Kedvesem azt mondta, hogy ha én azt szeretném, hogyő ott legyen, akkor mindenféleképpen ott lesz, és izgatott kíváncsisággal készül a "nagy eseményre". Szóval nem magától mondta, hogy velem jön, de nem is kellett győzködni.
Bolikukac - egyebkent, ez mi? :) - Persze, hiszen en nem ismerem Nude-ot... ezert is irtam, hogy lehet, hogy tevedek... de abbol az egy kijelentesbol egy ismeretlen - mint pl. en - ezt vonja le... Megbantani nem akartam senkit, egyszeruen csak hangot adtam a racsodalkozasomnak ... persze Nude lehet, hogy nem is bantodott meg.... itt van egyaltalan??
Nude - A Te mamad mit gondol errol? Szerintem o nem igy gondolkodik...
Kivancsi vagyok, vajon mi tett ennyire keseruve...
A gyerek igenis valahol az elet celja kell, hogy legyen, hogy lasd, mit is 'hoztal letre'... persze leginkabb a nevelesed hatasat latod meg ...
Sajnalom, hogy ugy gondolkodsz, ahogy, nem lehetsz tul boldog.... persze lehet, hogy tevedek...
Mi is úgy tervezzük, hogy a párom ott lesz velem, illetve velünk, amikor majd a csemeténk megszületik. Elég sokat beszélgetünk róla, bár még meg sem fogant...
Szerintem sem 'erdemes' kihagyni a fiukat ebbol. Ha egy kicsit is birjak az ilyet, akkor orokke ha'la'sak lesznek, hogy nem maradtak ki ebbol a felemelo elmenybol... nalunk sogorom - aki nem nagyon birta/~ja a vert es az azzal kapcsolatos dolgokat - hihetetlenul orult, hogy ott volt a szuleseknel! Szerintem nem szabad kihagyni... en is raveszem majd a Kedvest - ha egyaltalan ra kell venni :) -, hogy majd jojjon o is.
Sziasztok!
(Bocs, nem hasznaltam meg, es az elobb tul gyorsan billegtek az ujjaim az OK gombra.)
Josarien - megmondanad, hogy miert gondoltad rogton, hogy az a tobbdiplomas, jol szitualt 30-as lany egy 'leszbikus-beallitottsagu Cosmo-csaj' ? (Persze lehet, hogy az, de ebbol a leirasbol azert en
meg nem mernek ilyen messzemeno kovetkeztetest levonni... meg akkor
sem, ha egy ilyen kerdest tesz fel....
Én mindenképpen ragaszkodom ahhoz, hogy párom is velem legyen. Elvégre már a fogantatástól kezdve az ő gyermeke is. Magamat ismerve tuti, hogy úgy fogok pánikolni az első szülésemnél, hogy muszáj lesz széttördelnem kedvesem kezeit. Szerencsére ő nem ájuldozós típus.
Bár ez offtop:
Az én gyermekem (merthogy nekem van) apja kérésemre ott volt, bár egyébként akkor is rosszul lett, amikor vért vettek tőlem, de a szülést nagyszerűen vészelte át. Igaz, mikor már csak kevés volt hátra, és ott volt mindenki körülöttem, a doki csak őt kérdezte, hogy jól van-e, nem fog-e elájulni. Engem bezzeg a kutya se kérdezett (fölösleges volt...)offoff
No, szóval ha csak racionálisan közelítjük meg a kérdést, talán én is azt mondanám, hogy nem érdemes, vagy elég egy. De -hálistennek- úgy tapasztalom, nem lehet hideg fejjel megközelíteni ezt a kérdést, megtervezni az életet szögmérővel és vonalzóval.
Ha, esetleg tudod, egy férfi tenné fel ezt a kérdést, akkor talán lehetne beszélgetni a dologról. De ebben az esetben kár itt bármiről fecsegni. Egy leszbikus-beállítottságú Cosmo-csaj inkább a vibrátorával legyen elfoglalva, mint a pelenkázással.
Az az igazság ( már-már közhelyszerű,igaz), hogy a jólszituált, harmincas párok félnek feladnia kényelmüket, anyagi jólétüket stb egy gyermek kedvéért. Ez Nyugaton tendencia, és értem én, hogy fontos az önmegvalósítás , de mégsem értem, hogyan tehet valaki ekkora erőszakot a természetén (márminthogy a természetes fajfenntartó ösztönökön).
Ha valaki még 30-éves korára sem érzi létfontosságúnak a gyereket, akkor jobb ha nem próbálkozik. Legalábbis még nem.
Más a helyzet ott, ahol úgy gondolják a szülők hogy nem tudják megadni a maximumot anyagilag a gyereknek. Ha ezt valaki megpróbálná megcáfolni, máris itt a válasz: csak be kell menni egy gyerek boltba, és megnézni mennyibe kerül egy babakocsi, cipő, ruha, stb. stb.
Kis gyerek kis gond, nagy gyerek nagy gond.
Én még nem tudom milyen, de biztos jó lehet......
Én nem vagyok nő, nyilván nem is tudhatom, milyen szülni, nincsenek is meg bennem azok a természetes ösztönök.
Ámde azt nagyon érzem, hogy kell egy kölök, mert hiányérzetem lenne, nem látnám értelmét az erőfeszítéseknek, ha az eredményét nem tudom továbbadni. Tehát a tapasztalataimat, azokat a dolgokat, amikre rájöttem, stb., hogy ő már onnan folytathassa tovább. Biztos jó érzés az olyan, ha rajtam múlik, ki is fogom próbálni :)
Ez a topic csak arra a szituációra vonatkozik, amit vázoltál sófelhasználó, vagy statisztikailag is érdekel, hogy az itt szörfözgetők szeretnének-e, vagy egyáltalán érdemes-e manapság szülni?
Én-nőként- úgy érzem, hogy a nőkben hangosabbak az ösztönök, sokkal nehezebb nemet mondani az anyaság késztetésére.
Sajnos valóban vannak, akik összekötik más dolgokkal a gyerekszülést, de ha emellett szeretik a gyereküket, az még nem olyan baj. De hogy valaki hideg fejjel azt mérlegelje, megéri-e gyereket szülni,az számomra teljesen nonszensz.
Többdiplomás lehet valaki pl. úgy is, hogy büfé-ruhatár szakon nem képes egyszerre mind a két szakot megcsiálni, ezért külön (pl. egy év különbséggel) végzi el és kapja meg a diplomáját is. Lehet még az is, hogy azonos irányban továbbmegy főiskoláról egyetemre, ellógatja a lábát még két évig és kap még egy diplomát, sőt, a 3+2-es képzéseknél is de facto két diplomát adnak. Na, ezeket (de főleg az elsőt) nem sokra tartom.
A jólszituáltság pedig fakadhat jólszituált férj kapcsán is, inkább állapot, mint érdem.
Attól függ, mit vár el az ember egy gyermektől.
1. Némi bevételt a családi kasszába családi pótlék, GYES, stb. címén - NEM! A gyermek anyagi szempontból nem nyereséges "vállalkozás".
2. Házasság megjavítást, férj megtartását - NEM!
Ha csak a gyerek tartaná össze, akkor régen rossz, s előbb-utóbb úgyis szétmegy a kapcsolat, s ezt leginkább a gyerek sínyli meg.
Csak akkor "érdemes" gyereket szülni, ha a nő ellenálhatatlan kényszert érez magában arra, hogy egy kis csöppséget dédelgessen, szeressen, elviselje, ha nyűgös.
