A Mac OS egy komplett Unix, mindennel, ami egy Unixot jellemez. A tetejére rátettek egy grafikus felületet, amelyik ezt eltakarja a felhasználó elől, és a korábbi Mac OS-eken megszokott felhasználói felületet adja (ezen nem a csicsát, hanem az alapvető konvenciókat értve).
Amúgy annyiból paralel a dolog, hogy a Mac-felhasználók tipikusan ugyanúgy nem ismerik az oprendszer mélyén fekvő Unixot, mint ahogy a Windows-felhasználók sem a parancssort. Sőt, gyakran még a programozók sem.
Miért akar a felhasználó mp3-ba konvertálni, miért akar CD-t írni, egyáltalán számítógépet használni? Mert meg szeretne oldani bizonyos problémákat. Hányszor látok itt a fórumon vadabbnál vadabb kérdéseket. Hogyan lehet filerendszert szektorosan menteni, ajánljunk hozzá utility-t, lassan indul a Firefox, ráadásul sok futásidőt visz - gondolom, nem takarították ki a Firefox SQLite adatbázisát -, nem hajlandó meghalni egy process, a feladatkezelőben hiába lett kitessékelve - naná, ha meg van halva nagyon, rá se hederít a SIGTERM-re -, nem megy a hálózat, ki tudja, kapott-e a gép IP-t - ilyenkor kiderül, mégis csak jó Windows-on az ipconfig, ping parancsok -, hogyan van partícionálva a pendrive, külső HDD, használ-e a filerendszer disk cache-t - azaz sync vagy async opcióval lett-e mount-olva az fs, ugyanez Windows-on érdekes jelölést kapott, sebességre vagy biztonságra optimalizálás, vagy valami ilyesmi.
A problémák Windows-on is ott vannak, csak a megoldásuk lényegesen problémásabb, körülményesebb, mert a felhasználó elől éppen a lényeg van elrejtve, az, hogy megértse, mi miért fontos. Miért kell egy pendrive-ot szabályosan eltávolítani kihúzás előtt, amikor az elmúlt egy évben mindig csak kirántotta a gépből, és nem történt semmi probléma. Ja, még nem, csak majd akkor fog, amikor éppen fontos adatot másolt fel és éppen nagyon siet. Aztán jön ide sírni.
Visszatérve a GUI-hoz, azon is meg lehet oldani igen sok problémát, csak nem mindig hatékony.
Jó, igazad van, nem is úgy gondoltam, hogy az MS jóvoltából közeledett, az pedig tény, hogy a windows kernel és a GUI összenövéséről nem tudok túl sokat.
Inkább az volt a hozzászólásom lényege, hogy ha valakinek parancssoros eszközök kellenek windowson bizonyos feladatokra, akkor létezik ilyen megoldás.
Nincsen közeledés. A GUI azért van Linux alatt, amiért minden oprendszer alatt, amelyik kinőtt a csecsemőkorból és egyre többen használják. A Winfos cygwin meg nem a MS érdeme, és sok dolog értelemszerűen nem fut, legfeljebb "makes a useless operating system a marginally useful one." A Winfos GUI és a kernel úgy össze van hegesztve, hogy oda csak ékkel lehet CLIt benyomni. És ez az egyik hibás döntése volt a MSnek. Fordítva mint tképp majdnem minden más oprendszer, talán még a MAC OS is.
Errrm... Alapproblémákat GUIról ált. megoldod. A nem alapproblémák meg - hát igen, ahhoz azé már valami tanulni kell. a tudatlanság komoly korlát. Amúgy meg ált. azért használnak winfost, mert még a középiskolai informatikai fakt képzés is 2 évig winfos wörd és excelről szól, meg egy kis elmélet, meg egy kis C++, oszt ennyi. A winfosos tévedés ott van, hogy könnyebb eljutni egy olyan okos júzer szintre, amikor a tag asziszi, hogy már ért hozzá, tud hálózatolni, minden. Közben lószart.
Ugyanúgy, mint windowsnál, ha lefagy egy progi, ami a rendszer része. Csak ott ctrl-alt-del, feladatkezelő és aztán valamelyik rendszerfájlt ki kell lőni. De tudtommal windowson is lehet CLI-vel is. (És linuxon is van grafikus feladatkezelő.)
Igazából GUI-CLI tekintetében a két oprendszer sokat közeledett egymáshoz. A linuxhoz van GUI, a windowsos rendszert pedig lehet CLI-vel is kezelni. Ha pl. valakinek kellenek a klasszikus unixos ill. a GNU projekt által nyújtott parancssoros eszközei pl. szövegkezelésre, képkonverzióra batch módban, stb., akkor használhatja windows alatt a cygwint. Ismerek olyan windows alatt programozókat, akik ilyen "linuxos" eszközöket használnak windows alatt is a fejlesztéshez (editor, verziókövető rendszer, stb.).
de miert akarna egy felhasznalo kiolni a hangszervert? nem programozorol meg rendszerfejlesztorol beszelek, hanem mezei felhasznalorol. Zenet akar hallgatni, telefonalni, webezni meg emailezni meg hasonlok, semmi szuksege a hangszerver meg fajlok turkalasara. Amit irtal olyan, mintha az automat szidnad, hogy maceras olajat cserelni meg bonya az ekszij leszedese, de nem fogok emiatt masikat venni, mert aki ert hozza meg tudja csinalni, nekem meg eleg a kormanyt tekerni.
Linux alatt még grafikus környezetben sem lennék képes kapásból megoldani olyan dolgokat, amelyek Windows alatt egyáltalán nem okoznak problémát - egyszerűen azért, mert nem tudom, hogyan kell, illetve nem ismerem elég jól a rendszert
Ez kizárólag megszokás kérdése. Én meg Windows-on szerencsétlenkedek. Míg Linuxon tudom, hogy a hangszervert kinyiffanthatom egy
pkill -x pulseaudio
ha nagyon meg van halva, akkor egy
pkill -KILL -x pulseaudio
paranccsal, újraindíthatom egy
pulseaudio -D
paranccsal, addig Windows-on lövésem sincs arról, hol találom a hangszervert, melyik process az, hogyan küldök neki SIGTERM-et, s ha ez nem hozza meg a kívánt eredményt, akkor SIGKILL-t, s hogyan indíthatom újra.
Ha egy számítógépet még sohasem használt embert Linux elé ültetsz, azt tanulja meg, az megy neki könnyen, ha Windows elé, akkor meg az. Egyik sem nehezebb a másiknál - illetve a Windows szerintem nehezebb, mert a registry nem túl beszédes fáiban tájékozódni embert próbáló feladat -, egyszerűen mások. Windows-os ismeretekkel, megszokással nyilván nem esik kézre a Linux használata, de ez fordítva ugyanígy elmondható. Hányszor írtam én ls parancsot dir helyett, illetve ifconfig parancsot ipconfig helyett Windows-on...
De én nem erről beszélek, hanem arról, hogy Linux alatt még grafikus környezetben sem lennék képes kapásból megoldani olyan dolgokat, amelyek Windows alatt egyáltalán nem okoznak problémát - egyszerűen azért, mert nem tudom, hogyan kell, illetve nem ismerem elég jól a rendszert. A dózer alatt meg csak kattintgatnom kell - bár az igaz, hogy sokszor olyan dolgok miatt is, amelyek egy normális rendszerben fel sem merülnének (például a fájlnevek egy részének elrejtése alapértelmezésben, stb.). De az mindenesetre tény, hogy általában sokkal könnyebben elboldogul vele egy egyszerű felhasználó, mert ilyennek fejlesztik.
Jó, hogy nem azzal érvelsz, hogy aki vak és mozgássérült egyszerre, továbbá az agyát elitta, annak ez mekkora kihívás. Igen, de itt már nem a technika, hanem az ember saját korlátairól van szó. Az a baj, már megint rágódunk ezen, pedig nem kéne. Más szemléletről van szó. A GUI-s megközelítés instant megoldást ad tipizálható problémákra, a CLI-s megközelítés szofisztikáltabb, jobban paraméterezhető, általánosabb, ugyanakkor több doksiolvasást igénylő megoldást kínál. Legtöbbször. Mert az egyszerű dolgok CLI-n is egyszerűek.
Szűkös keretek között. De nem arra van. A PC viszont ezzel a szándékkal lett kitalálva, az más kérdés, hogy az elterjedése éppen a beszűkülését okozta.
Hogy semmi korlát vagy kényszer? Ez azért nem egészen igaz, hiszen ahhoz, hogy tényleg meg tudd oldani a problémákat, először meg kell tanulnod néhány dolgot. Azaz inkább jónéhányat. Anélkül sajnos nemigen megy. És éppen ezért használnak sokan inkább Windowst: fogják az egeret, és elkezdenek kattintgatni, aztán majdcsak lesz belőle valami. Jó esetben valami olyasmi, amit szerettek volna.
Világos, de a személyi számítógép egy nyílt platform, nem egy célgép, mint például a wireless router-ed, a mosógépedet vezérlő mikrokontroller, vagy mondjuk a mobiltelefon, esetleg az audio - mp3, ogg - lejátszó. Éppen ezért a személyi számítógéptől az ember annak flexibilitását, testreszabhatóságát, programozhatóságát várja el. A személyi számítógép lényege és erőssége éppen abban rejlik, hogy a nem tipizálható, egyedi, speciális feladataidat is meg tudod oldani vele. Azokat, amelyekre nem találsz készen alkalmazást. Én azt sérelmezem a Windows részéről, hogy igyekszik hülyének nézni a felhasználóját. A jó benne, hogy ugyanakkor nem muszáj használni. A Linuxban éppen azt szeretem, hogy olyan, mint egy nagy szerszámosláda - a hasonlat nem tőlem van, de találó: van egy rakás hasznos eszközöm, s ezekkel úgy oldom meg az adott problémát, ahogy az a gondolatvilágomhoz a legközelebb áll. Nincs benne semmi korlátoltság, kényszer.
egesz mas szintu tudast feltetelez az, hogy te parameterekkel meg fajltipusok ismeretevel konvertalsz zeneket vagy akarmit, meg az, hogy megkerdezi a Windows, hogy ipod-ra lesz-e, vagy cd-re, kinyomtatni akarom, emailezni vagy weben publikalni. Nagyon sok felhasznalonak ez utobbi is eleg magas szint es a megfelelo alkalmazas kivalasztasa is a duplaklikkben merul ki.
GUI-s alkalmazások Linuxra is vannak, most sem links alól írok. :) Csupán azt tolerálom nehezen, amikor nénányan csak legyintenek a shell script-ekre. Mit értek átalakítás alatt? Például nyaralási képeket át szoktam konvertálni kisebb méretűvé, hogy egyes képek e-mailben is küldhetők legyenek. A script-em inputja alkönyvtárnevek. Ezen alkönyvtárakat mélységében bejárja, s a bennük lévő összes képet összeszedi, kimenetként pedig hűen leképezi ugyanazt a directory struktúrát, csak valamilyen konvenció szerint módosítja a neveket, s ide generálja a kicsinyített képeket.
Másik példa. Bejár egy adott alkönyvtár alatt mindent, s az összes könyvtár- és filenevet ékezetlenné alakít. Kezeli az esetleges névütközéseket is.
Amúgy nem volt rá szükségem, de bármit alakíthatnék: méretet, gammát, szépiává konvertálhatnám, s így tovább. Wav-ot mp3-ba vagy ogg-ba egy java-s, GUI-s konvertálóval - jRipper - alakítok, de azért ezzel, mert ő parancssoros utility-kat hív - lame, oggenc -, így pontosan megadhatom, hogy változó vagy statikus bitrátát szeretnék-e, milyen tömörítési arányt - ha úgy tetszik, minőséget -, mi legyen a filenevek generálásának konvenciója, stb.
ha zenecd-t irsz automatikusan atalakitja ahogy kell, ha ipodra toltod akkor is
És innentől kezdve vacak az egész. Hagy én döntsem már el, mit szeretnék, ne ő helyettem. Lehetne audio formátum, file-ban wav, file-ban raw data, mp3, ogg, ezek is milyen paraméterekkel konvertálva, stb.
Pl. formátumot, pl az mp3 infot egységesíteni, etc. Az meg, hogy ezek kvtárban vannak, mindegy. Amúgy a windózos világban is a zene vagy a kép egy fájl csak, amit történetesen valamivel szokol mennyitni. A különbség ott vagyon, hogy a linux alatt van egy halom parancssori eszköz, amiket kombinálva egy sor feladat megoldható, Win alatt meg meg kell a problémához keresni a legjobban közelítő alkalmazást (márha van olyan). Mert ott nincsen meg ez a halom eszköz. Amúgy meg egy képkonverzióért nem fogom a Gimp-et megnyitni, arra van az imagemagick. A képek rendezése meg... A DigiKam egy sqlite adatbázisban tárolja a képinformációkat. Elvileg bármilyen kigyűjtés lehetséges. Arcfelismerés igaz, nem.
De ha pl. kapok 30 png fájlt, amiket egységesen át kell méreteznem x-y méretűre, átnevezni, más kvtárba tenni és esetleg jpg-ben lementeni, akkor izélhetem a GUIt.
Bocs, de így általánosságban ez nem igaz! Simán megcsinálom Neked az Irfan View program Batch Conversion/Rename opciójával. Sőt, még meg is forgatom, vagy negatívot is készítek belőlük, ha kell. Esetleg átgyúrom egy kicsit a színeket, fényerőt, gamma korrekciót, stb. Jó kis progi az! :-)
Az egy másik dolog. Ott az Amarok pl. zenére, Digikam (asszem) a képekre, etc. De ha pl. kapok 30 png fájlt, amiket egységesen át kell méreteznem x-y méretűre, átnevezni, más kvtárba tenni és esetleg jpg-ben lementeni, akkor izélhetem a GUIt.
Egyébként ez nem old school dolog és nem is az ideáűlis MS / Linux / Mac felhasználó szintje és problémája normál esetben.
ez a masik iranyban is igaz, terminalbol nehez kigyujteni a zeneket ugyan attol az eloadotol, ha azok ezer konyvtarban vannak elszorva, vagy az azonos helyen keszult kepeket, sot most mar olyan is van, aszzem csak mac-re hogy arcfelismeri ki van a fenykepen es ugy gyujti ki oket. A beagyazott adatok (mp3tag stb) atmennek ekezetes formaban is, a fajlnevet meg nem latja a felhasznalo.
Ez az atalakitas sem passzol be a windowsos vilagba, ha van egy zened, az zene, a fenykep meg fenykep, mit akarsz rajta alakitani? ha zenecd-t irsz automatikusan atalakitja ahogy kell, ha ipodra toltod akkor is.
Aztán ha éppen nincs alkalmazás a kötegelt feldolgozásra akkor
- 1000 képet egyesével alakít át, mire kihullik az összes haja, s elmegy a fél élete - 15000 zenével ugyanez - esetleg lemond a szükséges átalakításokról - ékezetes filenevekkel szintúgy, ha esetleg ez vegyes karakterkódolást használó gépek közti transfer-ben problémát okoz -stb.
A "fájlmasszírozás" csak a fajlrendszer dimenzioiban mozgo old-school juzert izgatja fel. Egy idealis Windows felhasznalo a zeneit, fenykepeit, dokumentumait stb masszirozza szerzo, eloado, felvetel idoponta, gps-koordinatak, akarmi alapjan, azt sem tudja mi fan teremnek a fajlok.
GUI és CLI két különböző szemlélet. A jó GUIn a legfontosabb - és vsz. legáltalánosabb - beállításokat intuitíve könnyen meg tudod csinálni, esetleg elég komoly mértékben. (ld. DVD::Rip) A terminál ellenben obskurus lehetőségeket is ad, illetve azt, hogy egy sor rendszerfeladatot, fájlmasszírozást, akármit mindenféle fogásokkal meg tudj csinálni gyorsan. Pl. törölni minden fájlt ami megfelel egy adott regexpnek. Vagy azokat egy másik mintára átnevezni. Vedd úgy, mint az oprendszered gyors programozási felületét. Ha +szokod, nagyon kényelmes, főleg, ha gyorsan gépelsz, és remekül ráirányít arra, hogy a funkciót nézd, ne a felületet.
Meglehet, ám szerencsére nem kerülök olyan gyakran Windows közelébe, hogy emlékezzek erre. Bár arra nem emlékszem, hogy többen leírták volna, hogy pimary-ra sem telepedik, csak ha kedve van. Ne feledjük, elsőre simán felment logikaira is.
És, hogy ontopic legyek. Például azért, mert nem lehet normálisan telepíteni. A telepítő megfexik attól, ha lát maga körül szabványos partíciókat, logikai drive-okat, filerendszereket. Részletek az XP-s topikban. Ráment fél napom egy XP telepítésére, miközben élő filerendszerek alatt voltam kénytelen a HDD partíciószerkezetét gyökeresen átalakítani, hogy az XP telepítő kegyeskedjék ne szétfagyni.
