Keresés

Részletes keresés

vadi Creative Commons License 1999.09.23 0 0 89
Jól látod Nyuszog! Én arra gondolok, hogy ha majd elmúlik a hév, akkor jön rá, hogy mit hagyott ott. És talán ez vezérli majd haza. De amikor valaki ilyen érzelmi szinten van, el sem tudja képzelni, hogy ez alább hagyhat, akár elmúlhat. Ezért nem tudja ezt most végig gondolni.
Aztán, hogy a kora okozná e, nem tudom. Mindenesetre beszélgettem erről egy pszichológus barátnőmmel, ő azt mondja, hogy lehetséges ez is. A hormonok furcsa dolgokra képesek.
Előzmény: Nyuszog (87)
vadi Creative Commons License 1999.09.23 0 0 88
mimo! Ne foglalkozz vele! Én is jártam már hasonlóan. A női vezetők beszorultak egy kategóriába, nem lehet kitörni belőle, akármit csinálsz. Ez a fazon is biztosan tudta, hogy ő a hibás, csak hát mélyen sértette az önérzetét a női mivoltod. (Egyébként elnézést kérek az általánosítás miatt azoktól, akik a volán mögött is úriemberek maradnak. Ők vannak többen, szerencsére.) Szóval mimo: nem érdemes ezen kiborulnod.
Előzmény: mimo (85)
Nyuszog Creative Commons License 1999.09.23 0 0 87
vadi
Én azt nem értem az ilyen fellángolásokban, hogy mi van, ha ott is lentebb hagy a hév, jön a megszokottság. Újra odébbáll? Ezt viszont neki kellene végiggondolnia.

A másik pedig, hogy van egy olyan kor (mindenkinél más), amikor rájön az ember, hogy már nem lesz többet 20 éves, de be akarja bizonyítani, hogy még versenyképes. Ilyenkor azután rengeteg hülyeséget lehet elkövetni.

stewe
Ha az ember az agyával tudja, hogy mit kellene csinálni, az már haladás! Az érzelmei nem engedik. Ezt megértem, de: nem akartok fájdalmat okozni senkinek? Azzal nem bántjátok egymást, hogy nem tesztek semmit, mintha jó lenne így nektek? Nem lehet, hogy már túl lennétek az egészen (de legalábbis gyógyulófélben, tervezve a jövőt), ha kezdetben nem hagyjátok "érni" a helyzetet? Ha így nem jó, akkor tenni kellene valamit.

kisevet
Remélem, még belefértem az "Általános javallatok 2"-be, mert az úgy tényleg igaz.

stewe Creative Commons License 1999.09.23 0 0 86
antikrisztus: amít írsz, abból az derül ki, hogy nem voltál hasonló helyzetben.(persze ne is legyél...)
De a helyzet azér nem ennyire sarkítható és bizony léteznek ilyen érthetetlen kettős érzelmek.Sajna.Na mindegy
Mimo: az emberi primitívség-sajna nemektől függetlenül-határtalan. Néha az ember tényleg azt érzi, hogy csak az erőszak segít...Persze azér tudom, hogy ez nem így van, de a tehetelenség...
Megoldás: az ilyeneket már meg se kell hallani, nem hogy emlékezni rá...
mimo Creative Commons License 1999.09.23 0 0 85
Igen, szeretnék panaszkodni, megbántottak.
Ma reggel egy bunkó fazon, miután majdnem összetörte az autómat és rá mertem dudálni, azt javasolta, hogy vegyem a számba nemi szervét és cuppogtassam egy kicsit.
Nagyon megalázónak érzem, hogy egy férfi ilyet mond egy nőnek.

mimo az érzékeny

larzen Creative Commons License 1999.09.23 0 0 84
Én tényleg nem akartam...
Tegnap, miután jól kifárasztottam magam edzésen, elhívtak kocsmába.
Gondoltam ünneplünk valamit, csak elfelejtettem.
Én már a harmadik kört is ki akartam hagyni.
Nem engedték.
Az egyetlen vigaszom, hogy aki invitált, cudarabbul érzi magát, mint én.
Pedig az nagy szó.
Fáááááájjjj a fejem és álmos vagyok! :-((((((((((
vadi Creative Commons License 1999.09.23 0 0 83
Antikrisztus:úgy gondolom a két dolog nem zárja ki egymást. Előzőekben már írtam, hogy a hozzám fűződő szeretete nem versenyképes a rátört érzelemmel szemben. És ez érthető is. Azt nem hiszem, hogy hülyére akarna venni, hiszen mi lenne a célja vele? Mi értelme lenne? Azonkivül volt lehetősége, hogy azonnal elmenjen mikor kiderültek a dolgok, de nem ment. Nem tud dönteni, hiszen egy oldalról van egy biztonságos, de ugyanakkor megszokott mély szeretet, a másikon pedig egy robbanásszerű, de bizonytalan kimenetelű szerelem. És mint tudjuk, ha az ember szerelmes, könnyebben hallgat a szívére, mint az eszére.
Antikrisztus Creative Commons License 1999.09.23 0 0 82
Azt mondta én vagyok a legártatlanabb az egészben, mert - szerinte - én tökéletes feleség, szerető és anya vagyok, ő pedig egy barom (ő mondta ezt is), amiért egy ilyen társat készül elhagyni.

Én ebből inkább azt veszem ki, hogy egy érzelmesebb pillanatban arra játszik, hogy nem vagy egészen magadnál és megpróbál hülyére venni... ne haragudj, de ha ilyen véleménye van rólad akkor miért hagyna el?
Ha pedig erről van szó akkor tényleg el kellene gondolkodnod rajta, hogy vajon vele akarod-e leélni az életed?

Bocsi, ha kicsit durva voltam, de az idézett rész nekem valahogy baromi értelmetlennek tűnik.

Egyébként minden elhagyottnak minél hamarabbi gyógyulást... nem sok nehezebb dolog van az életben :( Viszont próbáljátok meg magatokat nem átadni a depressziónak mert ezzel a barátaitokat is elriasztjátok magatok mellől.

Üdv
Antikrisz

Előzmény: vadi (66)
kisevet Creative Commons License 1999.09.23 0 0 81
Kedves Pumpa,
remélem, csak rövid időre távozol.
:)))
Előzmény: Pumpa (13)
kisevet Creative Commons License 1999.09.23 0 0 80
nivella, kedves,
a testi „talált” bajaidon kivül mi mindennel foglalkozol, amit el tudsz mesélni nekünk?
:)))
Előzmény: nivella (12)
kisevet Creative Commons License 1999.09.22 0 0 79
Általános javallatok 2.

Figyelj topic-társadra, ha megtisztelt bizalmával és kérlek, használd fel az alábbiakat.

Ne mondj értékitéletet az_ő_dolgában, mert az az ő élete,
Ne foglalj állást az_ő_ dolgában, mert az az ő bulija,
Ne adj tanácsot az_ő_dolgában, mert úgyis ő tudja a legjobb megoldást.
Amit most nem tud: higgadtan g_o_n_d_o_l_k_o_d_n_i.
Ehhez tudod hozzásegíteni.

Kérdezd okosan, ami a dolgok újragondolására készteti!
Hallgasd megértően, együttérzően és jelezd is feléje!
<>. Mesélj az általad megtapasztaltakról!
Fogadd el álláspontját, ha jónak találod!
Erősítsd meg döntésében, ha egyetértesz vele!

Döntését és annak következményeit ő vállalja. (Ha egyszer rádkerül a sor, akkor saját dolgodban majd dönthetsz.)

borka Creative Commons License 1999.09.22 0 0 78
Én is. Majd írok...
Előzmény: vadi (77)
vadi Creative Commons License 1999.09.22 0 0 77
Borka:fel a fejjel - tartsunk ki! Holnap megint itt leszek! :-))
Előzmény: borka (72)
stewe Creative Commons License 1999.09.22 0 0 76
OFF: vadi, gy mail ment és kérdésedre mégegy csütörtökön
OFFOFF
Aligfúj Szél Creative Commons License 1999.09.22 0 0 75
Hadd osszam meg veletek.
Én is 15 éve élek házasságban a feleségemmel, gyerekeink is vannak (3). Összesen 19 éve vagyunk együtt. Úgy öt évvel ezelőtt vallottam be magamnak, hogy már nem szerelemmel szeretem, de rá kellett jönnöm, hogy ezzel pontosan így van ő is. Sokat beszélgetünk egymással, és nem csak a napi közös programról, hanem próbálunk a bennünk zajló érzésekről és gondolatokról is átadni valamit a másiknak. Így aztán kiderültek az egymással szembeni fenntartások, a kedvezőtlen érzelmi változások is. A hétköznapok sokasága, az ismétlődő és időnként nagyon fárasztó gondok mellett nagyon sok öröm és élmény is ért minket, de már "nem úgy", mint eleinte.
Már én is vágyakoztam arra, hogy más nőt is szeressek. Ennek ellenére hűséges voltam, és soha nem bonyolódtam némi kis halvány flörtnél többe. Többször eljátszottam a gondolattal, hogy "mi lenne, ha?" Mindig próbáltam magam megújítani, változni, számára is - és önmagam számára is - érdekes maradni, inkább kevesebb sikerrel. Ezzel a feleségem is hasonlóképpen volt, csak neki a megújulás - szerintem - jobban sikerül.
Szóval, alapjában véve jól érzem magam vele, tisztelem, becsülön, szex terén is jó vele - de mégis mindig van bennem egy kis bizonytalanság-érzés: biztos, hogy jó ez így?
Őszintén úgy érzem, hogy nem csak közös múltunk van, hanem közös jövőnk is és ezen nem is akarok változtatni: mégis, méha álmodok régi szerelmes álmokat, és érzem, hogy az egész más. Csak nem tudok egyszerre két ember lenni, egyben meg nem fér meg, ami lehetne.

Üdv: Aligfúj Szél

vadi Creative Commons License 1999.09.22 0 0 74
Stewe:érdekes, a férjem is azt mondja, hogy attól szenved nagyon, hogy látja nekem milyen megpróbáltatás ez az egész. Az ő tervei szerint úgy kellett volna a dolgoknak történni, hogy bejelenti a költözést, erre én hisztizni kezdek, majd összepakolom a cuccát és gyűlölködve kirugom a lakásból. De legnagyobb megdöbbenésére nem ez történt, pedig így egyszerűbb lett volna neki. Csak rájött, hogy van mellette valaki (15 éve) aki nagyon szereti és ragaszkodik hozzá és ez gondolkodóba ejtette. De ugyanakkor a másik oldalról ott van a szerelem. Az pedig kemény ellenfél - számomra. Én tudom, hogy köztünk ennyire erős érzelmi lángolás már nem lehet. De azért a kiegyensúlyozott, mély szeretetünket olykor-olykor felkavarta az egymás iránt érzett szerelem is. És számomra ez szebb tud lenni minden fellángolásnál. De volna egy kérdésem, ha akarsz válaszolj rá: nálad ez az egész, hogyan zajlott le, ott legbelül. Egy férfi hogyan tudja elviselni, hogy kiszakad a megszokott családi légkörből, amit végül is szeretett? Meddig tart egy ilyen fellobbanás nálatok (ti. férfiaknál), ha be is teljesül, vagyis költözésre kerül a sor? Az a harmadik "kárpótolni" tud mindazért, amit miatta odahagytál? A család (szülők-rokonok)ellenállása a harmadik iránt nem öli meg ezt a nagy érzelmet? Hu, túl sokat kérdezek, ne haragudj. Ráadásul már csak holnap tudom elolvasni a választ, mert most rohannom kell a gyerekekért.
Előzmény: stewe (70)
KoLa Creative Commons License 1999.09.22 0 0 73
Sziasztok!
Szóval ez itten egy panaszláda... Arany kisevet, ha én az összes panaszom iderónám, megtelne tán az Index servere.
Mindjárt az első panaszom az lehetne, hogy most melyikkel kezdjem? Látod, milyen helyzetbe hoztál...?
Talán a legfrissebb, a magyarországi, úgynevezett "picgazdasági" állapotokra legjellemzőbb élményem mondanám el.
Vagy 2 hónapja vettem a számítógépembe 128MB SDRAM-ot (hogy ne csak panasz legyen, ez jó húzás volt, azóta az egekben a memóriaárak), de ragaszkodtam hozzá, hogy 133MHz-es legyen, és ennek megfelelően fizettem is. Nem néztem én meg jobban, a boltban betették a gépembe, otthon működött, annyi.
Nade!
Vagy egy hónapja a kedvenc diagnosztikai programom (ASMDEMO) képessé vált arra, hogy beazonosítsa az SDRAM típusát (ha olyan a gép, és az SDRAM). Nézem, hát nem azt állítja a piszok, hogy az enyém csak 100MHz-es? Persze pipa lettem, pláne, hogy kiderült, nem a program hibázott, csupán én kaptam 100MHz-es SDRAM-ot 133MHz-es áráért. Naná, mentem reklamálni, és most jön a legszebb, magyarság öntudatunkat izmosító kereskedői megnyílvánulás. Mikor mondom, és mutatom, hogy ez biza 100-as, hiszen rá is van írva (mostmár kiszedtem a gépből), ott van a chip-en, nagyító nélkül is látszik, a számlámon viszont 133-as van, az eladó csak lazán visszakérdezett:
"Na, és? Talán nem megy 133 MHz-en?"
Hiába magyaráztam a fafejnek, hogy engem halálosan nem érdekel, hogy megy-e, csak az, hogy erre még rá is van írva, hogy csak 100-as. Gyakorlatilag ki lettem dobva, mondván, hogy nem tudom bebizonyítani, hogy nem megy az SDRAM 133-on. Persze, mehetek a fogyasztóvédelmi akármihez (valsz. meg is nyerném), csak az is idő, meg fáradság, ami végül is pénz.
Nehéz volt megállni, hogy ne pancsoljak be neki egyet...
Elismerem, nem szakmabelinek, talán zavaros ez. Az a lényeg, hogy tulajdonképpen olyan gép, ami gyárilag tudna 133MHz-et, nem igen van forgalomban még (hangsúlyozom, gyárilag!, más kérdés, hogy BIOS-ból beállítható). Ergo, ki a fene mondja meg, hogy ha nem megy a gép 133MHz-en, akkor az az SDRAM miatt nem megy...

Na, ez van.
Ja, még valami, de ez már tényleg katasztrófa:
reggel a lábomra lépett valaki a metrón... Annyian voltak, hogy nem is láttam kié a láb.

Huhhhh! Tényleg jobb lett, hogy kiadtam...:-))
Majd jövök még siránkozni.

Bye.

borka Creative Commons License 1999.09.22 0 0 72
Még nem költözött el tőlem sem teljesen. Gyakorlatilag mindene ott van, csak ő nincs itt. És igen, megérdemli, hogy várjak rá. Látom, hogy ő is hatalmas harcokat vív magában is, és az új nővel is. Csodállak - tényleg őszintén - hogy tudtál találkozni a harmadikkal. Én képtelen volnék, még a nevét sem akartam tudni. (Hogy éva, kati, vagy teri...azt sem.)
Szóval drukkolok neked, és te is gondolj rám!!! Nekem még másfél hetem van. VAgyis nem nekem, hanem nekik....
Előzmény: vadi (69)
vadi Creative Commons License 1999.09.22 0 0 71
Nyuszog! A kérdés nem az, hogy az ember talál e magának társat, hanem az, hogy a fejéből ki tudja e törölni az emlékeket, az együtt töltött hosszú éveket, hogy ne jusson mindenről a másik az eszébe.
Előzmény: Nyuszog (68)
stewe Creative Commons License 1999.09.22 0 0 70
vadi: csak azér kérdeztem, mer nálunk is egy ilyen tényleg fantasztikus kapcsolat zökkent meg és azért találtunk szőnyegalásöpört problémákat. Egyébként én hiszek abban, hogy valóban tökéletes kapcsolatnál is bekattanhat valaki, szakemberek azonban cáfolják..
Azt, hogy mit érzel, azt akkor is tudom és átélem, ha közben papíron a másik oldalon állok.. Én ugyanígy átérzem a nejem érzelmeit is ettől szenvedek már-már skizofréniásként...
nyuszog: valóban mindkét(mindhárom, mert azért a 3-nak ugyanolyan nehéz, ha komolyan gondolja) félnek jót tesz egy határozott döntés és mégis...Egyik se tesz semmit, mert csak az agyával tudja, hogy mit kellene tenni, az érzelmei azonban esetenként mást diktálnak...
vadi Creative Commons License 1999.09.22 0 0 69
Borka! Egyáltalán nem gondolom, hogy megalázod magad. Sőt! Tényleg nem lehet mást tenni, mint várni. Azt úgyis csak Te tudhatod, hogy Ő megérdemli e ezt. Én persze "könnyebb" helyzetben vagyok, hiszen az én párom még otthon van. De tegnap azt mondta, hogy szombatig eldönti, hogy mi lesz. Ugyanis tegnap kórházba kellett feküdnie öt napra. És ebben az öt napban gondolkodni szeretne. Közben a barátnője felhívott engem telefonon, mert ő szakítani szeretne, de a férjem nem engedi el.(érzelmileg). Hát most van öt napunk...
Előzmény: borka (67)
Nyuszog Creative Commons License 1999.09.22 0 0 68
Stewe! Mindenkit megnyugtató megoldás nincs, csak ha kitalálsz egyet és megcsinálod, akkor megszűnik ez a tarthatatlan állapot. Látod, vadi is átmeneti állapotban van, és hogy szenved tőle :(((((( Lehet, hogy ennél az is jobb, ha vége?
A depi sem old meg semmit, sőt azzal, hogy tehetetlenné tesz, csak elodázza az esetleges fájdalmakat (ha mégsem maradnátok együtt) és ezzel együtt a "gyógyulást" is.

Hallottam olyan anyukát, aki azt mondta, hogy ha menni akar, akkor menjen, most még fiatal vagyok, nagyobb az esélyem, hogy találok társat.

Előzmény: stewe (65)
borka Creative Commons License 1999.09.22 0 0 67
vadi!

Tudom, hogy milyen nehéz. Én nem akarok itten tanácsokat adni....nem is lehet....csak azt mondom: én várok. Nem tehetek mást. Ebben a helyzetben képtelen vagyok mást tenni. Midig van reményem, mindig "meglátok egy fénysugarat az alagút végén". Mert ő is "láttatja" velem. Addig, amíg ki nem mondja: Figyelj, mégse kellesz, soha többé!, addig várok.
És most megaláztam magam???

Előzmény: vadi (66)
vadi Creative Commons License 1999.09.22 0 0 66
Szia Stewe! Mit értesz azon, hogy:"a fellángolásnak vannak e otthoni mély standard gyökerei"? Én beszélgettem erről a férjemmel. Azt mondta én vagyok a legártatlanabb az egészben, mert - szerinte - én tökéletes feleség, szerető és anya vagyok, ő pedig egy barom (ő mondta ezt is), amiért egy ilyen társat készül elhagyni. Tehát, ha arra gondolsz, hogy esetleg voltak otthon olyan problémák amiket nem beszéltünk ki, vagy olyan, amit nem szeret(t)ünk a másikban (vagy pont ellenkezőleg: gyűlölünk), a válaszom: NEM! Nem voltak ilyenek. Nagyon jó volt a kapcsolat mindig köztünk. És őszinte, bár a történtek fényében ez a szó kissé humorosnak-cinikusnak tűnhet.
Tegnap már majdnem feladtam az egészet, mély ponton voltam. De ma megint látok egy kis fényt az alagút végén. Szeretnék odaérni végre. A lelkem és a szívem már nagyon fáradt. Ha érted, hogy milyen érzés is ez....! :-((
Előzmény: stewe (62)
stewe Creative Commons License 1999.09.22 0 0 65
Nyuszog. amiket leírsz, az oké. A gond az,ha az ember semmilyen megoldást se lát megnyugtatónak, sőt egyáltalán nem vágyik semmire. De ez már egy másik, általam indított topic témája..
Az-áter szegény küzd, kognitív terápia, meg gyógyszer, meg relaxáló-viualizáló technika, aztán kezdi feladani. Van aki ui. szinte menekül a depi-be....
Na bocs mindenkitől, abbahgytam...
Előzmény: Nyuszog (64)
Nyuszog Creative Commons License 1999.09.22 0 0 64
Jut eszembe, Stewe, az -áter mit csinált, mi volt az a módszer, ami befuccsolt? Szerinted miért?
Előzmény: stewe (62)
Nyuszog Creative Commons License 1999.09.22 0 0 63
Hát akkor mondom, de mivel nem vagyok szakember, ezért maradok itt a nyilvános megoldásnál, és várom a többiek segítségét is, hátha hülyeségeket beszélek!!!

Először is el kellene dönteni, hogy te mit akarsz. Ez nem egy egyszerű dolog, idő kell hozzá, hogy rájöjjön az ember. Vigyázz, ne a környezeted elvárásait vedd alapul! És egyelőre a saját korlátaidat se vedd figyelembe, mármint azt, hogy nem mersz megtenni valamit. Talán ez az első dolog. Nem fontos leírnod ide a döntést, hiszen az teljesen családi, illetve magánügy, elég, ha annyit írsz, hogy megvan-e.
Ezután jön az, hogy hogyan lehet a kívánt állapotot elérni. (Jaj, ez kezd tiszta MLM-es lenni, pedig nem vagyok tagja semmi ilyesminek!) Ezt így hosszú leírni, egyelőre ennyi elég, ha műxik, akkor folytatjuk. Minden esetre várom a többiek véleményét is.

Azoknak meg akik szenvednek valaki miatt: most nyugodtan adjátok ki magatokból a gőzt, úgy szenvedjetek, ahogy "jólesik", mindenki (aki törődik veletek) meg fogja érteni! Ha elfojtjátok, lehet, hogy később előjön! Bár csak tudnék segíteni!

A középkorban ez egy elfogadott "betegségnek" számított, napokig ágyban maradtak vele a szenvedők. Még volt, aki ápolta is őket. Bizonyos szempontból nem is olyan nagy hülyeség. Lehet, hogy hamarabb túl voltak rajta.

Előzmény: stewe (62)
stewe Creative Commons License 1999.09.22 0 0 62
vadi: ha már idáig eljutottak, akkor szerintem vége lesz, mert sajna a nagyon nagy love vagy a nagy egyéni mélyponton bekattanó(mint nálam)az nehezebben cseng le. A hölgy ha ezt mondja, tán már le is mondott a férjedröl(szerencsére)
Úgy hogy tarts ki, és minden rendbejöhet(kérdés persze, hogy a fellángolásnak vannak-e otthoni mély, standard gyökerei?)mindenestre drukkolok, az ilyen intelligens nők mint te is megérdemlik!
nyuszog: ha van kérdésed vagy véleményed, hát szívesen hallgatom, mer rámfér(gyógyszerek és -áter már befuccsolt...)
Elnok ur Creative Commons License 1999.09.22 0 0 61
Egyszer en is elmentem otthonrol egy kedves harmadik miatt. A kulso kapcsolatom otthon akkor mar tobb mint fel eve tudott volt, olyan szinten, hogy rendszeresen a masiknal ejszakaztam. Ez alatt a fel ev alatt rengeteget beszelgettunk otthon, s azt hiszem mikor vegul elindultam a kistaskammal igazabol nem a felesegemtol mentem el, hanem a kulso kapcsolatomtol tertem vegleg haza. Szoval mentem egy kort a trolival, aztan bekopogtattam az ajtonkon, hogy megjottem. Ma nagyon ugy erzem, hogy szerencses vagyok, hogy volt meg hova kopogtatnom. Szoval ne adjatok fel.. :-))
juci Creative Commons License 1999.09.22 0 0 60

Hát, nem akarlak vígasztalni, de ehhez biza idő köll. Talán két hónap, de lehet, hogy több. :-(

Előzmény: borka (58)

Ha kedveled azért, ha nem azért nyomj egy lájkot a Fórumért!