Marácz László
MÓDSZERTAN-ELMÉLETI IRÁNYELVEK A MAGYAR NYELV KUTATÁSÁHOZ
A mai magyar nyelveredet-kutatásban a módszertan-elméleti kérdések tisztázását tartom a legfontosabb feladatnak. Módszertan-elméleti alapok nélkül nincs elôrehaladás a nyelvtudományban és semmilyen más tudományban. Ennek hiányában csak a tények gyűjtésére szorítkozhat a tudományos munkásság, és rendszertelenségébôl kifolyólag semmiféle betekintést nem adhat az ok-okozati összefüggésekbe. A magyar nyelv és fôleg a magyar szókészleti elemek kutatásához szükséges módszertan-elmélethez szeretnék hozzászólni e cikkben.
Hunfalvy és Budenz múlt századi fellépése óta a magyar nyelv és a magyar nyelv eredetének kutatása a finnugor elméletbôl indult ki és ezen alapszik napjainkban is. E század végén már egyértelmű, hogy ez az elmélet mind módszertan-elméletileg, mind eredményeit tekintve zsákutcába vitte a magyar nyelv- és nyelveredet kutatását (Götz, 1994; Marácz,1996,1998). Egyesek szerint a finnugorizmus születésének politikai okai ma már annyira egyértelműek, hogy kár idôt pazarolni az elmélet megcáfolására. Tudományos szempontból nézve nem érthetünk egyet e véleménnyel. A finnugorizmus nyelvészeti eredményeit és mulasztásait szakszerűen kell megvizsgálnunk. Hiszen csak úgy számolhatunk fel végérvényesen egy idejét múlt elméletet, ha elôszôr kimutatjuk, hogy nyelvészetileg mire képes és mire nem képes. Szerintem az elmélet teljes átvilágítását három szakaszban kell megközelítenünk.
Elôször is fel kell vázolnunk az elmélet sarktételeinek rendszerét. Másodszor meg kell vizsgálnunk az elmélet eredményeit. Mennyire képes megmagyarázni a tényeket? Milyen tényekre alkalmazható? Tud-e újabb tényeket feltárni? Milyen összefüggéseket tud a tények között kimutatni? Akkor állíthatunk fel a finnugorizmus helyébe egy másik elméletet, ha már megvizsgáltuk alaptételeinek rendszerét és eredményeit, és azok elégtelennek bizonyultak. Így a cáfolat folyamata segít és elvezet minket az új elmélet kibontatkoztatásához. Ez a harmadik szakasz.
Mindenekelôtt az elmélet alaptételeinek egészét vagy "bokrétáját" kell összeszednünk és körvonalaznunk. Csak így láthatjuk majd élesen, hogy honnan származnak az elmélet eredményei. Ez nem ugyanaz, mint az elmélet társadalom-politikai helyének meghatározása. Kétségtelen, hogy a finnugorizmus akkor hódított teret, amikor Magyarország nem volt önálló, független ország. Tény, hogy az elméletet jórészt nem magyar származású kutatók képviselték. Az is tény, hogy a finnugor elmélet művelôi egy bizonyos XIX. századbeli, faji-művelôdéstörténeti világnézetet vallottak. E nézet szerint, a magyar anyanyelvű embereknek nem lehetett saját, eredeti nyelvük, mert erre sem fajilag sem alacsony művelôdési szintjük folytán nem voltak képesek.
Effajta "eszmei" indítékok azonban nem játszhatnak döntô szerepet, amikor az elmélet sarktételeinek rendszerét és annak nyelvészeti eredményeit vizsgáljuk. Természetesen nem lehetnek védekezô érvek sem e rendszer és az eredmények bírálatakor. Ugyanis a finnugor nyelvészek körében gyakran elhangzik, hogy a finnugorizmus ellenzôi csak azért támadják a finnugor elméletet, mert ennek művelôi nem magyar származásúak, hanem más Magyarországon élô népcsoportokhoz tartoznak. Ezeket az érveket mind a két irányból tudománytalannak és erkölcstelennek tartom. Az sem elfogadható kérdés a magyar nyelveredet kutatásában, hogy a kutatónak mi a fô szakmája, foglalkozása vagy milyen a képzettsége. A finnugor nyelvészek gyakran hangoztatják, hogy X.Y.nak, Cs.S.-nek és G.L.-nek azért nincsen igaza, mert nem nyelvész. Közismert, hogy a finnugorizmus művelôinek elsô nemzedéke (Sajnovics, Gyarmathy) alig vagy egyáltalán nem kaptak nyelvészeti képzést. Sôt sokaknak semmilyen tudományos képzettségük sem volt. És vajon mit érnek azok a finnugor oklevelek, amelyeket a kommunizmus alatt adtak ki Magyarországon, ahol tudvalevôen a tudomány alá volt rendelve a politikának: Mondjuk jelesen vizsgázott X.Y., H.P., R.K. és H.L. finnugor nyelveredetbôl Lederer Emmánál. Szerintem nem az a lényeg, hogy milyen képzésben részesült az illetô, hanem hogy nyelvészeti érvei helytállóak-e vagv sem. Egy bizonyos elmélet megvitatása folyamán ilyen jellegű érveléseket nem szabad elfogadni. Itt csak a tudományos okszerűség szabályai lehetnek mérvadók.
Ha a magyar-sumer-altáji nyelvi párhuzamok tényleg annyira tévesek, mint ahogy azt a finnugor nyelvészek állítják, akkor a múlt században képzett francia és angol nyelvészek egyáltalán miért fogalmazták meg e párhuzamot?. Mindennek a nemzeti és társadalom-politikai háttere fontos, de ennek az írásnak nem célja ezt fejtegetni.
Ha feltérképezzük a finnugor elmélet alaptételeinek rendszerét, akkor kitűnik, hogy nyelvészeti szempontból nem üti meg a tudományosság mércéjét. Az alaptételrendszer és annak módja, ahogyan e rendszer szabályait alkalmazzák tele van belsô ellentmondásokkal, körérvelésekkel és önkényes nyelvészeti "bűvészkedésekkel".
I. Elméleti zavarok
1.1. Hunfalvy: "A magyar nyelvben nincsenek gyökök"
Hunfalvy a következô alapelvet fogalmazta meg: a magyar nyelv szókészleti elemei kizárólag csak akkor tartoznak a magyar nyelv eredeti szókészletéhez, ha a többi finnugor nyelvben is megtalálhatók (Marácz,1998). A kérdés nyilván az, hogy mikor számít egy nyelv "finnugor"-nak. Hunfalvy, válasza az, hogy csakis a rokonszavak alapján. Így a Hunfalvy/Budenz féle elméletben csak az számít magyar gyöknek, ami az úgynevezett finnugor rokonnyelvekben is elôfordul. Ez az érvelés a körkörös okoskodás tankönyvbe illô esete. Hunfalvy/Budenz szerint minden más magyar szókészleti elem csak jövevényszó lehet, német, szláv, török, iráni és más nyelvekbôl. Ilymódon arra a sajátos következtetésre jutunk, hogy a magyar nyelvnek nincsen önálló gyökrendszere, mert csak finnugor eredetű gyökei, illetve csak jövevénygyökei vannak. Ezzel a szervesen öszetartozó gyökrendszert, a Czuczor-Fogarasi-féle szóbokorrendszert a Hunfalvy/Budenz elmélet elszigetelt, nem összetartozó elemekre darabolja szét. Szerintünk viszont a magyar gyök toldalék nélküli szókészleti alapelem, amely az alapjelentés hordozója és amit nem lehet tovább elemezni. Ha tovább boncoljuk, akkor elveszíti azonosságát.
1.2. Az úgynevezett finnugor nyelvek szókapcsolatai láthatatlanok
A finnugor nyelvek állítólagos rokonságát a kutatók úgy fedezték fel, hogy hasonló alakú és hasonló jelentésű szavak között rokonsági kapcsolatot feltételeztek. Pl. fi. kivi - magy. kô, fi. kala - magy. hal. A finnugorizmus késôbbi követôi (Hunfalvy, Budenz, majd Zsirai) elvetették ezt a "felszínes" hasonlóságon alapuló módszert, mondván, hogy tudománytalan. Ezután csak az számított "igazi" tudományos eredménynek, ha a feltételezett rokonsági szópárhuzamokat hangtörvények segítségével sikerült összekapcsolniuk.
Gondoljunk csak a 'sátor' jelentésű finn kota és a magyar ház kapcsolatára. Alakilag nem egyértelmű a két szó közötti összefüggés. Két hangtörvény segítségével hozza kapcsolatba a finnugorizmus e két szót. Az egyik szerint a szóeleji magy. h < fi. k, a másik egy szóközti hangtörvény: magy. z < fi. t. A finnugorizmus művelôinek nem tűnik fel, hogy itt valami képtelenség keletkezik. Mi alapján tudjuk, hogy a magyar ház és a finn kota szónak az eredete ugyanaz? Hiszen ez jelentésükbôl sem tűnik ki annyira egyértelműen. Azért megengedett a rokonsági kapcsolat feltételezése, mert Sajnovicsék "bebizonyították", hogy a magyar és a finn/lapp szókészlet elemei ugyanazok. Igen ám, de Sajnovicsék nem foglalkoztak hangtörvényekkel, hanem egy az egyben rokonították a hasonló alakú és hasonló jelentésű elemeket.
Továbbá honnan tudjuk, hogy éppen ezek a hangtörvények alkalmasak az úgynevezett finnugor nyelvek rokonságának bizonyítására? Azzal a furcsa helyzettel állunk szemben, hogy alakilag eltérô és jelentésükben sem bizonyosan egyezô szavakra épül egy tudományos elmélet bizonyítása. Kételyeket ébreszt az is, hogy a finnugorizmus művelôi nem magyarázzák meg, miért érvényesek ezek a hangtörvények egy 671 elembôl álló magyar szókészletre és csakis ezekre az elemekre (Lakó-Rédei,1972-1978). Önkényesek e hangtörvények, mert egy feltételezett, nem bizonyított "uráli finugor" alapnyelvbôl vezetnek le magyar szókészleti elemeket. Szintén önkényes állítás, hogy a finn nyelvek állnak legközelebb a feltételezett uráli finnugor alapnyelvhez. Továbbá a mai finnugorizmus művelôi is beismerik, hogy a hangtörvényeknek nincsen természettudományos jellege (Honti-Gergely, 1997), hanem csak valamilyen hangfejlôdési hajlamról vagy irányról van szó. Eszerint az elmélet egyik alappillérének, a hangtörvényeknek sincsen tudományos érvénye, vagyis tudományon kívüliek.
Így a hangtörvényekre támaszkodó finnugorizmus feloldhatatlan ellentmondásokba keveredik. Végül a finnugorizmus feltételezi, hogy a magyar szókészlet elemei fogalmilag ismertek anélkül, hogy a (magyar) ôsműveltségrôl bármilyen elméleti elképzelést is nyújtanának (Magyar,1995).
1.3. A magyar ragozó nyelv
Elméleti szempontból rendkívül kétséges a finnugorizmus azon állítása, hogy a magyar gyökök rövidülnek a feltételezett finnugor ôsnyelvhez viszonyítva. Ez önmagában meglepô, hiszen minden nyelvész egyetért abban, hogy az úgynevezett finnugor nyelvcsaládhoz tartozó nyelvek ragozó jellegűek. Ez azt jelenti, hogy a gyökök értelmét toldalékkal módosíthatjuk. Nos, ha ragozó nyelvekben találunk gyökpárhuzamot, akkor a rövidebb gyök az elsôdleges és a hosszabb gyökalak másodlagos, azaz levezetett. Hiszen egy ragozó jellegű nyelvben a hosszabb, esetleg több szótagból álló szerkezet az eredeti gyökbôl és toldalék(ok)ból tevôdik össze. A megfelelô magyar gyök az uráli finnugor nyelvek szópárhuzamaiban, fôleg a feltételezett alapnyelvhez közel álló finn nyelvekhez viszonyítva az egyszótagú, rövidebb gyök. A finn nyelvekben kétszótagú gyökök felelnek meg. A következô képletekben C = mássalhangzó (consonant) és V = magánhangzó (vowel): kala (CVCV) - hal (CVC), kesi (CVCV) - kéz (CVC), kota (CVCV) - ház (CVC), stb. E szópárhuzamokat csak úgy kapcsolhatjuk össze két ragozó nyelvben, ha a rövidebb, egyszótagú alak az alapgyököt képviseli. A hosszabb, kétszótagú gyök viszont az alapgyök ragozott módosulása. Ezért a magyar nyelvben feltételezett gyökrövidülés nem egyezik a nyelv ragozó jellegével.
2. A Lakó-Rédei magyar szókészlet finnugor elemei I.-III.
Lakó-Rédei "A magyar szókészlet finnugor elemei" (LR) című műben a szerzôk felsorolják a magyar szókészlet finnugor elemeit. Ezzel kitűnô betekintést adnak abba, hogy az uráli finnugor elmélet milyen eredményekre jutott.
2.1. A magyar szókészlet állítólagos finnugor elemeit nem lehet elkülöníteni
Csôke Sándor kimutatta, hogy a magyar nyelv szókészletének állítólagos finnugor elemeit nem lehet elkülöníteni. Az LR-ben felsorolt elemeknek a sumer-altáji nyelvekben is léteznek megfelelôi (Marácz,1998). Csôke csak 15 elemnek nem tudta a sumer, illetve mongol-török megfelelôjét megtalálni. LR-ben az úgynevezett ugor megfelelôk gyakran hiányoznak. A finnugorizmus művelôinél az é(j)szakibábos nyelvészet dívik.(Ez nagyon jó! :)) p.) A magyar megfelelôket csak északon keresik. Például LR megemlíti a megy igének a paleo-szibériai jukagir megfelelôit, de "elfelejti" megemlíteni a sumer-török-mongol megfelelôket. A finnugornak mondott elemek 70%-a megtalálható az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott anyag 40%-a csak egyetlenegy úgynevezett finnugor nyelvben fordul elô, míg a sumer-altáji (mongol-török-tunguz) megfelelôk nagy számban és több nyelvben fellelhetôk.
LR néha megemlíti az altáji kapcsolatot, de nem törekszik teljességre. Pl. a daru szóról azt állítja, hogy két ugor és két permi-finn nyelvben fordul elô. Bemutatja a török és a tunguz megfelelôket, de a mongolt már nem, holott az utóbbi rendkívül fontos lett volna. Vesd össze:
(1)
vogul tariy = magyar daru mongol turag = magyar daru
Megfigyelhetô, hogy a vogul szó áll közelebb a mongolhoz, holott a finnugorizmus szerint a vogul szónak kellene közelebb állnia a magyarhoz.
LR szerint a magyar ár (= Preis) csak két másik finnugor nyelvben fordul elô, a finnben és az észtben. Nem említi a mongol megfelelôjét, amely egyértelműen idetartozik. Lásd:
(2)
magyar ár = Preis, árul = elad; áruló = eladó
mongol arca = kereskedelem; arcaldu = kereskedik, árul; arsamci = kereskedô
áruló, eladó
Felvetôdik a kérdés, hogyan lehetséges az, hogy a magyar elemnek nincsen igazán hangtani-jelentéstani megfelelôje az úgynevezett finnugor nyelvekben, de van a mongolban. Hasonló a helyzet a magyar tojik, tojás szavakkal. Nincs egyértelmű finnugor megfelelôjük. Nem kell feltételezni, hogy bolgár-török jövevény, mert megvan az azerbajdzsániban:
(3)
magyar tyúk tojás
azerbajdzsán tojig = tojó, azaz tyúk
LR még néha a saját finnugor kapcsolatait is elveti, mint például az ügy (=Sache) esetében, nehogy, a kézenfekvô altáji megfelelôket kelljen megemlítenie. Lásd a következô egyértelmű kapcsolatokat:
(4)
osztják os = Sache; zürjén udz = munka,foglalkozás; votják uz = dolog,munka; sumer ud = tun,machen; ótörök is = Sache; ótörök uz = Gescha:ft
2.2. Túl sok, illetve túl kevés a hang a LR-ben
LR szókezdô v-, illetve h- hangot tévesen tekintik eredeti hangnak. Valójában nem számítanak eredeti hangoknak. A szókezdô v-, illetve a szókezdô h- elôtételként, illetve más hangoknak származékaként, mint b-, illetve k-, g- fordul elô. Ezért e hangokkal kezdôdô szavaknak a feltételezett finnugor eredete gyanús és újra kell vizsgálni.
A LR-szótárból hiányoznak azok a magyar gyökök, amelyek g-vel, p-vel és c-vel kezdôdnek, mivel LR szerint e hangok hiányoznak az uráli finnugor alapnyelvbôl. Nem nehéz megállapítani hogy a magyarban igen sok g-vel, p-vel és c-vel kezdôdô, CVC alapszerkezetű gyök létezik, amelynek kiterjedt gyökrendszere, illetve gyökkapcsolatai vannak. Vesd össze a G-R gyökszerkezetet, amely a kerekség vagy más görbe alakra vagv mozgásra vonatkozik:
A G-R gyökök kapcsolatban állnak további gyökszerkezetekkel, amelyek a görbe alakra vagy mozgásra vonatkoznak, mint a K-R, GY-R, H-R mássalhangzós gerincű gyökök:
Ez érvényes a p-vel kezdôdô gyökökre is, mint a PR mássalhangzós gerincű gyökökre, melyek tűzre, égésre, gyulladásra, illetve a tűzcsinálás körös mozdulataira, illetve eszközeire vonatkoznak:
A P-R mássalhangzós gerinc kapcsolatban áll a BR, V-R, F-R, F-0 mássalhangzós gerincekkel, melyek a tűzre, tűzszínre, sütésre, fôzésre, a tűzcsinálás körös mozgásaira, a sütés, fôzés módjaira, illetve a virulásra, napfelkeltére, virradatra vonatkoznak:
Lft szerint ezek a p-vel, g-vel vagy c-vel kezdôdô gyökök nem tartoznak a magyar nyelv eredeti szókészletéhez és csak jövevényszavak lehetnek. Ezt nehezen tudjuk elképzelni. Egyébként Götz (1994/I:183) kimutatja, hogy a fenti gyököknek és szóbokraiknak kiterjedt párhuzamai vannak a németben (germán nyelvekben), latinban, görögben, héberben, asszírban, óegyiptomiban, sumerben, keltában. Így fontos szerepet játszanak az ôsnyelv kutatásban. Alább még visszatérek erre.
3. Gyöknyelvészet
A LR elsiklik a magyar szókészlet gyökrendszere, vagyis a magyar nyelv szókészletének fontos szerkezeti tulajdonsága felett (Marácz,1998). A magyar szókészlet szerkezeti egysége a gyök, mely nek CV, VC és CVC az alapszerkezete. A gyököket hasonló alakú, illetve hasonló jelentésű csoportokba lehet szedni, az úgynevezett szóbokrokba, melyeknek egy elvont gyök, az úgynevezett teremtô gyök, a 'központi eleme. E gyököket rokon alakú, és rokon hangú gyökökkel lehet összefüggésbe hozni úgy, hogy a rokon gyök egyik mássalhangzója a legkevésbé tér el a kiinduló gyöktôl a hangok jegyhálóján (Gyôri-Nagy,1997; lásd az alábbi ábrát). A legkevésbé eltérô hangok közötti kapcsolatok többszintűek. Az alábbi ábra csak két szinten mutatja be az adott hangkapcsolatokat.
A mássalhangzós gerinc egyik mássalhangzóját apró lépésekben kicserélh-etjük, hogy rokon gyököket eredményezzen. Vegyük a K-R mássalhangzós gerincű gyököket. Ahogy fentebb láttuk e gyökszerkezet kapcsolatban áll a G-R, GY-R és HR mássalhangzó gerincekkel. Az alapjelentés kitűnik a szóbokrokból, ha nem létezik a gyök önállóan. A következô gyökökben a közös elem a gömbölyű, dudorodó, kerek alak, illetve mozgás.
(10) K-R
KAR, KAR-ika, KAR-ima, KAR-ám, KAR-ing; KER, KER-ek, KER-ül, KER-ít, KER-eng, KER-ge; KOR, KOR-ong, KOR-cz, KOR-lát, KOR-ona,KOR;
KÖR, KÖR -ös, KÖR -öz, KÖR -ny, KÖR -nyez, KÖR -ül;
Rokon gyökök úgy keletkeznek, hogy a K-R másˇ salhangzós gerinc elsô elemét megtartjuk állandónak, a második elemét viszont átfűzzük a jegyˇ hálón. Így a K-R, K-J, K-L, K-M láncolat jön létre Lásd ott:
(11) K-J
KAJ, KAI-cs, KAJ-la, KAJ-mo, KAJ-sza;
K-L
KAL, KAL-and, KAL-andoz (ide-oda jár, csavarog), KAL-ézol, KAL-impáz, KAL-isztál, KALinkó, KAL-antyú, KAL-incs;
KEL, KEL-ekóla, KEL-ekólál, KEL-entvű; K-M
KOM, KOM-p (kis földgomoly), KOM-pis, KOMˇ pol, KOM-poty;
A K-M láncszemnél a mássalhangzós gerincnek a második elemét nem változtatjuk meg, csak az elsôt. Az elsôt átfűzzük a jegvhálón, amibôl a K-M, G-M, H-M, D-M, T-M, GY-M, CS-M, ZS-M láncolat keletkezik.
További rokonkapcsolatokat képezhetünk, ha a mássalhangzó gerincet alkotó mássalhangzókat megfordítjuk. Ezért a G-M, K-M, GY-M gyökszerkezet rokon a M-G, M-K, M-GY szerkezetekkel:
A gyöknyelvészet segítségével jobban betekinthetünk a magyar nyelv jelenségeibe. Csak kettôt említek. Elôször érthetôvé válik, hogy a magyar miért úgynevezett nomen-verbum nyelv. Hiszen ha gyök az alapvetô elem, akkor ugyanabból az elembôl lehet fônév és ige is.
A magyar nyelv egyik szembetűnô sajátossága az ikerszóképzés, ami a szóbokorra és gyökkapcsolataira épül. Lásd például a tűzhöz, tűzkészítéshez, sütéshez, fôzéshez kapcsolódó ikerszókat. Az IRgyök elvont gyöknek számít:
Így érhetôvé válik az ikerszavak jelensége a magyar nyelvben és annak tanulmányozása mély betekintést ad a magyar szókészlet elemeinek összefüggéseibe.
3.1. A magyar szókészlet állítólagos finnugor elemei és a szóbokrok
LR nem említik a gyök- és szóbokorbeli kapcsolatokat. Ha netán szóbokor jellegű összefüggésre bukkannak, mint pl. LEP-ke, LEB-eg, LEPP-eg, vagy SZAL-ag, SZAL-u, SZIL között, akkor valamelyik elem finnugor eredetére vagy rokonnyelvi kapcsolatára hivatkozva elutasítják az egyértelmű kapcsolatot e szók között. Ha figyelembe vesszük az állítólagos finnugor szókészlet elemeinek a szóbokorbeli összefüggéseit, akkor a következô eredményre jutunk: (a számok az LR szókészleti elemeinek számozása):
(17)
AP-a (21), IP-a (288), NAP-a (438), NAP (437), NÉP (442)
AP-ad (22), SÜPP-edlsüllyed
BÉL (40), BEGY, BEN-dô
BUGY-olál (46), BOG, BONY-olódik
BÚV-ik, BÚJ-ik (48), BUK-ik
CSEP-eg (53), CSOB-olyó CSIK-land(oz) (55), CSÍP
CSOK-or (64), CSUK-orodik (72), CSOM-ó (65), CSOM-oszol, GYÖM-öszöl, GYÖM-ör, TÖM (627), TEM-et
CSÖK/CSÖG (67), GÖCS, GYÖK-ér EDZ (87), ÜGY, IGY (640), VÍZ (673)
EGY (91), ÜD-, ÜD-ül, ÜD-e, ÜD-vöz
EK-e (94), ÉK
ÉL (96), ÁLL ( 15), v-AN (649)
ÉR (114), ER-ed (116), v-ÉR (662)
EVIÉV (120), EM-ing
ÉV (121), AV-ul (3), ÍV (283), ÖV (502), Ó (474), AGG (3)
FÁGY (129), BOD-or, BAJ-usz, PÖD-ör
FAR-ag (141), FÚR (188), FÉR, be-FÉR-kôzik (164), FOR-r (180), FOR-og (179), FOR-gács (141), FUL-lánk (187)
FAZ-ék (143), PUTT-ony FEJ-t (151), FES-lik (167)
FEK-ély (153), FAK-ad (134)
FENY-ô (163), FÉNY, FÉNY-lik
FOK ( 176), FÉK (94)
FON (178), BONY-olít
FŰL(ik) (193), FŰ(z) (183)
FOZ (194), FAGY-al (130)
HABIHAB-zik (202), KOV-ász
HÁG (204), UG-or HÁJ (210), KÖV-ér
HÁNY (228), HAJ-ít (211)
HAR-ag (230), MÉR-eg
HER-eIHER-él (248), em-BER (102)
HER-e (248), (f)-ÁR-ad, (f)-ÁR-aszt (140)
HÍM (252), EM-ber (102)
HÓLY-ag (261), HUP-olyag (277)
HÚSZ (278), HOS (272)
HÚZ (279), HOSSZÚ (269), HOZ
KÉD (310), HAT (241)
KEGY-eletIKÉGY (312), KÖRIKÖR-ül (346), KER ül (322)
KÉJ (313), KED-v
KEL (314), GER-jed/jeszt
KÉS (323), KÉZ (330)
KÉZ (330), ÍZ
KÍS-ál (335), KÜZ-d (355), KÜSZ-ôdik, KÜSZ-köˇ dik
LÁB (356), LÉP (376), LEB-eg/LIB-eg (368), LEPˇ ke (377), LÉGY (370), LOB-og
LES (378), LÁT
LESZ (379), LÉL-ek (373), NÁSZINÔSZ(ik) (47i) LÓ (386), LÓD-ít (383), LÖK (387)
MAG (390), MEGGY, MOGY-oró, MAG-am, ÉP (106), MÉN (409), MONY (427)
MÁL (393), MELL (406)
MAR-ok (398), MÉR, MÉR-ték (416)
MÁR-t (399), MER, MER-ít, MER-ül (415) MON-d (426), MES-él (419)
NÉP (442), NAP (437), NÔ (447)
NYAL (449), NYÁL (450), NYEL (455), NYEL- (457)
NYÚZ (471), NYÚJ-t (468)
NYU (472), LÉ-gv (3 i 0) ÓL-om (478), ÓN (482)
OS (498), IS-ten
RÉS (513), RÁCS (503)
REZ-eg (515), RISZ-ál, ROZ-og
RO-shad (520), RO-ngy (5I9), RO-ssz (521), RÚ-c (523)
SEG/SÉG (529), SÁG (524)
SZAK (547), SZEGISZÖG (559), ZUG (680) SZÁL (548), SZEL (562), SZIL (571), SZAL-u (551)
SZAL-ag (550), SZÁR (553)
SZUP-ojkó (584), SOV-ány (538)
TÉR (610), TÁR, TÉR (611)
UIJ (633), UJJ (634)
VÁG (645), AJIÁJ (9), VÁJ
VAS (654), VAS-tag
VIGY-áz (669), VÉD (656)
VIL-ág (670), VIRR-ad (671), CSILL-ag (58), VISZ (672), VESZ (665), VÔ (674)
E táblázatból azt a következtetést vonjuk le, hogy a 671 szókészleti elembôl legalább 147 elemnek egyértelmű szóbokorbeli kapcsolata van. Ebbôl kifolyólag ezek az elemek nem lehetnek finnugor eredetűek, hanem a magyar nyelv belsô sarjadásából keletkeztek. Marad 524 szókészleti elem, amelynek van "finnugor" párhuzama.
4. Ôsnyelvkutatás és a magyar nyelv
A finnugorizmus még I50 év után sem tud vála- szolni arra a kérdésre, hogy miért kell az alapnyelvbôl levezetni a magyar nyelvet, illetve miért nem egyenlô a magyar az alapnyelwel. Ennek az önkényes eljárásnak messzemenô következményei vannak. A magyar nyelvet kizárja az úgyneveI zett ôsnyelvi kutatásból, hiszen a feltételezett
alapnyelv szószerkezeteiben alapvetôen más mint a magyar. Fentebb megállapítottuk, hogy a magvar egyszótagú CVC-gyöktípus a kétszótagú CVCV-gyöknek felel meg az alapnyelvben. Az ôsnvelv kutatásban nem a magyar jellegű gyökszerkezetet vetik össze az indogermánnal, sumerrel, szemitával, altájival és a töbivel. Így érthetô, hogy
nem találjuk meg a magyar had gy,ök megfelelôit ezekben a nyelvekben, hiszen a feltételezett finnugor kunta alapján folyik a kutatás. Lásd a magyar had finnugor, sumer, altáji, ójapán megfelelôit: (18)
l.
magyar had = Sippe, Geschlecht; had = root
sumer gú-hur (L.106) = (Akk. álu) = Schar, Stamm kud = (Akk. álu) = Schar, Stamm
ótörök qutu = category, group
török quda = idem
mongol quda = inlaws
finn kunta = Nation
2.
magyar had = Stamm, Schar, Heer, Krieg
sumer sár (L.396) = (Akk. sáru) = Welt, Gesamtheit ki-sar (L. 461) = (Akk. kissatu) = totality sad = (Akk. kissatu) = Welt, Gesamtheit
magyar had = Heer, Krieg
vogul kont = Krieg, Heer
sumer sen(sen-na) (L.8) = (Akk. qablu) = Kampf, Schlacht; sad = (Akk. qablu) = Kampf, Schlacht
magyar had-akozik, had-viselés = warfare had-ar = talk fast
ójapan kataru = tell, relate
Ezért a magyar szókészlet elemeit csakis a magyar alapján szabad más nyelvcsaládokkal összehasonlítani rokonsági kapcsolatok felderítése végett. Az ôsnyelv kutatói, az amerikai Bomhard és Kerns (1994) szerint a nostratic nagycsalád a következô nyelvcsaládokból áll: indogermán, kartvelian, afroázsiai, uráli-jukagir, elamo-dravida és altáji nyelvcsaládokból és feltehetôen a sumerból. A két kutató szerint ezek a nyelvek származási rokonságban állnak egymással. Bomhard és Kerns a következô érveket sorakoztatja fel:
l. aránylag nagyszámú a közös szókészleti elem. Az orosz kutatók Illic-Svityc, illetve Dolgopolsky szerint 607, illetve 1900 a közös elemek száma. Bomhard és Kerns társszerzôk 601 elemet számolnak.
2. A személyes névmások gyökei között nagy a hasonlóság, ami származási rokonságot tételez fel.
3. Elôfordulnak szókészleti párhuzamok a szótár eredeti alaprétegében.
Bomhard és Kerns (1994:123) a következô protonostratic gyökrendszert állítja fel:
1. Minden gyök mássalhangzóval kezdôdik.
2. 2. Nincsenek szókezdô mássalhangzó-torlódások.
3. A gyökrendszer *CV és *CVC szerkezetű.
4. 4. A tô egyenlô a gyökkel vagv a gyök és a hozzátoldott raggal: *CVC-VC.
5. A teljes tôrendszer: *CV-, *CVC-, *CVC-VC(*CVC-C- magánhangzók elôtt) vagy *CVCCVC-.
Bomhard és Kerns (1994:114, itt Décsyre támaszkodva) a következô ó-uráli gyökmintákat mutatjákbe:
l. Nincsenek szókezdô mássalhangzó-torlódások az ó-uráliban.
2. Három fajta szótag fordul elô: *V, *CV, és *CVC.
3. Az ó-uráli szavak mind magánhangzóval zárulnak.
4. A képzô ragoknak *-CV az alakja.
5. Az ó-uráli ismeri a nomen-verbum-ot. 6. A személyes névmások független tövűek. Figyeljük meg, hogy az urálilfinnugor alapnyelv szószerkezete alapvetôen különbözik a protonostratic-étól.
A magyar gyökrendszer jellemzôi a következôk: l. Nincsenek szókezdô mássalhangzó-torlódások.
2. Az alapgyök négy fajrájú: V, VC, CV, CVC. A gyök egyszótagú mássalhangzós gerincbôl áll.
3. A származott ragoknak a szerkezete: -V, -C,VC, -CV.
4. A tô az alapgyök és a hozzácsatolt származott ragokból tevôdik össze, a W szerkezet kizárásával.
Figyeljük meg, hogy a Bomhard és Kerns által feltételezett "proto-nosztratikus" gyökrendszer közelebb áll a magyarhoz, mint az ó-urálihoz. Ezért az ôsnyelvkutatás szempontjából is a magyart külön kell kezelni a többi úgynevezett finnugor nyelvektôl. A finnugorizmus művelôi furcsa módon elutasítják, nem szeretik a nostratic nyelvkutatást. Rédei szerint a nostratic nyelvek feltételezett rokonságát nem lehet sem bizonyítani, sem cáfolni. Ettôl eltekintve, maga Rédei elismeri, hogy a nostratic kutatás ugyanazokkal a módszerekkel dolgozik, mint az indoeurópasztika, uralisztika és turkológia. 30.000 év távlatában semmit sem lehet bizonyítani nyelvészeti módszerekkel. Véleményen szerint a finnugorizmus tételeit sem lehet bebizonyítani, de megcáfolni lehet, amint azt fentebb ki mutattam. Az ô nyelvészeti módszereikkel semmit sem lehet bizonyítani 6.000 év távlatában. Felvetôdik a kérdés, hogy Rédeiék miért nem szeretik a nostratic kutatást. Nyilván azért, mert magyar nyelv az ó-urálin keresztül származási rokonságban állna az indogermánnal, altájival és sumerrel. Ha ez igaz, akkor a 'délibábos' nyelvészetnek mégiscsak igaza lenne.
Enlézést a rengeteg hibáért (bár szvsz úgysem olvassátok el). Turán, 99dec-00jan szám.
Azok a történészek, aki nem értenek egyet a finnugrista történelemszemlélettel, a finnugrista történelemírásban hihetetlen jelentőségre szert tett, és mértéktelenül eltúlzott ún. "besenyő támadás" tálalását bírálják. Padányi Viktor Dentumagyari c. művében nagyon éles logikával rámutatott a finnugrista "meneküléselmélet" tarthatatlanságára.
Árpádék nem menekültek, hanem évek óta gondosan készültek a Kárpátmedence elfoglalására, amit - mai kifejezéssel élve -, diplomáciailag is kitűnően előkészítettek. Erre vall Bölcs Leónak, 892-ben tett szövetségi ajánlata a bolgárok ellen - ezidőtájt a bolgároké Erdély a Tiszántúllal -, amit a császár még elutasít. Ő inkább egy besenyők elleni szövetséget szeretne a magyarokkal kötni, ebben viszont a magyarok nem érdekeltek. Ugyanebben az évben elfogadják Arnulf, Szvatopluk elleni szövetségi ajánlatát és Árpádék, 895-ig több kisebb követjárást és két nagyobb arányú hadjáratot vezetnek a Kárpátmedencébe, amelyek egyben alkalmat adnak az új haza alaposabb kikémlelésére is. Így aztán, amikor Simeon a fiatal bolgár fejedelem megtámadja Bizánc balkáni tartományait (894), és a császár egy bolgárok elleni szövetségi ajánlatot tesz a magyaroknak, Árpádék elérkezettnek látják az időt az új haza elfoglalására. Két hadosztályt jelöl ki a balkáni hadjáratra a bolgár hadak lekötésére és egyben a fősereg dél felől történő biztosítására, a törzsek népe pedig 895 tavaszán a derékhad után és biztosításával elindul az újhaza felé.
Padányi szerint a magyarság lélekszáma ekkor 400 ezer. A több milliós állatállománnyal, és az ökrösszekerekkel felkerekedő népesség naponta kb. 20-25 km-es sebességgel haladhatott, ami az 1500-1800 km-es út megtételéhez - a pihenőnapokat is beleszámítva -, 4-4,5 hónapot vehetett igénybe. Mivel pedig az utazás azt jelenti, hogy egy év termelése kiesik, mindent a lehető legnagyobb pontossággal, meg kell szervezni. Pl. minden tárolható élelmet tárolni kell a következő télre is. Járműveket kell javítani, újakat csináltatni, a csordákat, nyájakat, méneseket össze kell vonni, rideg lovakat, ökröket kell betörni, húst kell konzerválni, lisztet kell előre beőrölni, sókészletről kell gondoskodni, stb., stb. Menetközben az óriási állatállományt továbbra is legeltetni, itatni, fejni, elletni, vigyázni, egyszóval gondozni kellett. Nem elhanyagolható természetesen az útrakelés hadászati oldala sem, ahol a katonai egységek megszervezése, a menet biztosítása, a fegyverzet kijavítása és felújítása - csak a vasszükséglet több tíz tonna -, szintén óriási feladatot és szervezőkészséget igényel. Lehetne még sorolni azokat a tényezőket, amelyek egy ekkora tömeg útrakelési körülményeivel kapcsolatosak, de azt hiszem érzékeltetésnek ez is elég a "meneküléselmélet" cáfolatára.
A továbbiakban Padányi megjegyzi, hogy a "besenyő támadás" annyira jelentéktelen esemény volt, hogy középkori krónikáink 180 évvel később nem is emlékeznek rá. Konstantinos császár is csak egy emberöltővel a honfoglalás után, besenyő dicsekvésből szerez róla tudomást és Botond hadjáratainak Bizáncra nehezedő nyomasztó árnyékában, jól esik neki feljegyeznie. (A magyarokról szinte kizárólag csak negatív véleménye van, ami a magyar hadjáratok és adóztatások következtében talán érthető, de épp ezért "tényként" az események figyelembevételével nehezen elfogadható). Figyelembe véve és összegezve a honfoglalás körülményeit, Padányi arra a következtetésre jut, hogy a finnugrista történelemfelfogás szerinti "megsemmisítő" besenyő támadás nem nagyon haladhatta meg a marhalopás kalandjának szintjét, mivel a józan ész és logika szerint, egy támadás következtében és támadás alatt menekülő népnek fizikailag teljesen lehetetlen bármely területet megszállni és megtaratni. Márpedig a magyarság - és ez tény - 895 őszétől asszonyostól, családostól, szekereivel és állataival együtt, megszállta és meg is tartotta a Kárpátmedencét.
Szerintem a magyarok azért maradtak meg a Kárpátmedencében, mert elég erősek és tehetségesek voltak. Sajnos s Kárpátmedence sem volt egy nyugodt vidék (tatár, török, stb.), és ha nem lettünk volna eléggé erősek és életképesek, már rég kihalt népként emlegetnének bennünket.
A harcmodor átvételéről csak annyit: a mongolok azzal a könnyűlovas harcmodorral verték végig a fél világot - bennünket is -, amelyet pár száz évvel azelőtt még mi is mesteri fokon űztünk. hatalmas és jólszervezett birodalmat alapítottak - lényegesen "modernebb" és biztonságosabb volt mint az akkori Európa -, amelyet még Marco Polo is megcsodált.
Abból indulok ki, hogy az általunk eddig ismert legrégibb kultúrnép, a szumirnak nevezett nép volt. Ennek a kultúrának és nyelvnek a kisugárzása az akkori ókori világra olyan - vagy talán még nagyobb - jelentőséggel bírt, mint a későbbi görög, vagy latin, az újkor világára. Azt akarom ezzel mondani, hogy szumir kifejezések és szavak tömegesen kerültek be, többé-kevésbé alakilag és jelentésbelileg is torzulva a mindenkori nép hangkészletének, és kiejtési szokásainak megfelelően ezekbe az újabb ókori nyelvekbe, de a legtöbb esetben mégis valamilyen jelentésbeli összefüggésben az eredeti szóval.
Szerintem így van ez a latin arma = fegyver kifejezéssel is. A fegyver egyben az erőszak jelképe is, tehát egyértelmű a jelentésbeli összefüggés az eredeti szumir kifejezés erőszakosságra utaló jelentésével.
Azt én nem vitatom, hogy a mai indoeurópai nyelvek armada, armija, army, Armee, stb., kifejezései - amelyek hadsereget jelentenek - nem a latin arma szóból származnak, csupán arra próbáltam rávilágítani, hogy jelentésbelileg ezek is összhangban vannak az eredeti szumir jelentésekkel. A hadsereg ugyanis erőszakszervezet és egyben sokaság is. Tehát, ismét világos az összefüggés az eredeti szumir kifejezés jelentésével.
Mint már írtam, a Deimel-lexikon szerint a szumir ga-ar, gar szavak jelentése pusztítás, rombolás, de egyben tárolás is.
A magyarban mindegyik szumir szóra szinte az eredeti alakban találunk megfelelő kifejezést.
A magyar GAR-mada jelentésbelileg tehát, olyan értelemben függ össze az indoeurópai nyelvek hadsereget jelentő szavaival, hogy mindkettő a tömeget is kifejezi. Viszont nem egymásból, hanem közös tőről, a szumirból származnak.
Kedves barka!
Úgy tűnik, hogy szavaidat egy sumér-akkád szótárból veszed. Nem segíti a sumér-magyar rokonság melletti érvelésedet, hogy az akkád szavakat (harbu, kannum) is rokonítod. A sumér és akkád két nagyon különböző nyelv.
"Itt van pl. a honfoglalás. Máig azt hangoztatják, hogy a besenyők megtámadták a magyarokat, akik fejvesztve bemenekültek a Kárpát-medencébe. Ilyen egyszerű ez finnugoréknál.
De nézzük csak meg, mit ír erről Götz László, Bartha Antal és Fodor István egy-egy művét kritizálva: miután Bartha "hatalmas" besenyő törzsszövetségről ír és a tőlük katonailag "sokkal" gyengébb magyarokról, Götz felteszi a kérdést - és jogosan -, hogy Bartha honnan veszi ezt az "adatát", mert ilyen adat ugyanis sehol sem létezik. Majd megállapítja: míg a "hatalmas" besenyő törzsszövetség egy évszázad múlva egyszerűen semmivé foszlik, addig a katonailag "sokkal" gyengébb magyarság 600 éven keresztül elsőrangú nagyhatalom volt Középeurópában."
Azt, hogy a honfoglalást megelőző besenyő támadások voltak, nem a finnugristáktól tudjuk, hanem pl. Konstantinos görög császártól, aki vendégül látta és kifaggatta Árpád unokáját Termacsut és Bulcsút, tehát eléggé hiteles forrásokkal dolgozott.
Egy ezt megelőző bizánci követség próbálta rávenni a magyarokat, hogy együtt harcoljanak a görögökkel a besenyők ellen. A magyar főemberek erre azt mondták, hogy "a besenyők ellen nem harcolunk, mert nagy az országuk, sok a népük és kemény legények, ne is beszéljetek nekünk ilyenről, mert nem kedvünkre való".
Az hogy Bartha a "hatalmas" és "sokkal" jelzőket használja, szerintem is csak retorikai fogás, adatok helyett a társadalomtudományokban gyakran alkalmazzák az ilyen légből kapott határozókat. (Mint ahogy most én is használtam a "gyakran" szót, mért adatok nélkül. :))
Ami a besenyők eltűnését illeti:
Ők is menekültek az űzok (ogűzok) elől, majd Eetlközben megtelepedtek. 1050 körül megjelentek a kunok Európában és az egész délkeleti sztyeppe az övék lett. A besenyők és úzok egy része felolvadt bennük, más része a bizánciakkal folytatott több véres csatában semmisült meg, illetve az úzok beálltak zsoldba. A besenyők egy része a magyarokhoz menekült.
Szerintem a magyarokat a Kárpátok mellett az mentette meg, hogy a honfoglalás idejében éppen erőhiány volt a nyugaton és délen is. Ez időt adott a megerősödésre, majd a harcmodor megváltoztatására is. Ahogy a magyarok 950 után nem tudtak eredményt elérni a nyugati és görög seregek ellen, az új harcmodor átvételével ők is ugyanúgy előnyben voltak a keleti könnyűlovasokkal szemben. Lásd pl. László győzelmeit ellenük.
A sztyeppei, olykor igen nagy, birodalmak fennmaradási idejére, az egy évszázad már hosszú időnek számított.
spanyol eredete armada=felfegyverzett,
francia eredet armée=felfegyverzett
orosz armija=a francia armée átvétele
mindegyik közös ősei a latin arma=fegyverek, armo=felfegyverzek szavak.
Tehát a garmada=armada felületes rokonítás szerintem téves, de mindenképp megalapozatlan.
Az -ada szenvedő melléknévi igenévi végződés éppoly közönséges a spanyolban, mint a hasonl= szerepű -ett a magyarban.
A Deimel lexikon szerint a "ga-ar" még az alábbi jelentésekkel is bír:
ga-ar = har-bu: jelentése: elpusztít, rombol
magyar megfelelője: garázda, harag, háború.
ga-ar = ka-an-nu-um: jelentése: tároló, gabonatároló
magyar megfelelője: góré, kanna
Tulajdonképpen átvitt értelemben erőt is jelent. Hiszen a garázda az "erős" is egyben.
Felénk máig használnak olyan kifejezéseket, amelyekben a "gar" szó szerepel: pl. "nagy garral voltak", vagy "nagy garral odajöttek", azaz nagy erővel. Ezt akkor használják, amikor az egyik fél erejét fitogtatva próbálja az akaratát érvényesíteni.
A mára már szinte dogmává merevedett finnugorizmus, a XIX. szd. elején kialakult ún. indogermanizmus édesgyermeke. Ez az elmélet azon a feltételezésen alapul, hogy az ún. indogermán népeknek létezett egy őshazája és ha volt őshazájuk, akkor természetesen volt ősnyelvük is. A finnugorizmus erre a sémára alakította ki a feltételezett finugor őshaza és finnugor ősnyelv elméletét. "Szilárd" támasza még ennek az elméletnek, az ún. Grimm-féle szabályos hangváltozás, amelynek - minden részletezés nélkül - az a lényege, hogy bizonyos hangváltozások a különböző nyelvekben azonos időben lépnek fel, és ezzel mintegy meghatározzák a nyelvek fejlődését. Ennek a minden tudományos alapot nélkülöző nézetnek a tarthatatlanságáról Götz László a Keleten kél a nap c. nagyszabású munkájában megsemmisítő bírálatot írt. Ám oda se neki, az akadémikus finnugorista tudományosság szilárdan tartja állásait.
A hazai finnugorizmusnak ezeken kívül van még egy nagyon jellemző vezérfonala a magyarság történetét illetően: minden magyar vonatkozású történelmi eseményt, a lehető legnegatívabb színben tüntet fel, amely sajnos máig kihat a magyar közgondolkodásra.
Itt van pl. a honfoglalás. Máig azt hangoztatják, hogy a besenyők megtámadták a magyarokat, akik fejvesztve bemenekültek a Kárpát-medencébe. Ilyen egyszerű ez finnugoréknál.
De nézzük csak meg, mit ír erről Götz László, Bartha Antal és Fodor István egy-egy művét kritizálva: miután Bartha "hatalmas" besenyő törzsszövetségről ír és a tőlük katonailag "sokkal" gyengébb magyarokról, Götz felteszi a kérdést - és jogosan -, hogy Bartha honnan veszi ezt az "adatát", mert ilyen adat ugyanis sehol sem létezik. Majd megállapítja: míg a "hatalmas" besenyő törzsszövetség egy évszázad múlva egyszerűen semmivé foszlik, addig a katonailag "sokkal" gyengébb magyarság 600 éven keresztül elsőrangú nagyhatalom volt Középeurópában.
Később a honfoglalásról, görög történelmi munkákra hivatkozva: a bolgár-görög (bizánci) háború egyértelműen három fázisból állt.
Az elsőben (894) Simeon megverte a görögöket és jelentős területi nyereséget ér el.
A második 895 tavaszán zajlott le, amelyben a görögök a magyar szövetségeseikkel megverik Simeon csapatait, aki békét kért.
A harmadik 895 koraőszén, amikor is a szövetséges bolgár-besenyő hadak, megverik Levente seregét, ahol Levente is elesik.
A történelmi adatok alapján arra a következtetésre jut, hogy az etelközi szállások népe 895 tavaszán, tehát a bizánci-magyar közös támadással egyidőben, Árpád derékhada nyomában és biztosításával elindult az új haza felé, azaz a honfoglalás előre megtervezett hadművelet volt. Árpád főserege, Levente bolgár hadjáratával egyidejűleg támadta meg az erdélyi és tiszántúli bolgár tartományokat. Tehát Levente aldunai és Árpád vereckei hadművelete tökéletesen harapófogóba kapta ezeket az akkori bolgár tartományokat és mintegy levágta őket az anyaország testéről.
Ezt még az a tény is fényesen bizonyítja, hogy Simeon, a magyarokkal a 896-os békekötés alkalmával, a katonailag "hatalmas" besenyő szövetségese ellenére is, lemond az erdélyi és tiszántúli tartományokról.
És végül egy elgondolkoztató, szószerinti idézet Götz könyvéből: "A legnagyobb jóakarattal sem tudjuk megérteni, mi szükség van arra, hogy erőnek erejével elvitassák a honfoglaló magyaroktól és Árpádtól a legelemibb katonai ismereteket és hadvezetési képességeket is, amikor a honfoglalás mesterien megtervezett és fölényes biztonsággal végrehajtott vállalkozása, de az utána következő nyugati hadjáratok egykorú forrásadatok tömegével igazolható sorozatos győzelmei is kétségtelenül bizonyítják, hogy a honfoglaló magyarok haditaktikában és hadászatban messze a nyugat-európai népek felett álltak.".
'Szokás szerint bizonytalan értesüléseim szerint a középkori krónikákban nem "Székesfehérvár", hanem
"Fehérvár" (Alba Regia) szerepel. A gond éppen az, hogy "Alba Regia"t makacsul (a mai) Székesfehérvárral akarják azonositani."
Az "Alba Regia" szóban az Alba (latin fehér) hordozza a Fehérvár jelentést. Regia azt jelenti, hogy "a királyé" a latin rex=király szó alakja.
Tehát így éppen "Királyfehérvárt" jelent, ami a Székesfehérvárnak felel meg. A tihanyi apátság alapítólevele szerint csak Fehérvárnak hívták.
A Székesfehérvár szó szerintem a latin Alba Regia jelzős alak visszafordítása. Ezt a latin alakot használták a hivatalos okmányokban a pontosság kedvéért, mert voltak más fehérvárak is, pl. a mai Gyulafehérvár is Fehérvár volt, latin neve Alba Iulae volt.
OFF
egyszer régebben kérdeztem Toled, van-e bizonyitékod, hogy az olaszokat is valahogy a románokhoz hasonlóan hivták. Nem válaszoltál emlékezetem szerint. Most véletlenül hallottam, hogy a régi szlovénben az olaszokat "láchi"-nak illetve "lászki"-nak hívták (lásd Olaszrizling=Laski Riesling mind a mai napig). Ez már nagyon közel áll az "olasz"-hoz, söt tényleg közel áll a román "vláchi, vallachi" szóhoz. Ismerösöm nem nyelvész volt, arra nem emlékezett, hogy a szlovén szóban lehetett e "v" is az elején.. Szóval igazat sejtettél.
ON
Nem biztos, nem értek hozzá, vmelyik törikönyvben volt róluk kép, és nekem az ugrott be. Azért kérdeztem, hátha még feltűnt vkinek. Csoroszlyája volt, az biztos. p.
Hogy mit keresett? A magyarok ismerték a földművelést, sőt a téli szállásokon a nők és az öregek műveltek is földet. Biztos vagy benne, hogy nehézekét láttál? Ha igen, lehetett sima elírás is.
Szia Féreg6!
Off, de már régen meg szerettem volna kérdezni vkitől, aki ért hozzája, h mi a fenét keresett a honfoglalás kiállításon egy nehézeke, és miért az volt aláírva, hogy "könnyűeke"? On
Csak azt elfelejted, hogy a nomád népeknél az élelem velük együtt megy a saját lábán! A rómaiak letelepedett földműveseket néztek. Nekik tényleg szükség lehetett felhalmozásra.
A honfoglalás etelközi történetének újból gondolását javaslom - más szemszögből.
Harminc évvel ezelőtt spontán módon sokat foglalkoztam a római történetírók könyveinek olvasásával. A római történetírók szerint egyértelmű volt, hogy a barbár népek nem úgy költöztek odébb, hogy fogták magukat, és odébbmentek.
A római birodalom figyelte a limestől akár több száz napi járófölddel messzebb lévő népeket. A kémek jelentették Rómának, ha valamelyik nép élelmiszerből többet termelt. Ez volt a jele annak, ha valamelyik nép meg akart mozdulni. Mert egy nép áttelepítése csakis három évi élelmiszertartalékkal volt lehetséges. Kellett az idei, kellett az új helyen a következő évre, és kellett a harmadik évben a vetőmagra való is. Különben az áttelepülő nép elpusztult. A meghódított népek élelmiszer megsemmisítéssel válaszoltak a hódításra. (A leghuzatosabb terület a mai Olténia környéke volt. Ott az őslakosság eljutott az ivóvízmérgezés szintjére.) Ha a rómaiak tudomására jutott az élelmiszer felhalmozás bármely nép részéről, akkor a rómaiak katonákat küldtek ki a limes mögé, megsemmisítették a felhalmozott élelmiszer tartalékokat, hogy a nép ne tudjon mozdulni.
Tudjuk, Bizáncnak nem volt jelentős katonai ereje. Annál több pénze.
Következtetésem: Nem azért menekültek be a kárpát medencébe a magyarok, mert megtámadták őket a besenyők, hanem azért támadták meg a besenyők a nagyarokat, mert át akartak települni máshová, és ezt Bizánc meg akarta akadályozni.
Az a gyanum, hogy csak néhány rövid dolgozat maradt kiadatlanul. A külföldön kiadott könyvei közül kettö nekem is meg van és ezen kívül még egyről tudok.
Van egy könyve, vagy tanulmánya az esztergomi fejedelmi trónteremben talált oroszlános címerről.
Ismeretes,hogy az oroszlános "emblémát" -amit a 970-években festettek az Árpádház címerének tartják.
A festett oroszlános címeren lévő ékjelek és a pálmás rozetták alapján nagy hasonlóságot vél felfedezni a Sir Leonard Wooley ásatásai során -UR város királysírjaiban- talált oroszlános címerekkel.
Novotny-t egyébként meghívták a párizsi XXIX orientalista Világkongresszusra, tehát volt elismertsége a munkájának.
K. Kerub,
Kerdes, van e a hagyatekban olyan, ami nem lett mar eddig is kiadva, ami uj lenne a kozonseg szamara. Ha nincs, akkor targytalan az igyekezet kiadni. Az orokos bizalmatlansaga ertheto, talan a kijatszastol fel. Nem lehet tudni, tudomanyos erteke mellett, mennyit er a kereskedelemben.
Lenne e, legalabb 1000 egyen, aki hajlando 5000 Ft. vagy tobbet fizetni erte? Ennek a temanak nincs nagyobb kozonsege, meg kulfoldon se. Kulonosen, ha a magyar nyelvet akarja a sumerbol szarmaztattni. Eddig elfogadott "szakvelemeny" szerint, nincs orokose a "kihalt" nyelvnek, amit eppen ez a konyv volna hivatott cafolni.
K. Kerub,
Talan egy cybertarsasagot kellene alapitani, honlappal, ahova az erdeklodok vilagszerte be tudnanak nezni, uj adatokkal szolgalni, az erdeklodes fenntartasara. Annyi mindet lehet osszeszedni kulonbozo forrasokbol amiket, ha egy helyen mutatunk be, jol alatamasztjak a tema valodisagat. Azt hiszem a torokok eleg elenken foglalkoznak ilyesmivel. Megprobalom beszerezni a cimuket, ha van az internetten.
Magyarorszagi viszonylatban pedig, a tarsasag havonta vagy negyedevenkent tarthatna nepszerusito eloadasokat. Ez nemi anyagi aldozattal is jarna, elrettentve sokakat, de ez mar igy van minden teren, sajnos.
K Kerub,
Talan Dr. Novotny lanyat fel kellene keresni ez ugyben es rendezni a hagyatekot kiadasra.
Hasonlo a helyzet Bobula Ida irasaival. Az meg a testvere lanyanal van elasva, ha egyaltalan meg letezik.
Badinyi mindig elismerte Dr. Novotnyt, ha tole idezet. Osi Gyoker cimu havilapjaban folytatolagosan kozolte irasait. Egy koteteben kellene kiadni Dr, Novotny munkassagat a nagykozonseg szamara, talan tobben kedvet kapnanak a kutatasok folytatasara.
Dr Novotny Elemér könyveit én is szívesen olvasom.
A hagyatéka (irásai) valahol kallodnak a lányánál, de az is lehet, hogy már kidobta.
Badiny-t ugy ismerem mint aki sok Novotny tanulmányt adott elö a saját neve alatt.
K. kerub,
Az emlitett sumer szora (gir, ger, gur) es ertelmere van jo magyar pelda. Ger(jeszt), gyar (ahol uj dolgokat allitanak elo), gyer(mek) (oket is kell gyartani), Gyar(mat)< gar,ger matu(ujonan keletkezett fold aminek a tulajdonosa lettunk)
A -lar, -ler meg ma is a torok nyelv tobbese. O= O", Onlar= O"k. Lasd meg Baylar=Urak, az orosz nyelvben mint Bojar maradt fenn. A magyarban, tekintve hogy a tobbes szamot a -k kepzi, mint csak nyelvemlek maradt. Nekem eleg gyanus a torok csok=sok szo, ahol talan az utolso hang maradt a magyarban a tobbest kifejezve. Talan mint: ember sok> ember-k > emberek. Ez csak felteves, kulonben, ha jol tudom, az ormenyek kepezik a tobbest a -k-val.
A "gar", mint egy tomeg, sokasag, gyulekezet, sereg, legjobban a mongol had jobb es bal oldala van jelezve mint, Baragun(gar) es Dzsun(gar). Ilyen ertelenben keletkezett a Bul(gar)torzsnev is.
A szolga szora jo ertelmezest adott Badinyi vagy Novotny mint a sumer Su Lu Ha= Kezzel dolgozo Leny(ember), vagy valami ilyen ertelemben.
4000 evvel ezelott tunt el a sumer etnikum Mesopotamiabol. Akik elvandoroltak onnan, azoknak rengeteg idejuk volt, hogy nyelvuk valtozzon, atalakuljon. Igy csak a maradek hangokbol tudjuk kimutatni a lehetseges eredetet.