Mozdulj rá emberkére ő a nők álma, ahogy itt olvastam, mindent tud a témáról. Kifinomult eljárásai vannak ismerkedésre, a többiben sajna még csiszolatlan kavics, és nem tudja az exét sem normálisan kezelni , de hát elmozdulni akarsz, aztán dobhatod, remek randigurus tapasztalatokat szerezhetsz ! :DDD
Barátok, programok barátokkal, miközben a gyerekek a nagyszülőknél vagy az apjukkal, aztán sok program a gyerekekkel újra.
Járj el otthonról, mozi, színház, táncház, edzőterem, a lényeg, hogy ne otthon legyél egyedül. Nekem ez jött be. Szerencsére még megvolt a kapcsolat a lánykori barátnőimmel is, így húsz év után megint együtt bandázunk. Nem az a fő célom, hogy "bepasizzak", de ha közben jön valaki, nem küldöm el.
Az a "gond", hogy én sosem "pasiztam", nagyon távol áll tőlem ez a műfaj... no meg kisgyerekek mellett ez nehézkes is.. :) Szóval én csak komoly kapcsolatokban gondolkozok, arra viszont még nem vagyok képes, mivel érzelmileg a férjemhez kötődök..
A futást próbáltam, egészen inszalaggyulladásig sikerült erőltetni a témát.. :p ott most pihi...
Munkával ideig-óráig le tudom kötni magam, de elég egy rövid beszélgetés vagy találkozás és lőttek az egésznek...
Nem csak a te exed szórakozik, kevés ilyet látok a környezetemben, hogy tényleg sikerül normálisan megbeszélni a dolgokat... hát talán a kulcs ott volt, hogy nem vártuk meg amíg végleg megutálja mindenki a másikat, mert ott már megszűnik civililzáltnak lenni mindenki szerintem... Ennek meg így ez a hátránya, hogy mindenki beleragadt érzelmileg nyakig... kicsit ő is, új barátnő ide vagy oda..
Már ilyen válásfeldolgozó csoportokat nézegetek a neten :p, de most elég szűken férne bele időbe is, pénzbe is... volt esetleg itt valaki ilyenen, van tapasztalat?
Tudom ahány ember, annyi válasz... így az időt már nem is kérdezem, csak a hogyant...
Most már egy éve élünk külön a férjemmel, nincs vita, alakítjuk a szabályokat szépen, mielőtt rohannánk leírni, működik.
De én nem tudok továbblépni.. nem tudom őt igazán elengedni.. Neki van már új kapcsolata, igazából ez volt a (nem első) katalizátora a szétköltözésnek.. ott minden süti, gyerekek is szeretik a nőt, én érthető módon kevésbé :), de nem hangolom a gyerekeket ellene.
Nektek mi segít(ett) a továbblépésben?
Még azt sem mondom, hogy visszacsinálnám az egészet, már nem tudnám... de azt érzem félúton megrekedtem...
Na ezt a túlélést gyorsan felejtsd el! Egészséges vagy! Az életed pont a váláskor kezdődik, ami nem ment annak vége, /felejtsd el/, új kezdődik, olyan lesz amilyet beleteszel, gondolj merészeket tegyél érte, csináld az ami jólesik, kis dolgokkal kezdj. Lényeg, hogy sikered legyen, rend van körülötted már? Változtass a berendezéseken, bútoraid told máshová bla bla, lépj ki a megszokásból... csak kezd el vagy ha ez se megy, vállalj karitatív munkát az is ad energiát. Jól lehúzott a válás látom, de fordítsd jóra a lehetőséget! Remélem, ha nekem bejött neked is. Én már új munkában vizionálok és teszek érte hiszed vagy nem engem hívnak nem én keresem a munkát, ez milyen már! :) No ne csüggedj!
Nem akarom feszegetni a határait, és túl priváttá tenni a topikot, de nekem már nincs életem, tényleg csak a túlélésre játszok.
Az életemnek akkor lett vége, amikor elváltam. Addig még volt valamilyen, a célom az volt, hogy teljes családban neveljem fel a fiamat, becsülettel. A válás óta nincs már értelme másnak, csak hogy a fiam legalább ne veszítsen el.
Lehet, hogy ez kívülről nem így látszik rajtam, ha valaki személyesen ismer, de érzelmileg és anyagilag lenullázva a válás miatt már nem merek tervezgetni.
És most abbahagyom a nyafogást, jöjjenek a segítő szándékú, pozitív üzenetek.
Hát egyszrű teremtsd meg, ahhoz csak annyi kell, hogy el mered képzelni. A többi megy magától, az lesz a célod.
Ha nem sikerül valami elbuksz, naés felállsz kezded újra, de már több vagy tőle profitálsz a kudarcból, mert felállsz és csinálod tovább másképp. ...de nem belenyugszol, akkor nem élsz csak túlélsz, az meg nem az élet!😉
Na igen, a negatív hozzáállás valóban nem visz előre, igaz, engem a pozitív sem, de az már az én bajom. Nem mérgezem magam haraggal és veszekedéssel, ha nem muszáj, bár sokan megérdemelnék, hogy ellássam a bajukat.
Azt nem tudom, mi az élet értelme, én úgy érzem, még sok minden hiányzik az enyémből, és a legtöbb dolgot anyagiak híján esélyem sincs megvalósítani. Mindazonáltal élek valahogy, valameddig, ami nem egy jó életcél, de ez van, ezt kell szeretni.
Jó igazad van, sarkosan fogalmaztam. Én régimódi vagyok gyerekelhelyezés terén, ha megoldható anya mellett legyenek. Az apa vigye bármikor szervezzen programot bla bla... Az apa - anya pedig a gyereket támogassa saját lehetőségének és nem fele-fele arányban, a gyerek életkorának megfelelően hisz mást igényelnek ahogy cseperednek, amiben az kéri ebben a másik fél ne korlátozza, minimális kommunikáció, hisz nem véletlen váltak el! Ha lehet ügyvédet kihagynám (az erre kidobott PÉNZ-t költsék a gyerekekre), vagyonmegosztás esetén persze néha elkerülhetetlen, de nem az egy ház/lakásos 50M vagyon alatt, megegyezés untig elég, elfér egy A4es lapon. Ha jól tudom ráírják továbbiakban egymással szembeni követelésük nincs!!! A többi ki hol alszik nevetséges birtoklási vágy (kib.szásosdi), oldja meg mindenki az életét, válás után a régi családi kapcsolat megszűnik. Csak apa szerep és anya szerep marad külön-külön, de egymáshoz nincs számonkérési jog/kapocs már semmi! Persze ez feltételezi mindkét fél beszámíthatóságát, ha zakkant bármelyik bonyolultabb, akkor először azt kell kezelni ahol a defekt van! Bocs, így a teljes a gondolat!
Nem akarok itt megint régi, már leírt dolgokat újra felhozni, de az ÖSSZES barátnőm, ismerősöm őszintén csodálkozott rajta, miért segítek a férjemnek állást keresni, miért én írom és küldözgetem az önéletrajzait? Nem, nem figyeltem rá, egy cseppet sem!
Pont hogy a gyerekem érdekét néztem azzal, hogy nem ellenkeztem az apjával, nem kezdtem évekig tartó gyerekelhelyezési és vagyonmegosztási pert. A gyereknek az apjára is szüksége van, az enyém egy teljes hétig nála lehet, nem szakítottam el tőle, nem tiltom tőle, vagy lázítom ellene. Ennek az eredménye az, hogy a gyerekemnek nincsenek magatartási problémái az iskolában, nem kell pszichológushoz járnia. Ez talán csak nem probléma!? Más kérdés, hogy én minden második héten belehalok abba, amikor az apja elviszi vasárnap délután. Miért lenne nyűg nekem? Nem is értem, hogyan jutottál erre a következtetésre?
Amúgy a többi, anyagi dolog már csak a mi döntésünk következménye, és mivel bírósági határozatba is van foglalva a közös felügyelet, egyszerűen muszáj volt elintézniba NAV-nál és az Államkincstárnál a felezést.
Felháborító az a megállapítás, amit leírtál, ne haragudj!
Itt vagyok! Miben segíthetek? De beszéljük meg, lehet úgy élni, hogy nem kell se szolga, se törlő a kapcsolatba, igaz jobban kell figyelni a másikra! (Nem csak magamra!)
Tudod nem értelek, én a gyerek érdekét nézem, ti csak a pénzt!!! Pitiánerkedés már leírtam! Neked lehet nyűg a gyerek sokan örülnének neki, szánalmas! Bocs!
És ezt miért hagyod? Ne haragudj, de tényleg papucs vagy, ha ezt csak ennyiben hagyod. Azt sem értem, miért fizetsz gyerektartást, ha közös a felügyelet? Nálunk a bíró is azt állapította meg, ha fele-fele arányban viseljük a felügyeletet, akkor annak a költségeit is megosztjuk, sőt, még az is benne van a határozatban, hogy a gyerek tartózkodási helye egyik héten az anya, másik héten az apa lakcíme. Így se a volt férjem, se én nem fizetünk gyerektartást egymásnak, és idén január 1-től a családi pótlékot, és a családi adókedvezményt is megfelezzük.
Ha a volt feleséged így viselkedik, az a minimum, hogy elmész egy ügyvédhez, és megtámadod a határozatot, vagy követeled, hogy tartsa be (attól függ, mi van benne?). Ha pedig nem teszel semmit, akkor ne is panaszkodj. A gyerekeket megkérdezte egyáltalán valaki? Mennyi idősek? Mi a bejelentett lakcímük? Van nálad ruhájuk, bármilyen ingóságuk?
Én biztosan nem hagynám, ha a volt férjem ilyen módon szivatna, vagy anyagilag lenne bármilyen követelése, mikor nem lehet.
Mert a nőkből nem lehet lelketlen rabszolgát csinálni, nekik el kell tűrni a pasi minden hóbortját, a félrekúrogatást, közben maradjanak meg kívánatos, friss és üde kis feleségnek.
Úgy, de úgy sajnálom szegény lábtörlő férfiakat! Miért is hagyják, hogy azt csináljanak belőlük?
Sajnos bármennyire nem hagytam volna, nekem nem maradt más, mint folyton azt lesni, hogy "kedves férjem" éppen merre csavarog, miközben én otthon nevelem a gyereket, viszem a háztartást, fizetem a számlákat, stb. Hidd el, hogy két év alatt tönkre lehet menni benne.
Mutassa meg valaki, hol vannak azok a kedves, szelíd pasik, akikből lábtörlőt lehet csinálni?
És fordítva kedves a másik oldal is ott van ez a gyerek téma brrr, felelőtlenek vagytok mind! A gyerek nem játékszer jó lenne velük foglalkozni, nem a kispályás sérelmeitekkel gyalázat!!! Önzés, birtoklás, szánalmas! Ha meg csak tippelgettek vegyetek totót!
mivel megcsinalod a hazimunkat, papucs vagy, mar elvesztetted ferfi jelleged a szemeben
hamarosan felreqr egy alfaval (ez lehet par ev is), te repulsz, a kolkok szivnak, jo esetben lianozassal osszekotve
mert MINDEN családnak van, csak én vagyok olyan f@szarági, hogy nem adok erre pénzt.
sima erzelmi zsarolas, ugyes vagy, hogy sikerult ellenallni
szexmegvonas volt mar? :P
oszinten szolva nem tudok jo tippeket adni, talan erdemes neha otthon arrol beszelni hogy melohelyen gizike meg mucuska rad mozdult
a csajodnal egybol kivanatosabb leszel, ha mas is erdeklodik irantad
És kiakadok minden olyan kiadására, ami nekem fizikai fájdalom ( pl otthoni hajfestés 12 ezer forintos festékkel, mert az ő hajára nem jó egy átlagos 1000-2000 forintos festék, mert ő igényes ).
na meg egy fillerbaszo, mint en :) (sokszor megkaptam) javaslom, hogy a fizud 10%-at rakd felre magadnak, jol jon az, ha ujra kell kezdeni az eleted
Nekem mar a kozos felugyelet ellenere 2 estem (p/szo) maradt, tobbszor nem engedi el oket es folyamatosan hatralasban vagyok (o haboruzni akar, le is irta). Napkozben ha raerek veluk ebedelek, meg viszem oket edzesre, de azert csak estenkent van ido leulni kicsit normalisan beszelni. A tartasdijon es egyebeken kivul probal folyamatosan penzt kiszedni belolem. Nagyon gaz a helyzet, miota baratnom van, folyamatosan baszakodik a gyerekek lathatasaval.
