Én ugy vettem észre - becsület szavamra mondom neked - h általában és nagy átlagban az indiai nők is boldogabbak európai társaiknál. Ezt vettem észre.
És hallottam pár rémisztő történetet én is, ellenpéldát, személyes ismeretségemben is volt egy ilyen szerencsétlen nő. De h a többség sokkal többet mosolyog, nevet, az nagyon látszik. Élénkek, vidámak, mittudomén, nekem ez volt a benyomásom.
Hogy aztán a megkötöttségtől boldogabbak - e azt nem tudom, szerinetm nem lehetetlen, de lehet h csak a tropusi levegőtől.
Idősebb egyedül álló nőről nem halottam Indiában, biztos van ilyen, ritka lehet, pl. fiatalon megözvegyült.
Ha borzalmasan csúnya egy lány maximum keritenek neki hasonlóan csúnya völegényt. Ha porban csúszó mászó szegény akkor olyan szegényt kap, ha fekete akkor feketét, ha fehérebb akkor fehérebbet, igy megy ez kb.
na mindegy, nem tudlak megfogni, ügyesen beszélsz (mellé).
én mint talán már kiderült, nagyon nem vagyok konzervatív, még attól is hidegrázást kapok, ha valaki rákérdez, hogy na mikor megyek férjhez. az meg, hogy a család egy ilyen jelentőségű dologban döntsön helyettem egy életre (és még illik is boldognak lennem, mert ők csak tudják), így első hallásra nem tűnik a boldogság zálogának, minthogy sztem nem is az, csak ott a hagyomány, meg a vallás olyan erős, hogy ezt felülírja.
te belemennél ilyenbe? most mindegy, h ffiként vagy nőként.
(nem akarom felvilágosultabbnak beállítani európát, de nálunk volt egy ilyen korszak, amit sötétnek neveztek)
Ok, maradjunk abba h szerinted egoistábbak, kevésbé alaklmazkodóképesek és boldogtalanabbak. Ezek a te tapasztalataid, elfogadom h ez a véleményed.
Az én tapasztalataim mások, lehet h mindennek az az oka, h én nem vagyok nő és ennyire máshogy viszonyulnak egy szerényebb himnemű turistához? Vagy mert én eredeti környezetben tanulmányoztam őket? Ki tudja?
A szétrajzással megint nem értek egyet. Összlétszámukhoz képest nagyon kevesen hagyják el Indiát, vannak 1 milliárdan kirajzik 10 millió az 1% - semmi!
Mi vagyunk 10 millióan, kirajzik fél milió és az máris 5%.
Az hogy a filmjeik gyakori témája a reménytelen szerelem, még mindig jobb téma mint a üvegtigris :D - szerintem különben a szerelem minden kulturában reménytelen, maximum nem téma, mert olyan ósdi, elavult, romantikus...
kitértél a kérdés elől: miért tartod boldogabbnak a megkötött embereket? vagy inkább kérdezzem úgy, h a megkötött nőket?
bocs, hogy erőltetem, jobb lesz abbahagynom. szeretem Indiát, amennyira jogomban áll (még nem voltam), de az elfogultságot nem támogatom. engem kint semmiféle rajongás nem tartana vissza, hogy urópaiként viselkedjek, ha már egyszer látszik rajtam. tehát ott azért nem "szabadok" a nők, mert folyamatos zaklatásnak lennének kitéve? (említetted, h a fehéreket ezért tapizzák stb) otthon ülő, magányos, "eladatlan" nő nics? vagy csak nem látszik..?
Itt nem arrol van szó, h Te lemégy az utcára európában és megbámulnak a járokelők.
De nem is arról van szó h Indiaiként teszed ugyan ezt Indiában.
Itt arról van szó, hogy europaiként ott vagy Indiában és furcsálod h furcsán néznek rád, ha egyedül mozgó fehér bőrű, kék szemű szőke nő vagy... ugye erről volt szó eredetileg? ( A szőke és kékszemű az csak ráadás :))
Tehát azt képzeld el h ott vagy. Persze h nem tetszik, én se örülnék neki, nem azt irtam h ez jaj de jó, én csak leirtam - szerintem - hogy az Ő szemszögükből nézve ez mivel magyarázható.
Két lehetőséged van ha már ott vagy 1. nem akarod megérteni a helyzetet és akkor rosszul fogod érezni magad, hamarosan hazajössz.
2. megprobálod megérteni mi történik és miért, amiben lehet alkalmazkodsz illetve utitársat szerzel magadnak menetközben, legközelebb eleve nem egyedül utazol, stb - igy megismerhetsz egy másik kultúrát, olyan vonásokkal, ami a világ nagyobbik felére jellemző. Gondold el, délkeletázsiában él az emberiség több mint fele.
Indiából nézve Európa a furcsa, az érthetetlen és a távoli, sőt, némileg jelentéktelen is. Nekem nagyon érdekes élmény volt az alkalmazkodás. Megérkezésem után mind a 2X szinte besokkoltam, de 1 hét után jobban éreztem magam mint valaha, amik eleinte zavartak természetessé válltak és mire hazajöttem kezdhettem mindent előről itthon. Döbbenetes volt az emberi sivárság, a sok mogorva arc, a hideg, a szárazság, aztán visszaszoktam. Ha megint utazok majd délre - nem feltétlen pont Indiába - újból meg kell majd szoknom a ottani forgalmat, a folyamatos dudáslást, a felfoghatatlan állagú ételeket, ismeretlen szagokat, illatokat, h másképpen és mást esznek, isznak, hogy egy mozdulat mást jelenthet, mint itthon, stb.
épp ma szereztem a sokadik bizonyítékát annak, hogy vigyázni kell velük. a fenti megállapításra kisebb százalékban találtam alanyt, pedig ismerek vagy 20-30 indust.
az meg, hogy boldogabbak... mire alapozod? ez annyira relatív, hogy fel sem merül. biztos azért szélednek szét a világba, meg azért szól a filmek nagyrésze a reménytelen szerelemről, mert olyan "boldogok"..
Nem mondtam h itt is azt a gyakorlatot kellene követni, mint Indiában.
Csak azt mondtam h ott általában boldogabbak és elégedettebbek az emberek.
Mindenki gondolkodjon el rajta hogy miért van ez igy és süsse ki a maga megoldását!
Az én magyarázatom az hogy mivel kisebb az egójuk és alkalmazkodóképesebbek, kevesebb az elvárásuk az élet dolgaival szemben és mivel a boldogság érzete nem az abszolut helyzettől függ hanem relativ belső dolog, ők elégedettek tudnak lenni azzal ami van.
hát én úgy vagyok vele, hogy ha lemennék az utcára egy liter tejért, és férfiak hada torpanna meg, hogy mit keresek ott, igencsak rosszul érezném magam.
gondolkodj európaiul, neked ez nem lenne furcsa? ha igen,miért? ha nem... akkor nem értjük egymást:)
én, mint nő - talán van férfi társam is, aki egyetért - fáznék attól, ha a ma is élő hagyományok szerint választanának nekem a szüleim (!) (étteremben ételt se válasszanak helyettem, nem hoyg férjet egy életre, bele az ágyamba), vagyis 3x láthatnám egybekelés előtt, szülői felügyelettel, majd anélkül, és a pár óra alatt kell válaszolnom: I accept or not. ha valamelyik szimpatikus, esetleg meg is felel a követelményeknek (dícsérik a munkahelyén, jó családból jön, nem keres rosszul, megfelelő a kasztja stb), aztán mondjuk fél év után derül ki, hogy pl állat az ágyban, vagy impotens, vagy verekedős, vagy egész nap üvöltözik, vagy bezárja a feleségét, őrült féltékeny és ezer meg ezer ok lehet, ami miatt indokolt, hogy előbb kcisit érdemes megismerni az illető urat/hölgyet... lehet, hogy itt sokan magányosak, de a szocializmusunkben pl sokan voltak 'elégedettek'. minden társadalmi szabálynak vannak hátulütői, amikről nem tudunk. a statisztika mit mond a házasságokról? boldogabbak,mint itt?
Sziasztok, bocs hogy beleszólok. Én 4 évet éltem Delhiben, a szüleimmel, a középiskolát ott végeztem el, egy helyi suliban a Convent of Mater Dei-ben, ez egy csupa lány suli volt természetesen. Szinte az összes osztálytársam, akik már akkor modern csajoknak gondolták magukat, természetesnek vették hogy a család szerez neki párt. /arranged marridges/ És valóban Indiában nem jellemző a nálunk bevett gyakorlat, hogy több a válással végződött házasság. Szerintem nálunk nincs olyan család, ahol ne történt volna válás....Náluk ez ritkánál is ritkább, gondolom még most is. India egy érdekes ország, a dolgok csak nagyon lassan változnak ott...
ajánlom figyelmedbe ezt az oldalt: www.shadi.com ma már egyre kevesebb a szülők által megkötött házasság, helyette ez uralkodik. szeretnél ilyet?
ne érts félre, nem kötekedni szeretnék. lehet (sőt, én is valószínűbbnek tartom), hogy Indiában általában boldogabbak, elégedettebbek az emberek, ez azonban nem jelenti azt, hogy az ott uralkodó gyakorlat nálunk ugyanolyan eredménnyel járna. minden kultúrának a maga keretei között kell kilábalnia a különféle válságaiból.
"Mo-n a házasságok 40%a végzödik vállásal ) a maradék 60% pedig kitermeli azt amit láthatsz, alkoholizmust, érzéketlenséget, cinizmust, stb" - azért adj légyszíves legalább 1% esélyt az én házasságomnak is :)
(egyébként nemrég végeztek egy általad említett felmérést, az első helyen a venezuelaiak végeztek, ha jól emlékszem, de az biztos, hogy valamelyik dél-amerikai ország.)
Kivételek, meg durva ellenpéldák mindig vannak. De azért ott a fiatalok nagyrésze szépen összeházasodik, csinál sok egészséges gyereket és ha teljesen szabad lenne a vállás, a 40% uk akkor se hagyná ott a másikat. ( Mo-n a házasságok 40%a végzödik vállásal ) a maradék 60% pedig kitermeli azt amit láthatsz, alkoholizmust, érzéketlenséget, cinizmust, stb
Kicsit idealizálom az indiai helyzetet az lehet, keveset jártam ott, csak annyit mondhatok nekem az az érzésem az emberek "boldogságszintje" ott sokkal magasabb.
Legalább annyival, mint amennyivel a nyomor nagyobb, mint nálunk...
Nincs erről valami statisztika? Ön mennyire elégedet? Mennyire érzi boldognak magát? Mintha olvastam volna valami hasonlóról és az indiaiak nyilatkoztak a legoptimistábban saját jelenükről.
"Ehhez képest a mi kis modern és biztonságosnak képzelt nyugati világunkban egyre több a magányos nő és férfi. Ez rossz." - egyetértek
"Indiában a dolgok jobban rendben vannak (...) itt valami nem stimmel, ami Indiában oké... az emberek párokban és békességben élnek." - kivétel, amikor nem. ezt szerintem rózsaszín szemüvegben írtad :)
Ezért kellene minden nő mellé egy férfi, hogy fizikailag megvédje, a nő pedig lelkileg erősiti és motiválja a férfit.
Ehhez képest a mi kis modern és biztonságosnak képzelt nyugati világunkban egyre több a magányos nő és férfi. Ez rossz.
Indiában a dolgok jobban rendben vannak, ott azért érthetetlen egy egyedül mozgó nő. Sajnálom ha ez túl logikus ;-) de egyébbként én ezt érzem is, itt valami nem stimmel, ami Indiában oké... az emberek párokban és békességben élnek.
nem egészen, de ez az, amit (pár dologgal együtt, mint pl teherbeesés, abortusz, megerőszakolás, alsóbbrendűség stb) a férfiak nem, vagy csak nehezen értenek meg: milyen érzés, ha akárcsak testileg lényegesebben kiszolgáltatottabb vagy, csak azért, mert nem férfinak születtél.
Ha megéri akkor jobb. Kényelmetlen lehet bizonyos kiragadott szempontokbol - te tudod - de az biztos h normálisabb dolog, mint egyedül csavarogni éveken át.
Sok mindenért lehet kényelmetlenebb (most nem feltetlenul Indiára gondolok): két ember nehezebben kap szállást, hosszabb ideig tart elintézni a vízumot, nem kapnak egyszerre munkát, de otthon közben fel kell mondani stb. Viszont még így is megéri.
Erre mar irtam egyszer, hogy ebben semmi rendkivuli nincs, ez nem India specifikus dolog. Van egy perverz ismerosom Mo-n. Tapizni egyszer lattam utcan es - micsoda veletlen - az aldozat fekete boru volt. Barhol konnyebben kiszurjak az atlagtol elterot.
En ferfiaknak se tanacsolnam az egyedul utazast, nem azert, mert veszelyes, hanem, mert az ember tarsas lany. Egy idegen orszagban sokkal rosszabb erzes egyedul lenni, mint otthon.
én meg olyat hallottam, hogy tömegben - és az van ott bőven - simán letapizzák a fehér nőket. velem még itthon is történik ilyen, szal egyedül nem indulnék útnak. sajnos nőnek lenni nem ugyanaz még mindig, még itt sem, mint férfinak.
Indiaban magasabb a ferfiak szama, mint a noke, ez azt jelenti, hogy vannak ferfiak, akiknek nem jut no, folyamatosan probalkozniuk kell. Az utcan megjobban eltolodnak az aranyok, sokkal tobb ferfit lehet latni, mint not. Este meg meginkabb, alig lehet noket latni, egyedul mozgo nok, meg gyakorlatilag nincsenek. Egy egyedul mozgo feltuno no esemenyszamba megy.
Sógornőm szerint nagyon egyszerű oka van ennek. Szerinte (van tapasztalata, többször volt Indiában, egy évet lakott is ott, a vőlegénye is indiai) nagyon sok európai nő elég könnyen odaadja magát az ottani férfiaknak, vagy ez a legenda terjedhetett el valahogyan. Így az egyedül utazgató európai nőt sokszor nemes egyszerűséggel kurvának nézik. Egyedül utazik, férj nélkül, ergo biztos jó kis kalandokra vágyik. Őt többször is molesztálták a vonaton, volt, aki biztatóan megmutatta neki a "jancsikát" :-). Egyszer meg is próbálták megerőszakolni, de mielőtt igazán súlyosra fordult volna a helyzet, elijesztette a támadót. De ha nincs elég lélekjelenléte, és nem beszél hindiül, akkor ki tudja mi történik...
Egyébként tényleg nagyon kedves emberek, nagyon szeretem az indiaiakat, a kultúrájukat is, de azért nőként egyedül nem szívesen utaznék Indiában (én szerencsére nem vagyok az). Nekem egyedül egy részeggel volt eddig gondom (szintén a vonaton - nem tudom, hogy került oda), de végül vele is kellemesen elbeszélgettem, még közös fotót is csináltunk a végén. :-) Meg egyszer Bombayban egy dealer mindenáron kábítószert akart rámsózni, alig bírtam elmenekülni előle. Akkor megfordult a fejemben, hogy ha most a kezembe nyomja az anyagot, és tök véletlenül megjelenik egy rendőr, akkor ki nem magyarázom a helyzetet...
Szerintem Indiában nem értik miféle oka lehet annak, h egy nő egyedül utazgat.
Ha nyomorék lenne, vagy elmebeteg, talán tudnák mire vélni a dolgot.
Az első gondolatuk bizonyárra az, h a férje nincs vele, de ha valahogy kisütik, h nincs férje, vagy ha van is elhagyva azt teljesen egyedül utazik, szerintem - bocsánat a kifejezésért - hülyének nézik, és ennek megfelelően bánnak vele.
Nagyon kedves emberek, de ez a kulturájuk része, amiben élnek. Az ő világuk egy ilyen világ.
Nyilván ritkán fordul elő olyan dolog ami tettlegesnek lehetne nevezni, mert tényleg nem a természetük, de h ugratják az egyedül kószáló nőket azt el tudom képzelni.
