De amúgy a Voltát is meghallgattam ma. Én azzal még mindig simán tök jól tudok menni, jó lemez! A Dull Flame pedig a valaha alkotott egyik legjobb Björk motyó
Mindazonáltal arra jó lett ez a kis felpördülés, hogy ma újra elővettem a Vulnicura-t.
Nincs rajta semmi megkapó, semmi sodró, semmi meglepő, semmi újszerű (a korábbiakhoz képest) kevés a dallam, sok a nyomasztás, de nagyon finom zenei feszültségek és drámaiságok is vannak ott. Valami jóval "betegebb" lemezre emlékeztem, szóval ma eléggé tetszett.
Björk zenéje sokkal zajosabb, törtebb, csúnyább, bántóbb, mint a Recoil. Alan nagyívű dalaiban VAN MIT hallgatni, mert eszméletlen kimunkált és KEREK a sound és mindig tart valahonnan valahová. Az sem baj, ha Björk recseg-ropog, korábban is jellemző volt rá, de valahogy túlzásba vitte és kifejezetten fárasztó hallgatni az újabb dolgait.
Nekem kis legnagyobb kedvencem. Energiától duzzad, a lehető legelementárisabb módon tartalmazza a zenekar erejét. Mondom ezt úgy, hogy évekig úgy hallgattam, hogy single-öket elskippeltem rajta :D azokat már annyira untam. Na de a többi!!! (amúgy manapság ismét egészében szoktam hallgatni)
És de, a legjobb számaik is ezen vannak nekem, Stories, Blasphemous, Something to do, Lie to me, If you want
még a Shake The Disease-t tudnám idetenni, nekem ezek a létező legdepesmódosabb dalok
Abban igazat adok, hogy most volt ideje Björknek valami újat kitalálni. A Volta után nagyot pörgött, gyorsan jöttek az albumok és sajnos nem lettek elég jók. Talán majd most!
A Táncos film is nagy kedvencem, de kizárt, hogy valaha újra akarjam nézni, olyan erős
Értem, ezt így tényleg megértem. Mondjuk azért szerintem igazán "dallamos, szimmetrikus, stb." csak az első lemeze, a Debut volt, már a Post-Homogenic-Vespertine sem túl konvencionális, már azok is nehezen emészthetőek sokak számára, sokan már azokat sem tudják befogadni. Nem tudom, hogy az új lemeze milyen lesz, de szerintem érdemes neki esélyt adni.
Viszont amit a DM-ról írsz, az kissé ellentmond ennek. Ugyanis ha van olyan zene, ami Björktől is kevesebb klasszikus struktúrát, dallamvezetést, szimmetriát tartalmaz, akkor az a Recoil, gyakorlatilag alig van benne dallam és totálisan struktúra nélküli, magyarul nem tudom mi a helyes szó rá, de angolul soundscape-eknek lehetne leírni, nem is daloknak. Én egyébként nagyon szeretem az Un.M. vagy a Liquid albumokat, de kb. ugyanazért, amiért Björk Biophilia lemezét. Szóval A.W.-nek tulajdonítani a populárisabb hangzást nekem nehezen érthető, hát ő pontosan emiatt panaszkodott végig, ezért csinálta meg a Recoilt, hogy NE kelljen mainstream zenét csinálnia. (Ha erre válaszolni szeretnél, akkor szerintem menjünk át a DM topikba, ne a Björk téma alatt tárgyaljuk ezt meg)
Summa summárum, én pl. már hamarabb feladtam, mint MiSe olvtárs, nálam már hamarabb átkerült Björk a 'Yoko Ono' feliratú fiókba. A Vespertine-ig mindenképpen hibátlan a zenei életmű, a többit meg talán ha lesz rá időm, akkor még adok esélyt, vagy nem. Passz.
Tudom, hogy nem nekem írtad, de: Björk és a Depeche életútja teljesen más. Björkből nem vált ki standard tag, akivel a fénykorát megélve közösen alkotott és nélküle fényévekre van korábbi zenei önmagától. Björk mindig is váltogatta maga körül a zenészeket, producereket, és eszerint változott is a zenéje. (az ok-okozati összefüggéseket most nem boncolgatva) A Depeche komoly bajba került azzal, hogy az egyetlen komolyabb zenei tudással rendelkező tagjuk otthagyta őket 1995-ben. Ez nagyon is meghatározta az azt követő 25 évüket, dalstruktúrában a legjobb indulattal is eklektikusak lettek, otthagyták a klasszik dalstruktúrákat, dallammeneteket és elindultak egy elég zötyögős úton, hol jobb, hol rosszabban sikeredett albumokkal és egyre kevesebb fülbemászó dallal.
Björk szerintem ugyanúgy faképnél hagyta a mainstreamet, de nála szerintem ez tudatosabb döntés lehetett, számomra a Vespertine az utolsó kellemes, hallgatható album, az utána jövők már annyira kakofonikusak, hogy nem bírja az amúgy szélsőségekhez szokott fülem. Szóval lehet, hogy öregszünk is, és ahogy öregszünk, egyre inkább a szerethetőt, szimmetrikusat, dallamosat keressük a zenében is, de lehet, hogy egyszerűen csak nem követjük a kis üttörőlányt erre a csillagközi sétára.
Nem is mondtam, hogy a Debut nem lenne jó lemez, csak hogy akkor még, az még nem az "igazi" Björk volt, pár dal kivételével. És ezért van, hogy azt nem szoktam annyit hallgatni, mint a Post-Homogenic-Vespertine-Volta-Biophilia lemezeket, ezeket már rengeteget hallottam.
Vespertine nekem is a kedvenc, ha az egész albumot nézzük. Viszont ha az a kérdés, hogy mik a kedvenc "dalaim", akkor már nem biztos, hogy a nagy része innen lenne, a Homogenicről talán több lenne mondjuk a top10-emben.
(És a DM-al is így vagyok, hogy pont a SGR-ről (is) vannak a legnagyobb kedvenc dalaim, de albumként, az albumokat listázva nincs a top 3-4-5-ben. Pl. a Somebody és a Master&S. külön mindkettő nagy kedvenc, de az albumon mindig furának találtam, hogy pont a lírai, nyugtató S. után egyszer csak "It's a lot--it's a lot, It's a lot--it's a lot, "püff", "püff" "püff"... :D)
Egyébként szerintem a lényeg, hogy most, hogy már 4 év eltelt a Utopia óta, talán valóban előfog állni valami újjal, mert a Vulnicura és az Utopia között csak 2 év volt, tulajdonképpen az a folytatása.
Én meg a Táncos a sötétben-t néztem újra nemrég és ezért jutott eszembe feléleszteni a Björk topikot, de újrahallgatom közben én is a lemezeit.
de most kíváncsi lettem és megnéztem, hogy az utóbbi 12 évben miket hallgattam Björktől, nagy meglepetésemre, íme az élmezőny:
:D
1. mondjuk igazán nagy gyakorisággal inkább 12 évvel ezelőtt hallgattam Björköt
2. leginkább a koncertfelvételeit nyomom 3. amúgy a Vespertine az abszolút favorit nálam 4. az új albumai az utóbbi 12 évben jelentek meg 5. most mégiscsak kedvet kaptam újra végighallgatni a diszkográfiáját :D
én nem húztam semmilyen vonalat, ez csak úgy meghúzódott ott valahogy
igazság szerint a Volta volt az utolsó olyan lemez, amit még örömmel hallgattam, a többit már tényleg csak erőltettem, de nem tudom magamat már becsapni
de adom, hogy az újabb lemezein is voltak jó pillanatok, csak hát nehezen jutok már el hozzájuk, mert eszembe sem jut azokat a korongokat hallgatni
Medulla: persze, azon is nagyon sok idegtépő dal van, naná, azt sem sorolom a legjobbak közé, de az még nem bukott el nálam, illetve van rajta néhány bitang jó dal és azok azért megmentik
és igen, a Debut a másik, ami nálam is még egy teljesen más zenei világ, kilóg picit a sorból (ami akkor még nem is volt sor), de azért bőven jó lemez ahogy van
Exciter: én is nagyon szeretem
SGR: talán a világ legjobb lemezének gondolom
új Björk lemezek: sajnos fejből azt sem tudom megmondani, hogy hány darab készült a Volta óta, nekem ezek sajnos mind egyformák és egyiket sem hallgatom már szívesen és ezeken már mentő-dalokat sem hallok (mint a Medullán) és már kísérletezni (erőltetni) sincs kedvem velük
kaptak elég esélyt, sajnos a végére eléggé megment a Björk néni :(
Rendben, ezt megértem, csak általában furának találom, amikor ilyen előadóknál húz valaki egy vörös vonalat, hogy "eddig igen, innen nem". Szerintem pedig ha az igaz is, hogy a legjobb lemezein túl van akár Björk is, attól még az új albumain is van egy csomó érték.
Emellett pedig a régi lemezek sem tökéletesek. Nálam például a Medulla sosem volt igazán kedvenc, talán csak párszor hallottak összesen életemben, a Debut pedig még nem igazán mély vagy különleges. Viszont (ahogy írtam lentebb) a Biophilia nagyon nagy kedvencem. (Amúgy DM esetében is pl. nagyon szeretem a Mark Bell-féle Exciter-t, mig a SGR-ot egy jó, de az egységességet tekintve "csapongó" stílusú lemeznek tartom).
Az "elművészkedés", mint vád szerintem leginkább csak a Utopia estében állja meg a helyét, ott azok a maszkok és hasonlók valóban érezhetőek soknak. De például a Vulnicura mind a szövegek, mint a koncertek terén a legkevésbé túlművészkedő volt, az egyetlen, nagyon egyszerű érezelem egyszerű közléséről szólt.
Emellet úgy is vagyok ezzel, hogy ha a maszkok nem is tetszenek feltétlenül, ő tényleg megteheti, joggal, mert valóban egy elvont művész, valóban értékes a művészete, míg a pop világ tele van mindenféle szinten ilyen "fura-őrült" jelmezettek, ruhákkal, de viszont az ő produktumuk közben sokszor csak gagyi dance-pop és hasonlók. Csak ezzel pózolnak és megjátsszák a művészészt, míg Björk nagyon is valódi elvont művész, így hiteles.
egyrészt de, lehet, hogy nincs meg a kötődésem, a DM-nél legalábbis egészen biztosan
másrészt meg rengeteg egyéb zenekart is hallgatok, olyanokat is, amelyeknek nem követtem végig a teljes pályaívét a koromnál fogva, vagy azért, mert későn csatlakoztam hozzájuk (egyébként Björk is ilyen) és így nem alakult ki az a bizonyos kötődés, de azért érezhető a színvonal esése:
de akkor írom a példákat:
Rolling Stones
Pink Floyd
Led Zeppelin
Massive Attack
New Order
Deep Purple
The Cure
így hirtelen ezek (és Björk és a DM is) már túl vannak az igazán jó lemezeiken és azóta valahogy meg sem bírják közelíteni a korábbi színvonalukat
de vannak olyanok is, akik még képesek szállítani a megbízható minőséget:
Placebo
Tame Impala
Arcade Fire
igaz, ezek még talán nem tekintenek vissza olyan nagy múltra, báááár...
Björknél maradva, nekem eléggé fájó, hogy a Volta utáni lemezekkel teljesen beszorult egy hangzásba, ami nekem már sok (vagyis inkább kevés)
és sajnos a koncertfelvételei sem valami meggyőzőek, nagy vágyam volt egy Björk koncertre eljutni végre, de amiket az utóbbi években hallok tőle, nos, ezt már nagyon elművészkedi, modoros, nem az én világom, el is engedtem ezt a Björk koncert ügyet amúgy sajnos
De van egy idei szintén nagyon érdekes hír Björkkel kapcsolatban, kíváncsi vagyok ehhez mit szóltatok: 21 év után visszatér a filmvászonra is.
Jövőre mutatják be tavasszal Robert Eggers "The Northman" című filmjét, ahol Alexander Skarsgard, Nicole Kidman, Williem Dafoe és Ethan Hawke mellett fog játszani.
Ahogy utánaolvastam, inkább csak egy kisebb, mellékszerepet kapott, csak pár jelenete lesz, de a "Táncos a sötétben"-t ma is a valaha készült legjobb filmek között tartom számon, szóval már csak ezért is biztos meg fogom nézni. Egyébként állítólag a lánya, Isadora is megjelenik majd a filmben.
Nem bántásképpen, de: van olyan előadó esetleg, aki régen zenét csinált, most is aktív és nem az a véleményed róla, hogy a régi lemezei nagyon jók, a mostaniak meg értéktelenek? :)
(Csak mert szinte mindenhol hasonló véleményeket olvasok tőled, a Depeche Mode topikban is például)
Nem lehet, hogy nem ezek a nagy előadók lettek tehetségtelenek hirtelen, hanem neked nincs meg a személyes kötődésed a később hangzáshoz?
Azért szerintem ez nem teljesen igaz, a Biophilia és a Vulnicura érezhetően eltér egymástól, talán a Utopia miatt lehet ilyen érzésünk, szerintem a háromból az volt a legkevésbé emlékezetes, viszont az is hasonló "nyugalmasabb" tempójú és így egy harmadik ilyen jellegű album valóban kicsit sok lehet. Leginkább az volt a gondom a Utopiával, hogy elég sok rövid, de nagyon hasonló hangzású dal volt rajta és tulajdonképpen a lemez első részével lényeget hallottad is. Ez utóbbi valamennyire a Vulnicurára is igaz, ott meg egyszerűen a Black Lake annyira tökéletes mestermű, hogy az album többi része tulajdonképpen csak a Black Lake kiegészítésének érződik. És mindezt úgy mondom, hogy egyébként nagyon is szeretem a Vulnicurát.
(Viszont azt hozzáteszem, hogy a Biophilia az egyik legnagyobb kedvenc lemezem tőle, tulajdonképpen a Post-Homogenic-Vespertine trió utáni negyedik legtöbbet hallgatott)
Arra is kíváncsi leszek, hogy a dalszövegek milyen szinten fognak reflektálni arra, ami a világban zajlik, de persze ezen a téren nem nagyon lehetett még csalódni Björkben.
(Azt viszont remélem, hogy Matthew Barney-val kapcsolatos dalszöveg már nem lesz az új lemezen.:))
Valahol volt egy másik cikk itt, ott meg arról nyilatkozott, hogy az új lemezen olyanok is lesznek, hogy lassú tempóval kezdődik a dal és később aztán gyorsabb ütemre kapcsol. Én is kíváncsian várom.
Élesszük már fel legalább kicsit ez a topikot az új lemez közeledtével! :)
Bár én nagyon is szeretem az utóbbi 3 lemezt, de akkor is jó lenne már valami vérfrissítés. Björk régen sose ismételte magát, most meg lényegében 3 album óta ugyanazt csinálja.
Izgalmas! Remélem végre tényleg valami új hangzással jön, mert kicsit egyhangúvá vált az utóbbi időkben. Épp a napokban gondolkodtam rajta, hogy valami Volta szerű, harsányabb lemez kéne végre, erre lehet ez most bejön.
