fuego,
nálam meg elvi kérdés, hogy mindenkivel, akihez valami kapocs fűzött, normális, minimum beszélő, de általában annál sokkal több, sőt baráti kapcsolatban maradjak.
És én ezért becsülöm magam, de hát az a világban jó, hogy különbözőek vagyunk.
Nálam elvi kérdés, hogy volt csajszit még fényképen se lássak :)) Ld. korábbi irásom.
Találkoztam Vele mégis, és persze csodák nincsenek. Így, hogy nincs senkije és hogy rájöttem milyen őrült voltam ( párhuzamos téma volt ), és kár volt elcseszni, - szörnyű volt egy étteremben beszélgetni, ölelés , s0imogatás nélkül. És a végén búcsúzás erőltetetten hideg puszival, aminél a kolléganőim is lágyabbat lehelnek. Szar ügy. Ha még lenne pasija is, és mesélt volna róla - biztos lehidalok.
Logikusan tudom, hogy nem érdekel, nem kell nekem stb. De egy elejtett kedves beszólás egy kollégájáról, és lexivesebben rohantam volna lepréselni a pasit...
Szóval viszony régi kedvessel nincs, csak mazóknak, vagy 0 önbecsülésűeknek.
Úgy látom a többéves küzdősport a lekedet nem igazán edzette meg.
Egyszer több évvel ezeőtt megkérdeztem egy pszichológust: Ahhoz, bölcsebbek legyünk szenvednünk kell e?
Azt válaszolta, nem.
Én akkor elhittem. Most már nem hiszem!
Viszont hogy mi minden történhet akár 12 óra alatt!Brrrrrrrrrrrr...Hidegzuhany.Nem szeretném részletezni, nem ide tartozik, de azt hiszem, ami most velem történik, azt hivják úgy:a vak (szerelmes) ember látni kezd...
Egyelőre semmi másra nem vágyom vele kapcsolatban, csak hogy elfelejtsem.
Most nem tudok erről többet irni.
Kedves fuego!
Megérintett Téged is rendesen. Máig nem jutottam dűlőre, hogy az ilyen érzelmi megérintettségem és megérinthetőségem jó avagy rossz. Néha büszke vagyok rá, de a legtöbbször a pokolba kívánom. Mennyivel könyebb lenne!
Tudatlanul keringek: szeretném ha csak a jó és szép maradhatna velem és ezek lendületet adnának a jövőhöz. Nem itt tartok.
Ali!
A nicked mint az érzelmi állapotod.
Én legalábbis erre asszociáltam. "és Freud vigyorog"...
Azt azért nem mondtam:))
SZVSZ elment a maradék szm is.
Már az elejétől mondta, képtelen EGY faszi mellett megmaradni, kell a körülugrálás a többiektől is, sosem bírt hűséges lenni stb. Nincs senkije azóta se, de lelépett hogy ne verjen át (?).
Sajna pont a végére szerettem bele.
Ámbár logikus, hogy nem lenne az a kimondott stabil partner, mégis felkavart, hogy pár hete összefutottunk egy bulin. Ő egyedül, én másvkivel, mégis bezavart. Felhívtam, rögtön célzott, hogy kivel járok stb.
De semmi értelme kiv. mazochizmus.
Én senkinek sem ajánlanám hogy egy „ex” árnyékával maga mögött kezdjen új kapcsolatot. Az új kapcsolatban már indulásból elferdül minden. Ráadásul ki szereti, ha egy „ex” árnyékával vetik össze. Az „ex” árnyéka mindig nagyobb, mint maga az „ex”. Az összehasonlítás meg szinte reflexszerű.
Nagyon hízelegő, amit az érzéseimről feltételezel. …„azt hiszem, jobban "érzel" mint sok nő, mélyebben” – zavarba hoz.
Nem ez a természetes? Mintha nem is volnék igazi férfi, ha nem bánok macho módjára a nőkkel. Különben is a viselkedésem mindig személyre szabott és persze hangulatfüggő is. Talán szégyellnem kellene hogy néha még könnyezni is tudok, de nem teszem.
A szikráról annyit hogy, „ha gondolkoznom kell, akkor nem”. Egyszer már beszéltünk róla, emlékszel? Ha nem érzed, hogy most épp egy csoda történik veled, nem adod át magad teljes lényeddel, akkor az csak egy akármi. Aztán elkönyvelheted magadban, hogy a férfiak már csak ilyenek…
Affene...
Ezt sem hittem volna. Mindjárt megyek és találxom a legutóbbi "volt"-tal.
Egész mostanáig azt hittem ez hülyeség. Most már tudom is, hogy az. De mégis....:))
=OFF
Lehettem volna seroxat is, de másképp történt. A nickem az egyik Internet szolgáltató „ajándéka”. Hol volt kapcsolat, hol bontott (most sem sokkal jobb). Persze a név mozaik darabkái megvoltak bennem előtte is. Az iskolában Ben-nek szólítottak. Azt hiszem volt egy meséskönyv is, ahol egy majomszereplőt (nagy szájhős volt!) épp így hívtak (Ali Ben de Kinn Is).
Kicsit furcsa, de abszolút logikus hogy itt Alinak hívnak, holott ehhez van a legkevesebb közöm (igaz az arab világ illatos és titokzatos füstje egyszer már megcsapott – valahol Afrika szívében él, Maureen –nak hívjták és észbontóan bonyolult szerkezet tudott lenni azon a hajnalon, mikor szeretkezés után, kiültünk a ház lapos tetejére. Minden csillag kicsit közelebb húzódott hozzánk és hallgatta, miről beszélgetünk. Azt mondta, ha lesz elég pénze, abbahagy a prostitúcióval és nyit egy fodrászüzletet. Azóta a naira a legpiszkosabb pénz a számomra. De ez már történelem.).
=ON
„Alap férfi felállás amit teszel, tenni szeretnél.”
Csak ember. Nőben is van ilyen…
„Magadra vállalod a döntés összes kínját.”
Ne csinálj belőlem szentet. Van nekem elég bajom.
Komolyra fordítva, a (volt/van) kedvesemnek rakjuk most a máglyát, az igazi szenvedés az övé.
„Ne próbálj feltétlenül gondolkodni az ő fejével. Ha hagyod résztvenni a döntési folyamatban, megtiszteled a bizalmaddal.”
Ja, diktátor… Igen azt vállalom. Egy felvilágosult diktátor (cinizmusom nem hagy nyugton).
„Olyan jó lenne őt is maghallgatni!”
Már dolgozok az ügyön (lásd „diktátor”).
„Elgondolkodtatott a dolog, hogy Te eddig már többet kaptál az élettől mint sokunknak megadatott!”
Talán… A helyzet fonáksága (az élet iróniája) hogy nem most kaptam, hanem előtte, mikor a „felszállás-landolást” gyakoroltam. Gyönyörű emlékeim vannak és mindegyikért csupán egy „pofont” kellett elviselnem – a legszebbekhez hosszú depresszió, a Legnagyobbhoz az öngyilkosság és a Kanadába való kivándorlás elvetése után, egy-két pszichológiai konzultáció is társult. Mert élni, tudni kell… és halni is.
Aki nem gyúlt lángra és nem égett porig, aztán nem állt talpra, vagy habozott egy újabb szenvedélyes kapcsolat küszöbén az nem kerül a padlóra. De azt sem tudja milyen a világ tetején. A mennyország és a pokol itt van a földön, de nem sok választja el egyiket a másiktól. Kívülről néha nem is látszik a különbség. Meg sem kell mozdulnod és már át is kerültél.
A többi (számomra) langyos, kellemes, bőrhidratáló és ásványi anyagokban gazdag, mellékhatásoktól mentes pocsolya.
Kedves Prozac, nem akartalak bántani, inkább csak magamban forgatom a kést.
Ben
Ali!
Alap férfi felállás amit teszel, tenni szeretnél.
Magadra vállalod a döntés összes kínját. Ne próbálj feltétlenül gondolkodni az ő fejével. Ha hagyod résztvenni a döntési folyamatban, megtiszteled a bizalmaddal. Ahogy látom megérdemli a tiszteletet is a "szerelem nélküli szereteteden" kivül is.
Olyan jó lenne őt is maghallgatni!
Elgondolkodtatott a dolog, hogy Te eddig már többet kaptál az élettől mint sokunknak megadatott! Nem tudom, de megérintett ahogy leírtad.
A nicked az életedről szól?
Ebben a kapcsolatban nem tudom magamat adni. „Csak” ennyi hiányzik (csettintettem az újaimmal). „Csak” ennyi…
Pokoli messze vagyok attól, amit ő érez. Úgy értem el a szeretethez, hogy nem voltam szerelmes. Átkozott maximalista vagyok, gyógyíthatatlan álmodozó, valamint gyakorlott arcraeső művész. Ez ebben az esetben azt jelenti, hogy a (volt/van) kedvesem akaratomon kívül, de miattam egy időzített bombát hord, úgy mellmagasságban és én hatástalanítani akarom, mert jól tudom mi marad utána.
Az elmúlt év épp arról szólt, mit lehet kihozni a kettőnk viszonyából. Én kellemesnek nevezném, más talán rabszolgatartásnak. Ő most mosolyogna, miközben nyelné könnyeit. Nekem is fáj, ahogy látom, hogyan köt magával újabb alkukat, miközben egyenletesen süllyed. Senki nem gondolhatja komolyan, hogy ez a csapatfelállás egy hosszú és kiegyensúlyozott együttléthez vezethet. Én kb. azt a 7 évet akarom megspórolni neki, amit Windy olyan jól ismer. Teszem ezt akkor is, ha mindketten azt mondjátok megérte.
Tenyleg a szivhez szol az, amit irtal. Feltetelezem, mar minden oldalrol atragtatok magatokat a viszonyotokon, nem hiszem, hogy kivulallokent konnyu volna olyan dolgot mondani, ami ne jart volna az eszetekben. Megis megprobalom.
Egy olyan kapcsolat, amilyet leirtal, csak nagyon keves embernek adatik meg, ezt ertekelned kell.
Ha mindketten ugy erzitek, hogy az elso hivasra keresitek egymas tarsasagat, annak ellenere megis csak egy radikalis szakitassal lehetne feloldani ezt az "igen, de megse" szituaciot, akkor gondolj bele abba, hogy ezutan mar tenyleg nagy mazlistanak kell lenni ahhoz, hogy ennel jobbat talalj/talaljatok (ha egyaltalan van meg magasabb fokozat)
Kerdes: ha kesobb talalsz egy olyan partnert, akivel nagyon jol kijossz, ugy is alakul, hogy komolyra fordul a kapcsolat, de az illeto megis kevesbe all olyan kozel hozzad lelkileg, szellemileg, stb., akkor nem fogod-e iszonyatosan sajnalni a most "radikalisan" es tudatosan elhagyott lehetoseget???
Egyszerubben: most 5 arany, vagy kesobb 2 ezust (vagy ki tudja)?
(bocs, ha kicsit anyagias)
Egyebkent hasonlo helyzetben vagyok. En is a radikalis szakitast probalom, de nagyon sok lelkierore van szuksegem ehhez.
Udv,
Banan, a masik oldalrol
Kedves Ali!
A sok-sok eddigi hozzászólások között különböző topicokban ez volt az első, amelyik hihetetlenül szíven ütött. Az a boldogsággal vegyes fájdalom amit megoszottál talán nem olyan ritka, mint gondolnád. Közhelyek nélkül csak annyit szeretnék: azt hiszem átérzem azt a mérhetetlen kínt és bizonytalanságot amiben most részed van. Remélem, hogy megtalálod a legjobb, legboldogabb megoldást mindkettőtök részére.
Végig olvastam a hozzászólásokat és örömmel-bánatosan veszem tudomásul mennyire hasonlítunk egymásra. Én is hasonló cipőben járok, de az utca túloldalán: van valaki, aki mindennél jobban szeret. Én kedvelem, tisztelem, együtt érzek vele, de nem vagyok szerelmes. És szinte bármit megtennék, hogy ne okozzak fájdalmat Neki.
Ha Ő nem létezne el sem hinném, hogy él valaki, aki elnézi minden hibámat, sőt azt mondja, ezért szeret („ahogy én vagyok hülye, nem hülye úgy senki” – az már művészet). Mondom: keress egy „normális” embert, költözzetek össze, szülj 1-2 gyereket, neveljétek fel és éljetek boldogan.
Tény hogy az ízlésvilágunk és az érdeklődési körünk teljes fedésben van, csak az a kis szikra hiányzott. Sőt a hálószobában is… mindig/minden… mint az álmainkban. Eleinte azt hittem csak azért vagyok tartózkodó, távolságtartó, mert ki kell hevernem az előző kapcsolatomat.
Ezt is egyedül akartam megoldani, nem avattam be. Azt hittem így megkímélhetem olyan dolgoktól, amit nem Ő idézett elő és Ő nem is oldhat meg. Úgy éreztem harapófogóban vagyok: mögöttem összeomlott minden híd, előttem a nagy köd. Pár napos kapcsolat után kiléptem az életéből és megvívtam a csatáimat magammal. Sokáig tartott, míg tiszta lappal indulhattam…
Egy év elteltével visszatértem, mint a bumeráng, elmeséltem mi történt és visszaloptam magam a szívébe. Nem a szerelem vitt vissza, hanem az eszem. Eddig nem volt olyan nő az életemben, aki ennyire közzel állt volna ahhoz, amit fejben elvárok a kedvesemtől. Amúgy sem tudok semmi rosszat mondani róla. Tetszett hogy formálhatom, pontosabban átalakult alávetve magát annak a lendületnek, amiben én élek mostanában. Ezzel nem akarom azt mondani, hogy Ő egy gyenge, elesett, nő lett volna előtte. Ráadásul én sem vagyok egy leányálom…
Érdeklődő volt, mindenre fogékony, szinte kitalálta a gondolataimat. Olyan önbizalmat (nem elbizakodottságot) adott hogy mindent tökéletesnek érzett bennem, holott látta a hibáimat. A munkám is annyira érdekelte, hogy abba az irányba akar Ő is lépni és továbbtanulni. Imádja a kedvenc verseimet, lemezeimet, rádióműsorokat, amit én is, és olyan női lapot olvas, amit én is szívesen olvasok (ezt már magával hozta, ennyire nem „formáltam” át).
Isten és Ő látja lelkemet, sohasem éltem vissza ezzel az előnnyel, ámbár néha fájdalmat okoztam neki. Úgy járt körbe, mint egy teknőst, vagy sünt… nem, ez nem jó, mert miközben nem engedtem közzel, mindent megbeszéltünk, nincsenek titkaim előtte. Mindent tudott (az eszével Ő is). Inkább élveboncolásnak nevezném azt, ahová jutott a kapcsolatunk. Minden este hív, vagy hívom telefonon. Hétvégék általában együtt…
Mindketten tudjuk, csak egy radikális szakítás segít rajta. Párszor megkértem rúgjon ki, és Ő meg is tette, de mikor felhívott, hogy nem megy, öltöztem és mentem hozzá (külön lakunk, egyedül, mert én nem akartam összeköltözni vele). Nem akarom eltörni, várom hogy, szokja, hogy „tanuljon halni” és akkor engedje el a kezemet, ha elég erős. Bátorsága és elhatározása már van. Nekem sem könnyű… Nem könnyű „nagy ő”-nek lenni…
Nem vagyok tanácstalan, tudom mit kell tennem, de szívesen veszem észrevételeiteket. Gondoljuk át közösen, neki is segíthettek, mert alkalom adtán megmutatom neki ezt a topicot.
Szar.
Ennyi.
Vagy mégsem?
Miért van az, hogy ha egy helyen vagyunk, akkor amíg van legalább 2 közös és jó ismerős, addig tudok vele beszélgetni, hogyha nincs, akkor meg letompulok, mint a borotva?
Még mindig őt akarnám??? :o(
Hülye vagyok!
De az is jó! :o)
Tegnap nálam volt a Szerelmem.Mármint az ex. Igaz, csak 1 órácskát, ha maradt, de nagyon klasszul tudtunk beszélgetni.Szerintem nagyszerűen alakul a viszonyom a régi kedvesemmel:)))(..hogy ontopic legyek).A szeretetteljes, baráti hangvétel már adott. Azt hiszem, egyelőre időre , gondolkodásra van szüksége neki is, nekem is...és még akármi is lehet.Lehet, hogy az egész idővel valóban "csak" barátsággá fog alakulni, de én talán ezt sem bánom. Szeretem és érzem hogy ő is engem. Még nem tudom,mennyire van rám szüksége...de szerintem épp ezen gondolkodik, mikor van rá ideje:))
Bárhogyan is legyen tovább, most nagyon boldoggá tett a látogatásával.
És még valami érdekes történt:
Még nem irtam róla, de tény, hogy nekem is nagyszerű, sőt, kifejezetten baráti a viszonyom a volt barátaimmal.Kivéve egyet. Eddig.Annak 4 éve lett vége, és azóta max. ha köszönő viszonyban voltunk, ő akarta igy.Egészen szintén tegnapig.Összefutottunk, és mintha kicserélték volna...beszélgettünk az utca közepén, és nem akart elengedni...este hivott telefonon, hogy mikor találkozhatnánk, stb...Azt hiszem, megtört a jég:Úgy tűnik, mostmár minden volt barátommal jó a kapcsolatom:))))Azért ez szivderitő, nem igaz?Az élet annyi meglepetéssel szolgál, ilyenkor döbbenek rá, milyen sokat tartogathat még!!!!!
Visszavonom, hogy selejtes példány lenne - most küldött egy egész kedves hangú emilt. Talán még barátok is lehetünk... És akkor én is járhatok Talira...
Nem hívhatod fel? Ennyire elutasít?
Érdekes, hogy "ő", engem nem. Csak nem hajlandó olyasmiről beszélni, amiről én szeretnék. Az időjárás meg nem érdekel, azt megtudhatom a Pártai Luciától is... Ezért aztán nem hívom. Viszont szombaton találkozunk. Nemtom mi lesz. :-( Megkapja a csokit, amit neki vettem, még azelőtt, hogy... De ezen kívül: nem tudom. :-(
"szánalmasnak élem meg magam" - Miért? Miért lennél szánalmas? Mert szereted? Mert szükséged van rá?
Kicsit sokat voltam offtopic, próbálok hát építőleg hozzászólni...
Kérdezitek, hogyan tovább? Hát mi továbbléptünk. Pontosabban Ő. Azt mondta: ennyi, elég, ne tovább. Az eszemmel értem a döntését (család, gyerek stb.), de a szívemmel nem. Azóta úgy viselkedik, mintha olyasvalaki lennék, akitől tartani kell, aki csak rosszat hozhat az életben, aki máris túl sok kárt okozott...
A gordiuszi csomónak is csak egy megoldása volt! Erre gondolsz Prozac? Igen, ez egy megoldás, de mind közül a legfájdalmasabb. Mintha elvennének valamit, ami az életemhez tartozik. Kevésbé fájdalmas, ha sikerül elérni valami közös megegyezést: "mostantól csak barátok vagyunk, semmi több". Csak hát, ez valószínűleg nem megy. Próbáltuk mi is: kb. egy hónapig bírtuk...
Windy!
Az előítéletemmel kapcsolatban: pontosan 5 évvel, 7 hónappal és 10 nappal volt idősebb nálam, ráadásul én (azt hiszem) néhány évvel fiatalabbnak látszom a koromnál. Engem ez sosem zavart! Persze eleinte nehéz volt belegondolni: "én még kiskamasz voltam, amikor ő már férjnél volt". De ezek csak gondolatok, és egy idő után úgyis jelentőségüket vesztik.
Tehát nem zavart, nincsenek előítéleteim...
Sőőőt: részemről számtalan előnnyel járt ez a korkülönbség, de ezt most nem fejteném ki... :-))))
Szórul-szóra.Ugyanez. Minden.
Talán csak annyiban más , hogy az én exem még tartja magát az elveihez.Lehet, hogy 6 hét még kis idő?Esetleg már túl nagy?
Nagyon félek.És közben minden reggel úgy érzem, belehalok, ha ma megint föl kell kelni. De azért kimászom az ágyból, mert muszály.És közben iszonyúan félek, mit hozhat a holnap, a jövő hét, a következő hónap...
Valahol olvastam, hogy a nemek mindig erősebbek, hangosabbak, mint az igenek...:(((((Azt hiszem, a legeslegjobban ettől félek.
