. A szüleim nem hagyták annyiban, feljelentették a tulajt, akit egy hosszabb eljárás után elég sok pénzre büntettek, igaz, ehhez kellett a szomszédok segitsége is, akik már unták a szóban forgó eb garázdálkodását. A fickó azután vadászott rám, pl. szaladt, vagyt vödröt hajitott utánam stb.
Amit nem értek: ha az én kutyám csinált volna ilyet, minimum felajánlom, hogy kifizetem a nadrágot, megtépem a ruhám, stb., és behúzom fülem-farkam. A probléma az, hogy ilyenkor jönnek az érvek, "azért kutya", "a területét védte", "ösztön", "ingerelte a bicikli" és még sorolhatnám, de minek, lentebb bárki tucatszám olvashatja. Szóval a kutya mindenek előtt, aztán nagy darabon senki, és úgy a többi ember. Egy másik topikban már leirtam egy történetet: összefoglalva, amikor a nyilt utcán egy 'harci' külsejü kutya támadásra (?) utaló jelzésekkel közeledett felém, persze poráz, szájkosár és hasonló szamárságok nélkül, én udvariasan kértem a gazdáját, hogy vegye porázra az ebet, mert ha közelebb jön, felrúgom, mire ö gyakorlatilag nekem ugrott, hogy menjek én a "+!%!+%, mit képzelek, satöbbi. Eszébe sem jutott, hogy nem lehet igaza. Most szerinted, kedves TPapa, mit lehet ilyenkor csinálni, ha nem erőszakot alkalmazni? Jó, tudom, ne menjek az utcára.
Szóval a kulcs: ha nem tudom, hogy a szomszédnak kutyája van (nem hallom, nem jön át, nem lépek a gumijába stb.), akkor nem lehet (és nincs is) kifogásom ellene. Természetesen ez nem úgy van, hogy _soha_ ne ugasson, mert agyoncsapom, szerintem Tatának se lenne kifogása, ha havonta egyszer felriadna a kutyákra, de ha minden éjjel erre ébred valaki, el tudom képzelni, hogy a legdurvább módszerektől sem riad vissza (lásd mérgezés).
A gazda büntetéséről: teljesen igazad van, de nézz a lelkedbe: itt és most Mo-n a gyakorlatban ez müködik, müködhet? Gondolkozz el rajta.
Tényleg nem érted Alfrédot, vagy csak jó ürügy kötekedni?
Kedves oregmedve!
"Isten neki, fakereszt, probáljuk meg! Mikor és hol? Jó nagy koncot hozzatok, majdnem 100 kiló vagyok." - írtad.
Én még több vagyok oszt mégse akarok verekedni. Miért? Mert nem hiszek benne, hogy ez az elintézési mód helyes. Ha eljutottál addig gondolatban, hogy nem ő a legerősebb ember a földön, már csak egy apró lépés annak beismerése, hogy talán nem is Te vagy... Amúgy meg holnap gázspray aztán pisztoly -uzi -IFA -T72 -Mig -Atombomba? Hova is vezet ez?
Más.
És miért fáj valakinek, ha más mást szeret? (Talán mert őt nem szereti senki?) Miért ne lehetne valakinek gyereke és kutyája egyszerre? Miért ne lehetne az a kutya épp a gyerekek kedvence? Mitől fáj, ha a másiknak jó valami. Itt olvasgatva mindenféle gondolatom támadt, de korántsem láttam sok konstruktív, mindkét oldal számára elfogadható javaslatot. Itten kérem gyűlölködést látok magas fokon. Szerintetek ez megoldás?
Akinek nincs kutyája talán nem is ismeri annyira a kutyákat, mint akinek van. Ezért tévutakra megy gondolatban. A Kutya állat. Kertben a helye és nem lakásban, belvárosban. De nem is a természet része. Különösen igaz ez a német juhászokra, amelyek már annyira az emberi társadalomba szocializálódtak bele, hogy a vadonban elpusztulnának. De mindezekkel együtt a kutya NEM FELELŐS a tetteiért és nem is tehető azzá. A problémák forrása szerintem az (itt és most), hogy a gazda felelőssége sokszor nem egyértelmű és jogi viták tárgya. Ha ezt nagyon gyorsan tisztáznánk rögtön kevesebb dologról kellene itt vitatkozni. Ha a gazda simán börtönbe kerülhetne amikor a kutyája megharap valakit saját jól felfogott érdekében tenne szájkosarat az ebre ha tudja róla, hogy ideges harapós típus. Ha nem tette, és mégis -> csüccs! Egyszerű ez minek bonyolítani? Ha ismeri a kutyáját nem érheti meglepetés. :o) Ha közterületen sétáltatom a kutyámat és nincs rajta póráz sem szájkosár akkor kelljen vállalnom a felelősséget. De ez legyen fordítva is igaz! Ha valaki bemászik a kertembe, ahol több kutya is van, akkor az is vállalja a felelősséget ezért. Hiszen én mindent megtettem, van kerítés, figyelmeztető felirat stb. Ja, hogy a nemzetiségi hátul mászott be, ahol nem jól olvasható a felirat? Esetleg nem tudott olvasni? Ez már talán ne legyen az én felelősségem. Szóval legyen megállapítva az ilyen esetekben előre az a bizonyos határ és akkor később nem lesz belőle vita, veszekedés, per, miegymás.
Üdv, és mindenkinek minden jót.
u.i. Nem kutyások és kutyaellenesek kellenének, hogy legyenek, hanem kutyások és kutyátlanok, akik tudnak egymás mellett élni.
Topic off egy pillanatra. Bocs még egy pillanatra, de csak most értem internetközelbe, ezért első megdöbbenésemben lélegzetet is alig tudtam venni, amikor azt az izét olvastam (124. hozzászólás). Én nem foglalkoztam azzal, hogy Te melyik népcsoporthoz tartozol, de úgy gondolom, hogy a zsidókat már csak azért is jó lenne ha kihagynád, mert az ő népszerűségüket épp mostanában csökkenti a nulla alá néhány önjelölt vezetőjük, akik eléggé visszatetsző módszerekkel igyekeznek népet kovácsolni maguk alá. (Talán épp a Cionbölcsektől tudják, hogyan kell ezt csinálni.) Ha Te is e népcsoporthoz tartoznál, akkor nagy öngólt rúgtál, ennyire sokat ér a kutyád? Ha pedig nem közéjük tartozol, akkor minek f**nak kevered ide őket? Ha róluk akarsz vitatkozni, légyszi fáradj át másik topicba, ott vannak azok a "kedves" társak, akiknek állandóan tele van az orruk és a gyomruk.
Topic on.
A többiektől elnézést kérek, ezt a hozzászólást hagyják ki. Üdv.
Hahó Alfred!
Kár, hogy nem találkoztunk még személyesen amikor a gyerekeddel (oh, bocsánat, a kutyáddal) sétálsz, és éppen 'lezárja' az utcát... Ne haragudj, hogy felébresztelek, de nem te és a gyerek vagytok a legeslegerősebbek ezen a sárbolygón... Mit ad Isten, ha engem próbálna meg alfika lebeszélni az utcába való bejutásról, valószinüleg "rosszindulattal" közelednék hozzá, és te erre felkoncolnál... Isten neki, fakereszt, probáljuk meg! Mikor és hol? Jó nagy koncot hozzatok, majdnem 100 kiló vagyok.
"németjuhász, az Ajax, aki évekig terrorizálta a kistermetű, és a gyerekkutyákat."
Aha. Szóval az Ajax (Ö is olyan valakinek biztos, mintha a GYEREKE lenne), AKI terrorizálta a többi GYEREKkutyákat.
Figyusz Alfred, van neked gyereked? Ha nincs, már ne is legyen (meg kellene az örökséget osztani). Kár, hogy édesapád nem kutyát tartott inkább... A gyerekkutyát meg kölyökkutyának mondják azok, akik érzelmileg inkább gyerekekhez kötödnek.
Tata: ne reménykedj. Nincs globális megoldás. Mindenkinek meg kell találni a maga kis megoldását a maga problémájára. Ami nem müködik, az hogy 'normálisan' állj a kérdéshez, és igy próbálj a másik táborral beszélni, ezt bizonyítja ez a lista. Csak a gázfegyver, tőr, kard, bikacsök stb. veszi rá a gazdikat, hogy tegyenek valamit, mert akkor már az ö kutyuskájuk forog veszélyben. A hatóságok sz@rt sem tesznek, csak ha a fél lábad már lerágta egy ilyen.
Globális igazság nincs. Engem nem érdekel, hogy a kutya mit jelent annak, aki tartja, csak az, hogy ne lépjek sz@rba, az asszony félelem nélkül járhasson az utcán stb. Amit tenni lehet, szerintem, hogy megosztjuk egymással a tapasztalatainkat, és megoldásainkat. Ezzel lehet segiteni egymáson a legtöbbet, és talán ezzel juthatunk a legmesszebbre.
Még valami: most nincs kutyám, mert nem olyan helyen lakom, de ha kertes házba megyünk, ott lesz. De ha éjszaka ugat, vagy az udvaron összevissza kakál, le fogom beszélni róla. Igaz, ezt a gyerekemnek se türném...
Ezt az óóóriási gondolatodat fejlesszük egy kicsit tovább, ne álljunk meg így félúton!. Miért zárjuk el azokat a szerencsétlen bűnözőket? Fasisztaság! Engedjétek ki őket a börtönből! A Magda Marinkót is, hát nem látjátok, hogy szegény lelke hogy senyved abban a szűk cellában?! Mii? Hogy megfojtották az ükdédanyukádat? Kit érdekel, miért nem vigyáztál rá jobban? Le a fasizmussal! Éljen a szabadság!
Micsoda dolog az, hogy az autósok csak az út egyik oldalán hajthatnak? Terrorizmus! Engedjük meg nekik, hogy az útnak mindkét oldalát használhassák! Az autópályákon főleg! Éljen a szabadság, éljen a látvány!
Meg micsoda dolog, hogy a boltban fizetni kell a cuccokért? Fasizmus, levele! Mindenki szükségletei szerint, mindenki tehetsége szerint...
Hát ennyi elég volt, mert ezeken a "vicceken" nem tudok nevetni még én sem. Nem vagy Te fodrász véletlenül? Hogy az ördögbe tudtál egy ide nem passzoló ekkora f**ságot a hajánál fogva előrángatni? Tudod, sokféle választ, érvet, gondolatot magam elé képzeltem, amit majd a többiek válaszolni fognak, ugyanis erről a témáról nem most vitatkozok először. De bevallom férfiasan, Te aztán megleptél. Te vagy a champion! Babérkoszorú, tiráda, ceremony room, pam-papam-pam. Egy ilyen válaszra legvadabb álmomban sem gondoltam volna, ha lenyakaznak se.
Alfred polgártársam,
képzeld L a szerencsétlent, akire az 1 éves - gondolom már szép méretű - Alf rámozdult. Nem gondolod, hogy enyhe elő/utóítéletek pattan6nak ki a delikvensből?
Király, ha majd mindenkinek megkapja a bokáját 1 eb, ezt el lehetne azért kerülni...a lényeg: a kutya ne haraphasson +.
Na mielőtt félreértitek: a söröző sajnos a kapunk mellett van, és tényleg, de komolyan nem olyan sötét hely, nincsenek hangos ordítozó részegek, csak esetleg szalonpicces emberek. Szal a gazdi imho nem teljesen degenerált inkább csak neveletlen.
Tamska:
"...mi a teendő akkor amikor pl. a kapualjban egy vicsorgó kutya nem akar beengedni, az elmebeteg gazdája hagyja szabadon kószálni a kocsmából (egyébként nem a legsötétebb ivó) ki-be."
Sokat elárul a gazdájáról a feltalálási helye...
Én ha ilyen kutyával találkozom, akkor határozott léptekkel, de nem sietve elsétálok olyan irányba, melyet biztosan nem tekint a kutya a saját védendő területének. Egyébként miért akarsz te bemenni a kocsmába? Hát nincs jobb dógod, mint kocsmába ücsörögni?! :-)
"Szal mér' van az, h az idióta kutyákat is hagyják szabadon grasszálni a náluk még idiótább gazdáik? Aminek aztán a normális, kedves kutyák és gazdáik isszák meg a levét. Talán ha a kutyatartó társadalom tagjai kivetnék magukból az említett idiótákat, vagy ők figyelmeztetnék a renitenseket akkor sokkal kevesebb probléma adódna."
Igen, mi is ezt tesszük:
"A kutyák között is van idióta, antiszociális, ezt a gazdájának tudnia kell, de sajnos sokszor nem vesznek róla tudomást. Itt a parkban is volt olyan németjuhász, az Ajax, aki évekig terrorizálta a kistermetû, és a gyerekkutyákat. Egyszer betelt a pohár, és megbeszéltük a tulajdonosával, hogy a kutyája veszélyes, idióta, és többet ne jöjjön a Parkba. Addigra a szájkosár már nem ért semmit, mert addigra Ajax annyi haragost szerzett, hogy nem lehetett rendesen sétálni már velük." (Idézet tőlem, tegnapról)
Nos én amolyan felemás antikutyás volnék. Irtózom a nagytestű vad dögöktől és elolvadok a kedves szeleburdi vizsláktól. Saját kutyám - gondolom rájött mindneki - nincs.
Kérdésem az viszont lenne: mi a teendő akkor amikor pl. a kapualjban egy vicsorgó kutya nem akar beengedni, az elmebeteg gazdája hagyja szabadon kószálni a kocsmából (egyébként nem a legsötétebb ivó) ki-be. A kutya imho enyhén idegbeteg, vagy talán az jobb szó rá hogy kiszámíthatatlan. Szal most ilyenkor legyek nyugodt és törődjek bele, hogy ilyen az együttélés a városban a kutyákkal?
Érdekes módon az előbbi kérdés fel sem merül bennem amikor találkozom a házunkban lakó vizslával annyira jó fej kutyus.
Szal mér' van az, h az idióta kutyákat is hagyják szabadon grasszálni a náluk még idiótább gazdáik? Aminek aztán a normális, kedves kutyák és gazdáik isszák meg a levét. Talán ha a kutyatartó társadalom tagjai kivetnék magukból az említett idiótákat, vagy ők figyelmeztetnék a renitenseket akkor sokkal kevesebb probléma adódna. Talán...
X polgártárs:
"...a gond ott kezdődik, ha a kutya úgy gondolja, h esetleg én is valami falkavezér-aspiráns vagyok..."
A szűk családi körön, sőt az egy gazdán kívül senkit nem tart vetélytársnak egy kutya. A városban normálisan nevelkedett kutyákat pedig egyszerűen nem érdeklik a körülöttük jövő-menő emberek. Alf olyan egyéves korában, esténként mikor kint az utcán beszélgettünk elkezdte "lezárni" az utcát, és a sarkon befordulókra támadott. Erről nagyon hamar leszoktattam, mert az ő logikájával ellentétben az utca akkor sem a miénk, ha huzamosabban ott tartózkodunk.
"...ha mondjuk önvédelemből (...mittomén +kapja a lábam) agyonlőném..."
Szerintem a legtöbb embernek fogta már meg kutya a bokáját, és aztán el is engedte. Nem kell túlpörgetni a dolgot, sokkal veszélyesebb átmenni a zebrán mint kutyával találkozni!
Alfred polgártárs,
a gond ott kezdődik, ha a kutya úgy gondolja, h esetleg én is valami falkavezér-aspiráns vagyok. Ekkor én, a "simabőrű" :) testi képességeim hiányosságainak tudatában más eszközökhöz folyamodok, h +védjem magam.
Nekem spec. semmi kedvem nem lenne kiírtatni a kutyákat, ugyanakkor ha mondjuk önvédelemből (...mittomén +kapja a lábam) agyonlőném (nem tudom) átlövöm a száját, 1ből egy álatkínzó fasiszta vagyok?
...a már látható eredményeket... - ezek pontosan mik lennének?
Mari néni a csirkék etetése közben az internet megzabolását beszéli meg a szomszédasszonyával. :))))
bokor:
Alf is borított már meg kiskutyákat, és őt is lukasztotta ki rotweiler, ez egyszerűen a kutyavilág velejárója. Az olyan kicsi kutya, mint pl az uszkár, ami általában a mami kedvence és baromi magabiztosan, ötéves korában találkozik mondjuk az Alffal, egy domináns kannal, aki némi tapasztalattal a hátamögött egy mozdulattal fogja meg a nyakát, szóval az ilyen kis kutyák általában nem igen tudnak disztingválni, és nem értik, hogy nem jó játék hátulról a kollégára fölugrálni úgy mint, otthon mamira. Másrészt a kutyák célja egy verekedés alkalmával soha nem a a másik elpusztítása, hanem a rangsor beállítása.
Kivülálló számára borzalmas, mikor két kutya acsarkodva, ordítva "marcangolja" egymást, majd a vesztes elkullog, itt-ott kilukasztva. De ez csak nekünk, sérülékeny, gyenge bőrű, hozzájuk képest gyenge embereknek olyan ijesztő, egy társaságba szocializálódott kutya számára a rangsor eldöntéséhez néha szügséges küzdelem.
Az egy más kérdés, hogy az ember igyekszik korlátozni az ilyen verekedéseket, mert szerintünk mi vagyunk a falkavezér, és alattunk meg minek harcolni, szóval kisebb csetepaténál többet én sem engedek Alfnak.
Ha egy kistermetű kutyát kiskorától kezdve engednek kutyákhoz szocializálódni, akkor még gyerekkorában, védettként megtanulja, hogy fölösleges provokálni a nagyobbakat, a nagyobbak pedig normális esetben egyszerűen nem vesznek tudomást a szemükben nem rivális kicsiről.
A kutyák között is van idióta, antiszociális, ezt a gazdájának tudnia kell, de sajnos sokszor nem vesznek róla tudomást. Itt a parkban is volt olyan németjuhász, az Ajax, aki évekig terrorizálta a kistermetű, és a gyerekkutyákat. Egyszer betelt a pohár, és megbeszéltük a tulajdonosával, hogy a kutyája veszélyes, idióta, és többet ne jöjjön a Parkba. Addigra a szájkosár már nem ért semmit, mert addigra Ajax annyi haragost szerzett, hogy nem lehetett rendesen sétálni már velük.
A kuty nem egy potenciális gyilkos, itt többszáz kutya között egy ilyen volt, tehát szerintem fölösleges olyan heccet csinálni, mint amit itt hehe művel, mérgezésekkel, meg engedelmességi vizsgákkal, meg kutyabarátok kitelepítési terveivel.
Hossszú lett, de indulatba jöttem. Vannak problémák, én is, mi is látjuk. De ahelyett, hogy a tenni akarókat hallgatná meg valaki, vagy egyszerűen elismerné a már látható eredményeket, radikális kiírtásos elméleteket gyártotok, az elvárásokból pedig csak két dolgot nem ismertek, az ember személyiségét, és a kutya világát. E kettő nélkül olyan szabályokat kitalálgatni, mint mikor Mari néni a csirkék etetése közben az internet megzabolását beszéli meg a szomszédasszonyával.
Kedves jó Alfred,
akkor én most semmit sem értek. HA te is utálsz egy csomó dolgot az ebekkel kapcsolatban - mondjuk például azt sem szeretnéd, ha Alf úgy járna, mint ismerős Fifi, a foxterrier, akit a négyéves lányom is imád, és akinek köszönhető, hogy már nem mászik rám sikítva, ha kutyát lát, szóval Fifi, akit elkapott egy nagytestű kutya és kis híján darabokra szedett, csak a gazdi (mármint Fifi gazdija) lélekjelenlétén múlott, hogy nem történt komoly baj, pedig az ellenfél gazdija messziről szólt, hogy nem bánt a kutyus (120 kiló nagy benga állat póráz nélkül). Szóval, ha téged is bosszantanak dolgok a kutyatartással kapcsolatban, akkor végképp nem értem üldözési mániás kirohanásaidat a városi kutyatartás szabályozását követelőkkel szemben. Szóval, nem értem, min vitatkozunk. De ahhoz ragaszkodom továbbra is, hogy a párhuzam pocsék volt. Ismered az örökérvényű kérdét: "Remélem komolyan gondoltad, mert viccnek kurva szar volt..."
bokor:
Az ötletem valóban morbid, de ":-(" jellel jeleztem, hogy nem viccnek szántam. Megdöbbentő a stílusa, a mindenáron, való szabályozás, a vágletekig korlátozás, illetve adott esetben a "megsemmisítés". Én a lelketlenségében és értelmetlenségében láttam meg a párhuzamot.
"Tényleg, te például szereted a kutyaszart a cipődön?"
Én utálom a legjobban, mert én összeszedem, de egy kedves vizslás szomszédom csak a kapunk elé hozza a kutyáját séta gyanánt. Háromszor kaptam rajta, szóltam, nem érdekli, tehetetlen vagyok.
Viszont a környékünkön sok ember már szedi, és remélem egyre többen leszünk.
Mellesleg a legszivesebben én is megetetném azzal aki nem szedi össze. Itt nálunk a parkban már nyugodtan lehet a fűben játszani, heverészni, volt eredménye a többéves rábeszélésnek.
Alfred,
mert nem tudom azt mondani, hogy kedves Alfred, sok mindent kezdek érezni veled kapcsolatban, csak azt nem, hogy kedves lennél, inkább úgy érzem, tata helyett neked kellene orvoshoz fordulnod, a drága kicsi kutyáddal együtt, mert azért nekem gyanúsak vagytok így ketten együtt... Ugyanolyan gyanúsak, mint azok a kedves öreg nénikék, akik puszit a maminak felkiáltással nyalják-falják az ebeiket.
Igen, vettem a fáradságot, és végigolvastam agyszüleményedet. Mielőtt felháborodnál, közlöm, hogy hehe tatáén is végigkínlódtam magam. Azt enyhén szólva mulatságosnak tartottam, a tiédet meg hányingerkeltőnek. Értem ám én, hogy nagy buzgalmadban mire is akartál célozni, csak nem szeretem. Mi köze a múltból visszamosolygó kísértetnek (hogy ez például mekkora nagyon buta szófordulat, azt érzed-e azzal az állatbarát agyaddal?) a kutyulicskákhoz? Én nem fáradtam volna a helyedben ezzel a baromsággal, inkább elgondolkodnék, szeretném-e, ha a síró gyerekemnek egy kedves gazdi azt magyarázná, hogy szereti ám az a kutyus a gyerekeket, miközben egy nagy fekete állat próbálja képen nyalni (képzelj magad fölé egy két méter magas, csaholó, több száz kilós fekete valamit), ha a gyereknek folyton azt kellene magyaráznom, hogy ne menjen a fűre, mert az a kutyulicskáknak jár, ha naponta meg kellene neki magyaráznom, hogy miért van minden reggel pont az óvóda előtt egy gőzőlgő kupac, ajándék gyanánt valami kedves gazditól, aki a kutyusához hasonlóan szereti a gyerekeket, egyáltalán szeretném-e tovább a kutyákat, ha a gyerekem történetesen nem szeretné őket. VAjon a gyereket raknám-e ki az utcára, vagy felülvizsgálnám a kutyákról, mint mindennél és mindenkinél fontosabb lényekről alkotott véleményemet?
Nem tudom, különben, miért is állok le vitatkozni. Úgyse hiszitek el soha, hogy nem a kutyákkal van bajom, hanem ezzel a tarthatatlan, bűzös helyzettel, amit ti kialakítottatok. Tényleg, te például szereted a kutyaszart a cipődön?
Hogy érzékelhető legyen hehe tata agyréme, voltam bátor kizárólag a "kutya" és "eb" szavakat kicserélni a "zsidó" szóra, és máris egy kisértet mosolyog vissza ránk a múltból... :-(
Vegyétek a fáradságot, és olvassátok VÉGIG!!! :-(
BE KELL VEZETNI EGY STANDARD (SZABVÁNY) ZSIDÓKIKÉPZÉST, amelynek legfontosabb része a fölösleges ugatásról és harapásról való leszoktatás, és engedelmességi gyakoroltatás. A zsidóval tudatosítani kell, hogy a kerítésig terjed az a terület, amelyen belüli eseményekhez köze van, az azon kívüliekhez pedig nincs!! Ki kell képezni a zsidót arra, hogy ne ugorjon a futó emberek (főleg gyerekek!) után. A képzést vizsga zárná le. A zsidóra tett megalapozott panasz (szomszédok!) esetén a képzést meg kell ismételni. Ismételt panasz esetén a zsidót elkobozni (ha a jogosítványt, iparengedélyt lehet, akkor ezt is!). Egyéb kiképzést (speciális zsidók kiképzését) ez a képzés nem érintene.
Gyakorlati okokból a képzést két-három részre lehetne bontani, és a zsidó életkorának megfelelő időszakaiban alkalmazni, természetesen az zsidó életkorának megfelelő módszerekkel. Az első képzést a zsidó 2-3 hónapos koráig mindenképpen meg kellene kezdeni, de ha szakemberek ennél alacsonyabb életkort mondanak, úgy hiszek nekik. Magasabbat azért tartok helytelennek, mert egy zsidó már 3-4 hónapos korában eléggé sokat ugat. Meg azt is mindenki tudja, hogy minél fiatalabb korban kezdenek tanítani egy zsidót (nyilván mindig a korának megfelelő módszerekkel), annál hatékonyabb lesz az oktatás. Gondoljunk csak arra, hogy a szobatisztaságra mikortól és milyen módszerekkel oktatják a fiatal zsidókat.
Az így kiképzett zsidó jobb házőrző lenne, mint a most "divatos" viselkedésű, mégpedig két okból. Egyik: képzeljük el, hogy ha a zsidó csendesen megbújik a kertben valahol, és csak akkor rohan elő, ha valaki már átmászott a kerítésen, vagy illegálisan bejutott a kertkapun. Ekkor azonban nagyon kell ugatni és rohanni. Tenné mindezt az HELYETT, hogy a kerítésre felugrálva örjöng. Ekkor mind a zsidó felderítése, mind pedig elpusztítása sokkal nehezebbé válna a betörők számára.
Másrészt (NAGYON FONTOS!) ha a zsidó csak akkor ugat, ha arra tényleg szükség van, a környékbeliek mind odafigyelnének a problémás házra. Talán még oda is mennének körülnézni. Ilyen körülmények között betörni sokkal nehezebb.
És ezután lehet szelektálni. Megítélésem szerint (amit alább megpróbálok néhány gondolattal alátámasztani) a zsidóadó mértéke alap (nem standard képzett) zsidók esetében 40 - 70 ezer Ft lenne évente, ami nem foglalná magában a zsidó által elkövetett zavarás és harapás általi károkozás utáni kártérítést, bírságot, büntetést. Úgy tartanám helyesnek, ha a zsidóadó mértéke progresszíven nőne az egy családban, házban, lakásban, helyrajzi számon, stb. tartott zsidók számától függően. Legalábbis városokban mindenképpen.
Az egy éves kort betöltött és standard képzésben nem részesült zsidó belterületen történő tartását teljes mértékben meg kellene tiltani, végső esetben a zsidót el kell kobozni, és amennyiben nem jelentkezik senki, aki külterületi ingatlanába befogadná, úgy meg kell semmisíteni.
A standard alapképzésen átesett zsidók éves adójaként úgy 5 - 8 ezer Ft-ot tartok igazságosnak és reálisnak. (Ne feledjük, hogy a standard képzést is ki kellett fizetni, és a képzést hivatásszerűen végzők már befizették az ez után járó adókat.)
A zsidóadót pedig folyamatosan a forint értékéhez kell igazítani ugyanúgy, mint bármi mást is igazítanak (benzinár, kávéár, biztosítási díjak, perköltség, illetékek, stb.). Ennek lenne egy olyan hatása is, hogy csökkentené az emberek zsidótartási kedvét. Ugyanis egy kicsit szkeptikus vagyok a standard idomítás átütő sikerét illetően. Legalábbis az első pár évben.
A speciális célokat ellátó zsidók (mentő-, rendőr-, vakvezető-, esetleg egyéb) minden esetben át kell hogy essenek a standard képzésen is, és ezt követően teljesen mentesülnének az adó alól. Továbbá a lakott területektől legalább 1000m-re fekvő, megfelelő (2.5 m magas) kerítéssel körülvett külterületi ingatlanokon (tanya, szőlő, pince, zártkert, telephely, stb.) tartott zsidókra mentességet kellene adni. Egyrészt azért, mert ott szükséges lehet a házőrző, másrészt azok a területek a távolság miatt egyhamar aligha vonhatók a korábban említett riasztós rendőrségi védelem alá, harmadrészt, de nem utolsósorban azért, hogy akinek nagyon fontos a zsidó, és hivatásszerűen kíván foglalkozni vele, annak is legyen hová mennie.
A megoldás előnye az is, hogy azok az emberek, akik tényleg nagyon szeretik a zsidót, és hivatásszerűen kívánnak foglalkozni zsidókkal, azoknak ez nem jelentene elviselhetetlen adóterhet, illetve a standard kiképzést végzők további adókedvezményt kaphatnának, amennyiben a környezetüket nem zavarják tevékenységükkel. (Ez helytől is függ; nyilván nem a városok belterületén kellene folytatni ezt a tevékenységet.) Azt figyelembe lehet venni, hogy a tenyésztők a telephelyükön esetleg jelentős számú zsidót tartanak, ami után egyrészt kifizethető mértékű adót kell megállapítani (ez adókedvezményt jelent), másrészt az kiszsidók értékesítéséből befolyt jövedelem után a ma érvényes szabályok szerint is adózniuk kell (KELLENE! Tényleg: ellenőrzi ezt valaki néha? APEH, figyusz! (ht.megj.) ), ezt viszont szigorúbban be kéne hajtani, mint ahogy azt jelenleg teszik.
Természetesen világos, hogy itt további részletek még kimunkálásra várnak, például ki alkalmas standard képzésre, ki és milyen feltételek mellett adja ki erre a jogosítványokat, hogyan ellenőrizhető (vagyis mérhető valami módon) a képzés hatásossága, mennyi türelmi időt kell hagyni a már felnőtt zsidók nehéz nevelhetősége miatt, mennyibe kerüljön egy standard képzés, stb.
Azt gondolom azonban, hogy ezen problémák nagy része már megoldott. A képzés hatékonyságát, vagy például egy zsidó zajszintjét (a hang fizikai erősségét és pszihológiai hatásosságát) meg lehet határozni műszeres méréssel és táblázatok alkalmazásával, erre más esetekre (ipari tevékenység) kidolgozott és begyakorolt módszerek, szabványok vannak. (Hát nem egészen, de majdnem (ht.megj.) )
Az pedig, hogy ki alkalmas zsidókiképzésre, illetve ki végezhet ilyen tevékenységet, nem okozhat problémát, ugyanis zsidókiképzés ma is folyik, egészen veszélyes (ún. őrző-védő) zsidókat is képeznek sok helyen -- nyilvánvaló, hogy ezt megfelelő (és ellenőrzött! (?)) szakismeretek és jogosítványok birtokában teszik (?). Nem vetődnek fel tehát olyan problémák, amikhez hasonlóval most találkozunk először.
És végül, de nem utolsósorban a megoldás -- ha bevezetik és számonkérik -- védelmet nyújtana a többi embernek egy olyan, az elviselhetetlenség hatását súroló környezetkárosító hatás (zaj!) ellen, amely mértékében felülmúl sok olyan egyéb hatást, amely utóbbiak ellen pedig szervezetten küzd néhány nagyhangú. Mégha ez utóbbi küzdelem negatív gazdasági hatásokkal jár is. Mert az helyes, hogy védjük a környezetet. De nemcsak az ám a környezet, ahol a kismadarak a tojásaikat költik! Az önmagukat (igen gyakran indokolatlanul!) környezetvédőnek nevezők teljesen elfelejtik, hogy az is környezet, amelyben naponta élünk, vagyis dolgozunk, pihenünk, vagy inkább pihennénk, eszünk, alszunk, vagy inkább aludnánk, ha tudnánk, stb.
AZ ÁLTALAM JAVASOLT MEGOLDÁS AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS SZÁMÁRA IS KEDVEZŐ, az így befolyt összeget új munkahelyek teremtésére, oktatás támogatására, stb. is lehetne fordítani. Sőt! Még (igazi) környezetvédelemre is.
Természetes az is, hogy a zsidót kedvelők nem fognak örülni egy ilyen adónak, nomeg főleg annak nem, hogy végre nyíltan deklarálva lenne: a zsidótartás igenis zavarja az emberek nyugalmát, méghozzá nem is akármilyen mértékben, és csökkenti biztonságunkat is. Mielőtt azonban a várható társadalmi hatást eltúlzókra hallgatnánk, gondoljuk meg, hogy milyen társadalmi hatást váltott ki a jövedelmi és vagyoni különbségek döbbenetes mértékű növekedése, a nők nyugdíjkorhatárának felemelése, az örökösödési adó ekkora mértékűre növelése, a kárpótlás körüli "furcsaságok", a betéti-, valamint a kölcsönkamatok és infláció közötti igen nagy és igen aljas különbség az ún. forrásadóval megtetézve (ez nem a vízforralásra kivetett adót jelenti, ma még) (ja persze, azóta megszűnt, de nem a lakosság tiltakozása miatt ám, aztán most megint be akarja vezetni valami "tehetséges" pénzügyes), a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás bevezetése, az ingatlanadó ill. az azzal való fenyegetőzés, a gépjármű súlyadó, a benzináremelések az ismert magyarázatokkal, a parkolás szándékos és ravasz ellehetetlenítése a fővárosban és egyes nagyobb vidéki városokban, az alapvető élelmiszerek, lakás fűtési díjak, ruházati cikkek árának ilyen mértékű növekedése, a várható tandíj és emelkedése, és végezetül de elsősorban az, hogy többszázezer ember veszítette el a munkahelyét, és ezekkel az emberekkel segítség helyett csak packáznak, szórakoznak a hatóságok és hivatalok. És még sorolhatnám.
A lényeg: úgy érzem, hogy ezekhez képest, és a zsidótól szenvedők problémájához képest teljes mértékben eltörpülne a zsidótartók "sérelme". Annál is inkább, mivel zsidót tartani nem muszáj (különösen amióta megbízható, pl. éppen a rendőrséghez bekábelezett, csendes riasztók is vannak), ám a csendre vágyók hova mehetnek lakni, ha mindenütt engedélyezve van a zsidótartás?
Azonkívül a várható társadalmi ellenállás (pontosabban bizonyos rétegek, körök ellenkezése) lényegesen csendesíthető az alábbi három tényező bevetésével:
1.) A zsidóktól szenvedők bevonása. Jómagam is szívesen résztvennék minden olyan társadalmi csoportosulásban, amely a környezetet zavaró zsidótartás ellen ténykedik. Akár azon az áron is, ha magamra vonom a környezetem, ismerőseim haragját. (Egyébként is tudják rólam, hogy mennyire utálom a zsidókat.)
2.) A sajtó segítsége. Ez szorosan öszefügg az előző ponttal. (Legalább lássunk valami értékes és hasznos tevékenységet is a sajtótól, annyicivilizáció-ellenes gyalázkodás és fröcskölődés után, tisztelet a kivételnek)
3.) A bevezetés fokozatossága. Nem muszáj az adót mindjárt az első évben 50 ezer Ft -ban megállapítani. Elég lenne mondjuk 20 ezer, és ami ugyanolyan fontos: havi bontásban. Így ugyanis kisebbnek tűnik.
Az itt felsorolt módszerek a legtöbb olvasóm számára nem újak. Ha végignézünk a korábban bevezetett enyhénszólva népszerűtlen intézkedéseken, valamennyit így vezették be. Például az ingatlanadó (ld..: helyi adók, de épp most fenyeget még egy), meg az 50 km/óra. (És még rengeteg más) A bevezetést egy megdolgozás előzte meg, a sajtó irányából. Azután vártak egy kicsit, hogy a közvélemény szokja a gondolatot. Azután bevezették. Az ellenvéleményeket pedig agyonhallgatták, eltaposták. Hát alkalmazni lehet hasonló módszereket most is!
Hát ennyi egyelőre, majd hétfőn folytatom, ennél sokkal rövidebb ötletekkel. Ezt a hosszút pedig még egyszer átnézem, és lehet hogy kicsit módosítom.
Megjegyzem, hogy a zsidóadónak lenne egy közgazdasági előnye is, aminek megmagyarázásához vessük öszze pl. a benzinadóval. Tudjuk, ha a benzin ára emelkedik, akkor mindennek az ára feljebb megy, mert a benzin ára a szállítás miatt (mind a munkaerőt, mind pedig a terméket szállítják) mindenben benne van. A költségtovábbhárító hatás tovagyűrűzik, visszahat az egész nemzetgazdaságra. Logikus, hogy a költség-továbbhárítási sornak minél inkább a végén csap le az adóztatás, annál kisebbek lesznek a tovagyűrűző gazdasági hatások. Ebből a szempontból a zsidóadó ideális adó, hasonlóan az élvezeti cikkek adójához.
Hát sűrű bocsánatkérés, hogy ilyen hosszú voltam. Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki vette a fáradságot és elolvasta, átgondolta.
Kedves igencsak elfogult állatbarátok, azt kellene végre megértenetek, hogy csúnya dolog mindig mással takaródzni. Ha a kutyám az utcára szarik, a legegyszerűbb vállat vonni, és kijelenteni, hogy az ember többet szemetel. Ha ugat, vállat vonni, és a feleségével üvöltöző szomszédra mutogatni. Ha támad, a garázdákat előrángatni valahonnan. Azt kellene észrevennetek, hogy ez mind baj. Valakinek viszont tenni kellene valamit (tudom, miért nektek kellene kezdeni...) Egyébként szerintem lénxegesen több az kutyaszar az utcákon, mint az emberi hányadék, de azt is elismerem, hogy mi több zaj forrása vagyunk, mint a kutyusok.
Ja, és utálom, ha valaki arra hivatkozik, hogy a kutyák is a természet részei. Hiszen azok a bokrok és füvek is, amiket a kutyák oly lelkesen lúgoznak...
Szerintem azokat az "embereket" is ki kellen irtani akik, nyomorszájba vágnak és elveszik a táskádat, vagy azokat akik leütnek az utcan meg azokat akik betegek, és rád tüsszentenek fertőző agyhártyagyulladást szándékosan, mert nem teszik maguk elé a kezüket ...
egyébként nem tudom, hogy ki kapott el kutyától betegséget és ki kapott el embertől??!!!
pl.:influenza, tetü, gombafajták ne soroljam...
Csak egy pár szót a kutyák és kutyások védelmében, mielőtt kiírtanátok őket... Talán tőlem jobban elfogadjátok, lévén nekem macskáim vannak... Soha nem harapott még meg kutya, soha nem is támadott meg. Pedig csúsztam már meg dobermann előtt is szélmalom harcot vívva közben a karjaimmal, és kábé 10 centire álltam meg a kutya döbbent tekintetétől. Tehát a váratlan és gyors mozdulatok egész palettáját ellejtettem (bocsi a képzavarért). Udvariasan arrébb lépett és kikerült. Láttam már (póráz, szájkosár?) nyakörv nélkül futó vizslalányt is, szegény miközben kocogott, próbált minden embertől legalább 3 lépés távolságot tartani. A legtöbb kutya rám sem bagózott, s ha néha közelebb jött, hogy megszagoljon, visszaköszöntem neki egy szia kutyát. Tíz esetből 11-szer a gazdi elhívta onnan, és sűrűn kért bocsánatot. A házunkban lakik 3-4 kutya, néha ugatnak (leginkább, ha sétálni viszik őket), de egyáltalán nem zavaró. Inkább az zavar, hogy a cicáim minden nap 7 előtt hangos nyávogással ébresztenek reggeli ügyben, és nem hiszem, hogy ennek a szomszédaim nagyon örülnének... Hálistennek eddig nem szóltak, s én is igyekszem mielőbb betömni a macsok száját...
A VIII. kerületben lakom, semmi zöldterület, csak a beton, és legalább annyira kell figyelnem az emberi hányadékra, mint a kutyaürülékre. Ami utóbbiról viszont valóban gondoskodjanak a kutyások, mert nem a kedvenc fogja eltakarítani, de ne is ez én adómból akarják ezt megoldani. A kutyaadóból például megoldhatnák a hulladéktárolók vételét és elhelyezését is.
Mérgezési ötleteket adtok egymásnak kedves nem-kutyások, és közben felháborodtok azon a véleményen, hogy az ember a legpusztítóbb állat? Mikor egy normális állatvédelmi törvényt nem volt még képes hozni a parlament?
Látszik, hogy nagyon sietek, megy a buszom... A legutóbbi hozzászólásban ezen korlátozások csökentését illetve eltörlését akartam írni. (Ilyen könnyen születnek a félreérthető írások)
Bocsi, még egy gondolat: a standard kiképzett kutyák esetén -- a tapasztalatok jópár éves összesítése után -- meg lehetne fontolni a szájkosár mindenütt kötelezővé tételét ill. annak csak speciális helyeken való előírását, esetleg néhány más korlátozást (pl. felszállás közlekedési eszközökre) is, amelyek jelenleg a kutyákra vonatkoznak. Ehhez persze jó tapasztalatok kellenek.
Az eddigi hozzászólásokban még nem szóltam szinte semmit arról, hogy milyen CÉLOKAT tűzhetne ki maga elé egy kutyátnemtartók szövetsége vagy hasonló. Eddig ugyanis inkább az OKOKról volt szó, vagyis arról hogy miért kellene létrehozni, és a többi hozzászólók is többnyire ilyenirányba mentek. Nos, ezt az irányt még nagyon sokáig lehetne folytatni, azaz nagyon sokáig lehetne még sorolni a kutyáktól szenvedők -- jogos! -- panaszait, tapasztalatait. Anélkül, hogy azt az irányvonalat be akarnám rekeszteni, hadd kezdjek el egy másikat is: hogy mit kellene tenni.
A megoldási javaslatok illetve egy civil szervezet számára kitűzhető célokat egyenként fogom felsorolni, hogy egy hozzászólás ne legyen túl hosszú. Az ötletek egy részét máshonnan copyztam, pl. ezt az elsőt is, remélem, hogy az igazi szerzők ezt megbocsátják nekem. (Leginkább azt, hogy egy kicsit átfogalmaztam, de nem mindenütt.)
Tehát az első, a leghosszabb, legkidolgozottabbnak tűnő megoldás (és nekem is ez tetszik talán a legjobban) a következő: be kell vezetni az EBADÓT, de szelektíven. Első és alapvető szabályként minden kutya adóköteles lenne. Második: bizonyos esetekben azonban adómentességet illetve adókönnyítést lehetne adni.
BE KELL VEZETNI EGY STANDARD (SZABVÁNY) KUTYAKIKÉPZÉST, amelynek legfontosabb része a fölösleges ugatásról és harapásról való leszoktatás, és engedelmességi gyakoroltatás. A kutyával tudatosítani kell, hogy a kerítésig terjed az a terület, amelyen belüli eseményekhez köze van, az azon kívüliekhez pedig nincs!! Ki kell képezni a kutyát arra, hogy ne ugorjon a futó emberek (főleg gyerekek!) után. A képzést vizsga zárná le. A kutyára tett megalapozott panasz (szomszédok!) esetén a képzést meg kell ismételni. Ismételt panasz esetén a kutyát elkobozni (ha a jogosítványt, iparengedélyt lehet, akkor ezt is!). Egyéb kiképzést (speciális kutyák kiképzését) ez a képzés nem érintene.
Gyakorlati okokból a képzést két-három részre lehetne bontani, és a kutya életkorának megfelelő időszakaiban alkalmazni, természetesen az állat életkorának megfelelő módszerekkel. Az első képzést a kutya 2-3 hónapos koráig mindenképpen meg kellene kezdeni, de ha szakemberek ennél alacsonyabb életkort mondanak, úgy hiszek nekik. Magasabbat azért tartok helytelennek, mert egy kutya már 3-4 hónapos korában eléggé sokat ugat. Meg azt is mindenki tudja, hogy minél fiatalabb korban kezdenek tanítani egy állatot (nyilván mindig a korának megfelelő módszerekkel), annál hatékonyabb lesz az oktatás. Gondoljunk csak arra, hogy a szobatisztaságra mikortól és milyen módszerekkel oktatják a fiatal kutyákat.
Az így kiképzett kutya jobb házőrző lenne, mint a most "divatos" viselkedésű, mégpedig két okból. Egyik: képzeljük el, hogy ha a kutya csendesen megbújik a kertben valahol, és csak akkor rohan elő, ha valaki már átmászott a kerítésen, vagy illegálisan bejutott a kertkapun. Ekkor azonban nagyon kell ugatni és rohanni. Tenné mindezt az HELYETT, hogy a kerítésre felugrálva örjöng. Ekkor mind az állat felderítése, mind pedig elpusztítása sokkal nehezebbé válna a betörők számára.
Másrészt (NAGYON FONTOS!) ha a kutya csak akkor ugat, ha arra tényleg szükség van, a környékbeliek mind odafigyelnének a problémás házra. Talán még oda is mennének körülnézni. Ilyen körülmények között betörni sokkal nehezebb.
És ezután lehet szelektálni. Megítélésem szerint (amit alább megpróbálok néhány gondolattal alátámasztani) az ebadó mértéke alap (nem standard képzett) kutyák esetében 40 - 70 ezer Ft lenne évente, ami nem foglalná magában a kutya által elkövetett zavarás és harapás általi károkozás utáni kártérítést, bírságot, büntetést. Úgy tartanám helyesnek, ha az ebadó mértéke progresszíven nőne az egy családban, házban, lakásban, helyrajzi számon, stb. tartott kutyák számától függően. Legalábbis városokban mindenképpen.
Az egy éves kort betöltött és standard képzésben nem részesült kutya belterületen történő tartását teljes mértékben meg kellene tiltani, végső esetben az állatot el kell kobozni, és amennyiben nem jelentkezik senki, aki külterületi ingatlanába befogadná, úgy meg kell semmisíteni.
A standard alapképzésen átesett kutyák éves adójaként úgy 5 - 8 ezer Ft -ot tartok igazságosnak és reálisnak. (Ne feledjük, hogy a standard képzést is ki kellett fizetni, és a képzést hívatásszerűen végzők már befizették az ez után járó adókat.)
Az ebadót pedig folyamatosan a forint értékéhez kell igazítani ugyanúgy, mint bármi mást is igazítanak (benzinár, kávéár, biztosítási díjak, perköltség, illetékek, stb.). Ennek lenne egy olyan hatása is, hogy csökkentené az emberek kutyatartási kedvét. Ugyanis egy kicsit szkeptikus vagyok a standard idomítás átütő sikerét illetően. Legalábbis az első pár évben.
A speciális célokat ellátó kutyák (mentő-, rendőr-, vakvezető-, esetleg egyéb) minden esetben át kell hogy essenek a standard képzésen is, és ezt követően teljesen mentesülnének az adó alól. Továbbá a lakott területektől legalább 1000m-re fekvő, megfelelő (2.5 m magas) kerítéssel körülvett külterületi ingatlanokon (tanya, szőlő, pince, zártkert, telephely, stb.) tartott kutyákra mentességet kellene adni. Egyrészt azért, mert ott szükséges lehet a házőrző, másrészt azok a területek a távolság miatt egyhamar aligha vonhatók a korábban említett riasztós rendőrségi védelem alá, harmadrészt, de nem utolsósorban azért, hogy akinek nagyon fontos a kutya, és hívatásszerűen kíván foglalkozni vele, annak is legyen hová mennie.
A megoldás előnye az is, hogy azok az emberek, akik tényleg nagyon szeretik a kutyát, és hívatásszerűen kívánnak foglalkozni kutyákkal, azoknak ez nem jelentene elviselhetetlen adóterhet, illetve a standard kiképzést végzők további adókedvezményt kaphatnának, amennyiben a környezetüket nem zavarják tevékenységükkel. (Ez helytől is függ; nyilván nem a városok belterületén kellene folytatni ezt a tevékenységet.) Azt figyelembe lehet venni, hogy a tenyésztők a telephelyükön esetleg jelentős számú kutyát tartanak, ami után egyrészt kifizethető mértékű adót kell megállapítani (ez adókedvezményt jelent), másrészt az kiskutyák értékesítéséből befolyt jövedelem után a ma érvényes szabályok szerint is adózniuk kell (KELLENE! Tényleg: ellenőrzi ezt valaki néha? APEH, figyusz! (ht.megj.) ), ezt viszont szigorúbban be kéne hajtani, mint ahogy azt jelenleg teszik.
Természetesen világos, hogy itt további részletek még kimunkálásra várnak, például ki alkalmas standard képzésre, ki és milyen feltételek mellett adja ki erre a jogosítványokat, hogyan ellenőrizhető (vagyis mérhető valami módon) a képzés hatásossága, mennyi türelmi időt kell hagyni a már felnőtt kutyák nehéz nevelhetősége miatt, mennyibe kerüljön egy standard képzés, stb.
Azt gondolom azonban, hogy ezen problémák nagy része már megoldott. A képzés hatékonyságát, vagy például egy kutya zajszintjét (a hang fizikai erősségét és pszihológiai hatásosságát) meg lehet határozni műszeres méréssel és táblázatok alkalmazásával, erre más esetekre (ipari tevékenység) kidolgozott és begyakorolt módszerek, szabványok vannak. (Hát nem egészen, de majdnem (ht.megj.) )
Az pedig, hogy ki alkalmas kutyakiképzésre, illetve ki végezhet ilyen tevékenységet, nem okozhat problémát, ugyanis kutyakiképzés ma is folyik, egészen veszélyes (ún. őrző-védő) kutyákat is képeznek sok helyen -- nyilvánvaló, hogy ezt megfelelő (és ellenőrzött! (?)) szakismeretek és jogosítványok birtokában teszik (?). Nem vetődnek fel tehát olyan problémák, amikhez hasonlóval most találkozunk először.
És végül, de nem utolsósorban a megoldás -- ha bevezetik és számonkérik -- védelmet nyújtana a többi embernek egy olyan, az elviselhetetlenség hatását súroló környezetkárosító hatás (zaj!) ellen, amely mértékében felülmúl sok olyan egyéb hatást, amely utóbbiak ellen pedig szervezetten küzd néhány nagyhangú. Mégha ez utóbbi küzdelem negatív gazdasági hatásokkal jár is. Mert az helyes, hogy védjük a környezetet. De nemcsak az ám a környezet, ahol a kismadarak a tojásaikat költik! Az önmagukat (igen gyakran indokolatlanul!) környezetvédőnek nevezők teljesen elfelejtik, hogy az is környezet, amelyben naponta élünk, vagyis dolgozunk, pihenünk, vagy inkább pihennénk, eszünk, alszunk, vagy inkább aludnánk, ha tudnánk, stb.
AZ ÁLTALAM JAVASOLT MEGOLDÁS AZ ÁLLAMHÁZTARTÁS SZÁMÁRA IS KEDVEZŐ, az így befolyt összeget új munkahelyek teremtésére, oktatás támogatására, stb. is lehetne fordítani. Sőt! Még (igazi) környezetvédelemre is.
Természetes az is, hogy a kutyát kedvelők nem fognak örülni egy ilyen adónak, nomeg főleg annak nem, hogy végre nyíltan deklarálva lenne: a kutyatartás igenis zavarja az emberek nyugalmát, méghozzá nem is akármilyen mértékben, és csökkenti biztonságunkat is. Mielőtt azonban a várható társadalmi hatást eltúlzókra hallgatnánk, gondoljuk meg, hogy milyen társadalmi hatást váltott ki a jövedelmi és vagyoni különbségek döbbenetes mértékű növekedése, a nők nyugdíjkorhatárának felemelése, az örökösödési adó ekkora mértékűre növelése, a kárpótlás körüli "furcsaságok", a betéti-, valamint a kölcsönkamatok és infláció közötti igen nagy és igen aljas különbség az ún. forrásadóval megtetézve (ez nem a vízforralásra kivetett adót jelenti, ma még) (ja persze, azóta megszűnt, de nem a lakosság tiltakozása miatt ám, aztán most megint be akarja vezetni valami "tehetséges" pénzügyes), a kötelező gépjármű felelősségbiztosítás bevezetése, az ingatlanadó ill. az azzal való fenyegetőzés, a gépjármű súlyadó, a benzináremelések az ismert magyarázatokkal, a parkolás szándékos és ravasz ellehetetlenítése a fővárosban és egyes nagyobb vidéki városokban, az alapvető élelmiszerek, lakás fűtési díjak, ruházati cikkek árának ilyen mértékű növekedése, a várható tandíj és emelkedése, és végezetül de elsősorban az, hogy többszázezer ember veszítette el a munkahelyét, és ezekkel az emberekkel segítség helyett csak packáznak, szórakoznak a hatóságok és hivatalok. És még sorolhatnám.
A lényeg: úgy érzem, hogy ezekhez képest, és a kutyától szenvedők problémájához képest teljes mértékben eltörpülne a kutyatartók "sérelme". Annál is inkább, mivel kutyát tartani nem muszáj (különösen amióta megbízható, pl. éppen a rendőrséghez bekábelezett, csendes riasztók is vannak), ám a csendre vágyók hova mehetnek lakni, ha mindenütt engedélyezve van a kutyatartás?
Azonkívül a várható társadalmi ellenállás (pontosabban bizonyos rétegek, körök ellenkezése) lényegesen csendesíthető az alábbi három tényező bevetésével:
1.) A kutyáktól szenvedők bevonása. Jómagam is szívesen résztvennék minden olyan társadalmi csoportosulásban, amely a környezetet zavaró állattartás ellen ténykedik. Akár azon az áron is, ha magamra vonom a környezetem, ismerőseim haragját. (Egyébként is tudják rólam, hogy mennyire utálom a kutyákat.)
2.) A sajtó segítsége. Ez szorosan öszefügg az előző ponttal. (Legalább lássunk valami értékes és hasznos tevékenységet is a sajtótól, annyicivilizáció-ellenes gyalázkodás és fröcskölődés után, tisztelet a kivételnek)
3.) A bevezetés fokozatossága. Nem muszáj az adót mindjárt az első évben 50 ezer Ft -ban megállapítani. Elég lenne mondjuk 20 ezer, és ami ugyanolyan fontos: havi bontásban. Így ugyanis kisebbnek tűnik.
Az itt felsorolt módszerek a legtöbb olvasóm számára nem újak. Ha végignézünk a korábban bevezetett enyhénszólva népszerűtlen intézkedéseken, valamennyit így vezették be. Például az ingatlanadó (ld..: helyi adók, de épp most fenyeget még egy), meg az 50 km/óra. (És még rengeteg más) A bevezetést egy megdolgozás előzte meg, a sajtó irányából. Azután vártak egy kicsit, hogy a közvélemény szokja a gondolatot. Azután bevezették. Az ellenvéleményeket pedig agyonhallgatták, eltaposták. Hát alkalmazni lehet hasonló módszereket most is!
Hát ennyi egyelőre, majd hétfőn folytatom, ennél sokkal rövidebb ötletekkel. Ezt a hosszút pedig még egyszer átnézem, és lehet hogy kicsit módosítom.
Megjegyzem, hogy az ebadónak lenne egy közgazdasági előnye is, aminek megmagyarázásához vessük öszze pl. a benzinadóval. Tudjuk, ha a benzin ára emelkedik, akkor mindennek az ára feljebb megy, mert a benzin ára a szállítás miatt (mind a munkaerőt, mind pedig a terméket szállítják) mindenben benne van. A költségtovábbhárító hatás tovagyűrűzik, visszahat az egész nemzetgazdaságra. Logikus, hogy a költség-továbbhárítási sornak minél inkább a végén csap le az adóztatás, annál kisebbek lesznek a tovagyűrűző gazdasági hatások. Ebből a szempontból az ebadó ideális adó, hasonlóan az élvezeti cikkek adójához.
Hát sűrű bocsánatkérés, hogy ilyen hosszú voltam. Szeretettel üdvözlök mindenkit, aki vette a fáradságot és elolvasta, átgondolta.
Küldtem egy próba emilt, egész rövidet, kicsit más paraméterekkel (a cím ugyanaz). Kérlek, Te is küldj egyet a horvathe@npp.hu -ra, így kiderülne, hogy csak egy irányban van e gond.
Kedves Bokor,
Köszi a bíztatást. A normális kutyásokkal ki tudnék egyezni, elszántságom -- bármennyire is nemtetszik többeknek (pl. fizunuku asztaltárs) -- nagyonis reális okokból ered, és a kiváltó okok megszűnése nélkül, pusztán leb@szással nem küszöbölhető ki. Megjegyzem, hogy a beszólások nem zavarnak, akinek ettől megkönnyebbedik a lelke, az csak essen nekem (de készüljön fel hasonló válaszra).
Kedves Fizunuku,
Továbbra sem értelek, legfeljebb tippelni tudok. Értsem úgy a hozzászólásodat, hogy Te megpróbáltál valamit TENNI, és az én hozzászólásom rontott az eredményeden? Például netalántán létrehoztál egy nemkutyás civil szervezetet? Ezt igen nagy örömmel hallanám! És őszintén sajnálom, ha miattam lobogtattak valamit az orrod előtt. Ez esetben koordinálnunk kellene a tevékenységünket, valamelyik szereposztás szerint (összefogás vagy jó-rossz szerep felosztása, stb. én vállalom a "rossz" szerepét, ha ez segít neked) Ehhez persze emil is kell.
Amíg azonban csak annyira futotta részedről, hogy hehetatafussorvoshozdegyorsanmertvalamibajvanazagyaddal, addig nem tudom értelmezni a problémádat.
"(a vége " I / O Error " volt. Kérlek, jelezz vissza, mondjuk ma este, hogy odaért-e."
Nem. Kb. fél óraja írtam levelet az egyik ismerősömnek és 10 perce olvastam rá a választ, úgyhogy valami (kutya)kaki van a palacsintaban. harm@freemail.c3.hu
hehe tata,
örülök neked, bocs, NEKED, végre egy elkötelezett harcosa az ÜGYNEK. És most nem vagyok ironikus, de tényleg. Bár nekem az a véleményem, hogy a kutya, mint ugyanolyan teremtménye a Jóistennek, mint mi, sőt, sok szempontból értékesebb teremtménye, önmagában nem baj. Csak a gazdijával együtt, aki - és itt tisztelet a kivételnek, akik biztosan léteznek valahol, csak még nem tudom, hol - intoleráns, elfogult, lusta.
A kutya tehát önmagában nem baj. Én azt is megbocsátom neki, ha ugat, ugat, ha órákig bezárva egyedül hagyták, sőt, egy darabig sajnálom is szegényt. Azt is megbocsátom neki, ha szalad az utcán póráz nélkül, hiszen szegénynek olyan nagy a mozgásigénye. De arra nincs mentség, hogy az utcára, óvóda elé, játszótérre, homokozóba SZARIK!!! De ezért sem őt kellene megbüntetni, de nem ám, hanem a gazdiját kellen arra kötelezni, hogy belelépjen, a cipőjén bevigye a lakásába, betopogjon vele a konyhájába, aztán öklendezve takarítson. (egyszerűen nem tudom elhinni, hogy a kutyákat oly nagyon szerető gazdig odéig lennének a SZAR látványától, a HÚGY mindent elárasztó szagától.) Tudnék persze sokkal durvább büntetéseket is, de félő, hogy a kutyájukat mindenhová ODASZARATÓK gyűlölködőnek neveznének...
Hú, de ideges lettem. Mindenkinek ajánlom a www.kutyakaki.com-ot. És hehe tata, tiovábbi jó harcot kívánok, én bármikor nagyon szívesen csatlakozom.
