"Itt a magyar országgyűlésben, de más országok országgyűlésében is igen sokszor az enyémnél jóval erősebb kitételek hangzanak el. Trágárságok hangzanak el, úgyhogy az hogy nekem mi a véleményem, azon senki sem csodálkozhat,..."
Aha. Egyrészt erkölcsileg mások felett állok, hiszen én képviselem hitelesen a nyugati kultúrát, a civilizációt, a keresztény értékrendet és a szőlőből készült bort, másrészt, ha a T. képviselők baz+olhatnak akkor én is Goebbels-ezhetek és nemzeti kommunizmusozhatok nem a hivatalos nagykövetségi papíron, hanem a hivatalos nagyköveti személyes papíron. Józanság, józanság, józanság.
"Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőnő! A Magyar Nemzet augusztus 27-ei számában megjelent levelemet természetesen nem külügyminiszteri minőségemben (derültség az SZDSZ soraiban), hanem magánemberként írtam augusztus 15-én Bodor Pálnak, régi kedves ismerősömnek, akit barátomnak is szólítottam."
Az év? 1990...
Valami azt súgja nekem, Jeszenszky Géza úrban folyik kevés (?) Bourbon-vér...
"bezony: eszerint Fábry volt a tetű. Tegnap még azt mondta, nem érti, hogy kerülhetett ki, meg magánlevél, micsoda dolog ez... Hazudozik itt összevissza... ... Tudod ki írna egy ilyennek bizalmas levelet még egyszer..."
Ha a Bercinek haza kellett jönni két pohár bor miatt akkor a JG miért csodálkozik?
Martonyi joggal érzi, hogy valamit lépnie kell, ezért már írásbeli megrovást emleget.
Tegnap még magánügy volt, nem kívántak foglalkozni az üggyel. Ma már kívántak!
Baj csak az lesz, ha hazajön, akkor itthon lesz! :-((( (jó kis megállapítás, mi?) és akkor itthon fogja a hülyeségeit ontani.
"Az engem ért bírálatokban kiemelten szerepelt az, hogy nagykövetségi fejléces papíron írtam a levelet. Ez csak részben felel meg az igazságnak: nem a nagykövetség fejléces papírján, csak a nagykövet személyes "The Ambassador of Hungary" fejlécet viselő levélpapírján válaszoltam a hozzám nagykövetként címzett küldeményre."
Idézem a Magyar Nemzet 1990. augusztus 27-i számábanmegjelent sorokat, amelyeket Bossányi Katalin szeptember 11-i interpellációjában Jeszenszky Gézának felolvasott:
"Nagy megnyugvás számomra az a kijelentésük, hogy az abban foglalt európaiságot, nemzeti elkötelezettséget, szociális érzékenységet, szabadelvű demokratizmust és a kereszt által képviselt emberközpontú moralitást a mai szerkesztőség is vállalja. ... Ugyanis Önök előtt sem lehet titok, hogy ezeket az értékeket összességükben csak a Magyar Demokrata Fórum, a Független Kisgazdapárt és a Kereszténydemokrata Néppárt tagsága és szavazótábora vállalja."
Idézem Jeszenszky Géza külügyminiszter válaszát az interpellációra (kiemelés tőlem, Ú.L.):
"Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Ház! Tisztelt Képviselőnő! A Magyar Nemzet augusztus 27-ei számában megjelent levelemet természetesen nem külügyminiszteri minőségemben (derültség az SZDSZ soraiban), hanem magánemberként írtam augusztus 15-én Bodor Pálnak, régi kedves ismerősömnek, akit barátomnak is szólítottam."
Majd:
"...engedtessék meg nekem feltételezni, hogy a mi kormánykoalíciónk pártjai jóval hitelesebben képviselik a nyugati civilizáció, a nemrég még lekicsinylően polgárinak nevezett demokrácia, mind a maradisággal, mind a radikalizmussal, mind a szocializmussal szembenálló és szép magyar kifejezéssel szabadelvűnek nevezett politikai eszmék, nem utolsósorban pedig a magyarság nemzeti értékei és érdekei iránti elkötelezettséget, mint a tisztelt ellenzék sok tagja. (Nagy taps a jobb oldalon . Felkiáltások az SZDSZ és a FIDESZ soraiból: Pfuj! Ütemes taps a jobb oldalon. Az SZDSZ- és a FIDESZ-képviselők és az MSZP képviselők egy része kivonulnak a teremből.) Talán akkor megvárom, ha a tisztelt képviselők nem kíváncsiak, akkor várok addig, míg nyugodtan eltávoznak, nehogy véletlenül hallják a válaszomat. (Taps a jobb oldalon.) Ha Önök közül valaki mégis úgy érzi, hogy igenis ezeknek az eszméknek az összességét vallja, azt szívesen látjuk a Parlament innenső soraiban, illetve a koalíció valamelyik pártjában, mert valóban itt a helye."
A Napkelte újabb hitet tett, és példát mutatott a pártatlan, elfogulatlan újságírásból. Kovács is fura lény. A fújolásra emlékszik a jegyzőkönyvből, arra, hogy mit mondott jeszenszky, nem. Egy újabb helyesbítés kilátásban:
Műsorvezető (Aczél Endre) : Vendégünk Jeszenszky Géza washingtoni nagykövet. Jó reggel kívánok! Nagykövet úr, ön egyik napról a másikra botrányhőssé vált. Az ön nevétől hangos a sajtó, minden lapban olvasható tudósítás az ön, hát most már hírhedtnek tartott levelének a fogadtatásáról, arról, hogy hogyan nyilatkoznak róla a politikai pártok vezetői, képviselői. Tudja, hogy az ön lemondását sürgetik ellenzéki oldalon?
Jeszenszky Géza: Hát nézze, az már sokszor történt velem, hogy politikai ellenfeleim a fejemet követelték. Itt elhangzott néhány olyan kifejezés, hogy botrány meg más szavak. Én először is azt szeretném mondani, hogy mondjuk örvendetes az, hogy ilyen dolgokkal is tudunk foglalkozni, ugyanakkor fájdalommal hallom, hogy otthon milyen szörnyű időjárás van, mondhatnám, hogy a világban milyen nagy bajok vannak. Úgyhogy talán mondhatnám, hogy botor dolog az, hogy ha ilyen ügyekkel foglalkozunk. Én természetesen mindenkinek állok elébe. Ez ma már biztos, hogy a huszadik fölötti beszélgetés, ugye nálunk itt még este van. Az egész ügynek azt hiszem, hogy az olvasók nem is a tartalmát ismerik, nem is az érdekli őket. Engem sem az érdekel igazán. Az érdekel, hogy itt egy nagyon súlyos, aggasztó jelenség van az egész dolog mögött. Az ember magánbeszélgetést folytat valakivel, vagy ír egy magánlevelet. Mindenkinek van véleménye, ezen senki sem csodálkozik. Azon sem hogy a pártos, ellenséges hangot megütő az Antal-kormánnyal és az én működésemmel szemben is úgy érzem, hogy elfogult újságírókat az ember nem kedveli. De az hogy van egy magánvélemény és ez megjelenik akaratom ellenére, a levél írója és a levél olvasója akarata ellenére, ez olyasmi, mint amikor az ember a 80-as években joggal tartott attól, hogy a magánlevélben elmondottak, leírtak vagy a beszélgetésben elhangzottakból kellemetlensége lesz, felhasználják ellene. Volt akkor egy vicc az öt parancsolatról, hogy 'Ne gondolkozz, ne írd le, ne írd alá, ne add ki nyomtatásban, de ha mégis megteszed, akkor nem csodálkozz.' Kicsit ilyesminek érzem ezt az ügyet.
Műsorvezető: Nagykövet úr, ez a levél már nyilvánosságra került, úgyhogy az ön ezzel kapcsolatos aggodalma természetesen érthető, hiszen ez magánvélemény, amelyet ön saját szavai szerint megfogalmazott. De innentől kezdve abszolúte úgy vagyunk kénytelenek kezelni, mint közügyet, mert tény az, hogy ön olyan kifejezésekkel illetett vezető magyar újságírókat, amelyek azt mondanám, hogy teljességgel szokatlanok. Ön éppenséggel nem arról volt ismert, hogy az ilyen kifejezéseknek a híve, ehhez képest vezető újságíróknak göbbelsi módszereket ír a számlájára és nem szeretném idézni azokat a jelzőket, amelyeket rájuk aggatott.
Jeszenszky Géza: Nagyon jó lenne, ha mondjuk nem azt idézné, ami esetleg nem is úgy hangzott a levélben, hanem az én nyilatkozatomat például. Vagy pedig a levelemből lehetne sok minden mást idézni, ami ugye nem csak erről a dologról szólt, sőt elsősorban nem erről szólt. Itt csak megemlítettem egy barátnak azt, hogy az általa jegyzett, az általa alapított alapítvány véleményem szerint a díjazásokban nem volt kiegyensúlyozott. Éppen a pártatlan, tárgyilagos újságírást szerette volna a Fábry Pál előmozdítani és azt hiszem, hogy azért ebben az országban igen sokan vannak, akik az említett listán szereplő újságírókat nem tartják egyértelműen pártatlannak, hanem igenis pártosnak. Itt erről van szó és az, hogy milyen módon, milyen fogalmazásban, milyen jelzőt használ az ember, hát egész másként beszél mindenki a hálószobában négyszemközt, esetleg bizonyos indulattal, mint amikor megfontoltan a nyilvánosság, a közvélemény elé tár valamit.
Műsorvezető: Ez ilyen hálószoba-fogalmazványnak tekintendő?
Jeszenszky Géza: Azt hiszem, hogy teljesen egyértelmű, hogy egészen más, hogy ha az ember a nyilvánosságnak mond valamit. Említette ön, hogy milyen megfogalmazások hangzottak el. Itt a magyar országgyűlésben, de más országok országgyűlésében is igen sokszor az enyémnél jóval erősebb kitételek hangzanak el. Trágárságok hangzanak el, úgyhogy az hogy nekem mi a véleményem, azon senki sem csodálkozhat, úgyhogy én tényleg csak ahhoz tudok visszatérni, hogy egyrészt amit már elmondtam, hogy mi a furcsa ebben az ügyben, másrészt pedig arról van itt szó, hogy a magyar nagykövet hogyan cselekszik, hogyan végzi a munkáját. Én csak egy példát mondanék, a bírónak minden bizonnyal a legtöbb üggyel kapcsolatban van magánvéleménye. Feltételezem, hogy általában elítéli a bűncselekményt, esetleg nagyon súlyosan. De nem a magánvéleménye, nem az érzelmei alapján dönt a bíró. Vagy a tanár nem az érzelmei alapján osztályoz, hanem tudás, tárgyi bizonyítékok alapján stb. Tehát senkinek nincs oka feltételezni azt, hogy azért mert nekem ilyen vagy olyan véleményem van személyekről vagy irányzatokról, hogy az a nagyköveti munkát gyakorlatilag befolyásolja. Én nyugodt szívvel, jó lelkiismerettel állítom, hogy a magyar nemzeti érdekeket képviselem az Egyesült Államokban és a közelmúltban itt járt különböző pártállású politikusok, személyiségek, köztük olyanok is, akik most a fejemet követelik ezt tapasztalták és ezt tanúsíthatják.
Műsorvezető: Értem. Nagykövet úr, köszönöm szépen, hogy fogadta a hívásunkat.
Műsorvezető: Van egy másik telefonvonalunk is. Pontosabban valaki, akit mi hívtunk fel ugyanebben az ügyben, Kovács László, a Magyar Szocialista Párt elnöke. Jó reggelt kívánok!
Kovács László: Jó reggelt kívánok!
Műsorvezető: Kovács úr hallotta, amit itt mondott Jeszenszky úr?
Kovács László: Igen hallottam és Jeszenszky úr érvelésében a kiindulópont hibás. Ugyanis ő elfelejtkezik egy dologról, ami a lényeg, hogy egy nagykövet az országát és nem a kormányát vagy a kormánypártokat képviseli. Tehát egy nagykövettel szemben alapvető követelmény a pártsemlegesség. Jeszenszky úrnak nem lehet politikai ellenfelei, ahogy ő fogalmazott, mert egy nagykövet, egy pártsemleges nagykövet, az hogyan is tenne szert politikai ellenfelekre. Ezt lehet tapasztalni például Budapesten az itt dolgozó nagyköveteknél. Én meg nem tudom mondani, pedig igen jól ismerem többségüket, hogy ők hazájukban éppen kormányzó erőkkel, vagy az ellenzéki erőkkel rokonszenveznek-e. Ők pártsemlegesen az országukat képviselik. Most Jeszenszky úr levele - tekintsük magánvéleménynek - ezzel a pártsemlegességgel ellentétes nézeteket tükröz és ez a probléma és nem az, hogy milyen levélpapíron írta, hogy mi van a fejlécen, hogy nagyköveti papíron vagy egy sima papírlapon írta. Sajnos az előzmények is ezt a fajta elfogultságot, egyoldalú elfogultságot tükrözik, hiszen ne feledjük, Jeszenszky úr 1990 szeptemberében, egy parlamenti interpellációra adott válaszában - akkor az ország külügyminisztere volt -. Kétségbe vonta az akkori ellenzéki pártok nemzeti elkötelezettségét. Akkor az ellenzéki pártok képviselői - én magam is - kivonultunk az ülésteremből, sőt a parlamenti jegyzőkönyv tanúsága szerint a Fidesz soraiból hangos fújozás is hallatszott. Tehát azt gondolom, hogy Jeszenszky úrnál nem először fordul elő ilyesmi. Vagy a közelmúltban egy washingtoni lapnak adott nyilatkozatában ő kétségbe vonta az ellenzéki pártok közül a szocialisták és a szabaddemokraták Magyarország NATO csatlakozása iránti elkötelezettségét, ami az amerikai külügyi vezetésben is elég nagy visszatetszést keltett, hiszen ez az ő tapasztalataikkal is ellentétes.
Műsorvezető: Elnök úr, hadd szólja közbe. Jeszenszky úr ugye, mint hallotta, úgy fogalmazott, finoman értésre adta, hogy önt és egyáltalán az ellenzéknek a képviselőit, akik történetesen Washingtonba utaznak, ő kifogástalanul ellátja, tehát a nagyköveti funkcióit teljesíti. A magánvéleményétől, vagy a politikai véleményétől függetlenül.
Kovács László: Ez pontosan így történt a közelmúltban. Valóban kinn jártunk. Éppen Szentiványi Istvánnal, a Parlament külügyi bizottságának szabaddemokrata elnökével és Jeszenszky úr kifogástalanul viselkedett, ahogy annak idején ő maga mondta, a korábbi magyar nagykövet, az akkor ellenzéki Jeszenszky Géza parlamenti képviselővel is kifogástalanul viselkedett. Na, de ha valakinek ilyen egyoldalúan elfogult a véleménye, az vajon amikor az amerikai közélet, az amerikai politikai élet bármelyik képviselője őt kérdezi a magyarországi viszonyokról, kérdezi a magyarországi kormánypártok és ellenzéki pártok politikájáról, hiszen ez mindig érdekli a fogadóországot, akkor vajon Jeszenszky Géza nagykövet úr, elfogulatlan véleményt ad-e vagy pedig olyan egyoldalú módon értelmezi a magyarországi fejleményeket, mint ahogy ezt ebben az ún. magánlevelében tette. Én itt látom a problémát és ezért gondolom azt, hogy Jeszenszky úr politikai elfogultsága miatt nem alkalmas a nagyköveti posztra.
Műsorvezető: Na, most önök követelni fogják, azért használok többes számot, mert az MSZP és az SZDSZ ebben az ügyben egyformán nyilatkozott, tehát követelni fogják azt hogy Jeszenszky Géza mondjon le vagy hívják őt vissza az állomáshelyéről?
Kovács László: Igen, így van.
Műsorvezető: Köszönöm szépen, Kovács úr, hogy fogadta a hívásunkat.
Pontosan az a javaslatom, hogy csak a tények birtokában beszéljünk tovább erről a részkérdésről. Különben a vita parttalan és értelmetlen; bár van egy olyan sejtésem, hogy sokan a mindennapi adrenalin-fröccs miatt járnak ide vitázni, és ahhoz a tisztázó vita helyett jobb az indulatos...
Mivel semmiféle érdekem nem fűződik sem J.G. megszégyenítéséhez, sem tisztára mosásához, így a prekoncepció fel sem merülhet.
Úriember biztosra nem fogad. Pláne nem olyan biztosra, amit magamaga konstruál ki.
Méghogy politikai ellenfeleknek engedmény. SM esetében az MSZP csak ráakaszkodott a MAZSIHISZ, amúgy elhamarkodott tiltakozásra. Most meg ugyan ki a politikai ellenfél? Csak nem Szent-Iványi a háta mögött fölsorakozott, lassan tizedszázalékokban mérhető pártjával?
Ilyen alapon kedvenc Gyulánknak (de Kunczének is) legalább ezerszer kellett volna lemondania, mikor Monnyonle Józsi bá ámokolt. Ráadásul a tisztelt vidékfejlesztési és mitoménmilyen miniszter úrnak még a parlamenti küszöbbel sem volt soha problémája.
Ez az ügy még a Simicska kabátlopási szintjét sem éri el, de azért csak sikítozzatok nyugodtan. Européerek...
Köszönöm, hogy a körülmények megváltozása folytán megnyíltál, és - ha nem is nekem címezve, de - reagáltál arra, amit még régebben vetettem fel ebben a topikban. Nem örülök viszont reakciód tartalmának és főleg indulatainak. Amikor elkezdtem ezt a fórumot olvasni, gyakran hozzáolvastam olyan témákhoz, amiket leírtál, mert őszintének és megfontoltnak tartottam a véleményedet. Most meg egy kórusban énekelsz JG-vel. Pitbullozol, varacskosdisznózol. Göbbelszezni nem akarsz?
A Te véleményed az egy dolog. A _tények_ az meg egy másik. Persze megteheted, hogy figyelmen kívül hagyod a tényeket, illetve fontossági sorrendben a véleményed mögé helyezed őket (látsd prekoncepció).
Javaslom, hogy biztos forrás hiányában ne vitatkozzunk ezen. Véleményem szerint többet kellett mondania egy kivonuláshoz, mint keresztény értékrendet, mert azt vélhetően nem irigyelte volna tőlük sem a Fidesz, sem az SZDSZ, sem az MSZP (képviseljétek egészsséggel, mondták volna, gondolom). Feltételezem, hogy ebben egyetértünk.
Két dologról beszélünk. Az egyik az, etikátlan-e, ha egy közérdeklődésre számot tartó, de levéltitoknak nem minősülő információt nyilvánosságra hoz a média. Úgy látom, hogy a mérsékelt kormánytámogatók számára jelenleg ez az elsődleges kérdés. Még ha etikátlan is lenne (szerintem nem az), akkor sem lehetne ezzel a taktikával JG ballépését közömbösíteni a közvélemény előtt. IMHO Martonyi abszolút korrektól járt el: kiállt hülye nagykövete mellett, de figyelmeztetésben részesítette. Szerintem Gézánk ezzel ellesz a ciklus hátralévő részére.
A másik a fránya pitbulltermészetű média, ami meg olyan, amilyen. Nem kell szeretni őket, de nem varacskosabbak, mint mondjuk a brit vagy az olasz sajtó. (Van egy harmadik is: ez a Pulitzer-kuratórium úgy rossz, ahogy van. No nem mintha a díjazottak nem érdemelték volna meg egytől-egyig, de mégiscsak egy akolról van szó. És így az egész olyan gejl.)
Te viszont ezt az egészet zseniálisan összekevered, és összeesküvést gyártasz belőle. Holott csak arról van szó, hogy ha valaki százszor belenyúl a kettőhúszba, akkor százszor meg fogja vágni, és még az agya is elfüstöl.
Kedves EG!
Korábban ajánlottam neked egy fogadást arról, hogy kirúgja-e OV SchM-et. (Eleresztetted a füled mellett.) Most ajánlok egy másikat: Viktor nem fogja a következő két hétben okos, européer módon elsimítani a Jeszenszky-ügyet (ha beszélni fog róla, és Kondornak fog, akkor el fogja bagatellizálni). Az elmúlt másfél évben soha, egyetlen esetben sem tett engedményeket a politikai ellenfeleinek. Megismétlem, amit egyszer már mondtam: OV már nem az az ember, amilyennek az emlékeidben él.
Gondolkodott már valaki azon, hogy a Jeszenszky miért szedte szigorú betűrendbe a névsorát egy magánlevélben? Ez olyan, mintha én ábécében írnék a családtagjaimról. Gyanús!!
Esküdtszékes játékommal, csak azt szerettem volna bizonyítani, hogy a minden demokráciák legjobbikában, még gyilkost sem ítélhetnek el olyan bizonyíték alapján, amelyikhez a nyomozó vagy vádhatóság törvénytelen úton jutott hozzá.
Egyébként, miért ne lehetne joga egy köztisztviselőnek a saját véleményére? Pláne ha még az még igaz is. Magam legalább húsz görényt tudnék még felsorolni a hangulatgyártók közül, akik a mindent lehengerlő globalizmust ma ugyanúgy lihegve szolgálják ki, mint sok éven keresztül a kommunizmust. Ma sem törődve "saját" országuk valódi érdekeivel.
Egyébként ki ez a tizenhárom pávián, hogy nem lehet a "munkásságukat" véleményezni? Kik ezek és kik bízták meg őket ezzel a munkával, hogy bírálásuk miatt egy süllyedő ellenzéki pártocska felvetheti a legfontosabb poszton szolgáló nagykövet alkalmasságát feladata ellátására?
Lehet, hogy Jeszenszky Géza nem alkalmas wahingtoni nagykövetnek, de nem e miatt a magánvélemény miatt. Valamennyi csahosnak azt kellene ebben az ügyben firtatni, hogy ki, miért és hogyan jutott egy magánlevél birtokába illetéktelenül, és miért élt vissza vele?
Aki Horn Gyulát nem szólta meg, tisztelt jdr, amikor pld. összekeverte a MALÉV-et és a MAHART-ot, akkor annak most nincs joga arra a sommás véleményre, hogy: "Jeszenszky nem alkalmas."
Igaz ő akkor csak miniszterelnök volt, és csak a MALÉV-et hozta kellemetlen helyzetbe. Nem a kozmopolitizmus szálláscsinálóit, mint most Jeszenszky Géza.
A ma esti Aktuális után már nem vagyok abban annyire biztos, hogy Jeszenszkynek igaza volt. Nagy Sándor azt mondta, az MSZPnek több kérdéssel kapcsoltaban felül kell vizsgálnia viszonyát és ezek között említette a vallásosságot is, sőt egyáltalán nem tartotta elképzelhetetlennek, hogy a következő választáskor, ha megint egyedül marad az MSZP és az SZDSZ olyan gyenge marad, mint most, akkor az újonnan alkulgató kereszténydemokrata-népnemzeti párteszerveződséek felé is nyitni kell.
Nyitnikék. (A bicskát a szalámizáshoz.)
Kedves Újlaki!
A dolog nem történt olyan régen, hogy ne emlékeznénk. Jeszenszky annak idején nem azt állította, hogy csak a kormánypártok képviselik "a modern (!) polgári (!) demokráciák (!) ideológiai és eszmei értékeit", hanem hogy az akkori kormánypártok képviselik hangsúlyosabban a keresztény értékrendet.
Az emiatti politikai skandallum nevetséges volt, hiszen ki képviselte volna náluk jobban, talán Horn Gyula, vagy Pető Iván?
Magyar Hírlap, mai szám. Idemásolom, mert nincs archívumuk, csak VIP-hiteleseik vannak, de azok meg nem archiválnak. Kiemelések tőlem, mert valaki kereste a kuratórium névsorát;ezen kívül jókat mondott az alapító... :)
"Jeszenszky Gézával sohasem találkozott alapítványtevő
MH-összefoglaló
Jeszenszky Géza nagykövet családját, édesapját Fábry Pál ugyan ismerte,
ám magával a nagykövettel sohasem találkozott. Eddig kétszer váltottak
levelet - derül ki abból az interjúból, amelyet a magyar Pulitzer díj
alapítója lapunknak adott.
Fábry Pál azért küldte meg a róla szóló 1997-ben Magyarországon
megjelent könyvet, mert úgy gondolta, hogy Jeszenszky történészként
érdeklődéssel fogja forgatni.
Fábry Pál lapunknak elmondta: Jeszenszky úr levelére irt válaszában,
döntően a könyvben szereplő történelmi részekre tért ki és az utóiratban
jegyezte meg, hogy a nagykövet úr észrevételeit a kuratórium tudomására
fogja hozni.
Arra kérdésre, hogy hibázott-e ezzel vagy sem igy válaszolt: Nem, mert ha
az inkriminált levél magánjellegű volt is, a kuratórium munkájára
vonatkozó olyan érdemi véleményt tartalmazott, amelyet helytelen lett
volna elhallgatni. Fontosnak tartotta, hogy a kuratórium vezetői tisztában
legyenek azzal, milyen kritikák érik őket, és okuljanak belőle. Az
Alapítvánnyal kapcsolatos dokumentumok Budapesten vannak, s Fábry
ezt a levelet is ide szánta.
Egyébként amióta a díjat megalapította soha közvetlenül nem vett részt a
kuratórium munkájában, Vásárhelyi Miklóson kívül nem ismerte a
kuratóriumot. Tagjaival ez év októberében találkozott először. Kétszer
fordult elő csupán, hogy véleményt mondott. Először, amikor
Csicseri-Rónay Istvánt - aki a Szabad Európa Rádiónál a kollegája volt -
életműdíjra javasolta, másodszor pedig, amikor Faludy Györgyöt ítélte
olyannak, akit ez a díj megillet. Jeszenky Géza egyébként nem először írt
hivatalos, fejléces papíron levelet Fábry Pálnak. Az elsőt - amely László
Ágnes, lapunk állandó munkatársa könyvében került el›ször
nyilvánosságra - külügyminiszterként vetette papirra 1992 augusztus
17-én. Ebben arra kéri Fábryt, hogy a magyar külügyi szolgálat
tiszteletbeli tagjaként az elkövetkez› években is az igazság ügyébe vetett
rendületlen hittel, jó egészségben kövesse és segítse haza sorsának jobbra
fordulását.
A kuratórium független
A Pulitzer-díj odaítélésnek módja, a döntéshozó kuratórium munkája a
Jeszenszky-levél ellenére sem változik - ezt Suha György, a díj
adminisztrációját végző Pricomm Kft. vezetője mondta el a Magyar
Hírlapnak.
A kuratórium elnöki posztjáról két hónapja lemondott Vásárhelyi Miklós
posztja még betöltetlen, ám az idei pályázati felhívást a napokban már
közzétették.
Suha szerint a kurátorok és az általuk felkért szakértők tíz éve az alapító
okirat szerint végzik a dolgukat. A bizottság eddig sem engedett politikai
nyomásnak, s ez így lesz a jövőben is. Suha hozzátette: Fábry úr sem
próbált soha ezzel az eszközzel élni. A kurátorok döntései mögött nem
érdemes politikát keresni, értékítéletük független.
A testület jelenlegi tagjai: Rangos Katalin, Győrffy Miklós, Molnár
Miklós, Martin József, Bárándy Péter, Suha György, s a bizottság
munkájában még Vásárhelyi is részt vesz. G. Zs.
Az alapító tanácsai
Az "Egy sors, egy század" című könyvben sok minden más más mellett
szó van a Pulitzer- díj alapításának körülményeir›l és olvasható az a pár
jótanács, amit a díjalapító a kuratórium figyelmébe ajánlott.
Néhány ezek közül:
"Azt kell megírni, amiról feltétlenül hallaniuk kell az embereknek, nem
pedig azt, amit a politikusok hallani akarnak." "A lapoknak vezetniük és nem követniük kell a közvéleményt"
"Kritika nélkül sohasem szabad tapsolni egy uralkodó rendszernek és
azoknak sem, akik szolgalelkűen dolgoznak a kormánysajtónak."
Fábry tíz évvel ezelőtt megjósolta: "Akárhogyan dönt a kuratórium,
kritizálni fogják több oldalról. Nem baj, ez csak a díj fontosságát igazolja
majd. Talán nem vigasztalás, de tény: az amerikai díjak kuratóriumait az
alapítás - 1917 óta - minden évben megvádolják elfogultsággal, politikai
befolyásolással, mégis a legnagyobb elismerés éppen ebben a
kuratóriumban ülni."
Fábry meglehetősen érdekes életutat futott be. 1919-ben, a Kommün
idején született Budapesten. Ôsei földbirtokosok, édesapja hadbíró
tábornok volt. 1944-ben részt vett az ellenállási mozgalomban, hamis
iratok segítségével sok-sok ember életét mentette meg. Két évvel kés›bb
Tildy Zoltán köztársasági elnök titkára, kabinetfőnöke lett. 1947-48-ban
az ankarai magyar követség ügyvivője, majd politikai emigránsként az
angol hírszerzésnek dolgozik. 1949-től az USA-ban él. A Szabad Európa
Rádió magyar részlegét vezette. 1989-ben Magyarországra honosítja a
világ legrangosabb újságírói elismerését. A Magyar Hitelbankkal közösen
létrehozza a Magyar Joseph Pulitzer Emlékdíj Alapítványt. 1990 óta
minden évben tíz - díjmegosztás esetén több - újságíró, illetve a sajtóban,
a rádióban, a televízióban dolgozó alkotóközösség kapja meg ezt a díjat
és a vele járó kb. háromezer dollár értékű pénzösszeget, melynek felét
Fábry Pál biztosítja.
Azért az érdekes, hogy ezt a magyar pulitzert, ezt nem kritizálják több oldalról. Az ún. "baloldal", az teljesen elégedett vele, még sose kritizálta... :)
"(...)Ártalmas, de nem törvénytelen mindaddig, amíg nincs eszköze, beosztása, funkciója a saját véleményének erőszakos képviseletére. De törvénytelenné is válnak tettei, ha köztisztviselővé válva már a jogot lépi át meggyőződése érdekében, „a cél szentesíti az eszközt” ismert elv alapján. Ártalmas, és törvényt is sért, ha külügyminiszterként valótlan nyilatkozatot tesz a fegyvereladásokról (1991. február), majd beosztásával külföldön járatja le hazánkat, a nekem mindent szabad, mert felelős beosztásban elhívatott személy vagyok (Ausztria 1993. december), vagy ellenségességet uszíthatok megszólalásaimmal nyíltan, vagy magánlevélben (1990. december, 1999. november).
Meggyőződésem, hogy Jeszenszky Géza, bár elvei sokkal közelebb állnak hozzám, mint például Csurka Istváné, személyében éppen úgy alkalmatlan egy demokratikus ország közalkalmazottjának, miniszterének vagy nagykövetének lenni, mint ahogyan az lenne, a hazai szélsőjobb vezére.
Végső megjegyzésem: Orbán Viktor a fentebb leírtak szerint vélekedett 1990. szeptemberében Jeszenszky Gézáról, alkalmatlansága miatt követelte leváltását. Jeszenszky Géza -- vélhetőleg -- önmaga szerint sem változott ezen idő alatt. Jeszenszky Géza ma Orbán Viktor által kijelölt nagykövete hazánknak az Egyesült Államokban. Ha Jeszenszky Géza nem változott, akkor talán Orbán Viktor értékrendje módosult?!
Szegény jó Jeszenszky, sértődős, meg nem túl intelligens. Egy név megvan, tudom, miért haragszik rá.
Szegény Bossányi Katalin avval vívta ki a magyar nép igazi részének az ellenszenvét, hogy meg merte kérdezni az akkori külügyminisztert, hogyan is gondolja, hogy csak a kormánypártok képviselik, idézem "a modern (!) polgári (!) demokráciák (!) ideológiai és eszmei értékeit". A külügyminiszter úr a válaszban megerősítette ezt az álláspontját. Akkor az ellenzéki pártok kivonultak a teremből.
Idézem az egyik képviselő véleményét:
"Korábban úgy gondoltam, hogy csupán rosszullét környékezte meg a külügyminiszter urat, amikor ... írta a levelét. Most már látjuk, hogy J. G. nem volt nem volt megzavart állapotban sorai fogalmazása közben. Állításait , mint hallhattuk, azóta is fenntartja. Következésképpen nem tudom, hogy mit keres a kormányban."
Ja, természetesen Orbán Vikotr szavai ezek. A másik O. V.-éi.
az első verzió, mármint hogy te versz engemet agyba-főbe (de nyolc napon túl ám), talán elképzelhető, nem tudom, de hogy én nyolc napig püföljelek... Kizárt dolog, sokkal előbb el fogok fáradni. Azér használok láncfűrészt, és akkor már a rendőrnek se fox dumálni összevissza.
Dekóder ezek után szerintem azt fogja mondani, hogy nem látott semmit, ő ott se volt. Majd figyeld csak meg... :)
Attól, hogy a J. hülye, a varacskos pittbullfalka még szarjankó. A két dolog nem zárja ki egymást.
jójó, a politika a háború békében, de mér az újságírók csinálják a politikát? Én aszittem, azoknak újságot kéne... A politikáról meg hírt adni.
Esetleg néhanéha adnak egymásnak pár puliszka-díjat, hát lyó.
Inkább a levél tartalmát kellene védenetek, ha mindenáron tutujgatni akarjátok... Akarja a halál tutujgatni, nem szimpi nekem az ürge, meg úriember nem vájkál más magánleveleiben, védeni sem akarom, de a Te kedvedért egye fene elemezzük a levelet:
»Kedves Barátom! Ez egy felkiáltó mondat, levélben megszólításnak nevezzük. Tartalmi értelme nem sok.
»Illett volna hamarabb megköszönnöm könyved küldését. Előbb azonban el akartam olvasni, s ha nem is hosszú, de sok más napi, szívemhez jóval kevésbé közel álló írás várta a napi munkából ellopható perceket. Végre azonban az elnöki látogatás, pontosabban a chicagói utazás alkalmat adott arra, hogy közelebbről is megismerjem életutad.
A személyes ismeretség mellett mint a korszakot ismerő, tanító történész is kíváncsi voltam történetedre. Nagyon jól tetted, hogy megjelentetted, legföljebb azt sajnálom sok más olvasóval együtt, hogy nem pillanthattunk be részletesebben életed egyes fejezeteibe. A legfontosabb azonban a háborús évekről szóló beszámoló, s ennek elkészítése nagy nyereség a magyar történelem tanulmányozói, kutatói számára. Ez néhány mondattanilag összetett mondat, úgynevezett bevezetés. Inkább csak udvariaskodás.
Akkor lássuk az érdemi részt:
»Mindig tudtam és hirdettem, hogy volt egy "másik Magyarország", szép hagyományaink hű őrzője, amely nagyban hozzájárult a becsületünkön esett foltok halványításához. Erről a kommunista időkben hallgattak, hiszen zavarta volna a propagandisztikus képet, a "bűnös nemzet", "utolsó csatlós" beállítást, s azt, hogy csak a kommunisták voltak az ellenállók. Ahogy Nálad jobban kevesen tudják, az úgynevezett polgári ellenállás nemcsak mártírokat adott, de igen sok ember számára az életet mentette meg. Ez számomra korrekt. Egyedül azt nem tudom a megszólított mennyire jól tudja.
»Ha szabad ilyet mondanom, a nemzet nevében is köszönöm amit tettél, s azt, hogy ezt nem engedted feledésbe merülni.
Mint külpolitikusnak ugyancsak hézagpótló volt mindaz, amit az 1945. tavasza utáni időkről írtál, illetve mondtál. Megértem, hogy kevésbé szívesen szóltál az emigráció belső bajairól, bár erről is érdemes lenne többet tudnunk. De a fő az, hogy megélted mindezt és számot adtál róluk. Ehhez nem tudok hozzászólni, mert nem ismere Fábry úr könyvét, és azt sem tudom milyen hézagai voltak a levélírónak.
»Talán itt abba is hagyhatnám, de engedd meg, hogy bizalmasan és baráti alapon fölvessek még valamit. Te is két diktatúra áldozata voltál. Szerintem is.
»Az 1990-ben megalakult Antall-kormány, élén a miniszterelnökkel. Én is így emlékszem.
»Hozzád hasonlóan szemben állt mind a barna/zöld, mind a vörös rendszerrel, s az utóbbi lebontását vállalta magára. Valami kifogás?
»Szembe találtuk magunkat azoknak az eszeveszett gyűlöletével, akik - meggyőződésből, vagy opportunizmusból - részesei és haszonélvezői voltak a kommunista rendszernek, 1989-ben - meggyőződésből vagy opportunizmusból - szembefordultak vele (ahogy Esterházy írta, "csúcsforgalom van a damaszkuszi úton"), Hajajaj de mennyire! Egy kézen meg lehetne számolni azokat a jó elvtárs megbízható újságírókat, akiknek a karrierje 90-ben végetért.
» s nekünk nem tudták megbocsátani, hogy mi sosem lettünk párttagok, besúgók, karrieristák. A mai napig sem tudják megbocsájtani.
»Ez a gárda az újságírásban, TV-ben sikerrel járatta le az Antall-kormányt, goebbels-i módszerekkel rágalmazott bennünket, s végül jelentős szerepe volt Hornék 1994-es győzelmében. A boebbels-i sujkolásról már volt szó a kormánylejáratásról lásd az egyik lejárató önvallomását.
»Messziről nézve ezek talán nem látszottak, s a 94-98-as kormány súlyos hibáiról, az elharapózott bűnözésben és korrupcióban vitt szerepéről, felelősségéről sem igen lehetett hallani, de ezek bizony nem elismerést érdemeltek. Hát bizony nem sokat lehetett hallani. Ami kikerült, az is inkább a végén, az SZDSZ-MSZP egymást lejáratása során. Lásd Tocsik.
»S mégis, a Te által alapított díj igen sok kitüntettje ezek közül került ki. Ellenvetés?
»Ez nem a Te felelősséged, de sajnos a kuratóriumé. Hát végülis igaz.
»Talán nem célszerű neveket említenem, de nem akarom megrágalmazni az összes díjazottat, Ez tényleg dilemma.
»ezért mégis megemlítek néhány nevet - kizárólag személyesen Neked. Na itt be kéne fejezni az elemzést mert azt írja a szerző: kizárólag a címzettnek, de hát, gondolom, Téged pontosan ez érdekel a legjobban (Te kis paparazzi:))
»Nem egyforma mértékben, de a szememben nagyon igaztalanul írt és alkotott a díjazottak közül Baló György, Bolgár György, Bossányi Katalin, Farkasházy Tivadar, Gömöri Endre, Hegyi Imre, Kepes András, Megyesi Gusztáv, Mihancsik Zsófia, Nemes Gábor, R. Székely Julianna, Szénási Sándor, Váncsa István. Itt és most dilemmában vagyok. Némelyiküket nem ismerem. Szegény Kepessel én sem értem mi baja, nekem szimpatikus és tudtommal politikával sem igen foglalkozik. Ráadásul a reakciója is úriemberi volt. Na de a többi! Pulizer-díjas szarházy, aki már 7X-ben is mocsok volt? Vagy olyan TV-szerkesztő akinek a kamerája magától editál? Vagy kedvenc Zsófink? Ugyanmá! És itt a levélíró mégcsak fel sem emlegette az erkölcsi magaslaton álló elnök urat, aki önmagát díjazta.
»A szerkesztőségek közül visszataszító munkát munkát végzett a TV Egyenleg, a Kritika és a Magyar Narancs. TV Egyenleg - lásd fentebb, a Kritikát nem ismerem és hát a Mancs... Inkább no comment.
»Nem a csurkisták, de a tisztességes magyar polgárok szemében ezek munkássága visszataszító, Nem vagyok (jogi értelemben) magyar polgár, de a többségük munkássága SZÁMOMRA bizony visszataszító.
»csekély kivételtől eltekintve nemcsak régi párttagok, engem az a csekély kivétel érdekelne, melyikük nem volt az.
»de ma is a szocialisták (bér)tollnokai, illetve az SZDSZ rosszabb szárnyának az értelmiségi tagozatát alkotják. A (bér)tollnok helyett írhatott volna VIPtollnokot is, csak nem biztos, hogy Fábry úr úgy értette volna. Az SZDSZ-re pedig hízelgő a megállapítás, mivel a szerző explicit feltételezi, optimistán, hogy van jobbik szárnya is. Én például nem!
»Talán nem kellett volna ezt a bekezdést megírnom. De arra kérlek, tekintsd bizalmam és nagyrabecsülésem jelének. Talán tényleg nem, és főleg nem hivatalos papíron. Gondolom a bizalma most bizony megrendült. Lehet, hogy a nagyrabecsülése is.
»Nem én és barátaim ástunk lövészárkot 1989 után a magyar szellemi talajban. Hát valahogy én is így emlékszem.
»A sajnálatosan újra kiéleződő polémiák idején most sokan visszasírják az annak idején annyit támadott, idő előtt sírba taszított Antall Józsefet, aki fehér kesztyűben párbajozott a maffiózókkal. Nem tudom kik azok a sokak, én nem. Pont a fehér párbajkesztyűje, meg a tessettek volna forradalmat csinálni miatt. Meg az EUfóriában végrehajtható, ám elmulasztott 90-es Bokros-csomag-a-négyzeten miatt.
»Remélem jó egészségben szemléled ezt a furcsa
posztkommunista korszakot, Posztkommunista korszak van? Az van. Hát akkor mi a kifogás?
»ahol a nácizmus új kiadása, a nemzeti kommunizmus még sok fejfájást fog okozni. Bizony bizony.
»Washington D.C., 1999. június 15. Ez is korrekt
»Tisztelő barátsággal köszönt: Jeszenszky Géza
Magyarország washingtoni nagykövete Jeszenszky Géza tényleg MO washingtoni nagykövete.
