Akkor most már jó lenne, ha lenne valakinek tuti tippje forrólevegős sütős sültkrumplira is. A bolti mirelit tök jó lesz, az általam pucolt, akár előfőzött meg nem...
A sültkrumpli nekem hasábburgonya. Áztatás a keményítő miatt, és forró olaj, ahogy írod. Keményítő kint a felületén majd az kisül. Nem marad rajta. Nem értem miért lenne másképp. Ami kisül rendesen, az nem ragad.
Az a sültkrumpli, amiről az elején írsz az más lehet ezek szerint.
Azt pedig úgy készítem, hogy előfőzöm, majd valami jóféle zsírba, serpenyőbe dobom, és átforgatom. Ízesítem, ha kell átforgatáskor. Nagyjából ugyanazt érem el vele, mint a hideg olajban indítás.
A zsírt minden esetben magamnak sütöm.
(mangalica: annyi mangalica nem terem ebben az országban, amennyit eladnak ezen a néven, talán még Fekete Zsókánál sem)
Sokat, sokféleképp kipróbáltam, de nálunk a hidegolajos jött be. Mind1 régi, vagy új, fajta sem számít (a sütnivaló-sárga mcisebb), a lényeg: -Pucolás /újrumli vakarászás/ fölaprítás kockára, hasábra, csíkokra, karikára... -Leöblítés hidegvízben, -Lecsorgatás-szárítás konyharuhán, -Vastagabb fémkotlába borítás, fölöntés hideg olajjal, hogy épp ellepje. /Itt-ott kicsit kilóg, nem számít, úgy is fölhabzik kissé az olaj. -Alágyújtás, sütés míg meg nem pirul. Időnként óvatosan fölkavarni, mert alulról gyorsabban barnul! -Szűrőkanállal rácsra-papírtörölközőre szedni. -Sózni csak a tálalás után szabad!
Szalmakrumpli rósejbni: Ugyan az, mint fönn, vékonyra szelve, csak forró olajba kell szórni, több adagban.
Lényeg: a felületén egyiknek se maradjon rumlikeményítő, mert attól ragacsos, összetapad! A kukoriliszt sárgít, de torzítja az ízt.
(Mangalicazsír jobb lene, csak előtte föl kell hideg-olvasztani ~30°C, de drága.)
Zöldborsó levesben jól muzsikál, vagy füstölt szalonna zsírján lassú tűzön megsütögetve, utána ráütve néhány tükörtojás, színesbors, korsó sör...(sztem)
Persze bármilyen hús mellett is megállja a helyét, pl. paprikás csirke szaftját jótékonyan javítja.
A Lidlben beleakadtam egy kis csomag friss rókagombába. Mit tanácsoltok, mi az az elkészítési mód, ahol igazán kijön ennek a gombának az íze, különlegessége?
"ezt most akkor csak en nem ertem? egyesek kemenyitobe fetrengetik a krumplit, masok meg kiaztatjak belole?"
Segítek.
Erre nem pontosan az a válasz, amit HG írt.
A sült krumpli lényege, hogy kemény ropogós legyen a hirtelen sült felülete.
Kétféle módszerrel tudsz a felületére keményítőt varázsolni.
1. beleforgatod valami (kukorica) keményítőbe, (amúgy ez finom tud lenni, pl. kukorica liszttel)
2. a természetes saját keményítőjét kiáztatod belőle, ami értelemszerűen a vágott felületén lesz, és marad is benne, nyilván tehát nem kiveszed belőle, hanem a felületére kihúzod, mosod, 'oldod'.
A nagymama ezután rátér a letapadásra, ami szerinte tönkreteheti a grillezés eredményét. Ennek elkerüléséhez egy másik zöldséget, a burgonyát ajánlja. Ha ugyanis félbevágsz egy szemet, majd közvetlenül a grillezés előtt bedörzsölöd vele a forró rácsokat,
a burgonyában lévő keményítő tapadásmentes felületet hoz létre.
Vannak kétségeim, de végül is, nem kerül sokba kipróbálni. :)
Nem figyeltél eléggé :) Amit beleforgatnak keményítőbe, az az édesburgonya avagy batáta, amiből a meglévőt is kiáztatják, az a közönséges krumpli. Elég érdekes tényleg, hogy két ellenkező irányú eljárás, miközben a cél mindkét esetben a ropogósság, dehát ez két különböző növény.
Köszönöm szépen neked és a többieknek is a válaszokat.
Igen-igen, remek, amikor az ecet+szbb-t összeöntve kiáltják ki csodatévő elixírnek. :)) Az ilyen tippek kitalálói valószínűleg kanyarósok lehettek ált. isk. korukban, mikor kémia órán a közömbösítést oktatták.
Én is úgy gondolnám, hogy egy kiskanálnyi mennyiség nem oszt - nem szoroz a normál főzéshez képest.
Amúgy az előáztatásnál (szbb nélkül) vajon tényleg "kijön" belőle a keményítő, vagy csak a vágott felületről lemosódik? Én ez utóbbira tippelnék.
Ha keményítő a felszínen a cél, akkor nem egyszerűbb beforgatni keményítőbe? Az édesburgonyát úgy sütik, a közönségessel még nem hallottam, hogy valaki megpróbálta volna akár ezt, akár a szódabikarbónás trükköt. (Talán, mert a közönséges krumpli simán a sütéstől is ropogós.)
Az ecet és a szódabika mindenre is jó, külön-külön is, de együtt igazán hatásos. Legalábbis a hívők szerint. :D
A szódabika melegítve elbomlik, lúgos nátrium-karbonát (mosószóda) lesz belőle. Ebben a mennyiségben használva csak enyhén lesz lúgos a főzővíz, nagy hatása szerintem nincs, de ki kell próbálni sima vízzel és szódabikás vízzel is. Szerintem a sima előfőzéshez képest nincs érezhető különbség.
Van esetleg köztetek vegyész? Ez tényleg igazolható kémiailag, vagy valami újabb bulvárgasztro-szédítés? :)
(Egyébként is szkeptikus vagyok a szódabikarbónás csodahatások tekintetében. Mindenre és annak az ellenkezőjére is jó - ááálllííítóóólag... :) )
Magát a krumplit bármilyen bevált technika vagy recept szerint megsütheted, mégis azt ajánljuk, próbáld ki az alábbi verziót. Szuper ropogós és izgalmas lesz a burgonya, méghozzá egy hozzávalótól. Annyi a titok, hogy a krumplit szódabikarbónás vízben kell előfőzni, csak utána dobni a sütőbe. A szódabikarbóna lebontja a krumpli sejtfalát, a felszínére hozza a keményítőt, így lesz extra ropogós a végeredmény.
A lakásomtól nem túl messze van néhány eperfa, ami a senki földjén áll. Ma reggel egy kilóra valót gyűjtöttem, bár éppen csak érni kezdett. Javarészt fehér eper, a fekete később lesz érett. Azért néhány darabot ebből is szedtem. Persze, jó néhányat ott a helyszínen megettem! Viszont a többiből lekvár készült. Tavaly is főztem, de akkor csak fehérből, az íze jó, de a színe, mint a kocsikenőcs. Az a 10-11 darab, ami a feketéből belékerült, guszta színt adott a lekvárnak, Igaz, nem lett sok, de még folytatom!