A "Kis helyi" lapot Orbán Viktor így minősítette a tegnap reggeli Krónika intejúban (már egyszer beidéztem):
"R.: - Milyen típusú lap, amelyik lehozta ezt a cikket?
Orbán Viktor miniszterelnök: - Ez egy nagyon komoly újság, Globe and Mail a címe, komoly tekintélyt jelent egy ország számára és egy miniszterelnök számára is, ha interjút kérnek tőle.
Uraim!
A topic elején olvasható az eredeti Globe & Mail cikk. Később olvasható a miniszterelnök több, erről szóló nyilatkozata.
Kérlek, hogy olvassátok el a cikket és folyományait.
Kérdésem azokhoz szól, akik Orbán Viktort támogatják ez ügyben: tényleg nem láttok ellentmondást a megjelent szöveg és annak itthoni magyarázata között? :-O
Amerikában gyakorlatilag NINCSENEK országos lapok. Csatlakozva Kagakusha kollágához, idézek a témanyitóból: "A Torontóban megjelenő legjelentősebb napilap, a The Globe and Mail...".
Ha az alatt, hogy "a média ... keveri az anyagot Moszkvában és Brüsszelben" azt érted, hogy ők csaptak ott botrányt: tőlük tudták meg a derék eurokraták ill. oroszok, hogy mit (nem) mondott min.elnökünk, úgy SZVSZ tévedsz. Ha viszont azt, hogy hazaárulás idehaza beszámolni a min. eln. egyes kijelentéseinek esetleg kedvezőtlen külföldi fogadtatásáról, akkor nincs mit beszélgetnünk. (Ha meg esetleg vmi harmadikat, akkor írd meg tüstént, mert én buta vagyok, és az előző szövegre csak ezt a 2 értelmezést találtam.)
The history of The Globe begins in Toronto in 1843
with the arrival of George Brown, a tall, angular
Edinburgh Scot of 25. He had come to North
America in 1837 with his father, and helped the
family run the British Chronicle in New York, an
antislavery paper directed at British immigrants. It
was while drumming up circulation for the Chronicle
that Brown visited Toronto and, sensing a fertile
market, persuaded his father to dispose of the New
York paper and move to Toronto with him.
In August, 1843, they established The Banner, a
four-page weekly designed to promote the interests
of the Presbyterian Church; but the younger Brown
had more secular aims, and founded The Globe on
March 5,1844, as a political vehicle. It began as a
weekly with a circulation of 300, and by Oct.
1,1853, had become a daily with a circulation of
6,000.
By 1858 Brown had become a dominant figure in
the Reform Party in Canada West (previously Upper
Canada), and was briefly head of the Brown-Dorion
government. He fought fiercely for political union in
British North America, becoming in the process one
of the Fathers of Confederation.
In 1880, Brown was shot in the leg by a disgruntled
former employee, one George Bennett, and died
weeks later from an infection in the wound. The
Globe was bought by a syndicate whose members
included Senator Robert Jaffray. In 1888, the Jaffray
family obtained control and kept it until 1936, during
which time the newspaper adopted the slogan
Canada’s National Newspaper as its influence and
circulation grew.
In 1936, the paper (with a circulation of 78,000) was
sold to a young financier named George McCullagh.
Mr. McCullagh acquired The Mail and Empire
(circulation 118,000) a few weeks later, and
absorbed it into The Globe under the new name,
The Globe and Mail. (The Mail had been established
by Conservative backers in 1872, at the urging of Sir
John A. Macdonald, to counter the influence of
Brown’s Globe, and had merged with another
Conservative paper, The Empire, in 1895.)
Three years after Mr. McCullagh’s death in 1952,
the executors of his estate sold the paper to
Montreal financier R. Howard Webster. Oakley
Dalgleish, who had been the paper’s editor for some
years, was made editor and publisher in 1957. It was
during Mr. Dalgleish’s tenure, in 1962, that the
newspaper added Report on Business, distributed
as a separate publication outside Ontario and as a
distinct section of the newspaper within the
province. In 1967, Report on Business appeared on
a daily basis, becoming Canada’s first national daily
business newspaper.
When Mr. Dalgleish died in 1963, Mr. Webster
assumed the post of publisher; in 1965, he
appointed James L. Cooper as publisher and
Editor-in-chief. Later that year, through an exchange
of shares, Mr. Webster associated The Globe and
Mail with a newspaper group, FP Publications Ltd.
of Toronto, headed by John Sifton, Richard S.
Malone and Max Bell. In 1974, Mr. Cooper retired
and Mr. Malone became publisher and
Editor-in-chief.
In 1978, A. Roy Megarry succeeded Mr. Malone as
publisher, and Richard J. Doyle, who had been
editor of the newspaper since 1963, assumed the
post of Editor-in-chief.
In 1980, Thomson Newspapers Ltd. of Toronto
acquired control of FP Publications and The Globe
and Mail. Mr. Doyle (who was later appointed to the
Senate) was succeeded as Editor-in-chief in 1983 by
Norman Webster, who was in turn succeeded by
William Thorsell in 1989. In 1992, Mr. Megarry was
succeeded as publisher by David Clark. Mr.
Megarry returned as interim publisher in November,
1993. In May, 1994, Roger P. Parkinson was named
publisher and chief executive. The newspaper is
now operated as a division of Thomson Canada
Ltd.
One of the newspaper’s strengths has long been its
coverage of national and international news. In 1900,
The Globe had its own correspondent in South
Africa covering the Boer War. The Globe and Mail
was the first North American newspaper to establish
a resident correspondent in China, and the first
Canadian newspaper to open permanent news
bureaus in Africa and Latin America. The Globe had
a correspondent in Quebec City in the 1850s when it
was the capital of the Province of Canada, and a
correspondent telegraphing regular news from
Ottawa as of 1867. A full Ottawa bureau followed in
time, and in 1954 The Globe and Mail became the
first Ontario newspaper to open a Quebec news
bureau. Beginning in 1959 with British Columbia, the
newspaper established news bureaus in other
regions of Canada.
In 1979, The Globe became the first newspaper in
the world to produce a full text commercial data
base containing every story from each issue (dating
back to 1977), and the first to publish electronically
and in print on the same day. An electronic
information division called Info Globe was
established to offer on-line access to this data base
and a variety of other information sources. In 1992,
Info Globe changed its name to Globe Information
Services. Globe Information Services entered
cyberspace with two Internet products: The Globe
and Mail: Canada's National Web Site – in
December, 1995, and GLOBEfund: Canada's
National Mutual Fund Site – in October, 1997.
In 1980, The Globe and Mail became Canada’s first
space-age newspaper. It printed a national edition in
Montreal, including general news, features and
Report on Business, with the contents transmitted
from the main publishing centre in Toronto to the
Montreal printing plant via the Anik satellite. Since
then, additional satellite printing plants have been
established across the country, permitting rapid
same-day distribution of the newspaper in the 10
provinces and the two territories.
In 1985, The Globe and Mail entered the consumer
magazine field in a major way with the publication of
Report on Business Magazine, a high-quality colour
magazine distributed with the newspaper. This was
soon joined by other Globe magazines covering a
variety of fields.
The Globe and Mail underwent a major redesign in
1990, both graphically and editorially, beginning with
the issue dated June 12. It was as part of this
redesign that the newspaper’s editorial style book
was completely revised and first published in its
current form, and that The Globe produced its first
visual style guide.
In both 1995 and 1996, the Society of Newspaper
Design named The Globe and Mail the World's Best
Designed Newspaper.
On July 9, 1998, The Globe and Mail's commitment
to evolution and innovation was demonstrated yet
again with the introduction of editorial colour, new
typography, enhancements in graphic design, and
many exciting editorial additions – to make for an
even livelier, more involving newspaper for
Canada’s most loyal and discerning readership.
The newspaper’s motto was selected by George
Brown in 1844, and will be found at the top of the
editorial page: "The subject who is truly loyal to the
Chief Magistrate will neither advise nor submit to
arbitrary measures." The quotation is from Junius,
the pseudonym of an English writer of the 18th
century. The Globe and Mail believes, as Brown did
when he founded the newspaper, that only an
informed public can defend itself against power
seekers who threaten its freedoms.
1. Volt-e nálunk atomfegyver? Az én infóim szerint igen. És itt most egy barátomra kell hivatkoznom, aki sofőrje volt egy speciális teherautónak, amely robbanófejeket szállított ide-oda az országban, hogy ne legyen bemérhetó. (Hasonlóan az Iraki és Orosz megoldáshoz.)
2. Orbán arra a kérdésre, hogy mit tennének krízis esetén, ha a NATO - és nem az Usa - azzal a kéréssel állna elő, hogy ide telepítene atomfegyvert, Orbán azt válaszolta: ''Megfontolnánk'' Jellemző, hogy ez az interjú nem egy nagy országos lapban jelent meg, hanem egy kis helyi újságban, így elképzelhető a provokáció is.
3. Ha Orbán VALÓBAN azt mondta, amit egyes újságok állítanak, akkor hibát követett el, amit orvosolni kell.
4. A média felelőssége. Ha Orbán valóban helytelenül nyilatkozott, és ezzel ártott Magyarországnak, akkor a média szerepe nem az, hogy 3 percen belül repülőre ülteti riportereit, és máris keveri az anyagot Moszkvában és Brüsszelben. Ezt a magam részéről HAZAÁRULÁSNAK minősítem!!!
5. A média az esélyét sem adta annak, hogy Orbán valóban nem tett ilyen kijelentést, csak kérdésre válaszolt. A MÉDIA AZONNAL A NÉVTELEN KIS HELYI LAPNAK ADOTT IGAZAT. EZ NEKEM NAGYON BÜDÖS!!!
A MÉDIA ALATT JELLEMZŐEN MAGYAR HÍRLAP, NÉPSZABADSÁG ÉS AZ RTL KLUB értendő.
Egy SzVSz fontos apróság: Legjobb tudomásom szerint (bár biztos rosszul tudom) idegen (értsd nem magyar) fegyvereserők Mo.-n történő áthaladásához is a parlament, nem pedig a kormány felhatalmazása kell (Hát még az állomásoztatásához!!) Én úgy tudom, hogy a NATO atomfegyverei nem magyar tulajdonban vannak. És úgy gondolom, biztos rosszul, hogy az üzemeltetésükhöz is idegen (értsd nem magyar) katonák kellenek. Úgy vélem, hogy a NATO atomfegyverei az alkotmány által fegyvernek értelmezett valamik, és nem pedig pl. konyhai segédberendezések, bár SzVSz ki kellene kérni Möszjő Szikinger szagvéleményét is :-)) .
„Elhárítottam az atomfegyverekre vonatkozó kérdést"
Pontatlanul jelent meg a magyar sajtóban az a kijelentése, amit egy kanadai lapnak adott interjújában tett atomfegyverek esetleges magyarországi telepítésérôl – szögezte le Orbán Viktor miniszterelnök a Magyar Rádiónak adott szokásos szerda reggeli interjújában. „Arra a kérdésre, hogy mit tenne a magyar kormány, ha újabb nemzetközi válság esetén ilyen felkérés érkezne a NATO-tól, azt válaszoltam, hogy nem örülnénk neki, de alaposan megfontolnánk, tehát lényegében elhárítottam a kérdést” – fejtette ki a kormányfô. Mai Nemzet Elnézést kérek mindazoktól, akik úgy ítélik meg, hogy off voltam, illetve hozzászólásom nem tartalmaz új információt. Üdv: p.
Kedves PuPu!
Atombombák valószínűleg nem voltak, de nukleáris robbanófejek célbajuttatására alkalmas eszközök még a magyar hadseregben is rendszerbe voltak állítva 1993. előtt. Hasonló fegyvereik az oroszoknak is voltak Magyarország területén. Az ezekhez szükséges nukleáris robbanófejeket pedig az oroszok tudomásom szerint tároltak az országban.
Üdvözlettel,
K.
Kedves Kollégák!
AG and M cikkben ez áll: "The Hungarian people might not be happy about it, but his government would consider allowing stb..."
A Kondor interjúban a miniszterelnök úr így fogalmazott:
"Amire azt a választ adtam, hogy mi, magyarok ennek egyáltalán nem örülnénk."
Örülök annak, hogy ezúttel kínosan ügyelt arra, hogy ne úgy általában a magyarok véleményével szembeállítva fogalmazza meg a kormány, illetve a saját véleményét.
Van azért fejlődés ! :-)
Üdvözlettel,
K.
Magyar nyiltakozat a nukleáris fegyverekről november 4. 00:04
[MR] A magyar külügyminisztériumba kérették az illetékes orosz diplomatát, hogy közöljék vele: a jelenlegi helyzetben a NATO-nak nincs sem oka, sem szándéka arra, hogy nukleáris fegyvereket telepítsen Magyarországra. A nyilatkozat azután vált szükségessé, hogy az orosz külügyi szóvivő kifogásolta a magyar kormányfőnek az atomfegyverekkel kapcsolatos kanadai nyilatkozatát.
Ja, akkor nézd meg a demszkyt, meg a hungarovalentint, nem a rajongó szemével, ha képes vagy rá. A habitusukat, egyáltalán amikor megszólalnak, vitatkoznak. A horn-kabinetben FG és MB volt a két legdiktatórikusabb miniszter.
A horthyzás pedig az MSZP és az SZDSZ mániája, nem a jobboldalé.
Azzal egyetertek, hogy ertelmesebb kormanyzot szdsz korbol te sosem fogsz kapni. Csak miniszterelnokot. Az elobbi a jobb oldal kivaltsaga/kivansaga/maniaja, latvan az allando nosztalgiajat es szimpatiajat a Horthy rendszerhez.
Liberaliseknak kisse mas a felfogasa a hatalomrol annak hasznalatarol, viselkedeserol mint OV-nak. Nyugodtan olvassal 1990-es OV-t, akkor meg o is az volt...
Nekem legjobban az teccik, hogy nem a NATO-ba léptünk be, hanem ezek szerint az USA-ba.
Mi vagyunk az uj csillag!!!
Remélem, a következő választáson azért értelmesebb kormányzót választunk...
:)))
Fogalmam sincs hogy mik a szabalyai egy ilyen szerkesztet interjuzasnak. De mar 3(!) verzio van + persze az igazi. Paraszt (de formalis) gondolkodasom alapjan viszont az "Oroszo." vagy elofordult vagy nem. Ha igen, akkor OV huje es MMC-zon, ha nem, akkor a G&M. A szoveg tobbi resze ezt hangolja. Amugy Oroszo. nelkuli reakciojara tovabbra is relevans kornyezetnek/ertelmezesnek tartom a korabbi beirasom, es azzal egyet is ertek.
Szerintem nem Kondor Katalinnak kellene elmagyarázni a szitut, hanem az oroszoknak...
Bár, ha egy miniszterelnöknek utólag kell magyaráznia egy ilyen jelentoségu kérdésben tett kijelentéseit, az már régen rossz.
Miért? Ha már az itthoniakba beleszólhat...
Mennyivel jobb az a kanadai "médiaviszony", mint a magyar? Nemzetközi sajtópert a nyakukba, ha nem igazítanak helyre!
Az itthoniakat úgyis mindet sorra megnyeri...
:-))
Ki kéne próbálni azokat az oroszlánkörmöket a nemzetközi porondon is, még ha egy ilyenpiti ügyben is.
Megbocsátom. Már csak azért is mert magaddal vitatkozol. Én nem állítottam, hogy a miniszterelnök felelőssége lenne, hogy mit ír egy kanadai lap.
És én nem gondolom, hogy egy helyreigazítéási kérelem beavatkozás lenne a médiaviszonyokba.
Legfeljebb csodálkozom, hogy miért az én írásomra hivatkozttál?
Nekem az az érzésem, hogy a régi Orbán Viktor erre felugrana a parlamentben és azzal vádolná a mai Orbán Viktort, hogy:
- A miniszterelnök vagy hazudik, vagy az ország megítélése szempontjából fontos ügy miatt helyreigazítást kell kérnie attól a kanadai laptól. Mert vagy az az igaz, ami ott jelent meg, vagy az, amit a mai Orbán Viktor állít.
Elnézést, szóval akkor csak úgy, teljesen általában? Ha netán, talántán esetleg valami "olyan" válság lenne?? Egy szó sem hangzott el az orosz fenyegetésről, meg arról, hogy mi nem szeretnénk, ha vmiféle Szovjetúnió vagy Oroszország a szomszédunk lenne??? Akkor mitől rágtak be az oroszok????
