Most rám tört a nosztalgia. Jó kis verekedések voltak azok. A folyamatos küzdelem és a szabályok miatt kissé kaotikus volt néha, de nagy élmény! Azon meglepődtem, hogy már 8 éve ennek...
A szivacsfegyvereknél nagyon kell figyelni az eszköz állapotát! A házi készítésű, polifoam csőhéjból gyártottaknál hamarabb, a Go-now féle profibbaknál később, de idővel mind sérül a szivacsréteg, összetörik, összeesik az ütésektől. Ha nem figyel az ember, egyszer csak közvetlenül a magnak használt műanyag csővel veri a másikat.
Részt vettem több szivacskardos versenyen, elég vegyes a felhozatal a versenyzők tudását tekintve egy hagyományőrző rendezvényen. Van, aki a vívótudás hiányát erővel kompenzálja, lehet szivacskarddal nagyot ütni. Horpadt be fejvédem ilyentől is!
"Ezek a tompa és életlen fémfegyverek, még úgy is fájdalmasak tudnak lenni, amikor abszolút visszafogottan mérik rád a csapást"
Nos a video láttán megkövetném a társaságot , az én fémfegyver használatom sokkal lájtosabb volt.
Azonban hogy "szépítsek a megítélésemen" :) , volt olyan szivacsfegyver használatom sparring közben (még nagyon kezdő voltam és a műfajhoz nagyon nem értettem), hogy lelkesedésemben visszakezes szúrásoknál gyakorlatilag majdnem leütöttem a gyakorlópartnert. A szivacsfegyver nem okozott sérülést, de gyakorlatilag több viszonylag erős kalapácsütést hajtottam végre nyakra, mellkasra és fejre. Szerencsére volt védőfelszerelés, de ez akkor se volt jó a partnernek, szóval ebben a műfajban is tapasztalatot és gyakorlatot kell szerezni.
UvL: "Viszont a birkózáshoz meg az öklözéshez már öreg vagyok"
F: "...próbáld ki ne csak nézd a TV-ben"
Jó régen volt valamennyi dzsúdó, a 2000-es évek elején egy év dzsúdzsucu, aztán az évtized vége felé 3 év ökölvívás.
Szóval, meglehetősen jó elképzelésem van ezekről és úgy érzem, ennyi bőven elég volt. Kimondottan normálisak voltak az edzők, nem kaptam nagy ütést fejre, tök felesleges lenne most kísérteni a szerencsét meg a sorsot ;-)
Most bőven elég az alábbi heti edzésmennyiség: nyáron 2 futás, 1 vívás, 1 kettlebell.
Ha meg elkezdődik a vívószezon, akkor 2 vívás, 1 futás, 1 kettlebell. Néha lecsökkentve 3 edzésre, érzés szerint vagy
"A fájdalomtűrés függ az izomfeszítés jó ütemezésétől is. Mindenesetre, amikor a 98kg-os partner bentfelejti a lábát egy combosban, az 58kg-os partnernél, akkor mindig kérdéses, hogy az eset milyen irányba viszi a gyereket."
A rúgások tekintetében szerintem egy kisebb partner is meg tud rúgni telibe egy nagyobb partnert, úgy hogy az fájdalmas. Anno capoeira edzésen 50 kg-os csaj rúgott telibe sarokkal egy 80+ kg-os csávót úgy, hogy kiakadt az állkapcsa, a mentős tette vissza neki. Engem is rúgtak már meg úgy, hogy felrepedt a szemöldököm. Pedig a capoeira legtöbb esetben no-contact, haladóbbaknál sem-contact. Viszont amikor már haladóbb capoeiristák vannak a roda-ban, ott már nagyobb a lendület, nagyobb a sebesség, jobb maga a technika kivitelezése is, ilyenkor néha előfordul az, hogy telibe betalál egy rúgás, és ilyenkor nincsen semmilyen védőfelszerelés, még fogvédő sem.
Bartitsu edzésen pedig cipőben rúgtunk - ugye a bartitsu állóharc része az részben savate, az én bartitsu edzőm pedig savate edző is volt egyben - sparringokon, na most amikor cipőorral telibe rúg bordán vagy májon egy nagyobb partner egy kisebbet, az sem kellemes.
Annatar
"Saját tapasztalatom alapján a szivacskard és a fémkard meglepően sokban különbözik egymástól, egészen más a fizikájuk, máshogy reagálnak a kontaktra, máshogy mozdulnak a levegőben is. ("meglepő" módon a fémkardra kitalált technikák sokkal jobban működnek fémkarddal)"
Egyetértek.
Ezen a régi videón jó magam is szereplek, mikor még egy viking-varég hagyományőrző csoport tagja voltam. (én vagyok az utolsó pajzsos-kardos aki letérdel).
Ezek a tompa és életlen fémfegyverek, még úgy is fájdalmasak tudnak lenni, amikor abszolút visszafogottan mérik rád a csapást, hiába van rajtad gambeson + láncing + fémsisak. Aztán még nem is beszéltünk a pajzshasználatról. A pajzzsal ütni is lehet, az élével, a lapjával, és az umbo-val. Ha alkarra bekap az ember egy pajzséllel kivitelezett ütést, az azért nem kellemes. A fafegyverekkel és a szivacsozott fegyverekkel végzett vívás az egészen más.
f_zsolt_01
"Vívás közben emberünk megkérdezte, hogy beleférhet -e a vívásba bírkózás is. Ó mondom, hogy a viharba ne (8 év cselgáncsmúltam van, amiből 6 évet komolyan is vettem). A vívás innentől kezdve nagyon érdekes volt, mert több esetben, amikor a távolság le lett zárva, akkor nagyon gyorsan bírkózás, dobás, földrevitel lett kivitelezve és természetesen az ellenfél átszúrása. Nem tudom, hogy fém karddal a kezedben lehet -e bírkózni (itt azért inkább gáncsot, dobást és lábkirántást érts), de bottal nagyon kélyelmesen lehet."
Nem lehetetlen fémfegyverrel birkózni, tapasztalat. Nálunk is alap volt fegyveres sparringokon (víváson) a birkózás + derék alatti rúgások ( Pl.: lábelkaszálás, térdhajlat megrúgása). Sőt, mivel az én pajzs nélküli kardvívó tudásom nem valami nagy szám - (főleg ha kétkezes hosszú kardról van szó), hiába jártam Ars Ensis-re - ezért amikor pajzzsal + karddal (vagy kard helyett néha fokos, ugye varég hagyományőrzőknél fokos is volt) vívtam, az inkább volt pajzs + birkózás. Pláne úgy, hogy életem első küzdősportja amit űztem, az a (szabadfogású) birkózás volt.
Sziasztok. Muay thai és a fájdalom. Egy éve, hogy a gyereket elvittem az első edzésére. Meg kell mondanom, hogy a legtöbbet a fájdalomtűrésben kellett fejlódnie. Ennek sok oka lehet. Gyakorlatlan edzőpartner, esetleg az edző nem találja a megszokott lábszár védőjét és egy 20 évest vesz fel, esetleg a partner kicsit beljebb lép - lehetne még sorolni. Mostanra meg kellett értenie, hogy amekkorákat ad, akkorákat fog kapni.
A fájdalomtűrés függ az izomfeszítés jó ütemezésétől is. Mindenesetre, amikor a 98kg-os partner bentfelejti a lábát egy combosban, az 58kg-os partnernél, akkor mindig kérdéses, hogy az eset milyen irányba viszi a gyereket. A legnehezebb a sparring során a sebesség-éeletszerűség egyensúlyát megtalálni. Ezt nehezebbnek tartom, mint magát a kűzdelmet.
Szerintem a kesztyű mérete igenis számít, leginkább akkor, amikor a valamelyikük lemarad egy védekezéssel. Az nem mindegy, hogy a kesztyű mekkorát terül. Azt gondolom, hogy a nagy kesztyűben hajlamosabb az ember engedni a figyelemből, amig az impulzus mozdulatokat könnyebben kiengedi. Az a megérzésem, hogy ha a gyermek mondjuk 12 évesen kezdi az edzést, akkor a 6 unciától indulva 2-3 év alatt érje el a 14 unciát, hiszen az ütés ereje, koherenciája növekszik. Majd 15 éves korától visszafelé, a kisebb kesztyűk felé kell haladni, vissza 8 unciáig - mert védekezni kis kesztyűben is tudni kell.
Nagyon demoralizáló tud lenni, ha minden edzésen megrúgnak keményen és gyakorlatilag mindig kiújul a belső izomszövet sérülése, szükségtelen érzékenységet okozva a megrúgott felületen.
...még valami, említetted a kesztyűket. Igazából nem a kesztyű mérete a döntő , hanem inkább annak a felépítése. Mire gondolok?
Az gondolom egyértelmű, hogy az mma-s kesztyűben tudsz fogni és bírkózni, de igazából egy 10 oz kesztyűben is rengeteg dolgot meg tusz csinálni , ha a felépítése engedi.
"Viszont a birkózáshoz meg az öklözéshez már öreg vagyok" pedig épp írni akartam, hogy próbáld ki ne csak nézd a TV-ben :D Khru pl 60 évesen még 5x3 perces mérkőzést végigcsinált (nem én se tudnám az 5x3-at, már csak 3x2, vagy max 3x3 menne).
Ez az "öreg vagyok" valamihez ez azért nincs így. Kérdés, hogy milyen a fizikai állapotod, ha edzésben vagy, akkor az életkor nem számit olyan jelentősen. Oda kell figyelni a bemelegítésre, jobban kell figyelni a sérülésekre és ha sérülés van, akkor a rehabra is időt és energiát kell szánni, mert hamarabb adódik össze 2-3 sérülés, de ha ésszel csinálja az ember, akkor most úgy látom, hogy élethosszíg lehet edzeni. Nekem ez a célom.
"Itt szeretném megjegyezni, hogy az mma-s kesztyűnek megvan az a tulajdonsága, hogy kényelmesen lehet fogni is vele, így a bírkózást is kipróbálhatod."
Ez meglehetősen nyilvánvaló.
Egyébként meglehetősen sok UFC mérkőzést nézek, egy másik csatornán néha Bellator küzdelmeket is lehet látni.
Viszont a birkózáshoz meg az öklözéshez már öreg vagyok, bőven elég a vívás, a futás meg némi kettlbell.
"Zsolt, lenne egy tök egyszerű kérdésem: Kivel vívtál? Mikor? Milyen eszközzel??? [1]"
Főleg FMA rendszerek eszközeit ismerem és ritkán gyakoroltam úgy, hogy teljes védőfelszerelésben Védőfelszerelésben nem éreztem a fém eszközt problémának, azonban hiányos öltözékben (maszk és kesztyű) csak bottal, vagy olyan bottal gyakoroltam amelynek a kívüljén szivacs is volt, illetve rövid eszközöknél -sparringszerűen gyakorolva- főleg rugalmas eszközt használtam (sajnos sérülés még így is volt). Emellett volt hosszúbot és francia botvívás. Nagyon régen voltam Bécsben sz332 -vel ilyen középkori vívásos hétvégén, ott volt lehetőség megnézni, hogy mi mennyire elég. Az érdekes élmény volt.
Egy vívást kiemelnék. Ennek a középkori vívós eseményen volt pár óra szabadvívós része, itt több emberrel sikerült vívnom. Tök jó fejek voltak, eszközt is adtak 😊 Én ennek a kardozós vivásnak csak az alapjait ismerem, azonban bothasználatban már nem számítok teljesen ügyetlennek. Szóval valami német sráccal vívtunk, az eszköz szivaccsal bevont bot volt, amit én botként használtam, ő meg úgy gondolom hosszú kardként. Vívás közben emberünk megkérdezte, hogy beleférhet -e a vívásba bírkózás is. Ó mondom, hogy a viharba ne (8 év cselgáncsmúltam van, amiből 6 évet komolyan is vettem). A vívás innentől kezdve nagyon érdekes volt, mert több esetben, amikor a távolság le lett zárva, akkor nagyon gyorsan bírkózás, dobás, földrevitel lett kivitelezve és természetesen az ellenfél átszúrása. Nem tudom, hogy fém karddal a kezedben lehet -e bírkózni (itt azért inkább gáncsot, dobást és lábkirántást érts), de bottal nagyon kélyelmesen lehet. S ami a legszebb, nagyon hamar rájött az ember arra is, hogy pl a jitsu stílusok miért arccal a földre egyik kezet kontrollálva teszik le az embert. Érdekes élmény volt. Nekem kb ennyi és ilyen irányú tapasztalataim vannak. Kevés technikát ismerek, azokat sparringban gyakoroltam, nem szeretek hosszasan vívni, általában kéz-fej, láb-fej , test-fej támadásaim vannak (jobb szeretek szúrni, de szúrás vágás vegyesen van). Támadásnál maximum 2, vagy 3 technikát használok, jó a lábmunkám , sohasem állok le statikus állásba, vagy legalábbis erre törekszem.
Igen, igen Ulrich, meg kell tanulni rendesen verekedni :D
10-es kesztyűnél nem használtam nehezebbet. Gyakorlás és sparring során pusztakézzel és bandázzsal csak úgy küzdöttem, hogy fejre nem ütöttünk (cserébe volt olyan, hogy gyakoroltuk ily módon az egy a több ellenit is), de ez remek alkalom volt arra, hogy megtapasztalja az ember, hogy milyen hatékony is a testütés és a kint hagyott végtagok támadása. A kesztyű méretének csökkenése bizonyos skilleket igen erőteljesen fejleszt. Ma is többféle méretű kesztyű van a táskámban és tudás, kedv alapján választunk megfelelőt. Itt szeretném megjegyezni, hogy az mma-s kesztyűnek megvan az a tulajdonsága, hogy kényelmesen lehet fogni is vele, így a bírkózást is kipróbálhatod.
Saját tapasztalatom alapján a szivacskard és a fémkard meglepően sokban különbözik egymástól, egészen más a fizikájuk, máshogy reagálnak a kontaktra, máshogy mozdulnak a levegőben is. ("meglepő" módon a fémkardra kitalált technikák sokkal jobban működnek fémkarddal)
"Jól gondolom. Szerintem le vagy ragadva az eszköznél, annak minőségénél, technikájánál stb. Igazából nem a technika számít , hanem a hozzáállás, amikor a gondolkodásmódodhoz , hozzáállásodhoz igazítod az eszközkészletet."
Ezzel egyet kell értenem.
Lentebb írtam, hogy milyen alapelvek mentén megy a HEMA (pl. eredetihez hasonló fegyver), de a gondolkodásmód és hozzáállás néha nem passzol a fegyverhez. A HEMA-ban az edzések és versenyek jó kedélyűek, fiatalos a csapat, nincsenek még igazán nagy tiszteletnek örvendő "nagy öregek", mindenki figyel a biztonságra, vigyáz a partnerére, jobbnál jobb védőcuccok készülnek, rengetegen dolgoznak a HEMA Szent Grálján, a tökéletes kesztyűn.
Szóval ez a miliő legfeljebb a kontrollált újkori párbajokhoz passzol, egy középkori csatához kevésbé. Ezt a fegyverek kézvédelme is tükrözi, legalábbis egyes nézetek szerint nem véletlen, hogy a teljes kézvédelmet nyújtó kosár csak az újkorban terjedt el, gyakorlatilag az után, hogy Európában a kardok kikoptak a harctérről. A teljes kézvédő arra utal, hogy a felek kontrolláltabb körülmények között, statikusabban, több "kézvadászattal" vívtak, nem levágni akarták a másikat. Pedig egy kovács szempontjából a kardra kosarat csinálni fényévekkel egyszerűbb, mint egy jó kesztyűt.
A kevés kézvédelem (a középkori európai kardok keresztvasa, a japán kard cubája, vagy szélsőséges példaként a kozák saska semmije) arra utal, hogy nem volt kézvadászat, dinamikusan mentek egymásra, fejre és testre, és levágni, leölni akarták a másikat. A miliő inkább olyan lehetett, mint egy olyan biztonsági kamerás felvételen késes támadásról, aminek a megtekintése után rosszul alszol.
A leletanyagban sem tobzódnak a kesztyűk. Ez a dilemma jól látszik több stílusban (vikinges, kora-középkori karámos bunyók), ahol korhű fegyverekkel (minimális kézvédelem) vívnak, de alapvetően baráti miliőben, ahol a következő hétfőn mindenki dolgozni akar az ép ujjaival, de lelet nincs kesztyűre, ezért azon dolgoznak, hogy kevésbé feltűnő, de jól védő kesztyűket alkossanak.
Ha ezt a miliőt - baráti párbajozgatás, ahol ér a "kézvadászat" - akarjuk ráerőltetni mondjuk a kendora, téves következtetésekre is juthatunk. Mondhatjuk, hogy a kendot túlegyszerűsítették, lecsökkentették a találati felületeket, hiteltelen gyakorlóeszközre váltottak, ezzel eltávolodtak a harcszerűségtől, de ugyanígy mondhatjuk, hogy a HEMA van tévúton, mert hiába pöpec a védőeszköz és a védőcucc, ha a hozzáállás nem stimmel, és a főúri párbajkörnyezetet használjuk mindenhez. Nekem jó, mert én pont ezt csinálom, kosaras szablyákkal, de nem is szeretném ezen a szemüvegen át megítélni a kendot.
Igaz, hogy a shinai nem passzol a japán kardhoz tömegben, hosszban, de egy fontos dologban egyezik: minimális a kézvédelme. Ha így nézem a kendot, akkor bizony közelebb van az igazzy harchoz, mert nem foglalkozik a kézvadászattal, és az eredeti eszköz is arra utal, hogy régen sem foglalkoztak vele. Ilyen szempontból pedig tényleg mindegy, hogy bambusz, fa, vagy fém, a hozzáállás sokkal fontosabb.
"Nos ez is lehet kontextusból kiragadott példa és nem kell rögtön kiröhögni. Mire gondolok?
Ha pl combvértet hordott a régenvolt harcos és azt a rendszert rekonstruálják, akkor a combvágás lehet, hogy talál, de nem okoz sérülést , úgymond nem találati felület."
Ezt viszont nem fogadnám el kifogásnak. A páncélok esetén is alapfeltétel, hogy az ember eredendően páncél nélkül született. Régen is előfordulhatott, hogy nem csatoltad fel a combvértet, ezért páncélos emberkének is tudnia kell pucéron vívni. A páncél egy plusz, aminek ismeretében bátrabban bevállalhat dolgokat, de ezek hiányában tudnia kell többet védeni (lefelé nem kompatibilis a dolog). De elég ritkák a páncélos stílusok, és még ritkább ezek gyakorlati, szabadvívásos értelmezése. Én 2 évig gyakoroltam a katori shinto ryu-t, az nagyon tanulságos volt páncélos szempontból.
"Ezt igazából nem nevezném keresztbeedzésnek, mivel csupán kipróbálták, hogy milyen érzés HEMA-sokkal vívni." :) de az, csak rövid ideig tartott :DDD, jó legyen akkor hospitálás, velem lehet beszélni :)
"Rosszul gondolod."
Jól gondolom. Szerintem le vagy ragadva az eszköznél, annak minőségénél, technikájánál stb. Igazából nem a technika számít , hanem a hozzáállás, amikor a gondolkodásmódodhoz , hozzáállásodhoz igazítod az eszközkészletet.
Ulrich, olyanra teszel észrevételt, amire nem kellene. Leírod, hogy a kendos vívó nem tud olyan felületeket védeni, ami a szabályrendszerében NEM találati felület. Kérlek tedd helyre a fejedben ezt. Ha van egy rendszer, amelyben NEM találati felület pl. a kéz, akkor ott erre nem is fognak készülni.
Ez ilyen egyszerű. Gondolom se a HEMA, se a Kendo gyakorlói nem járkálnak karddal a kezükben az utcán és nem hívják ki egymást párviadalra, így gondolom, hogy ha egy rendszer szabályok közzé van zárva, akkor az a szabályain belül érvényesül és ez gondolom mindenkinek oké így.
Alább az egyik fórumtárs linkelt egy kenjitsus videot , erről mi a véleményed?
Régi sérelmeket meg szerintem felesleges melengetned, azzal csak magadnak ártasz. Gondolok itt a korábbi wazulos megjegyzésedre. Én ha a helyedben lennék, akkor büszke lennék arra, hogy sikerült barlangrajzokból és régi kódekszekből egy olyan rendszert rekonstruálni, amely megállja a helyét.
Miért ne lehetne ilyet megcsinálni? Azt értem, hogy mindenkinek vannak korlátai, de mindenkinek máshol vannak ezek a korlátok, van aki el se tud ilyet képzelni, más meg simán megugorja, még úgy is, hogy előtte nem gyűjtött 30 dant más rendszerekben. Ezt hívhatjuk úgy is , hogy innováció.
Ulrich értem én, hogy az ördög a részletekben rejlik, de ez már egy kicsit szőrszálhasogatás. Egyébként ez nem jó példa: " nagyon nem mindegy, hogy MMA-s kesztyűben, 8, 10 vagy 16 unciásban kesztyűben öklöznek az ellenfelek."
Igazából mindegy. A küzdősportolók valamilyen kesztyűt használnak, hogy védjék magukat és a partnerüket, a gyakorlás, sparring, vagy verseny során és a kesztyű többé kevésbé leköveti a szabályrendszert, amihez alkalmazkodnak. Ennyi.
"...és gondolom ehhez nincs szükség fém fegyverekre. Ha belegondolsz a vívás a modern korban már elavult dolog. A mai modern világban a vívásnak a sportban és a hagyományörzésben van a hely. Manapság senki sem sétál egy hosszúkarddal, rapirral, vagy egy katanával az oldalán (jó igaz ilyen benzinkuton katanás verekedést láttam már youtube videon, de az szerintem nem ez a kategória). Ez egy letünt kor harcosainak az eszköze, mely a modern világban furcsa lenne.
Ilyen szempontból szerintem teljesen lényegtelen, hogy bambusz , fa , vagy fémfegyverekkel vívnak."
Az egészet jól helyére teszi, ha tisztázod magadban: fém vívóeszköz =/= fém fegyver.
És nagyon lényeges eltérések vannak különböző vívóeszközök viselkedésében.
Hogy egy érthetőbb példát hozzak: nagyon nem mindegy, hogy MMA-s kesztyűben, 8, 10 vagy 16 unciásban kesztyűben öklöznek az ellenfelek.
